Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-06 / 31. szám

195? FEBRUAR •

N AP! rt

in

Helyreiciazitás helyett

Továbbra sem tűrjük,

lioüv ^OHünunlstákaf üldözzenek Hd»sen

Bíróság előtt a pécsváradi rendőrkapitányság támadói

Több évi börtönre ítélték Nagy Józsefet, Seregély terencet

és Kis llélál

A hidasi bányaüzem munkástanácsának küldöttsége arra kért, vizsgáljuk felül lapunk január számában

megjelent „Ne engedjük!“ című írásunkat. A cikk írója szót emelt a hidasa törvénysértések, valamint kommunisták üldözése ellen. A kérésnek eleget tettünk; és most nézzük a tényeket!

Miért nem megfelelő as igazgató?

Az októberi ellenforradalmi események hatásától nem volt és ma sem mentes a hidasi bánya. Sőt egyesek nagyon is hűen akarták követni budapesti elvbarátaikat. Az üzemi sokszorosító gépen ellenforradalmi röplapokat gyártottak az ideiglenes munkástanács elnökének, Böröcz bányamesternek irányításával, amelyekben világosan kifejezésre jutott, hogy

a hidasi bányánál összeverődött ellenforradalmi klikk nem Ismeri el a Kádár- kormányt Megkezdték az üzemi épületekről a vöröscsillagok leszerelését, ezt pedig a kommunisták üldözése követte.

Leváltották a vállalat igazgatóját. Azzal vádolják, hogy elítéli a budapesti ellenforra.- dalmat (én ezért megdicsérném), és hogy nem engedte szabadon garázdálkodni a hidasi ellenforradalmárokat. Szót emelt az ellen, hogy a brikettgyárról levegyék a vöröscsillagot.

Azt mondják; Takács Igazgató összeférhetetlen természetű. Mi ebben az igazság? Takács igazgató azért rossz egyesek szemében, mert nem engedte meg, hogy az üzemben mindenki tetszése szerint garázdálkodjék. Márpedig voltak ilyen törekvések. A gépészeti üzemrészleg vezetője, Ottová- nyi főmérnök az igazgató tudta nélkül üzemi berendezést kölcsönzött egy bonyhádi üzemnek, megengedte, hogy a műhelyben munkaidő alatt az üzem tulajdonát képező anyagból magáncélokra különböző dolgokat gyártsanak. Természetesen nem nézte el a főmérnök hibáit sem.

Takács Igazgatónak tehát azért kellett mennie, mert fegyelmet igyekezett teremteni.

Az igazgatón kívül Reisz István szállításé felvigyázót, Balogh Imrénél, volt MEOS-t, meg a telefonközpont kezelőjét is leváltották és fizikai munkára osztották be őket. A leváltottak mind kommunista vezetők. Es nyilvánvalóan, ez az oka, hogy éppen feléjük irányult a támadás.

Törvénytelen a szakszervezeti választás

Szóvá tette a szerkesztőségben járt munkástanács-küldöttség a szakszervezeti válás? fásokkal kapcsolatban tett észrevételeinket Is. Most a munkástanács irodájában átnyújtják a szakszervezeti választás jegyzőkönyvét.

Miről tanúskodik a Jegyzőkönyv? Semmiesetre sem a választás törvényességéről,

(ezt egyébként Pincés, a jelenlegi ü. b.-elnötk Is elismeri) hanem arról, hogy a hidasi ellenforradalmárok kapcsolatban voltak a budapesti központi munkástanáccsal. A jegyzőkönyv szerint december első napjaiban egyik reggel össze- csődítették a dolgozók egy részét a kultúrteremben és a budapesti munkástanács és a hidasi munkástanács közti „összekötő“ előadást tartott számukra.

Meg kell jegyezni, hogy ennek az „összekötőnek“ semmi köze sincs Hidashoz, sem Budapesthez, mert bonyhádi. Hogyan került mégis a hidasiak közé? — Erről sem a jegyzőkönyv, sem pedig a munkástanács elnöksége nem beszélt. Nem szakszervezeti választásra szánták ezt az alkalmat, — mint mondta Pincés — de ha már ilyen kedvező légkört síikerül kialakítani, miért ne válasszanak ü. b.-elnököt? A régit ugyanis elzavarták. Az; mondja róla Kiss Károly István, a munkástanács egyik tagjia: Jobb is, hogy most nincs itt a volt ü.' b.-elnök, mert korábban sok rossz fát tett a tűzre. De hogy mi az a sok rossz ami miatt elzavarták, arra már nem adtak kielégítő választ 1

Tetteket várunk!

A vita során a munkástanács elnöksége beismeri, hogy az igazgató elzavarása jogtalan volt, törvénytelennek minősiti a szakszervezeti választásokat is, többségük egyetért azzal is, hogy Reisz István, Balogh Imréné és a többi leváltása jogtalan, sőt eljutottak odáig, hogy elismerik az üzemi pártszervezet létjogosultságát és együtt akarnak működni a pártszervezet vezetőivel. Vajon miért ez a pálfordulás? Talán kivétel nélkül mindany- nyian. rádöbbentek arra, hogy a kommunisták üldözése helytelen? — Nem. Nem erről van szó, hanem arról, hogy

kezdik észrevenni korábbi álláspontjuk és cselekedetük tarthatatlanságát,

Ugyanis nap, mint nan több dolgozó jön rá, hogy félrevezették.

Tisztelet és becsület azoknak a munkástanácstagoknak akik felismerték hibájukat és azt igyekeznek helyrehozni. D- 'évednek azok, akik azt hiszik, hogy feledve mindent, ha >k szavakban elítélik korább' cselekedeteiket, de gyakorlatilag nem tesznek ßemmit.

Tévednek, akik azt hiszik, hogy a proletárdiktatúra viszonyai között megtévesztő szándékkal felhasználhatják a munkástanácsokat a becsületes hazafiak ellen.

Ez nem fog sikerülni.

A józan emberek bíznak a kommunistákban, úgy gondolják, Hidason is rövid Időn belül rájönnek arra: a szájtépők siserehada arra használta te' az október 23-i eseményeket hogy a zűrzavarban elérjék egyéni céljukat,- hatalomra kerüljenek és ennek birtokában megsemmisítsék 12 év alatt elért eredményeinket. Ez nem sikerült sem a pestieknek, sem bonyhádiaknak, még kevésbé a

Három fiatalember ül a vádlottak padján. Nagy József, Seregély Ferenc és Kis Béla. Szüleik munkások, parasztok. Kis Béla apja negyvenötben 12 hold földet is kapott. S mégis fegyvert fogtak a népi demokratikus rend megdöntésére. Mi okuk volt rá? Csak ők tudják. De hogy hova vezetett az az út, amelyre senki sem kényszerítette őket, azt most saját bőrükön érzik: ide torkollott a tárgyalótereimbe.; i

November negyedikén mindhárman csatlakoznak a mecseki fegyveresekhez. November 5-én már résztvesznek az első „akcióban”, amelynek egyelőre nincs áldozata. Négy rendőrtisztet fognak el a Remeterét közelében. Elveszik tőlük a fegyvert, gépkocsit, majd ösz- szeül a „felkelők vészbírósága”. Tárgyalnak: kivégezzék-e a kötelességüket teljesítő rendőrtiszteket vagy sem? S amíg „tanácskoznak”, a foglyok tarkóra tett kézzel állnak a fák alatt E felelőtlen társaság dönt most élet és halál fölött. Döntöttek: nem végzik ki őket,

nem merik, elvégre visszafelé is elsülhet a fegyver... Elengedik foglyaikat.

Később, november 14-én 16 órakor megtámadják a pácsvá- radi rendőrkapitányságot. Három csoportra oszlanak a támadók. Egyik csoport a kapitányság épületét támadja, a másik „biztosítja” a községbe vezető utat a harmadik csoport, amelynek tagja volt többek között Seregély László is, azt a feladatot kapja, hogy a varasdi völgyhidat őrző rendőröket szereljék le és dobják le őket a hídról.

Megindul a támadás. Tizenöt percig tartó tűzharc folyik a rendőrség épülete körül. Má- lics Ottó, a támadók vezére megsebesül, később meghal. A támadás idején megérkezik egy gépkocsi, amelyen hét főből álló rendőrcsoport tartózkodik. Ebben a pillanatban tüzet nyitnak a gépkocsira. Habiing László rendörszakaszveze- tc nyaklövést kap, a helyszínen meghal. Négy társa pedig súlyosan megsérül. Nagy József a támadás után revolverrel kényszeríti a gépkocsivezetőt a gépkocsi átadására, majd a kocsi va) megszöknek. Az egyi rendőr sebesülten a kocsin mc radt, viszik magukkal addU míg a gépkocsi fel nem monc ja a szolgálatot. Otthagyják > sebesültet, aki súlyos máj, vastagbél lövéssel több teilt méteres utat megtéve bevái - szorog a községbe.

I ID í 9 az egyik csoport pécsváradi rendőrőrsöt tárna ja, a másik csoport Seregé részvételével a varazsdi hu nál foglal állást. Néhány pe múlva Budapest felől egy t herautó érkezik, amelyre fegyveresek minden ok nélk vad tüzet nyitnak. A gépkocs civilek utaztak Pécsre. Négy. súlyosan megsebesültek, s golyók megsebesítettek egy : hónapos gyermeket is.

A tettesek egy része teh végre a vádlottak padjára k rült. Gyilkosok. Emberélet oltottak ki minden ok nélkül tettüket akkor követték < amikor a rend már kezde helyre állni az országban. !■ okuk volt erre? Kinek ártc a szolgálatát teljesítő Hablii László rendőr? S kinek ártó a tizennyolc hónapos csecsem altit a hídnál sebesítettek me: Miféle vad indulat hajtőt: ezeket az embereket arr hogy gyilkoljanak?

Erre a kérdésre nagyon hí má!yos választ adtak. „Ne. tudjuk” — felelték. „A többié csaltak bennünket...” mondották. Nos igen. Könny Katót táncba vinni, — aza: hogy, könnyű rávenni gyilko: ságra azokat, akik hajlamosa a kalandra, mégha véres, ak kor is. Pedig lett volna mó. arra, hogy abbahagyják „háborúsdit”. A kormány ne veimber negyediké után nagyo: hosszúlejáratú amnesztiát biz tositott részükre, ha leteszik ; fegyvert Nem tették le. Gyű kollak, s ezért bűnhődniük kel

Kcddon d&lu'ál) elhangzott a bi róság ítélete. Nagy Józsefet 1 Seregély Ferencet 7, Kis Bé lát pedig két évi és 6 hónap börtönbüntetésre ítélték a nép demokratikus rend elleni fed forgató tevékenység miatt

Épöl a világ első egysínű vasútja

Brazília akarja megvalósítani sok szakember régi elképzelését: az egysínű vasutat, mégpedig Sao Paulo területén. A terv szériát az egysínű vasút hálózatának hossza 100 kilométer lesz. A terv megvalósítására hat esztendőt Íré' nyóztak elő,

hidasiaknak.

Baris István

3

4SSZONY_ GONDJA

41 hold OtA-Jöldel kértek már a nagydobszaiak

A nagydobszai tanácselnök még jól emlékezik azokra az időkre, amikor szép szóval kérte a falubelieket: ne váljanak meg földjüktől, vegyék ki és műveljék meg az OFA földeket is! — Mindhiába. Az egyik hajlott korára hivatkozott. A másik a beadást sokait-*. Falrahányt borsó volt akkor a beszéd.

De mintha megfiatalodott volna a falu! öreg ember, nem vén ember — s most földet akar. A beadást Is eltörölték és minden kimondott szót a tett követi mostanában. így történt, hogy tegnap három asszony is beállított a tanács-házára.

Orv, Pata! Jömcfné

még egy éve azon igyekezett, hogy minél előbb megszabaduljon a földjétől. Mikor özvegyen maradt, nyolc holdat leadott az államnak. Pedig a nyolc holdból négy örökölt föld volt. A többit juttatásként kapta annakidején.

Azért jött a tanácsra, hogy visszakérje a földjét. Ha nem is az egészet, de a négy hold ősi földet, ami apáról fiúra szállt évtizedeken át«

A föld telekkönyvi- leg még az özvegyé. A tanács most felterjeszti és támogatja Pataiiné kérését

Balogh József né

esete a tagosításokkal függ össze. A nagydobszai határban háromszor jártak a tag ősit ók. A beadás, meg egy kis .jóakarat” aztán megkurtította a parcellákat. Mindenki azon volt, hogy neki kevesebbet mérjenek. így maradt kimére ti en

Baloghné két holdja is.

Jódarabig nem is kereste, csak amikor a fia megjött a katonaságtól. Akkor kimérték volna, de — egy óra járásra a falutól — a merenyei határban. Ott nem fogadta el. ö is azért járt a tanácselnöknél, hogy a két holdat mielőbb megkaphassa, de közelebb.

Megjár a föld. Se le nem adta, se el nem vették. „Elkallódott" a sok tagosítás köztoen.

Embereién S&ndorné

nagynénje földjét kéri vissza, ök gondozzák az öregasszonyt és művelték annak nyolc holdját. Maguk nak is van hat, de minden jövedelmét felemésztette a nagynéni földje után járó beadás. így a nyolc holdat leadták.

Most azonban a föld elkelne Ember- slcsékmek. Ez már

bonyolultabb dolog. A leadott földet a tanács hasznosította. Kiadta kishaszonbér- letbe három évre. Ha lejár a szerződés, akkor visszakérheti a nagynéni.

Eddig már 41 hold OFA földre adták be kérelmüket a nagydobszai gazdák. A rehabilitált középparasztokkal is kell valamit csinálni. Annakidején elvették tőlük a szántót, a rétet s a tagosított táblán kívül mérték ki egyben mind a kettőt. Az eredménye az lett, hogy rét híján nem tudták takarmány ózni állataikat. Most ők is rétet kérnek.

Megoldás: a tanácsnak 40 hold rétje terül el a falu határában. Tartalék terület Ebből akarják jóvátenni a múltban elkövetett hibát.

_ Kettő rostélyos, kettő pohár sör, 7,60 pengő. Igenis. Köszönöm. Bár maradtam volna Fiumébenl i— Főúr, fizetek!

— Igenis, megyek. Igen. Köszönöm. Szob gáláidra Igen oda is megyek fizetni. Köszönöm, Bár maradtam volna Fiumébenl Már három éve hallom ezt mindennap, fnióta együtt dolgozunk. Végülis megkérdeztem Laci bácsit a Kert Szálloda magas, őszhajú, aranykeretes szemüveges főpincérét,

miért nem maradt hát Fiumében.

— Majd egyszer meg fogod tudni — válaszolta, a szokott főpincéri mozdulattal rácsapott a „fizetőtáskára” és gyorsan ellibbent.

gyszer azonban egy szezonvégi őszi napon, amikor vigasztalanul esett az eső és az ebéd már lezajlott, rábírtam, hogy mondja el, miért nem maradt Fiumében.

Laci úr, — ahogy a törzsvendégek szólították — levette aranykeretes szemüvegét, mélázó tekintettel nézett M az ólmon esőbe, majd elővette a nem sokkal előbb ajándékba kapott szivart, rágyújtott, előbb hosszan eregette a füstöt, mint ahogy nagy elbeszélőkhöz illik, a széket hátrébb húzta és kényelmesen elhelyezkedett

— Olyan fiatal legényke lehettem akkor,

mint te most, talán hét-három évvel Idősebb, amikor a fiumei hites Fekete Sas Szállodában alkalmaztak. Csakhamar megnyertem főnököm kegyét, de talán először nemcsak Fiume, hanem az egész világ legszebb leányának szerelmét. Nyelvtudásom, fürgeségem és tehetségem folytán főpiacén lettem. Szépen folyt életem és talán ki tudja milyen más lett volna minden, ha az ördög maga nem hozta volna elém azt a találkozót, amelyen az osztrák—magyar flotta az angol flottát látta vendégül Fiumében. A kikötőben tartották a kápvá: manővereket, este pedig a Fekete Sas összes termeiben soha nem

látott, fényűző bankettre ültek össze az osztrák—magyar és az angol flotta admirálisai, parancsnokai, tisztjei és legénysége. Hogy mi volt az étrend? Amit csak szakmabeli el tud képzelni. Annyi pezsgő fogyott, hogy a szálloda hires pincéje csaknem teljesen kiürült — Képzelheted milyen izgatottan szaladgáltam, hogy minden sikerüljön és mennyi mindent kellett intéznem, nehogy valami giJcszer előforduljon, ahogy ‘ — hiszen te is tudod — banketten már lenni szokott. Ment ■'únden rendesen, amikor jóval éjfél Után az Ördög vette kezébe sorsomat és az angol flotta parancsnoka, az admirális hivatott. „Had- weather főpiacét — mondta — csinálja meg gyorsan a számlát, félóra múlva indulni akarunk. That's my partyl Ez az én vendégségem!"

71? em tudod elképzelni, milyen nagy összeget fizetett és mennyi borravalót adott, noha — mondta az egyik szemével rám kacsintva — már úgyis benne volt a „gyík”, ami pincér nyelven annyit jelent, hogy abban bizony egy kis káló is benne foglaltatott. Alig hajóztak ki az angolok üdvrivalgások közepette, amikor a hosszú szakálla osztrák admirális fogott el és kérte a számlát. Oly szigorú tekintettel nézett rám. amikor azt mondta: remélem senkitől nem fogadott el eddig pénzt, hogy nem volt mer- szem bevallani, az angol már kifizette. Hebegve és dadogva mondtam be neki az ősz- szeget, és adtam a számlát úgy, mint az előbb

az angolnak, oly meseben nagy összeg került birtokomba, hogy egyedül a két számla borravalója is elég lett volna ahhoz, hogy hosszú ideig ne dolgozzak.

— De látod mit tr a pénzt Egyetlen nyugodt pillanatom nem volt főbbé. Már úgy láttam, hogy ebből diplomáciai bonyodalom lesz, mert előbb' utóbb kiderül, hogy mind a

tőtől elfogadtam a pénzt. De nem is volt alaptalan a félelmem, mert egy hétre rá a kikötő parancsnok hivatott, a legszigorúbb magyar admirális, akitől egész Fiume retteged Amikor elébe kerültem és rám szegezte i rós tekintetét, úgy éreztem, hogy a lábaimba nincs többé csont és egy szempillantás alól odarogyok hatalmas íróasztala elé.

— Most bilincseltél meg és zárat a várbörtönbe — volt az utolsó gondolatom, amikor a kikötő parancsnok felém harsogta:, „Mi az már annyira meggazdagodtak, hon a pénz sem kell maguknak? Hol van a bankett számla?"

— Miért nevetsz? Borzasztó volt. Ott nyomban ki is fizette harmadszor a számlát is a „gyik? is benne volt, — mondotta szomorúan. — Láttál már valakit gyorsan elrohanni egy épületből? Nahát én gyorsabb voltam.

’ tzarohantam, beledobáltam mindent az utazótáskámba. Nem vettem búcsút a menyiszonyomtól, de a Fekete Sas-tól tem. Felszálltam az első hajóra és a nagy víz túlsó partján Kötöttem ki.

— F öúr! Bal kettőn fizetnek.

— Megyek — mondta Laci bácsi. Felpattant, de elmenőben még odakiáltott felém: —> „Bár maradtam volna Fiumében!”

VMSDY MIHÁLY