Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-24 / 47. szám
4 NAPLÓ 1951. FEBRUAR M. 1 HŐSI HARCOKRA EMLÉKEZÜNK 4 H< Júsz éve már. De a pécskömyéki bányászok, s nemcsak az öregebbek, hanem a fiatalabbak is, emlékeznek, hogy mi történt 1937-ben. Az események résztvevői szájról szájra adják a történeteket, amelyekből kikerekedik az 1937-es nagy sztrájk története. Sokszázan élnek még ma is azok közűi, akik akkor szembenéztek a csendőrök fegyvereivel, hallották a sortűz ropogását, látták kicsordulni a hősök vérét és indultak sötéten, komoran a bányászvállakon úszó koporsó után. Kicsivel nagyobb kenyeret, kicsivel több szabadságot, némi emberséget követeltek, de a Tőke, a „disznófejü nagyúr" nem adott. A Tőke elszánt kakastollasokat küldött és Ígéretekkel hízelgő bérenceket. Fegyvertelen bányászok, asszonyok indultak el, hogy segítsenek a föld alatt éhezőknek, a tömeg szavával vívják ki igazukat és a föld alá kerültek hárman. Fejfájukon hosszan lobogtatta a téli szél a tüzvörös szalagot: „A vasas 1 hősi halált halt bányásztársunknak .. .** hatott, mert a tőkések üzemszünetet rendeltek eL A győzelem reménye, amely eddig tartotta bennük a lelket, eltűnt, s elhatározták, hogy beszüntetik a sztrájkot. A 26-ra virradó éjjel feljöttek a föld alól. Mégsem mondhatjuk, hogy eredménytelen volt ez a sztrájk. A bányaigazgatóság másnap eltörölte az 1933 óta érvényben volt bércsökkentést. A béremelést kiharcolták, de súlyosan megfizettek érte. A klomlott vér sem volt elég a tőkéseknek, megkezdődött a kegyetlen megtorlás. Április 21-én Vasason Bózsa János és 195 társa ellen bűnper indult. A tárgyalás két hétig tartott. A vád: magányosok elleni erőszak bűntette és 76 rendbeli személyes szabadság megsértése miatti vétség. Hetven vádlottat ítéltek el. Május 10-én 88 vasasi bányász és asszony ellen indítottak bűnpert, hatóság ellen elkövetett erőszak bűntette címén. 30 férfit és asszonyt ítéltek el. A sztrájkotok vezetői ellen még külön kegyetlenséget eszeltek ki. Minden tárgyalás’ napra megláncolva vitték be őket Vasasról Pécsre. A súlyos elnyomás és terror, amely a sztrájkra kényszerítette a bányászokat, a sztrájk után csak még nagyobb lett. A bűnperek mellett az előállítások. verések, házkutatások, tömeges elbocsátások keserítették meg mégjobban a bányászok életét. A burzsoázia mindent mejH tett, hogy „művét” tökéletessé tegye. Az igazságügymtn.sz- tor utasította a pécsi ügyészséget: „Az ország nyugalmát, béké* jét, a nemzeti munka zavarta* lanságát veszélyeztető minden cselekménnyel szemben a tör« vényben megengedett legna* gynbb szigorral járjanak el." Megszületett a munkásmozgalom megfigyelésére vonatkozó bizalmas rendelet és ennek nyomón besúgók özönlötték el a bányavidéket A náp&i bányái zságJJCLSl nak ez a húsz A bányászok temetik hősi halottjukat. Hegedűs Mihály koporsóját kíséri Kehi Ede, Cscke Ferenc, Wedbl József, Lutcz Mihály, Bohorcs Ferenc, Bandráth Antal, Levárt György és többi harcostársa. Megmozdul ország 1 Q37 Sötét esztendő; A 1 ‘világot még fojtogatta a nagy válság, s már működésbe léptek a második világháborút előkészítő pokoli erők. Nemcsak a kommunisták állították, a pécsi járás főszolgabírója sem tudott mást jelenteni: „Az egész bányavidék munkásságának hangulata igen elkeseredett, köztük és soraikban a nyomor és elégedetlenség folyton-folyvást növekszik .. Volt oka az elkeseredettségnek. 250 pengő kellett volna havonta egy-egy bányászcsalád nak. De a vájár keresete nem volt több 80—100 pengőnél, s még ebből is levonták a szerszámok árát, a társpénztári járulékot, a lakás, világítás bérét, a kereseti adót és a büntetést, mert büntetéssel sohasem fukarkodtak a tőkések. A segédvájárok és más földalatti dolgozók a vájárkeresetnek is 60—70 százalékát kapták csak, s még jó szerencséjük volt, ha azt is megkereshették, ha nem fogtak ki túl gyakran olyan szakmány- béres munkát, mint például a „ké'.számyas ajtó” készítését Két munkás 6 óra hosszat dolgozhatott rajta és kapott érte 2 pengő 65 fillért összesen. Három munkás bajlódhatott egy teljes műszakon át kilenc fordítólemez lefektetésével. Kaptak' érte darabonként 16 fillért, összesen 1 pengő 44 fillért. így fizették ki fillérekkel a bányászt. De ha végre nekiláthattak a jobban fizető szénfejtésnek, még mindig fenyegetett a paJaibüntetés, a „si- lánycsille”, a megtöltött csillék törlése valamilyen kifogással, az egész csapatokat sújtó pénzbüntetés. A család enni kért, a bánya keveset fizetett. Mit tehetett a bányász? Vállalta a pótműszakokat. 12—16 órát egyvég- tében. Nemcsak azért, hogy több legyen a kereset, hanem azért is, hogy azt a keveset se vegyék el. „A DGT-nél kényszerítik leginkább pótmüszak- ra a munkást. Elbocsájtással fenyegetik azt, aki a pótműszak ellen szólal..így ír azidőtáit a „Bányamunkás” c. újság. És ez a rém, az elbocsátás, mindúntalan felbukkant, szüntelenül fenyegetett Büntetésként, de büntető szándék nélkül is, csak azért, mert a pangó ipari üzemek nem fogyasztották a szenet, „...az sem vigasztalja a munkásságot — állapította meg a Szociáldemokrata Párt kongresza munkanélküliségen enyhíteni. A munkaalkalom csak egykét hónapra szól... Február, március végén már ismét szélnek eresztik őket." A kereskedők így panaszkodtak: trA bányászok hitelből, egyik napról a másikra élnek. Az évek óta fennmaradó hátralék miatt eladásodnak Nyomorgóit a csailád, ha nem volt munka. De ha volt, a bányászt nyomorgatták a felügyelők, hajcsárok. Cservinka Flórián főaknász lelfkiismeret- furdalás nélkül ütötte le azt, aki megtagadta a 16 órás pótműszakot Tehette. Ki merte volna felelősségrevanni? Élethalál urai voltak ezek a kiskirályok. Wencsár Gyula négy- gyermekes családapa is hiába könyörgött munkáért Ozanich felügyelőnél, az „megbízhatóbbak” számára tartatta fenn a helyet, A pohár megteli A bányászokban évről évre és napról napra több keserűség gyűlt fel. A nyomor nőtt, sok bányászcsaládnak betevő falat sem jutott már, a régi ígéret pedig, hogy az 1933-ban végrehajtott 6—8 százalékos bércsökkontést eltörlik, puszta ígéret maradt, teljesítésére semmiféle hajlandóságot sem mutatott a bányaigazgatóság. Már csak egy aprócska szikra kellett ahhoz, hogy fellángoljon a sztrájk. Ez is megérkezett. A tőkések meg akarták mutatni erejüket. Február 19- én muníkaszünetet rendeltek el és sok bányászt kizártak a munkából. Közben folytak a béregyeztető tárgyalások, de az onnan érkező hírek arról beszéltek, hogy a jogos bérköveteléseket nem teljesítik. A tőkések rosszul számoltak. A megfélemlítésnek szánt mun kabeszüntotés és tömeges elbocsátás nem csendesítette le a bányászságot, ellenkezőleg: ez adta meg a sztrájk közvetlen okát A Thome n (ma Petőfi) akna dolgozói február 23-án sztrájkba léptek. 265 bányász szállt a föld alá délután, de este 10 óraikor nem jött fel egy sem. Ezzel kezdődött meg a harc. Harc a bányásznyúzó tőkés vállalat és a megalkuvó szociáldemokrata vezetőség ellen. A szociáldemokrata vezetők nem akarták a sztrájkot, sőt szigorúan elítélték a sztrájkotokat. „A vezetőség minden éhségsztrájk ellen foglal állási — jelentették ki — elítéli ezt kíméletlenül fcf fogja zárni.0 A sztrájkolókna azonban nem hatott a fenyegetés. Megszólalt a bánya telefon; „Addig nem jövünk fel, míg bérkövetelésünket nem teljesíti a bányaigazgatóság.” Hogy szavaiknak nyomatékot adjanak, megállították a szivattyúkat, a felvonót vassínekkel eltorlaszolták, s a bejáratoknál megerősített sztrájkőrség ügyelt. 24-én lépett akcióba a tőkések elnyomógépezete. Reggel az egész pécsi bányakerületet megszállta a rendőrség és katonaság. Katona- és csendőr- járőrök cirkáltak mindenfelé. Odalenn, a föld mélyén azonban szilárdan tartották magukat a sztrájkotok. Senki sem férhetett közei hozzájuk. Egy beteg társukat küldték fel, hogy közölje: csak az Jöjjön, aki a teljes eredmény hírét hozza. Öttagú alknabizottság alakult, tagjai: Bózsa János, Sauerwein József, Steckl György, Kupi István, Márk Viktor. forradalmi elemek nemcsak „fenyegették”, hanem meg is támadták, tettleg bántalmazták rendőreinket, azok mégsem öltek embert. De a csendőrök igazolására elég volt a „fenyegető magatartás” is.). A sortűzre szétfutottak a felvonulók. De ottmaradt vérében fekve Keller János, Hegedűs Mihály és Féltig János, a bányászok három hősi halottja. Sok volt a sebesült is. Többek között Hoffmann Ferenc, A vasasi bányászok harcát nemcsak a többi pécsi bánya munkásai Igyekeztek segíteni. A sztrájk híre bejárta az országot és valamennyi bányavidéken megnyilvánult az ott dolgozók rokonszenve. Salgótarjánban tüntető felvonulást rendeztek a szolidaritás Jeléül, Ajkán és Tatabányán is hasonló megmozdulások voltak. A pécsi egyetemisták haladó csoportja röpcédulákat szórt ezzel a szöveggel: évvel ezelőtti ragyogó fegyverténye tanulságul szolgál ma Is* Tanulsággal, amelyet az ellen- forradalom múlt évi próbálkozása tesz időszerűvé. Az ellenforradalmárok szerették volna úgy feltüntetni az októberben, novemberben lezajlott sztrájkokat, mintha azok a bányászáig akaratát fejezték volna ki. Lehet, hogy néhány bányászt meg is tévesztett az, hogy a sztrájkot* mint a munkásosztály fegyverét emlegették, s azokat a külsőségeket igyekeztek hangsúlyozni, amelyek a felületen, látszólag némileg hasonlóvá tették ezt a sztrájkot a régi, hősies harcokhoz. Csakhogy a tapasztalt bányászok jól látták, hogy éppen a lényegben van a mély ellentét. Húsz évvel ezelőtt 6—8 százalékos bérjavításért szálltak harcba, sztrájkoltak, éheztek és haltak meg a bányászok, s ezt a harcot legjobbjaik, a kommunisták vezették. A gyilkos fegyver a sztrájkotok ellen irányult. A csendőrök ütlegel azokat érték, akik nem akartak dolgozni. S a sztrájkot a tőkésosztály államának kegyetlen megtorlása követte. A tavalyi sztrájkot nem ez jellemezte. Ki tudna már pontosan összeszedni, miféle követelések hangzottak el október végén, november elején? Kit fenyegettek fegyverrel? Azokat, akik dolgozni akartak. S hol voltak ebben a sztrájkban a kommunisták, azok, akik A sor! űz szusa — hogy a téli hónapok- a mozgalmat, s azzal nem azo- hfln, amikor a szénszükséglet nosítja magát... aki az éhség- fcissé emelkedik, az segít majd sztrájkbam risztvesz, soraiból A bányászok nem hagyták magukra föld alatt küzdő társaikat. Odafenn Is megmozdult a nép, hogy hangot adjon követeléseinek. Forduljunk újra a hatóság hivatalos irataihoz. A pécsi járásbíróság főszolgabírója és Dobó Árpád rendőrtanácsos jelentette: „Február 24-én 5 órakor a vasasi Thomen-aknától Me- csekszabolcs község felé 300— 400 főből álló tömeg vonult fel, azon szándékkal, hogy a me- csekszabolcsi.és pécsbányatele- pi bányamunkásokkal egyesülve demonstrálásra Pécsre jussanak, ahol a tüntető egyetemi ifjúsággal óhajtottak egyesülni és a bányalgazgatóság elé vonulni. A munkások másik csoportja Somogy felől a mecsek- szabolcsi Szent István-aknát közelítette meg, de őket a kirendelt katonaság feloszlatta és továbbjutásában feltartóztatta. A Mecsekszabolcs felé haladó tömeg a község keleti szélén lévő temető mellett elvezető mélyebb bevágású, mintegy 7—8 lépés szélességű útrészen a szolgálatot teljesítő csendőrjárőr részéről felszólítva lett, hogy forduljanak visz- sza... A többszöri felszólításnak ismét ellenszegültek... a csendőrjárőr három lövést adott le, s minthogy a tömeg a maga fenyegető magatartását tovább folytatta, a járőr újabb négy lövést tett a tömegre”. „Fenyegető magatartás”! Erről csak így zárójelben jegyezzük meg, hogy 1956. .decemberében, a Széchenyi téren atlaoA háromnapos éhségsztrájk ntán a fürdőből hazafelé tart Wohlfarth Viktor, Grata Antal* Milialdineez Ferenc, Lntcz Koméi és Krasz Ferenc, Lévárt Mátyásné, Stenzer József, Rumbach József, Pertrand Vilmos, Kitti András, Varga Mihály, Léman Miklós, Rankl György, György Jánosné, hogy csak a súlyosabban sebesülteket említsük. Sok könnyebben sebesült eltitkolta sebét, nehogy a csendőrség vallatóra fogja. Csalódás és féigiőzelem A föld alatt sztrájkotok mái harmadik napja éheztek a bánya komor sötétjében, amikor megtudták, hogy egyedül vannak, a többi bányász nem sztrájkol velük, Nem sztrájkol*Az egyetemi ifjúság is a munkásság együtt tüntet a rendszer ellen. Vér van a köveken. Egymásra találtunk!" Akkor, 1937-ben helyesen ismerték fel a pécsi egyetemisták, hogy hol a helyük a munkásosztály igazságos harcában. De akkor még erős volt a tőkésrendszer, meg tudta tömi a munkások erejét. A Kommunisták Magyarországi Pártja támogatta a munkások harcát, a sztrájkotok között ott voltak a kommunisták, sokhelyütt ők jelölték meg a harc igazi célját és módszereit. De a brutális terror véget vetett a harcnak, nem volt más út* mint z visszavonulás* húsz évvel ezelőtt az éhségsztrájkot szervezték, akik szembeszegültek a burzsoá államhatalommal? Húsz év távlatából figyelmeztet a bányászok hősies harca: erős fegyver a sztrájk, de vigyázzunk, nehogy önmagunk ellen fordítsuk, azok hasznára, akik húsz évvel ezelőtt büntetlenül ölhették, verhették a bányászokat és asszonyaikat. Az a húsz évvel ezelőtti sztrájk a tőkések ellen irányult, az em- bernyúzók, az élet-halál felett ítélkező urak ellen. Most ők akarták saját fegyverünket ellennünk fordítani. Nem rajtuk múlt, hogy nem sikerült! Szita László adatai nyomán
