Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-24 / 47. szám
2 NAPtö 1957. FEBRUAR VL Díszünnepség a szovjet hadsereg mega/aku/ásánaki 39. évfordulóján Tiszta pártot! Kommunista akiívaülós Pécsett (Folytatás az 1-es oldalról.) proletárok közül elsőnek szerezték az osztályharc legmagasabb fokozatának, a kapitalizmus elleni fegyveres felkelésnek, a polgárháborúnak tapasztalatait. Élünkön a nemzetközi proletár forradalmi mozgalom akkoriban egyik legismertebb és legbecsültebb vezetője, Kun Béla állt. A .hazatért hadifoglyok az 6 kezdeményezésére — a forradalmi kiutat kereső szo- ciá’damokrata balodallal ösz- szefogva — 1918. november 20- án megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját, a magyar munkásosztály első, va’óban osztályharcos kollektív vezérét. Ezek a hadifoglyok, kommunista forradalmárok hozták magukkal a leninizmus tanításait, s azok népszerűsítésével lendületet adtak és forradalmi irányba terelték a magyar munkásosztály, a nincstelen parasztság, a falusi proletáríátus küzdelmét. A magyar munkásosztály döntő többsége a kommunisták mellé állt. A háborús erőfeszítésekben megingatott bur- zsoá társadalom s annak erőszakszervei — a jobboldali szociáldemokrata vezetők megalkuvó támogatásával is — csak nehezen, néhány hónapig tudott ellenállni a forradalom rohamának. 1919 március 21-én a munkásosztály kezébe vette a hatalmat és az egész világon másodiknak megteremtette a tanácsköztársaságot. Vezetői a szovjet példa alapján, tisztában voltak azzal, hogy sem a magyar burzsoázia, sem a nemzetközi reakció nem fogja szó nélkül tudomásul venni ezt az új vereséget. Ezért a tanácskormány első intézkedései közé tartozott a forradalmi vörös hadsereg megszervezése. A tanácsköztársaság kormánya a proletárintemadona- lizmus szellemében az Orosz Szocialista Szovjetköztársaság szövetségesének jelentette ki magát. Az imperialisták támadása a Magyar Tanácsköztársaság ellen nem késett sokáig. Az önkéntesekből álló hadsereg hősies elszántsággal szállt szembe a reakció intervenciós erőivel. A tanácshatalom rövid fennállása alatt fényes haditettekkel bizonyította az egész világ élőit a magyar pro- letáriátus vezetésre való hiva- tottságát. és hősiességét; Ez volt az a történelmi időszak, amikor a Ma- gyár Tanácsköztársaság vörös hadserege a szovjet állam vörös hadseregével vállvetve harcolt a szocializmus közös ügyéért, a közös ellenség, a belső és külső ellenforradalom, a nemzetközi imperializmus intervenciós hadseregei ellen. Ezután a nemzetközi imperializmusnak a Tanácsköztársaság elleni intervenciójával, és a Tanácsköztársaság bukásával foglalkozott, majd így folytatta: A szovjet—magyar barátságnak, testvériségnek vannak kevésbé és kevesek által ismert harci hagyományai is. Ez az első világháborúban orosz fogságba került magyar katonán részvétele az októberi forradalomban és polgárháborúban, A szovjet állam óriási területén, a Távol-Keleten, Mandzsúria határán, északon Jukutszkban, Szibéria és európai Oroszország nagy városaiban a polgárháború minden frontján, az Uraiban, a Volgánál, a Donee medencében, a Krímben, Ukrajnában, Mur- manszlcnál, Arhangelszknél, a Kaspi tenger partjainál a Szovjetország minden népének fiaival együtt harcoltak a hadifoglyok a magyar internacionalisták, ahogyan őket akkor nevezték. Sokan elkeveredve a szovjet egységekben küzdöttek, mások külön magyar alakulatok soraiban. Megértették az októberi forradalom nemzetközi jelentőségét, példaadó, buzdító szerepét. Tudták azt, hogy az orosz forradalom győzelme, a szovjethatalom megszilárdulása nélkül hosszú időre eltolódnának a forradalom lehetőségei Magyarországon, A szovjet nép, a vörös hadsereg harcosai szeretettel és megbecsüléssel tekintettek ezekre az idegenből jött forradalmárokra, akiknél a hosszú hadifogság utáni természetes honvágynál, a családhoz való ragaszkodásnál erősebb volt az osztályöntudat, a proletár internacionalizmusukból fakadó kötelességteljesítés, Ebben a nagy történelmi jelentőségű, új történelmi korszakot megnyitó forradalomban végezte el a marxizmus és leninizmus elméleti, de nagyobb mértékben gyakorlati iskoláját 70—80.000 magyar hadifogoly. A Bolsevik Párt vezetése alatt edződtek acélkeménnyé, a szocializmus harcosaivá. Ezeknek az internacionalistáknak hősi küzdelmei is a magyar—szovjet barátság, a szovjet—magyar hadsereg közötti testvériség hagyományának nagy értékeihez tartoznak. Nem lehet meghatódottság nélkül beszélni ma, a szovjet hadsereg ünnepén, közös ünnepünkön arról, hogy minden megbecsülést érdemlő karhatalmunk soraiban ma is ott találhatjuk az októberi forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság öreg harcosait Nem tartja őket vissza az évek súlya, a harcos, hosszú életben megviselt egészségük. Ma is fia talos lelkesedéssel osztják meg a szolgálat terheit a fiatalokkal, mert az októberi forradalom éveiben harcossá nevelte őket a Bolsevik Párt, s 1919- ben a Kommunisták Magyar- országi Pártja Ez az acél, amelynek a kommunista meggyőződés, párthűség és szilárdság adta a keménységet, sohasem rozsdásodik. Ezek az öreg harcosok élő hordozói a már szinte történelemmé távolodó közős szovjet—magyar katonai és forradalmi hagyományoknak. Ezeknek az életpéldáján kell nevelni új hadseregünk ifjú katonáit. Annak az időszaknak az igazi harcos történetét kell alapos tudományossággal megmutatni, amely az első forradalmi marxista-leninista pártot adta a magyar munkásmozgalomnak. Annak az időszaknak igazi hőseit és harcosait, azok életét kell példaképpen dolgozóink elé állítani, akik akkor a munkás- osztály élén történelmet csináltak, akiket egy későbbi időszak a feledés homályába süly- lyesztett. Az elmúlt negyven esztendő történelmi hitelességének a rehabilitálása nemcsak az utolsó mohikánok ügye, ez a magyar kommunista mozgalom tudományos értékelésének kérdése. Egyben helyes és szükséges politikai jelentőségű megvilágítása annak, hogy országaink forradalmi hagyományai az októberi forradalomhoz vezetnek vissza, hadserege ink a nemzetközi szocialista forradalom talaján születtek. A közös ügyért együtt ontották vérüket Ezután a Szovjetunió békepolitikáját elemezte Münnich elvtárs, méltatta a szovjet hadsereg világtörténelmi győzelmeinek jelentőségét a fasizmus felett, amellyel hazánkat is felszabadította az idegen elnyomatás alól. Ezután így folytatta beszédét. A belső és a nemzetközi reakció szívósan és tervszerűen végzett aknamunkája, október 23-1 orvtámadása súlyos válságba vitte népünket és országunkat. Utszéli demagógiával nagyította fel az elkövetett hibáikat. Soviniszta, felelőtlen, anarchiához vezető lélekmér- gezés jelentékeny kárt okozott. Zavart keltett népünkben, elsősorban ifjúságunk soraiban. A hitleri barbárságot jellemző kegyetlenkedések, felelőtlen, embertelen lincsclések, kulturális és történelmi értékek rombolása, könyvégetés, faji gyűlölet szítása: ez volt az ellenforradalom — .szőréncsere rövid ideig tartó — garázdálkodásának lényege. Csak ezt adhatta, mert vezetői az épülő szocializmus útjából kisöpört szemétből kerültek ld, politikai kalandorokból, akik számára méltó szövetségest jelenítettek a börtönökből általuk ezrével kibocsátott közönséges bűnözők. Ezért volt a fegyveres terror mellett az ellenforradalom egyik fő harci tevékenysége az áruházak, múzeumok, lakások kirablása, gyújtogatás, nemzeti értékek elpusztítása. Azok a jóhiszeműek, akik annak idején az ellenforradalom hazáról, szabadságról, függetlenségről, semlegességről szóló jelszavainak befolyá- sa alá kerültek, az elmúlt ki- # józanító három és félhónap alatt jelentős részükben meggyőződtek arról, hogy népellenes, reakciós kaland szolgálatába álltak. Szakadék szélére került or-<[ szagunk és ismét a felszabadító Szovjetunió nyújtotta felénk segítő kezét. Hadseregének hős fiai isimé-]l telten vérüket ontották azért, hogy saját erőnket is latba vetve, szétverjük a fasizmus szál- láscsinálóit, hogy munkásosztályunk, a parasztság és a ha- < l zafias értelmiség tovább épít- <1 hesse a szocializmust hazánkban. A szovjet hadsereg nemcsak a szövetséges szerződéses kötelességét teljesítette. Fellépésében kifejezésre jutott a szovjet nép, a szovjet hadsereg proletárin temadcmali zmusa. Már küzdelmünk első legsúlyosabb napjaiban ragyogó pél- dáját láttuk a szocialista tá-< borhoz tartozó országok szoli-f daritásának, önzetlen segítőkészségének. Ebben is élen jár a Szovjetunió. : A párt és kormányunk vezetése alatt rendeződnek so raink. Az ellenforradalom meggyalázta, lerombolta a szovjet hadsereg hőseinek emlékműveit, eltávolította középületeinkről a nemzetközi szolidaritás ötágúi1 vörös csillagát. Ma, a szovjet«' hadsereg születésnapján öröm-l mel állapítjuk meg, hogy né-l pünk széles tömegei le akarják' mosni ezt az ellenforradalom' által ránk szőrt gyalázatot.' Egyre több szovjet hősi emlé-' két hoznak rendbe helyi kez-'( deményezés alapján, s házain-^ kon ismét ott lobog a szocia-f lizmus vörös zászlaja. Mindez” azt mutatja, hogy népünk szívéből sem terror-1 ral, sem demagógiával nem1 lehet kiirtani a Szovjetunió ( iránti hálát és szeretetet. < Ennek mély történelmi gyöke-( rei vannak a múltban s a je-, lenben még szorosabbá fűzik i azt közös ideológiánk a marx- izmus-leninizmus, közös har- (I cunk a béke, a szocializmus (i nagy táborában. A szocialista demokrácia alapján építjük tovább hazánk politikai, gazdasági és kulturális életét, szervezzük népünk# legjobb fiaiból a hadsereget, i > Történelmi hagyományainkon # akarjuk nevelni fiatal harco- sóinkat, az októberi forradalom, |» az 1919. évi tanácsköztársaság 11 hősi küzdelmeinek történetén. (* Olyan hadsereget akarunk, j melynek védelme alatt sohasem hull le a vörös csillag, a proletárinternacionalizmus, a szovjet—magyar barátság jelvénye, Már az első felszólaló, első mondata tapsot kapott a pécsi városi pártaktíván. Nem a kényszoredetfség, a megszo- kottság verte össze a mintegy háromszáz kommunista kezét, nem is Lovas elvtárs személye váltotta ki. Amit mondott, az mindainnyiunk szívéből fakadt: „Elvtársak, vigyázzunk a pártra, tartsuk tisztán ... És a megyei, városi intéző bizottság hallgassa meg a kommunisták véleményét s ennek alapján irányítsa a pártmunkát.“ Válogassuk meg, kit vessünk fel! Aki csak szót kért, az mind beszélt erről, szavukból a párt féltése csendült ki. „Válogassuk meg, kit veszünk soraink ba — mondotta Tóth elvtárs —, legyünk inkább kevesebben, de azok kommunisták legyenek, akiket tisztelnek, becsülnek a pártonkívüliek.“ Zallel László elvtárs megtoldotta: a felvételt bízzák nyugodtan az alap- szervezetekre, azok tudják, ki érdemes a párttagságra. „Nem fordulhat elő, hogy egy vezetőt előbb elbocsátanak, s miután belépett a pártba, visz- szahelyezik állásába. Szűnjön meg egyszer és mindenkorra a protekció.“ Bakán elvtárs egyre ismétlődő jelenségre hívta fel a figyelmet. Egyes volt MDP-ta- gok nem az illetékes vállalat, üzem pártszervezeténél jelentkeznek felvételre, hanem őket megkerülve a területi alap- szervezeteknél kérik átigazolásukat. Gyakran azért teszik ezt. mert valamilyen módon — félrevezetve vagy tudatosain — résztvetitek az októberi eseményekben, s munkahelyükön ezt mindenki tudja. .Azt javaslom, hogy a volt párttagol, at annál az alapszervezetnél venvék fél. ahol az ellenforradalom idején dolgoztak A párt kapuinak szűkítése természetesein csak az egyik oldala a ma folyó pártépítésnek. Ez arra int mindenkit, hogy szó sdincs kampányról, tagtoborzásról, a párt valóban a munkásosztály élcsapata lesz. Az októberi események azonban nagyon sok becsületes kommunista fejét is megzavarták. „Mi ezekről nem mindünk le — hangsúlyozta Bánó elvtárs — beszélgetünk velük, igyekszünk tisztázni a nézeteket. Rájuk számítunk.’“ As állami szervek — a proletárdiktatúra szervei! A pártaktíva nem maradt a párt berkeiben, hanem felelősen véleményt alkotott a párt és a kormány egész politikájáról. Az egyik ilyen vitatott probléma a bíróság, a karhatalom, az ügyészség volt A bíróság nem független szerv, a függetlenségnek abban az értelmében, hogy valamilyen mó dón elválik az államtól, hanem a proletárdiktatúra bírósága. Még ma sem ritka, hogy nyilván-sság előtt rágalmazzák a karhatalmat, igyekeznek különböző manipulációd Ka', vádolni. Ilyent egyetlen állam sem enged meg és nekünk is a lehető legkeményebben kell fellépni ilyen jelenségek ellen. A kormány — helyesen — az állami szervek létszámának csökkentéséről intézkedett. E körül azonban sok mulasztás tapasztalható. Zallel elvtárs és mások is elmondták, hogy amíg az egyik helyen racionalizálnak, a másik helyen ug;- an azokkal adminisztratív, vágj’ vezetői létszámot növelnek. Nem történt semmi, csak ezután a másik zsebünkből fizetünk, s ott vagyunk, ahol a part szakad. Szervezzük, neveljük as ifjúságot! Az ellenforradalom ma továbbra is aa ifjúságot, az egyetemistákat. munkásifjakat igyekszik megfertőzni és céljaira felhasználni. Áz egyetem előadóterméből eltűnik a Lenin kép, a fogasokra tűzdelik a kormányt gyalázó röplapokat, rágalmazzák és üldözik a kommunista oktatókat, hallgatókat. Természetesen mindezek ellenére — nem tudni milyen logika alapján — felveszik a kor mány adta ösztöndíjakat, e<rvu- sefc a 800 ferintos ösztöndíjat, a szociális segélyt, a népi demokratikus rend által biztosított menzán étkeznek, szálláson laknak. Egyes oktatók is a rendbontók, az izgatók mellé állnak. Az egyetem két pártszervezete nagyon nehéz körülmények között dolgozik, de állja a sarat. „Azt akarjuk —mondotta mindkét szervezet képviselője — hogy a becsületes hallgatókat, akiket megtévesztettek, a párt, a kormány mellé állítsuk. Mi nem fegyverrel, hanem szavakkal csatázunk.“ Jogosan kémek nagyobb segítséget az intéző bizottságoktól, de a munkásosztálytól is. A hallgatók nagy része munkás- és parasztfiatal, akik úgy látszik megfeledkeztek osztályt k- róL apáik, anyáik múltjáról. Követelték, hogy a kormány végre tegyen rendet az oktatás frontján is, hogy a munkások, parasztok fialt, a felnövő nemzedéket a népi államhoz hűséges pedasómiüoik tanítsák, az ellenforradalom szervezőit távolítsa el. A vita során foglalkoztak még a munkástanácsok és a pártszervezetek kapcsolataival, a szakszervezetekkel. Többen bírálták a helyi sajtó és Kos- suth-rádió munkáját, amire a közeli napokban visszatérünk. Az aktíva résztvevői azzal váltak el, hogy egy hónap múlva ismét találkoznak. „A városi intéző bizottság intézkedési tervet készít s az itt hallottak végrehajtásáról beszámol a pártaktívának“ — mondotta Duga elvtárs. Az elmúlt napokban a sásdi járási tanácson ezzel fogadtak: — Egyházaskozáron 24 család 400 hold földön új termelőszövetkezetet alakított. Bika- Ion is 14 család 400 hold földön gazdálkodik közösen. — Es még hozzátették: — Bara- nyaszentgyörgyön is van új termelőszövetkezet, csak nem tudjuk hány tagja van. A pécsváradi járási tanácson pedig ezzel fogadtak: — Fekeden a feloszlott „Mcgvédjük a Békét” Termelőszövetkezet helyén Uj Tavasz néven egyes típusú termelőszövetkezet alakult. 46 család írta alá a belépési nyilatkozatot. Mi mást tehet ilyenkor az újságíró, kimegy a jelzett községek egyik-másikába. Az első állomás Egyházaskozár. Október 27-én feloszlatták az Uj Elet Termelőszövetkezetet. Február I8-án megalakult egy új tsz Kossuth néven. Ennek a termelőszövetkezetnek 44 tagja van. De az Uj Élet volt tagjai is gondolkodtak és négy nappal ezelőtt elindítottak egy ívet, amit azok írnak alá, akik semmisnek tekintik a kényszerfeloszlást. És ezen az íven már 12 család neve olvasható! Tehát a feloszlatott Uj Élet is megmarad. De ezzel még nem fejeződött be az egyházaskozári ügy. Szerdán az utcán megállítja Katyi György 13 holdas gazda Antal Dömötör tanácselnököt és egy papírt lobogtat előtte: — Mi is csinálunk termelőszövetkezetet. Most kezdjük szervezni. Egyes típusú lesz és legalább ötven-hatvan tagra számítunk. — A tanács is segít a szervezésben? — teszem fel a kérdést Antal Dömötörnek. — Nem érünk mi most rá ezzel is foglalkozni. Érdekes! Hát nem kell most egy hadsereg „tsz-szervező?" Fekeden február 14-én. felszámolták a volt termelőszövetkezetet, amelynek 44 tagja volt és február 17-én már 50 tag mondta ki az egyes típusú Uj Tavasz megalakulását. Egyházaskozáron is, Fekeden is először a szegényparasztok mozdultak meg. Ez érthető is, mert melyik földnélküli, vagy pár holdas paraszt vállalná újból a napszámoskodást! A szövetkezés egyik oka tehát ez. S mi lehet a másik? Egyházaskozáron a Kossuthban is, az Uj Életben is úgy határoztak, hogy minden tag megkapja a ráeső részt, és azt műveli miután közösen bevetették. A termés egyharmada a tagé, a másik két részt a közösbe kell beadni vetőmagalapra, gépi és más munkák fedezésére, stb. Fekeden 23 olyan család lépett be az Uj Tavaszba, akinek a geresdi határban van bérelt OFA földje. Ezek a földek szanaszét vannak, egy táblába hozni őket nem lehet. Megszületett a határozat: legyen ez a föld kint addig, amíg le nem jár a bérleti szerződés! Egy- egy családnál mindössze 2—3 hold ilyen földről van szó. Ez a megélhetéshez kevés. Az Uj Tavasznak pedig van földje — OFA területen alakult — és ez a 23 család, amennyit meg tud munkálni, kaphat még ennek a tetejére is. Figyelemreméltó dolgok ezek — önállóságra vallanak. Igen önállóságra, amiről ezelőtt néhány hónappal bizony alig lehetett beszélni. A másik ok tehát amiért szervezkednek a parasztok: önállóak lesznek a szövetkezetek, maguk dolgozhatják ki az alapszabályukat, úgy határozzák meg a részesedést, ahogy akarják. Igenám, de nemcsak a szegényparasztok lépnek a szövetkezetbe, hanem a középparasztok is. Azok a középparasztok, akiket gyakran még kényszerrel sem tudtak bevinni a termelőszövetkezetbe. Mi ösztönzi őket? — Nézze, egy pár lónak egynapi tartása majdnem 100 forintba kerül, — mondta a feke- di Uj Tavasz elnöke, Schmidt János. — Ennyiért egy hold földet felszánt a gépállomás. Igen, igen: lassan rájönnek a középparasztok is, hogy még 10—12 holdra sem kifizetődő egy pár lovat tartani, mert több mint 36 ezer forintba kerül egy évben. Az alig kihasznált ló takarmányát pedig fel lehet etetni a tehenekkel, amelyek lényegesen több hasznot hoznak. Tehát lovak helyett teheneket akarnak tartani, mert így trágya is, de pénz is lesz. De ha a lovak helyett teheneket állítok be, akkor mivel munkálom meg a földemet. Géppel? Igen, csakhogy az én földem szanaszét van kisparcel- lákban, azokon pedig nem nagyon lehet géppel dolgozni. így fűzi a gondolatait, míg végül is eljut a táblás gazdálkodáshoz. Eljut addig, hogy álljanak össze néhányan, hozzák egybe a földjüket, mert így könnyebb és kifizetődőbb is a gépi munka. Persze, ők általában a szövetkezés alacsonyabb fokát választják, de lényegében már eljutottak odáig, amikor a maguk munkáján is könnyítenek, olcsóbban termelnek. És végül hadd említsem meg a negyedik tényezőt is, amely arra készteti a parasztságot, hogy szövetkezzék. Ez pedig a következő. Az elmúlt 12 év alatt volt néhány jó termelő- szövetkezetünk is, amelyek valóban bebizonyították az egyénieknek, hogy kevesebb munkával több és jobb terményt tudnak előállítani, mint a kis- parcellás gazdaságok. A parasztság tehát saját maga is meggyőződhetett a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről és most, hogy nem írnak elő mindent felülről — szövetkezek is. Az idő törvényszerűen a nagyüzemi gazdálkodást diktálja. Néznünk csak egy példát erre az Egyesült Államokból és egyet Svédországból! Az USA-ban 30 év alatt egy millióval csökkent a farmok létszáma. Milyen nagyságú farmokat kellett feladni? 1920 és 1950 között a 4-től 21 hektárig terjedő földbirtokok száma 10 százalékkal csökkent, az elmúlt hat évben a farmok átlagnagysága 85 hektárra növekedett. Ez pedig nem jelent mást, mint a 85 hektáron aluli birtokok nem voltak életképesek. Svédországban az 1-től 20 hektárig terjedő birtokok száma 1927-től 1951-ig 50.383-mal csökkent. Ugyanakkor a nagy földbirtokok száma 2326-tal emelkedett. A nyugatnémet „Mezőgazdasági közlemények” című lap így ír 1956. augusztus 23-i számában: „Habár a kis gazdaságok fenntartása szociális szempontból indokolt, elr lentmondásban áll a jövőben a mezőgazdasági fejlődéssel". Mindez azt mutatja, hogy gazdaságosabb a nagyüzemi gazdálkodás. Es ezt a mi parasztságunk is egyre inkább megérti. Ezért szövetkeznek Fekeden, Egyházaskozáron, Bikaion és szerte a megyében. Szaial János gk *K’ ' >v
