Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-24 / 20. szám

MSI. JANUAR U. NAPLÓ * Takarékoskodás a szakszerűség kárára A megye mezőgazdasági szakemberei nagyon kedve­zően fogadták a bejelentést: egyszerűsítik a gépállomá­sok bonyolult elszámolási rendszerét és több önállósá­got adnak. Mindez a leg­nagyobb takarékosság szem- e'őtt tartásával történt. Van azonban egy a föld­művelésügyi minisztérium által kiadott rendelkezés, mely sok tekintetben ellent­mond ennek. Egyik pontja szabályozza a gépállomások "ezető állományát. Ktmond- H: a gépá''omáson ieazga- '*(, főmérnököt és főkönyve­lőt kell rendszeresíteni. Fő­mezőgazdászt csak akkor, ba az igazgató nem rendel- ké?>­zettséggei. De ebben az eset­ben üzemgazdász nem al- ka'marbatő a gépá"omáson. Mi következik ebből? Ha az igazgató mérnöki kéocsítéssel rende’kezik. akkor is keli főmérnök. Ha ért a könyveléshez, akkor is rendszeresítenek főköny­velőt. de más a helyzet a m er ős-azd ásszal. Csupán arról feledkeznek meg a mlnlsztéHnmhan. h«<-v er As TT1—6­gazdasági munkakör homlok­egyenest ellenkező feladato­kat hárít arra, akit e min- k-körhe kineveznek. S ba nines az leazeeíénak mező­gazdászi vanesffőse és a ren­delet érle'méhon főm—őeaz- dé^zt tartanak a kérdés fgy sínes megoldva. Fnzan eb­ben az e«e*h«n fi’os ésetn- aar»lá,STt foelaikoriafní. \T p.-dnt csak ellenléttel ta'ái- keztink, A mezőgazdász fel­adata, bnay reaae'töl estig a i-aMrt Járta és szervezze ’-ánvflaa S pitink át A Jé tRH! fa fa fj»rvp7. F^v !W«- rnál V H Jr fa «•«smiíM.^ sem tndjü jól flolv^ ü hlc^T^VA«­^«1 f«c7d»ríi<lítAs f mj Ti frtSnAHnm^- ?<? df nem mMW n fuHulrn a szak­ezoni'í Meg kell kezdeni végre iirnkát! A vasasok területi bizottsá­gán hosszú hónapok után elő­ször gyűltek össze az üzemi bi­zottsági elnökök, hogy a szak- szervezeti munkáról tárgyalja­nak. Szavaikból csakhamar ki­derült, milyen sok probléma foglalkoztatja most őket. Dolgozni! Dolgozni — Most már szedjük össze magunkat — mondta Mihály elvlárs, a területi bizottság el­nöke. — A szakszervezeti bi­zottság tagjain, a bizalmiakon kell kezdeni először, nekik ad­junk munkát, nehogy megint az ü. b. elnökök mindenesek legyenek..» Tény, hogy a szakszervezeti vezetők az utóbbi hetekben visszavonulót fújtak. Persze nem ok nélkül: néhol megfuta­modott az elnök, mert „ő töb­bet nem vállal Ilyen tisztsé­get”, másutt egyes munkásta­nácstagok fellépése tette lehe­tetlenné működésüket. De most már Itt az ideje, hogy talpuk­ra álljanak. Bátran fellépni! Az elmúlt hetek eseményei sok-sok követelést hoztak a felszínre. Nagyrészt jogosakat s rendelet, törvény formájában intézkedések is születtek. De.,i — ;:. Nem lehet minden kö­vetelést elfogadni — mondták többen Is. — ígérni könnyű. A munkásoknak meg kell mon­dani, hogy milyen terhek vi­selésére képes ma a népgaz­daság, ezt mindenki megérti... Előfordul, hogy a munkásta­náccsal kell hadakozni. De hi­szen a munkástanácsot a mun­kások választották. Igaz, de nem érdekvédelmi szervnek, hanem az üzem gazdasági irá­nyítására. Ilyen minőségben a munkástanács — munkaadó, a munkások pedig munkaválla­lók. A szakszervezeti bizottság pedig előttük vagy az igazga­tó előtt a munkások érdekeit védelmezi. — A napokban éppen az egyik anyagmozgatóval vitat­koztam — mondta Exner elv- társ, a Sopiana ü. b.-elnöke. — A műhelyekben szanaszét he­vertek az alkatrészek, anyagok, ha valaki megbotlik bennük, könnyen megsérülhet. Ez mun­kavédelem ... Egyébként az üzemi orvossal közösen havi szemlét tervezünk, hogy rend legyen. Együtt a munkástanácsokkal Sok szó esett erről Is. Egy kissé felidézték az elmúlt he­tek történeteit. Akkoriban a munkástanácsok amolyan „mindenesek" voltak: a lakás­kérelemtől az élelmiszerbeszer­zésig mindennel foglalkoztak. Ezután már érthető, hogy a szakszervezeti bizottságok ön­maguk árnyékai voltak, hisz elvették „kenyerüket". Nagyon sok kárt okozott a mestersége­sen terjesztett bizalmatlanság is. — Most már a muníkástaná- -sok többnyire saját berkeik­ben járnak — mondta Mihály elvtárs. — A bérbesorolást a szakszervezettel közösen vé- ’ezték el. Csupán egyszer for- iult elő, hogy utólag közölték velük ezt. Szinte mindnyájan Ilyen ér­elemben szólották. — Meghívnak bennünket a nunkástanács ülésére ... — Ez nálunk is Így van — szólt közbe egyik kaposvári ilvtárs, — de miért csak ta­nácskozási joggal vehetek •észt?... Mindjárt feleltek is neki: — Tanácskozási joga lehet gsak, mert nem tagja a mun­kástanácsnak. Nem is választ­hatják meg, hisz a szakszer­vezeti bizottság a munkavái- aiók érdekeit képviseld.. * A munkástanácsok minden­kor kikérik a szakszervezet véleményét, támaszkodnak építenek rájuk. Csak ez, a ba­ráti együttműködés, a közös gond, a közös munka hozhat eredményeket. A mostani hely­zet, a vállalati átszervezések, kényszerű elbocsátásokból ere­dő gondok megteremtették av együttműködés alapjait. Ez­után bizonyosan könnyebben jutnak egyetértésre a ma még ellentétes álláspontokban la. Ezen a rövid, de tartalmas értekezleten szóba került sok más dolog Is: a tagdíjfizetés a nyilvántartás, a bérezés.. Az ü. b. elnökök tanulságok­kal, tapasztalatokkal gazda­godva tértek vissza, hogy mindezeket a munkások ér­dekében hasznosítsák. A dunapenteleieknek megtetszett Komló A hónap elején 170 dunapen­telei munkás jött Komlóra, hogy segítsen több szenet ter­melni. A penteleiek kívánsága­ik szerint egy helyre a Béta- aknai munkásszállásra kerül­tek. Az elhelyezés ellen sem­mi kifogásuk nincs, csupán a kosztot tartják gyengének. Ez sem olyan hiba, amit ne le­hetne kijavítani. Ami a munkát illeti, már lejárt a kötelező séta. Minden­a határsértőkről zsebében a kiküldetési papír­ral és a forintokkal — az ál­lam megtalálja majd a mód­ját, hogy diplomáciád úton, mint közönséges bűnözőiket visszahozza őket. Mert lopni bűn, s hazát meg­lopni kétszeresen az. A napokban a Szadad Ifjú­ság volt koreai tudósítóját ál>- lí*o**ák meg Beremendnél a határőrök. Letelepedett a határőrségen. Na non to beszélt a határérték­kel Agitálta őket. Igyekezett meggyőzni, milyen helytelen, ha elhagyják az országot. Hi­vatkozott a hazafias érzületre, a szülőföldet emlegette és jobb, jövőt ígért mindenkinek, aki-, vei csak beszélt Fogyasztotta! a ha+árőrség kosztját. Igénybe ! vet*e szállásukat. S mike-j atorvisan kitapasztal* ; irmva is átszftkött a határon. S Kihasználta azt a tényt, ho'-*- i zenhét évvel ezelőtt n> i*szövetségben táimo ; szállt le először a patái vannak, akik hamis tor ; yo’-t^sal látták el. Sőt! Tele • fn-on közölték a határőrséggé’ ! hngy igenis az uiságfró ..elv ; tá-s” logos és fontos kikti’d- jj térvén iá.r a határszélen. S r; fontos kiküldetés befedendő* j csem^n a kiküldött szemé1*■ nem tért vissza. S még volt neki képe agi-jj té’nl. Vannak persze mások is ; akik az állam pénzén viteti’ ; e1 mavukat a határig. Bélyegzés és olvashatatlan aláírás tanú : sftta, hoev az illető hivatalra; meg Jolsvai Alfonz, Úton iár Baranyában. Hivat!* ; az egykori egarcsehi los klkötootöse — csodálatos ki be van osztva csapathoz. Hogy könnyítsék a munkát és hamarább megszokják az új környezetet, tizes csoportokba osztották őket. Sokan úgy dol­goznak, mintha már hosszabb időt dolgoztak volna bányában. Igaz, nehéznek találják a bá­nyamunkát, de úgy mondják, kitartanak, mert ez becsület­beli dolog. Szabó János a 23-as csapásvágaton csillézik. Szor­galmáért a csapatbeliek szere­tik és ha a hónap végéig nem jön semmi közbe, kb. 2500— 2600 forintot keres. Ez majd­nem 1000 forinttal több, mint amit a szakmájában keresett, Pen telén. Úgy hírlik, hogy tizen-tizen- öten itt szándékoznak marad­ni Komlón, mert megtetszett nekik a bányász szakma és a számításukat is megtalálták. Nem lehet azonban egyértel­műen jót mondani mind a 170 penteleiről. Voltok olyanok, akik az első napon megijedtek a kisebb nehézségektől, és há­tat fordítottak Komlónak. Egy- részük nem volt megelégedve az elhelyezéssel, mások nehéz­nek tartották a munkát, s úgy gondolták, hogy keveset fog­nak keresni. Úgy mondják az itt maradottak, hogy akik el­mer tok, azok közül már számo­sán disszidáltak. Volt köztük olyan is, aki már nem egyszer fordult meg Komlón. Nyilvánvaló, hogy az ilyenek­nek ott, ahol dolgozni kell, se­hol sem lesz jó. Márpedig munkanélkü^ nem lehet meg­élni sehoL Meghiúsult provokációit Az egyetemi ifjúság túlnyo­mó többsége és az MSZMP egyetemi szervezete néhány nappal ezelőtt örömmel vette tudomásul, hogy ismét meg­nyílnak az egyetem kapui és végre elhárul a tanév elvesz­tésének veszélye. így volt ez néhány napig. Közben azonban más is vi­lágossá vált. Kiderült, hogy egyes elemek nem sokat tö­rődnek az egyetemi Ifjúság érdekeivel és nyugodt tanu­lási szándékával, újra felfor­dulást és anarchiát szeretné­nek teremteni, hogy a zava­rosban nyugodtan folytathas­sák sötét üze’mciket. Ilyen céllal szervezték meg a 23-ra tervezett tüntetésüket Is, és Ilyen céllal Írták alá az egye­temmel szembeniévé házra festett „Ki az egyetemről a fasisztákkal!“ jelszó alá az MSZMP nevét. Mint ismeretes, mindkét provokációs szándék meghiú­sult. A 23-ra tervezett tünte­tésből az egvetemi ifjúság túlnyomó többségének és egyes egvetemi vezetők jó­zan megfontoltságának kö­vetkeztében nem Tett semmi. Ami pedig a Jelszót Illeti, az egyetemi ifjúság túlnyomó többsége jól tudja, hogv a párt sohasem nevezte őket fasisztáknak, hogy határozott különbséget tesz a tanulni vágyó nagyobb többség kö­zött és a tann'ás s a munkás- hatalom esküdt ellenségei között. Ezek az elemek való­ban fasiszták, és nincs és nem is lesz keresnivalójuk a* egyetemen, úgy ahogy a Jel­szó Is írja. Vajon meg tndná-e mon­dani az a másodéves orvos- tanha’lgató, aki rendbontás­ra tüzelte társait, hogv ml célja vo’t veto, hogy kiket akart gvászo'tatn', am"ror fe'szó’fto'to társait. ho*-v fe­kete mMhan ie’en’-nek meg az előadáson? Az ei’-nfo-ra- datom Aidnzatalt-e ve""*> a ’e- vert e'lenforrndi'm*»* é- Pu- dás-hoz hasonló főkolompo­sait? Ml kegyelettel ő-<—ik azoknak a hazar,ak»i»k az em’ékét, akik e”enfo**’"’da1. ml te-ror és a* ei'en- v'-H hare á’daz?tá**i estek, ü'á- szóltuk azokat az e-v«*»—ű Utakat és emi’-r-ir«.» u a megtévesztő álhazafias szó­lamok hatására be’es»',”'d- tak az eseményekbe és é’e*ü- ket veszt-tték. Méívsé-es-o együttérzőnk azokknl a csa­ládokkal, ame’yekbe az e”en forradalom fellépése miatt gyász és szomorúság körö­zött be. De vajon rájuk gon­doltak-e a provokáció szer­vezői? Nem valószínű. Sőt! Ha nem Is mertek nyíltan beszélni, provokációs tettük felfedte Igazi ábrá*»P.t”kat, azt. hogy ők a levert e”eo* forrodVmot As főko’om-o—**t gyászollak. Hamarosan meg­látja ezt az egyetemi Iftúság túlnyomó többsége Is, s rövi­desen eljön az az idő am’kor a rendbontók magukra ma- rúdnak, mert az egyetem' If­júság nem évet veszíteni, ha­nem tanulni akar! Újra leket lakást eladni, illetve vásárolni A városi tanácstól nyert ér­tesülés alapján közöljük, hogy a fennálló rendéletek értelmé­ben lakásokat lehet vásárolni és eladni. A megvételre kerü­lő lakás árát a PIK állapítja meg. A lakást eladó és a la­kást vásárolni szándékozó sze­mélyek az adás-vétel lebonyo­lítása érdekében a városi ta­nács II. emelet 88. számú szo­bájában jelentkezzenek. A pénzgazdálkodásban is teremtsenek rendet a munkástanácsok ! Az dktóberi eseményeket kö­vető hetekben a kormányren­deleteknek és a vállalati ön­állóságnak helytelen értelme­zéséből, vagy a bankokkal való kapcsolatok nehézségei miatt sok szabálytalan pénzügyi mű­Or t&bUClt fflC'^’U'Otú'Srlitkt'OlC 0 0 0 Tizenötéves korá­ban lett bányász. Ti­;6ld mélyére Egercse- hiben. 1946-ban ke­rült a bányaipari technikumba, utána két évig a pécsi bá­nyákban volt ak­nász. De 6 többre vá­gyott. Mérnök akart lenni. Beiratkozott a soproni bányamémö- ki főiskolára és a múlt év augusztu­sában megszerezte a diplomáját. Ezt az utat járta bányászgyerek, ke, az akna munkás­tanácsának a tagja. Munkás tanácstag lst­kénoen éppen Beremendre szó’! ván-akna keleti ma­ttéra e^vszer gázszerelés. autó • zőjének aknamérnö- rrato cámor beá’iüása a „ki í kfi’AnOM" célja. S csodáihoz 1 ne1-. — ikor a szemükbe vár-! iák* l’ven nlnre Borcmonden c! és mérnök. így ri“*n is szükséges most az el-; nem túlzás talán ha kém'tose. • ezt mondjuk — dup­Érthető ezekután, hogy a; án felelős a bányá- karhatalmi szervek nem min-; őrí, az emberekért. _ ^pn hatám-t-tőt engednek azon-! — Bizony nehéz lal szabadon. j dolog ma munkásta­S ha egynek-egynek mégis; nácstagnak lenni, — átkerül átjutnia a határon —mondja ő maga. Mert az ember jót akar. Azt akarja, hogy jobban menjen a termelés, több le­gyen az emberek ke­resete. Most például fontos határozatot hoztunk a korai ki­szállásokkal kapcso­latban. Vannak so­kan, akik már fél kettőkor vagy még előbb kiszállnak. Van nak, akik még a már­kajegyüket sem haj­landók felvenni, za­vart okoznak, ügy határoztunk, hogy aki a jövőben is indok nélkül korábban száll ki, azt első esetben 20, második esetben 50 forint pénzbírság­gal büntetjük, akinek pedig ez sem hasz­nál, annak kiadjuk a munkaliönyvét. Van egy vastag fü­zete. Benne számok, feljegyzések. Abban van papirravetve a megépítendő téglaége tő terve is. Előzetes számítások, szállítási tervek, szakemberek javaslatai, vélemé­nyei. A munkásta­nács tagsággal ez is együtt jár. De szíve­sen áldozza a szabad­ideje egyrészét a tég­laége iő terveire, hi­szen közérdek az, hogy tavasszal legyen elegendő olcsó tégla a bányászlakások épl téséhez. Mit szeretne meg­valósítani a jövőben. Milyen tervei vannak mint mérnöknek és mint munkástanács­tagnak? Merészek és nagy­vonalúak. A fő cél: gépesíteni, gépesíteni, gépesítenif — Nekünk rakodó­gépek kellenének, — mondja — kisebb moz donyok, amelyek a lejtésekbe is be tud­nának menni, olya­nok, amelyek meg- könnyílenék a mun­kát és kiszorítanák a lovakat a bányából. Ha rajtam múlna, a tizerMtkilós fejtőka­lapácsot is könnyeb­bekre cserélném,, s Amikorra ezek a tervek megvalósulna!< talán könnyebb do­log lesz már mun­kástanácstagnak is lenni. Talán köny- nyebb lesz, de szebb nem lesz mint most, amikor útat kell tör­ni az új tervek szá­mára, és útat az em­beri szivekben, meg­birkózva a közöny- nyél; vagy nem egy­szer a rosszindulat­tal. Ma még a munkafe gyelem a fő problé­ma. Ma még Jolsvai mérnöknek is vesze­kedni kelé néha emiatt egyesekkel. Ta Ián őrá is haragsza­nak azért mert bün­tetik a korai kiszál­lást. De ez az útja a többi szép terv meg valósulásának, a gé­pesítésnek, a köny- nyebb bányászmunká nak. Es ezért szép do­log ma mérnöknek és mu nkástanácstagna k lenni. K. P. veletet bonyolítottak le az ál- I lami vállalatok. Lapunk munkatársa felke- I reste a M. N. B. területi irodá­ját, ahol Ismertették a pénz­gazdálkodás legfontosabb prob­lémáit Legtöbb baj a jogtalanul ki­fizetett munkabérek körül adó- s lik. Sok vállalat fizetett ki s tlyan béreket a sztrájk idő- zakban engedélyezett bérkere- eken kívül, amelyek minden ’ogi alapot nélkülöznek. így oéldául a Baranya megye' MEK (Mezőgazdasági termé­keket értékesítő vállalat) mun­kástanácsa határozatot hozott 009 000 Ft. prémium kifizetésé- ■*ől. Ezt a határozatot a MÉK első szerve a MÉSZÖV is jó­váhagyta. Most folyik a pré­mium jogos összegének a meg- illapítása s eddig úgy látszik, hogy kb. 70 százalékkal több yrémiumot fizettek ki mint tmennyit a forgalom volumene ndokolttá tett volna. Egy másik példa amit érde- nes megemlíteni a Mohácsi Szeráru gyár esete. November 15-én 91 100 forintot vett fel a rostán a bankfiók megkerülé- :ével. A vállalat könyveiben -bből az összegbői csak 74 780 ’orintnak van nyoma, s a kü- önbözetet, 16 320 Ft-ot pénz­áron kívül kezelték. Egészen idáig, amíg a bank a körmük­re nem koppintott Az említett két példában az a közös, hogy a felügyelet- szervek., az első esetben a MÉ­SZÖV a másodikban a mohá esi tanács a jogbérfizetést, il­letve pénzfelvételt támogatta Igaz, hoify a vállalatok önálló­ságáért harcolunk, de olyan ese­tekben, amikor -az önállósággal felelőtlenül visszaélnek a válla latok, akkor a felügyeleti szer­veknek nem kellene ebben .á- mogatniok őket. Nem csak vál­lalati, hanem népgazdasági ér­dek is van. S a vállalatoknak mind a népgazdaság részeinek saját érdekükben is szem előtt kell tartoniok a népgazdaság érdekeit. De nem t$ népgazda­sági érdekről van itt csupán szó. A pénzügyi fegyelem elég­telensége kedvezőtlen a vá’la- lat pénzügyi tevékenységére, elősegíti a pazarlást, a munka- fegyelem meglazu’ását, sik­kasztási lehetőségeket teremt. A kormány kötelezte a ban­kokat, hogy vizsgál iák felül a kellő ellenőrzés nélkül kifize­tett béreket és amennyiben azok jogtalanok, kötelezze a vállalatokat a pénz visszatérí­tésére. Persze, ez most sok vállalatot > kellemetlenül fog érinteni. De mindezt el lehetett volna kerülni, ha a vállalatok illetékes vezetői, különösen a munkástanácsok felelősséstel- iesebben végezték volna a munkájukat. A kormány legújabb rendele­téi rendet teremtenek a pénz- gazdálkodás frontján, egyönte­tűen és értelmesen szabályoz­zák a bérfizetések körüli kér­déseket is. Ez elengedhet?’ e- nül szükséges a gazdasági éle­tünk normalizálásához, az in­flációs veszély elkerü'éséhe*. A MNB messzemenő segítséget ad a vállalatoknak a vitás kér­dések eldöntéséhez. Most már csak a vállalatokon var a sor, elsősorban azok gazdáin, a munkástanácsokon, hogy ren­det teremtsenek * pénzgazdál« kodásban, (Gy. J.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents