Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-23 / 19. szám

1951. JANUAR 2i IV A P r rt 3 Tiszta szívvel, meggyőződésből Még a múlt nyár derekán egyik nagyüzemben jártam. Akkoriban egy már-tnár általá­nossá váló „betegség" szedte áldozatait az egyszerű pártta­gok köréből, amelyet a politika berkeiben „passzív“ jelzővel tituláltak. Ismertem közülük nagyon sokat, tudtam róluk, hegy 1045-ben és azután is az eszme igazságában teljes szív­vel dolgoztak a munkások ügyéért, fásadbatatlanok, lel­kesek voltak. S most? Elhide- gültek a szivek, csendesek let­tek az emberek, visszahúzód­tak — „passzívak lettek”. Mi­ért? Az okokat, az összefüggé­seket kerestem. A titkár az egyik műhelybe küldött, személy szerint egy vasmunkáshoz. „Beszéljen vele r— mondta — ő is ilyen ...” Beszéltem vele, de riport mégsem született belőle. Bá­tor, szókimondó embernek is­mertem meg. Es becsületesnek Egyszerű szavakkal keserű igazságokat vágott a fejemhez néhány volt funkcionárius ma­gatartásáról. Ha munkásgyű­lésen azt mondta: „A szakszer­vezet nem törődik eléggé a munkások érdekvédelmével” *— demagógnak nevezték. Ha segítőszándékkal kiteregette Elsült a megtöltőit fegyver Katona István magyarbólyi paraszt január I7-én vadászni Indult Kétcsövű tizenhatos fegyverét a szobában megtöl­tötte. Majd az udvarra sietett, hogy a kutyát megkösse. Nem akarta magával vinni. A fegy­vert ’-'When a konyhában a sarokba támasztotta. Míg az udvaron járt, a ven­dégségben nála tartózkodó Ko­vács Imre. 19 éves fiú fel­vette a fegyvert. Mutogatta Katona István 4 éves kisfiá­nak. Majd meghúzta a ravaszt s a megtöltött fegyver elsült A kisfiú összeesett és azonnal m elhalt. Katona Istvánt és Kovács Imrét eondadansáffból elköve­tet emberölés bűntette miatt vonják felelősségre, egyesek szennyesét, akkor le­torongolták. — Hát mondja... Érdemes? Érdemes tenni, segíteni? De­hogy Ledolgozom a nyolc órái, elmegyek taggyűlésre és kész. S amikor úgy érezte, min- lent elmondott, ami nyomta a szivét, felém fordult: — Kérem, ne írja meg. Mi­nek? Én már annyiszor meg­égettem a kezemet, egyszer ki S záriak a pártból ■.. Nem ke- ■esem magamnak a bajt... A gép fölé hajolt s mintha ott se lennék, dolgozott tovább Elbúcsúztam s nem írtam sem­mit. Hogy miért Írok erről most? Száz és száz hasonló ember •'olt. Szivük mélyén kommv nistdk voltak, de elnémította őket a szellem, vastag falat húzott közéjük és a párt közé a bürokrácia. Nem találtak semmi örömöt, semmi szépet a munkában. Ez sosem térhet vissza! Ma mindenütt 1945—46—í7 szellemét Idézik. Tanulságait ‘atolgatják, más körülmények özött ma igyekeznek haszno­sítani mindent, ami jó, ami szép volt akkor. Én az embere- ”t idézem, azokat, akik az el múlt néhány évben — nem, lehogy is fáradtak el! — meg- hökkenve visszaléptek, csendes 'égükkel tiltakoztak. Ókét ke­resem, mert most megtisztult a légkör, leomlott a válaszfal Most esténként ismét hango­sak a kis párthelyiségek, a 'ermékeny vita, az alkotás lá­za tölti el a kommunistákat Dolgoznak, mint 1945-ben — meggyőződésből. Nekik a kommunisták kö­zött a helyük. (B. J.) RDA. Sok van belőle. Több, mint unennyi Arda-kedvelő él a .negyében. S ha már behozták vz országba el is kell adni. Ez is természetes. De az már ki­fogásolható. hogy a Kossuthot ás a Munkást összeházasítják íz Ardával. Azt mondja a nagy kereskedelmi vállalat. Van Kossuth Is, Munkás is, de csak Ardával körítve. Helyesebb és szocialista ke­reskedelemhez méltóbb lenne, ha nem házasítanák össze a kil'önféle árukat. Adnának mindenkinek azt, amit kér és szeret s főleg ami van Ha el­fogyott a Kossuth és Munkás, kínálják az Ardát. De addig engedjék meg. hogy a dohá­nyos maga választhassa meg a mindennapi füstölnivalóját. (—i —a) j Hozzászólás egy filmbíráLathoz | (Az éjsza iá lányai) visszatért a társadalomba, mint a szánandó Olga? És nem az igazság diadala-e az, hogy a cselekmény folyamán mind­jobban gyűlöletessé váló lány­szerző szépfiút Olga meggyil­Benépesülnek a művelődési otthonok Most, amikor mér eldöntött tény • ta­nácsoknál az oktatási és a népművelési osz­tályok összevonása, felkerestük Tímár Ir­mát, a városi tanács művelődési osztályá­nak vezetőjét és meg­kérdeztük, milyen tervei vannak ' a mű­velődési osztálynak városunk kulturális életének fejlesztése érdekében? — Elsősorban foko­zottabban kívánunk foglalkozni az ének­karokkal — mondot­ta Tímár Irma. Da­losszövetséget alakí­tunk a különböző da­lárdák összevonására. A daloeszövetség munkájának legfőbb vonása az önkéntes­ség elvének betartá­sa. Az legyen a szö­vetség tagja, aki szívvel-lélekköl tag­ja a dalárdának és kedvvel éneked. Vé­leményem szerint így emelhetjük a dalár­dák művészi színvo­nalát Helyeslem a szak- szervezet elképzelését, amely szerint az üzemi könyvtárakat — ezekben úgyis ne­hezen ment a köl­csönzés — a szak­szervezeti területi bi­zottságoknál vonjuk össze. Egy-egy üzem­nél 2—300 könyv van a könyvtárban, ha ezeket összeszed­jük, egészen komoly könyvtárat létesíthe­tünk — egy helyen. A kultúrcsoportok- kal kapcsolatban az a tervünk, hogy a ki­sebbeket egyesítjük a jól működő, nagyobb csoportokkal. Erre az , egyesítésre jó példa a KPDSZ kultúrcso- portja. A Kereskedel­mi és Pénzügyi Dol­gozók Szakszerveze­tének harminc tagú színjátszócsoportja komoly erőt képvisel városunk kultúr cso­portjai között Je­lenleg is dolgoznak, — most készülnek az „Igazgató úr neve- napja” című darab előadására. Az ismeretterjesztő előadások még nem kezdődtek meg. Az úgynevezett Ismeret- terjesztő tanfolyamok — méhészet, szőlé­szet, szabás-varrás — iránt Igen nagy az ér­deklődés. Ezeket mi­nél előbb szeretnénk Ismét elkezdeni. Az októberi esemé­nyek előtt rengeteg jelentkező volt a helyesírási tanfolyam­ra. Ezt is feltétlenül ismét elkezdjük. Jelentős lépés lesz Pécs kulturális éle­tében a kamaraszín­ház megnyitása, — február közepén. Je­lenleg még az átala­kítási munkákat vég­zik, a volt Tiszti Klub nagytermében. örvendetes jelen­ség az, hogy a Doktor Sándor művelődési házban megkezdődött a munka. Próbál a színjátszógárda, a ba­lettcsoport, népes a szabás-varrás tanfo­lyam is. Másik városi mű­velődési házunkban Gyárvároson átalaku­lási munkálatokat végeznek Uj padlót raknak le és lebon­tották a terem köze­pén lévő két tarió- oszlopot, amelyek za­varták a látást elő­adás alatt. Csaknem minden üzemi kultúr- otthonban, kultúrte­remben vannak mozi­előadások. Véleményem sze­rint, — lassan ’ min­denütt benépesülnek a művelődési ottho­nok Munkánkban vezérelv az önkéntes­ség és az, hogy mi­nél többet és Jobbat nyújtsunk azoknak, akik megszeretik a művelődési otthonok munkáját, — fejezte be nyilatkozatát Tí­már Irma, dekből boldogságának áll? „— s —" bírálata a közönsé véleményét helytelen irányb terelte. Szubjektivitása nem ft di a látogatók Ítéletét. Ismt beigazolódott, hogy vélemény csak személyes élményre írt hetünk. — s — csalódott a eh rabban s nem érti, hogy < A „Dunántúli Napló“ vasár­napi számában olvastam —s— tollából „Az éjszaka lányai° hivatalos bírálatát. Hatása ^alatt arra készültem el, hogy Í egy pornográf filmet fogok látni, ami nem ritka a francia kolja, meri undorító üzleti ér filmgyártásban. A nagy érdek- dekből boldogságának útjábt lödés láttán arra gondoltam, hogy a közönség a várható pi­káns jelenetek sorozata miatt tódul a nézőtérre. Megerősí­tett tévhitemben többek ész- evétele, amely szerint a nők 'clháborodva, a férfiak pedig nemükkel habzsolva figyelik a •etítést. Mindebből egy szó sem igaz. „francia produkciók közi 1 vásznon pergő bűnügyi er- miért íppen az e fajta film ölcsrajzot mély döbbenettel kell importálnunk, amély követi mindenki. Hatalmas, bevételi terv teljesítésén 1. 'szinte hangú filmalkotást lát- vül ugyan mit ad az erhöh hattunk. Vetekedik a „Pármai dilemmák labirintusából kij kolostor“-ral. A gyakran ki- lé igyekvő népünknek, fialt nálkázó pikáns helyzetet Ha- (|blb rendező Ízlésesen háttérbe •szorítja, olyannyira, hogy még az egyetlen meztelen kép, az írvasi rendelőben, sem meg­botránkoztató s előtérbe ha­al a tanító célzat: nézzetek és megérdemelten veszi védetír. >kul)atok, fiatalok, hová nem be a filmet, ezért neki ad zabad tévednie életetek ka- igazat. '-yargó ösvényének! Iparkodja- Az ilyen igazán nagy film tok tisztességes munkával, két éppen a bírálatnak kel szabad emberként boldogulni, ne kiemelnie az átlagos szí kerüljétek a prostitúció mocsa- vonalból, nem pedig le tag. rét, mert szájig elsüllyedtek zással értékét tépáznil benne és önérzeteteknek még Annak az idős nyomát is feledve, kényelmes van igaza, aki mögöttem fás jó életformának vélitek, , az eavik ieienet után , \ szerencsétlenek! Éppen ezért nem érthetek •'■gyet a hivatalos bírálóval Miért ír „tartalmi, eszmei zűr- zavar"-ról és miért tartja a rideg realista ábrázolást „szi- mondott a ^filmről. Még a t rupos giccs“-nek? A nemi er- gimódi idős nemzedék se köles történetében még nem botránkozott meg rajta! fordult elő, hogy egy utcalány VEHESS END1: Ságunknak?“ Szemléltető előadást ad: i direkt módon, a mit nem sr bad megmutatásával hely erkölcsi érzékre nevel! (—i — a) keddi hozzászólt asszonyn i s az egyik jelenet után éli gadtatva megszólalt: — Nagyon, nagyon szép! Nem is gondolja, hogy ez- a három szárai védőbesrér Egy magyar menekült potom cro: vesztegetett el egy műkincset Egy würtenbergi kereskedő 'gy magyar menekült után kutat, aki öt-hat héttel ezelőtt >gy karácsonyi jászolt adott e! toki. A magyar egy kávéház­ban kínálta fel a jászlat, ame­’yet a kereskedő népi faragó nak nézett és 200 márkáé; megvett — Csak később álk rttotfa meg, hogy a jászol ke 'ei gótikus faragás, ameljme értéke jónéhány «ser márka Egyszer, 1958 nyarán, ami­kor Szabadszentlrirályon Jár­tam, így panaszkodott nekem egy dolgozó paraszt: — A begyűjtés — ez tesz tönkre bennünket. Nekem tíz hold földem van és mégsem tudok létezni, mert nézze csak: egyszer az állam meg­szabja, hogy miből mennyit kell elvetni, de megszabja azt is, hogy miből mennyit kell leadni. így hát termel­nünk kell mindent: kukori­cát, napraforgót, burgonyát... Mindenre kell, hogy jusson föld, csak takarmányra nem. A megmaradt kukorica egy részét megeszi a * beadásra váró disznó, a baromfiak — mert erre is szükség van, kü­lönben hogy teljesíteném a tojásbeadásomat — a takar­mány egy része kell a lovak­nak, a másik a tehénnek, amelynek csak annyi haszna van, hogy megadja azt a te­jet, amit a csarnokba kell vinni. Vetésforgóról szó sem lehet... Ez a talán kissé egyoldalú panasz foglalkoztatott most Is, amikor autónk Magyarbóly fe­lé robogott Magyarbólyban bementem a tanácsra. Gondoltam, hogy a megye bármelyik községébe is megyek, a probléma azonos. Itt az irodában találkoztam össze Tamási György 10 holdas paraszttal, aki éppen passzust kért két süldője eladásához. Feltettem neki a kérdést így válaszolt. — A takarmányt oda kellett adni. No meg az állandó föld­rendezés is közrejátszott. Meg­javította az ember a földet, akkor elvették. Kezdhette élűi­ről .. Itt is a beszolgáltatás! No nézzük csak a papírokat. Nézem a számokat, amelyek eddig gúzsbakötöttók az állat­tenyésztés fejlesztését. Nem csoda, ha minden gazda erre hivatkozik, hisz a ma gyár bő­Beszéljenek a számok lyiaknak egy évben „csak” ennyit kellett beadniok: 150.585 kiló búza, 200 kiló rozs, 111.264 kiló árpa, 12.044 kiló zab, 83.539 kiló kukori­ca, 1.562 kiló bab, 31.511 kiló napraforgó, 35.624 kiló bur­gonya, 24.338 liter tej, 4.661 kiló vágómarha, 13.178 kiló hízottsertés, 1.712 kiló ba­romfi, 2.137 kiló tojás. Ennyit kellett leadniok 1252 hold szántóföld után, mert ennyi volt és ennyi van jelen­leg is a magyarbólyi gazdák­nak^ Nagy megterhelés volt ez? Nagy, nagyon nagy, annyira nagy, hogy óriási erőfeszítések kellettek ahhoz, hogy vala­micskét is fejleszteni tudják állatállományukat. De nézzük csak: Mennyit fejlődött az elmúlt három év­ben az állattenyésztés Ma­gyarbólyban? 1953- ban 884 sertés, 185 szarvasmarha, 10? ló, 60 juh, 1954- ben 698 sertés, 201 szarvasmarha, 101 ló, 219 juh, míg 1956-ban 1448 ser­tés, 116 ló, 221 szarvasmarha és 359 juh jutott a már em­lített 1252 hold szántó terü­letre. Kevés-e, sok-e? Ezt mindenki kiszámíthatja, ha tudja, hogy egy számos állatnak egy tehén, vagy ló, két növendék ló, vagy szarvasmarha, 10 juh, öt sertés, vagy 10 süldő felel meg. Hogy belterjes, vagy külterjes gaz­dálkodást folytattak-e, azt is megtudhatjuk, mégpedig a kö­vetkezőképpen. Belterjes gaz­dálkodásról igazán csak akkor beszélhetünk, ha 100 hold szántóföldre 50 számosállat jut. De jó belterjes gazdaság az is, ahol 40—50 számos állat jut 100 hold szántóföldre. A 33— 40-ig terjedő szám már csak közepes belterjes gazdaságot mutat, míg az ezen aluli azt je­lenti, hogy itt külterjes vagy rablógazdálkodás folyik. Ezek- után tehát nem nehéz eldönte­ni, hogy milyen gazdálkodást folytattak Magyarbólyban: bel- terjeset-e, külterjeset-e? Azt meg kell mondani, hogy a ma­gyarbólyi arány nem mutatja meg a megyében uralkodó helyzetet,' mert ha megnézzük az 1956 első félévéről készült statisztikai jelentést, ebben a termelőszövetkezetnél a követ­kezőket olvashatjuk (az egyéni gazdaságokról nincs jelentés) 1956 június 30-án „Alatta pe­dig ez:” Egy számos állatra jutó szántóterület kh. Nézzük csak sorban a járásokat „Mohácsi járás 6,3 pécsi já­rás, 6,7 péesváradi járás 5, Sellye! járás 4,9, siklósi járás 5.2, sásdi járás 5, szigetvári járás 5,7, Pécs város 3,7”. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy míg a pécsi járásban 6,7, addig Pécs városban 3,7 hold szántó­föld területre jutott egy-egy számos állat Kevés, nagyon kevés ez, te­hát tisztán látszik, hogy az el­múlt években külterjes gazdál­kodást folytattunk. Azt bi­zony. De nézzük csak tovább az adatokat, amelyek minden­nél többet mondanak. Lássuk csak mennyit fejlődött az ál­lattenyésztésünk az 1938. évi­hez viszonyítva?^ Semmit, egy­általán semmit sőt visszafejlő­dött 1938-ban 106.000 szarvasmar­ha volt a megyében. Ebből 56.000 a tehén, tehát több mint az összállomány 50 százaléka. Jelenleg 95.500 szarvasmar­hát tartanak nyilván a me­gyében és ebből mindössze 39.361 a tehén. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy 1938-ban egy nagy járás, a szigetvári járás nem tarto­zott Baranyához, míg most ez is hozzánk tartozik. De men­jünk csak tovább! 1938-ban 2,6 holdra jutott egy számos állat, míg jelenleg a magán és ter­melőszövetkezeti gazdaságokat összevetve 4,9 hold szántóterü­letre jut egy számos állat. De van itt egy másik adat is, ez pedig a vetett szálas takar­mányra vonatkozik. Ez is tisz­tán mutatja az elmúlt évek gazdasági fejlődését. 1938-ban a szántóterület 18 százalékát tette ki a vetett szálastakair- mány, míg 1955-ben csak 10,8, 1956-ban pedig 11,5 százalékát Nagy különbség ez? Nagy bi­zony, hisz közel 25 ezer hoid- nyi területről van szó. De hogyan jutottunk Idáig? Azért nem fejlődött kellőkép­pen az állattenyésztés, mert a második világháború nagy kárt tett benne? Ezért Is, de ezért a kárt ki tudtuk volna hever­ni, rövid időn belül, hisz 1949-ben már 102.000 szarvas- marhánk volt és ebből nem kevesebb, mint 46.090 a te­hén. Tehát amint láthatjuk, hamar elérhettük volna az 1938. évi színvonalat. De... Igen, igen, ekkor kezdődött meg igazán- ból a srófpolitika, amely azt jelentette, addig nyúzd a pa­rasztot, amíg. bőr van rajta, hogy aztán mi lesz akkor, ha teljesen lehúzzák a bőrét — azzal már nem igen törődtek. Hogy így volt, ezt is számmal bizonyítom. 1950-ben 44.000 da­rab szarvasmarhát vittek ki a megyéből. Ebből mindössze 10 ezer került továbbtenyésztósre, a többi vágóhídra ment. Ez volt az az év, amikor a présen húztak egyet. Ez volt a múlt, amit még ál­mában sem kíván vissza sem a munkás, sem a paraszt, sem az értelmiség. De mi legyen most, hogyan menjünk tovább, hogyan kezd­jünk hozzá a kormány által is meghirdetett belterjes gazda­ságok megteremtéséhez? Az állattenyésztés egyik legfőbb akadálya — a begyűjtés — megszűnt. Vége a srófpolitiká- nak, szabad az út a parasztok előtt a belterjes gazdálkodás megteremtése felé. Hogy mi le­gyen az első lépés? Először is növelni kell a ve­tett szálastakarmány terüle­tünket. El kell érnünk rövid időn belül az 1938-as színvona­lat. Ezt kell először megten­nünk. Igenám, de hogyan növel­je a paraszt a vetett szálasta­karmány területét, ha még ab­ban sem biztos, hogy az a föld amelyikben dolgozik az övé? A kérdésre a kormánynak kell megadni a választ, mégpe­dig úgy, hogy a legrövidebb időn belül kiadja a földtör­vényt, amely védi mind a szö­vetkezeti, mind az egyéni, mind az állami tulajdont és biztosítja a biztonságos terme­lés feltételeit. De ez még nem elegendő ah­hoz, hogy a megyében, az or­szágban valóban meginduljon egy folyamat, amely a belter­jes gazdálkodást hívatott elő­segíteni, a termelési kedvet hívatott növelni. Ennek a fo­lyamatnak az elindításánál döntő szerepet játszik majd az árkérdés is. Nézzük csak ml volt a múltban és még jelen­leg Is. A vágó és tenyészálla tok átvételi ára között alig vol differencia. Egy 3.600 liter bika kilójáért például l< fc rintot, míg egy vágóbika kiló jáért 12,60 forintot fi tét tel Ez az árpolitika egyátalá: nem volt ösztönző 'és zppei ezért kellene megváltoztatni (A lapunk tegnapi szánrábai megjelent közlemény szenn ez már megvalósult. Sztrk.) De alacsonyak voltak ; szarvasmarha árak a sertés árakhoz viszonyítva Is. / szarvasmarha ára a sertésárak hoz viszonyítva 43 százalékka volt alacsonyabb, míg ahho. hogy a szarvasmarha tenvész tésre az árpolitikával is ösztön zést gyakoroljunk a szarvas marha árának el kell érme t sertés árának 65—70 százaié kát. Ezek azok az első lépései dióhéjban, amelyek elősegít hetnék az állatállomány, ezer belül a szarvasmarha állomány fejlesztését Mégegvszer visszatérve z vetett szálast akarmány terü>e- tének növelésére és a többi kérdésire, elmondhatjuk, hogy a megyei tanács kész minden erejével támogatni a doleozé parasztságot abban, hogy való­ban vethessenek elegendő pil­langóst. A megyei tanácson el­mondották. how az idei tő vfl. röshere-mag termés lehetővé teszi, hogy a parasztok a szer­ződésre beadott magból egy bi­zonyos részt kapjanak. Ez amsi ban nem fedezd a te’les szük­ségétet. De a meevei taná­cson e’mondották. hoey a nem termet bír—n- és vöröshere-mag helyett kaphat­nak a eazdák a központi kész­éből is vetőmagot. Amint látjuk a megyei ta­nács megteszi a szükséges 'é- péseket. Most már csak arra lenne szükség, hogy a belter­jes gazdálkodás a’aDiait még most, a tavasz beköszöntése előtt megalapozzuk. S zalai János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents