Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-05 / 3. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA xiv. Évfolyam. 3. szAMf ara 5« filler szombat. 1957. január 5 Népgyülés Komlón Marosán olvtárs ismerteti a nemzetközi és a belpolitikai helyzetet Január 5-én délután ícl 5 órakor népgyűlés lesz Komlón. Előadó: Marosán György elvtárs, államminiszter, az MSZMP ideiglenes intéző bízóitságának tagja. Január 6-án délelőtt 10 órakor Sellyén és Siklóson le •% ni " gyűlés. Előadó: ‘«cly- lyén: llajdu Gyula elvtárs, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem nemzetközi tanszékének vezetője. Sikláson: Marosán György elvtárs. Az előadók az időszerű nemzetközi és a bel­politikai kérdésekről fognak b eszélni. Termeljünk gazdaságosan Ma súlyos helyzetben van gazdasági életünk. Iparun­kat, kereskedelmünket, köz­lekedésünket bénítja az ener­gia és a szénhiány. Ilyen körülmények között kell ne­kivágnunk az új gazdasági évnek. Mi lehet az új gaz­dasági év és megújhodó gaz­dasági életünk legfőbb fel­adata, milyen elv alapján válhat jobbá gazdaságunk? Termeljünk gazdaságosan. — Ezt felelhetjük csak ezekre a kérdésekre. Termelni könnyű. Nyers­anyagot kell szerezni, mun­kásokat kell felvenni, oda kell állítani őket a gépek mellé: íme itt a gép, az anyag, termeljetek. Gazda­ságosan termelni azonban nehéz. A gazdaságos terme­léshez a nyersanyagon a munkaerőn és az energián kívül másra is szükség van. Hozzáértésre. Hozzáértésre a tervezésnél, hozzáértésre a szervezésnél és hozzáértésre a termelő munkában. Nehéz ma gazdaságosan termelni. Mégis meg kell ta­lálni a módját. Kevés az energiánk. Mindegyik üzem kevesebb energiát kap, mint amennyi a tényleges szük­séglete. Vannak azért terü­letek, ahol lehetne takaré­koskodni az energiával. A bányák ' például csaknem annyi energiát fogyasztanak ma is, mint amennyit hóna­pokkal ezelőtt fogyasztottak, amikor még többszöröse volt a termelésük a mainak. Gaz­daságos-e ezek szerint a bá­nyák termelése? Feltehetőleg nem. Talán semmi nem okozott olyan nagy károkat az el­múlt években a gazdaságos termelésnek, mint a túlfe-. szított normákból következő ^elejtgyártás. Ma már vilá­gos, hogy csak kifogástalan áruk termelése kifizetődő. TJgy kell tehát szervezni a termelést, hogy semmikép­pen ze üthesse fél ismét a fejét a selejtgyártás. A gazdaságos termelés végeredményben azon mú­lik, hogy érdemes-e gazda­ságosan termelni? Bátran elmondhatjuk, hogy igen, érdemes. A munkástanácsok működéséről szóló tervezet szerint a jól, tehát gazdasá­gosan, nyereséggel dolgozó gyárak dolgozói nyereségré­szesedést kapnak, amelynek elosztásánál messzemenő jo­gai lesznek majd az üzemi munkástanácsnak. A nyere­ségrészesedés egy részét köz­vetlenül a dolgozók között lehet majd felosztani. Ugyanakkor a tervezet le­szögezi azt is, hogy a rosz- szul, a ráfizetéssel dolgozó gyárak cs üzemek részére ;íz állam csak hetvenöt szá- -alékos munkabért folyósít, '•a pedig az üzem teljesen "izetésképtelenné válik, ak­kor számolnia kell a meg­szüntetésével is. Mindenkinek érdeke te­hát. hogy gazdaságossá te­gyük a termelésünket. El­dőli az idő, hogy minden dolgozó a saját zseben érzi majd, hogyan dolgozik a gyár. Ha jól gazdálkodnak, részesülnek a nyereségben, ha rosszul, elveszthetik a fizetésük negyedrészét. Ép­pen ezért ■ mindenkinek ér­deke, hogy latbavesse min­den tudását, tehetségét, hogy összefogjanak a gyárak mér­nökei, fizikai és adminiszt­ratív dolgozói és közös erő­vel tegyék gazdaságossá, jó! jövedelmezővé gyáruk mun­káját. Doktori címet kapnak az orvosok és jogászok Szabályozták az üzletek nyitvatartási idejét 250 munkás érkezik Dunapenteléről Komlóra A% 1957-es terv s 1400 lakás Ma az ország normális gaz- 1 dasági vérkeringésének hely­reállításához elsősorban szén­re van szükség. A szénterme­lés emeléséhez viszont nagyon sok munkáskézre, új bányász- a. Hogyan akarják a hiányzó létszámot pótolni, van-e erre lehetőség? — kérdeztük meg Piegl Jánost, a Komlói Szén bányászati Tröszt munkaügyi osztályának vezetőjét. — Október előtt toborzással igyekeztünk pótolni a hiányzó létszámot. Ma már erre nincs szükség. Szép számmal vannak olyanok, akik a kapunál jelent keznek. Ezen kívül — mivel az energia- és szénhiány követ­keztében nagyon sok üzemi munkás számára nem tudnak munkát biztosítani — sokan szeretnének hosszabb-rövidebb ideig a bányánál dolgozni: A Dunai Vasmű munkástanácsá­val folytatott tárgyalások ered­ményeképpen már most ja­nuár elején 250 munkást ka­punk Dunapen téliéről. Azért nem a korábban említett 400- at, mert legényotthonainkban mindössze 350 fő elhelyezésére van lehetőség. De ezt sem bo­csáthatjuk teljes egészében a dunapenteleiek rendelkezésé­re, mert azokat a bányászokat is el kell helyeznünk — s el­sősorban ■ azokat — akik nem csak egy időre, hanem végle­gesen választották szakmájuk­nak a bányászatot. — A létszámhiány megszün­tetésének jelenleg a legfőbb akadálya, hogy sem elegendő lakásunk, sem szállásunk nincs. Fel akartuk számolni a tömegszállásokat. Sajnos, az élet mást diktál. A tömegszál­lások férőhelyeit növelni kell, mert pillanatnyilag csak így lehetséges a széntermelés fej­lesztéséhez szükséges létszám biztosítása. — A jövőt illetően azonban más a célunk. Lakásokat kell és lakásokat fogunk a bányá­szaink számára építeni 1957- ben 1400 lakást kellene a terv szerint felépíteni. Véleményem szerint az építők erre nem ké­pesek, mert ehhez nagyon sok munkásra és nagyon sok anyag ra van szükség. Remélem, azonban, hogy e problémákat meg tudják oldani. Említette, hogy olyan mun­kásokat is vesznek fel, akik nem véglegesen jönnek bá­nyásznak. Hasznos lesz-e ezek foglalkoztatása? — Kifizetődő lesz az ilyen munkások foglalkoztatása is. Igaz eleinte nem sokat produ­"mk, de ezzel számölni kell. Minden esetre igyekezünk őket megfelelően kioktatni. Hat napig csak a bányát járják, ismerkednek munkahelyükkel s balesetvédelmi oktatást kap­nak. Szerencsére főként csil- ’ésektoől van hiányunk s ez a munka gyorsan elsajátítható. Vájár például Kossuth-bányá- nak és III-as aknának nem is kell. Egyedül Béta-aknán van ’ zakmunkáshiány. Biztosítani tudják-e az új munkások ellátását s milyen keresetre számíthatnak? — Az új munkásoknak tel­jes ellátást tudunk biztosíta­ni. Ma megnéztem Anna-ak- nán a keresetek alakulását. A legalacsonyabb vájárkereset 40 forint volt egy műszakra, a 'egmagasabb 109 forint. Ehhez még hozzájön természetesen a földalatti és a liasz pótlék. Aki becsületesen dolgozik, annak tehát lesz keresete is. Aki nem do'gozik, az a jövőben sem fog keresni, mert pénzt kifizetni még a szakmánybérezés eseté­ben is csak annak lehet, aki termel. Olyan bért kifizetni, amely mögött nincs munka, n,em szabad, s hogy ilyen elő ne forduljon, azért a munkás- tanácsok is felelnek. — Annyit azonban leszögez­hetek, hogy azok a vájárok, akik becsületesen elvégzik munkájukat, akárhogy is szá-, mólunk, a 3500 forintot havon­ta megkeresik s ennek 80 szá­zalékát a csillések is. — összegezve: a jelek sze­rint a Komlói Szénbányászati Tröszt a létszámhiány nagy ré szét pótolni tudja, de nagyon nagy szükség van az új laká­sokra — fejezte be nyilatkoza­tát Piegl János. 4s új esztendő szülött Csányuszrón meialaKult az év eisű iermelőszMiez Január 2-án a csányoszrói tanácsházán 17 paraszt jött össze. Arról beszélgettek, ha fel is oszlott az Uj Március Termelőszövetkezet, azért ők a közös gazdálkodás mel­lett maradnak. Ezért elhatá­rozták, hogy új termelőszö­vetkezetet alakítanak a régi tagokból és a régi tsz alap­jain. A január 2-án megalakult termelőszövetkezetnek az Uj Tavasz nevet adták és jegy­zőkönyvbe foglalták tervei­ket. Továbbra is folytatni kívánják az öntözéses kerté­szetet és ezért igényt tarta­nak a régi berendezésre, a melegágyakra, melyek termelőszövetkezet ke lének alapját képezik Ezenkívül 116 hold s földről beszél a jegyzői melynek nagy részébe vélemény van és ai ugyancsak művelni nak. Már az első napot: doltak a mcllékjövcdt re is. Ezért továbbra i meltetni óhajtják a fűrészt és igénybe veszi: kalapácsos darálót is. Elnöknek az alakuló . sen Karsai Győzőt vált. Iák meg. Megérkezett Moszkvába az NDK kormányküldöttség Moszkva (MTI): A TASZSZ közli: január 3-án 16 óra 30 perckor megérkezett Moszkvá­ba a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldött­sége. A küldöttségben az NDK neves állami és pártvezetői foglalnak helyet. A küldöttség feje Ottó Grotewohl miniszter­elnök. A vendégek fogadására Moszkva Bjelorussz pályaud­varán megjelent N. A. Bul- ganyin, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, D. T. Sepilov, a Szovjetunió több minisztere és más hivatalos személyiségek, a szovjet és külföldi újságírók, Moszkva dolgozóinak számos képviselője. Ott volt a Német Demokra­tikus Köztársaság moszkvai nagykövetségének személyzete, megjelentek a diplomáciai képviseletek vezetői. Ottó Grotewohl miniszter- elnök fogadta a diszszázad pa­rancsnokának jelentését. El­hangzott a Német Dei tikus Köztársaság és a jetunió állami himnusz; Ottó Grotewohl, az miniszterelnöke a pály. ron beszédet mondott. Emelkedik a pécsi bányák term •lannár 3: 1420 tonna sz< A Pécsi Szénbányászati Tröszt jelenti: Január 3-án összesen 2759 leszálló volt a pécsi üzemekben. Pénteken reggel Pécsbányán 512, István- 536, Béke-aknán 232, Vasason 379 földalatti bányán- jelentkezett munkára. A pécsi bányászok október óta először most január termeltek egy nap alatt 1420 tonna szenet. Várható, 1 , . következő napokban tovább emelkedik a pécsi bánya’ melése. Új német rádió-4 Baranya megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalathoz újabb árucikkek érkeztek a leltározás ideje alatt. így többek között 125 köbcentiméteres orosz gyárt­mányú motorkerékpárok ér­keztek. A motorkerékpárok ára: 8 000 forint. A Német Demokratikus Köztársaságból „Undine” elnevezésű, újtípusú, nyomógombos, nyújtott sávú, rövidhullámú rádiót szállítot­tak a vállalathoz. Mintegy 70 darab, 2 900 forintos újtípusú német rádió érkezett. A. orosz gyártmányú motorkerék­párokat és a német rádiókat a vállalat a leltározás befeje­zése után, előreláthatólag ja nuár 8-a után juttatja el a kiskereskedelmi vállalatok­hoz. Rendőrkézen a mohácsi kerékpárom Balogh János mohácsi la­kos, szenvedélyes kerékpár­tolvaj, a rendőrség kezére került. Két kerékpárt talál­tak nála és több kerékpár- alkatrészt. A kerékpártolvajt őrizetbe vették és megindí­tották ellene az eljárást. cA kaiú-emihriqád hazaiéit ]Lf egjöttek. Ismét itt ülnek az Anna- aknai munkásszállás sarokszobá­jában az asztal körül. Beszélgetnek, közben-közben töltögetnek a hazai kis­üstiből. Jókedvüek. — Hazajöttek. A műszak végén ismerősök jönnek. Feketén, szénporosan, egyenesen a bá­nyából. Éppen csak beköszönnek. Az­tán viszik ők is a hírt: megjöttek a ka­locsaiak. Október végén hagyták ott Anna-ak- nát. Hazamentek Kalocsa környékére, megnézni a családot, az ismerősöket. Ha megindul megint a termelés, csak táviratozzanak és mi azonnal jövünk: így búcsúztak el az üzemvezetőségtől. A táviratot azonban hiába várták. Egy kicsit megfeledkeztek róluk. Komlói hír nehezen jutott el Kalocsára. Az egyik rádió sztrájkról beszélt, a másik mun­káról. Biztosat senki sem tudott mon­dani Anna-aknáról. Ha lett volna a kalocsaiakban egy cseppnyi tohonyaság, akkor átdisznóio- rozták volna a telet, addig, amíg pala­kinek eszébe nem jut Komlón, hogy hopp, hiszen vannak nekünk bányá­szaink Kalocsán is, akik csak egy táv­iratra várnak, ök azonban nem Így tet­tek. Közülük a Hegidősebb, Csupor Ist­ván bácsi, akinek már deres hajtincsek csúsznak elő a kucsmája alól, nekivá­gott a százhúsz kilométeres útnak — kerékpárral. December első napjaiban egyedül taposta végig a hosszú útat Kalocsától Komlóig csak azért, hogy megnézze, mi újság Anna-aknán. Hár­man a fiatalok közül is nekivágtak az útnak. Markea Lajos, Kálóczi Ferenc és Jagicza László is kerékpárral érkeztek' meg decemberben. 1/ örülnéztek, aztán ismét hazamen­■ tek. De most már biztos hírrel: lehet dolgozni. Az ünnepeket még ott­hon töltötték, megvárták az új évet, azután nekiindultak. Vonatra ült és megjött az egész — ahogy ők magukat nevezik — „paprikás“ brigád. Olyan bányászok ők, — dicséri a „paprikásokat" Vaskúti Józsi bácsi, a gondnokuk, — hogy kevés hozzájuk ha­sonló van még Komlón. Csinálunk is mi olyan brigádot, hogy ha kell hát még az egész bányát is ki­forgatjuk a sarkaiból, — fogadkozik András Lajos, a brigád vájára. Csak fizessenek jól! — fűzi hozzá Szigeti, a másik vájár. — Ne csapjanak be bennünket, úgy mint a normával tették nem egyszer. Jó lenne, ha az autóbuszunkat is visszaadnák — mondja valaki más — amit elvettek tőlünk. Nekünk is jobb * lenne meg a vállalatnak is olcsóbb len* ne, ha busszal mehetnénk haza i hónapban egyszer. Kilencen vannak a kalocsaiak, vájár, hat csillés. András Lajos idősebb bányász közöttük. Ö mi óta dolgozik Komlón. Kálóczi Fe legifjabbak közül való, a mi augusztusában jött Anna-aknára. emberek valamennyien. Mindig jobbak között voltak. Nem is bán egyikük sem, hogy bányász lett. Azt is Írja meg — mondja . Lajos, — hogy egy olyan kalocs csen, aki itthagyta volna a bányát. Amelyik kalocsai gyerek bevált az or­vosi vizsgán, az itt is maradt... Már-már megszokott dolog, ha egy kalocsai bányász hazamegy szabadságra, mindig hoz magával egy-két új embert. Most is jönnek új emberek a brigád­hoz. Alsómélyből várnak három új bá­nyászt. Természetesen azok is a „pap­rikás“ brigád tagjai lesznek. f f ires vidék a Kalocsa környéke. Ott,terem a világhírű piros pap­rika. És teremnek ott bányászok is. Ott született meg a „paprikás° brigád is, akik amikorra ezek a sorok az olvasó kezébe jutnak, már fejtőkalapáccsal dolgoznak Komlón, az ő második hazá­jukban. És ha még kell bányász, ad még KaA locsa környéke erős fiúkat i s i

Next

/
Thumbnails
Contents