Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 14. szám
2 N API ö KriT TAVTT4H 17. Hol laraduih a szocialista iákor sosiságiez A Magyar Szocialista Munkáspárt aktívaülése A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes intézőbizottsága szerdán délután aktwaülési rendezett az Építők Rózsa Ferenc művelődési házának kongresszusi termében. Az ülésen resztvettek kommunisták, pártonkívüliek a fővárosból és az ország mindén részéből. Az ülés résztvevői nagy tapssal üdvözölték a párt, a kormány vezetőit és a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének tagjait. .Az aktivaülés elnökség&ben helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Marosán György és Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-panaszt kormány elnökhelyettesei, Horváth Imre külügyminiszter, Kossá István pénzügyminiszter, Apró Antal iparügyi miniszter, Dögéi Imre földművelésügyi. miniszter, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes intézőbizottságának tagjai. Az elnökségben foglalt helyet Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke és külügyminisztere,' a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének vezetője, Ho Lung marsall, az államtanács elnökhelyettese, Vang Csia-hsziang külügyminiszterbe lyettes és Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi 'rendkívüli, és meghatalmazott nagykövete, a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének tagjai. Az ülést Biszku Béla, az MSZMP budapesti ideiglenes intézőbizottságának elnöke nyitotta meg. Ezután Major Tamás Kossuth-díjas kiváló művész József Attila Munkások című versét mondta el. Kádár János a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke lépett ezután a szónoki emelvényre. Az aktíva ülés részvevői lelkes tapssal és ütemes „Éljen a márt" felkiáltásokkal fogadták a kormány elnökét, aki a következőket mondotta: Kádár János elviárs beszéde Kedves Elvtársak, elvtárs- nők, tisztelt hallgatóim! 1956. november negyediké óta első ízben jöttek össze ebben a teremben Budapest kommunistáinak és legjobb párton- kivüli dolgozóinak képviselői aktlvagyű’ésre. Bár az ellen- forradalom elleni harcnak egy igen nehéz, ugyanakkor dicsőséges szakasza már mögöttünk van, úgy gondolom ez a gyűlés mégis je’entős eseménye fővárosunknak, az országnak, pártunknak és dolgozó népünknek egyaránt. Budapest kommunistái, munkásai, dolgozói a fő osztagát képezik a magyar kommunista mozgalomnak és a magyar népi demokráciának, az ellenség minden olyan törekvése ellenére, hogy zavart vigyen ezen foradalmi osztag ■sorúiba. Mai budapesti aktívagyűlésünknek mint erről már szó volt — különösen nagy jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy résztvesz rajta a vidéki meghívott aktivistákon kívül a Kínai Népköztársaság hazánkba látogatásra érkezett kormányküldöttsége, Csou En- laj miniszterelnök elvtárs Vezetésével (nagy taps). így ösz- szetalálkozott és egybeolvadt ma itt mozgalmunk és népünk életének két külön-külön is nagyjelentőségű eserhénye. Engedjék meg kedves elvtársaim és barátaim, hogy a magam részéről is üdvözöljem szívből messziről érkezett kedves vendégeinket, Csou En-laj elvtársat és a többi jelenlévő kínai elvtársat, valamint az aktíva minden egyes magyar részvevőjét. (Taps). Hiszen ha nem is találkozunk és beszélünk egymással naponta, együtt harcolunk minden órában, közös örömünk is, keserűségünk is és a közös erőfeszítés eredményeként születtek ügyünk győzelmei Is. Uj és nagyobb erőt merítünk mindnyájan abból, ha egy-egy ilyen gyűlésen találkozunk. — Kínai elvtársaink jelenléte külön nagy erőt ad nekünk. Lenin, a győzelmes októberi forradalom lánglelkű vezetője a jövőbe tekintve, a szocialista forradalomról szólva egy cikkében a következőket írta: .,... a harc kimenetelét végeredményben az határozza meg, hogy Oroszország, India, Kína, stb. keleti országok, a világ lakosságának óriási többségét alkotja. S az utóbbi évek folyamán éppen a föld Lakosságának ez a többsége sodródik bele rendkívül gyorsasággal a felszabadulásért folyó harcba, úgy hogy ebben az értelemben a kételynek még csak az árnyéka sem férhet ahhoz, hogy mi lesz a világot átfogo harc végső megoldása. A szocializmus végleges győzelme tökéletesen és feltétlenül biztosítva van.’* (Taps.) — E sorokat Lenin 1923-ban írta. ö már nem láthatta meg, de mi megéltük azt a napot, amikor Kína Kommunista Parija által vezetett népe ösz- szezúzva az imperializmus igáját, a szabadság útjára lépett és' szocialista világhatalommá vált az imperializmus vesztére ésÉ a nemzetközi munkásosztály, valamint a szabadságukért küzdő népék örömére. — A Kínai Népköztársaságot a győzelmes harc évei eredményeként 1949. október 1-én kiáltották ki. Már két nap múlva, október 3-án megállapodás jött létre a Kínai és a Magyar Népköztársaság kormányai között követek kölcsönös küldésére és sokoldalú kapcsolatok kiépítésének megkezdésére. Ezen a napon valóban mély baráti és kölcsönösen előnyös kapcsolat született meg ía hatszáz milliós Kínai Nép- köztársaság és a kilenc és fél- .milliós Magyar Népköztársa- íság között. Kulturális, kereskedelmi, postai, tudományos együttműködési és számos más egyezmény jött létre és fejlődött államaink között. — De a barátság, mint Biszku elvtárs is mondotta, a bajban állja ki az igazi próbát. Attól a naptól kezdve, amikor a magyar munkásosztály forradalmi erői elszánt harcba fogtak az előretörő ellenforradalom visszaverésére cs megsemmisítésére, minden vonalon mellénk állt hatalmas és igaz barátként a népi Kína. Kezdve az olyan felbecsülhetet len értékű eszmei és politikát segítségtől, mint a Zsenmin- zsipao „Még egyszer a prole— Kedves Elvtársak! — A szocialista forradalom vívmányainak megőrzéséért és továbbfejlesztéséért folytatott harcunk jellege egy idő óta már túlnyomóan politikai és előtérbe kerültek a gazdasági és kulturális feladatok megoldásának kérdései is. Ez a helyzet nem zárja ki, hanem ellenkezőleg megkívánja a rendfenntartó szervek magasfokú éberségét, hogy a még mindig lehetséges provokációkat vaskézzel letörjék. Hasonlóan szükséges a forradalom fegyveres erőif, Ideértve az új szervezésű honvédséget is, fejleszteni. Meg kell büntetnünk bűnük arányában a Magyar Nép- köztársaság ellenforradalmi fegyveres támadás szervezőit , és szitóit. (Nagy taps.) Ezt a feladatot nem itt kell részletezni, itt inkább egy-két ideológiai és politikai harci kérdést szeretnék szóvátenni. Mindenekelőtt szükséges az eszmei harc javítása és fokozása. Erre két alapos okunk is van. Az első az, hogy rendszerünk fő támaszát a dolgozó tömegek, elsősorban a munkásosztály tömegeinek aktív, tényleges támogatása képezi. A tömegek mozgósítása pedig a marxizmus—leninizmus eszmélnek, a társadalmi élet, az osztályharc állandóan felmetárdiktatura történelmi tapasztalatairól” című cikke egészen a szabad valutában nyújtott hosszúlejáratú kölcsön és a visszatérítés nélküli anyagi segítségig, nagy támogatást adott és erőt nyújtott nekünk. Ilyen előzmények, a bajtár- siasság és barátság jegyében jött létre közöttünk, kínai és magyar kommunisták és hazafiak között ez a mai — számunkra, magyar kommunisták szamára ünnepi — találkozás. Személyesen nekem abban a szerencsében volt részem, hogy ebben az évben többször volt alkalmam találkozni Peking- ben, Moszkvában és most itt Budapesten vezető kínai párt és állami funkcionáriusokkal éppen úgy, mint a gyáraikban bennünket, magyarokat nagy barátsággal fogadó kínai munkásokkal, vagy a házascsikájá- ban teával kínáló egyszerű, idős kínai parasztnénivel. Nem tudom szavakkal kifejezni azt a figyelmet és együttérző érdeklődést, amelyet a nagy kínai nép minden fia részéről — akár a legmagasabb vezető, akár a legegyszerűbb dolgozó is volt — tapasztaltam a Magyar Népköztársaság és a magyar nép ügyei iránt. , — Ezért kínai vendégeink türelmét is igénybevéve szeretnék belső kérdéseink közül néhányat szóvátenni, itt a budapesti kommunisták és pár- tonkívüli dolgozók aktívaülérülő új kérdéseire adott világos, marxista—leninista válasz terjesztése nélkül nem lehetséges. Az eszmei harc fokozása másodszor különösen fontos azért, mert az elmúlt eseményekben az ellenforradalom egyik törekvése az volt, hogy eszmei zavart vigyen be a dolgozók, a munkásosztály soraiba. Meg kell mondani, nem is minden siker nélkül. Az ellenforradalom „demokráciának”, ' „forradalomnak” nevezte a forradalmárok és kommunisták meggyilkolásának a népi demokratikus rendszer aláásásának sötét napjait, az Imperialisták és kapitalisták restauráció« törekvéseit. „Nemzeti forradalom” címkéje alatt törtek a magyar nemzeti függetlenség ellen és akarták a magyar népet a nyugati imperializmus gyarmatává tenni. Hasonló célokra használták fel az imperialisták a „sztálintala- nítás” és a „rákosizmus elleni harc” torz jelszavait Is. — E hamis célokra felhasznált jelszavak lelepleződése után ugyan már a „Szabad Európa” elnevezésű uszító imperialista rádió mind kevesebbet beszél „sztálintalanítás- ról” és a „kommunizmus liberalizálásáról”, annál többet a kommunizmus elleni harc félre nem ismerhető reakciós jelszavairól, mégis van nálunk még elég zavar, a becsületes emberek egy részének fejében is. A marxizmfis-lenlnizimis esz mei fegyvereivel állhatato-a ____ _______L sa n és türelmesen fel kell világosítani a tisztán nem látókat és ingadozókat, ugyanakkor le kell lcp'czni a munkásosztály álcázott ellenségeit. Időszerű kérdéseink kellő megvilágításához használják fel elvtársaink pártunk decemberi központi bizottsági ülésének határozatát, a forradalmi munkás-paraszt kormány január 5-i elvi nyilatkozatait. Továbbá az öt kommunista és — Ke'dves Elvtársak! Anélkül, hogy tagadnánk, a magyar sajtó és rádió munkájának az utóbbi hetekben észlelhető bizonyos fokú javulását, meg kell mondani, hogy a tömegek között v ott ideológiai munka (és egyben az ellenforradalom elleni eszmei és politikai harc) központi kérdése ma a sajtó és a rádió területén folyó propagandamunka gyökeres megjavítása. íUgy van!) (Taps!) Hogy csak pártunk központi lapjánál, a Népszabadságnál maradjunk helyesnek lehet nevezni azt a törekvést, hogy a régi, teljesen záraz, hivatalos közönyszerű 'j rág típust megváltoztatva, a 'apót élénkebbé, olvasmányosabbá tegyék és így a lap inkább néplap jellegű legyen. De méltatlan a párt központi lapiáihoz, hogy amíg pártunk és kormányunk fontos megnyilatkozásait, a nemzetközi munkásmozgalom fontos közleményeit az újság különböző o’da- 'aira úgy széttördelik, hogy mi bor legyen a talpán, aki a folytatását megtalálja, (taps) Néhány szót a proletáriátus diktatúrájáról. Kétségtelen, hogy a legutóbbi években reformista nézetek hatoltak be a magyar kommunisták egyes köreibe, leginkább a kommunista értelmiség bizonyos csoportjaiba. Egyes körökben elfeledkeznek a marxizmus azon alapvető tételéről, hogy az államformák lehetnek igen különbözők, de amikor a fő ellentmondás a burzsoázia és a proletáriátus kibékíthetetlen érdekellentétében van, az állam vagy a burzsoázia vagy a proletáriátus diktatúráját valósítja meg. Megfeledkeznek egyesek arról, hogy a demokrácia nem lehet osztálytartalom nélkül. Az úgy nevezett kapitalista „demokrácia” a kapitalista államokban a dolgozó tömegeknek a hatalomból való kirekesztését .és a burzsoázia diktatúráját valósítja meg. Következésképpen a demokrácia népköztársaságunkban sem lehet osztálytartalom nélküli, hanem ellenkezőleg, a proletáriátus diktatúráját kell. hogy megvalósítsa, és ugyanakkor a burzsoázia kirekesztését a hatalomból. — Ezért ítéljük el a „demokrácia” hangoztatását osztálytartalom megjelölése nélkül és valósítjuk meg a szocialista demokráciát, amely demokrácia a legszélesebben do1- «070 tömegek számára, ugyanakkor diktatúra a kizsákmányol ók — vagy kisajátított volt kizsákmányolók osztályuralmi ‘örekvései eljen. Ml valljuk a szocialista demokrácia kiszélesítésének és elmélyítésének szükségességét a dolgozó tömegek számára, ugyanakkor elítéljük a szocialista demokrácia felcserélését g „demokrácia*’ általános hangoztatásával — és ebben az álláspontunkban Belső kérdéseink közül utolsóként pár szót kell megszólnom átmeneti gazdasági nehézségeinkről. Kötelességünk nép előtt nehézségeinkről munkáspárt január 1-í budapesti találkozójáról, a kínai— magyar—szovjet vezetők január 10-i moszkvai találkozójáról kiadott nyilatkozatokat. Különleges tanulmányozást és kellő propagandát érdemel meg a legutóbbi Mohén kelt külföldi marxista irodalomból, a „Zsenmmzsipao” című ki nai lap „Még egyszer a proletárdiktatúra Mrténelmi tapasztalatairól” című na<*vértővf| és a magvar kérdéssel behatóan foglalkozó cikke. addig a címoldalon gyilkossági híreket közölnek ökölnyi betűkkel, belül pedig az elvi jelentőségű cikkeket félmeztelen táncosnő képével „élénkítik” (Ügy van) Az ilyesfajta törekvés' nem pártlap, még csak nem is napilap, hanem a legrosszabb burzsoá lap felé visz illetve vinne — de ebbe nem 'ehet beleegyezni. (Taps) Némely újságíró elvtársnál úgy 'átszik szokássá vált, hogy va- nmiféle „objektivizmus” cégére alatt a „nagyvilág hírei1' yekran teljesen vagy legalább is túlnyomóan a nyugati ka- V.ta'ista országok híreibő’ áll mintha szocialista országok nem is lennének a „nagyvi- Tág“-é>n— Az ideológiai munkát és ezen belül ma a -sajtó él rádió propagandát olyan nagyfontosságú kérdésnek kell tekinteni, ami megfelel annak a helyzetnek, melyre jellemző, hogy az ellenforradalommal szembeni harcban a fegyveres harcot felváltotta a sztrájk és a betűk csatája és a szocialista forradalom erőinek ebben, is győzniük kell. (Nagy taps.) nincs semmiféle ellentmondás. A burzsoá diktatúra államában a „demokrácia" általános 'ivetélésé minden közelebb1 ■'.eMetölés nélkül is haladó követelés, mert az elnyomott osztály, a proletáriátus számába követeli a jogok kiterjesz- ‘ését. A proletárdiktatúra állmában a „demokrácia” álta- ’ános követelése minden köze- ’ebbi megjelölés nélkül, csak reakciós követelés lehet, mert ugyancsak az elnyomott osztály, a jelen esetben azonban a burzsoázia számára követeld a jogok kiterjesztését. Viszonyaink között a demokrácia általános hangoztatása és az e szó körül csapott lárma helyett a proletárdiktatúra hatékony megvalósítása a dolgozó nép érdekeinek igazi védelme. Mégpedig a proletárdiktatúra hatékony megvalósítása mindkét vonatkozásban, azaz a dolgozó tömegek jogainak szilárdítása és kibővítése, az osztályellenség jogainak szűkítése és korlátozása irányában. A proletárdiktatúra hatékony megvalósítása ma különösen megkívánja mind a párt, mind az állami élet területén a demokratikus centralizmus lenini elvének következetes megvalósítását. A párttagok illetve az államéletben a dolgozó tömegek lehető legszélesebb bevonását a döntések meghozásában, ugyanakkor a meghozott döntések végrehajtásában a cselekvés feltétlen egységét, mésszóval nagymértékben meg kell szilárdítani a párt- és állami fegyelmet. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ellen- forradalom végleges megsemmisítése nem képzelhető el kemény forradalmi fegyelem megteremtése nélkül. (Taps) nyíltan beszélni. Nem követhetjük a múlt káros gyakorlatát abban sem, hogy rózsaszínűnek mutassuk vagy mondjuk a feketét is. De az. ellenkezőjét sem tehetjük. Ma, ha sajtónkat olvassa valaki, az nfiáció és a munkanélküMség szót olvassa a leggyakrabban, fennáll az infláció, a pénzromlás veszélye? Fennáll. Meg kellett ezt mondanunk nyilán? Feltétlenül. De hozzá ‘artozik a kérdéshez az is, bogy saját népgazdaságunk eredére, a magyar munkások oa- rasztok és értelmiségiek tudására, eltökéltségére, raun- kakészségére támaszkodva a testvéri szocialista országok gazdasági támogatása eredményeképpen saját kezünkben van minden reális lehetősége annak, hogy az infláció lehetséges veszélyét látva, azt leküzdjük, feltéve, ha az egyedül lche*sc- ges utat, a terme’és növelésének útját járjuk. Van nálunk most bizonyos korlátok között mozgó munka- nélküliség? Van. Kellett erről nyíltan beszélni? Kellett. De nincs meg a lehetőségünk arra, hogy.ez a munkané'küli- tég időben és méreteiben is valóban korlátozott legyen és rövid idő alatt 1 'leküzdjük? Megvan ehhez is minden lehetőség. De ehhez nem elegendő az ördög szakadat'an falravetítése és a baj eltúlzá- sa, hanem feltétlenül szükséges a dolgozó tömegek mozgósítása a megoldandó feladatok elvégzésére. Mutassuk meg a pozitív jelenségeket és példákat is! , Mindenki tudja nálunk, hogy a pénzromlás veszé’yé- nek tényleges elűzéséhez a termelés növelése szükséges. Azt is tudja mindenki, hogy a termelés növeléséhez ma elsősorban több energia még pontosabban: több szén szükséges. Ha több energia és szén lesz, az átmeneti munkanélküliséget is felszámoltuk. Elindultunk ezen az úton? Feltétlenül elindultunk. A sajtó szűkszavú tudósításaiból is láthatja mindenki, hogy a^ megfelelő kormányin- •ézkedések, a szén ügyét kézbevevő kormánymegbízottak lelkes és céltudatos munkája, mindenekelőtt azonban a magyar bányászok osztályöntudatos és hazafias kötelesséstudó munkája eredményeképpen a napi tizenkétezer-tizennégy- ezer tonnás széntermelést körülbelül egy hónap alatt sikerült napi negyvenötezernegyvenhétezer tonnás termelésre felvinni, (taps) és ha a fejlődés ütemét ezen a téren tovább tudjuk vinni, akkor a fő gazdasági nehézségeink megoldást nyernek. Kedves Elvtársak! Manapság az emberek egy része szenzációkat keres. Hát nem elég nagy szenzáció az, amit bányászaink általában véghezvittek? Vagy ezen belül az, hogy a nógrádi szénmedece bányászai kisebb létszámmal máris megtermelik az október 23. előtti szénmennyiség több mint nyolcvan százalékát? Vagy nem elég nagy szenzáció gz, hogy a nógrádi szénmedeneé- ben. a mizserfai bányászok egyik nap az október 23-a e'őHi termelés kilencvennyolc százalékát érték el. (Taps). Hogy úgy mondjam én Is: nagy „szenzációk” ezek, nagy eseményei hazánk életének. Mind erőteljesebben kirajzolódnak azok a jelek, amelyek a magára találó magyar nép életerejéről, alkotó képességéről beszélnek és végső fokon az ellenforradalmi támadás következtében előállott súlyos, de átmeneti gazdasági nehézségeink felett aratott győzelem gyümölcseit érlelik. Kedves Elvtársik 1 Aktívánkon vidéki elvtársak is jelen vannak. Gondolom a budapesti aktíva nyugodtan megüzenehetl általuk paraszt- testvéreinkntjfv. hogy ha a rendet maguk a tömegek óvják a (Folytatás a 3 oldalon> sen. Mindenekelőtt javítani és fokozni kell az eszmei harcot A fegyveres harcot felváltotta a szavak és a belük csatája Megvalósítjuk a szocialista demokráciát Leküzdünk minden átmeneti nehézséget —
