Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 11. szám

1957 TANÚ AR IS

NAPLÓ

5

Újjáalakult a beremendi Dózsa Tsz

k

és Kossuth néven tovább dolgozik

A beremendi Dózsa termelőszövetkezet a múlt év végén feloszlott. December 28-án azonban újra alakuló gyűlésre jöttek össze a szövetkezet tagjai. Megalakították a Kossuth tszt-t, melynek alakuláskor 24 tagja volt. Ma már 32 tagot számlálnak s ez a szám szinte naponta emelkedik. — Püspökbolyból két család is jelentkezett, hogy eljönne tsz tagnak, ha biztosítanak számukra lakást a faluban.

Főnöknek ismét a megyeszer- te ismert Kocsis bácsit választtot iák meg.

Már az első napokban kidolgozták az új alapszabályt, amely számos érdekes pontot tartalmaz. Az alapszabály lényege, hogy munkára serkenti a tagokat olymódon, hogy a

Sza'tQlcs-lijnyale'epeii is megalakult az MSZMP he.yi szervszele

Még december első napjaiban hat taggal megalakult az MSZMP Pécs-Szabolcsi bányatelepi szervezete. Azóta megnégyszereződött a párttagok száma. Az intéző bizottság most azon fáradozik, hogy további új tagokkal gyarapodjanak.

Kérés a Pécsi Közlekedési Vá lalattól

A Pécsi Közlekedési Vállalat több autóbuszjáratot leállított, így a munkába induló utasok és diákok, — akik bérlettel rendelkeznek, •— a legtöbb esetben lemaradnak, mert már Vasas Il-őn az autóbusz megtelik, Vasas l-en pedig meg sem áll.

Kérjük, hogy a bérlettel rendelkező dolgozók és diákok minden körülmények között felszállhassanak, ne engedjék a piacra igyekvőknek elfoglalni a kocsit, mert nekik a 9 órai járat is megfelel, míg a munkába igyekvő dolgozók, diákok elkésnek munkahelyükről vagy az iskolából.

Több vasasi dolgozó és diák.

*öbb és jobb munkáért többet s kapnak a tsz tagjai.

Figyelemreméltó a háztáji ’öldek kiadásáról készített pont. így a belépett tag egy nőid háztáji földet kap. Ha -gy családtag is dolgozik a körösben, már másfél holdat mér nek ki számára s minden családtag bevonásával fél holddal növelik a háztájit. Az alapsza- ály intézkedik a termelőszövetkezet vagyonáról is. így a tsz vagyona a tagok által bevitt javak forint értéke. Ehhez az alaphoz minden évben öt százalékot egy munkaegység értékének megfelelően hozzáírnak s így minden tag bevitt vagyona évról-évre gyarapszik.

A MOHÁCSI MEZÖGAZ- DASAGI TECHNIKUM Tangazdaságában háromszor választottak munkástanácsot. A második választáson }cét tagot nem választottak meg a dolgozók, viszont a harmadik alkalommal már csak megerősítették az előzőeket. Ez bizonyítja, hogy a munkástanácsba valóban olyanok kerültek, akikben bíznak és nagy reménnyel fordulnak hozzájuk, minden kérdésben. Mondhatnánk, talán többet is várnak a munkástanácstól, mint amennyit lehetne. Többet, mert minden problémával hozzájuk mennek még akkor is, ha a kérés, az elintézés a szakszervezetre tartozik.

Sokan nem értik még, hogy a munkástanácsnak nem az az elsődleges feladata, hogy a szociális ügyekkel foglalkozzon. A munkaruha, anyagi panaszok és más szociális kérdéseket a szakszervezet intézi. A munkástanács pedig a gazdasági ügyekkel foglalkozik.

Nagyon helyesen a tangazdaság munkástanácsa is már a megalakulás után azon dolgozott, hogy a gazdaságban biztosítsa a folyamatos munkát, az őszi vetések befejezését. Megértették a dolgozókkal, hogy nálunk nincs értelme a huza-vonának, mart ha nem vetnek, nem lesz kenyér, nem terem takarmány az állatoknak és ebből eredően a dolgozók bérezése is veszélyHa kilép vagy kivesz az alapból akkor kevés számítással negállapítják, mi jár neki. Ez a vagyon-rendszer igen hasonlít a földművesszövetkezetek észjegy-rendszeréhez, mely évtizedes múltra tekint vissza s a parasztok megelégedettek vele.

Továbbra is a közgyűlésen

iöntenek a főbb kérdésekben és a vezetőség irányítja a szövetkezet életét. Csupán az a kérésük, hogy a jövőben miiéi kevesebb táskás ember háborgassa a termelőszövetkezetet utasításaival és ne kérjenek szinte naponta kimutatásokat, mert dolgozni akarnak és nem adminisztrál *ii.

ben van. A folyamatos munkához, az üzemanyag beszerzéstől kezdve minden feltételt biztosítottak. Ennek az eredménye, hogy az ősziek már szépen bokrosodnak a hó alatt, hogy erőteljesen folyik a mélyszántás és a trágyahordás ezekben a napokban is,

A MUNKA BEINDÍTÁSA

UTÄN megengedte az idejük, hogy egy teljesen új bérezési javaslatot dolgozzanak ki, amelyet már fel is küldtek jóváhagyás végett a minisztériumba. A javaslatot úgy állították össze, hogy a dolgozók érdekelve legyenek a termelésben. Ha többet termelnek, több lesz a jövedelmük, magasabb lesz a prémium. A fejőgulyás például az előző bérezés alapján többet kapott a gondozási munkákért, mint a tejtermelésért. Ezt a gyakorlatot most teljesen fordítva akarják alkalmazni. Az állatok gondozásáért alacsonyabb bért fizetnek, a tejtermelésért viszont magasabbat. Ha az előirányzatnál több tejet fej a gulyás, amennyivel több a tej, annyival emelkedik a fizetése.

Ugyanezt alkalmazzák a mezőgazdaságban is.

A mezőgazdasági munkák gyors befejezése és minőségileg kifogástalan elvégzése érdekében úgy tervezik, hogy olyanoknak is adnak művelésre bevetett területeket, akik nem tartoznak az állami gazdasághoz. Megadják a terv36 hír a

Porcelángyárból

A Kokszmfivek munkástanácsától nyert értesülésünk szerint csütörtökön megkezdték a Porcelángyár gázellátását.

Megkérd“ztük Gál Tibort a Porcelángyár Igazgatólát. mit jelent számukra a most megkezdődött gázellátás?

— öi^endctes, hogy Ismét kapunk gázt — mondotta az Igazgató. — Igaz, hogy mé" nagyon kevés ez a mennyiség, de mégis biztató. Négy gázkemencénkből egynek a felmelegítését megkezdtük, s ebben a kemencében körülbelül két hét múlva megkezdjük a termelést. Ha gázellátásunk tovább javul, a többi kemence la termeléshez láthat.

számot, hogy pl. kukoricából, 25 mázsát kell termelni egy holdon, s ha ezt megtermeli, 25 százalék prémiumot kap. De ha a terület művelője jobban gondozza a földet, többször kapál és nem 25, hanem 30 mázsát termel egy holdon, akkor 30 százalék prémiumhoz jut, a napi 30—60 forintig terjedő napszámon felül.,

Idén nem normában, hanem órabérben, napszámban dolgoznak majd a munkások. Ezért sokkal szigorúbb lesz az ellenőrzés és csak olyanokat vesznek majd fel, akik becsületesen, szorgalmasan dolgoznak. Kevesebb munkaerővel még többet akarnak elvégezni mint eddig.

AZ IDEI TERVEKET még

nem küldte le a felügyeleti szervük, de azért nem állt meg a munka. Dolgoznak a tavalyi terv alapján és olyan növényféleségeket termelnek, amely szereti az ö vidéküket. Dugvány- és magrépa, valamint az olajlen termelése egyáltalán nem kifizető a vidékükön, mégis termelniök kellett. Viszont kiváló a talaj lucerna termelésre, nekik mégis füvesherét kellett vetni.

Megértik, hogy dugványt és magrépát, olajlent és füvesherét is termelni kell, de ott termeljék, ahol erre alkalmas a talaj. A gazdaságos termelés ezt kívánja, és ők ragaszkodnak a gazdaságossághoz^

E

redményes

I s őlépések

Az öngyilkos JlegsérlíjcJife

TLA ikor az öngyilkosok úgy döntenek, hogy szomorú lelkűket vigasztalásul egy más világra küldik — azt mondják; ezt nem épeimével teszik. Sokáig én is ezt vallottam. Nem tudtam elhinni, hogy vannak olyan emberek, akik józan ítélőképességükkel, halálos nyugalommal nyakukra húzzák a kötelet, vagy disznóölőkést rántanak és azzal együtt szaladnak a falnak.

Kérem, minden hazúg híreszteléssel szemben azt állítom, hogy nagyon sok öngyilkosnak helyén van az esze és igen alaposan meggondolja, milyen erősen húzza meg a hurkot és hol kövesse el élete utolsó akaratát.

Senkire nem akarom ráerőszakolni meggyőződésemet, de állításom igazolásaképpen engedjék meg, hogy elmondjam Kovács Mihály öngyilkosságának körülményeit.

Családi zavargásokkal kezdődött, amelyet legtöbbször a mérséknélküli alkoholfogyasztás előzött meg. Az asszony sirt, a gyerekek jobban szerettek volna élni, de nem volt miből. Végül is Kovács unta meg a földi boldogságot.

— Az Ür 1957-ik esztendejének egyik egészségtelen januári szerdájára esett az a gyötrelmes, nagyon is kilátástalan kínlódás, amelyet Kovácsnak rendeltek el. A faluban akkor tartottak egy na- ' gyobbszabásu csalogató lakodalmat, de ennek már nem akarta megvárni a végét. Hatalmába kerítette a halál és elhatározta, hogy azon a szögön leheli majd ki élete páráját, amely fent rozsdásodik a mestergerendán.

Az egyik feltétel tehát biztosítva. De mi lesz a másikkal, mármint a kötéllel? Mert igaz, hogy van kötél, de rendkívül kemény, talán még a bőrt is lenyúzza az ember nyakáról. Már pedig egy akasztott ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy télvíz idején hiányos bőrözettel lógjon a mestergerendán.

Ebben azt hiszem egyet lehet érteni:-.,

Ongyilkosjelöltünk tehát akképp okoskodott, hogy előbb jó puha meleg sálat csavar a nyakára.

A többit már nem gondolta, mert ráesteledett és cselekvésre került a sor. Felkapcsolta tehát a villanyt, elkészítette a köteleiét, a sálat és száraz torokkal, szorongó szívvel búcsúzott két hú segítőtársától, az apró feketeszemü — puliktól.

En még nem voltam öngyilkos, áe el tudom ké■ -ein’’, hogy milyen bizonytalanján kínozza ilyenkor az embert. Mert rendben van. elég puha a nyaksál, de ha sokáig nem jön valaki és nem violák el a kötelet, mégis kihűlhet a kötélen.

Jelen esetben a szerencse győzött, mert négy fiatal pár éppen arra udvarolt és ablakon keresztül látták, hogy mi történik a kivilágított szobában. Hamar elszaladtak a lakodalmas házhoz, kiabáltak, segítségért és a következő pillanatban már olyan volt a perekedi utca, mintha a sá”ka- járás elől menekülne a község.

Mikor Kovácsék lakásához értek, már minden színt játszott az akasztott ember. Feje felett még szorongatta a kötelet, de egy szó nem jött ki a száján. Az ajtó be volt zárva. Mi lesz most; minden perc késés, emberéletbe kerülhet. Szétverték az ablakot, ott beugrott egy fiatal és azonnal elvágta a kötelet. Kovács bácsi hosszan nyúlott el a szobában. Ekkor az ajtó is kinyílt és oz egész falu be akarta• magát préselni a kis szobába. Ilyen ereje még nem mit a kíváncsiságnak.

í~* sodált&k a szerencsétlen

^ embert, sajnálkoztak felette, s a nagy tolongásban valaki megrágta a lábát. Erre a mi öngyilkosunk felült, s leírhatatlanul idézte a szentek neveit. Mikor ezt is megunta, előkapta a fejszét s mindenkit le akart ütni. A tömeg egymás hegyén-hátán menekült, amerre lehetett. Voltak ott kisgyerekek is, akiket könnyen összetaposhattak volna, ha közben nem kapja hóna alá a kétségbeesett mamája.

Ekkor derült ki, hogy Kovács Mihály elég tűrhetően készült a másvilágra. Előrántotta zsebéből a bicskáját is, de szerencsére nem próbálta meg, hogy milyen az éle. A feleségét viszont nagyon megverte,

Ilyen öngyilkosok fc van- nakn,

LIPOCZKl JÓZSEF

ŐSZI

Ragyogóan süt az október■KV végi nap. A Sz. utcában gépkocsik cikáznak a járókelők között. A kis beszögelés- ben hat-hét Pobeda, Tátra Plán parkíroz. Körülöttük ballonkabátos, sveiei-sapkás fiatalemberek sürögnek-forognak, géppisztollyal a vállukon,

' — Megyünk Újpestre! — kiáltja egy sínadrágos s az egyik Pobeda elé áll. — Ki jön? Rendet kell csinálni, fosztogatnak...

Hárman is ugranak, de még

egy negyedik is begyömöszölő- dik közéjük s a Pobeda elsurran. Egy másikból, amelyik most érkezett, fegyveresek ugrálnak ki s eltűnnek a piros- téglás épület kapujában.

Állok és nézem a zsibongó, pereröl-percre változó utcát.,.

— Jónapot!. i a

Megrezzenek. Észre sem vettem, amikor mellém állt. Lábát a járdaszegélyre teszi, derékban kissé hátrafeszülve ül a kerékpár nyergében. Kezét nyújtja, bemutatkozunk.

— Sz-p idő van — mondja. — Most nem fázik a ballonkabát, ügye? — nevet s rám mulat.

— Nem — válaszolom.

Sosem láttam, hiába kutatok

emlékezetembe, nem ismerem. Magas, vékony dongájú, hosz- szúkás arcából szürke szempár tekint a világba. Fekete szbohaja kibuggyan a simléde- tes sapka alól. Kezéről ítélve blunkás lehet, harmincöt körülinek nézem.

DÉLUTÁN...

meg. — ügy értem, erre felé nem lövöldöznek, Jó ez a csend.,;

— Nem hallottam lövöldözést — mondom.

Ebben a pillanatban mindent megcáfolva éktelen puska és géppisztoly ropogás hallatszik az épület mögötti utcából. Fegyveresek rohannak arra felé. Megáll az utca, lassítanak a kocsik, az emberek azon töprengenek; most merre? Aztán, mintha mi sem történne, mennek. Mi állunk.

*— Most jövök a körút felől — int kezével. — Nagyon csúnya ... Villamosok egymás hegyén-hátán, a vezeték lóg. Az Astoriáról ne is beszéljünk. A Kilián felé már nem is mertem elmenni, azt mondják arra nagy a balhé... Tudja, én valamitől tartok. Nem vagyok ijedős, de itt valami nem stimmel. Nem, nem..: Jövök befelé a Rákóczi úton. A sarkon egy csoport gyerek álldogál. Úgy bizony, gyerek. És tudja mivel? Az egyik vállán géppisztoly, a másik öve, mint a vadászoké telis tele kézigránáttal és egy behemot nagy pisztoly.,-, 12—15 éves srácok ..:

Csóválom a fejem, hümmö- gök, de ő nem is vár választ. Ismeretlenül is, hisz sosem láttam, olyan bőbeszédüen barátságos.

— Ez nem tetszik nekem .., Nézze... — egy pillanatig küzködik valamivel. — En kommunista vagyok, párttag...

csináltuk. Vertüfi a tenyerünket mindennek, bólogattunk s mire feleszméltünk, megvolt a baj. A mi gyárunkban sem volt különb. A B-ben több száz párttag dolgozott és csak most, az utolsó hónapokban mondogattuk: nem jó, nem jó... Azt hiszi hallgattak ránk? Nyavalyát.,

Keserű szavak, keserű igazság.:. Aztán hirtelen folytatja:

— De most másként lesz.-.:

Nekünk is lesz szavunk. Én mellette vagyok:i*

ITarsány tülköléssel szürke “ Pobeda kér helyet.

Odébb állunk. Fegyveresek ugranak ki belőle, s mint a többiek eltűnnek az épületben. Mindketten hallgatunk, ismerősöm szórakozottan babrálgat- ja a kerékpár kormányát. Megszakadt a beszélgetés s egyikünk sem tudja, hol folytassa..,

Mondja:,-, — fordul hirtelen felém. — Mondja, ezek a fiatal egyetemisták meg tudják tartani a rendet,,, Mert ez fontos.:.

Fogas kérdés, hirtelen nem is tudok mit válaszolni... Képek, események rajzanak bennem... Rákóczi út, ékszerüzlet: „Nem vagyunk fosztogatók, Egyetemi Bizottság”... Az Emke előtt nagy tömegtől körülvéve egy fiatalember jár körbe, nyakában tábla: „Loptam”. Becsületes, tiszta kezű fiatalok, tiszta szándékkal, okos, jó elképzelésekkel.:,

___

ki

ssé bizonytalanul remeg a hangom.

Hogy miért kérdem? Elhiheti, okom van rá. Reggel azt mondja az asszony: te menjél be a városba, nézz körül. Egy kicsit fél a szegény, meg is értem. Budán, a forgalomtól távol eső utcában lakunk. Tegnap délelőtt két teherautó robogott végig, tömve puskás emberekkel. Ész nélkül lövöldöztek, a házakra, a levegőbe, mindegy volt.:. Az asszony nagyon megijedt, szaladt a pincébe. Egy óra múlva visszajöttek, megint durrogtat- tak, utána elmentek. Persze, hogy összeszaladt a jó nép a házban és izgatottan tárgyaltunk. Azt mondja az egyik férfi, hogy a szomszéd házba megjött valami Balázs nevezetű, aki öt évet kapott rablásért. Hármat leült, de most kiszabadult és valami nagyfejű a Széna téren. A napodban itthon járt és azt kiabálta, hogy „most majd kinyírjuk a komcsikat”. ; s

Egészen a falhoz szorulunk, mert egy nagy öt tonnás tehergépkocsi előzi a keskeny utcában parkírozó bocsikat. Hűtőjén hatalmas vöröskereszt, oldalán felirat: „Élelem”. A platón áruhalmaz tetején öt-hat géppisztolyos civil.

— Feleségem nagyon beijed, — folytatja — mert ő is párttag. A B-ben, a pártirodán adminisztrátor. Kedden reggel ugyanis bement a gyárba, dolgozni akart. A portás, idős, jó- lelkű ember azzal fogadta, hogy nincs munka. Hát akkor megnézem, mi újság fönt —> mondta az asszony. „Maradjon csak — kérte, — nem jó világ van ott. Kiszórtak mindent,

haza?,,, Egész nap sírt, nem ( tudtam megvigasztalni, egyre ) csak azt hajtogatta, hogy pa- ( koljunk, menjünk akárhova, ( csak itt ne legyünk. Azt mond- ] i tam, nem megyünk, történjen\ bármi isLecsillapodott, de(| akkor meg berobogott a sógor p Csepelről, hogy mi van velünk, élünk-e, halunk-e? Izgatottan magyarázta, hogy náluk ki-]i füstölték a pártházat, néhány p embert fölakasztottak és hogy,i cipelik a zsidókat. Az atyaúr-,i isten sem tud eligazodni, min- (i denki lövöldöz, rendet nem le-(i hét tartani. Szerettem volna,) jól megruházni, hogy mi az is- ,i tent dumál az asszony előtt.,. () Dühös. Ha itt lenne a sógor, megrángatná a kabátját. De ,) nincs itt, csak az autókkal, |> emberekkel zsúfolt utca s mi |> ketten egy kis szigetet alkot-1> va a jövő-menő emberhullám- <> ban. i'

— Szóval, ezért mondom, i1 hogy valami nem stimmel. Homályos előttem minden, rósz- szat sejtek:,,

A nap elbújik az emeletek f mögött, mindjárt hüvö-{ sebb lesz. „Rosszat sejtek”.:A A Köztársaság tér, a füstös, \ kiégett falak.:, Aradi utcai{. akasztott ember,,, Megbor-{ zongok, fázom.,,

*— Na, majd meglátjuk, bi-\ zunk a szerencsében, — kezét nyújtja, búcsúzik. Megmarkolja a kormányt, jobb lábával ellöki magát a járdaszegélytől és tempósan tekeri a pedált aj Duna felé. Néhány pillanat, múlva eltűnik, alakja bele ve-J szik az utcába.

Budáról, Pestről, az Üllői út felől tompa ágyúlövéseket hajt a szél, szaggatottan kat- to^^jéj^uska^Al^^iar^^^

Figyelő

Ahogy távolodik tőlünk október 23-a, úgy zökken visz- sza lassan az élet a rendes kerékvágásba. Bányáink termelése napról-napra emelkedik, a munka, üzemekben, hivatalokban mind komolyabbá válik. A mezőgazdasági munka pedig úgyszólván meg sem állt, hanem folyamatosan végezték a szükséges soron lévő betakarítási és a vetési munkálatokat. Amily örvendetes ez a tény, annyira elgondolkoztató azonban az. hogy az állampolgári fegyelem az álammal szembeni kötelességek vonalán csak Igen vontatottan akar helyreállni. Ez némileg érthető is. mert adót fizetni az emberek soha sem szerettek, «nőst pedig úgy gondolják, módjukban áll az adófizetést elhanyagolni. Igaz, vannak most is komoly megfontolt adózók, akik számot vetettek ezzel a kötelezettséggel s nem gyűjtik az adóhátralékot, hanem azt időben és pontosan fizetik. Ilyen példamutató gazda Tóth Antal beremendi egyéni gazdálkodó is, ak! pedig már nem fiatal ember s csak nem rég halt el a felesége, mégis december utolsó napjaiban kifizette egész hátralékát 3.163 Ft-ot. Belátta, hogy a parasztság kapta a legtöbbet a kormányzattól. « tehát elsősorban köteleségc, hogy adófizetési kötelezetisé- gének eleget tegyen. Ném. hallgatott azokra, akik a sok kedvezmény után most azt

Váriák. hOTV adóháisalü-