Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 4. szám

1957 JANÜÄR 6 NAPLÓ Két hónapja múlt, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakult és beje­lentette, hogy szakít a Rákosi- —Gerő-féle népellenes káros módszerekkel, minden erővel megakadályozza az ellenforra­dalom nyilt és burkolt táma­dását, megvédi a szocialista társadalom vívmányait. Az ígéretek — melyekre sokan és gyakran hivatkoznak — a sze­münk előtt válnak valóra. Szinte naponta látnak nap- világot a rendeletck és ha­tározatok, melyek elfogad­hatóbb bért biztosítanak a munkásoknak, könnyítenek a parasztságon és jobban gondoskodnak öregről és fiatalról egyaránt. Két hónap nem nagy idő, de hosszan lehetne sorolni a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány rendeletéit, melyek or­vosolják a régi sérelmeket és megvalósítják a követelmé­nyeket Érdemes visszalapoz­ni az elmúlt két hónap nap­jaira és felidézni: Mit adott eddig a Kádár-kormány a nép­nek? Az elvérzett ország szén, energia hiánnyal küzdött, a bányász családok anyagi gon­dokkal A kormány rendezte a bányászok fizetését. A rende­let pontjainak idézésénél éke­sebben beszél egy kis hír; az új bérezés bevezetése után nem ritka a bányá­szoknál a napi száz forin­tos kereset. A bányában ismét munkát vállaló öreg bányászok tovább­ra is megkapják a nyugdíjukat és mellé a végzett munka után megjáró fizetést. A gyári munkásnak önkor­mányzatot ígértek. Meg is kapta. Az üzemi munkásta­nácsok, ha nem is tekinthet­nek vissza nagy múltra, mégis elmondhatják, hogy máris sok olyan kérdésben maguk dön­töttek, amibe eddig beleszólá­suk sem volt. A rendelet no­vember 15-én jelent meg és 1. pontja kimondja:,* „A munkástanácsok hatás­körc kiterjed az üzemi élet minden területére''. Még aznap megjelent egy másik, nem kevésbé fontos rendelet is. A forradalmi mun­kás-paraszt kormány rendelete alapján többé nem kerül a munkakönyvekbe a megbé­lyegző bejegyzés: „önkényesen távozott”. Az önkényes kilépés egyszer s mindenkorra meg­szűnt. Mindenki ott dolgozhat, ahol tudását, képességeit leg­jobban tudja úgy a haza, mint a maga javára gyümölcsöztet- ni. Kis nemzet vagyunk. Ilyen nagy megrázkódtatást nem tu­dunk gazdasági nehézségek és átmeneti zavarok nélkül le­küzdeni. Üzemek áltak le, munkások százai kerültek és kei ülnek az elbocsátás sorsára. A kormány gondoskodott ró­luk. Szabályozta a felmondási járandóságot. A tizenöt napi felmondási illetményen fe­liil még egyhavi átlagkere­setnek megfelelő összeget is kapnak, az elbocsátott dol­gozók. Sőt! Az a dolgozó, aki öt évet megszakítás nélkül egy mun­kahelyen töltött minden évre öt százalékát kapja átlagos havi keresetének. Még be sem fejezték az első elbocsátó levelek gépelését, még ki sem mondhatták az el­bocsátottak jogos követelésü­ket, már megjelent a kormány rendelete a munkanélküli se­gélyről. „(1) Munkanélküli segélyt kell folyósítani annak a mun­kaviszonyban nem álló sze­mélynek, akinek xmwkaviszo- •ya 195«, októfcw «*■ szűnt, illetőleg szűnik meg és munkaviszonya megszűnése előtt öt éven belül legalább három évet munkaviszonyban töltött.., (2) A munkanélküli segély összege a dolgozónak 1956. ok­tóberét megelőző egyhavi — családi pótlék nélküli — átlag- keresetének 30 százaléka, amely összeg azonban havi 300 forintnál kevesebb és 600 fo­rintnál több nem lehet”. A fizetett munkaszüneti na­pok is a dolgozók érdekeinek betartását szolgálják. Olyan napok után is jár ezentúl fizetés, mint húsvét hétfő, karácsony mindkét napja. A parasztságra is elsők kö­zött gondolt a forradalmi mun­kás-paraszt kormány. Eltörölte a mezőgazdasági termelést gátló, a gazdákat gúzsbakötő begyűjtési rend­szert és ezentúl a paraszt saját be­látása szerint és bárhol értéke­sítheti terményét, állatját. A rohamosan megnövekedett disznóölések előtt sem kell már vágási engedély után sza­ladgálni Ponciustól Pilátusig és a zsírdézsma is csupán egy kellemetlen „emlék” a múltból. Régi és jogos panasza volt a parasztságnak, hogy kötelezővé tették számára a biztosítást s ha akarta, ha nem, fizetnie kellett. A Népköztársaság El­nöki Tanács lehetővé teszi a jövőben, hogy a parasztok, ter­melőszövetkezetek, földműves­szövetkezetek, kisipari szövet­kezetek, valamint a lakóépü­letek tulajdonosai biztosítási védelmükről önkéntes formá­ban maguk gondoskodjanak, ezért a kötelező tfiz- és jégbiz­tosítást március 31-el meg­szünteti. Tizenkét esztendeig gúzsba- kötve tétlenkedett a világszer­te is elismert magyar kisipa­rosság. A magas adófeltételek és a sokszor teljesíthetetlen feltételekhez kötött engedély­szerzés visszavonulásra kész­tette az iparosságot. A kor­mány^ máris sok kívánságát teljesítette a kisiparosoknak és még több intézkedés van kidolgozás alatt. De az enge­délyek mellé anyagi támoga­tást is nyújt a kormány, December végen jelent meg a határozat, mely fokozot­tabb segítséget ígér a kis- iparosoknak. Kölcsönöket kaphatnak. Ter­mészetesen elsősorban az ex­portra termelők. A lakosság fokozottabb ellátása érdekében és az önállósítása gondolattal foglalkozók megsegítésére már tervet dolgoztak ki. így úgyne­vezett „önállósítási kölcsönö­ket” folyósítanak majd a ta­karékpénztárak az arra jogo­sultaknak. Újévi újság. A sok érdekes olvasnivaló mellett egy soka­kat érdeklő és érintő közle­mény. Címe: „Javaslat készült egyes boltok bérbeadásáról”. Segíteni a kisiparosokon, fo­kozni az ellátást, emelni — nem szavakkal, de tettekkel — a jólétet — ezt szolgálja a javaslat, melyet Pécsett is csak örömmel üdvözöltek az érintettek. Vasutasok. Lehet-e róluk megfeledkezni, akik az ország vérkeringését irányítják. A Vasutasok Szabad Szak­szervezete máris sok régi kedvezményt visszaállított. így a szolgálati évek számától függően 12 naptól 30 napig terjedhet az évi szabadság. A tényleges dolgozók részére is­mét visszaállítják az évi 12 szab ad jegy es és korlátlan mennyiségű önköltségi jegyes utazási kedvezményt. A csa­ládtagok évi hat szabadjegyet, 12 önköltségi jegyet kapnak. Ki ne örülne a nemrég meg­jelent határozatnak: Megszűnt a gyermekteien­ségi adó! 1957. január 1-től nem vonják le többé a gyermektelenektől az adót. Ez is pénzt jelent és egy kötöttség megszüntetését. S a vadászok is örülhetnek. Megszűnt a kötelező vadbe­szolgáltatás. Ezentúl szabadon rendelkeznek az elejtett vad­dal. A szórakozáson kívül bi­zonyos anyagi segítséget is je­lent számukra a vadászait. Mint már a bevezetőben em­lítettük, hosszan lehetne so­rolni a forradalmi munkás-pa­raszt kormány két hónap alatt kiadott rendeletéiből, melyek mind azt bizonyítják, hogy a Kádár-kormány nemcsak ígér, de ígéreteit folyamatosan és a helynek, időnek legmegfele­lőbben valóra is váltja. Já lenne szakcsopatifilcat alakítani... A drávafoki termelőszö­vetkezet feloszlott. A tag­ság véleménye szerint ez a termelőszövetkezeti forma Drávafokon nem felelt meg. Ezért egyhangúlag a felosz­lás mellett döntöttek. A köz- ségi tanács jegyzőkönyvileg már régebben átvette a gaz­dasági épületeket, berende­zéseket, s egyrészüket már hasznosítja is. A darálóval hetenként 15 mázsa szemet darálnak. Azonban vannak gazdasági épületek, ame­lyek eddig kihasználatlanul állnak. Mi, legyen ezekkel? Még a tanács sem tudja. A falubeli gazdák jórésze arról beszél, hogy jó lenne szakcsoportokat alakítani, mert így hasznosíthatnák a feloszlott tsz gazdasági épü­leteit, berendezéseit. Ott van például a dohánypajta. Enélkül elképzelhetetlen a szakszerű dohány szárítás. Ha dohánytermesztési szakcso­port alakulna, semmi szári- tóhelyiségről nem kellene gondoskodniok. Beszélnek még hizlalást, darálási, és korai burgonya termesztési szakcsoportok alakításáról is. A lehetősé­gek valamennyi szakághoz úgy kínálják magukat. Van daráló, hizlalda és a korai burgonyához is biztosítva van a vetőmag. Csupán az a baj; nem tudják elképzelni, milyen módon dolgozhatná­nak ezek a szakcsoportok. nem ez a legjuiuosuuv. önkéntes szakcsoportokat akarnak alakítani akkor ne várjanak központi utasítás­ra, irányelvre, hanem maguk a társulok dolgozzanak ki egy egészséges irányelvet, alapszabályt. Nem biztos, hogy egy felülről kiadott irányelv megfelelne a dráva­foki gazdáknak is, Éppen ez teszi szükségessé, hogy a helyi körülményeknek meg­felelően olyan irányelv alap­ján társuljanak, amely leg­jövedelmezőbbé teszi a gaz­daságot. Ezek okos megoldá­sa, csupán a drávafoki gaz­dák ügye! A jobb termelési körülmények megteremtése érdekében azonban bizalom­mal fordulhatnak a járási tanácshoz. „Rendet csinált.. Karvaly Tibor főmérnök manipulációi A 3. számú Mélyépítő Válla­lat nagy feladatok előtt áll. Erre fel kell készülni. Ma azon ban nincs mód, mert a vállalat élete zilált, szervezetlen, nincs egységes vezetés, torzsalkodá­sok, veszekedések zavarják a rendes termelő munkát. 1956 október 23-a előtt — tu­domásunk szerint — semmi­féle nézeteltérés sem volt Kar­valy Tibor főmérnök és a vál­lalat igazgatója között. Decem­ber első, napjaiban egy rövid értekezlet volt, a főmérnök, az igazgató és a főkönyvelő rész­vételével. Karvaly Tibor fő­mérnök kijelentette: nem dol­gozik együtt az igazgatóval, mert neki gyengébb igazgatóra van szüksége, aki nem avat­kozik munkájába s különben is nem kell igazgató... Furcsa vélemény, de az ese­mények azt igazolják, hogy Karvaly főmérnök betartotta szavát. Az elmúlt két hónap­ban világossá vált, hogy az el­lentétek oka: a főmérnök az igazgató tudta, beleegyezése nélkül jogtalan, káros intéz­kedéseket tett. Tátrai József igazgató utasítást adott, hogy a további intézkedésig új munkavállalókat nem szabad felvenni. A főmérnök másnap közölte a munkaügyi előadó­val, hogy ilyen utasítást csak ő adhat s nyomban 200 dolgo­zó felvételére adott engedélyt. Október végén 500 kilogramm robbanóanyagot adott ki a vál­lalat raktárából, — szerinte — megőrzés céljából... Uton-út- félen rágalmazta az igazgatót, hogy nem fizeti ki a jogos bé­reket. Közben Karvaly főmér­nök utasítására boldog-boldog­talan felvett meg nem dolgo­zott munka utáni bért. Az igaz­gató tudomása nélkül a főmér­nök engedélyezte a fizetetlen szabadságot. Október utolsó ow* bíTPCíÓAlf« a évnél rövidebb ideje dolgoznak a vállalatnál. A munkástanács ba kerültek olyanok is, akiket Karvaly Tibor főmérnök ré­gebbi munkahelyéről hozott magával a Mélyépítő Vállalat­hoz: Jurcsek Viktor, a hírhedt Jurcsek miniszter unokaöccse* Sárközi Olivér volt főhadnagy. Rajtuk kívül Ciráki János volt szikvfígyáros. Szekeres Mihály volt jezvző Miklósi Béla. aki hat évi börtönbüntetést kapott és mások lettek tagjai a mun­kástanácsnak. A munkásta­nácsba ők vitték a hangot, úgy táncoltak, ahogy Karvaly Tibor főmérnök akarta. Nem csoda, ha akadályt gördülnek a pártszervezet munkáin és to­vábbi szervezése elé. aüe'vctt, hogy a vállalat műn!<-•'> megszervezésére fordítanák erejüket. Karvaly Tibor főmérnök ré­gebbi munkahelyén, az Ül és Csatornaépítő Vállalatnál is súlyos visszaéléseket követett el, amelyek ügyében vizsgálat folyik. Ezen nem lepődünk meg, nem, mert tudjuk ki volt a felszabadulás előtt. 1938-ban a Hungarista-mozgalom veze­tőségi tagságával dicsekedhe­tett. A 2. világháború ideién mint utászfőhadnagy teljes * rtt szolgálatot a keleti fronton. Vitéz magatartásáért megkap­ta a Signum Laudis. I. osz­tályú vaskereszt és az 1. osz­tályú tűzkereszt kitűnt * e- ket. Karvaly Tibor viseli dol­gairól tudtak az illetéke ''k. ennek ellenére vezető tisztség­be tették. Amikor a dunapen- telei vállalatnál már kife’t a becsülete, a minisztérium ke­gyéből a Mélyépítő Vállalat­hoz helyezték, magával hozva hasonszőrű társait. Az akkor sokat hangoztatott „rendcsi­nálásból” — valóban ..rend” lett...- -.,.i„ alapos házkutatást tartouait. Október 23-át követően a vállalatnál is megalakult a munkástanács. Sajnos, a be­csületes tisztességes munkás- ££ váró feladatoknak, emberek mellett, több nem oda való embert is megválasz­tottak, nem beszélve arról, hogy mintegy harmincán egy lábolhasson a nehézségekből, megter-mtödjön a tisztességes munka feltétele és eleget tud­junk tenni az új esztendőben Az MSZMP üzemi szervezetének ideiglenes intéző bizottsága Lakás vagy hivatal? Mi legyen hát a Hunyadi u. 11; szám alatti épületből? Ezen folyik a vita a fenti szám alatt lakó 15 család és az Ügyészség képviselői között. Mi indokolja, hogy a volt Marxista-Leninista Esti Egye­tem épülete újból hivatal le­li gazdálkodás elképzelhetetlen fejlett állattenyésztés nélkül A gazdálkodás mindinkább megkívánja a tudatosságot. A gazdaságos növénytermesztés alapelve, hogy a rendelkezésre álló földeken a növényeket olyan sorrendbe vessük amint ezt az egyes növények talaj­tápanyag igénye megkívánja. A mostani vetésterv elkészíté­sénél abból indulunk ki, hogy állataink elegendő takarmány­hoz jussanak, mivel ma már a gazdálkodás elképzelhetet­len fejlett állattenyésztés nél­kül. A vetendő takarmány- növényeknél figyelembe vesz- szük, a rét, legelő és az állan­dó takarmánnyal bevetett te­rületek terméshozamait, s en­nek mérlegelése után állapít­juk meg, hogy mennyi takar­mányt vessünk. Természetesen a vetés előtti munkákat nem szabad elhanyagolni; Ezért jó, ha minden állami gazdasági vezető és egyéni dolgozó paraszt alaposan meg­gondolja miből mennyit ves­sen, mert csak a tervszerűség, a tennivalók gondos betartá­sa biztosítja a magas termés- eredményeket és a jövedelme­ző gazdálkodást. Vészely Mihály Somberek Alsómajor A: G; cL kapunál jelentkezők között gyen? Véleményünk szerint semmi. Az Ügyészség Rákóczi úti épülete talán nem megfe­lelő az átalakítására költött pár százezer forint ellenére sem hivatali helyiségnek? Vé­leményünk szerint sokkal in­kább megfelelő hivatalnak, | mint lakásnak; Csupán ké- <^^-%>^-%^.nyelmi szempontok vezetik az ji ügyészség illetékes képviselőit a hivatali épületszerzésben, mivel a Hunyadi u. 11; közte­MOZGALMAS NAPOKAT ÉLNEK a Kos- suth-bányai felvételi tanács tagjai. Hármasá­val, ötösével jönnek a bányamunkára jelent­kezők. örömmel fogadják az új munkásokat, hisz kell, nagyon kell a bányász, mert a lét­szám az utóbbi időben nagyon megcsappant. Á De azért megnézik, hogy kiket fogadnak rna- 4 guk közé. Így azután nem csoda, hogy a fel­ivételi tanács előszobájában egy kis szoron- i gássál várakoznak a jelentkezők, i Sárközi János, Farkas József és Sárközi Fe­it renc beszélget egymással. Mindhármuk kezé­ben munkakönyv s a szükséges iratok. Előt­tük még néhányan várakoznak s így türelme­sen álldogálnak. — Honnan jöttek? — Tolna megyéből. — Bányászok akarnak lenni? — Szeretnénk. — Meddig? A tavaszig? — kérdi egy másik \ ugyancsak felvételre váró. A , j s Itt maradunk mi ha felvesznek. — De nehéz ám a bányában a munka, meg \ rossz a levegő is — próbálkozik az ijesztgetés­ül sei az előbbi közbeszóló. á Nem sok eredménnyel. Farkas József már (idolgozott a bányában. Itt, Komlón. Neki már {\nem újság amit mondanak — tudja mi a való. pMost a Parképítő Vállalattól jött. Ott már nem tudják foglalkoztatni. Sárközi Ferenc is megszólal. Jól megtermett erős legény. Arca majd kicsattan az egészség­től. öröm ránézni. — Én is dolgoztam már bányában. Várpalo­tán, mint katona. Most szereltem le. Itt sae­1 rélnék dolgozni. — És maga? — fordulok Sárközi Jánoshoz, aki egyébként csak névrokona a másik Sár­közinek. — Én állami gazdaságból jöttem. Még nem dolgoztam bányában. — Megnézhetem a munkakönyvét? Ideadja. Azután a másik kettő is. Mindhár­muknak a harmadik munkahelye lesz Kos- suth-bánya — ha felveszik őket. Látom, nem „vándormadarak’’. így tovább kérdezősködöm. — És hol akarnak lakni? — A legény otthonban szeretnénk. — Családjuk nincs? — De van. Nekik is — mutat a két társára Farkas József. De szeretnénk majd lakást kapni. Mi 19-en vagyunk testvérek. Nagyon nagy család. Ha lakást kapnánk a 19-ből he­ten eljönnénk a bányába dolgozni. Szép, szép, dehát lakást egyelőre a komlóiak sem tudnak adni. Erre építeni most még na­gyon korai lenne. — Volna más megoldás is. Bonyhádi mellett van a községünk. Ha autó jönne értűnk, a köz­ségből még sokan szívesen járnának Komlóra dolgozni. Tudja, a tszcs is feloszlott* j . Nem folytatja tovább, ö a soronkövetkező. A balkezébe teszi át a munkakönyvét, kopog s belép az ajtón. Két társa pedig izgatottan vár. Később a folyosón még egyszer találkoz­tunk, — FELVESZNEK, HA IGAZOLOM* hogy az előző munkahelyemen nincs adósságom — újságolja örömmel s gyorsan elsiet, m m W-i 9 i lebb van a megyei börtönhöz, Jmint a Rákóczi út. Ez — vé­li leményünk szerint — néni in- t dokolja, hogy 14—15 családot egészségtelen, sötét kis odúk­ba küldjenek, mert az ügyész­ség épületében 2—3 elfogadha­tó lakás van, a többi sokkal rosszabb, mint a Hunyadi ut­ca 11: szám alatti lakások. Ha megkérdeznénk az ügyészség dolgozóit, hogy kö­zülük ki hajlandó elcserélni |i jelenlegi lakását egy rosszabb- * [ ért, úgy véljük egy jelentkező sem akadna; Miért kívánják hát, hogy más ezt tegye? A lakók jogos kívánsága, I [hogy csak megfelelő lakás el­lenében mondanak le jelenlegi II lakásukról; Szeretnénk, ha az i1 ügyészség illetékesei és a vá­rosi tanács lak^shivatala meg­értené és méltányolná e csa­li ládok kívánságát: A megértés sokkal inkább beleillik a je­len helyzetbe, mint a minden Járón való hivatali épület-szer* i 'zés* 15 családi

Next

/
Thumbnails
Contents