Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 4. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 4. SZÄM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1957 JANUAR 6 Mai számunkban: Valutát terem Baranya földje Nyereségrészesedést kapnak a jói működő gyárak do'gozói A kormány megvalósítja ígéreteit EMBER VAGY! Tehát gondolkozz csak, őszintén: mi az, ami hónapok óta maradandóvá vált benned? Nem tudod? Ez: bizalmat­lanság Bizalmatlan vagy a barátoddal szemben, az ismerő­seiddel szemben, nem bízol az üzemi, vagy hivatali ve­zetődben, sem a kormányban, sem az államban, lassan- lassan nem hiszel és bízol senkiben. Lehet igy élni? Lehet. Élni éppenséggel lehet. Csakhogy a bizalmatlanság fojtó légköre előbb-utóbb elsorvasztja az embert, fásult lesz, életunt lesz. Persze-persze! Azt mondod: „Tizenegy év, nagy idő. eleget csalódtál — ha nem is mindig — de sokszor be­csaptak, sokszor fogtad be a szád, nehogy a munkaköny­vedet kapd a kezedhez, vagy éppen a bírósági idézést.. Sajnos, sok példa bizonyítja igazadat. így volt. De az is igaz, hogy manapság sokan tőkét kovácsolnak az elmúlt évtized „némaságából“, s mételyezik körülötted a levegőt, valahogy így: „Ugyanúgy megy ismét minden, mint Rá­kosi idején...! Nem lehet bízni ezekben sem!...“ S hall­gatólagosan sokan igazat is adnak az efféle okoskodások­nak. Pedig nem ártana emlékezni az október előtti hóna­pokra. A huszadik kongresszus után, de különösen július és október 23 közötti időszakban a szólásszabadság, a nyil­vános véleménynyilvánítás örvendetes kibontakozásnak indult. Megindult az az egészséges folyamat, amely fel­hozta az igaz szót, az őszinteséget, a bizalmat. A bizalmat is, mert amióta a világ áll, a bizalom mindig is az igaz­ság és az őszinteség talajából sarjadt. Nos, erről van most is szói Mondjuk ki bátran a véleményünket, még akkor is, ha az nem egyezik a barátunkéval, a vezetőnkével, vagy éppen a kormányéval. Ne higyj azoknak, akik ismét va­lami megtorlásokról, valamiféle szankciókról rémhíreznek, ha megmondod az igazat. Mond meg, ha a munkahelyeden hibát észlelsz, ha a gazdasági vezetéshez jobb, okosabb javaslattal járulhatsz hozzá, ha a város vagy a megye vezetőinek munkájában hiányosságot látsz, ha nem tetszik a kormány egyes rendelete, vagy intézkedése, ha nem tetszik munkatársad viselkedése — még ha vezetőd, akkor is! Emeld fel szavadat tehát, hogy halljuk a véleménye­det! S akkor van bizalom is, mert megszólaltál, tehát nincs takarnivalód, nincsenek hátsó gondolataid. De _ s most egy pillanatra álljunk meg a gondolat- füzessel, — bármiféle véleménye legyen az embernek, mindenképpen tisztes szóval, józanul és nem uszítva — ad­juk tudtára embertársainknak. A demagógia, az útszéliség átka egy nemzet erkölcsének. Akár baloldalról, akár jobboldalról is csordogál a dogma és az útszéliség hol duzzadó, hol apadó patakja, — ha útat engedünk neki, el­önti az értelem és igaz szó kibontakozását. Nincsen a vi­lágon olyan ellentétes vélemény, amelyet szép szóval és józanul ne lehetne közölni akár embertársaiddal, akár a hivatalos szervekkel. De nincs helye elvakult követelé­seknek, ordítozásoknak, amelyekre ugyan akadt példa szé­pén az elmúlt őszön. S azt is meg lehet érteni, hogy nincs helye az olyan „bírálatnak“ sem, amely támadja népi de­mokráciánk, államhatalmunk egészét. Ez nem bírálat, ez már támadás, s ezt a támadást a kormány vissza is veri és joggal! Manapság sokan kérdezik, hogy a jövőt illetően mi a biztosíték?! A biztosíték semmi más, mint sajátmagunk. Dolgoznunk kell, ez az alapfeltétel, ebben osztozik is né­pünk véleménye. De nem elég csak dolgozni! Uj es hasznos _ igazszándékú és értelmes gondolatokkal, vele­mé nyeklcel segítsd ki ezt az országot, hazádat, a koldus­sorsból! A bizalom — nem erőszak. Tíz éven keresztül verték a fejedbe, hogy „Bízzál a pártban! Bízzál annak bölcs vezetőjében... stb!" Most nem kényszerít erre sen­ki. Az akaratot nem lehet bilincsbeverni, senki nem is alcarja. Csupán csak gondolkozz egy kissé! Az elmúlt másfél hónapban a kormány tett már olyan intézkedést, nem is egyet, amely ma már nagyon sok emberben eloszlatta, vagy oszlatja a kételyeket. A kétely helyébe pedig a bizalom lép. Az intézkedésekről szólva csak ennyit: a bányászok fizetését felemelték. Másik: a munkanélküliek segélyt kapnak. Igaz, munkanélküliekről és bizalomról egyugyanazon oldalon beszélni, akasztófa­humornak tűnik. De ha józanul fontolhatjuk az esemé­nyeket, rájövünk, hogy a munkanélküliséget nem a kor­mány léte, hanem e nemzet tragikus sorsa hozta meg. S hogy ebből kiláboljunk, a kormány igyekszik rendbe­szedni az ország gazdasági helyzetét, addig is, segélyt nyújt azoknak, akiknek kezükben pillanatnyilag nincs ke­nyér. A segélyről pedig csak még annyit: mikor volt példa arra, hogy ebben az országban bármikor is anyagi­lag támogatta a kormány a munkanélkülieket?! Nem írom le a választ. Mindenki tudja. Megnyitottunk egy új esztendőt. Milyen lesz a jö­vendő, mikor lábolunk ki a bajokból, gondokból, erre pon­tos. kézzelfogható ígéretet senki nem tehet. Az Ígéretből éppen elegünk volt. De vessen számot mindenki önmagá­val: akarja-e végigjárni az új útat, a becsületesség, tör­vényesség útját, vagy nem. Aki beáll a sorba, attól cseré­be semmi mást nem kérünk, csak azt, hogy dolgozzék. S bízzék abban, hogy csak munkával, csakis két kezünk­kel tudjuk felemelni országunkat a porból. Vessünk le magunkról minden gyarló előítéletet, félelmet, gyanakvást, mert emberek vagyunk s együtt, egy hazában keli él­nünk, bánkódnunk, örülnünk, s bíznunk a jövendőben. a dogozó ide men műm'k Marosán György elvtárs beszéde Komlón Szombaton délután 5 óra­kor a komlói Május 1 Kul­túrotthon nagytermében az MSZMP komlói ideiglenes in­tézőbizottsága nagygyűlést rendezett. Mintegy 1500 ember előtt Marosán György elvtárs, az MSZMP Központi Intéző­bizottságának tagja, állammi- mszter mondott beszédet. Marosán elvtárs beszéde ele­jén arról szólott, hogy a ma­gyar nép évezredes történelme során számtalanszor fegyver­rel kelt fel a földesurak, a burzsoázia ellen. Mindenkor belső vagy külső erővel vér­Kinevezték a pécsi és komló' szénbányászati trösztök új igazgatóit A Nehézipari Minisztérium Pataki Mihályt a pécsi, Picgl Jánost pedig a komlói szénbá­nyászati tröszt igazgatójává nevezte ki. Pataki Mihály személyében olyan vezető került a Pécsi Szénbányászati Tröszt élére, aki több mint 10 éves tevé­kenységével bebizonyította, hogy mindig a dolgozók érde­kében cselekszik. Pataki Mi­hály 1945-től 1948-ig a pécsi szénbányák központi üzemi bi­zottságának az elnöke volt. Ekkor a kormány magyar rész­ről a MESZHART budapesti vezérigazgatójának nevezte ki. Legutóbb a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt Vegyesüzemének a vezetője volt. Piegl János tősgyökeres kom lói bányász. Sokat harcolt a munkások érdekeiért, mint szakszervezeti vezető, de a munkában is mindig kitünően megállta a helyét. Az utóbbi etekben, mint műszaki közép káder dolgozott Kossuth-bá-. nyán, legutóbb pedig a tröszt munkaügyi osztályának vezető­je volt. befojtották a nemzet felsza­badulásának ügyét. Október 23-a után 12 éve felszabadult nemzet sorsát akarták vissza­fordítani. — Sok jóakaratú, becsületes ember csak most kezd ráesz­mélni, mekkora veszedelem hárult el népünk és hazánk felől — mondotta ezután Ma­rosán elvtárs. Az, hogy októ­ber 23-a ellenforradalom volt, azt ma már köztudott és jel­lemző tények mutatják. A for­radalom mindenkor egy új tár­sadalmi rend megteremtését jelenti, amelyben megváltoz­nak a korábbi tulajdonviszo­nyok. A feudális társadalmi berendezkedést erőszakkal megdöntötle a feltörekvő bur­zsoázia. Ez forradalom volt, mert megváltozott a társada­lom rendje, megváltoztak a tulajdonviszonyok. Milyen „forradalom” volt október 23-a után? Zászlajára a bányák, üzemek visszavételét, a mező- gazdaságban az 1945-ös állapo­tok megteremtését tűzte. Ez forradalom? A történelemben a tények alapján ezt színtiszta ellenforradalomnak nevezik! Marosán elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy a forradalom és el­lenforradalom kérdésében ma már mind többen látnak tán és szabadulnak ki . ' jelszavak zűrzavarából, mokrácia”, a legvadabb nalista és soviniszta j< mákonyának hatásából többen csúsznak el a I unió szerepének értéke (Folytatás a 3. olda tisz­A bauxitot szeretnénk készáruként értékesítem — mondotta a pécsi bányászoknál Apró Antal elvtárs Apró Antal iparügyi minisz­ter pénteken délután fogadta a Pécsi Szénbányászati Tröszt munikásküldöttségét és hosz- szabb beszélgetést folytatott velük. A kölcsönös bizalom és őszinteség jegyében lefolyt be­szélgetésben iparunk népgaz­daságunk, politikai több időszerű fontos került szőnyegre. életünk kérdése Ülést tartott a belkereskedelmi minisztérium kollégiuma Időbérben fizetik a kereskedelmi dolgozókat Készül a jutalék-kulcs A belkereskedelmi miniszté­rium kollégiuma január 3-án ülést tartott. A kollégium anya gáról a belkereskedelmi mi­nisztérium titkársága Herbst Ferenc elvtársnak, a Pécs vá­rosi tanács kereskedelmi osz­tálya vezetőjének a következő tájékoztatást adta: — Ez év első negyedében a kiskereskedelmi vállalatok tér vezése lényegesen egyszerűbb lesz, mint volt a múltban. Va­lamennyi kereskedelmi válla­latnál bevezetik a kétmutatós rendszert. Ez azt jelenti, hogy az irányító szervek a vállala­toknak nagyobb önállóságot biztosítanak, csak az értékesí­tési és a jövedelmezőségi terv­számot írják elő. Ezen belül a kiskereskedelmi vállalatok a létszámmal, a béralappal és egyéb költségekkel teljesen szabadon rendelkeznek, saját belátásuk szerint gazdálkod­hatnak. A minisztérium a kormány elé javaslatot terjeszt majd, hogy a kereskedelmi dolgozók fizetését 10—15 százalékkal emeljék fel. Ha a kormány a javaslatot elfogadja, a keres­kedelemben megszűnnek majd a 800 forinton aluli fizetések. Egyébként ez év első negyedé­ben a kereskedelmi dolgozókat időbérben fizetik majd. Ezzel megszűnik majd a kereskedel­mi dolgozóknak a tervteljesí­téstől függő bérezése. Ezenkí­vül a belkereskedelmi minisz­térium most készíti el a juta­lék-kulcsot, amelynek alapján oiszágosan rendezik a kereske­delmi dolgozók fizetését. A „Népszabadság” egyik leg­utóbbi számában közlemény jelent meg, amely szerint egyes kiskereskedelmi üzleteket ma­gánosoknak kívánnak bérbe adni. Ez ma még csak javaslat, amelynek részleteit nem dol­gozták ki. A bányászok mindenekelőtt saját munkájuk problémáit tárták a miniszter elé. Sok szó esett a beszélgetésen a munkástanácsok helyzetéről. A küldöttség kérte, — hogy legalább ideiglenesen — a munkástanácsok elnökeit men­tesíthessék a termelő munka alól. A miniszter kifejtette, hogy a lengyel, a jugoszláv és a német munkástanácsokról szóló törvény is — a magyar­hoz hasonlóan — nem engedi meg az elnökök, vagy elnöksé­gi tagok függetlehítését. A küldöttség kérésére a mi­niszter beszélt népgazdaságunk két fontos kérdéséről, bauxit, illetve urániumkincsünkről. A bauxitot szeretnénk készáru­ként értékesíteni — mondotta Apró Antal. Az uránérc-termelés vonat­kozásában még a kezdet kez­detén vagyunk. Az érc teljes feldolgozásához óriási beruhá­zások kellenek és nyilvánvaló, hogy ez saját erőnkből lehe­tetlen. A Szovjetunióval e té­ren a múltban születtek meg­állapodások, ezeket a kor­mány most vizsgálja. A múlt héten kinevezték az ui bánya kormánybiztosát szülnek a tervek a mu vábbíoly tatására. Dunapenleléről szóív niszter egyetértett ázz? zettel, hogy erre a bér ra az országnak ne szüksége. Megcáfolta a híreszteléseket, amel; rint a kormány bérbe dékszik adni a dunai vet. Szó lehet arról, vasmű külföldi bén vállaljon. Diósgyőrrel 1 latban kijelentette: egy dolás szerint tárgya kezdeményeznének a kormánnyal földgáz in lásáról, hogy Diósgyőré a gázzal pótolva a 1 szenet — minőségi ac< nyelhessenek. Apró Antal az Idősze litikai kérdésekről szóh mondotta, hogy néhán. múlva nyilvánosságra 1 kormány nyilatkozata. A miniszter befej felhívta a küldöttség mét: ma a bányászság kezében van az ország gazdasági éle­tének kulcsa. 400 bányászra van szükség Vasason A harmadik negyedévben újra a régi mennyiséget adják Mit várhat az ország az el­ső negyedéiben a vasasi bá­nyászoktól? Vándor Ferenc, a vasasi bányaüzem vezetője er­ről a következőket mondotta: — Minden a létszámtól függ. Amennyiben az első negyed­évben nem tudjuk a létszá­munkat növelni, úgy naponta csak 36 vagon szenet termel­hetünk. Tudjuk, hogy ez ke­vés, az október eleji termelés­nek mindössze 37 százaléka, de a meglévő bányászok ennél nagyobb ' termelésre csak na­gyon' nagy erőfeszítéseik árán lennének képesek. Nehezíti a helyzetünket, hogy kevés mun­kással nagy területet kell fenntartanunk. Sajnos, ennek ellenére is október óta 2,5 szá­zalékkal nőtt a rossz vágatok száma. Mi, vasasiak bízunk abban, hogy legnagyobb problémánk — a létszámhiány — meg fog oldódni. Ha nem is nagy szám­ban, de vannak már a kapu­nál jelentkezett munkásaink, ígéreteket is kaptunk több helyről. így Dunapenteléről 60, a zengőrvárkonyi vasérc­bányától 15 főre számítunk, összesen 400 bányászra, még­pedig csillésre lenne szüksé­günk. A legnagyobb gondot az új bányászok elhelyezése okoz­za. Mi csák 50, kimondottan nőtlen ember elszállásolását tudjuk legényotthonban bizto­sítani, mivel a meglévő bá­nyászainknak is csak 30 szá­zaléka lakik kolóniában, a töb­bi vidékről jár be. Hallottunk már arról, hogy a tröszt egy központi legényotthon létesí­tését tervezi. Ezt jó gondolat­nak tartom. Meg kell valósí­tani. Ha valamilyen módon a lét­számkérdésünk megoldódik, — figyelembe véve, hogy van elegendő előkészített munka­helyünk s már a vidéki szak­munkásaink nagyrésze is visz- szajött, — a harmadik negyed­évben már tudunk annyit ter­melni, mint amennyit október elején adtunk. Azért csak ilyen későn, mert kell egy bizonyos türelmi idő, amíg az új mun­kásak betanulnak s teljes ér­tékű munkát képesek végez­ni. A termelés növeléséhez szükséges többi feltétel nagy­részt biztosítva van. Energiá­ból. faanyagból nincs hiány. Vasunk azonban kevés van. Csövekre, csavarokra, leme­zekre s különösen — mivel a fenntartási munkák szaporod­tak — sínszegre lenne nagy szükség. E problémák megol­dáséhoz segítséget kérünk s mi is mindent elkövetünk} hogy már az első negyedévbe» minél több szenei adhassunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents