Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-29 / 24. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1951 JANUÄR 29 Mai számunkban: Az ; amin mm az mim politikáját Öt perc Neményi Litivel Lacika és a törzsvendégek Razzia Pécsett A hét legjobb eredménye!j Szombat: 53S9 tonna A hét legjobb termelési eredményét érték d szombaton a baranyai bányászok. Különösen kiemelkedő eredmény szüle­tett Komlón. A tröszt bányászai 2916,5 tonna szenet termeltek s ezzel 132,6 százalékra teljesítettek előirányzatukat. Ezen a napon egyedül Anna-akna bányászai értek el 100 százalékon aluli eredményt. Szép eredményt értek el a pécsiek is. Előirányzatukat 108 száza’ékra teljesítve 2483 tonna szenet küldtek a felszínre. Havi átlaguk ezzel 91 százalékra alakult. új lakás késsült el Mess esem Hát bizony a legnagyobb jóakarattal sem lehet azt mon­dani, hogy a meszes! építők már minden mimikát elvégez­tek az L alakú épülettömb 33-as és 34-es számú épület­részein. Pedig az itt lévő két lépcsőház néhány nap múlva már a lakók zajától lesz han­gos. A rendkívül súlyos la­káshelyzet tette ezt szüksé­gessé. Tegnap délelőtt a vá­rosi tanács, a szénbányászati tröszt, az építőipari vállalat képviselői, azonkívül több szakember jelenlétében már meg is történt a műszaki át­adás. Mint ilyenkor szakás, a pad­lástól a pincéig mindent át­vizsgáltak. Ki’enc egyszobás ^ 12 kétszobás és 3 háromszo- a bás lakásról állapították meg: i lakható, a követelményeknek.! meöfe'el. Persze itt-ott kifo-(i cás is merült 7éí, ae az építők z megígérjek, ho"y azonnal (l rendb»hozák a hibát. (I — Holnap (kedden) délelőtt (I felosztjuk Pécsbánya, Sza- <• bölcs. Újhegy és a trösztigaz-é gedóság között a lakásokat — <• mondatta Monoszlai elvfám é a Pécsi Szénbányászati Tröszté milyen idő varhato. terjesztettek fel, de sajnos, azóta som tudtuk igényüket kielégíteni. Ez a 24 lakás már nagyon kellett, hogy a legsür­gősebb igényeket kielégíthes­sük. — Meddig várnak a többié k, az az 1088 bányász, akinek most sem jut lakáskiuta­lás? — Az építkezés vezetői sze­rint egy hónap múlva — ugyanebben az épületben — elkészülnek a £. lépcsőházból nyíló lakások is. Ezeket is a pécsi bányászok kapják meg. Ezenkívül a tavasszal újabb 33—35 lakás befejezése vár­ható. 8 szanszemezel [wen a iniimiiiii önálló szemezem Kádár János elvtárs beszéde Kádár János elvtárs, a minisztertanács elnöke is résztvett és felszólalt a Magyar Szabad Szalcszervezetek Országos Szövetsége X. teljes ülésén. Kedves Elvtársak! A hét elején meghívást kaptam a szakszervezetek X. teljes ülé­sére. Őszintén sajnálom, hogy a tanácskozáson eddig más el­foglaltságom miatt nem tud­tam résztvenni. De munkáju­kat többé-kevésbbé figyelem­mel kísértem, ismerem a ta­nácskozás anyagát és az a vé­leményem, hogy a szaktanács teljes ülése feltétlenül hasz­nos esemény a magyar mun­kásmozgalom életében. Nemcsak azért jöttem el — ha rövid időre is —, mert a szakszervezetet a magyar munkásosztály nagyfontosságú intézményének tartom, hanem azért is, mert tudom, hogy ebben a teremben olyanok találkozunk, akik ha kü­önböző poszton is, de már november 3—4-én felvettük a harcot az árulás politikájával, az ellenforradalommal szem­ben, miikor a munkásosztály létéről vagy nem létéről volt szó. Itt nem számít az a kü­lönbség, hogy ki párt-, ki állami-, ki szakszervezeti vonalon, ki másutt harcol, döntő az egység, amellyel a munkásmozgalom legjobb­jai vitték a harcot az el­lenforradalommal és az árulással szemben. Ezért is jöttem el, hogy üd­vözöljem az elvtársakat, mint az osztályharc frontján küzdő társainkat. Amikor elkezdtük a harcot az ellenforradalom fegyve­res leveréséért, a fegyveres harc vége felé mind gyak­rabban voltak összeütközé­seink olyan szervezetekkel, csoportokká!, amelyek nevük­ben munkásintézmények vol­tak, törekvéseikben, céljaik­ban azonban kétségtelenül az ellenforradalmat szolgálták. Csak ilyennek tudom minősí­teni az úgynevezett központi budapesti munkástanácsot is. Nem állíthatom, hogy ennek a volit központi munkástanács­nak minden tagja árulója lett volna a munkásosztálynak. De hogy az egész szervezet moz­gatása, akciód az ellenforra­dalom céljait szolgálták, azt Önök is éppen olyan jói tud­ják,' mint én. Ezekben az első napokban az ellenforradalom követelése az volt, hogy az üzemekben ne legyen se párt, se szakszerve­zet. Az ellenforradalom csapást akart mérni a pártszervezetre és a szakszervezetre, nem be­szélve arról, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány meg­döntését akarta. A vitában megmondtam: Amíg lesz munkásosztály, addig lesz pártja is, volt a Horthy-korszak alatt is, a felszabadulás után is cs a jövőben is lesz mindaddig, amíg munkásosztály lesz és a szocialista társad.!1 om teljesen meg nem valósul. Ez magától értetődik. Nekem ugyanez a véleményem a szak- szervezetről is. Sok vita volt a (Folytatás a 2. oldalon.) Milyen less as időjárás ? Az utóbbi napokban az időjárás rendkívül szeszé­lyessé vált Felkerestük a pécsi repülőtér metenrroló- giai állomását, ahol az iránt érdeklődtünk, hogy a hété [Mifogjuk megünnepelni március 15-ét Marosán György elvtárs beszéde a Pécsi Nemzeti Színházban képviselőié. Mi azt szeretnénk, ha a leendő túajdonosoik 3—4 napon belül elfoalalnák a la- ká-okftt. Addig is megkértük a rendőrséget, hogy az önkő- rult idő várható. Sokfelé, főként január végén, hava­nyes lakásfoglalást akadályoz­za meg: — S kik lesznek a boldog tulajdonosok? Ezt még ezután döntik el. Hogy nem lesz könnyű e i emelkedik. Hajnalban legfel­lakáisok szétosztása azt előre megmondhatom. Jelenleg nemi közben néhány fokkal a kevesebb, mint 1112 pécsi bá-i fagypont alatt. Január 30-a nyász vár lakásra. Ebből kö- (» táján a déli megyékben ke­rül bel ül 80 igénylőt a kerü-i Ivenként elérheti a 10 fokot le*«k már 1956 első félévében is. A válasz: a kísérleti táv­prognózis szerint január 29- től, keddtől kezdve túlnyo­móan felhős, időnként bo­Az egyetemen megbúvó eilvniorradaitnAvok. *űg Léitől ezelőtt arról ábrándoztak, hogy tüntetést szerveznek a Nem­zeti Színházban. Nos, a tüntetést meg is tartották. Igaz nem ők, hanem a munkások, parasztok és értelmiségiek. Nem ja­nuár 23-án, hanem 27-én, nemcsak a színházban, hanem az épület előtt is, és a szakszervezetek megyei tanácsának ottho­nában is, mert több mint kétezerötszázan voltak, és nem mind fértek be. Köszönet december 9-éért — December 5-én azt a fel­adatot kaptam, hogy jöjjek i le Pécsire — mondotta. — zás. havaseső, eső, megélén- (»Szívesein tettem eleget a meg­küld nyugati, északnyugati (• bízásnak, hiszen ismerem szél. hőmérséklet erősen jebb 1—2 foknyi fagy, nap­es szeretem ezt a szerencsés vá­rost, amely olyan jól megúsz­ta a második világháborút és I* október 23-a után sem szen- f vedett fiziikai károkat. Mégis nem a legjobb h angul atban jöttem ide, mert még nagyon bennem éltek az ellenforra­dalom emlékei..; ityty Ha a „látún" alatt Uborkaszezon van ma a villanyrendőr árnyékában. Kevés a járókelő, kevés a néz­nivaló. Unatkozva üldögél fenn a „vit­rinben“ a barnahajú rendőrnő is. Látszik az arcán, ö sem ta­lál sem,mi érdekeset a gyér forgalomban. De azért nyomkodja a gombokat becsület­tel. Piros — sárga — zöld. A gépkocsik szépen nekirugasz­kodnak, amikor fel­villan a zöld és a túlsó saroknál már csak úgy szórják a latyakot ■ a járdán ácsorgók lábaszárára. Ennyi az egész. Illetve ennyi lenne, ho. meg nem jelen­nének a villanyrend­őr alatt azok, akik egy kis élénkségét lopnak ebbe az 61- mosesős januári dél­ei öttbe és megment­sék a riportert a té­mátlanság keserű mérgétől. Megjelenik azon­ban a piroskabátos nő. A Bajcsy-Zsilin- szky utcából jön. Na­gyon siet. Eléri még a zöldet. Még átér, ha kilép... De ő nem lép ki. Lelassít, hát-/ ranéq, matat a szaty­rában. Lekésett a zöldről. ; Mi lesz most vele? Elmegy az autóbusza, elviszik i trafikból az utolsó csomag Kossuthot, ö meg itt toporog, mart pirosat mutat a vil­lanyrendőr. Toporog? Nem, csak lendületet vesz, és hipp-hopp, máris a túlsó partról néz vissza. Magamban készí­tem a leltárt. A piros ruhás nő kerül fel el­sőnek a szabálysértők oldalára. Hja persze a nők. i a Lehet is nekik villanyrendőr­rel parancsolni;.. Nézzék csak a fér­fiakat! A zöldkalapos bá­csi? Hogy? öt is ve­gyem fel a listára? Hiszen ő nem akart semmi rosszat, ő ép- pcncsak átjött ide er­re a sarokra. Biztos nem vette észre a vil­lanyrendőrt, vagy nem tudta, hogy mit jelent az a piros lám­pa ott az oszlop tete­jén. Csak jönne vissza legalább a piroskabá­tos asszony, akkor biztosan megint át­jönne a piroson és visszabillenne a mér­leg a férfiak javára... Ej, ej, de most már késő. Megjelentek már itt a sarkon az oroszlánszívűek. Hár­man vannak és ket­ten „mit majrézol Jakesz" felkiáltással nekivágnak a fékjü­ket csikorgató gépko­csik között a túlsó — Amikor a megyei kom­munista aktíva tanácskozására értem, egészen megváltozott a hangulatom — folytatta Ma­rosán elvtárs. — Életem egyik legszebb napját töltöttem ott és még most is emlékezetem­ben él az a szép tüntetés de­cember 9-én. Nem volt köny- nyű. Mint tudják, vártak ben­nünket a Széchenyi téren szétszóródott ellenforradalmá- rok. Az utcán felvonuló ezer kommunistának azonban olyan nagy ereje és tekintélye volt, hogy nem mertek provokálni... — Köszönet ezért a tüntetés­ért, elvtársiak! Köszönet, hogy megmutatták az utcán: a kom­munisták itt voltak akkor is, ^miikor halál járt érte, itt van­nak most is, és itt lesznek örökké! Miért kesergett Tiborc? Marosán elvtárs ezután az ' egyetemen megbúvó fasiszták ; provokációs szándékú tünte­tés-tervéről beszélt. Elmon­dotta, hogy emlékszik még [azokra az időkre, amikor csak (mutatóban voltak munkás^ (Paraszt fiatalok az egyetemen (S amikor ezeknek az ifjaknak inem volt pénzük fekete ru- »hára. Erúékszík még az ak­ikori színházi életre is: a pécsi lés a szegedi színházak pél- lüául alig tengődtek, sok szí­nész nyomorgott. Sokszor sze­partnak. A fiatal rendőrnő csak a fejét csóválja. Nem mérgelődik, hi­szen ez nem az igazi. Ajjaj! Az ő idegei a csúcsforgalomhoz vannak szokva. Ami­kor a Józsi bácsi be­leszorul a villamos meg az autóbusz közé a szekerével, a Mari néni pedig kereszt­ben kel át a torlódás kellős közepette. Ilyesmi most nem történt. Csak ronda, nyirkos hideg van. Bolond, aki tovább £csorog itt a sarkon. Ugorjunk a villamos­ra. Az ugyanis na- i rették volna a Bánk bán-t ját- gyon „előkelő“ jármű (• szarni, de nem volt pénzük rá itt a villanyrendőr-\és megtörtént az is, hogy nél. Mert. a miniszte- \ Horthy betiltatta a darabot. ri kocsiknak is meg f mert félt Tiborc keserveitől. kell állni a pirosnál, ( — ma a magukat ..haza­dé a villamosnak ( fiáknak*’ nevezők tüntetni akar- nem. Annak mindig' a bemutatónál — folytat- soronkívül sárgát (ta- ~ Hat már elfelejtették. kapcsolnak, (Kurucz) Marosán Gyö-gy elvlá.~.- iV.gnminlszter, az MSEMÉ Központi Ideiglenes Intéző Bizottsága tagja mondott beszé­det. Az összejövetelnek tehát népgyűlés jellege volt, ám a közönség dübörgő tapsa, izzószellemű közbekiáltásai félre­érthetetlenül kifejezték, hogy az egész népgyűlés egyetlen­egy tüntetés, de nem az ellenforradalom mellett, hanem a fasizmus ellen, a proletárhatalomért! Marosán György elvtárs egyébként méltó választ adott a magukról megfeledkezett ellenforradalmároknak. niofc Táncsicsnak: Hallja kend Táncsics Mihály, az urak ké­szülnek az ön bőrét kicse- rezni, mert földet akar osz­taná nekünk.;. Marosán elvtárs ezután be­bizonyította, hogy a magyar paraszt évszázados földéhségét csak a felszabadulás után tud­ta kielégíteni, méghozzá a szovjet csapatok felszabadítása után. Nyugaton, ahova az an­gol, amerikai és francia csa­patok vonultak be, nem volt fö’dosztás. Nem furcsa ezek után, hogy Tiborc utódait oroszellemessógged akarják vá­dolni? Magyarország a merándak —a hódító németek ellen viselt élet-halál harcot 1919—45-ig, s hogy a „jó merániak” igája, alatt nyögtünk négyszáz éven át? Elfelejtették, hogy Tiborc keserve a földes-uraik ellen szólt és nem az oroszok el­len? i:, Marosán elvtárs ezután el­mondotta: nem örül annak, hogy neki az egykori mun­kásnak kell a történelem ta­núságairól beszélnie. Ezért felhívta a pedagógusokat, hogy’ mondják el: Tiborc utódai 1514 óta verekedtek a földért, a siklósiaknak azt kellett ír­Rend lesz az egyetemen! Hát ___ __ (' hogy Katona József a merá- ('niak ellen írta a Bánk bán-t fér? nem az oroszok ellen, hogy Marosán elvtárs ezután el­mondotta, hogy amíg a kor­mány, a bányászok és mun­kások nehéz küzdelmet vívnak az ország gazdasági helyzeté­nek megszilárdításáért, az egyetemen megbúvó ellenfor­radalmárok „rakoncátlankod­nak“, ellene vannak a marxiz- mus-leninizmus oktatásának és egyetemi autonómiát köve­telnek. — Hát milyen legyen az ok­tatás? — kérdezte Marosán elvtárs. — Régies ízű és kleri­kális szellemű talán? Menjünk vissza a középkorba? Mert fel­tétlenül odajutnánk, hiszen még az átlagos francia bur- zsoá is antiklerikális és mate­rialista! :.. Nyilvánvaló, hogy nem teljesíthetjük kívánsá­gukat. Ha Horthyéknak joguk volt idealista világnézetre ta­nítani gyermekeinket, akkor nekünk is jogunk van a marxizmus-leninizmust taníta­ni. A marxizmus-leninizmust tanítani fogjuk iskoláinkban. Marosán elvtárs elmondotta, hogy az egyetemi autonómia valamikor haladó követelés volt, hiszen bizonyos önállósá­got jelentett a reakciós kultúr­politikával szemben. Ma azon­ban? A tények azt bizonyítják, hogy az egyetemi autonómiát arra akarják felhasználni, hogy a szocialista állam kul­túrpolitikájától függetleníthes­sék magukat. Mi erre csak azt válaszolhatjuk, hogy nem lesz egyetemi autonómia! És ha még tovább „rakancátlankod- nak“, elvesszük tőlük az ösz­töndíjat vagy kitiltjuk őket az egyetemről! A kormány gon­doskodni fog arról, hogy rend legyen az egyetemen is! Marosán elvtárs ezután fel­hívta a pedagógusokat, hogy mondják meg a diákoknak: a legfőbb feladat — tanulni. Védjék meg a rendet, ha a suikség úgy kívánja, a kor­mány is megvédi őket. Az is­kolákban ne engedjék meg, hogy a hittanoktatásból kima­radó és orosz nyelvre Iratko­zott gyermekeket üldözzék. A kormány ezt elvárja a pedagó­gusoktól, mert a szocialista ál­lam fizeti őket és nem az egy­ház« (Folytatás k 3. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents