Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 23. szám

NAPLÓ 1957. JANUAR TI. 5 a Afe engedjük!!! Tény, hogy az ellenforrada- lom fegyveres lázadása elbu­kott és a politikai életben is egyre inkább vereséget szen­ved De azért még próbálkozik, s a kommunisták és a haladó munkások üldözésénél gyakran kimutatja a foga fehérjét. A kommunista üldözést ma már nem lehet olyan nyíltan és brutálisan végezni, mint az októbervégi és novembereiéji napokban vagy néhány évti­zeddel ezelőtt. A mai elleníor- radalmárok más, „az időknek és körülményeknek megfelelő” módszereket eszeltek ki a kommunisták üldözésére. Ezek között leggyakoribb az elbocsátás És az alacsonyabb beosz­tásba helyezés. Ne essünk tévedésbe! Mi senkire se akarjuk a „kom­munistái! Időző” bélyeget alap­talanul rásütná. Az utóbbi idő­ben ugyanis elég sok elbocsá­tás, illetve alacsonyabb beosz­tásokkal Járó átszervezés volt az üzemekben, hivatalokban és sokszáz leépített vagy ki­sebb beosztásba helyezett pár­ton kívüli dolgozó között vol­tak kommunisták is. A párt­szervezetek e helyeken — mi­után gondosan mérlegelték a körülményeket — nem is ál­lítják, hogy kommunistaüldö­zések történteit. De vajon minek minősíthet­nénk az alabbi eseteket? A hidasi bányaüzemben min­den törvényes választás nél­kül leváltották az üzemi bi­zottság elnökét, alacsonyabb beosztásba helyezték Balogh Imréné volt minőség-ellenőrt és ötgyerekes édesanyát, akik- n "vsáról egyedül kell gondoskodnia. A Cementáru- ipa. i Vállalatnál hat kommu­nista elhatározta, hogy párt­szervezetet alakít — másnap mind a hatan elbocsátó levelet kaptak. Az Állami Könyvter­jesztő Vállalat több, mini', húsz dolgozója közül ketten kaptak elbocsátólevelet, a legelsőt Rá­bírok Jenőné, akivel hat éven át semmi baj sem volt. Most lett, mert elsőnek és egyelőre e vedül belépett az MSZMP- be, Túlságosan nyílt, durva és kirívó esetek ezek ahhoz, hogy véletlennek” minősíthessük őket.1 Ha az elbocsátáshoz vagy az alacsonyabb beosztásba való íelyezéshez kevés az ellenfor- adalmárok ereje, akkor újabb nódszert alkalmaznak: a zaklatást. Ennék is több változatát eszel­tók ki. A beremendi cement­gyárban például a kővetkező­ket tették: megfenyegették Vókó Ferenc elvtársat, az üzem könyvelőjét, az MSZMP járási intézőbizottságának tagját és olyan provokációs jellegű kér­déseket szegeztek mellének, amelyek — legalábbis szertn- ük — alkalmasak lettek vol­na arra, hogy a dolgozók előtt lejárassák. (Vókó elvtárs se volt rest s a végén a provoká- orok Járatták le magukat.) A beremendi ellenforradalmi klikk feje és a provokációs kérdések eszmei szerzője dr Szabó Elemér, egykori Járási főszolgabíró és horthysta szá­zados volt, aki egészen csinos kis posztot „harcolt ki magá­nak" a munkástanács vezető­cégében. Csak az a kár, hogy íz utóbbi időben megszökött is nem biz Los, hogy olvassa azt a néhány nem provokatív, ha­nem őszinte jellegű kérdést, amit most mi szegezünk a «lei­ének: Dr. Szabó sokat beszélt ar­ról, hogy ők csakis ők a mun­kásbarátok, senki más. Így volt ez a múltban is? Mert ha innyira a munkások barátja /olt, miért nem ment a bányá­ba mint pL Vókó elvtárs, vágj’ miért nem ment el a cement­gyár portakádó kőtörő gépei közé dolgozni? Ha olyan nagy munkásbaráit, miért hallgatott ikkor, miért nem lépett be a szakKzeive2e-t.be, mint a többi becsületes dolgozó, miért nem küzdött a munkásérdekekért, dacolva a csendörterrorral és — hozzátehetjük — a főszolga­bírói teljhatalommal? Dr. Szabó Elemér valószínű nagyon nehezen tudna e „in­diszkrét” kérdésekre válaszol­ni. Pedig nagyon kézenfekvő minden: sokkal kényelmesebb­nek és szebbnek tartotta a párnázott főszolgabírói széket 's a népelnyomó Horthy had- -reg tiszticsillagát a kőtörő tépnél. Ma pedig? ö a „mun- ásbarat”, hiszen újabb „arany tor” szélét érezte s a messze távolban újra kirajzolódott előtte a párnázott főszolgabírói zékl Egyről azonban megfe- edkezett: hazánkban proletár- liktatura van és a munkás- hatalom megvédi legjobb har­cosait A komlói Kossuth-bányán Szilágyi Antal főkörletvezető egy napon elhatározta, hogy különellenőrzést” tart a bá­nyában dolgozó pártfunkcioná­riusok felett, amelynek során pökhendi és megalázó hang­nemben beszélt Vukicsevics Géza pártbízalmival, aki 13 éves kora óta dolgozik a bá­nyában és kis hijján apja le­hetne. Akik Ismerik Szilágyi An- ’alt. tudják, hogy nem ellen- forradalmár és mi sem nevez­hetjük annak a hozzá hasonló alaposan megtévesztett embe­reket Az igazi Irányítók rrfin- díg a háttérben maradnak s úgy játszanak a bűvkörükbe reett dolgozókkal, mint sakik- 'átókos a figurákkal. Hidason például egy csendőr és egy volt ■send őrtörmőrm roter fia tele- beszéite a dolgozók egy részé­nek a fejét s amikor leváltot- *ák a szakszervezett elnököt a nneridőrcsemete beült a helyé­be. EmeljGb fel szavunkat! Hogy a kommunista és he- 'adó munkások üldözése meg­szűnjék, elsősorban is az üze­mekben keli döntő csajpást mérni a kommunista üldözés értelmi szerzőire. A döntő csapás legfőbb esz­köze pedig a pártszervezet szüntelen erősítése, ugyanis ál­talános tapasztalat hogy men­nél erősebb a pártszervezet, annál jobban nému Inaik el az ellenséges megnyilvánulások. A kommunistaüldözés meg- /.üntetésének második legha- 'konyabb eszköze a háttér­ben megbújó ellenforradalmá- "ok leleplezése. Ez nem is olyan nehéz feladat, mert még a megtévesztett munkások sem Imádják a volt főszolga­bírókat és csendőröket, mun- kás-uhában megbújt fasisztá­kat Egy kell csak hozzá: bát­ran kiállni a porondra és hal­latni a párt szavát A pártszervezetek, a Józanul gondolkozó pártomkívüliek már elég erősek althoz, hogy mindezt megtegyék. Rajtuk áll tehát, hogy ne legyen többé üldözés. Ne engedjék meg! Magyar László 3 KÉRDÉS 1 GÉPIUiMÍSQK II szigetvári gépállomás munkás- tanácsánax e«$ igazgatom váiaszoi Mi a helyzet az önállósággal? A gépállomás már régen felterj.-„Lette javaslatát és elképzelését a megyéhez s onnan továbbították a mi­nisztériumba. Csupán válasz nem érkezett még. Pedig végleges döntés és utasítás nélkül nehéz elkezdeni a ta­vaszi munkák szervezését. A parasztok már érdeklőd­nek a szerződéskötés iránt. A gépállomás! brigádveze­tők munkához is láttak, de kénytelenek megmondani a gazdáknak, hogy a munka­dijat majd csak később közölhetik velük. A szigetvári gépállomás szeretné már a jövő hónap ban megkezdeni a munkát körzetében. Sok őszi szán tás elmaradt s előrelátható­lag 3500 holdat kell tavasz- szál felszántani. Ehhez is, további munkájukhoz Is, nagy szükség lenne a végle­ges intézkedésre a gépállo­mások önállóságáról. • Van-e elég területe a tépál'om ásnak? Panasz a válasz. A sellyel és szentlászlói gépállomás­sal részletesen megbeszél­ték, hogy továbbra is tisz­teletben tartják a korábbi körzetek határait és nem mennek át a másik gépállo­más területére munkát vál­lalni. Csupán a szentlőrinci gépállomásról feledkeztek meg. így a szentlőrinciek el­hódították Nagyvátyot és Szentdénest is megakarják kaparintani. Érzékeny veszteség ez a szigetvári gépállomásnak, de az önálló és szabad ver­senyben erre számítani kell Mert minden gépállomás — erejéhez és lehetőségeihez mérten — maga szerzi meg munkaterületét. • Hogyan állnak a téU gépjavításokkal? A szigetvári gépállomáson még öt erőgépet kell kija­vítani. Ebből egy erőgépen folyó Javítást végeznek, míp négyet csak karbantartanak Ügy számolják, hogy a Jö­vő hét közepére végeznek az erőgépek kijavításával. A többi munkagép Is hamarosan üzemképes álla­potban várja a tavaszt a gépállomás udvarán s feb­ruár végén már munkába állíthatják valamennyit Ki a hazafi és ki a hazaáruló? Kedves BarAtom! Leveled megkaptam. Egyetértek Veled abban, hogy amit kérdezel nagyon fontos és abban Is, hogy erre vála­szolni kell, mégpedig nemcsak levélben, hanem a nagy nyilvánosság előtt. Ezért utólagos beleegyezéseddel a kér­désre: „Ki a hazafi és ki a hazaáruló?’' a lapon keresztül adom meg a választ. Nem, nem akarok én itt elvi megál­lapításokat felsorolni, inkább az életből egynéhány olyan példát szeretnék elmondani, amely az elmúlt hónapokban játszódott le. Ismertem egy embert, Kovács Jánosnak hívták. Kom­munista volt és ma is az. Mindenki csendes, halkszavú de határozott embernek tartotta. Ha igaza volt semmiféle tekintély előtt nem hajolt meg. Annak idején ő is azok kö­zött volt. akik megfontoltan, de nagy energiával harcoltak a jogos követelések megvalósításáért. Amikor egy zavaros októbervégi napon találkoztam vele arca beesett, sápadt volt, szemei pedig átvirrasztott éjszakáról tanúskodtak. Hová jutottunk? — tekintett rám kérdőn — Rettene­tes. S mindez azért, mert néhány vezető nem akart tudo­mást venni semmiről. Sem az emberek jogos követeléseiről, sem az ellenség készülődéséről. Amikor megkérdeztem tőle: „Mit tegyünk, mit lehet most tenni?" akkor azt felelte: — Nehéz, nagyon nehéz most szót érteni az emberek­kel, de mégis beszélni, szót kell érteni velük! KI kell men­ni az üzemekbe. A munkások nagy többsége nem akar sztrájkot, romokat, kapitalizmust. Élni akarnak, jobban mint eddig, jobban és szabadabban! Nála a beszéd és a tett között nem volt különbség. Ment is az üzemekbe! Ki az emberek közé. Vitatkozott, ér­velt, magyarázott. Egyesek hallgattak rá, mások nem. Akik ismerték hallgattak szavára, de előfordult olyan eset is, hogy leköpködlék, kikergették az üzemből, hazaáruló­nak nevezték. Fájt neki mindez, hisz két forradalomban harcolt a munkások jogaiért, a proletárdiktatúráért. Kom­munista volt és nem hátrált, a legnehezebb időkben sem Mit gondolsz mit csinál ma? Igazi hazafihoz méltóan küzr az igazságért, a népi hatalom megszilárdításáért. Vajon miért? Azért, mert kommunista meggyőződése erősebb min­dennél. A másik történet hősének sajnos nem tudom a nevét Csak annyit tudok, hogy azon a bizonyos október 26-i gyű­lésen egy ember főjegyző úrnak szólította. A gyűlés szé­pen indult. A résztvevők elénekelték a Himnuszt és az el­ső szónok, egy magas sovány ember arról beszélt, hogy meg kell teremtenünk a magunk szabad, független, szo­cialista államát. Ezzel mindenki egyetértett. De a gyűlé­sen egyre inkább egy más hang érvényesült, amely Erdély visszaadását és más ehhez hasonlókat ordítozott. És ekko< a főjegyző úr is kitett magáért. Felállt és beszélt: — Az oroszoknak ki kell takarodniok innen. Mert ugyebár egyetlen magyar hazafi se tűrheti, hogy idegen katonák tapossák a magyar földet. És csodák csodája ezzel az emberrel, aki előző napon kijelentette, hogy ő nem politizál, hogy ő csak mint ma­gyar hazafi beszél, másnap egy másik gyűlésen találkoz­tam. — ENSZ csapatokat Magyarországra! — üvöltötte ek­kor a hazafiság, az idegen csapatok magyarországi tartóz­kodása elleni tiltakozás jegyében. Es ehhez a történethez hozzátartozik még az it, hogy két héttel ezelőtt a főjegyző úr külföldre távozott. De itt van egy másik példa is. Ha jól emlékszem há­rom héttel ezelőtt hallottam egy disszidált írását a Szabad Európa rádióban. A hazáról beszélt, arról a hazáról, me­lyet itthagyott. És még volt bőr a képén ezt a jólismert idézetet is felhasználni: „Hazádnak rendületlenül..." Azt hiszem elég a példákból. Ezek alapján már eldöntheted: fct a hazafi ét M az áruló? A döntést Rád bízom. Őszinte barátsággal: SZALAI JANOS Idős, fól gazdálkodó pa­rasztember. Szeptemberben még a pártvezetőség tagja volt. S most? Nem ... Nem ... Bi­zonytalanul, idegesen ingatja .fejét: „Nem lépek be”... A taggyűlésekre eljár, csendben meghúzódik, hallgat. Mások is hallgatnak Szederkényben ... Miféle láthatatlan hatalom tesz lakatot az emberek szá­jára? ... 1056. szeptember. Estére ösz­szehívják a népfront gyűlését. A faluban akkor rriár szélté- ben-hosszában járt a hír: *Ujjá kell választani a vezető­séget!” S az este a falu poli­tikai éleiében új üstökös tűnt íei Ravasz János, a helybeli íöhíművesszövetkezet ügyveze­tője is a népfront nyolc tagú elnökségébe kerül. Másnap Dér Mátyás tanács­elnök íróasztalára egy gépelt papírlapot tesznek: „Memoran­dum a tanácshoz”. Pontos szö­vege a nagy felfordulásban el- kavarodott, de pontjai eleve­nen élnek az emlékezetben. Meglepetten, tágranyílt szem­mel olvasták. — Hogy, hogy? .........Helesfai An talt rehabilitálni (a volt kis­gazdapárt megyei szervezeté­nek tagja) és a ^növényvédő gépállomáson egy íróasztalt biztosítani a számára”. Heles- íai harminc holdas kulák, örök életében mással dolgoz­tatta földjét... Horthysta fő­hadnagy ... A „memorandum” többi pontja nem lényeges — bár akadtak benne megszívlelendő követelések — amolyan körí­tés volt Helesfai ügyéhez. Be­csomagolták, hogy könnyebben bevegyék..; 1956. október 23-24. Budapesten folyik a tüntetés, már ropognak a fegyverek, Szederkényben látszólag csend van. Látszólag... Ravasz, az újdonsült politikus már moz­golódik. — Ezután a hangoshíradót c.sak az én engedélyemmel használhatják. Semmit nem le­het beolvasni... Azaz dehogy nem... A „hét pontot”. Ebből őt a Sopiana akkori munkástanácsától szár­mazik, kettő — benne a be­gyűjtés eltörlése — helyi kö­vetelés. (Helesfai fia, volt horthysta hadnagy, a Sopianá- ban dolgozott). Most már gyorsabban követ­ték egymást az események. Is­mét összehívják a Hazafias Népfront elnökségét Ravasz programot ad: — Most pedig megalakítjuk a pártokat... Ravasz a parasztpárt, Heles­fai a kisgazdapárt vezére lesz. egyelőre tömegek hélikül. Ilyen mivoltukban nyomban létrehozzák az ideiglenes, nem­zeti bizottságot. Tagjai: Ra­vasz, Helesfai, Hergenrőder Virgil (pártonkívüli) és Fóris János, a pártszervezet titkára. Itt még a volt MDP is képvi­selve van, hogy a ..koalíció” inegtámadhatatlan legyen. Ér­dekessége még, hogy vala­mennyi a helyi földmüvesszö- vetkezot dolgozója; 11 A nemzeti bizottság tagjai elfoglalják helyüket — a ta­nácsháza egyik szobájában. A belső szobában tanácskoznak, oda nem léphet be senki, még a tanácselnök sem... Fóris Jánosnak ezt mond­ják: — 28-án népgyűlést rende­zünk, megválasztjuk a végleges nemzeti bizottságot. Minden párt négy-négy tagot delegál­jon ... Néhány kommunista ügy ha­tároz, hogy a párt nem jelöl küldötteket, ha már választás lesz, akkor a népgyűlés dönt­sön. Erről nem beszélnek sen­kivel (figyeljünk csak!) hanem Fóris János egy rövid beszá­molót készít, amelynek ez a magja s majd a gyűlésen mondja eL 1956. október 28. A kul­túrteremben négyszáz ember szorong, izgatottan, kíváncsian várja: mi lesz? Bevonul az el­nökség: Ravasz, Hergenrőder Virgil, Somos György, Fóris János ... Az előadó Hergenrő­der Virgil: — Sokan most azt hiszik — mondja, — hogy Itt ma sza­vazni fognak. Ilyen nem lesz, a pártok delegálnak ... S Ravasz sorolja a kisgazda és a parasztpárt küldötteit, élén saját magával, Heles fai­val és a most már kisgazdává vedlő Hergenrőderrel. — A kommunista párt nem jelölt senkit — teszi hozzá. — Van-e kifogás a felolvasott nevek ellen? Tud-e valaki va­lamit mondani rájuk, hogy a régi rendszert szolgálták? ... Fóris János ül, hallgat, zse­bében a beszéd ... Talán fél, hogy állását vesztheti a szö­vetkezetben? ... — Nincs ellenvélemény? Vége a „népgyűlésnek”, az emberek lassan haza szállin­góznak. Megalakult a „nemzeti bizottság”.., 1956 október 29-30. A „nemzeti bizottság” bevonul a tanácsházára. Helesfai Ilyen formán: — Végre Ismét embernek érzem magamat. Ezt vártam tizenkét esztendeje... Az ülésen Hergenrőder Vir­gil javaslatot tesz: — Vegyük birtokba az egész tanácsol. Itt mi leszünk az urak. Most már nincs megállás! A bizottság ülésezik ... Fóris Já­nos — a „koalíciós-barát” — az utcára kerül. Helesfai Antal a földműves*-zövetkezet dolgo­zója lesz, mert a „az egy szem felvásárló mellé ugyebár szük­séges egy felvásárlási felelős U.ii" A valamikor sok vitától han­gos párthelyiség ajtaját Ratal legények feszegetik. Vezetőjük Várad! Gallusz orvos, Rum- szauer János erdőmémök. Ta­kács József volt csendőr. Vas­villával söprik le a dekorációt, durva kezekkel szaggatják Le­nin képeit, tapossák az emblé­mákat. Asztalokat, padokat zúzzák, kiforgatják az irat- szekrényt, letörik a kilincseket. Mindezt „forradalom” nevé­ben ... Valahonnan géppisztolyt, ka­rabélyt kerítenek s szervezik a nemzetőrséget... A kommu­nisták házaira Jelszavakat fes­tenek — megkülönböztetésül... 1956. november 2—3. Dér Mátyás községi tanácselnököt a titkár fogadja' (Mindenszen­tek napján szülőfalujában tar­tózkodott). — A „nemzeti bizottság” úgy határozott, hogy adja át a tanács ügyeit Leszámolta a pénzt, az asz­talra tette a kulcsokat. Más­nap este hét órára hívatták. Az asztal körül a nemzeti bizott­ság tagjai ültek. Helesfai gii- nyoros, pökhendi hangon adta tudtára a végzést: — Dér polgártárs, önt a nép akaratából az elnöki tisztség­ből felmentjük.. > — Erről sehol sem volt szó- önök saját magukat jelölték— A vitát elvágták: — Elmehet... Később visszahívták, néhány szót váltottak, aztán ismét el­küldték. Azon az estén még néhányszor megtették ugyan­ezt. Játszottak vagy éreztek valamit?... A faluban már mindenki be­szélte, hogy a kommunistákat kiteszik a község szélére s me­hetnek amerre látnak S a lis­ta? Volt, nem volt? Mindegy, de már az első hír sokakban megdermesztette a vért: vajon ki került rá? A volksbundis- ták mozgolódtak, a felvidékiek Is tanácskoztak: ml lesz? A fa­lu kezdett szakadozni, az érde­kek egymással szembe kerül­ni ... A harc szele ütötte meg az embereket..4 A rádió egyetlen mon­data elétj volt: „Minden szerv foglalja el törvényes he­lyét!” — s a „nemzeti bizott­ság” szétugrott. A falu lassan eszmél. A mi­napi látogatott tanácsülésen már nyiladoztak a szívek: el­ítélték a Rákosi-klikk bűneit, de haraggal szóltak a „forra­dalmárokról" la, mert becsap­ták őket De ez nem olyan egy­szerű, a fejeket még sok rém­hír, álnemzeti jelszó kavarja meg, hallgatásra Ítélve a be­csületes parasztembereket. Megfélemlítik őket. Sok gyű­lés. beszélgetés kell még ah­hoz hogy a teljes Igazság fé­nyében lásson mindenki. Ez a kommunistákra vár; bátran hirdessék az Igazságot, ebben az országban egyetlen tisztes­séges szándékú ember — le­gyen bármilyen világnézetű — nem félhet Bora lémet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents