Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-24 / 307. szám
DUNÁNTÚLI ÄIAPLÖ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM ARA 50 FILLER HÉTFŐ, 1956 DECEMBER 3! Békét 1 Emberséget ! Esztendő utolsó napjaiban élünk. A fenyő kellemes illata betölti a családi szobákat, s valami nyugodt, békés tisztaságot áraszt az emberek szivében. Ez a békés hangulat megszüli a szokásos évvégi számvetést: Mivégre éltünk? Mit alkottunk? Hová vezet a jövendő...? Titán minden évben könnyebben választ adhattunk önmagunknak ezekre a kérdésekre, — mint most, 1956 végén, mögöttünk tudva egy tragikus, fájdalmas őszt. „Békét, emberségest ...” Nos, békében éltünk-e?! így indult ez az esztendő. Látszólag béke volt. Csak a határon túlról fenyeget te népünket veszély. De bennt, az értelem és a szív lázadozott már, valami forrongott, amely végül is a fegyve- ■ rek megszólaltatásához vezetett... A verőfényes őszi napokat lőporfüst homályosította el, ezrek és ezrek haltak meg abban a harcban, amely, — reméljük — örökre szétszaggatta az önkény, a hazugság és a törvénytelenség bilincsét, Azt mondjuk: „A szándék, — nem minden...!" Valóban nem. Minden igazságosnak, tisztának induló harc felhozza a mélyből a salakot. Ez is felhozta. Felhozta az eVenforradalmat. amely minden tisztességesebb cél nélkül csak egyet, egyetlen utat ismer: megtorolni a gyárak államosítását, a földek felosztását, az úri világ elsöprését. S ezt az útat, — ahogy a budapesti tapasztalatok bizonyítják, — akasztófán lógó, megcsonkított, elégetett emberek szegélyezték... Ebből elég volt. Egyszer és mindörökre! Az ellenforradalom megfutamodott. S rvr 'J itt áU az ország, mint egy megtépázott, sok sebből vér: s, amely végül is feltápászkodott, letörli homlokáról a i s a kormot, — s körülnéz...; hol kezdje az alkotást? A munkánál, igen!, — a, munkánál, mert ez a mi utunk! Meg- irulítjuk a gépeket, megnyitjuk az íróasztalokat, a művész fellép a színpadra, az író kezébe veszi a tollat... mert élnünk kell. Jobban, szebben és szabadabban mint bármikor! De mi kell ehhez? Béke és emberség. Az utóbbi két hónapban szeretet és megértés helyett a harag és a gyűlölet bomlasztotta népünket. De a karácsony a szeretet és a béke ünnepe. Nyújtsunk hát kezet egymásnak emberek...! Töröljük ki szívünkből a bizalmatlavaágot, a gyanakvó előítéletet. Senki nem tagadja, hogy a sebek még - fáinak-... Tudjuk,'hogy lesz olyan család, ahol karácsony estéjén nem pattog a tűz a szobában, ahol nem kerül cukor a fenyőfára, ahol nem kerül bor és kalács az asztalra... Azért, mert az ország szegény lett s mert az apa vagy az anya, munkanélkülivé vált. De értsük meg egyszer, hogy hazánkban nem lesz perspektíva a munkanélküliség. Ahogy napról napra, folyamatosan megindul országunkban az új élet vérkeringése, úgy szűnik meg a munkanélküliség, úgy kap mindenki ismét kenyeret a kézéibe, nagyobb kenyeret sokkal nagyobbat, mint addig. jS tudjuk azt is, hogy sok család szomorú karácsonyt ' ül majd. Lesz egy üreéen álló szék, egy érintetlen teri- téjk. és pohár... Vagy talán egy csomaggal kevesebM lesz a karácsonyfa alatt... Mert aki átvenné s aki mjyütt örülne a sziporkázó, fényes, amgyalhajas fenyőfának, gz.. valahol messze idegenben gondol az otthoniakra. Lehet, hogy jobb sors vár reá, lehet hogy rosszabb. De egy biztos: szívbemaifkoló fájdalmat okoz karácsony estéjén az *émlék: Azjeitilék, amely kötötte öt a szülőhöz, testvérhez, vagy ' gyermekhez, kötötte őt ehhez a sok nehéz próbát átvészelt hazához. Néhány nappal ezelőtt egy apa üzent Pécsre, a Hold utcába gyermekének és feleségének hogy aggódik értük, — Londonban... Itthagyni^ egy gyermeket, feleséget, — lelketlenség. De ne illesse őt ezért harag. Sem őt, sem a többi ezreket, .akik alaptalan félelem- érzésből, megtévesztésből vagy rfeggondolatlanságból búcsút intettek a hazának. Csak sajnáljuk őkét s ebbe a sajnálkozásba vegyül egy kis önvád is. Amiért egy évtizeden át neny,voltunk képesek olyan légkört és megélhetést biztosig ni mindenkinek, hogy e szülőföldön megleljék boldogságukat. Hazavárjuk őket. Az otthon kapuja bármikor nyitva áll előttük. De csak előttük! Mert azok, akiknek keiéhez legyilkoltak vére szárad, akik a forradalom nemes hariséiban fegyverü- ártatlanokra, vagy védtelenekre emelték, K azok soha többé ne lépjék át hazánk határát! A salak, — amelyet a forradalom feldobott. — tisztuljon és pusztuljon •ki ebből az országból. Hozzájuk,- i— nincs többé szavunk! „Békét és emberséget...!” Igen, ez legyen a jövendőnk! Emberhez méltó megélhetés és szabadság. Ez az óhaja tíz millió magyarnak. De ennek a kívánságnak va- Ióraváltása is senki máséban, mint tíz millió magyar ke- -ében van, letéve. Dolgózmuik kell. 'Sok, sok új lakóházra m szüksége népünknek. 0mbfri hajlékot akarunk bizto- níani azok számára, embertelenül laknak immár ki tudja mióta? LehetőségeTakarunk nyújtani a parasztnak, hogy földjén szabadon gazdálkodhasson, s lehetőséget a szövetkezeti parasztságnak is, hogy munkájukkal többet és jobbat adhassanak önmaguknak és az országnak. Bizalom, bizalom és mégegyszer is, — bizalom! Nincsen és nem is volt a világon egyetlen olyan kormány, államvezetés, amely egy koldusbotra jutott nemzetet rövid hetek alatt ki tudott volna rántani a sárból... Ne várunk isteni csodát a Kádár-kormánytól sem. Mert kettőn áll a vásár. A nincsből adni valamit, — lehetetlen. Termelni kell árut, sok árut hogy az ország vérkeringését megindíthassa a kormány. Legyen ez a karácsony — ha annyira fájdalmas, tragikus emlékekkel tarkított is, — végre a szeretet és az emberség ünnepe. Nehéz, nagyon nehéz az emberek szivében újra bizalmat fakasztani évtizedes csalódások után, de az állam még sem tud mást kérni népünktől cserébe a jövendőért, mint, — bizalmat. Ürítsük tehát karácsony estéjén poharunlcat a békességre, emberségre. S ha majd a jövendőt latolgatod, adjon erőt annak megteremtésére Madách örökérvényű figyelmeztetése: „ . .. Ember Jattafi és Öäw» btrzd*. m JCMemej ünnepeket kínáltunk minden almuÁnknak A rmm-c, .v>. wmk.% A kijárási tilalom újabb szabályozása A mai naptól (december 23- tól) kezdődően a szovjet erők parancsnokságával egyetértés ben Budapesten a kijárási tilalom 22 órától hajnali négy , óráig tart. December 24-ről 25-re vir- ' radó éjszaka az egész ország területén az éjféli mise meg- i tartásának biztosítása végett a ; kijárási tilalmat felfüggesztem. December 25-tól további intézkedésig a kijárási tilalom ; a szovjet erők parancsnokaival egyetértésben Budapestem. í 22 órától hajnali négy óráig I tart. Budapest, 1956. december 23. Garamvölgyi Vilmos rendőrezredes, az ORK vezetője. Közel kétezren dolgoznak a mai bányászmaszakért Pécsbányán teljes műszakra készültek fel komlói bányászjáratok terüfe- tén1' ázopnal munkába áll, ha szükség lesz, rá. ílcmteijült, nem lesz sehol sem fennakadás.' — Bizakodik Simon élv1 társ, az Útfenntartó igazgatója. — Ha mégis hóakadály keletkezne valahol, lessék a 26—80-as számon a központi hóügyeletet felhívni és azonnal , küldünk; segítségét/,; . • ‘ j A ' rfíai . műszakra tehát feli .készült .mindenkit, bányászok, gépkocsivezetők, hómunkások: Legalább kétezer ember.- csak itt Pécsen. Qk a .biztosíték arra, hogy sikerül , a mai bá- nyaszműszak. A Tejipari Vállalat A Tejipari Vállalat a kará csonyi ünnepekre is zavartalanul biztosítja a város tejellátá- sát. Szombaton 28—30 ezer liter tejet küldtek szét a tej- boboltokba, "vasárnap szintén ugyanennyit szállítottak. Hétfőn sem lesz fennakadás. Természetesen a babateiet is biztosítják. A vállalat raktárában nagymennyiségű vaj és különbözőféle sajt van. Ez a mennyiség jóval felülmúlja a baranyai lakosság szükségleteit, hiszen vaját és sajtot minden élelmiszerárusító üzletben korlátlan mennyiségben lehet vásá, rolni. Köztudomású, hogy vállalat készleteiből az ország minden részébe szállított. Október 23-a óta azonban a vasúti szállítás nem volt lehetséges A vállalatnak az a kérése a MÁV-hoz, hogy tegye lehetővé a tejtermékek elszállítását. A kérés teljesítésével a MÄV nagy segítséget nyújt a Tejipari Vállalatnak. Mindenki karácsonyfája... Mire e sorok megjeleni? r k, napvilágot látnak, a behavazott Széchenyi téren, Hunyadi János lovas bronz szobra Közelében már teljes díszben o't áll majfl a „mindenki karácsonyfája“.' ; V' . Majánem nyolc méter m.V ?as ez az örökzöld fenyőfa, amelynek csécsin ott pihen a békcgalamb. Szimbőlnm. nagyon sokat jelentő szimhólum ez. Mintha az egész város lakosságának vágyát fejezné ki: békét! Békét a szivekben, a lelkekben, békét a családi otthonokban. Mert a vérzivataros napok után, csak a békesség, a megbékélés jelentheti a szebb napokat, a kellemes karácsonyi ünnepeket. És amikor a szürkület fátyla ,borai a Széchenyi térre, a feldíszített karácsonyfán kigyullad a negyven piciny villanykörte. Gyermekek, felnőttek veszik körül a „mindenki karácsonyfáját’*, hullnak rá az apró hópelyheU s a vatta-pomponokkal játszadozik a decemberi szél. Karácsony van, 1956 karácsonya-. ’ P. J. | „Amíg tudok, dolgozni szeretnék4\f Tegnap Pécsbányán 49, 1st- ván-aknán 449, Béke-aknán 70, Vasason 305 bányász szállt le. Mi lesz ma? Pécsbányatelepen ma teljes műszakot tartanak, de a lobját aknákon is sok leszállóra lehpt számítani. A pécsbányaiak tegnap azért voltak kevesen, mert ők tegnapelőtt éjjel dolgoztak, tegnap reggel csak a fenntartás szállt le és ma reggel szállnak le ismét teljes termelő műszakra. — főapjuk meg a felvilágosítást a i Szén- bányászati Trösztnél. L A hóesés nem okoz nehézséget? Bírja e a havazást a Va- sasi drótkötélpálya és az Ist- ván-aknai láncpályák? Ha nem lesz hóvihar, akkor nem lesz semmi baj. A láncpályán állandó mozgásban vannak a csillék, azoic le is kotorják a frissen esett havat. A drótkötélpályát is csak az erős szélviharok veszélyeztethetik. Mit mond a meteorológiai intézet? Az erős havazás országos méretű. Hófúvások eddig az ország nyugati löszein voltak, az erős havazás azonban mindenütt tovább tart. Egyelőre tehát közvetlen veszély nincs. Ami azonban nem árt a láncpályának és a drót- kötélpályának, az árt a bányászjáratok autóbuszainak. Mi lesz a. bányászjáratokkal? Mi kiállítjuk minden kocsinkat a bányászok kérésére — mondja Szabó elvtárs, a MAV- AUT igazgatója. Az időjárás ellen persze mi vajmi keveset tehetünk, az már az Útfenntartó Vállalatra tartozik. Mi megyünk, ha járhatók lesznek az utak. Nos, nézzük az Útfenntartót. Egy hómarónk és négy hóekés GMC gépkocsink áll üzemképesen készenlétben. Tudunk a bányászniűszakokról, éppen azért mindent megteszünk, hogy a MAVAUT idejében tudja műszakra szállítani a lávollakóliat. Egyik hóekénk Komlón van és a ^ Szombaton délben bensőséges ünnepség volt a Déldunán- (i túli Áramszolgáltató Vállalat ,i nagyharsányi üzemvezetőségén. Ott voltak a dolgozók, de ott volt a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat igazgatója, munkástanácsának és szak- szervezeti bizottságának a küldötte is. Az ünnepelt Kálmán ( Sándor bácsi csak állt, nézte az embereket és folyton ezt 1 hajtogatta: [ — Nem kéttett votna! Legalább felöltöztem volna. Nem így munkaruhában ... i — Nem a ruha teszi ünneppé Í a^ünnepet — felelték neki. Kálmán Sándor bácsi 67 éves i a siklósi körzet vezetőszerelője. i Hatvanhét éves és ötven éve \ dolgozik a villamosságnál A ) név változott, mert először l Siklósi Községi Villamosmü, Í majd Baranyai Villamossági Részvénytársaság, később IÁVESZ, majd DÉLDAV lett i annak a munkahelynek a neve, i ahol 6 dolgozott. De nemcsak f a név, hanem 6 is változott. ) egyre jobb szakember lett. r Nemrég történt példáséi, hogy Kálmán Sándor bácsi így figyelmeztette ez üzemvezetőség dolgozóit: — A siklósi óvoda előtt van egy szakaszkapcsoló. Én szereltem még azt fel ezelőtt harminc évvel. Harminc év nagy idő! Ki kellene azt cserélni . i i így ismeri a munkaterületét. Ezért az ünneplés, és ezért a sűrű, forró, kemény kézszorí- tás. A tudásért, a tapasztalatért, no meg ae ötven évért, azért, amit ezidő alatt tett a szakemberek neveléséért. Ezért mondja most Kövesdi József, a DÉLDÁV igazgatója: •— Megkérem maradjon továbbra is köztünk, nevelje, tanítsa a fiatalokat, de ha úgy gondoljam — és a nyugdijai említi, hogy az se rossz, meglehet élni belőle.,, és talán észre sem veszi, hogy Kálmán Sándor bácsi szeméből kipoty- tyan egy könnycsepp. Itthagyni azt a mhnkáhelyet, ahol ötven évig dolgozott, ahol minden csavart, minden embert ismer, éneikül élni!? Nem! Nem! Nem! P.s már morvája is,, amit gondolt: — Én amíg tudok, dolgozni szeretnék. Legalább még egy pár évig, aztán .. Felcsattan a taps, szívből jövő taps, amikor a hosszú évek jutalmaként a vállalat igazgatója átadja Kálmán bácsinak a fizetésen felüli egy havi keresetet, és amikor a szakszervezet kiküldötte is bejelenti, a szakszervizét 50 0 forintos jutalmát. Nem a pénzért tapsolnak, hanem mert elismerik öt évtized kémén u, odaadó, szorgalmas munkáját. És most a. munkástanács kiküldötte Várnai Rudolf szól. Ő is arra kéri Kálmán bácsit, hogy maradjon, nagy szükség van az olyan emberekre, mint 6. , — Neveljen a jövőben még sok jó szakembert, sok jó hazafit! — fejezi be Várnai Rudolf a rövid üdvözlő beszédet. Igen, az ilyen ember nevelhet, az ilyen emberre minden szülő rábízhatná gyermekét, hogy tanuljon tdSe •munka- ét hazaszeretetei. Sz J,
