Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-24 / 307. szám

DUNÁNTÚLI ÄIAPLÖ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM ARA 50 FILLER HÉTFŐ, 1956 DECEMBER 3! Békét 1 Emberséget ! Esztendő utolsó napjaiban élünk. A fenyő kellemes illata betölti a családi szobákat, s valami nyugodt, békés tisztaságot áraszt az emberek szivében. Ez a békés hangulat megszüli a szokásos évvégi számvetést: Mivégre éltünk? Mit alkottunk? Hová vezet a jöven­dő...? Titán minden évben könnyebben választ adhattunk ön­magunknak ezekre a kérdésekre, — mint most, 1956 végén, mögöttünk tudva egy tragikus, fájdalmas őszt. „Békét, em­berségest ...” Nos, békében éltünk-e?! így indult ez az esz­tendő. Látszólag béke volt. Csak a határon túlról fenyeget te népünket veszély. De bennt, az értelem és a szív láza­dozott már, valami forrongott, amely végül is a fegyve- ■ rek megszólaltatásához vezetett... A verőfényes őszi na­pokat lőporfüst homályosította el, ezrek és ezrek haltak meg abban a harcban, amely, — reméljük — örökre szét­szaggatta az önkény, a hazugság és a törvénytelenség bi­lincsét, Azt mondjuk: „A szándék, — nem minden...!" Valóban nem. Minden igazságosnak, tisztának induló harc felhozza a mélyből a salakot. Ez is felhozta. Felhozta az eVenforradalmat. amely minden tisztességesebb cél nél­kül csak egyet, egyetlen utat ismer: megtorolni a gyárak államosítását, a földek felosztását, az úri világ elsöprését. S ezt az útat, — ahogy a budapesti tapasztalatok bizonyít­ják, — akasztófán lógó, megcsonkított, elégetett emberek szegélyezték... Ebből elég volt. Egyszer és mindörökre! Az ellenforradalom megfutamodott. S rvr 'J itt áU az ország, mint egy megtépázott, sok sebből vér: s, amely végül is feltápászkodott, letörli homlokáról a i s a kor­mot, — s körülnéz...; hol kezdje az alkotást? A munká­nál, igen!, — a, munkánál, mert ez a mi utunk! Meg- irulítjuk a gépeket, megnyitjuk az íróasztalokat, a művész fellép a színpadra, az író kezébe veszi a tollat... mert élnünk kell. Jobban, szebben és szabadabban mint bármikor! De mi kell ehhez? Béke és emberség. Az utóbbi két hónapban szeretet és megértés helyett a harag és a gyűlö­let bomlasztotta népünket. De a karácsony a szeretet és a béke ünnepe. Nyújtsunk hát kezet egymásnak embe­rek...! Töröljük ki szívünkből a bizalmatlavaágot, a gya­nakvó előítéletet. Senki nem tagadja, hogy a sebek még - fáinak-... Tudjuk,'hogy lesz olyan család, ahol karácsony estéjén nem pattog a tűz a szobában, ahol nem kerül cu­kor a fenyőfára, ahol nem kerül bor és kalács az asztal­ra... Azért, mert az ország szegény lett s mert az apa vagy az anya, munkanélkülivé vált. De értsük meg egy­szer, hogy hazánkban nem lesz perspektíva a munkanél­küliség. Ahogy napról napra, folyamatosan megindul or­szágunkban az új élet vérkeringése, úgy szűnik meg a munkanélküliség, úgy kap mindenki ismét kenyeret a ké­zéibe, nagyobb kenyeret sokkal nagyobbat, mint addig. jS tudjuk azt is, hogy sok család szomorú karácsonyt ' ül majd. Lesz egy üreéen álló szék, egy érintetlen teri- téjk. és pohár... Vagy talán egy csomaggal kevesebM lesz a karácsonyfa alatt... Mert aki átvenné s aki mjyütt örülne a sziporkázó, fényes, amgyalhajas fenyőfának, gz.. valahol messze idegenben gondol az otthoniakra. Lehet, hogy jobb sors vár reá, lehet hogy rosszabb. De egy biz­tos: szívbemaifkoló fájdalmat okoz karácsony estéjén az *émlék: Azjeitilék, amely kötötte öt a szülőhöz, testvér­hez, vagy ' gyermekhez, kötötte őt ehhez a sok nehéz pró­bát átvészelt hazához. Néhány nappal ezelőtt egy apa üzent Pécsre, a Hold utcába gyermekének és feleségének hogy aggódik értük, — Londonban... Itthagyni^ egy gyer­meket, feleséget, — lelketlenség. De ne illesse őt ezért ha­rag. Sem őt, sem a többi ezreket, .akik alaptalan félelem- érzésből, megtévesztésből vagy rfeggondolatlanságból bú­csút intettek a hazának. Csak sajnáljuk őkét s ebbe a sajnálkozásba vegyül egy kis önvád is. Amiért egy évtizeden át neny,voltunk képesek olyan légkört és megélhetést biztosig ni mindenkinek, hogy e szülőföldön megleljék boldogságukat. Hazavárjuk őket. Az otthon kapuja bármikor nyitva áll előttük. De csak előttük! Mert azok, akiknek keiéhez legyilkoltak vére szárad, akik a forradalom nemes hariséiban fegyverü- ártatlanokra, vagy védtelenekre emelték, K azok soha többé ne lépjék át hazánk határát! A salak, — amelyet a forradalom feldobott. — tisztuljon és pusztuljon •ki ebből az országból. Hozzájuk,- i— nincs többé szavunk! „Békét és emberséget...!” Igen, ez legyen a jöven­dőnk! Emberhez méltó megélhetés és szabadság. Ez az óhaja tíz millió magyarnak. De ennek a kívánságnak va- Ióraváltása is senki máséban, mint tíz millió magyar ke- -ében van, letéve. Dolgózmuik kell. 'Sok, sok új lakóházra m szüksége népünknek. 0mbfri hajlékot akarunk bizto- níani azok számára, embertelenül laknak immár ki tudja mióta? LehetőségeTakarunk nyújtani a parasztnak, hogy földjén szabadon gazdálkodhasson, s lehetőséget a szövetkezeti parasztságnak is, hogy munkájukkal többet és jobbat adhassanak önmaguknak és az országnak. Bizalom, bizalom és mégegyszer is, — bizalom! Nin­csen és nem is volt a világon egyetlen olyan kormány, ál­lamvezetés, amely egy koldusbotra jutott nemzetet rövid hetek alatt ki tudott volna rántani a sárból... Ne vár­unk isteni csodát a Kádár-kormánytól sem. Mert ket­tőn áll a vásár. A nincsből adni valamit, — lehetetlen. Termelni kell árut, sok árut hogy az ország vérkeringé­sét megindíthassa a kormány. Legyen ez a karácsony — ha annyira fájdalmas, tra­gikus emlékekkel tarkított is, — végre a szeretet és az emberség ünnepe. Nehéz, nagyon nehéz az emberek szi­vében újra bizalmat fakasztani évtizedes csalódások után, de az állam még sem tud mást kérni népünktől cserébe a jövendőért, mint, — bizalmat. Ürítsük tehát karácsony estéjén poharunlcat a bé­kességre, emberségre. S ha majd a jövendőt latolgatod, adjon erőt annak megteremtésére Madách örökérvényű figyelmeztetése: „ . .. Ember Jattafi és Öäw» btrzd*. m JCMemej ünnepeket kínáltunk minden almuÁnknak A rmm-c, .v>. wmk.% A kijárási tilalom újabb szabályozása A mai naptól (december 23- tól) kezdődően a szovjet erők parancsnokságával egyetértés ben Budapesten a kijárási ti­lalom 22 órától hajnali négy , óráig tart. December 24-ről 25-re vir- ' radó éjszaka az egész ország területén az éjféli mise meg- i tartásának biztosítása végett a ; kijárási tilalmat felfüggesztem. December 25-tól további in­tézkedésig a kijárási tilalom ; a szovjet erők parancsnokai­val egyetértésben Budapestem. í 22 órától hajnali négy óráig I tart. Budapest, 1956. december 23. Garamvölgyi Vilmos rendőrezredes, az ORK vezetője. Közel kétezren dolgoznak a mai bányászmaszakért Pécsbányán teljes műszakra készültek fel komlói bányászjáratok terüfe- tén1' ázopnal munkába áll, ha szükség lesz, rá. ílcmteijült, nem lesz sehol sem fennaka­dás.' — Bizakodik Simon élv1 társ, az Útfenntartó igazgató­ja. — Ha mégis hóakadály keletkezne valahol, lessék a 26—80-as számon a központi hóügyeletet felhívni és azonnal , küldünk; segítségét/,; . • ‘ j A ' rfíai . műszakra tehát feli .készült .mindenkit, bányászok, gépkocsivezetők, hómunkások: Legalább kétezer ember.- csak itt Pécsen. Qk a .biztosíték ar­ra, hogy sikerül , a mai bá- nyaszműszak. A Tejipari Vállalat A Tejipari Vállalat a kará csonyi ünnepekre is zavartala­nul biztosítja a város tejellátá- sát. Szombaton 28—30 ezer li­ter tejet küldtek szét a tej- boboltokba, "vasárnap szintén ugyanennyit szállítottak. Hét­főn sem lesz fennakadás. Ter­mészetesen a babateiet is biz­tosítják. A vállalat raktárában nagymennyiségű vaj és külön­bözőféle sajt van. Ez a mennyi­ség jóval felülmúlja a baranyai lakosság szükségleteit, hiszen vaját és sajtot minden élelmi­szerárusító üzletben korlát­lan mennyiségben lehet vásá, rolni. Köztudomású, hogy vállalat készleteiből az ország minden részébe szállított. Ok­tóber 23-a óta azonban a vas­úti szállítás nem volt lehetsé­ges A vállalatnak az a kérése a MÁV-hoz, hogy tegye lehető­vé a tejtermékek elszállítását. A kérés teljesítésével a MÄV nagy segítséget nyújt a Tej­ipari Vállalatnak. Mindenki karácsonyfája... Mire e sorok megjeleni? r k, napvilágot látnak, a behava­zott Széchenyi téren, Hunyadi János lovas bronz szobra Kö­zelében már teljes díszben o't áll majfl a „mindenki kará­csonyfája“.' ; V' . Majánem nyolc méter m.V ?as ez az örökzöld fenyőfa, amelynek csécsin ott pihen a békcgalamb. Szimbőlnm. na­gyon sokat jelentő szimhólum ez. Mintha az egész város la­kosságának vágyát fejezné ki: békét! Békét a szivekben, a lelkekben, békét a családi ott­honokban. Mert a vérzivata­ros napok után, csak a békes­ség, a megbékélés jelentheti a szebb napokat, a kellemes ka­rácsonyi ünnepeket. És amikor a szürkület fátyla ,borai a Széchenyi térre, a feldíszített karácsonyfán ki­gyullad a negyven piciny vil­lanykörte. Gyermekek, fel­nőttek veszik körül a „min­denki karácsonyfáját’*, hull­nak rá az apró hópelyheU s a vatta-pomponokkal játsza­dozik a decemberi szél. Kará­csony van, 1956 karácsonya-. ’ P. J. | „Amíg tudok, dolgozni szeretnék4\f Tegnap Pécsbányán 49, 1st- ván-aknán 449, Béke-aknán 70, Vasason 305 bányász szállt le. Mi lesz ma? Pécsbányatelepen ma teljes műszakot tartanak, de a lobját aknákon is sok leszállóra lehpt számítani. A pécsbányaiak tegnap azért voltak kevesen, mert ők tegnapelőtt éjjel dol­goztak, tegnap reggel csak a fenntartás szállt le és ma reg­gel szállnak le ismét teljes termelő műszakra. — főapjuk meg a felvilágosítást a i Szén- bányászati Trösztnél. L A hóesés nem okoz nehézsé­get? Bírja e a havazást a Va- sasi drótkötélpálya és az Ist- ván-aknai láncpályák? Ha nem lesz hóvihar, akkor nem lesz semmi baj. A láncpá­lyán állandó mozgásban van­nak a csillék, azoic le is ko­torják a frissen esett havat. A drótkötélpályát is csak az erős szélviharok veszélyeztet­hetik. Mit mond a meteorológiai intézet? Az erős havazás országos méretű. Hófúvások eddig az ország nyugati löszein voltak, az erős havazás azonban min­denütt tovább tart. Egyelőre tehát közvetlen ve­szély nincs. Ami azonban nem árt a láncpályának és a drót- kötélpályának, az árt a bá­nyászjáratok autóbuszainak. Mi lesz a. bányászjáratokkal? Mi kiállítjuk minden kocsin­kat a bányászok kérésére — mondja Szabó elvtárs, a MAV- AUT igazgatója. Az időjárás ellen persze mi vajmi keveset tehetünk, az már az Útfenn­tartó Vállalatra tartozik. Mi megyünk, ha járhatók lesznek az utak. Nos, nézzük az Útfenntartót. Egy hómarónk és négy hó­ekés GMC gépkocsink áll üzemképesen készenlétben. Tudunk a bányászniűszakokról, éppen azért mindent megte­szünk, hogy a MAVAUT ide­jében tudja műszakra szállíta­ni a lávollakóliat. Egyik hó­ekénk Komlón van és a ^ Szombaton délben bensősé­ges ünnepség volt a Déldunán- (i túli Áramszolgáltató Vállalat ,i nagyharsányi üzemvezetőségén. Ott voltak a dolgozók, de ott volt a Déldunántúli Áramszol­gáltató Vállalat igazgatója, munkástanácsának és szak- szervezeti bizottságának a kül­dötte is. Az ünnepelt Kálmán ( Sándor bácsi csak állt, nézte az embereket és folyton ezt 1 hajtogatta: [ — Nem kéttett votna! Leg­alább felöltöztem volna. Nem így munkaruhában ... i — Nem a ruha teszi ünneppé Í a^ünnepet — felelték neki. Kálmán Sándor bácsi 67 éves i a siklósi körzet vezetőszerelője. i Hatvanhét éves és ötven éve \ dolgozik a villamosságnál A ) név változott, mert először l Siklósi Községi Villamosmü, Í majd Baranyai Villamossági Részvénytársaság, később IÁVESZ, majd DÉLDAV lett i annak a munkahelynek a neve, i ahol 6 dolgozott. De nemcsak f a név, hanem 6 is változott. ) egyre jobb szakember lett. r Nemrég történt példáséi, hogy Kálmán Sándor bácsi így fi­gyelmeztette ez üzemvezető­ség dolgozóit: — A siklósi óvoda előtt van egy szakaszkapcsoló. Én sze­reltem még azt fel ezelőtt harminc évvel. Harminc év nagy idő! Ki kellene azt cse­rélni . i i így ismeri a munkaterületét. Ezért az ünneplés, és ezért a sűrű, forró, kemény kézszorí- tás. A tudásért, a tapasztalat­ért, no meg ae ötven évért, azért, amit ezidő alatt tett a szakemberek neveléséért. Ez­ért mondja most Kövesdi Jó­zsef, a DÉLDÁV igazgatója: •— Megkérem maradjon to­vábbra is köztünk, nevelje, tanítsa a fiatalokat, de ha úgy gondoljam — és a nyugdijai említi, hogy az se rossz, meg­lehet élni belőle.,, és talán észre sem veszi, hogy Kálmán Sándor bácsi szeméből kipoty- tyan egy könnycsepp. Itt­hagyni azt a mhnkáhelyet, ahol ötven évig dolgozott, ahol minden csavart, minden em­bert ismer, éneikül élni!? Nem! Nem! Nem! P.s már morvája is,, amit gondolt: — Én amíg tudok, dolgozni szeretnék. Legalább még egy pár évig, aztán .. Felcsattan a taps, szívből jövő taps, amikor a hosszú évek jutalmaként a vállalat igazgatója átadja Kálmán bá­csinak a fizetésen felüli egy havi keresetet, és amikor a szakszervezet kiküldötte is be­jelenti, a szakszervizét 50 0 forintos jutalmát. Nem a pénz­ért tapsolnak, hanem mert el­ismerik öt évtized kémén u, odaadó, szorgalmas munkáját. És most a. munkástanács ki­küldötte Várnai Rudolf szól. Ő is arra kéri Kálmán bácsit, hogy maradjon, nagy szükség van az olyan emberekre, mint 6. , — Neveljen a jövőben még sok jó szakembert, sok jó ha­zafit! — fejezi be Várnai Ru­dolf a rövid üdvözlő beszédet. Igen, az ilyen ember nevel­het, az ilyen emberre minden szülő rábízhatná gyermekét, hogy tanuljon tdSe •munka- ét hazaszeretetei. Sz J,

Next

/
Thumbnails
Contents