Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-15 / 299. szám

1938. DECEMBER 13. NAPLÓ 3 FÓRUM Mit tehetünk ma a jólétért? Azzal kezdem, amivel né­pünk is kezdte 1945-ben. Meg­szüntette az agrárproletáriá- tust, a földnélküliek nyomor­gó tömegét és a földigénylő bi­zottságok ölezői 642,342 pa­rasztnak adtak földet, össze­sen 3,258,738 katasztrális hol dat. Ekkor alapozódott meg iga­zán a kapcsolat, a testvéri szö­vetség a munkások és a pa­rasztok között. Ki ne emlékez­ne azokra a napokra, amikor a gyárakból vagonszám érkez­tek a mezőgazdasági gépek fa­lukra, hogy a nincstelenből földhözjuttatottá lett parasz tok megkezdhessék a mun­kát. Csak a csepeli munkások 17 vagon mezőgazdasági fel­szerelést — ekét, vetőgépet, boronát, répaivágót, vödröt, stb. — küldtek a parasztság­nak. A magyar paraszt már az első években megmutatta, hogy szereti a földet és bár kezdeti nehézségekkel küzdött, nem maradit alul a volt nagy­birtokrendszer termésátlagai­vá! folytatott küzdelemben. A számok tanúskodnak emellett: 1949-ben a búza termésátlaga 7,5 mázsa volt. Ugyanakkor 1931—1940-es évek átlagát 7,9 mázsára jelzik a statisztikai kimutatások. A termelőszövetkezetek lét­rehozásával megváltozott a helyzet a falvakban. A roha­mos és sokszor kényszerű szö­vetkezet fejlesztés károsan be­folyásolta az országos termését lagokat. Számos községben a jó gazdák igyekezete és aka­rata, hogy többet, jobban és ol­csóbban termeljen, elveszett a mezőgazdasági bürokrácia út­vesztőiben és nem jutott ér­vényesülésre néhány vissza­tartó erő miatt. Ilyen visz- szatartó erőnek számított az erőszakos szövetkezet fejlesz­tés, a vetésterületek és növé­nyek előírása, íróasztal mel­lett készített mezőgazdasági tervek és maga a beszolgálta­tás. Ez utóbbi annyira meg­lassította és visszaszorította a parasztság korábbi, nagy igye­kezetét, hogy 1954. májusában már maga Rákosi és klikkje kénytelen volt látszat enged­ményeket tenni. A fennálló hátralékokat elengedték és három évre előre meghatároz­ták a beszolgáltatás mérvét, mintha ez valamelyest is könnyített volna a parasztság hely ze tén. A hivatalos propaganda köz­ben azt bizonygatta — s két­séges, hogy meggyőződésből — hogy mindez helyes és szüksé­ges, a paraszt javát szolgálja. S ezalatt egy világszerte is elismert mezőgazdasági ország romlott, a termésátlag ha nem is csökkent, de egy helyben topogott s nem kellett volna bevárni a második ötéves terv végét, hogy bejelenthessük a mezőgazdasági katasztrófát. Ismét csak a számokhoz fo­lyamodunk. Tudott dolog vo’t, hogy az országban soha ennyi traktor, mezőgazdasági gép és mezőgazdasági szakiskolát végzett agronómus nem volt, mint az utóbbi öt esztendőben. Mégis a búza termésátlaga 1949-hez viszonyítva 1954-re csak fél mázsával, a rozsé 0,4 mázsával, az árpáé 0,7 mázsá­val emelkedett. Ugyanakkor a zab termésátlaga visszaesett (fél mázsával) a kukorica egy he'> ben stagnált, a burgonyát, cukorrépát már nem is érde­mes megemlíteni, mert elszo­morítóak a számok. Mit jelentett ez? Azt, hogy a gyárak elkészí­tették a gépeket, a mezőgazda­ság felhasználta az üzemanya­got és a munkaerőt s a ter­mésátlagok mégsem növeked­tek. A „tehén” elfogyasztotta a drága abrakot, de nem adott több tejet, mégpedig a gazdája hibájából. A jövő mezőgazdasági fel­adatai éppen az Itt felsorolt hibákból következnek. A mezőgazdasági termelés fokozását gátló számos sorom­pót felnyitott már eddig a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány. Megszűnt a beszolgál­tatás, előnyösebb feltételek meliett szerződik ezentúl a paraszt az állammal, a terme­lőszövetkezet-szervezés bü­rokratikus módszereit felszá­Hozzászólás molták, szabaddá teszik a földingatlan adását-vételét, bérbeadását, Ezek azonban csak szaba­dabb kezet adnak a paraszt­nak, és visszaadták régi ter­melési kedvét. Ezenkívül szá­mos fontos kérdés vár még megoldásra. Egyik ilyen kér­dés a mezőgazdaság fokozott gépesítése. Sokat beszéltünk a múltban a gépesítésről és keveset tet­tünk megvalósítása érdekében. Ma még többet kell róla be­szélni, de úgy, hogy holnap már valóság lesz a kimondott szóból. Csak 1955-ben 6 613 traktort helyeztek üzembe a mezőgazdaságban. Tehát az ország valamennyi lakott te­rületére jut kettő belőlük. Ezek a traktorok valahol áll­nak vagy félkihasználásra van­nak kárhoztatva. Első feladat felmérni traiktorállományun- kat és minél előbb a paraszt­ság — a termelőszövetkezetek és egyéniek — rendelkezésére bocsátani. Ennek számtalan módja le­het. Az egyik faluban bérbe­vesznek traktorokat, a másik­ban társulnak a gazdák és megvásárolják a gépet, a har­madik helyen a gépállomástól, a földművesszövetkezettől köl­csönzik egy-egy idénymunka elvégzésére. A mód bármilyen is legyen, a cél egy: Jobban kihasználni a jelenlegi mező- gazdasági gépparkot és többet termelni. Az iparon és a helyes ipa­rosításon múlik, hogy a mező- gazdasági gépesítése ne egy további terv, hanem igen kö­zeli jövő legyen, hogy az olyan egyszerű gépeket, mint a tár­csa, fogas, csigatriőr és maga a traktor 10—15 gazda össze­fogva megvásárolhassa. Inkább kétharmadrészben ihasZnálják fel a parasztok a megvásárolt gépet, minthogy a faluban csak egy napot is késsen a szántás, . vetés, betakarítás, mert ez országosan már több vagon termésveszteséget je­lent. Sajnos ilyen eset a múlt­ban gyakran előfordult s a magyarázata legtöbbször a géprevárás volt. Várjon a gép, de a mező­gazdasági munka egy percet sem! Természetesen meg kell vizs­gálni azt is, hogyan lehetne a mezőgazdasági gépek élettarta­mát. fokozni, hogy ne egy-két évre adja ki a pénzét a pa­raszt, de a fia is azt mond­hassa az unokának: Ezt még a nagyapád használta! Itt kell megemlíteni, hogy ne igyekez­zünk a régi, „hagyományos” gépeket gyártani. Vegyük át a külföldi ipartól mindazt, ami jó és főleg olcsóbb. A G-35-ös traktor kiváló volt valamikor és világhírnévre tett szert, de ma erről már csak oklevelek tanúskodnak. Jobb, korsze­rűbb és olcsóbb traktorokat gyárt a külföldi ipar. Vagy térjünk át mi is új típusok gyártására vagy vásároljunk külföldön, ha az kifizetőbb. Ne csak beszéljünk a jövő­ben a műtrágya használatáról, de adjunk lehetőséget a pa­rasztoknak, hogy kipróbálják. Bár a számok azt mutatják, hogy míg 1949-ben 12,4 kiló jutott egy holdra, addig 1955- ben már 27,3 kilót termeltek a gyárak egy holdra átszámít­va. Mégis azt kell mondani, hogy visszaesés mutatkozik a műtrágyagyártásban. Ugyanis 1954-ben 32,5 kiló jutott egy holdra átlagosan. Nem csök­kenteni, hanem fokozni kell a termelést, mert adatok bizo­nyítják, hogy a befektetett műtrágya értéke a termés­átlagokban négyszeresen meg­térül. Kívánatos lenne a fal­vakban a műtrágya elosztást a végrehajtó bizottságra bízni, amely ismeri a falu határát, a földek minőségét, nyilvántart­ja és betartatja a helyes ve­tésforgót. így nemcsak egyes területek, de idővel az egész falu határában javulna a föld tápértéke, mivel az utóbbi idők helytelen gazdálkodása sok erőt kivett a földekből. Mindez csak egy kis töredé­ke a mezőgazdaság fejlődését érintő kérdéseknek, s kívána­tos lenne ha, azok, akik köz­vetlenül érintve vannak a me­zőgazdasági munkákban, nyil­vánosan is elmondanák véle­ményüket, hogy összesítve azo­kat, helyes úton induljon meg jövő évben a mezőgazdasági termelés. Gáldonyi Béla Vihar söpört végig Magyar- országon. Testeket és lelkeket tört össze villámaival, s álmo­kat tépett szét mennydörgé- 1 sével. Csendesedő orkánja mö- 1 gött hideg tél, súlyosodó ke- 1 nyérgond, nyugtalanság és a 1 holnaptól való félelem lépked 1 kérlelhetetlenül. . Gondterhelten barázdás az édesapa homloka és kisírt, ■ riadt az édesanya szeme. Mi I lesz? Mit hoz a tél, amely l máskor is tragédiája volt a I laposerszényű sokgyerekes csa- i ládoknak? Országos sebek I gyógyítása mellett jut-e elég ( .szén a kályhába, kenyér az asztalra, ruha, cipő a gyere- (kekre? Megannyi gond, meg ( annyi kérdőjel. A gyermek akaratlanul is átveszi a szülő l nyugtalanságát, bizonytalansá- • gát. Teljes feledést, vídámsá­! got, gondtalanságot elsősorban pajtásai között kap, amikor • homályba merül minden baj, s a hideg lakás, lyukas cipő, híg i leves, csak a játék, tanulás, ) barkácsolás lebeg a kis csillogó 4 szemek előtt. 5 Ezek a gondolatok kavarog- f tak fejemben, amikor tegnap \ délelőtt leültem a gyárvárosi \ napközi gyerekei közé, s néze- \ gettem a sok vidám kislányt, ' kisfiút, amint a hosszú aszta- 5 lók fölé görbülve rótták a be- J tűket, olvastak, tanultak, s > néha-néha, amikor a tanító J néni nem nézett oda — paj- f koskodtak. A Sok családnak, ahol apa és anya egyaránt munkába jár, áldás a napközi, ahol bizton­ságban és melegben, meghitt kis barátságos fészekben tud­ják gyermeküket. Fészek? Me- i leget, ételt, biztonságot, nyu- 1 galmat és derűt értek alatta. 1 Ezt értem, s ezt éreztem, ami- 1 kor a gyerekek között ültem. 1 Ide nem hatol be a külső vi- 1 lág gondja-baja. Barátságosan 1 duruzsol a tűz a nagy fekete 1 vaskályhában. Megnyugtató érzés, hogy bármennyire is dudál a szél a kéményben, s bármennyire is ropog regge- ' lenként a hazulról elindult gyermekek talpa alatt az utcai pocsolyák egyre vastagodó jege, itt mindig meleg, kedves, ba- ' rátságos közösségre lelnek a j kis iskolások. f Néhány héttel, vagy hónap­pal ezelőtt csupán azt láttuk volna meg a napköziben, hogy a közösség jó, az együtt tanu- > lás eredményesebb, az édes- I anyák gondja kevesebb, s az > állam a szülők átlagos három ► forintjához hozzáteszi a maga Fúrni szeretnének | A Komlói Mélyfúró Vál- < lalat munkásai dolgozni szc-j relnének. A kisebb berende- < zéseket igyekeznek beindí- ( tani, Hidason, Kárászon már I fúrnak is. A nagyobb beren­dezések megindításának azon I ban ma még tóbb akadályai van. A legnagyobb a rendes! közlekedés hiánya s a kijárá- * si tilalom. A nagy fúróberen- * dezéseket ugyanis nem lehet* csak egy műszakban üzemel-* telni, mert ennyi idő a ki- és * beépítéshez kell s nem ma-' radna semmi a fúrásra. Foglalkozni tudnának a' már elkészült lyukakon lé­vő berendezések átszállításá­val, de sajnos a jövőre nézve még semmit sem tudnak. Nem tudják, hogy a tervezett fúrásokat elvégezhetik-e, lesz-e majd megrendelés, lesz-e pénz beruházásokra. Remélik, hogy hamarosan vá­laszt kapnak ezekre a kér­désekre. A vállalatnál a kényszerű helyzet teremtette hetekig tartó munkaszünet nem oko­zott súlyosabb károkat, őrsé­geket állítottak a fúróberen­dezések mellé s mind a 14 fúrólyukat feltöltöttek iszap­pal, nehogy a közetnyomás következtében beomoljanak. Minden munkahelyen különö sebb nehézség nélkül meg­kezdhetnék a munkát. A munkások zöme a vállalatnál maradt s most már türelmet­lenül várják, hogy mielőbb döntsenek a sorsuk felett. Meg nyúltak a MllVflUT-buszok Tegnap reggel a budapesti VIÁVAUT pályaudvarról az or­szág legtöbb útvonalaira meg­indultak az autóbuszok. Az Engels téri pályaudvarról teg­nap reggel 13 járat indult, 18 Jutóbusszal Pécs, Salgótarján, Csepel, Baja, Győr és több más Eontos útvonalra. Délután még további 15 kocsit indítóiak az mszág legkülönbözőbb pont­jaira. Határozat a toVt munkaszüneti napokról A kormány határozatot ho- Eott a fizetett munkaszüneti lapokról. A határozat értelmé- Jen január 1., húsvéthétfő, áp- ■ilis 4, május 1., augusztus 20 ;s karácsony mindkét napja izetett munkaszüneti nap. — Március 15 — nemzeti ünnep, .anítási és hivatali szünnap. jorinijau is, így gonaosnoaiK a gyerekekről. Ma több, sokkal több ennél a napközi. Az a 30—50 gyerek, aki itt van, jó helyen van. S az a 30—50 édesanya, aki ide küldte gyerekét, nyugodtan dolgozhat, vagy nyugodtabban állhat sorba kenyérért, zsírért, cukorért, mert helyettesíti a szülőket kedvességgel, jóaka­rattal, meleg simogatással a tanítónéni — dr. Czimber Jó- zsefné és a tanító bácsi — Mikicsér Rudolf. Helyettesíti őket, s ugyanakkor jó peda­gógus kézzel nevelgetik, irá­nyítják, segítik, tanítják a gye­rekeket, hogy jobb legyen a bizonyítvány, kielégítőbb az udvariasság, magabiztosabb, bátrabb a fellépés., A tanulás, a kötelező foglal­kozás közben sor kerül a tíz­óraira, a finom ebédre, uzson­nára, s a játékra, amely a nap fénypontja. Jó érzés látni a sok kipirult arcú apróságot, amint kergetőzés után frissen, üdén, hangos énekszóval betó­dulnak a terembe, decemberi hüssel, vidámsággal, csattanó egészséggel. Jó ez a napközi, mert a koszton, tanári felügyeleten, irányított tanuláson túl hasz­nos a gyereknek a közösségi élet is. Jobban, egészségeseb­ben fejlődhet teste-lelke. Mégis felvetődik bennem a gondolat, hogy mindez elegendő-e. pó- tolhatja-e a családot, az anyai nevelést, fejleszti-e az otthon szeretetét, megbecsülését, érté­kének felismerését? Hány, de hány édesanya maradna otthon, ha tehetné! Jobb lenne a gyereknek is. De a munka is az ő érdekében történik, hogy több legyen a kenyér, a ruha, s gyakrabban kerüljön hús az asztalra. Me­lyik fontosabb hát a kettő kö­zül? Azt hiszem mindkettő, s egyformán! Vajon mikor ju­tunk el odáig, hogy sok-sok édesanya leghőbb vágya telje­süljön, s ne kelljen kenyeret keresnie reggeltől estig, házi munkát végeznie estétől éjfé­lig, s közben ne kelljen meg­fosztani a gyereket a szülői gondviseléstől, neveléstől, gya­koribb anyai simogatástól. Mi­kor érjük el, hogy elég a csa­ládfő keresete, s az édesanya pedig olyan otthont teremt, amely biztonságos fészek a legnagyobb viharban is? Mi­kor teremtjük meg az egész társadalom megelégedettségét a sok-sok munkás-család bol­dogságán keresztül? TENKELY MIKLÓS. A borforgalmi adót ezután is meg kell fizetni Újabb kedvezmény a pálinkafőzésnél Á Magyar Népköztársaság ifelsőbb ügyészének közleménye Mint ismeretes, a kormány eltörölte a begyűjtést és a me­zőgazdasági járulékot is meg­szüntette. Ezek az engedmé­nyek nagy terheket rónak az államháztartásra s ezért a borforgalmd adónál adócsök­kentésre lehetőség nincsen. A megyei pénzügyőrség még a szüret megkezdése előtt fel­hívta a megyében lévő bor­termelők figyelmét, hogy a musttermésük mennyiségét a szőlő fekvése szerint illetékes pénzügyön szakaszon jelentsék be. A rendkívüli állapotokra ^ való tekintettel azt is lehetővé A tették, hogy akik a bejelentés-J nek nem tehettek eleget azt pó- A tolják. Azok ellen a termelők J ellen, akik még ezután is el­mulasztják a bejelentést — a törvény értelmében indítják meg a szabálysértési eljárást. A borkészletek felvétele ál- * tálában a szüret után szokott * megtörténni. A közbejött ese­mények miatt azonban erre csak a közeli napokban ke­rül majd sor. A pénzügyőrök munkájához a termelők adják j meg a kellő segítséget, hogy munkájukat zavartalanul el-1 végezhessék. Milyen kötelezettségeik van-, nak a termelőknek? A terme-, lök saját háztartásukban el-, fogyasztható kedvezményes, adótételű bormennyiség után < literenként 80 fillért kötelesek, fizetni. Általánosságban a töb-, bi bor után négy forint a üte-i renként járó adó összege. A | termelők a borokat 25 literem felüli mennyiségben értékesít-1 hetik. Aki enné] kisebb tété-1 lekben akarja értékesíteni a i bormeninyiségét, annak erre külön engedélyt kell kérnie a járási, vagy a városi tanács kereskedelmi osztályától. A termelők boraikat természete­sen csak a szesztilalom meg­szűnése után értékesíthetik. Ami a pálinkafőzést illeti, kedvezményben részesülnek a termelők: A gyümölcs és sző­lőtermelők a szeszfőzési nyers­anyagaikat ezideig csak feles­ben főzethették ki. Ez annyit jelentett, hogy a nyers pálinka mennyiség felével rendelkezett csak szabadon a termelő, mert a másik felét az állam rendel­kezésére kellett bocsátania. A kormány úgy intézkedett, hogy az előbbi pálinkafőzésd mód fenntartása mellett a termelő az egész pál inkamennyiséggel szabadon rendelkezhetik, ab­ban az esetben, ha hektóliter- fokonkint a 45 forintot kitevő szeszjövedéki forgalmi adót megfizeti. A szeszfőzdének a főzésért járó díjat ezután te meg kell fizetni. Mi lesz a villányi szőlőkkel! — Hát akkor ebből jut majd az egyénieknek, meg a terme­lőszövetkezeteknek is i— ve­tem közbe. — Ezt még nem tudjuk Le­het. De ehhez jó lenne ismerni a kormány mezőgazdasági programját, és különösen jó lenne tudni, hogy mi lesz a szőlővel? Még nem tudjuk mit akar a kormány. Mi most telepítünk 36 hold szőlőt, eb­ből tíz hold van már csak visz- sza, de ezt is hamarosan be­fejezzük. Bizonytalanságban vagyunk. Azt sem tudjuk, hogy mit csinálhatunk azzal o. földdel, amit annakidején a kiskassaiak leadtak az állam­nak, az meg nekünk adta. — Es itt van egy másik kérdés. Higyje el, a szőlészet áll vagy bukik ezen a kérdésen. Ja­nuár elsején lejár az itteni munkások szerződése. Szerződ­tetni kellene újakat. Vannak is, akik eljönnének hozzánk, de mit mondjunk nekik, nem mondhatjuk azt, hogy ennyit z ügyészi szervezet teljes rtékben igyekszik biztosíta­ni az állampolgárok törvé­nyes jogait, valamint a törvé­nyesség megsértésére őket ért sérelmek orvoslását. Az utób­bi hetek eseményei következ­tében azonban az egyes ügyészségeken az állampolgá­rok által korábban benyújtott panaszok egy részének elinté­zése, illetve az előadott sérel­mek orvoslása elmaradt. A Legfőbb Ügyészség ezért felkéri mindazokat az állam­Másodszori megkeresésre csak otthon találom a Villá­nyi Állami Szőlőgazdaság ve­zérkarát. Együtt ülnek, most nemrégen jöttek haza a sző­lőből, hát most beszélgetnek. En is mindjárt bekapcsolódom a beszélgetésbe ezzel a kérdés­sel: — Mennyi boruk termett az idén? — 1.400 hektó új, elsőosz­tályú minőségű bor van a pin­cénkben — mondják. — Ebből adjuk ki azt a 127 hektó pré­mium bort is. — Ez aztán igen. De jó volna, ha ebből a borból a szesztilalom feloldása után jutna a pécsieknek is — gon­dolom magamban és hogy meggyőződjek arról is: jövőre, vagy az elkövetkezendő évek­ben több bor lesz-e, megkér­dem: — Mennyi vesszőjük van? — öt millió vesszőre szá­mítunk. Lesz ennyi, pedig sok kárt tett benne a jég. polgárokat, akik az elmúlt he­tek eseményei előtt panaszt, bejelentést nyújtottak be az egyes ügyészségekhez és a ko­rábban előadott sérelmek idő­közben orvoslást még nem nyertek, hogy ezt a közlemény t a lakóhelyükhöz, illetve a tar­tózkodási helyükhöz legköze­lebb eső ügyészségnek írásban vagy szóban annak az ügyész­ségnek megjelölésével, ahová a panaszt benyújtották, —je­lentsék be. E bejelentést az elintézésre illetékes ügyészséghez továb­bítják, mely a törvényesség szigorú szemelőtt tartásával haladéktalanul megkezdi a sérelem orvoslása érdekében a hatáskörébe tartozó intézke­déseket, A nyugdíj megvonását sé­relmező, ügyészi szervekhez benyújtott panaszokkal kap­csolatban felhívja a legfőbb ügyészség az állampolgárok figyelmét arra, hogy ilyen irá­nyú panaszaikat a forradalmi munkás-paraszt kormány ide­vonatkozó rendeletében fog­lalt adatokkal kiegészítve köz­vetlenül a nyugdíjügyi főigaz­gatósághoz újból nyújtsák be, mert az ügyészi szervekhez be­nyújtott panaszok a kérdéses adatokat nem tartalmazzák. A panaszok éppen ez adatok hiányában érdemben még to­vábbítás esetén sem intézhe­tők el. Ezért célszerű a panaszokat . közvetlenül a nyugdíjügyi f6- 4 igazgatósághoz megküldeni meg annyit fizetünk, mert még semmiféle utasítást nem kaptunk. — Ezt a kérdést a munkás-, tanáccsal együtt megoldhatnák — mondom. — Mi már el is készítettük a tervet, de ki tudja, hogy hogyan alakul az egész. Lehet, hogy a mi tervünk nem jó, mert azt sem tudjuk, hogy mihez mérhetjük, hogy önál­lóan gazdálkodhatunk-e ezen­túl. Erre kérünk mi választ a kormánytól. Igazuk van. A munkástaná­csok és az igazgatók bár mun­kához láttak, de igen sok kér­désben még nem nyilatkoztak az illetékes szakminisztériu­mok és a kormány sem. Mi is azt mondjuk: — Várjuk a kormányprog­ramot, de várjuk azt is, hogy ( ezekre a kérdésekre intézke-j dések formájában adják mega( választ az illetékes szakmi- ( nisztériumok. , —i *—«,

Next

/
Thumbnails
Contents