Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-13 / 297. szám
Vihar az ENSZ-ben a magyar ügy tárgyalásakor Magyarország kivonult az ENSZ közgyűléséről Az ENSZ-közgyűlés kedd reggeli plenáris ülésén Horváth Imre külügyminiszter, a Magyar Népköztársaság küldötte nyilatkozatot tett. Nyilatkozatában kijelentette: „A magyar kormány delegációnkat azért küldte az ENSZ jelenlegi ülésszakára, hogy a többi államok küldötteivel együtt, az ENSZ teljes jogú tagjaként vitassuk meg az alapvető nemzetközi kérdéseket. Küldöttségünk kénytelen megállapítani, hogy az Egyesült Államok és az általa befolyásolt más államok küldöttségei nyilatkozataikban és néhány határozatban kísérletet tettek a magyar bel ügyekbe való beavatkozásra. Ezt a ma- gv^r kormány a leghatározottabban visszautasította és visz- S7a fogja utasítani a jövőben is. Akkor, amikor a magyar kérdés csaknem állandóan napirenden szerepelt, egyes küldöttek méltatlan és sértő módon léptek fel a magyar kormánnyal és annak küldöttségével szemben, olyan formában, amely összeegyeztethetetlen Magyarország szuverénitá- sával és a magyar nép önérzetével. Ezért a magyar küldöttség addig nem vesz részt a közgyűlés tizenegyedik ülésszakának munkájában, amíg a magvar kérdés tárgyalása nem az ENSZ alapokmánya szellemében történik.” Ezután az egész magyar küldöttség elhagyta az üléstermet. A jugoszláv és az ukrajnai küldött felszólalása Az ENSZ közgyűlése tegnap délután folytatta a magyar kérdés vitáját — ezúttal már a magyar küldöttség részvétele nélkül, mert mint ismeretes, küldöttségünk a durvahangú támadások miatt elhagyta a hV ii1.?é üléstermét Jugoszláv forrás szerint az ülésen felszólalt Idekovics doktor helyettes államtitkár, a jugoszláv küldöttség tagja, aki többek között a következőket mondotta: — A jugoszláv kormány számára a magyar kérdés elsősorban mindig a magyar nép jogainak és érdekeinek kérdése volt. Ez természetesen nem akadályoz bennünket, hogy a Magyarországon lejátszódó eseményeket a nemzetközi valóság legszélesebb kereteiben szemléljük. Mi mindig számításba vettük a nemzetközi érdekeket, amelyek ' a szőnyegen forogtak, azokat az intézkedéseket, amelyek valóban nyugtalanítóak, amelyele erősen érintik az európai egyensúlyt mindazzal együtt, amit egyszóval világbékének nevezünk. — Mivel elvben ellene vagyunk egy ország belügyeibe való minden idegen beavatkozási formának, ehhez tartottuk magunkat magyarország esetében is. Egyidejűleg azonban sohasem fogadtuk el azt az elméletet, mely szerint a magyar nép harca a lakosság egy részének kezdeti tévedése volt, amit fizetett külföldi ügynökök idézlek -elő. Ezzel azonban nem óhajtjuk azt mondani, hogy bizonyos elemek nem törekedtek ezt a harcot más célokra felhasználni. Másrészt viszont szembeszálltunk azzal, hogy ezt a harcot olyan célok irányába tereljék, amelynek semmi közük sincs a magyar nép igazi érdekeihez és amelyek emellett veszélyeztethették volna a békét és a nemzetközi biztonságot. Ez volt annak az állásfoglalásnak az alapja, amelyet a jugoszláv küldöttség a magyar kérdés fejlődésével kapcsolatban elfoglalt. Ezután a jugoszláv küldött a magyar események legújabb fejleményeiről beszélt, elmond va. hogy küldöttségük „reményét fejezte ki, hogy Kádár János kormánya képes lesz majd tömöríteni a lakoss*- r ,< rétegeit a program körül, melyet nyilvánosságra hozott és, hogy a lakosság jogos követeléseit kielégítik, továbbá, hogy hamarosan megkezdik a tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról.” — Kénytelenek vagyunk megállapítani — mondotta a továbbiakban a szónok — hogy vannak olyan törekvések, amelyek a magyarországi helyzetet még súlyosabbá teszik. Ezek a törekvések már elég világosan megnyilvánullak eddigi vitáink folyamán is és úgy tűnik nekünk, hogy bizonyos mértékben már feltámasztották azt a légkört, amelyről azt hittük, hogy a hidegháborúval együtt túlhaladott már. Ezek a törekvések veszedelmeseknek tűnnek valamennyiünknek. Másrészt küldöttségem kénytelen sajnálkozását kifejezni, mert a magyar küldöttség úgy határozott, hogy elhagyja a közgyűlést. Ezen a közgyűlésen voltak megengedhetetlen ügyrendi és szónoki fellépések is ellene, mégis úgy véljük, hogy a magyar küldöttség részt nem vétele a magyarországi kérdés megvitatásában nem járul hozzá az alkotó vitához. A jugoszláv küldött kifejtette, hogy a közgyűlésnek hasznosabb és építőbb szerepet kellene játszania abban a vitában, amely a magyar kérdés körül kialakult. Éppen azért helyesnek vélné —mondotta — ha az ENSZ főtitkára látogatást tenne Magyarországon, és nehezményezte, hogy erre még nem került sor. A szónok kijelentette, hogy a tizenhat állam és a hozzá csatlakozó négy küldöttség javaslata ellen szavaz. (Ismeretes, hogy ez a javaslat elítélte a Szovjetuniót.) — Nem hisszük — mondotta a jugoszláv küldött. —hogy a javaslat elfogadása kedvező hatással volna akár a nemzetközi helyzetre, akár magában Magyarországon az események folyamatára. Ez az indítvány Inkább növelni fogja, semmint csökkenteni a feszültséget. Mi tehát nem támogathatjuk. Burma, Ceylon, India és Indonézia indítványa ezzel ellentétben konstruktívabbnak látszik. Mégis küldöttségem nincs meggyőződve, hogy hatása a mai körülmények között éppen olyan lenne, amilyenre a négy küldöttség törekszik. Ezért küldöttségem kénytelen tartózkodni a javaslattal kapcsolatban. Palamarcsuk ukrajnai küldött is felszólalt az ENSZ Magyarországgal kapcsolatos vitájában. Hangoztatta, hogy a Szovjetuniónak segítenie kell a Magyar Népköztársaságot a hazai és a külföldi reakcióval folytatott harcában. Vádolta az Egyesült Államokat a népi demokratikus országokban végzett felforgató tevékenység miatt. Követelte, hogy ezt a kérdést is tűzzék a közgyűlés napirendjére. I Szovjetunió fenntartja álláspontját Az ENSZ titkárság közölte Kuznyecovnak, az ENSZ közgyűlésen résztvevő szovjet küldöttség vezetőjének december 10-én kelt, az ENSZ főtitkárához intézett levelét. A levél így hangzik: „Tisztelt főtitkár úr! Igazolom a közgyűlés december 4-én hozott határozatával kapcsolatban küldött december 4-i és 5-1 levelének vételét és van szerencsém a következőket közölni: A Szovjetunió álláspontját a fentemlített határozattal kapcsolatban a szovjet delegáció a közgyűlésen megfelelő nyilatkozatában kifejtette. A szovjet küldöttség akkor rámutatott, hogy ez a határozat újabb próbálkozást jelent arra hogy az ENSZ segítségével durván beavatkozzanak Magyarország belügyeibe, ellentmond az ENSZ alapokmányban lefektetett elveknek és a nemzetközi jog általánosan elfogadott alapelveinek. A Szovjetunió a továbbiakban is a fenti állásponthoz tartja magát“. Lapzárta: ——t: A Biztonsági Tanács javaslata: Japánt vegyék fel az ENSZ-be A Biztonsági Tanács teg-f nap délután ülést tartott, ? Napirendjén Japán és a Mon-* goi Népköztársaság ENSZ-be1" való felvétele szerepelt. { A tanács külön vitatta a két' ország kérvényét. A vita kezdetén a perui delegátus határozati javaslatot terjesztettf elő, amelyben indítványozza, \ hogy Japánt vegyék fel az', ENSZ-be. Valamennyi felszó-j, laló támogatta a perui határo-, zati javaslatot. A Biztonsági Tanács ezután szavazott és egyhangúlag elfogadta Peru javaslatát, ajánlva a közgyűlésnek, hogy Japánt vegyék fel az ENSZ-be. A Mongol Népköztársaság^ felvételi kérelme fölötti hatá-f rozatról lapzártáig nem érke-á zett be jelentés. f I (Hai! (Hat! (Haj! Christian Pineau külügyminiszter a francia nemzet* gyűlés tegnapi ülésén beszámolt arról, hogy tárgyalnak az Egyesült Államokkal Franciaország benzinellátásáról. Ez a tárgyalás azonban úgylátszik nem nyugtatja meg sem a francia, sem az angol közvéleményt, mert ugyancsak tegnap huszonhét alsóházi képviselő szóvátette, hogy növelcszik Londonban az amerikaellenes hangulat. Elmondották, hogy számos benzinkútra a következő feliratot ragasztották: „Nincs benzin az amerikaiak részére“. Egyes tietek kiralcataiban pedig ilyen felirat olvasható: „Nem '.olgáljuk ki az amerikaiakat!" A londoni amerikai nagy- civetség hivatalos szóvivője szerint a nagykövetség légi 'asséjának helyettesét kidobták londoni lakásából. Minden bizonnyal a helyzet forrósodása késztette arra z amerikai kormányt, hogy hivatalosan jóváhagyja azt szükségtervet, amely szerint amerikai olajat szállítanak :ajd a nyugateurópai országoknak, a középkeleti olajszál- tások megszakadása által okozott hiányok pótlására. Az amerikai kormány felszólított tizenöt amerikai olaj- ársaságot, kezdjék meg a Nyugat-Európába irányuló olcj- ■■zálUt&spk megszervezését. Az amerikai kormány magára vállalta az amerikai tartályhajók átirányítását a nyugateurópai hajózási vonalra. Szépségflastromnak — de csak annak — ez sem rossz! Elítélték Milo van Tegnap reggel nyolc órakor kezdődött meg a nemcsak Ju- gosziáviában, hanem az egész világon nagy érdeklődéssel várt úgynevezett Gyilasz per tárgyalása. Mint ismeretes, Mi- lovan Gyilaszt a jugoszláv törvénykönyv 118. paragrafusa ki apján helyezték vád alá, mert a francia távirati irodának adott kijelentéseiben és a newyorki New Lyder című folyóiratban közölt cikkében 2,k‘ rt okr’7"’' Jugoszláviának és az ország népének. Gyilasz védelmét három neves jogász vállalta és a tárgyalás megnyitása után az egyik védő azonnal szót emelt a tárgyalás nyilvánossága érdekében. Az ügyvéd arra hivatkozott, hogy Gyilasz hosszú idő óta nem tölt be párt vagy állami funkciót, így nem fenyegetheti az országot valamely államtitok felfedése. A bíróság azonban úgy határozott, hogy a vádirat felolvasása és az ítélet kihirdetése közötti tárgya- ásszakasz ideje alatt csak Gyilasz hozzátartozói és állami tisztséget viselők maradhatnak a tárgyalóteremben. A vádirat felolvasásán, megjelentek a jugoszláv és a külföldi sajtótudósítók. A sajtó képviselői meghallgatták az ítélet kihirdetését is. A bíróság, Gyilaszt két évi szigorított fogházbüntetésre ítélte a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság büníetőtör- vénykönyve 118. cikkelyének első szakasza alapján. Ugyanez a bíróság 1955 január 24-i ítéletével hasonló tett elkövetése miatt 18 hónapi feltételes fogházbüntetésre ítélte Gyilaszt. A bíróság most visszavonta a büntetés felfüggesztését és így Gyilasznak összesen három évi szigorított fogházbüntetést kell kitöltenie. A bíróság indokolásában kimondotta: Gyilaszt bűnösnek ítélte, — mert abbeli szándékában, hogy aláássa a dolgozó nép hatalmát és kárt okozzon Jugoszláviának — olyan nyilatkozatot adott, és olyan cikket irt a külföldi sajtó számára, amelyben a tények félremagyarázásával tévesen tájékoztatta a világ közvéleményét és ezzel támogatta a Jugoszlávia ellen indított rága- tórnhad járatot. Az ítélet kihirdetése utón a bíróság visszautasította a védelem kérését, hogy az ítélet végérvényességéig is helyezzék szabadlábra a vádlottat. A bíróság határozatát azzal indokolta, hogy azok az okok ,ame- lyek miatt Gyilaszt vizsgálati fogságba helyezték, még ma is fennállanak* Gyilasz nyilatkozata, hogy nem ismétli meg bűntettét, nem jelent megfelelő biztosítékot, tekintettel arra, hogy ez a tett feltételes büntetése idején is megismétlődött. A párizsi „dip'omáciai hét eseményei Az atlanti tagállamok miniszterei folytatták zárt ajtók mögötti tárgyalásaikat. Az ülések titkosságai ellenére is kiszivárogtak hírek a tárgyalóteremből, amelyek szerint a miniszterek elsősorban a közel- keleti és a magyar eseményeket tárgyalták. A tárgyalófelekhez közelálló körök szerint a tárgyalófelek álláspontja az, hogy a nyugati védelmi rendszert fenn kell tartani, sőt továbbra erősíteni. A török küldöttség javasolta, hogy teremtsenek kapcsolatot és szervezzék meg az együttműködést az Atlanti Szövetcégben és a bagdadi szerződésben résztvevő államok között. A tegnapi ülésen ezt a javaslatot is megvitatták. A közös értekezleten kívül szűkebbkörű megbeszélést is tartanak a küldöttségek vezetői. A tegnap délelőtti ülésen elsősorban a kö/elkeleti helyzetet vitatták meg. Délután egy háromtagú bizottság számolt be a küldöttségek vezetőinek az Atlanti Szövetség nem katonai jellegű tevékenységéről. Kik távoztak el hazánkból ? A szomorú újkori népvándorlás, a magyarok tömeges távozása hazájukból — sok kérdést hagy nyitva, nem utolsósorban azt, hogy hol volt és hol van a magyar határvédelem stb. Most azonban azt nézzük meg, kik mentek el tőlünk, milyen rétegekből tevődik ösz- sze a magyar menekültek nagy tömege. Tapasztalatunk szerint (ezt alátámasztja egész sor osztrák újság megállapítása is) körülbelül a következő csoportokból áll az új magyar emigráció: 1. Emberek, köztük rendkívül sokan az értelmiségi és gazdasági életből, akik már régen, évek óta foglalkoztak a gondolattal, hogy elhagyják Magyarországot, de vagy nem kaptak útlevelet, vagy pedig a nehézségek, veszélyek miatt nem Mertek vállalkozni a disz- szidálásra; 2. a fiatalok, akik — amióta világ a világ — szomjasak arra, hogy újat, más országokat lássanak, más emberekkel megismerkedjenek, de eddig mereven elzártuk őket ettől; 3. azok, akik az utolsó hetekben fegyvert fogtak és most a megtorlástól tartottak; 4. családok, emberek, akiket a féléiéin űzött el hazulról: félelem a háborútól, félelem a deportálástól, félelem az antiszemitizmustól, félelem a rémhírektől, a bizonytalanságtól, a káosztól; 5. bűnözők, gonosztevők, akik csak ilyen zavaros helyzetben „politikai menekültnek” álcázva remélhették, hogy valaha is beengedik őket idegen országba, helyesebben új vadászterületekre; végül 6. (ezek vannak a legtöbben) olyanok, akik jóformán minden gondolkodás, megfontolás nélkül, divatból, valamiféle hisztériának, járványnak engedve szedték össze (vagy nem szedték össze) sátorfájukat és rohantak el hazulról mondván: „ha elmennek a szomszédok, menjünk mi is ...” Sok esetben nehéz lenne lemosolyogni a félelem okait. Sok embert sokáig sajgó seb ért az utolsó hetekben, s vajmi keveset követtünk el, hogy segítsünk tisztább, előbbre látni, megnyugtatni az aggódókat. , De meg kell hagyni azt is, hogy néha elképesztő naivitás, meggondolatlanság, felelőtlenség rí ki sok menekült-törté- nrtből, amilyentől mostanában visszhangzik a bécsi utca. Most nem a mesékről akarunk írni, ez is bőven van, hiszen sokan gyönyörű, hősiességtől csöpögő történeteket találnak ki magukról, csakhogy minél szebb, előnyösebb színben tűnjenek fel. Vannak másfajta történetek is. Az egyik délelőtt négytagú, megviselt, piszkos, csapzott családdal akadtunk össze a Boter Turm Strassen. A Joint irodáját keresték. Apa, anya, két (8—10 éves) fiúcska. Persze, mint ilyenkor szokás, érdeklődtünk útjuk felől. Mikor jöttek? Ma reggel. Hol laknak? Még sehol, lágerbe a föld minden kincséért sem mennének. Helyes. Hova tették a csomagot? Sehova. nincs. Nincs? Csupasz kézzel jöttek el négyen a nagyvilágba? Miért volt ez a nagy sietség? — Mégis hogyan indultak el? — Tegnap délben az And- rássy úton szóltak nekem — mondta a „gondos” családfő — hogy autó indul a határra. Azonnal hazaszaladtam lakásomba, a Hajós utca 13-ba, :a. hagyd abba a főzést, összeszedtem a gyerekeket és már rohantunk le a gépkocsihoz. Sajnos minden ottmaradt, ruha, bútbr, rádió, írógép... Gondoltuk, hogy akinek ilyen sürgős volt, az legalábbis az ellenforradalom vezetője volt, vagy az AVO felett parancsnokolt. Milyen tévedés! Hamar megtudtuk foglalkozását is: gyermekmeséket szokott írni a magyar rádiónak. Ezért volt neki olyan sürgős. Most ott áll a bécsi utcán, minden nélkül, s ha talán mesetémában nem is szenved hiányt németül nem tud. Mi lesz ezzel a családdal. Egy másik eset. Burgenland egyik kommunista pártszervezetének helyiségében megjelent egy soproni asszony. Sírva kért segítséget. Elpanaszolta, hogy az előző napon délben kiállt a kapuba, várta 14 éves fiát. Egyszerre teherautó robogott a híd felé, tele emberekl F ‘ük volt a " a is, aki izgatottan kiabálta: „Anyu gyorsan gyere ide.” Ö gyorsan, csak amúgy kötényben felmászott a fiához, és — nem is tudja hogyan — Ausztriában találta magát. (Egyébként Sopronban lelki- ismeretlen emberek jóformán órák alatt több ezer lakost bírtak rá, hogy meneküljenek „az oroszok bombázása, légiem adásai elől“ — át a határon). Mindez nem elszigetelt jelenség, hanem, sajnos, általános tünet volt. Tétlenül néztük, hogy a propaganda hogyan szedi áldozatait. Nem kétséges, hogy egyes külföldi rádiók sok kárt okoztak és nagy lökést adtak a menekülőáradatnak, egyrészt valótlan hírekkel, rémisztgetéssel, másrészt felelőtlen ígérgetésekkel. A paradicsomi állapotok azonban általában légbőlkapot- tak voltak. Bécsben sok helyütt nem éppen hízelgő véleményt hallottunk a Szabad Európáról, amely mondhatni, Ausztria elözönlésére bíztatta a magyar lakosságot. Igazgatósággal emberfeletti az, amit az áldozatkész Ausztria és a vendégszerető, türelmes osztrák nép megtesz a menekültek érdekében. De a rettentő nagy tömeg hulláma immár átcsapott az osztrák előkészületek felett. Ennyi embert simán felvenni Ausztria nem tud. Egy kis határmenti község, Ober- pullendorf például naponta ad le SOS ~ket a bécs' hatóságoknak és a lapoknak is, hogy már nem bírja tovább: lakosságának kétszeresét teszi ki a községet elárasztó magyarok száma. S nem csak ez az egy ilyen helyzetben levő község van Ausztriában. A menekültkérdés egyre nagyobb gondot okoz Ausztriának. S aki mostanában a Burgenlandban vagy Bécsben járt, megérti Helmer osztrák belügyminiszter figyelmeztetését a világhoz: Ausztriát gazdasági és egészségügyi katasztrófa fenyegeti ha a többi ország nem lép hathatósabban közre a magyarok megsegítésére. Ilyen körülmények között ■'Tmészetesen a vérmes propagandaígérgetéseket elfújta a szél. Nagy visszatetszéssel és csodálkozással közölt egy esetet az egyik bécsi lap. Eszerint a határnál egy magyar menekült, aki még ki sem heverte az ijedtségét és még le sem rázta magéról a szántóföldek sarát, megkérdezte az osztrák vöröskeresztes nővért: — Hol lehet felvenni az 1 000 schillinget? — Milyen 1 000 schillinget? — Hát amit a rádió mondott, hogy rögtön jár minden menekültnek. Más valaki meg a „napidíjat” sürgette, ami szerinte szintén jár ... Hamar tudomásul kell venni Ausztriában, hogy a menekültnek semmi sem jár, legfeljebb kegyelem- kenyér, időleges alamizsna. Menckii’tnek lenni nem szakma, nem á”ás. hanem új küzdelem az élettel. B. t.
