Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-09 / 294. szám

2 nap r: ö 1956 DECEMBER § Az MSZMP Ideiglenes központi bizottságénak határozata (Folytatás az 1. oldalról) magyar nép számára. Az egyik legfőbb tanulsága az elleníor- radalom álcázott fellépése. Korunkban az emberiség ha­ladó eszméje a szocializmus. A szocialista és népi demok­ratikus országok egész sorának létrejöttével a szocializmus már világrendszerré változott és hatalmas vonzóerőt gyako­rolt a kapitalista országok és a gyarmati iga ellen harcoló népek tömegeire. Az ellenfor­radalom és az imperializmus éppen ezért már nem tud töb­bé a népek előtt saját zászlaja alatt az ellenforradalom, a ka­pitalizmus és az imperializmus jelszavaival fellépni. Kalóz módjára, idegen zászló alatt kényszerül fellépni nálunk is, hogy a néptömegek bizalmát megnyerje, kénytelen olyan jelszavakat hangoztatni, ame­lyek a nép előtt rokonszenve­sek. Ellenforradalom helyett „forradalom”, az imperialista gyarmati elnyomás helyett a „szabadság” és a „nemzeti füg­getlenség” jelszavaival lopako­dik be a tömegek közé, csapja be és vezeti félre őket. IV. A párt egyes kérdései Súlyos előzmények után ne­héz helyzetben kell szembe­nézniük a feladatokkal a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt — ma már az egész országban működő — pártszervezeteinek és tagjainak. Az Ideiglenes Központi Bizottság meg van győződve arról, hogy az októ­ber 30 és november 4-e közötti legmélyebb válságon már túl­jutottunk. Ha világosan lát­juk az eseményeket, s követ­kezésképpen a jelenlegi helyze­tet és tennivalókat, akkor min­den előfeltétele megvan an­nak, hogy a párt a néptöme­gekkel összeforrva, velük együtt élve és harcolva, be­csülettel betölthesse nehéz, ugyanakkor megtisztelő törté­nelmi feladatát. 1. A párt tevékenységének elméleti és politikai alapjai A Magyar Szocialista Mun­káspárt a világ munkásságá­nak élenjáró elmélete, a mar­xizmus—leninizmus tanításai alapján végzi tevékenységét. Visszavonhatatlanul szakít mindazzal, ami a múltban rossz, és helytelen volt, ugyan­akkor ápolja és továbbfejleszti mindazokat a nagy értékeket, amelyek megvoltak mindvégig a magyar kommunista mozga­lom 38 éves történelmi harcá­ban. Élesen elítéli az MDP ve­zetésének bűnös, dogmatikus hibáit, a leninizmus eltorzítá­sát. A párt történelmi feladata, hogy vezesse, segítse dolgozó népünket a szocialista társa­dalmi rend felépítésére ha­zánkban. Védi és továbbfej­leszti a szocializmus építésének mindazokat a történelmi jelen­tőségű vívmányait, amelyeket népünk az elmúlt 12 év alatt — a hibás vezetési módszerek ellenére is — az alapvető te­vékenységében marxista-leni­nista párt, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével ért élj A Magyar Szocialista Mun­káspárt a magyar munkásosz­tály egységes, forradalmi párt­ja. A kommunista és szociál­demokrata párt szervezeti és politikai egységét megteremtő 1948. évi Egyesítő Kongresszus történelmi jelentőségű határo­zata alapján áll. A párt Ideig­lenes Központi Bizottsága el­ítél minden olyan törekvést, amely a munkásosztály törté­nelmileg kialakult egységét meg akarja bontani. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a marxizmust, leni- tiizmust alkotó módon alkal­mazva, a szocializmust a magyar sajátosságoknak és a jelen történelmi követel­ményeknek megfelelően kí­vánja megvalósítani. Nem fogja más szocializmust építő országok gyakorlatát gé­piesen másolni, hanem törté­nelmi tapasztalataikat és ered­ményeiket figyelembevéve, a hazai adottságok alapján a szocializmus építésének sajá­tos, magyar útján akar halad­ni. 2. A párt szervezeti és veze­tési módszerei. A Magyar Szocialista Mun­káspárt tiszta és puritán mun­káspárt legyen. A pártszerve­zetek megalapításában támasz­kodni kell az MDP grőire, azo­kat, akik szilárdan és ingado­zás nélkül kitartanak a dolgo­zó nép, a szocializmus ügye mellett, át kell venni az MSzMP-be. Megértő, baráti, elvtársi kapcsolatot kell fenn­tartani azokkal a volt MDP- tagokkal is, akik még az el­múlt időszak megrázó esemé­nyeinek hatása alatt állanak és egyelőre nem kívánnak a párt tagjai lenni. Nem lehetnek a párt tag­jai azok, akik az internaciona­lizmus elveivel szembenállva nacionalista álláspontot képvi­selnek. Pártunk tisztaságának meg­óvása érdekében nincs helye az MSzMP soraiban a kar­rierista elemeknek sem. A megalakuló pártszerveze­tek és pártszervek a lenini szabályoknak megfelelően dolgozzanak. A demokrati­kus centralizmus elvének alapján állva szabad és szé­les viták után, a párttagok többségének döntése alapján hozzanak határozatokat. E határozatok, valamint a fel­sőbb pártszervek határozatai­nak végrehajtása minden párt­tag számára kötelező. A párt­határozatok kőtelező végrehaj­tása mellett minden párttag­nak jogában áll véleményét fenntartani és azt — ha szük­ségesnek látja — a felsőbb pártszervekkel ismertetni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt minden egyes szervét demokratikusan, alulról vá­lasztják meg. Az Ideiglenes Központi Bizottság szükséges­nek tartja a párt programjá­nak és szervezeti szabályzatá­nak mielőbbi kidolgozását és a pártkongresszus előkészítését. A program és szervezeti sza­bályzat tervezetét a párttagság egészével meg kell vitatni. A párt minden szervezete és tagja bátran lépjen fel a régi szektáns antidemokratikus ve­zetési módszerek felújításának kísérletei ellen. A Magyar Szocialista Mun­káspárt határozottan szakítani kíván azzal a régi, káros gya­korlattal is, amely eddig a pártnak, az állami szervekhez, valamint más társadalmi szer­vekhez való viszonyát jelle­mezte. A párt politikai és ide­ológiai vezető szerepét az ál­lami szervek tevékenységében és a dolgozók más társadalmi szerveiben nem utasításokkal, nem a kötelezőként kimondott határozatokkal biztosítja, ha­nem a célok és feladatok he­lyes meghatározásával, a dol­gozó nép és az ország felemel­kedését szolgáló javaslatokkal, e szervekben dolgozó pártta­gok példamutató, szerény, áldozatkész munkájával. A párt szervei és tagjai — Lenin szellemében — a dolgo­zó nép élettapasztalatában és bölcsességében bízva segítsék elő, hogy a szocializmus építé­sében minél teljesebben érvé­nyesülhessen a nép alkotó ere­je. Az MSzMP minden tagja kö­teles pártmunkát végezni. Az eddigi gyakorlattal szemben — amikor a párt munkája je­lentékeny mértékben a nagy apparátusra épült — most és a jövőben is munkáját a párt­tagok önként vállalt társadal­mi tevékenysége útján fejti ki. V. A párt előtt álló legfontosabb feladatok szocialista szektorában egy­aránt. Ezt kívánja előmozdí­tani a kormány a begyűjtési rendszer megszüntetésével, úgyszintén a szövetkezeti és állami felvásárlás kiszélesíté­sével. 6. A szocializmus építésének tudományos alapokon és tudo­mányos módszerekkel kell tör­ténnie. Mindent meg kell ten­ni, hogy a tudomány fejlődése számára a legkedvezőbb felté­telek alakuljanak ki, beleértve a szabad vitákat, a kommu­nista és nem kommunista tu­dósok együttműködését, a szo­cialista és nem szocialista or­szágok tudományos eredmé­nyeinek megismerését, külföldi utazások és tanácskozásokon való részvétel formájában is. Az irodalmi és művészeti életben biztosítani kell nem­zeti hagyományaink ápolását és fejlesztését. A szocialista­realista művészeti irányzat tá­mogatása mellett biztosítani kívánjuk minden haladó irány­zat és haladó alkotó művész érvényesülését. Tudósainknak, művészeink­nek és a különböző szakterüle­teken dolgozó értelmiségiek­nek — megfelelő szervezeti formák megteremtésével — meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a saját területükön a legnagyobb mértékben érvé­nyesíthessék tudásukat és ké­pességeiket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt mindent megtesz azért, hogy az ifjúság nyugodtan visszatérhessen az iskola pad­jaihoz, hogy a valóban de­mokratikus és nemzeti köve­telései teljesülhessenek, hogy oktatási rendszerünk megtisz­tulhasson a múlt hibáitól. 7. A jelenlegi helyzetben kü­lönösen fontos feladat az ellen- forradalmi veszély leküzdésére az erős, demokratikus karha­talom megteremtése és később a gyári munkásőrségek meg­szervezése. Az öntudatos kom­munistáknak, & régi szervezett munkások ezreinek ma a kar­hatalomban van a helyük, mert erős, szilárd karhatalmi századok, forradalmi honvéd- ezredek a néphatalom, a szo­cializmus vívmányainak védel­mezői mindenféle ellenforra­dalmi próbálkozással szemben. • A Magyar Szocialista Mun­káspárt proletárinternaciona- lista álláspontja, hogy külpoli­tikánk alapja a Szovjetunió­val és a népi demokráciák or­szágaival való szoros barátság és együttműködés, a teljes nemzeti függetlenség, önálló­ság és szuverénitás elvei sze­rint. A párt politikája első­1. A kommunistáknak most elsősorban türelmes felvilágo­sító munkával, meggyőzéssel, az ellenség leleplezésével és politikai elszigetelésével — s ha kell, fegyverrel is — küz­deniük kell az ellenforradalmi veszély ellen. Meg kell értet­niük a jóhiszemű, de félreve­zetett emberekkel, hogy aki ma a termelő munkát akadá­lyozza, vagy zavarja, az nem­csak anyagilag károsítja meg a dolgozókat, hanem egyúttal a munkáshatalom gazdasági és politikai alapját is gyengíti. Meg kell értetniük azt is, hogy a kommunisták üldözésére és megfélemlítésére irányuló kí­sérletek csakúgy, mint azok a törekvések, hogy a munkásta­nácsokból kirekesszék a kom­munistákat, az egész munkás­osztályt és végeredményben a dolgozók hatalmát fenyegető reakciós támadások. Vissza kell verni az ellenforradalom­nak azt a próbálkozását, hogy r munkástaná-sok segítségéve] <— részben félrevezetve őket, részben közéjük csempészett emberei segítségével — kira­gadja a hatalmat a népköztár­saság törvényes államhatalmi szervei kezéből. 2. A kommunisták annak tudatában végezzék munkáju­kat hogy a munkástanácsok r munkásosztály fontos szervei most is és a Jövőben is azok lesznek. Ennek megfelelően nagy figyelmet szenteljenek r munkástanácsokban végzend' politikai munkának. Segítsék elő, hogy a tanácsok mielőbb betöltsék feladataikat; az üze­mekben a munkástanácsokon keresztül valóban érvényesül­jön a munkásság joga, az ön­igazgatás. Ennek érdekében a munkások legszélesebb körei­nek bevonásával részleteiben Is ki kell dolgozni a munkás- tanácsok feladatkörét és hozzá kell segíteni a munkástanácsok tagjait, hogy a feladataik el- 'átásához szükséges ismerete­ket elsajátíthassák. Segítséget kell nyújtani az üzemek dol­gozóinak ahhoz is, hogy mun­kástanácsaikat megtisztíthas­sák az oda nem való, demagóg, deklasszált, helyenként fasisz­ta elemektől. 3. A kommunistáknak moz- gósítaniok kell az összes be­csületes dolgozókat, a szak- szervezetek, a munkásosztály hagyományos érdekvédelmi szerveinek megvédésére, az osztályellenség támadásával szemben. Minden segítséget és támogatást meg kell adni ahhoz, hogy a szakszervezetek tevékenységükben leküzdjék a korábbi években volt bürokra­tikus vonásokat és valóban a dolgozók érdekeinek hathatós védelmezőivé és képviselőivé váljanak. 4. Az Ideiglenes Központ Bizottság azt tartja, hogy a kormánynak az illetékes álla­mi szervek és a legjobb gazda­sági szakemberek bevonásá­val mielőbb ki kell dolgoznia az új helyzetnek megfelelő gazdaságpolitikát. E gazdaság politikának minden tekintet ben gazdasági adottságainkon és sajátosságainkon kell épül­nie. Segítenie kell messzeme­nően az egyéni kezdeményezés és szaktudás érvényesítését. A népgazdaság érdekelnek meg­felelően alkalmazni kell az anyagi ösztönzést minden terü­leten, így a műszaki fejlesztés előmozdítására, a minőség ja­vítására, az önköltség csök­kentésére, a munka termelé­kenységének emelésére. A ter­vezés fontossága nem csökkent, de a feladatkörének meg kell változnia és elsősorban a nép­gazdaság legfontosabb arányai és fejlesztési iránya megálla­pítására kell figyelmét fordí­tani, ahol ez a szocializmus építését nem veszélyezteti, na- gyob lehetőséget kell biztosí­tani a magánszektor fejleszté­sére. Egész gazdaságpolitikánk fő kérdése, hogy a nemzeti jöve­delem elosztásában, gazdasági beruházási terveink készítésé­ben elsődleges szempont a dol­gozók életszínvonalának foko­zatos emelése legyen. 5. A Magyar Szocialista Mun­káspárt egyik legfőbb felada­tának tekinti a népi állam- hatalom alapjának, a munkás­paraszt szövetségnek állandó erősítését. Kormányzatunk me­zőgazdasági politikájának ezt az alapvető célkitűzést kell szolgálnia. A dolgozók élet­színvonal emelése érdekében elő kell segíteni a mezőgazda- sági termelés erőteljes fellen­dítését, az egyéni paraszti gaz­daságokban és a mezőgazdaság rendű feladatának tartja, hogy mihamarabb tárgyalások lm dúljanak az SZKP és MSZMP vezetősége, valamint a Szov­jetunió és a Magyar Népköz- társaság kormánya között, hogy a szocialista országok kö­zötti teljes egyenjogúság és ön­állóság, valamint az egymás belügyeibe való be nem avat­kozás alapján rendezzék a két ország közötti viszonyt. Az Ideiglenes Központi Bi­zottság sürgető feladatának tartja és javasolja a kormány­nak, hogy készítse el a no­vember 4-i kormánydeklaráció célkitűzéseinek megfelelően a fő politikai és gazdasági kér­dések megoldásának tervét, a kibontakozás programját, a nemzet haladó erőinek össze­fogása és a szocialista demok­rácia továbbfejlesztésének alapján. Elvtársak! Előttünk, kom­munisták előtt nem egyszer állottak már a maihoz hasonló súlyos és bonyolult feladatok, de a munkásosztály legyőzhe­tetlen erejére támaszkodva, szövetségben a parasztságba és együtt a haladó értelmiség­gel, most is leküzdjük az el lenforradalmat és megteremt­jük a független, szabad, de­mokratikus és szoc'allsta Ma gyarországot. A Magyar Népköztársaság külügyminisztériumának jegyzéke az Egyesült Áramok budapesti követségéhez Az Amerikai Egyesült Ál­lamok budapesti követsége válaszolva a külügyminiszté­rium korábbi jegyzékére, kö­zölte, hogy jelenleg már nem működik rádióleadó a követsé ­gen. A jegyzékben az Egyesült Államok budapesti követsége a rádióieadó üzemeltetését azzal indokolta, hogy több ízben hu­zamosabb időre megszakadt kapcsolata kormányával. A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma decem­ber 8-án átadott válaszjegyzé­ke a következőket állapítja meg; a minisztérium megelé­gedéssel fogadja a hivatkozott számú jegyzék azon közlését, hogy a rádió adó-vevő készülé­kek működtetését megszüntet­ték, de ugyanakkor megálla­pítja, hogy a jegyzékben kö­zölt érvek — amelyekkel a rá­dió adó-vevő készülékek ügyé­ben küldött jegyzékben közölt tényeket igyekszik megmagya­rázni — minden alapot nélkü­löznek és így a való helyzet feltárása céljából a miniszté­rium szükségesnek látja a kö­vetség figyelmét felhívni az alábbiakra: Miután a követségnek az 1956 október 23-a utáni idők­ben szerzett gyakorlati tapasz­talataiból is ismeretes, az ese­mények alatt a minisztérium bármely időben elérhető volt, tehát módjában állt volna en­gedélyt kérnie rádió adó-vevő készülékek üzemeltetésére. Az a tény, hogy a kérelem benyúj­tását a követség elmulasztotta, arra a következtetésre adhat alapot ,hogy az adó-vevők működtetése olyan célból tör­tént, amely még normális kö­rülmények között sem enged­hető meg. A minisztérium a való hely­zet tisztázása céljából rá kí­ván mutatni arra a tényre is, hogy a szóbanforgó időszakban — ismerve a távközlésben elő­állott nehézségeket — mind a követség részéről kormánya felé ,mind az amerikai tudó­sítók részéről ügynökségeik felé — saját berendezésein ke­resztül vállalt és továbbított anyagokat. A fenti tények kellően bi­zonyítják, hogy a követség nem használta fel azokat a lehetőségeket, amelyek segít­ségével elkerülhető lett volna a rádió adó-vevő készülékek törvénytelen üzemeltetése. A minisztérium bízik abban, hogy az Egyesült Államok kö­vetsége a jövőben az ilyen ese­tek elkerülésével is tartózkod­ni fog a Magyar Népköztársa­ság szuverénitásának és a szo­kásos, valamint általánosan elfogadott nemzetközi jogsza­bályok megsértésétől és fel­használja ezt az alkalmat is, hogy az Amerikai Egyesült Államok követségét nagyrabe­csüléséről biztosítsa. Budapest, 1956. december 8. Rémhír születik A rendőrhadnagy előtt ala­csony, gumicsizmás fiú ül. Ti­zennyolcéves. A neve: Városi Imre. Szőke göndör haját Igaz­gatja és gyomrát maszírozza minduntalan. Sok a gyomor­savam — mondja kesernyés mosollyal. Nyolcadikán állították elő a lakásáról. A vád: rémhírter­jesztés: A Széchenyi-akna nagytermében ő engedte szár­nyaira a rémhírt, amely aztán sok ember fülét megjárta: a Széchenyi téri tüntetésnél egy karhatalmista lelőtt egy gyer­mekét karjában tartó asz- szonyt. — Fenntartja-e még most is az állítását? — kérdi a rendőr­hadnagy. — Igen. Hiszen reggel töb­ben is mondták, hogy ők is látták az esetet. Bűnösnek nem érzi magát. „Mindig az igazat mondta. Ezt az esetet is látta. Saját sze­mével” — hajtogatja. A kihallgatás hivatalos rö- vidségű kérdéseire, röviden, értelmesen válaszol. Kecelen született, apja jelenleg ko­vács, azelőtt cséplőgépük és fűrésztelepük volt. Vagyonuk egy családi ház és nem egészen egy hold föld. Ö maga szep­tember óta él Pécsett, csillés a Széchenyi-aknán. Ennekelőtte dolgozott már a keceli tőzeg­telepen, ipari tanuló is volt a keceli KTSZ-nél, de onnét ön­kényesen kilépett, dolgozott két hónapig a kalocsai paprika­malomban, a taksonyi állami gazdaságban, ezután otthon volt vagy félévig, azután be­állt bányásznak. Az október 23-a óta lezaj­lott megmozdulásokban nem vett részt. Hazament a falu­jába. December elsején jött vissza a fizetésért. — Hogyan került hetedikén délután a Széchenyi térre? — Ebédelni indultam az egyes számú büfébe. — Vála­szol a hadnagy kérdésére. — Az autóbuszmegállónál azután elkapott a tömeg, és sodort lefelé, nem tudtam kiszaba­dulni a sorból. — És hol történt a lövés? Hol lőttek az asszonyra? — A megyei tanács előtti villamosmegállónál felálltam a járdaszigetre, ott egy kar- hatalmista, — úgy qondolom katonaruhás — a hóna alatt tartott fegyverből két lövést adott le. Nem messze tőlem egy asszony, karján a kisgye­rekkel, lerogyott. Azután a tömeg utat nyitott, mert egy mentőautó jött, és az elvitte az asszonyt. — Látta, hogy az asszony valóban megsérült? — Azt láttam, hogy lero­gyott. Aki nem sérül meg, nyilván nem rogyik össze. — m történt ezután! — Ezután csak azt láttam, hogy megáll a mentőautó és kinyitják az ajtaját. Többet nem láttam, mert a tömeg el­sodort és csak az Ágoston té­ren tudtam kiszabadulni a sorból. — Tehát fenntartja továbbra is azt, hogy látta azt, hogy egy karhatalmista lelőtt egy asszonyt? — Fenntartom. — Hangzik az utolsó felelet a jegyzőkönyv első részéhez. A második rész ezután kö­vetkezik. Lássuk az őrizetbe­vett bizonyítékait. Hol lehet egy sebesült asszonyt keresni? Lássuk a mentőket. Telefonon folyik a . szembesítés. Az őri­zetbevett Városi Imre kérdez, a mentők felelnek. A baleseti napló szerint he­tedikén délután a Széchenyi téren a mentők senkit sem vettek fel. Nem tudnak a sebe­sülésről. Hátha tévednek a mentők. A baleseti napló sem szenUrás. Nézzük a kórházakat. I. számú sebészeti klinika. Dr. Bara­nyai, az ügyeletes orvos veszi fel a kagylót. Az ambuláns naplóban nem szerepel ilyes­mi. De tudomása sincs arról, hogy lőtt sebbel női beteg ke­rült! a kórházba. A II. számú sebészeti klinika ügyeletese is ezt mondja. Egy férfi ápoltjuk van, aki hetedikén került hoz­zájuk sebesülten, nő nincs. Pe­dig ha történt volna sebesü­lés, hozzájuk kerül, — mert mint mondja — ők voltak ak­kor az ügyeletes kórház. 4. gyermekklinika belgyógyászati ügyeletes orvosa sem tud sebe­sült gyermek beszállításáról, a sebészeti osztály ügyeletese, Irma nővér pedig határozottan állítja, hogy hozzájuk sem ke­rült sebesült gyermek. A megyei kórház vonala fog- la.lt, a nőgyógyászatot és a más szak-Jelinikákat nem hív­ják fel. Szinte lehetetlen, hogy oda vigyenek sebesültet a sebé­szeti klinika szomszédságából. Az Anatómia nem veszi fel a telefont, — úgy látszik az esti órákban ők nem tartanak ügyeletet — a pécsbányatelepi kórházat azért nem hívják, mert Városi Imre nem kívánja. Ha ott lenne az asszony, a bányászok már mondták vol­na reggel — mondja. Hol lehH az állítólag súlyo­san megsebesített asszony? Ha nincs sehol, akkor úgy­látszik én vagyok a bolond — mondja — pedig láttam, per­sze, lehet az asszony nem azért esett össze, mert lelőtték... — bizonytalankodik az*án — de elesett... Nem tudom. . A kihallgatásnak vége Vá­rosi Imre aláírja a jegyzőköny­vet. Az eljárás megindult. A vád: rémhírterjesztés. KP.

Next

/
Thumbnails
Contents