Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-31 / 311. szám

1956 DECEMBER 31 IV * P ! Ó 3 ÚJESZTENDÖ - REMÉNYEK. ERLEIŐJE Legyen nyugodt, békés az életünk Lapunk munkatársa felkereste Vajda Jó­zsef csapatvezető vájárt, a Petőfi-aknai mun­kástanács elnökét, hogy mondja el: milyen vágyakkal, kívánságokkal vág neki az újesz­tendőnek. Hozzászoktunk, hogy az ilyen újévi körkérdések alkalmával egészen személyes jellegű kívánságokkal, óhajokkal hozakodnak elő a meginterjúvoltak. Ezidén azonban — Vajda Józsefnél és a többieknél — nem így történt. Az ország nehéz helyzete, a vala­mennyiünkre nehezedő nagy-nagy felelősség más vágyakat kelt ma a szívekben, mint aho­gyan az eddig volt. Lássuk hát, mit kíván, mit szeretne az új esztendőben megélni Vajda József csapatvezető vájár? • Elsősorban azt kívánom, hogy a kormány tagjai a jövőben is szívükön viseljék a dol­gozó nép sorsát, annak érdekeit s ne fordul­jon iöbbet elő az, ami a múltban történt. Én. mint a Petőfi-aknai munkástanács el­nöke külön kérem a kormánytól, hogy sokkal több megértést tanúsítson a munkástanácsok iránt. A vezetésben gyakorlatlan új embe­rekből tevődik össze ezeknek a tanácsoknak többsége, s teljesen új utakon haladnak. Ép­en ezért fokozott segítségre, támogatásra szo­rulnak, hogy életképessé váljanak. Kívánom még, hogy nyugodt, békés legyen az életünk. Ne legyenek többé törvénysérté- ' sek, a néptől elszakadt vezetők. A törvények a dolgozó népet, a becsületes embereket védjék, s ne ellenük szolgáljanak. Szeretném, ha az új esztendőben a kölcsönös megértés, egymás nemzeti érdekeinek tiszteletbentar- tása mellett rendeződne a magyar—szovjet viszony, s népünk most már valóban elindul­na a jobb, szabadabb élet útján. Nekünk az új esztendőben sok új mun­kásra lesz szükségünk. Sok olyan családos dolgozó jelentkezett máris, akinek ha la­kás! tudnánk biztosítani, szívesen végezne bányamunkát. Sajnos a lakásigényeknek még a 20 százalékát sem tudjuk kielégíteni. Pedig ha legalább 150—200 új munkást felvennénk, nagyon jelentős mértékben emelkedne terme­lésünk. A kormány ígért lakást a bányászok­nak. Szeretnénk, ha már a tavasszal Vasas­banyán is a saját szemünkkel győződhetnénk meg az ígéret valóraváltásároL Szeretnem, ha a mi üzemünk bányászai is kivétel nélkül megértenék az ország nehéz gazdasági helyzetét, s az új évben úgy kezde­nék meg és folytatnák a munkát, hogy azzal is hozzájáruljanak a jólét mielőbbi megterem­téséhez. Mi, a munkástanács tagjai úgy kívánunk dolgozni, hogy tevékenységünk mindenkép­pen az üzem. az ország érdekeit szolgálja. Elmondta: VAJDA JÖZSEF csapatvezető vájár, a Petőfi-aknai munkás- tanács elnöke. Az egész munkástanács óhaja A pécsi szénibányák munkástanácsainak tagjai fontos dolgokról, a termelés új formá­ban való megszervezéséről és a bürokrácia csökkentéséről, felesleges munkakörök meg­szüntetéséről tárgyaltajk, amikor lapunk munkatársa felkereste őket. Az 1957-es esztendőtől elsősorban azt vár­ják a munkástanács tagjai, hogy önálló és rentábilis gazdálkodást folytathassanak. Az önállóságot úgy képzelik el, hogy minden ter­melő egység, az országos szénszükséglete' figyelembevéve, a saját maga által elkészített terv szerint dolgozzon. A termelő egységek munkáját egy igazgatóság fogná össze, amely­nek tevékenysége a pénzügyi, értékesítési, anyagbeszerzési, műszaki fejlesztési, beruhá­zási és egyéb hasonló jellegű műveletekben merülne ki. Sajnos, a Szénbányászati Minisztérium nem ért egyet a munkástanácsnak ezzel az. elkép­zelésével. A minisztérium a komlód és pécsi tröszt felé egy kerületi főigazgatóságot akar még szervezni. Ezt a főigazgatóságot a mun­kástanács tréfásain „kis m.inísztérium“-nak nevezte el. A munkástanács tagjainak az a véleménye, hogy a kerületi főigazgatóság nemhogy csökkentené, hanem növelné a bü­rokráciát és létesítése azt a célt szolgálná, hogy a minisztériumban feleslegessé vált író­asztalokat ide helyezzék el. Ahhoz, hogy a termelés teljes mértékben zökkenő nélkül meginduljon, feltétlenül szük­séges a bizalom, szükséges az, hogy. a bányá­szok bízzanak vezetőikben és a munkás­tanácsban. A bizalom megteremtéséhez szükséges egyes olyan személyeknek az eltávolítása a vezetésből, akik kompromittálták magukat az elmúlt években, eljátszották a dolgozók bi­zalmát. Így pl. már eltávolították a tröszt éléről Vereekei Lajos igazgatót. A munkás- tanács most olyan igazgatót szeretne a tröszt élén látni, aki jó szakember, jól ért a bá­nyához. A jó munkának feltétele a szakszervezettel és az MSZMP szerveivel való együttműködés. Az új évnek elsőrendű feladata lesz az együtt­működés megteremtése. Persze, ez csak úgy jöhet létre, hogyha mind a munkástanács, mind a szakszervezet és az MSZMP szerve­zete tiszteletben tartják egymás jogait és bíz­nak egymásban. A Pécsi Szénbányászati Tröszt munkás­tanácsa bizalommal tekint az újesztendő elé. Örömmel üdvözli a munkástanács a kormány­nak azt az intézkedését, hogy jóváhagyta 500 lakás építését a tröszt dolgozói részére. A lakásépítéssel kapcsolatban már folyamatban van a helykijelölés és a beruházási terv el­készítése. Népünk életében az újesz­tendő épp ti olyan nevezetes nap, mint karácsony, húsvét, pünkösd, Péter-Pál, Balázs, Medárd, vagy Luca-napja. J Régi hagyományok, szólás- í mondások fűződnek az újév-, i hez s ezekben hűségesen visz 1 szat-ükröződik a falu népének i gondolatvilága, a néphit. 4 Sellyén például azt tartják, } hogy „Ujesztendőben nem szoktak tikot őni, nehogy ki­kaparja az évi hasznot. Disz­nóhúst ettek újesztendő nap­ján, mert a még bétúri a hasznot“, vagy „A rigieknek az vöt a szokásik. hogy az esztendő első napján sömmit ki nem adtak a házbu, mer , ha kiadtak, akkor abba az i esztendőbe sok vót a kiadás'1. Hegyszentmártonban az új­esztendő hajnalán az a szo­kás, hogy az ivattyutályuba ezüst pénzt és egy tojást tesz nek, hogy abban az évben sok pénze legyen a háznak és tele legyen az istálló jó­szággal. Gödreszentmárton- ban újévkor piros almát tesz­nek a mosdóvízbe, hogy a mosakodó szép legyen. A diósviszlóiak azt tartják, hogy „Újév napján nem jó pénzt kiadni, mert akkor az év minden napján pénzt kell kiadni“, a drávapisk’.eknek viszont az az álláspontjuk, hogy: „Ha újévkor beteg em­berrel találkozunk először, akkor betegek, ha egészséges sei találkozunk, akkor egész­ségesek leszünk“. Nagytótfaluban újesztendő napján az a hit járja, hogy: ( „Újév reggelén hajnalban ki- mennek a leányok az utcára i s amilyen keresztnevű férfi­vel találkoznak elsőbben, ( olyan keresztnevű lesz a fér­jük’1. fis végül hadd álljon itt( a hör nyékié k mondása: „Ha i újévkor a szobasarkát beme- { szeljük. nem leszünk fejfá­jósak“. Régi szólás-mondások, hie­delmek ezek, amelyek az idő­sebb nemzedékről maradtak I a fiatalokra. Hogy hisznek-e < bennük a fiatalok? Ki tud- ( ja... Talán igen, talán nem. I De egy bizonyos: több aszpi­rin fogy a falusi patitkákban, ] mint amennyi mész a festé­kestül — fejfájás ellen. P. J. Újév után költözik.. • A mecsekpölöskei régi tanácsházáról már levették a táblát, az új tanácsházát pedig még belülről tatarozzák, s így a tábla nem „illetékes” a homlokzatán. A költözködést az tette szükségessé, hogy a tanács nemrégen elhalározta: jóvátesz egy — 1951-ben elköve­tett — igazságtalanságot. Az igazságtalanság áldozata Keresztes And­rás középparaszt, a régi tanácsháza tulaj­donosa. Hol van. hot él? A saját portáján. Hátul, egy kétszer kétméteres, ólnál alig ma­gasabb szobában. Valamikor a nagy pajtához ragasztották és eredetileg mosókonyha volt. Keresztes András az istállóban kosarat fon. Vizes a kövezet, az istálló falát kiverte az izzadság, s az ajtó hasadékain veszettül süvít be a hideg. Állandó vendég itt a köszvény ... De hova menjen? Egy hét múlva már nem lesz ilyen gondja. Csupán egy hét már... de öt esztendőt kel­lett eltöltenie a nedves fészerben, embernek nem való lakóhelyiségben. — Miért? — Kulákot csináltak belőlem. Bosszú dolga volt. Egyik rokonom tette... ő tűrt ki a sa­játomból. Aztán könnyes szemmel meséli: Ö volt a falu utolsó bírója. Nem akarta „elvádolni”, mégis megválasztották. Egyszer jött a távoli rokon, hogy szántsa meg a földjét. Négy hold az egész. Nem vállalta. Nem vállalhatta. Ma­gának is volt tizenhat holdja, s mellette a bírói tisztség ,.. Később a rokon bort kért. Bort sem adhatott. Abban az évben kevés termett. Majd meg a beadás kényszerítette. hogy lemondja a tejet amit a rokon hordott el naponta. Harag lett az eredménye — és a bosszú, öt éves nyomorúság. Először a házá­ból túrták ki. Áttették egy nedves egér-pat­kány lakta lakásba, de onnan is tovább kellett mennie, míg végül ideköltözött a saját portá­jára — lakónak. De ne hánytorgassuk a múltat, — inkább nézzünk előre. A mecsekpölöskei tanács igazságot tesz. Már visszaadták régi jogait Keresztes András­nak — erkölcsileg rehabilitálták. Anyagi elég­tételt is kap: hozzájut régi tulajdonához, megkapja házát. — Ezután a gazdálkodás is jobban megy — mondom neki. Elsírja magát. Szinte rázza a zokogás, s alig tudja kinyögni: — A gyerekeim!... Azok nélkül nem sokat ér már az életem... öreg vagyok a tizenhat holdra. — Hozza ide a fiát! Nem lehet! Ugyanis a tanács Keresztes András írásos beleegyezésével ugyan, de elvett egy szobát a házból azzal, hogy itt lesz majd a leendő pártszervezet helyisége. Pedig ez a szoba Keresztes Andrásnak a boldogságot je­lentené. Ezentúl naponta láthatná fiát, két kis unokáját. Lenne megoldás! Hiszen a volt pártházban három nagyobb és egy kisebb szoba van. Eb­ből az egyik a tanácsiroda lesz, már le is vá­lasztották. A két nagyszobában pedig a szol­gálati lakás lesz. holott eddig is csak egy szoba-konyha volt a tanácstitkár lakása. Az egyik szobán most falazták be az ajtót, mely az udvarra nyílik, s igen alkalmas lett volna párthelyiségnek. Az a helyzet tehát, hogy ad­tak is valamit Keresztes Andrásnak, meg nem is. Ha á-t mondtunk, mondjunk b-t is! Tegye­nek pontot végre Keresztes András ügyére! Ezt várja az öreg gazda az új évtől! JfLit nárnak, mij zerdnhiek Molnár Gábor formázó: Regős György cipészmester: — Nekünk, dolgozóknak itt a Sopiana Gépgyárban az a fel adatunk az újesztendőben, hogy áttérjünk a minőségi munkára, önálló lett az üze­münk s ezért úgy kell dol­goznunk. gazdálkodnunk, hogy üzemünk kifizetődő legyen. — Amikor még normában dolgoztunk, magam is arra tö­rekedtem, hogy minél több di- namópajzsot készítsek. Napon­ta . lagosan 100—110 darabot csináltam. Ebből a mennyiség­ből 115—90 darab volt selejt- mantes, a többi hasznavehetet­lenné vált. Hogy mit jelentett ez? A selejtes darabokon az öntéskor feleslegesen dolgoz­lak. Ugyanakkor, a vas olvasz­tásához is több szénre volt szükség. Ezután 80—-90 darab d;: -'mópajzsot készítek el és mint mar kipróbáltam — a selejt nem lehet több négy da­rabnál. — Az órabérre való áttérés i v-i-ezott munkát követel. ; ••• i; •" '.kor becsületbeli • ctrdést is. Besorolásom sze­rint a szakmai gyakorlatot is 4 gyelembevévcv kilenc forint! órabért állapítottak meg szá­momra. Ezért a pénzért érde­mes becsületes, .ió munkát vé­gezni. De a megállapított ösz- szegnél többet is kereshetek, ha kifogástalan' lesz a minő­ség. Ez azonban fordítva is áll. Ha nem lesz megfelelő a mun­ka minősége, akkor csökken a keresetein. Ez persze nem cél a számomra. Ugyanis az a vá­gyam, hogy a feleségemnek az új esztendőben már ne kelljen eljárni dolgozni. Otthon két gyermekünk van, azokkal kell törődnie. Aztán egy 1800—2000 forintos rádiót is akarok vásá­rolni az új esztendőben, és né­hány bútordarabot kicserélni. Van tehát miért törekednem. — Az én jő munkámon is múlik az új esztendőben, hogy az év végén osztalékot osszon szét az üzem. Ebből az osz­talékból — ha mindannyian jól dolgozunk — én is viszek haza. Bizonyára sokan mások is gondolnak az új esztendőre. Ha jó minőségi munkával ké­szült termékek kerülnek ki az, üzemekből, lehetőség nyílik arra is. hogy csökkenjenek -z árak. rröbb ruha Ju< rr!nv- nyiunk számára. Több köz­szükségleti cikket is vásárol­hatunk. f)e a tervek önmaguk­ban bármennyire is szépek. szükséges, hogy béke legyen. Ha pedig béke van, nyugodtan dolgozhatunk a nemzet javára. Markó Imre Üzemünk,, a vasas: bánya kapja meg az önállóságot, hogy a személyi ügyekben, és főleg a gazdasági vezetés terén végre már az üzem műszaki vezetői és a dolgozók képvise­lői, a munkástanácsok közösen szabhassák meg a tennivaló­kat. Az elmúlt időkben a terv­számokkal és egyéb módon a legapróbb részletekig előírták, hogy mit csináljunk. A fő- követelmény mindig a meny- nyiség volt és másodrendű a gazdaságosság. A jövőben úgy szeretnénk, ha a íőkövetelmény a gazda­ságosság lenne. Tudjuk jól, hogy a mennyiségi követel­ményt nem lehet figyelmen kívül hagyni, különösen most nem, amikor az ország vérke­ringésének megindításához a széntermelés felfejlesztése az alapvető követelmény. De ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a gazdaságos termelés sokkal inkább az ország ér­dekeit szolgálja, mint a min­Huszonhat éves voltam. 1931 ben, amikor önállósítottam ma gam. Ekkor már külföldi ta­főmérnök: den áron való mennyiségi tervteljesítés. A második kívánság ebből fakad. Ez a gazdasági helyzet stabilizálódása. Úgy érzem, hogy ez az ország valamennyi dolgozójának kívánsága. Ha a gazdasági helyzet stabilizáló­dik, akkor a jelenlegi bizony­talanság is megszűnik. Azt is tudjuk, hogy ehhez a szénbá­nyászatnak mint a nehézipar bázisának a munkája szüksé­ges. Röviden: Szén kell, hogy e folyamat megindulhasson. Én bízom abban, hogy lesz elegendő szén. A bányászok legnagyobb sérelme orvoslást nyert. A jelenlegi kereseti le­hetőségek — ha a forint vá­sárló értéke nem csökken — a mi üzemünkben s gondolom másutt is a legteljesebb meg­elégedést váltották ki. És ép­pen ezért a kiegyensúlyozott, megelégedett, gazdaságilag sta­bil jövő reményében kivárok az üzem dolgozóinak az iijftn- vezetőség nevében boldog' és szabadabb új esztendőt. pasztalatokkal is rendelkeztem, hiszen két évet töltöttem Franciaországban. Pécsről több mint 2'0-an dolgoztak Norman- diában velem együtt, különbö­ző szakmákból. X franciák megbecsülték a magyar kéz­műipart. Mindezt azért mon­dom el, mert nem ezt tapasz­taltam itthon az utóbbi évek során. Sokat gondolkodtam azon, hogy a kormány miért nem teszi lehetővé, hogy a kis­iparosok termékeit külföldön is árusítsák. Erre az állam nenj fizetett volna rá ..: A felszabadulás után ahogy teltek az évek, egyre nehezebb sorsuk volt a kisiparosoknak. 1948-ig korlátlanul vásárolhat­tunk a bőrösnél. Ezzel szem­ben később már csak kiuta­lásra jutottunk hozzá az anyag hoz. A negyedévi legtöbb ki­utalás hét kiló bőr volt, a leg­kevesebb pedig 2 kiló és 80 deka. Még gondolni sem lehe­tett arra, hogy új cipót készít­sek. A kevés anyagkiutalás egyben a tanonclartóst is lehe­tetlenné tefíe. Pedig szükség lett volna az utánpótlásra a cipésziparban is. A jelenlegi kormány köny- nyített a kisiparosság helyze­tén és ennek nagy jelentősé­get tulajdonítok. Én usven nem tartok segédet, de nagy- jelentőségű a kormány intéz­kedése, hogy eltörölte a 400 forintos kereseti adót. Az adó­zás mérséklése is azt bizonyít­ja, hogy a kormánykörök be­látták: szükség van a kisiparo­sokra. A kormány eddigi intéz kedései bizalommal töltenek el engem is, derülátó vagyok. Soha életemben nem akartam nagyságos úr lenni. Egyetlen törekvésem, hogy boldogul­jak. Ma még nagy nehézségekkel küzdünk. Ezért nem is várok arra, hogy már biztosítva le­gyen a szabadvásárlási lehető­ség. Tudom, hogy ennek még nem jött el az ideje, hiszen bőrt külföldről hozunk be. Bí­zom azonban az új esztendő­ben, hogy mihelyt lehetővé válik szabadon vásárolhatjuk az anyagot; Úgyis csak annyit vei ' k ’ .’öle, amennyire ép­pen szükségünk lesz. Jó lenne az is, ha a lehetősége-hez ké­pest kaptafákhoz jutnánk. Erre is igen nagy szükségünk van. hiszen a régiek megvisel» tek. kooott*,r­Újévi népszokások Baranyában Miért nem szabad újév napján tyúkot vágni — Hogy kerül az itatóvályúba a pénz — Kerülni kell újévkor a beteg embert — Mi jobb: kimeszelni a szobasarkát, vagy az aszpirint bevenni — Minek a mosdóvízbe piros alma

Next

/
Thumbnails
Contents