Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-31 / 311. szám

DUNÁNTÚLI i NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Xril. ÉVFOLYAM. 311. SZÁM ARA 1.— FORINT HÉTFŐ, 1956 DECEMBER 31 Bareos9munkás úf esztendőt! Pécsi és baranyai pártaktivisták ! Boldog újesztendőtl A történelem nagy homokóráján lepergett egy szem: ismét magunk mögött hagytunk egy esztendőt. Ma, megáll a munka, ünnepelünk... Örömtelenebb, fénytelenebb ma ez az ünnep, mint máskor. Szegényebb lett az ország, a nemzet. A véres, tra- (Jikus események után lesz család, ahol az esztendő fordu­lásának ünnepén kevesebben ülnek a terített asztalhoz; barátunk hiányzik a. megszokott körből; hitvestársi, hozzá- tartozoi, baráti csók helyett a távolból hallunk híreket. De bármennyire is ránk nehezednek az elmúlt napok fáj- emlékei, a költővel együtt valljuk; „... Megfogyva bar, de torve nem, él a nemzet e hazán..." 5 a csillogó Karácsonyfa meghitt légkörében aranyszínű nedűvel telt poharak koccanása, a szeretet, a megbékélés, a barátság csókja búcsúztatja az ó-esztendőt s köszönti az újat. Az ünnep óráiban a múltra emlékezünk, a megtett Útra gondolunk és a jövőbe nézünk. Számvetést készítünk, igazat, őszintét, emberit: mit tettünk, meddig jutottunk az ó-esztendóbe n és milyen lesz a nemzet jövendője; milyen­né tesszük életünket.. . Í9S6 fájdalmas, megdöbbentő eseményeket írt a törté­nelem lapjaira. Fájdalmasat, mert az országban a megbé­kélés, a szeretet tüze helyett fegyverek ropogtak, ágyúk okádták a gyilkos tüzet. Szeretteink, barátaink, ezrek hul­lották el abban a küzdelemben, amelynek zászlaján az önkény, a törvénytelenség, a hazugság elleni jelszavak fénylettek. Megdöbbentő tragédiát éltünk át, mert elva­kult, t&mpaagyú vezetők kis csoportja egy felszabadult nemzetet megrendítő válságba sodort. A legnehezebb órák­ban, amikor már látni való volt, hogy a nemzet nem akar élni a régi módon, akkor is csökönyösen ragaszkod­tak a régihez, a bársonyszékhez. Megbocsáthatatlan a bű­nük mindnyájunkkal szemben, akik a Lenin tanította szo­cializmus igaz eszméit — ha egyesek eltorzították is azo­kat, — az 1945-öt követő tizenkét esztendőben megtanul­tuk szeretni s mint október 23 példája mutatja: harcolni, küzdeni érte. A történelem ismer forradalmakat, vagy népi megmoz­dulásokat. Mindegyik mögött megbújva, előbb csendben acsarkodva, de ugrásra készen áll más erő, hogy érdekéi, célját megvalósítsa. Most is így történt. De mondjuk meg: hiába szervezkedtek volna a letűnt- rend hívei, ha Rákosiéit nejh csaptak volna be, nem hajtották volna az elégedetlen­ségbe a nemzetet. De belehajszolták s ezzel is alkalmat adlak' a hórthysfáknak, a monarchistáknafy, a nép salak­jának arra, hogy szövetkezzenek a szocializmus ellen, ál­cázva magukat, munkásérdekekre hivatkozva a maguk hasznára megnyergeljék, félrevezessék a munkásokat, diákokat, értelmiségieket. Azokat, akikbe éppen a népi hatalom oltotta be a szocializmus eszméit, a béke, a barátság, a népek egyenjogúságának magasztos gondolatát; akik gyűlölték a múltat, az ország régi urait, sovinizmusát, nacionalizmusát. Lassan-lassan megbékélnek a felzaklatott emberi szi­vek. A karácsony meleg fénye, a fenyő illata a szeretet, a barátság hangulatát szórta az emberek közé; a békéét, amely a szép és a jó szülőanyja. És mit hoz az új esztendő? Békességet, életet... Az elcsitult haragvó indulatok után keressük egymás kezét s fogjuk meg erősen, h'ogy Sánki, semmi se szakíthassa szét többé. Mindig akkor voltunk erősek, ha sorainkat nem zavarta torzsalkodás, oktalan veszekedés, hanem az ügyünkbe vetett hit, a békes­ség fonta ezer szállal egybe a nemzet minden hű fiát. A jót, az igazat leljük meg egymásban s az ebből fogamzott összefogás vigyen bennünket a közös cél felé. Lehetnek közöttünk nézeteltérések, az eszmék különbözőségéből fa­luidé viták, de abban egyek vagyunk: békét, életet, szo­cializmust akarunk... Es megújhodást... Nyitva áll előttünk az út. Október 2É-á azt jelenti: megtisztult az út egy magyar módon épülő, független szocialista Magyarország megteremtése előtt. A magunk két keze munkájábó l virágzó országot teremtünk ebben a sokat szenvedett hazában. E kívánság valóraváltói is mi vagyunk: munkások, parasztok, értelmiségiek. Dol­gozni, termelni kell, alkotni nagyszerűt, újat. Es bizalmat... Eddig kevés volt belőle, bizalmatlanul méregettük egymást, pedig bizalom nélkül nincs élet... egy­két hónap alatt nem lehet eltüntetni hosszú évek súlyos hi­báit, még kevésbé egy olyan helyzetből kilábalni, amelybe október 23-a után jutott az ország. A kormány sok rég óhajtott intézkedést tett s várunk is tőle, de bizalmat,, teljes, előlegezett bizalmat kell adnunk neki azzal, hogy tehetsé- günktiöz és körülményeinkhez képest termelünk, dolgo­zunk: szenet, élelmiszert, iparcikket adunk, hogy a kor­mány is adni tudjon. Ezt a jövendőért, magunkért kéri és ez a megoldása az átmeneti munkanélküliség fenyegető közeledésének is. A munkanélküliség nem velejárója a szocializmusnak: ellenkezőleg. Sajnos, időlegesen sokszáz ember kerül az üzemek falain kívülre, válik kereset nélkülivé. De ez csak átmeneti baj, s ahogy normalizálódik az élet, ismét vissza­térhetnek a termelő munkába. A kormány addig is az or­szág erejéhez mérten segíti a munkanélkülieket. Rendezzük közös dolgainkat minden néppel... Barát­ságban, megértésben akarunk élni mindenkivel, akinek hasonló velünk szemben a szándéka. De éljünk egyenrangú félként, megbecsültén, tiszteletben tartva egymást. Tanulni akarunk mindenkitől, elsősorban a környező, velünk egy .élért küzdő szocialista népek tapasztalataiból: a Szovjet­uniótól, a világ első szocialista államától. Tanulni és nem másolni, alkalmazni mindazt, arai nekünk is jó, hasznos. Internacionalizmust akarunk, olyant, mint Lenin, amelyben a nemzett érdek és a nemzetköziség nem válaszfal, hanem oggyéforr. A magyar nép nem hajbókolva, hanem felemelt fejjel foglalja el helyét a népek nagy családiéban. Szilveszter éjszakáján, amikor összekoccintjuk teli po­harainkat, megszorítjuk egymás kezét, csókra nyújtjuk arcunkat, hittel, a jövőbe vetett bizalommal és szeretettel kiáltjuk: „Boldog újesztendőtr r HL mo3 számból: Ulesztendő reményeit érlelője íi mig. a vén cigány­Német nyelven is ad mii sort a Pécsi Rádió Melyik kötvény nyert? Gyorslista az ötödik oldalon A nép szolga a ában Eza harcos űjeszfcudő Elvtársaik! Mielőtt átlépjük az újesztendő küszöbét, vessünk egy visszapillantást a közelmúlt ese­ményeire. Emlékezünk a fegyveres ellenforra­dalmi felkelés leverése után a nehéz politikai munka kezdetére, amikor a kommunisták, munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek aktívája egy viharos, lelkes aktívaülés után újból megjelent Pécsett az utcán. Nekünk nem szabad elfelejtenünk december 9-ét. Nekünk erre a napra mindig emlékeznünk kell mert e naptól kezdve lett szervezett poli­tikai munkánk, és azóta mélyül, szélesedik. E naptól kezdve tisztábbak Baranyában a fejek, és határozottybbak a szívek és tettek. Erre az aktívára azért is emlékezni kell, meri a. párt szine-java olyan szoros egységet, olyan határozottságot, harckészséget, bátorságot ta­núsított, hogy a puszta megjelenése az utcán kijózanítólag hatott azokra a forrófejüekre és megszédültekre, akik azt hitték, hogy a kom­munistákat és a kommunisták ügyét ilyen vihar elsodorhatja. Kijózanította azokat, akik keveset tanultak és amit tanultak, azt is el­felejtették, hogy kommunisták akkor is vol­tak ebben az országban, gyárakban, üzemek­ben, szakszervezetekben és a közéletben, ami­kor a 35 esztendős Horthy-fasiszta terror dühöngött, amikor a kommunista mozgalom és a magyar munkásmozgalom színe-javát hurcolták vérpadra és végezték ki. Akkor is voltak kommunisták, amikor ezért, súlyos árat kellett fizetni — de hamar felejtenek az emberek! Pécs. Baranya megye valamennyi járásának aktivistája, valamennyi falujának kü'dötte nem felejtett, nem siránkozott, nem nyöször- gött, hanem cselekedett. Soha olyan boldogság és öröm nem töltötte szívemet, telkemet, ami­kor újból olyan kommunisták és munkás­mozgalmi harcosok között voltam, akik nehéz gondok és problémák mellett reám is lelkesí­tőén, frissítőén hatottak és nagy bizalommal töltöttek el. Azóta, az aktíva óta nemcsak Pécsett, Baranyában a bányászok között, ha­nem az országban is nagy lépéssel haladt ■lore a béke a rend. a nyugalom megszilár­dítása, a termelés, az élet nélkülözhetetlen ■íőfe! tétele. Azóta elmúlt karácsony, és átlépjük az új •v küszöbét. E kél nap után nehéz, munkás, harcos napok következnek. S ezért emléke­zünk meg rólatok, mert a mi pártunk a magyar szocialista munkás-paraszt párt min­dig büszkén fog emlékezne arra az ezer harcos kommunistára, aki azt jelképezte Pécsett, Baranyában, onnau kisugározva az egész országra, hogy új korszak nyílt oiep 1 magyar nép életében. Nemesük a szocialista vívmá­nyok megvédésének korszakát, hanem új szo­cialista vívmányokért folytatandó harc Kor­szakát is nyitotta meg. Legyenek soraitok olyan zártak, mint akkor voltak, legyen nézetetek és felfogástól, egy­sége, harcossága változatlanul szilárd! lla ilyen lesz. akkor a jövő kibontakozása az ország sebeinek begyógyulása is gyorsabban fog lezajlani és gyermekeink, családunk min­dig büszkén emlékezik vissza rátok. Karácsonyi és újévi pihenés után harcos munkás újesztendőt kívánok a Magyar Szo­cialista Munkáspárt valamennyi Baranya megyei aktivistájának, dolgozójának, haladó- szellemi'i harcosának. . MAROSAN GYÖRGY Uj bányászok Vasason A vasasi banya üzemben je­lenleg két műszakban folyik a termelés. A termelés bővítésé­nek gátja: a munkaerőhiány. Az októberi eseményeket kö­vető hetekben a munkások rsaknem harminc százaléka hagyta ott a bányát. A bó- ■' 'katonák leszereltek, má- izamentek, falujukba —i.odni, voltak, akik sze- v.r.c«őt próbálni mentek és ott íagyták a bányát. Nehéz tehát most a helyzet Vas« fson. A bánya meg legalább há­rom-négyszáz bányásznak — főleg csilléseknek — adna munkát. Ha ennyien jelent­keznének munkára, meg le­hetne indítani a három mű­szakos termelést. Egyelőre annak is örülnénk azonban, — mondja Vajda Jó-1 zsef, a munkástanács elnöke — ha százötven új munkásunk lenne. Már ekkora létszám- emelkedéssel is nagymérték­ben növelni tudnánk a terme­lést. Ha százötvenen egyelőre még nem jelentkeztek is, de az új munkásgárda első tagjai már itt vannak, dolgoznak Decemberben huszonötén áll­tak be bányásznak, és huszon­ötük közül egy se... dolgozott még a föld alatt. Miért jöttek? A jobb fizetésért, á szénjá­randóságért, a bányászoknak kijáró megbecsülésért.és azért, hogy dolgozzanak. Er az első huszonöt nyomá­ban járnak már mások is. Az új év első munkanapján megint megkezdi néhány újonnan jelentkezett a mun­kát. Mai számunkhoz díjtalan falinaptárt mellékelünk előfizetőink részére Sokfelöl jöttek az új vasas' bányászok. Horváth János éf Bürüs István pécsiek, Bau­mann József püspök1 ki, a töb­biek javarésze a környékbe1: .. . , » , i » ■ falvakból jött és vannak va - Mai szamunk elailast sasiak is azok között, akik de s ára naptárral effVÖtt cemberben jelentkeztek mun : kára. Igaz, ők nem új bányá-: tonnt szók,- csak sokan azt hitték • hogy ók is elhagyták a bá­nyát, mivel jóidéig nem dol­goztak. De ők visszajöttek. Es nekik még talán jobban örülnek Vasason, mint az új jelentkezőknek. „Az első fecskék“ tehát már megérkeztek Vasasra. És az el­sők után jönnek majd a töb­biek: ötvenen, százan... Ha ’esz már elegendő lakás, még többen is, és megszűnik a munkáshiány okozta gond a vasasi bányaüzemben. i*iH*rs*eaMaaaeaRaaBaaaasaRaacaaRaMMB*j ISMÉT MEGRÖVIDÜL A KIJÁRÁSI TILALOM IDEJE A városparancsnokság közli, hogy a dolgozók, különöskép­pen pedig a bányászok nmn- kábaindulása érdekében a ki­járási tilalom jannár másodi- kától kezdve ismét megrövi­dül. Pécs városában ez időtől kezdődően hajnali négy órá­tól éjjel 11 óráig szabad » közlekedés. - í Baranya megye dot gosó népéhes! Munkások, Parasztok, Értelmiségiek! A mai nappal nehéz eszten­dő, súlyos időszak zárult le hazánk, megyénk életében. Az év fordultával, az új év kez­detén, vessünk pillantást a múltra, hogy a tanulságokat eszűrve, tisztánlátással indul­hassunk előre. Hazánk felszabadulása óta ■ltelt 12 év alatt nagy utat tét­iünk meg a szocialista fejlő- lés útján. A fasiszta feneva­dak a háború idején úgy ..véd­ők meg11 Magyarországot, hogy leromboltak, gl puszi tot- :ak mindent, amire idejük volt. Fővárosunk romokban hevert, összes hídjaink felrob­bantva, vasútja-ink elpusztít­va. Ügynevezett szakértők ak­kor azt jósolták, hogy évtize­dekig lesz szükség az onszág újjáépítéséhez. Hős munkás- osztályunk, parasztságunk, ér telmiségünk azonban megcá­folta e jóslatokat. Hazaszere­tetét, hazafiságát az ország újjáépítésével bizonyította be. Szebbé, gazdagabbá tettük ha­zánkat, mint volt a világhá­ború előtt. A sikerek azonban vezetőink fejébe szálltak. A vezetésben kialakult klikk gigantomániába esett és dolgozó népünk erejét megha­ladó fejlődési ütemet diktált. A gyorsütemű beruházások következtében a dolgozók élet- színvonalának növekedése megállt, sőt bizonyos ponton túl csökkenést mutatott. A leg­felsőbb vezetés nem hallgatott a józanul gondolkodó szakem­berekre, de nem adott a dol­gozó nép véleményére sem. A nép nevében, a nép nélkül kormányozott. S a népnek ép­pen ez fájt legjobban. Tehet­séges dolgozó népünk, kiváló értelmiségünk mindinkább puszta eszközévé vált az el­vakult, öntelt vezetésnek. Az SZKP XX. kongresszusa után a politikailag egyre éret­tebbé vált népünk mind han­gosabban, mind nyíltabban követelte jogait. A vezető klikk azonban ellenállt. Sok huzavona, ígérgetés után csak kevés gyakorlati engedményt tett. A követelések egyre tü­relmetlenebbekké váltak. De a pártvezetésben helyetfoglaló becsületes kommunisták csak vontatottan tudtak eredmé­nyeket kicsikarni. A türelmét vesztett nép elégedetlensége kirobbantotta az október 23-i tüntetést. A reakció sem tét­lenkedett addig. A hibákat ki­használva egyrészt tovább vit­te a jogos elégedetlenséget, másrészt idejében megkezdte a fegyveres ellenforradalom előkészítését, megszervezését. Ma még nincs itt az Ideje, hogy részletes elemzést ad­junk az eredményekről. De a kommunisták és haladó embe­rek üldözése, a véres pogro­mok megmutatták a fasizmus kegyetlen, meztelen arculatát. Jogról, szabadságról, demokrá­ciáról, nemzeti függetlenségről sőt szocializmusról üvöltöttek, de véres tetekkel lábbal tipor­ták a jogot, az emberi szabad­ságot. A tőkéseik és földesurak megjelentek egykori birto­kaikért, a volt csendőr és ka­tonatisztek pedig a tőkések jogainak védelméért. A haza függetlensége nevében a nyu­gati hatalmak megszálló csa­pataiért esedeztek. Milyen szo­cializmus lett volna ebből? Szocializmus kommunisták nélkül, szocializmus a banká­rok, gyárosok, földesurak ve­zetésével, szocializmus a Mindszenty-kormány irányítá­sával? Mintha már hallottunk vol­na effajta, „nemzeti“ szocia­lizmusról. S mi lett belőle? A nemzetiszocialista Németor­szág véres háborúban meg­szállta Európát s a Szovjet­unió leigázására készült. Mi­lyen függetlenség várt volna akkor hazánkra, ha a szovjet hadsereg nem veri szét bar­langjában a fasiszta feneva­dat! S mi lett volna akkor, ha hazánkban győz az ellenforra­dalom? Mérhetetlen pusztítás, gyilkosság, fasiszta terror, s végül a harmadik világháború kitörésének tűzfészke ..; Kormányunk erélyes, hatá­rozott intézkedésekkel és a se­gítségül hívott szovjet csapa tokkal megállította hazánk végpusztulását. Megtartotta i parasztnak a földet, a mun kásinak a bányát és a gyárat, megmentette sokezer becsüle­tes dolgozó életét. Vereséget mért a fasiszták zömére s las­san, de biztosan megszerzi in­tézkedéseivel a dolgozók min­den rétegének bizalmát. Biz­tosítani tudta, hogy a tönk szélén álló országban ne is métlődjék meg a 46-os inflá ció és legalább is ne essék az életszínvonal. Előretekintve a jövőre pedig olyan intézkedések készülnek, amelyek néha fájdalmas mű­tét után, de eltávolítják szo­cialista hazánk testéből a se­beket, fekélyeket és soha nem látott jólét alapjait rakják le. Nem akarjuk elsorolni az eddig megtett, közismert, a nép jólétét, a demokratizmus megvalósítását jelentő intéz­kedéseket. A jövőben nem lehet dicsekvés, önteltség a kenyerünk. Az intézkedések -'gymagukban különben sem ’.ehetnék a jólét forrásai. A jólét egyedüli forrása a helyes intézkedésekkel elősegített termelő munka. Az egészsége« élet, a termelő munka kezd lendületbe jönni hazánkban. Az újesztendő főfeladata a sebek begyógyítása, az élet- színvonal emelésének megala­pozása, a kormány és a nép kölcsönös bizalmának helyre­állítása kell hogy legyen. Biz­tosak vagyunk abban, hogy á kormány a népre támaszkod­va, a nép érdekében mindent megtesz, ami tőle telik. Bizto­sak vagyunk abban is. hogy a munkásság, a parasztság, az értelmiség jó munkájával bi­zonyítja be ismét hazaszere­tetét. A megyei tanács végrehajtó- bizottsága a maga részéről mindent el fog követni, hogy minél kisebb, minél kevésbé bürokratikus közigazgatási ap­parátussal minél hathatósabb ■egítséget nyújtson az alkotói életet teremtő dolgozó nép- nek Az újesztendő küszöbén me4 gyénk minden polgárának azt kívánjuk, hogy becsületes, jó munkával induljon el a jólét, a gazdagodás útján. Bányászságunknak ez évben is jó szerencsét, munkássá­gunknak jó munkával járó jó keresetet, szövetkezeti és egyé­ni parasztságunknak jó idő­járást, bő termést, értelmisé­günknek eredményes alkotó­munkát és megelégedett bol­dog jövőt, a munkástanácsok­nak, demokráciánk újszü’ot- ’•einek eredményes munkát, új karhatalmunknak, nyugal­munk békénk bátor őrének és -neeyénk minden 'a kosának ■rőt, egészséget kíván az új esztendőben. Baranya Megye Tanácsán«* Végrehajtó Bizottsága.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents