Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-29 / 309. szám
1956 DECEMBER 29 N A P L ó n r Fogjon össze a munkástanács és az MSZMP! Érdekes vita zajlott le a minap a komlói Kossuth- bánya munkástanácsának Íródó iában. A műszak végén hat-nyolc munkástamácstag gyűlt össze és kijelentették: így nem lehet tovább dolgozni! Még most is tapasztalható kölcsönös bizalmatlanság a munkástanács több tagja és az MSZMP helyi szervezete között. Ennek egyszer már véget kel] vetni!.... Az említett munkástanács- tagok pártonkívüldek. Van közöttük, aki még ma sem hisz az ellenforrada'ml veszélyben, egy másik kereken kijelentette, hogy neki Bertus Imiré elvtársinak, az MSZMP helyi Intéző bizottsága elnökének személye nem tetszik. (Feltételezhető, hogy ha más lenne Bertus elvtárs helyében, az se tetszene.) Mégis így nyilatkozott. Miért »kornak összefogni? Erről maguk a mumikós- tamácstagok beszéltek. Az egyik például többek között ezt mondottá: „ ... Az MSZMP elég számottevő erőt képvisel az tizemben...” íren, számottevő erőt. 134 tagja volt és amikor ott jártunk. jelentkezett a 135-ik is. Tagjai többnyire vájárok és műszaki vezetők, tehát olyan emberek, akik nemcsak a politikához értenek, hanem az üzemi é’ethez is. Nyilvánvaló hogy a munkástanács segítséget vár tő’ük hiszen navy fába várta a fejszéiét. Az ünnepek e’őtt mintegy 50—60 vagon szere1- termeltek naponta, január vé«én, február elején viszont ion vagont szeretnének. Ehhez több ember kell a szene1© rrvnkáhe’yekre. Október 23-8 u'án sokan e’széledtek onnan, a nagy fizikai kiszo’gáló szerre’vzet viszont megmaradt (a *öbb mint 2 000 dolgozóbó1 1 000-en sem doboznak szene- )ő mumkahe'yen) és ezekbö1 rr-st többszázat átirányítanak szénfalra. Lesznek olyanok is, akik majd nem bírják a bányamunkát és ideiglenesen munkanélkülivé válnak. Óriási fele’ősséget jelent tehát a *öbbszáz ember sorsáról clön*enii, a legiaprólékosabben mér- ’ege'ni mindent: a családi körülményeket, a gyermekek számát, a keresetek nagyságát. E -"ndkívül fájdalmas, mégis elengedhetetlenül szükséges intézkedés teljes gyakor’ati végrehajtása előtt szeretnék hallani a tapasztalt kommunisták véleményét Is. A másik okról a munkástanács elnöke és elnökhelyet- *ese beszélt. Elmondottál?:: az öreg bányászok, közöttük sok kommunista határozottságának köszönhető elsősorban, sogy a szító j kh ul ’ ám ok ideién is dolgoztak (Kúsz János, Szi- ’as Adolf. Kós László és má- 'ok n°vét említették), és szenet küldhették a somogyvári • vó" vned a gógtaii intézetnek, a kaposvári és balatonfűzföi kórházaiknak, a Dunai Vasműnek és másoknak. „Jói jött ez a segítség — mondotta Lóka Tr8íos, a munkástanács elnök- helyettese — és mi továbbra á igényt tartunk a pártszervezet támogatósára...“ Ebben majdnem mindenki egyetértett. A főkérdés most már az volt: Hogyan is dolgozzanak? A régi módszert az MS7MP • és a munkástanács is elité’!. V'-rn lehet határozatokat gyér- ’pni és mindenkire rákényszer*onii akaratukat, mint régebben történt. A Rákosi—Gerő- "é’e diktátumpolitika ideje -gyszer és mindenkorra lejért. \ munkástanács a munkások h-za’imából megválasztott szervezet és nincs a'árendelve a -rirtezervezetnek, viszont az '''•—mi MEíTMP-szervezet smcs ’!árendelve a munkástanácsnak. Milyen legyen akkor a soka* ■■un1egetett együttműködés? Kétféle vélemény hangzott el. Az egyik munkástamácstag például így vélekedett: „Jöjjön el Bertus elvtáns a munkástanács üléseire és ismertesse a párttagság álláspontját az adott kérdésekben. — Úgyis keveset jár közöttünk” — folytatta a többiek helyes- 'ése közepette. Mi az igazság? Bertus elv- társ nap mint nap beszél a munkástanács elnökségének tagjaival, viszont keveset a munikástanócstagokkal. A munkástanács ülésén ugyanis csak akkor vehet részt, ha meghívják, mert nem tagja a munkástanácsnak. Nyilvánvaló tehát: ha beszélni akarnak Bertus elvtárssal, meg kell hívni. A munkástanács tagjainak másik és egyöntetű álláspontja ez vo't: a munkástanácsban kommunisták is vannak. Ha a párt hatni akar, akkor hasson rajtuk keresztül. Mondják el a pártszervezet álláspontját — ha jó lesz, elfogadjuk, ha nem lesz jó, nem fogadjuk el... A lényegre tapintottak ezze' a javaslattal! Így képzelhető el az együttműködés két egyenrangú fé' között és véleményünk szerint ez lehetne az együttműködés alapvető módszere. Megjegyezzük: nem ellenezzük, inkább helyeseljük Bertus elvtárs meghívását, de a lényeg még sem ez. Bertus elvtárs csak egy ember és nem a pártszervezet, a munkás- tanácsban tevékenykedő kommunisták viszont már a párt- szervezet számottevő részét alkotják. Nyi’vánvaló, ho°v az ő vé’eménvük sokkal inkább tükrözi a Párttagság á’láspont- iát mint Bertus elvtánsé egyedül. A kommunista munkás- tanácstagok elmondhatnák pé’dául, hogy elképze’ésük szerint miképpen érhetnék el a napi száz vaeonos terme’ést, vary hogyan kel’cne a mun- kafeeye’met megjavítani stb Aztán vitatkozhatnának rajta hiszen egyik fél sem köteles r -násik vé’eménvét elfogadni. A prrázs vita után maid kia’ayj'inia a megoldás legjobb módszere! Ha már az elhatározás kőrös, a végrehajtásnak is annak kellene lennie. Ügy mint az elmúlt hetekben is volt — bár közös elhatározás nélkül. Amikor a munkástanács azon ürte a fejét, hogyan javíthatna a munkafegye’men, egyszer csatk jött a hír: Kúsz Jánosés öbb kommunista frontmester -sapata kijelentette: lógósokat nem tűrünk meg magunk kö- ~ött! Még többet tettek a kommunisták a pártmunka a'ap- "ető módszerében, a politikai munkában. Lóíka Lajos pé'dáu1 a saját fülével hallotta, hogy ’ill tér Imre elvtárs így beszé’* °gyik társával: „Menjél csak 7 bányába, jól jársz! Október 'a-a e’őtt 30 forintot kereshetnél vo’na prémium né’kü1. most meg 62 forint a legala- "-onvaibb a’apkereset“ ... A bizalmatlansá" végórái Nem lennénk hűek az igaz- ' -hoz. ha a munkésőmé'-s utó1 só szavait elhall- ■’etm.ánk. XJRvanis hozzám Riasztották az előbbiekhez: .,Ha a •oártszervezet javaslatéivá’ fém értünk egyet, ne nevezőnek bennünket éllenforra- ■’r'mérőknek!..." A Kossuth-bánvei kommunisták érzik az „eUenforrada1- nér“ szó «a't'yát és nem akarjak a’apta’anu1 és Velőt’eniT vM^znii ve’e. Tlszteletbor ‘•ml.iáik a mások vé'eménvét 'i^zoat e’vérté.> he.«y az övó *-et is tiszte1 ték. Ha a mun- '••'sfa.nárs tarjai :s i^y gondo1- koznak akkor a biz.almat’a.n- -é.R órái meg lesznek szám- 'é'va. Ez egyébként érthető i«. 0*t •’gyanis. hol anmúra kívánták -x összefogást, mint Koeeuth- ''■énvén. hrma.ncson megteszik -z uto'só lépést — méeha nehéz. is — és pontot tesznek az -'édiei áldatlan viszálykodé.s végére. Magyar Tásztó Érdekes vita a Kossuth-bányai munkástanácsban Nagyobb 1eret a kisiparosságnak! Fialni közgazdász vagyok és a tervgazdálkodás mellett állok, azonban nem feltétel nélkül. Helyesnek tartom a terv- gazdálkodást a nagyiparban és nagykereskedelemben, helyesnek a döntő, termelési eszközöket és fontos közszükségleti cikkeket termelő iparágakban. Azonban nem tartom feltétle- nül szükségesnek a tervgazdálkodást a kisipari termelő- szövetkezetekben, az önálló kisiparban és kiskereskedelemben. Véleményem szerint ezeken a területeken, nyűgöd- tan rábízhatnánk a gazdasági é’etet a kereslet-kínálat elvére. Elsősorban a kisipari szövetkezetekkel kívánok foglalkozni. Helyes lenne, ha a gazdasági élet vezetői szem előtt tartanák azt az elvet, hogy a szövetkezeti tulajdon csoport- tulajdon és mint ilyen felett a szövetkezet tagjai szabadon, minden megkötöttség nélkül rendelkezhessenek. Célzok itt arra, hogy a szövetkezetek eredeti célja tulajdonképpen a lakosság szükségleteinek közvetlen kielégítése. És milyen volt a gyakorlat? A Pécsi Faipari Szövetkezet teljes kapacitásával a központi árualapra termelt és egy darab bútort sem tudott készíteni közvetlenül a lakosságnak, pedig termékeire, bútoraira Baranyában — közvetlenül is nagy szükség lett volna. Természetesen szüksége van a kisipari szövetkezeteknek egy összefogó érdekképviseleti és érdekvédelmi szervre, azonban ez a szerv ne a szövetkezetek saját ügyeibe üsse bele az orrát és gyámkodjon, hanem valóban nyújtson a szövetkezeteknek _ segítsége., jogi, anyagbeszerzési és áruelhelyezési ügyekben. Sokszor hallottuk azt az elvet is, hogy a magyar „aranykezű kisiparosságot“ meg kell . A __ír Írvai saink gazdasági és társadalmi életünkben j. mostohagye rek szerepét játszották. Más- r'; ne is beszéljünk, csali arról, hogy az alapanyagoka' sokkal magasabb áron szerezhették be, mint a szocialista szektor, és még ilyen áron if csak minimális mennyiségű anyagot kaphattak. Kénytelenek voltak kiváló szakemberek — akik győnyö rű munkákat készíthettek volna — kizárólag javításokkal foglalkozni vagy anyr' hiányában ölhetett kézzel ülni. A teherbíróképesség fölöt' megállapított adótételekről pedig ne is beszéljünk. Kormányzatunk is belátta hogy eddigi kisipari politikánk hibás volt és ennek megnyilvánulása az a rendelet, amely a kisiparosok adóját 25 százalékkal csökkentette. A kisiparosság megérdemli, hogy kormányunk és gazdasági életünk vezetői bízzanak bennük, támogassák őket és merem állítani, hogy sok értékes külföldi valutát tudunk munkájuk nyomán megtakarítani (pl. orvosi műszerek) és ha export- tevékenységükre nagyobb lehetőséget kapnak, a külföld örömmel fogja átvenni a világhírű magyar kisipari termékeket, amely ugyancsak javítaná külföldi fizetési mérlegünket. E cikk keretében csak vázlatosan vetettem fel néhány problémát, mellyel találkoztam. Remélem, hogy új gazdasági programunk kidolgozásánál kormányunk minden szakterületen igénybe fogja venni a szakembereket, és így az elmúltnál sokkal jobb, reá- Usabb gazdasági lehetőségekkel biztosítja népünk jólétének emelését. Köves Attüa a Pécs Városi Tanáéi yc, h. iparügyi elő- •áója, ü hánhidw erőmű isméi ad ' rámol Hosszú szünet után az elmúlt héten ismét bekapcsolódott a bánhidal erőmű az országos kooperációba. Bár még csak egy egységgel termelnek, s az eredeti kapacitásnak mintegy tizenöt százalékát: nyolc—tíz megawattot tudnak adni. Az elmúlt napokban negyven—ötven vagon szén érkezett átlagosan az üzembe. Ennek fele a jelenlegi termeléshez szükséges, igy csak mintegy húsz vagont tudnak naponta raktározni. Ahhoz pedig, hogy újabb gépegységet állítsanak munkába, négyszáz vagonnyi mennyiséget kell összegyűjteniök. Ennek jelenleg körülbelül a fele van együtt. Rendőrségi krónika... Bor... pofon,,, kés,,, kórházi ágy,,. A .bort megitták. Fönt, Forr József pincéjében. Már pedig, amikor bor van az emberben, csak viszket a tenyér, valahova ütni kéne, mindegy hogy hova, csak legyen helye ... A pincében sokan voltak. Samu Pista, aztán Panta János, meg az öreg Szilp Antal, és még többen kozármisle- nyiek. Akkor aztán Panta Jani gondolt egyet, belékötött az öreg Szilpbe, az visszaütött s már ki is tört a verekedés. Samu Pistát — ezt a 20 éves legénykét — már amúgy is m,ardosta a bosszúvágy, hogy a nyáron kapott két pofont, visszaadja Szilp Antalnak. Most visszaadta. Amaz csak csodálkozott, de aztán hirtelen kezet nyújtott a legénynek s azt mondta: — No, legalább most kvittek vagyunk. Nincs tartozás, ezután barátok leszünk. Samu elfogadta a parolát, s már ezzel befejezettnek tekintette az ügyet. Az öreg Szilp el is indult a pincéből hazafelé Czini Sándor komájával. De, vagy háromszáz métert mehettek csak, amikor meggondolták magukat és visszckiéPoi- tak a pinceajtóban állókhoz: — Megálljatok mocskosok! Látsz m mulass! A legények összenéztek, Samu úgy vélte, hogy ezek szerint o tartozás megint fönnáll, mivel hogy az öreg, ezzel a mocskolódással felrúgta az egyezményt. Utánuk eredtek hát, s Szilp apót megint felpofozták. Ennek már a fele sem tréfa! A Szilp rokonság másnap este, éppen karácsonykor „haditanácsot” ült, miszerint elhatározták, hogy a Samu banda ezután jól válogassa meg a napot, mikor lépik át a kocsma küszöbét, mert ők bizony kifeszítik őket! Által is mentek a kocsmába. Csakhogy Samu Pistát sem úgy ismerik Kozármlslenyben, mint aki megijed az árnyékától. Belép a kocsmába, leveti a nagykabátot majd, — mivel hogy látja, megérkezett a Szilp rokonság vagy nyolc fővel, — hátsó ajtón hazaoson a tőrért. A tört felfűzi a nadrágszíjra, s vissza a kocsmába. Közben megérkeznek a barátai is s most már két asztalnyi vad társaság méregeti egymást, nem éppen dédelgető pillantásokkal. Nem kell sokáig várni. Valaki pofont kap, egymásnak esik a nép, s tépik, nyűvik, verik egymást. Az ifj. Szilp » Néhány szó a Magyar Orszemcsapatokról Széky Sarolta tanárnő Budapesten járt és elhozta a Magyar Örszemcsa-atok Szövetsége Ideigle-.es Intéző Bizottsága tájékoztatóját az új magyar gyermekszervezet megalakulásáról, valamint e szer vezet ideiglenes csapalszerv' zési szabá'yzatát. Az Ifjúsó Háza vezetősége már tanulmányozta a tájékoztatót, amel- crról tudósít, hogy a Magyar Örszsmcsapatok Szövetsége fel kívánja ha:z nálni az eddig működött ma gyár gyermekszervezete’1 helyes tapasztalatait, min denekelőtt az úttörőszervezet helyes célkitűzéseit és r eserkészet bevált módszereit, Ugyanakkor azonban elhatárolja magát mindattól, ami ezeknek a szervezeteknek a módszereiben, illetve elveiben helytelennek, vagy károsnak bizonyult. Amikor a Magyar örszem- -sspatok Szövetsége feleleveníti a cserkészet jó’ bevált módszereit, élesen elhatárolja magát a cserkés-e' ideológiai alapjaitól és szellemi vezetőitől. örömmé1 várja azonban a szövetréz mindazokat a volt cserkészeket, akik egyetértenek r. Magyar örszemcsapato>- Szövctségének célkitűzései vei, nevelésiéi veivel és hajlandók a szövetség szellemében részt- venni fiaink és leányaink neve’ésében. A Magyar örszemcsapatok Szövetségének ideálja a tisz'r -rkölcsű, humanista ifjú ér ’eány, aki minden cselekedc 'ével társai javát szolpá’ia becsü'etes, bátor, fegye'me- z-tt, nyíltszívű, tiszteli és becsüli az idősebbeket és köteles- ágét minden körülmény között teljesíti. A szö-vetsér olyan fiatalokat nevel, akik mihdig készen állnak hazájuk a független, demokratikus -zocia'izmust építő Magyar Népköztársaság megvédésére A szövetség tagjai bo’dogar megtesznek népükért mindent ami tólük telik, ugyanakkor ‘isztelik és szeretik a világ va- ’ amennyi népét, dolgozó emberét. Büszkék ezeréves múltúnkra, nagyszerű forradalmainkra, népünk kultúrájára hagyományaira, új alkotásainkra. Példaképeik azok a hősök, költők, tudósok, akik a magyar nép, a haza, a nemzetközi haladás, a humanizmus érdekében és a fasizmus ellen1 harc ügyének szentelték életüket. Az új szervezet mindent elkövet, hogy életrevaló egészsége«, vidám, a természetet és a munkát szerető ögyeskezű, sokoldalú, kulturált magatartásu ifjakat és leányokat neveljen. Mindezeket a szabadidő jő megszervezésével, a gyerekekben szunnyadó tettvágy, romantikus hajlamok, fiatalos energia és so-koldalu fantázia i bon! akozt a fásával szándékozik elérni. A szövetség munkáiénak fő formái a túrák, ’ irándu’ások, táborozások, tábortüzek. versenyek, hadijátékok, szellemi és fizikai vetéi- -edósek. Az őrszemcsapatok munkája • cserkészetben jó! bevált pró- arendizerre épül, és némi át- 1Ugozás u'án felhasználja az ’'ttörő?’7°rve7"'ben meghonosodott „Ifjú Mester” próbákat 's, hogy kielégítse a gyerekek ko’dalu érdeklődését. A Csabátokon be1 ül különböző szakcsoportok (regős, vízi, ország- ’áró) működnek majd. A szervezeti elvek szerint az eddiei közvéleménykutatás ’anián) az új szervezet neve: ’v’aevar örszemcsapatok Szö- ■’"'sége. Ma-óba tömörít! azokat a 8—’8 éves fiatalokat, akik önként vállalják a szövetség tagságát, megfelelnek a felvételi követelményeknek, ma—ükre köl-’ezően elfogadták a szövetség szabályzatait. á 8—II éves korú gyerekek kisdobosok, a felső korosztá- 'yuak őrszernek. Az őrszem- -sapa'okat fiúk és leánvok számára kü’ön szervezik. Őr- -zemcsapatok álta’ános isko- ’ákban, lakóterületeken, üzemekben és intézményekben -zervezhetők. A csapat erkölcsi és anyagi fe’e’őse a csapat szervező testülte. A cssrjait oarancsnokát a Szervező Tes- ‘ü1 t jelöli ki, megbízatását a zövetség hagyja jóvá. A csapat legkisebb egysége oz őrs, amelynek 2—3 érmei dősebb vezetője van. 2—4 őrsből állnak a rajok, amelyeket o csapatparancsnok által ki- ri1ölt tisztek vezetnek. A csapatok parancsnokai (rajokat vezető tisztek! az olyan kiváló pedagógusok és az őrszem-munkához érié ifjúsági vezetők, akik ez* a munkát hivatásuknak ♦ei-?n- tik és minden anyagi juttatás nélkül, önként, szívesen vállalják. A tájékoztató még részletesen kitér az őrszemcsapatok 'zérvezeti felépítésére, a csapatmunka rendjére stb. Mi itt csak rövid összefoglalót adjunk az új ifjúsági szervezetről. E tájékoztatóról általában az a véleménye azoknak, akik már dolgoztak ifjúsági szervezetben, h-pv a célkitűzések helyesek, megvalósíthatók a - övetség feltétlenül életképes ’esz, — ha — az írott szó nemcsak ma’aszt marad, hanem valósággá is lesz. oki apján esett pofonokat akarja megbosszulni, — egyre csak Samu Pistát kutatja a nagy kavarodásban. S már mérné is Samunak a hatalmas pofont, amikor Samu kirántja a tört és mellbe szúrja a fiatal Szilp gyereket... így esett meg ez a dolog karácsony napján, Kozármis- lenyben. Szép ünnep volt, az bizonyos. Szilp a kórházban A (sírtam az Az öregasszony áll a folyosón, csendesen sírdogál. Remeg a válla, megrázkódik, nagyon nagy a bánata. Elhagyta a lánya, s ráhagyta három éves kislányát is. — Pedig megígérte, hogy nem megy el Nyugatra, aztán egyik esteimig sem jött haza. Tudja, az úgy volt, hogy... S elsírja panaszát újra, ez a szegény anya. Hogy a lányának barátnője, a Németh Margit, bejön egyszer hozzájuk és Gondos Jancsival — aki náluk most albérlő — hármasban összedugták a fejüket. Megbeszélték, hogy megszöknek. Az anya könyörgött, ne hagyja itt, mit csináljon 6 a kislánynyal, az unokával, miből tartsa el, hiszen ha nem is sokat, de betévö falatra valót csal: meg keresett a lány a színháznál, mint fodrász. — Mondom, nem ment volna ő, ha a Margit nem csalja. t fekszik életveszélyes Állapotban a négy centiméteres szúrástól, — Samu Pista meg a pécsi rendőrség fogdájában elmélkedik azon, hogy miképpen is került ő ide. S valami olyan gyanúja van, hogy a szilvesztert... vagy talán még sok szilvesztert kell majd a rács mögött eltöltenie. Ez a gya,nú pedig, — beigazolódik. Erre is mérget vehet. éjszakát.,. De sajnos, — a Margit, — elcsalta. Egyik este aztán a szolgálatos rendőr bekopog ám az öregasszony lakására, a Begy- alja u. 41. alá. — Megvannak ám a gyerekek Mama! Leszedték őket a vonatról. Bent vannak a rendőrségen, menjen be értük! Reggel jön a Mama a rendőrségre és a nyomozóktól érdeklődik: itt van e hát a lánya? Most a választ várja, ami nem is késik. Az egyik nyomozótiszt kilép a szobából és közli: — Nálunk voltak, de vagy egy félórája hazaengedtük őket. Mire hazamegy, otthon találja őket... Az öregasszony, aki egy éjszakát átsírt a hálátlan, meggondolatlan gyermeke után, — megnyugodva lép ki a rendőrségről.
