Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-29 / 285. szám

1956 NOVEMBER 29

NAPLÓ

s

Megtelelő épületre \an szüksége

a Kereskedelmi Tamiloiskolának

Az üzletekben gyakran látunk fiatalokat, akiknek fehér köpenyén ez áll: tanuló. Ök fenek a szocialista kereskedelem szakemberei. Jelenleg négy napot dolgoznak, két na- P°t pedig a Kereskedelmi Ta- nuióiskola padjaiban töltenek nogy elsajátítsák az elméletet j8. amely nélkülözhetetlen a ku.túráit kereskedelemhez.

A Kereskedelmi Tanulóisko- *aba évről évre több tanulót yesznek fel. Míg az 1954—55- 08 tanévben csak 30 tanulója velt, idén ez a szám 210-re nőtt. Az iskola fejlődése szem- untjából igen nagyjelentőségű volt a Belkereskedelmi Minisztérium intézkedése, amely fjerint 1955-ben különvált a Közgazdasági Technikumtól. Ekkor önálló igazgatót és szaktanárokat neveztek ki. Sajnos, az önállósodás nem volt teljes- eitékű, mert külön épületet n®m biztosítottak az iskola fámára. A tanulók és különösen a vidékiek szempontjánál hátrányos, hogy a Közgazdasági Technikum épületében nsak délután tanulhatnak. A tanítás sokszor este 9 órakor "sjeződik be. Mivel idén a tartók több, mint ötven százaléka vidéki, az iskola igazgatója minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a tanév megkezdésekor már olyan helyet kapjon, hogy dél- oiött tarthassák meg az órák ángy részét. A sok utánjárás örményeként a volt Marxiz- "tds-Leninizmus Esti Egyetemnek épületében kapott az iskola két tantermet. Ez a Problémát nem oldotta _ meg teljes mértékben, de segített.

Az újabb intézkedések kö- JTceztében ezt az épületet lakásnak alakítják át és most a?- iskola, amely a kereskedelmi tanulók oktatása, nevelése SZempontjából már fejlődése miatt is jelentős — tantermek nélkül marad.

Az iskola fejlődéséről nagyterű képet adott a november £l-én megtartott negyedévi konferencia, amikoris az igazító és a tanári kar részletein elemezte a tanév eddigi €redményeit. Az elhangzottak lapján láthatjuk, hogy az iskolában az oktató- és nevelő munka kitűnő. A gyerekek fegyelmezettek az iskolába és az igazgatóhoz érkezett jelentések szerint munkahelyeiken szorgalmasak, előzékenyek, udvariasak. Szaktudásukat bizonyítja az, hogy ha a boltvezető valami okból eltávozik, maguk is elvezetik az üzletet. Ilyen előfordult már. Például Horváth Éva II. éves tanuló a boltvezető betegsége idején önállóan, kitűnően vezette a tejboltot.

Az iskola tanulmányi eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tanári kar becsületes munkája következtében a legjobb osztályátlag négyes. A tanulók zöme jórendű. Sokan kitűnő és jelesrendűek. Ügy véljük, ez az eredmény

feltétlenül kielégítő, ha tekintetbe vesszük: ezek a fiatalok nemcsak diákok.

Az iskola és tanulói további fejlődését, munkájának eredményességét tovább lehetne fokozni, ha a város vezetői épületet biztosítanának számukra. Olyant, ahol nem zavarná semmi a munkát, és amelyet otthonuknak éreznének tanárok és diákok egyaránt. és délelőtt lehetne az előadásokat megtartani. Ha a volt marxista egyetem épületét már nem kaphatják meg — pedig itt a bútorzat is meglenne — valahol másutt kellene helyet keresni. Ez az intézkedés évek múlva bizonyosan éreztetné hatását a kereskedelemben, a kereskedők kultúrált magatartásában és szak- képzettségében.

Minden élelmicikkből bőséges a felhozatal

Jelentettük már, hogy a volt begyűjtési hivatal végzi ezentúl a 6zabadfelvásárlásokat, mint szabadfelvásáriási hivatal. Feladatúik végrehajtásáról az alábbiakat mondotta Geller Brúnó, a hivatal helyettes vezetője:

— Minden élelmi cikkből — elsősorban húsféleségből — bőséges a felhozatal. Az általunk felvásárolt mennyiséget nem is tudja teljes egészében [’fogyasztani Pécs lakossága. Jelenleg legnagyobb gondot a felvásárolt baromfi és sertés elhelyezése képezi, miután a feldolgozó üzemek energia- hiány miatt csak kisebb kapacitással tudnak dolgozni. A pécsi Húsüzem minden embere teljes erővel dolgozik, de még ők sem tudják a felhozott sertéseket feldolgozná.

— Annak ellenére, hogy sok az élelem, ügyelni kell a régebbi árak megtartására. Ennek érdekében a legtöbb járásban és községben maguk a tanácsok tevékenykednek. Igen eredményesen küzdenek az árdrágítás ellen Szigetvárott, ahol a községi tanács állapítja

meg a piaci árakat és azok

betartását a rendőrség ellenőrzi.

— Sellyén már kedvezőtlenebb a helyzet. A földműves- szövetkezet felveri a piaci árakat. Előfordul, hogy drágábban vásárolnak sertést, minit amennyiért a gazdák kínálják. Csak helyeselhető, hogy a földművesszövetkezet el akarja látni üzleteit áruval, de arra is gondolniok kell, hogy ezzel a tevékenységükkel ne okozzanak a köznek kárt.

— Visszatérve a megye ellátására azt mondhatom, hogy az általában kedvező. Tejtermékekből és főzelékféléből jól van ellátva a város. Hagymából, bélből és sóból kevesebb van a megyében, minit ameny- nyi a szükséglet. A Pécsi földművesszövetkezet Makóról szállít Pécsre hagymát. Belet Pestről és még néhány más helyről kapunk. Hivatalunk megállapodást kötött Vas és Somogy megyével a megye burgonya, cukor és to jósellátását illetően. Az élelmiszerek ellenében iszapszenet szállítunk.

Az alapvető kérdés:

A szocialista országok közötti egyenjogú viszonyai urának megteremtése

.4 Borba válasza a Pravdának

A belgrádi rádió jelenti, hogy a Borba novunbsr 27-i számában „A moszkvai Pravda cikkéhez“ címmel közli Jozse Szmolenak, külpolitikai szerkesztőjének cikkét, amely válaszol „A szocializmus erőinek további összefogásáért a

marxizmus-leninizmus ?lvei alapján“ című, a Pravda november 23-i számában megjelent cikkre. Jozse Szmoíc mindenekelőtt üdvözli, hogy a Pravda-cikk pozitív ténye a vitatkozásra való készség kijelentése.

A nyílt vitáért és a konstruktiv kritikáétt

A jugoszláv kommunisták, élükön Tito elvtárs főtitkárral — folytatja a Borba, — az olyan konstruktív eszmecseréért szállnak síkra, amely nem hallgatja el a tényeket és nem kerüli meg a szocializmus és a nemzetközi munkásmozgalom mai fejlődésének lényegbevágó kérdéseit. Mindenesetre nem a mi hibánk, hogy eddig nem volt elég ilyen értelmű eszmecsere. Ennek az oka, hogy konstruktív törekvéseinket az egyes kommunista pártok vezetőségei nem egészen helyesen értelmezték. Amennyiben a Pravda cikke valóban kifejezésre juttatja a vitára való készséget, akkor az már valamit jelent. Sajnos, azonban — fűzi

ehhez a Borba — a Pravda, i vita tekintetében nem következetes. Egyrészt kiemeli ragaszkodását a szabad eszmecsere elvedhez, másrészt azonban voltaképpen a vita ellen lép fel. Bizonyíték erre az, hogy Tito elvtárs beszéde ellen a Pravda azzal az állítással hozakodik elő, hogy a nem- •\ közi reakció kihasználta ezt a beszédet. Vajon azt akarja- e ezzel mondani a Pravda, hogy a nemzetközi reakció létezése miatt nem lehet nyílt vita s nem lehet konstruktív kritika sem? Vajon azt jelenti-e ez, hogy a kommunistáknak nem szabad szembenézniük a tényekkel és nem mondhatják ki az igazságot?

A személyi kultusz és gyökerei

A Borba a továbbiakban szemére vett a Pravdának, hogy Tito beszédével kapcsolatos problémájában még mindig, igen sok található a régi sztálinista módszerekből, szemrehányást tesz azért, hogy pontatlanságok vannak a cikkben, a cikk írója önkényesen magyaráz egyes állításokat és elferdít kijelentéseket.

A Borba felteszi a kérdést, hogy vajon a Pravda miért nem idézi Tito egész gondola c- menetét, majd így folytatja: a velünk v 'ó polémiában miért nem vitatkoznak azzal u

tézissé’, hogy a személyi kultusz gyökerei a bürokratikus gépezetben, a bürokratikus vezetési módszerben, az egyszemélyi vezetésben, illetve a dolgozó tömegek szerepének és óhajainak semmibevevésében, valamint azokban a vezetőkben rejlenek, akik elszakadtak a dolgozó tömegektől, de a dcl- gozo tömegek elégedetlensége ellenére vezető pozíciókban maradtak é6 folytatták a régi politikát?

Vita a magyarországi események elemzése

körül

A Borba a továbbiakban konkrétan rámutat néhány olyan kérdésre, amelyek —

véleménye szerint — példái annak, hogy a Pravda cikke elferdített több tényt, és a veVósílsul» men q kormému-programoll

Elgondolások az állami gazdaságok dolgozóinak bérezéséről

A gyiiiapusxtalak javaslatai

Több RENDELET is megjelent mostanában, me.y rendezi az állami gazdaságok alacsomy fizetésű dolgozóinak Jjérét. Az egyik kimondja, hogy a bérminimum 800 fo- '■'J'it, ha a dolgozó egy hónapban 26 jmimkpnaDol ledolgozott és saját hibájából munkanapot nem mulasztott. A fháadk rendelet engedélyeid, "ogy a béralapon belül fizetésrendezést hajtsanak végre.

A gyulapusztai állami gazdaságban a munkástanács Elnökével és az igazgatóval arról beszélgettünk, a két re adelet végrehajtása után ^ennyire változik a munkáik, főleg az állami gazdaságok dolgozóinak helyzete.

— Mindjárt példával kezdem — mondotta Gátonyi ®nül, a munkástanács el- hőke. A kukoricakapálás normája ötszáz négyszögöl volt haponta. De lehetett akármi- jyen jó munkaerő és begya- Kor’ott kapás, 18C—200 négyszögölnél többet nem tudott jhegkapální. Még akkor sem kerestek annyit kapálással, «mennyi a rendes megélhe- 'éshez. szükséges, ha a gazdaság vezetősége megadta az Engedélyezett 30 százalékos béreme’ést. Sokszor csak 15— 16 forintot kerestek a munkások.

s mit csinált ilyenkor a £a’davág vezetősége? Olyan JJh^atételeket választott. , e yekkel va’amlvel többet “^■eshettek. Bár ez csaiás- , ,, minősíthető, mégis meg tffkwi1* tenni mert sz így étként kifizetett összeg

^8 rrÜndig sokkal kevesebb

volt, mint az a kár, amit a gazdaság földjeinek e’gazo- sodása okozott volna. A ka- zalozásná! például úgy egészítették ki a csekély keresetet, hogy prémiumot adtak a kazalozóknak.

1956-ban egy állami gazdasági munkás órabére 1 forint 82 fillér és 2 forint 2 fillér volt. Ez annyit jelentett, hogy egy hónapban, ha 210 órát dolgoztak, összesen 410— 420 forintot kerestek átlagosan.

Ilyen volt a helyzet a legutóbbi napokig.

MOST rendezték az alacsony fizetésű munkások bérét. A gyulapusztai állami gazdaságban december 10-én már az új bérezési rendelet alapján kapják a munkások fizetésüket. 800 forintnál senki sem kap kevesebbet, aki ledolgozta a 26 munkanapot és saját hibájából egyetlen munkanapot sem hiányzott. A gazdaságban körülbelül 22—23 000 forint többletbért fizetnek ki.

— Az állami gazdaságok számára kiadott új bérezési rendelettel még sem lehet teljesen egyetérteni —mondja Gátonyi Emil. — Azon kezdem, hogy a megye 18 állami gazdasága közül a legtöbben már május óta túllépik ,a béralapot. Az állami gazdaságok béralapja ugyanis igen 6zűk és legtöbbször nem elegendő az elvégzett munkák jogos bérének fedezésére.

Vegyünk egy gazdaságot amelynek november—december havi összes béralapja

800 000 forint. Mivel az engedélyezett béralapot már a korábbi hónapokban jóval túllépték, most csak

5—600 000 forint maradt a hátralévő két hónap munkabérének kifizetésére. A rendelet viszont kimondja, hogy: ... „csak az engedélyezett béralapon belül lehet bérrendezést végrehajtani." Ez az, ami egyes gazdaságoknál a jelen’égi helyzetben szinte lehetetlen.

Milyen megoldást lehetne mégis találni?

— AzotonáU a gazdaságoknál, ahol már korábban túl- ’épték a béralapot; engedélyezzenek rendkívüli béralapemelést, hogy a helytelen bérpolitika következtében keletkezett hátralékokat megszüntethessék és ugyanakkor végrehajthassák a kormány rendeletét. Természetesen egyenként és a helyi sajátosságok figyelembevételével kell meghatározná a béralap kiegészítésének mértékét.

— Ez a leghelyesebb és jelen esetben egyedüli megoldás — mondja Gátonyi Emil. — Gyulapusztának például nincs szüksége béralap- emelésre, mert nem lépte túl az engedélyezett keretet.

TERMÉSZETESEN ez csak

egyik része az állami gazdaságok munkásai bérezésének. Ezen kívül természetbeni juttatásokban is részesülnek. Így például kapnak tejet, fejadagot, földet, részesülnek tüzelőakcióban és legtöbbjüknek lakást is biztosít a gazKorábban a következő természetbeni juttatásokban részesültek az állami gazdaságok munkásai: a családfenntartó megkapta a fejadagot az eltartottak számára is. A búza mázsájáért 93 forintot fizetett. Azon kívül 600, 900 és 1 200 négyszögöl földet kapott, melyért holdanként 84 forint használati díjat fizetett egy évre. A tejjuttatás is igen bonyolult rendszer alapján történt. 6 éves korig a gazdaság munkásai gyermekeik számára fél liter tejet vásárolhattak jutányos áron.

Már megjelent egy utasítás, mely javított ezen az áldatlan állapoton. A fejadagot a feleségen kívül az eltartott nagyszülők is megkapják. A gyermekek tej- jogosultságát is kitolták 12 éves korig és 1.50 forintért vásárolhatják részükre a tejet. Azon kívül a gazdaság munkásai még két és fél liter tejet kapnak, ha szükséges — 3 forintért literenként.

Természetesen ez is csak fél megoldás. A végleges és a gazdaság munkásad számára elfogadható megoldást a gyulapusztad munkástanács javaslatba foglalta. A javaslat többek között foglalkozik az órabérekkel és a túlórák kifizetésével. Az illetmény- Wdelrről azt mondja a javaslat:

1. Minden állandó dolgozó részére egy katasztrális holdat ha családfenntartó,

2. minden nem családfenntartó, de állandó dolgozóré- saére eoo nréopzogöleW

3. a tehenészek részére pedig függetlenül attól, hogy családfenntartó-e vagy sem, egy katasztrális holdat kell kiadni.

— Volna egy másik megoldás is — fejtegeti a gazdaság igazgatója, Eszterhai

Sándor. — Ne a bért növeljék, hanem a természetbeni juttatásokat fokozzák. Vegyünk egy példát! Egy gazdaságnak van 200 munkása s ennek adnak 200 hold illetményföldet. Ha ehelyett a gazdaság minden munkásának adna mondjuk 6 mázsa vegyes abrakot, vagy hízót, mint azt tették 1948 előtt, akkor jobban járnának munkások is, az állam is. Ugyanis 200 holdon a gazdaság közepes termés mellett is 26 vagon kukoricát takaríthat be, míg a vegyes abraktakarmányból a munkások járandóságát 80 holdon megtermelheti és 120 holdat másra fordíthat.

MENNYI értékes javaslat

került elő alig egy órai beszélgetés során! Az egyik így, a másik úgy próbálja megoldani az állami gazdaságok munkásad bérezésének eddig elhanyagolt kérdését. S valamennyi megoldás helyes és megvalósítható. Az állami gazdaságok minisztériumára vár a feladat, hogy sürgősen és a helyi adottságoknak megfelelően rendezze a gazdaságok munkásainak bér kérdését és a természetbeni

zeuk kérdése kapcsán emlékeztet a Rákosival és Gerővel kapcsolatos tapasztalatokra. Rákosi — írja a Borba — hosz- szú ideig sok kommunista párt aktív és fenntartás nélküli tá- gatását élvezte, még akkor is. amikor már mindenki előtt világos volt, 1, >gy az egész Magyar Dolgozók Pártja és Maország egész népe ellene van. Csak a véres magyar- országi események nyitót, oá fel egyes kommunista pártok vezetőségének a szemét és ezek kkor elítélték Rákosit is. Oe- rőt is. Vajon nem jogos-e hát K ’'érdés: rém vezet-e a légi politika továbbra is rossz eredményekhez, amilyenekhez ez a poútika Magyarországon vezetett?

A Borba nem ért egyet azzal, hogy a Pravda említett cikke élesen bírálja Titót, a magyarországi események ama része miatt, amelyben azokról a következmény kről van szó. amelyekhez nem eevenrangú viszonyok vezettek Magyarországon és a többi között ezt írja: Sztálin olyan viszonyt teremtett a Szovjetunió és a keleteurópai országok között, amely csak külsőleg tett olyan benyomást, mintha minden a ’egnagyobb rendben lett volna. A valóságban azonban minden másként volt. A nem egyenjogúság és a hegemoniz- mus sztálini politikája más országokkal szemben elkerülhetetlenül szovjetellenes érzelmeket váltott ki mindezekben az országokban — állítja a Borba.

Jugoszláviában nincs szovjetellenes hangulat

Nálunk Jugoszláviában — hangoztatja a továbbiakban a c.ckí.ó — igen csekél - szov- jetcllenesség maradt a tömegekben, amely érzés 1948 előtt és közvetlenül utána fejlődött ki. Pontosabban mondva Jugoszlávia népi tömegeinél egyáltalában nem lehet beszélni semmiféle szovjetellenes hangulatról. A Szovjetunió mindenesetre Jugoszlávia népei előtt sokkal szolidabb és reálisabb tekintélyt é'vez, mint a keleteurópai országok egyes más népei előtt. E tény magyarázata igen egyszerű. Az oka ennek az, hogy a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti viszony valóban egyenrangú és hogy a belügyekbe valóban nem történik beavatkozás. Ott azom- b. n, ahol nincs meg az egyenrangú viszony, nincsen meg a lehetősége annak se, hogy reálisan tekintsék és értékeljék a másik felet. Igazi barátság tehát olyan barátság, amelvet a széles népi tömegek támogatr k, csak ott van, ahol az országok közötti viszony valóban egyenrangú. Egy nagy hatalom annyi tekintélyt és rokonszenvet élvez más országokban, amennyit tetteivel kivív.

Jozse Szrrote, a Borba külpolitikai szerkesztője a cikk befejező részében megállapítja, hogy a szovjet vezetőség nár pozitív módon válaszolt arra a kérdésre, hogy miiyenek legyenek a viszonvok a Szovjetunió és a keleteurópai országok között. Bár — a cikkíró véleménye szerint — e téren méz megmaradt etry és más a régi felfogásokból, mégis az együttműködésre vonatkozó szovjet nyilatkozatok pozitív kiinduló pontot jelentenek a Szovjetunió és a keleteurópai országok közötti viszony továbbfejlesztése szempontjából. A Borba az egyenjogú viszonyok olyan útjának megteremtését helyesli, amely már kifejlődött Jugoszlávia és a Szovjetunió között és amely már sikeresen fejlődik Lengyelország és a Szovjetunió között. Ez ma az alapvető kérdés — fejezi be cikkét Szmole és megjegyzi: ajnos, a Pravda úgy ír, mintha ezt nem látná,