Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-29 / 285. szám

195» NOVEMBER 39 NAPLÓ 3 VILÁGHÍR ADÓ Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke interjút adott a Pravda és a Komszomolszkaja Pravda tud omlóinak. Elmondotta, hogy a szovjet csapatok a magyar kormány és az országgyűlés által jóváhagyott szerződések és megegyezések értelmében tartózkodtak Magyarország te­rületén, valamint, hogy a szov­jet egységek a magyar kor­mány kérésére segítettek az ellenforradalom leverésében. Kádár elvtárs a továbbiakban rámutatott, hogy a magyar kormány alapos megfontolás után határozta el magát erre a lépésre, amelynek a szovjet kormány Is csak hosszas meg­fontolás után tett elegei. * A Reuter hírügynökség meg nem erősített hírek alapján közli, hogy Vas Zoltán, Lukács György és Szántó Zoltán kö­vette a Nagy Imre csoportot Romániába. * Gomulfca, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt első titkára kijelentette, hogy véleménye szerint a magyar-lengyel kap- csoiaitok hasonló alapelvek szerint fognak alakulni, mint a szovjet-lengyel kapcsolatok. „A Lengyel Egyesült Munkás­párt mélységéé fájdalommal vette tudomásul, hogy a ma­gyar helyzet olyan irányban fejlődött, amely a szovjet csa­piatok beavatkozásához veze­tett“ — folytatta Gamuüka, majd hozzátette: a Szovjetunió nem törekszik Magyarország gazdasági elnyomására; * ) Ptoe&u francia külügymi­niszter és Menderesz török miniazterelnök tárgyalásokat folytat Selwyn Lloyd angol külügyminiszterrel a közép- keleti helyzetről. * Az ENSZ karhatalmi erők jugoszláv egységei tegnap meg­érkeztek Port Saidba. * Ali Sabrf, az egyiptomi köz­társaság) elnök politikai kabi­netiének tagja a kairói rádió­ban bejelentette: Az egyipto­mi kormány kérte az ENSZ-t, hogy határozza meg az angol, francia cs izraeli erők kivo­násának határidejét. A köve­telést Sabrl már eljuttatta Hammarksjöld főtitkárhoz. * Ben Gurion izraeli minisz­terelnök az egyik délafrikai lapnak kijelentette, hogy Iz­rael, mihelyt megérkeznek a nemzetközi karhatalmi erők, kivonja csapatait a Sinai fél­szigetről. Csou En-laj kínai miniszter­elnök tegnap az indiai parla­mentben kijelentette: India és Kína elhatározta, hogy együt­tes erőfeszítéseket tesz, hogy az Idegen csapatokat Egyiptom területéről kivonják. Csou En- iaj hangsúlyozta, hogy kormá­nya teljes egészében támogat­ja az Egyiptommal kapcsolatos indiai álláspontot. * Az algériai felkelők tegnap általános támadásit indítottak a franciák ellen. A támadás­nak eddig már több mint 150 , francia halottja és sebesült jel vám • A Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a belgrádi nemze­ti színházban ünnepi hangver­senyt tartottak. Jelen voltak: Mose Pijade, a szövetségi né­pi gyűlés elnöke, Csolakovics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Iván Gosnyák hadse­regtábornok, honvédelmi ál­lamtitkár és más hivatalos sze­mélyiségek, továbbá a diplo­máciai testület tagjai. Kéfhly Anna a magyarországi el len tótra fialó inról Mint az Österreichische Volksstimme írja, Herbert '.Vehner, a nyugatnémet szo­ciáldemokrata párt vezető­ségének tagja, a napokban be­szédet tartott Hamburgban, a nyugatnémet szociáldemokrata párt funkcionáriusai előtt. Wehner részt vett a Szocialis­ta Intemacionale bécsi veze­tőségi ülésén és hamburgi be­szédében részletesen ismer­tette Kéthly Annának novem­ber 2-i bécsi beszámolóját a magyar helyzetről. Az Öster­reichische Volksstimme a kö­vetkezőket idézi Wehner be­szédéből: „Amikor Kéthly Anna be­számolóját tartotta Bécsiben, már megállapította, hogy a magyar népmozgalmaf az a veszély fenyegeti, hogy más erők befolyása alá kerül. Azt mondotta, az AVO elleni gyű­löletből tömegőrület lett, amelyben mindenkit meg akartak semmisíteni, akit az­Tompa Mihály Wladlslav Gomulka, a Len-: gyei Egyesült Munkáspárt első: titkára tegnap kijelentette,; hogy a küszöbönálló választó-; sokon a LEMP az egyesült; néppárttal és a demokrata nép-: párttal közős programmal lép: fel. A lengyelországi dómokra-; tizálási folyamat új tartalmat; kölcsönzött a politikai pártok; együttműködésének. E * : India moszkvai nagykövete: tegnap átadta Bulganydm szov-s jet mirriszteretaöknek Nehru; indiai miniszterelnök válaszát: a leszerelésre és a nemzetközi: feszültség enyhítésére vonat-: kozó november 17-i szovjet; javaslatra. Nehru válaszában! hangoztatja, hogy India haj-S lamdó résztvenni a leszerelési; megbeszéléseken, ha a többi; ország is kívánatosnak tartja! azokat. ! * P A nyugatnémet képviselő-; ház tegnap jóváhagyta a Saar-: vidékről szőlő francia-nyugat-E német egyezményt. ; * Halié Szelasszié etiópiai csá-s szár tegnap Rangúmba érke ­zett; : * ■Árleszállítás volt Csehszlo-E vákiában. Főleg az élelmiszer-; árak csökkentek. * • A Christien Sience Monitor- című amerikai lap „Az afrikai; válság kimeríti Franciaország: kasszáját” címmel foglalko-- zik Franciaország súlyos pénz-! ügyi nehézségeivel, amelyet azí algériai háború idézett elő. „A: jelentős devizakészletek vészé-; lyesen csökkentek — írja aj lap. — Csupán az elmúlt ki-; lene hónap Franciaországnak; 500 millió dollárba került”. A! lap megjegyzi, hogy Francia-: ország, amely a múltban bel­földi termelésből fedezte élei-- miszerszülkségletét, most kény-: télén nagymennyiségű gabonát- és más élelmiszert valuta el­lenében importálni. : Levél egy k»bujdosott barátom után Ki messze, messze vagy, kinek hajója már A zúgó tengeren remélve, küzdve jár, Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett: Egy két szót, jó barát, hadd szóljak még veled Nem is érlek be tán, mint madárt a haraszf Amelyet a szellő azon fáról szakaszt, Hol vesztett fészke állt s kisded családja benn S a távozó után lebbenti csendesen. Lelked mit érzett, hogy elhagyód e hont midőn úgy hagyta.; el,hogysohselásdviszn^i' Nem állított meg a határnál valami? Honszeretet, ha, azt ki tudnók mondani! Égnek fejed felett nagy fényes csillagok A gazdag föld ezer virágtól mosolyog; Ah, de azok neked mint ösmeretlcnek! S nem ezek közt valál futkározó gyerek. Mert a boldogságra kevés csak a jelen A múlton épül az s az emlékezeten; Örömeinkre szint s derűt titkon az ád, Mint a gyök adja a virág színét, szagát. Szó nélkül távozói, — nem vádollak, hiszen Hogy kínos lett volna búcsúznod, elhiszem! A daru Is búsan Idáltozik, pedig Egész nemzetével útra kerekedik. Mégis, mégis minek hagytál bennünket el? Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel: Bizony, ha lelked fáj, ha rajta seb vagyon: Könnyebben begyógyul a hont hantokon. 3 ha vígan lépted át a háznak küszöbét, Honnan vidám zene s pohár csengett eléd: Nincs lelked, hogy meleg részvéttel hágjad ál. Midőn nagy bú miatt gyászt öltött a család? Ha aki fölnevelt, a kedves jó anya. Betegen, rongyosan elédbe állana: Karjába omlanál, ölelve melegen, Azért, hogy rajta már nincs bársony és selyp"’ Mégis szülő honod*, a legszentebb anyát, Nehéz óráiban. rossz gyermek, elhagyód! Mert úgy szeretted, hogy tovább nem nézhetéd Sápadt arculatát és könnyező szemét. Alert akit szeretünk, míg ajka mosolyog: Búbánatábam Is legyünk osztályosok! Vegyük el a csapást, mikép a jó napot. 3 egymást ne hagyjuk el, ha • sors elhagyott: Nincs-e elég sebed, oh népem, ami fáj, Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélküli nyáj....’ Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözött- Koldus földönfutó más nemzetek között. 3 te mit mívelsz? Mi sors kíséri életed? Megadta a remény, mivel kecsegtetett? Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél- Szívet cseréljen az, aki hazát cserél! Hol annyiszor vígan barátkozó) velünk: A kerti hárs alatt úgy el-emlegetünk! Es a szokott helyen szemünk gyakran keres De széked örökre üres maradt... üres,..! S ha koccan a pohár, — míg a meleg szavak A bujdosók nevét éltetve hangzanak, —- Nem hangzik össze jól, — csengése ely siket... Oh hogy ne volna az? — hiányzik a tied! Miért is nem vagy köztünk elbújdosott barát!? Minden szó és emlék búsan utal reád...! Bejárom a mezőt, a zúgó patakot, Hol ábrándos lelked gyakorta mulatott. Megnézem elhagyott kerted, s szilvásodat, hol ápoló kezed nem nyes, nem oltogat; Minden úgy elvadult, úgy elhagyatva van. Csak a vad természet munkál szabálytalan. Ledőlt gyeppamlagod’ befútta a szeder. Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel, öreg szüléd szegény, mitsem gondol vele Te voltál szívének virága... öröme ...! Befordulék hozzá: már sokkal csendesebb. Mélyen talált szívén beljebb vonult a seb: Mint a láng elsőben felcsap, s ha ellobog: Hamu fedi el az élő zsarátnokot... Beszélgettünk... ő is szólott, de keveset, — Kíméltem fájdalmát s nem említőm neved: S mellette a bánat keserűn meghatott, Hogy úgy kell tartanunk, mint aki már halott! Pedig te élsz. Élj is, barátom, boldogan'. Erős légy, ha mégis a bánat megrohan; Mert hosszú hervadás emészti azt a fát. Melyet nagy korában tesznek más földbe át. S midőn hazánk felé a vándor madarak, Hazádnak partiról majd visszaszóljanak: Távol más világból, nagy tengerek felett. Küldd vissza nekünk e szíves üdvözletét! zal vádoltak, hogy kommu­nista párttag és funkcionárius. Nemcsak ezeket, hanem gye­rekeiket és feleségeiket is ül­dözték, megölték és nemcsak megölték, hanem olyan mó­don gyilkolták le, hogy azt le sem lehet írni. Kéthly Anna azt mondta, hogy ezeket az eseményeket csak azokhoz a borzalmas időkhöz lehet hasonlítani, melyeket a magyarok 1919- ben a magyar tanácsköztársa­ság megdöntése után a Horthy uralom idején éltek át. Kéthly kijelentette, hogy Mmdszenthy bíboros. akit :zekben a napokban bocsá- :ottak szabadon, lett ezek­nek a — mint mondotta — fehér elemeknek a zászlaja. Magának Mindszenthynek sem volt fontosabb dolga, ninthoöy beszédeiben a régi oldbirtok-viszonyok helyre­állítását és a katolikus egy- láz javainak visszaadását kö­vetelje. Október 31-én a bu­dapesti felkelő diákok fel­szólították a bíborost, — mon­dotta Kéthly — hogy szün­tesse be aláaknázó tevékeny­egét“ — idézi az osztrák lep Wehner beszédét. Hazatelepítő&i központok működnek Az október 23-ét követő események során számos magyar állampolgár hagyta el az országot. Az utóbbi napokban azonban mind több azoknak a száma, akik visszatérnek Magyar- országra. A hazatérők át­meneti gondozása és lakó­helyükre való mielőbbi to­vábbítása érdekében Győ­rött, Szombathelyen és Za­laegerszegen az Országos Rendőrkapitányság hazate­lepítési központot állított fel. A központokban a hazatér­tek díjmentes étkezést és szállást kapnak. A haza­térteket igazolással látják el és gondoskodnak lakó­helyükig történő díjmentes hazaszállítástikról. Á köz­pontok a beérkezéstől számí­tott 48 órán belül minden­kit útba indítanak lakó­helyére. A Pécsett működő délszláv-nyelvű iskolában e hét elején : megkezdődött a tanítás. A la­pulok javarésze vidéken lakik, ‘ezért jelenleg csak a növendé­kek huszonöt százaléka vesz .részt az oktatásban. Most már •biztosított az iskola tüzelőeHá- itása is. Patoky Dezső: ÉTVÁGY EGY KŐPADON ültem Rio de Jeneiróban, éppen a Cukor- silveg-heggyel átellenben, és sötéten néztem magam elé. Kezemben tompa ceruzát tar­tottam, melynek fája már rég ránőtt a grafitra, és ákombá- komokát firkáltam noteszem­be Mindennap felírtam magam­nak pénzügyeim folyását — ez a szokás még apámról maradt rám — s rövid vázlatban a napi eseményeket is. „Rio de Janeiró elragadó város — ezt írtam be tegnap. — Bevétel: két vajas sütemény, kiadás: halszáz reis". Ma azonban nem volt semmi feljegyezni valóm. Egy csemegekereskedés ki­rakatát nézegettem az imént, azért volt olyan komor a han­gulatom. A szájamban össze­futott a nyál, de a kezem aka­ratlanul is ökölbe szorult e dús kirakat láttán, melynek gúlá­ba rakott gyümölcsei úgy mo­solyogtak, pirultak, mint az előkelő hölgyek arca az aveni- dán. Vettem a noteszemet és ezt írtam belé: „Mit ér a szép­ség, ha üres a bendő! Gyűlö­lök mindenkltf’ Azt a kövér urat például, ak■ ebben a pillanatban a pa­dom elé gurult vadonatúj autó­jával, határozottan le tudtam volna ütni eguetlcn csapással. Rádió csilingelt az autóban, olyan csodálatosan finom és halk hangon, amilyent talán csak bizonyos törpék templo­mában 1 ehe4 hallani ünnepi miíéicen raou ieppkőbarlan o«' ’■ - ’’-i rv- ntögeti az etn- be < kony. barna cseppkö­veket. — Hermelinda » kiáltotta * kövér ember, s felnézett a fe­jem fölé. — Two minutes, my dar­ling — epedett vissza egy női hang a balkonról — csak két perc, szivecském! A kövér úr elégedetten és szótlanul hallgatta tovább a törpék zenéjét, pillantást sem vetett rám, nyilván az sem érdekelte, hogy én is megosz­tom vele a muzsika élvezését. Legfeljebb, hogy több sze­rencséd volt, mint nekem, te hízott birkácska — gondoltam sötéten — miben vagy különb nálam?... Én is tudom, mit jelent az: two minutes, my darling... Megnéztem magamat az autó oldalának fekete tükré­ben: csapzott haj, beesett or­cák, égő szemek néztek vissza felém. Azt a Hermelindát nem fo­gom megvárni, semmi esetre sem — gondoltam magamban, és máris felkeltem, hogy men­jek a dolgom után. —Halló fiatalember — mo­solygott felém a kövér atyafi — nem vinné el feladni ezt a levelet? — De nem ám, uram, nekem is van kettő a zsebemben, ez- ideig még nem állott módom ban feladni őket — válaszol­tam vissza angolul olyan vá 'asztéhosan és ékesen, hogy né(, a halóit Byron is száját csucsoritóttá volna ennek hal­latára. S miközben tovavitt szegópusévem dkp&sei­tem, hogyan megy át arcának gömbölyű mosolya ijedt hök- kenésbe. A VILLANEGYEDBEN jár­tam. késő este volt már, gyá­rait a forgalom. Csend volt köröskörül, csak a leeresztett függönyök mögött zongoráztak finom kisasszonyok. Jó lett volna hebámulni az ablakuk, mögé. Lám, a finom kisasz- asszonyoknak jól megy a so­rukI Drága süteményeket esz­nek vacsorára, lebegtetik fehér kezeiket a billentyűk felett, mint ahogyan a pillangók szállnak egyik virágról a má­sikra, és nem okoz nekik gon­dot hol hajtsák le álomra fe­jüket. Mi lenne, ha betörnék hozzájuk, kifosztanám kamrái­kat, vagy felmászva egy fára, meglesném őket, amint éppen vetkőznek, és rabolnék szépsé­gükből? Kerékpáros rendőrök árnya tűnt fel a sötét fasor torká­ban, karjukat egymás vállán tartották, mint a boldog szerel­mesek, az arcomba néztek für- készőn, aztán mentek tovább. Amint surrant kerékpárjuk, olyan hangot hallatott, mint a szálló szitakötő. Éji szállásom felől hamaro­san döntöttem. Ismertem egy kellemes kis parkot az Urca- hegy oldalában, aludtam már *'í egyszer. Bár akkor telihold sütött, ami kockázatossá tette az ottalvást, s amellett az éh­ség meg valami rossz emlék is fcúszott, vtéaiseeak szép volt az éjszaka. Álmodni is olyan szépeket lehet ott, mert köny- nyü fuvallat legyezgeti az em­ber arcát, mikor átsuhannak rajta a felhők árnyai. Ma azonban nem fekszem le ad­dig, amíg meg nem ettem a magam vacsoráját. így, miután határoztam az éji szállás dolgában, egy kicsit frissebben indultam a kikötő felé. Hátha jön be valami ha­jóaz éjszaka, és be tudok fér­kőzni valamelyik segédszakács kegyeibe. A CINELANDIÁBAN, ahol káprázatos mozik sorakoznak egymás mellé, és transzperqn- seikkel, rinnt a nagy gyártü- zek pirosra festik az égboltot, csavargók flangéroztak. Mint a pillangók melengették ma­gukat a fényben, szájtátva bá­multák az autón érkező tün­déreket, akik könnyű mozdu­latokkal lebegtek a mozik be­járata felé. Egyszerre csak szembejön velem a tarháló Gerő. — Kolléga úr — mondja, miközben gyengéden belémka- rol — ismer engem, és tudhat­ja, hogy nem vagyok lumen, huszonnégy karátos ember sem vagyok. De ha egyszer becsü­letszavamat adom, akkor arra mindenki mérget vehet.,; — Sajnálom, Gerő úr — sza­kítom félbe a beszédét — még ha huszonnégy karátos volna, akkor sem tudnék kölcsönad­ni. Egyszerűen azért, mert nin­csen, Egy fillérem sincs,S tudja, súgok magának valamit. Késő este van már, de én ma még csak nem is reggeliztem. — Az baj — mondta eltű­nődve, és megállt az út köze­pén. — Hallgasson ide — kiál­tott fel aztán lelkesülten — ismeri maga a vörös Kalte- necliert? — Igen, ismerem látásból. — Nos, hát én éppen ma ta­lálkoztam vele. Azt mondja, van itt egy étterem a Rua do Café és a General Ozorio sar­kán. Annak egy nagyon de­rék, jószívű pernambucói em­ber a tulajdonosa. Kövér és kékszemű. Próbálja meg nála. Mi baj történhetik? Ha egy­szer már bevacsorázott, ezt többé senki el nem veheti ma­gától Csöndes és sötét volt már minden a kikötőben, a kapuk­ban örök állottak, állig burko­lózva köpenyeikben. Csak né­hány világítótorony keverte, forgatta a fényt. Kékinges an­gol matrózok sétáltak a kocs­mák között és megvertek min­denkit, aki nem fogadta el meghívásukat, hogy együtt igyék velük. Két ilyen részeg összetalálkozott, egy alacsony portugál s egy létra angol. Be­széltek egymáshoz, mindegyik a maga nyelvén, számtalan­szor kezet fogtak, közben haj­ladoztak szakadatlanul. Úgy látszik ezek összebarát­koztak — gondoltam, de eb­ben a pillanatban már elcsat­tant az első ütés. Az angol la­pos tenyérrel társának kopasz fejére ütött. Bömbölés, ordítás rázta meg egyszeribe a levegőt, mintha oroszlánok haldokolná­nak a szomszédságban. Máris ott termettek a rendőrök, akik négyesével-ötösével állandóan itt cirkálnak a lebujok közelé­ben. Én is szaladtam. A RUA DO CAFÉ egészen kihalt volt már, amikor oda­értem. Hallgató, sötét házak, melyek mögül szinte hallani lehetett az alvó emberek ne­héz lélekzetét. A vendéglőből még fény vetődött ki az utcára, de már odabent is kezdtek ké­szülődni a zárásra. Egyetlen­egy vendég ült csak az étte­remben, s az asztalokról kezd­ték már lehúzni a térítőt. Az ételek látása egyszerre feléb­resztette szunnyadó éhsége­met. Megrémülve a gondolat­tól, hogy elkésem s megint éhesen kell lefeküdnöm, habo­zás nélkül beléptem. *— Jő estét. Zárnak már? — Nem uram, van még egy félóránk, tessék csak nyugodj tan letelepedni. Az utolsó ven­dég mindig a legkedvesebb — mondta a tulajdonos. Azonnal ráismertem hatal­mas, kövér termetéről és kék szeméről, mely jóindulattal mosolygott felém. Valószinüt- lenül világoskék színű szeme volt, olyan mint a berlini kék sok vízzel keverve. — Mivel szolgálhatok? “■» kérdezte s meghajolt. — Egy menüt szeretnék en­ni — mondtam a legóvatosabb feltételes módban, amely csak illet ehhez a helyzethez. — Lehet, uram. Márti me* gyek értet (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents