Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)
1956-11-29 / 285. szám
DUNÁNTÚLI * NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 286. SZÄM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1956 NOV. 30. Nemcsak a bányászok ügye „Bemegyek a gyárba, hogy ott legyek — mondotta tegnap reggel egy munkásasszony az autóbuszon. — Dolgozni úgy sem lehet, nincs áram”. Ezzel a két mondattal lehet jellemezni az üzemek jelenlegi helyzetét, azt hogy már azoknak a munkásoknak a többsége is tétlenségre van kárhoztatva, akik dolgozni akarnak. A megrázó októberi események következtében megszakérdést, mit szólnának azok a bányászok, akik ma még megtagadják a széntermelést, ha azok a pékek, akiknek családja tüzelő hiányában otthon fázik, nem sütnének kenyeret, ha a hasonló helyzetben lévő közlekedési dolgozók nem szállítanának élelmet, ha nem kapnának ruhát, cipőt, háztartási cikket, mert hideg van a gyárakban, az üzletekben. De nemcsak erről van szó. A gyárak, üzemek dolgozói kivívták maguknak a nagyobb üzemi önállóságot. A megváI Dolgoznak a zalai j olajbányászok A nagylengyelt olajmezőn — bár meg cnergiahiánnyal küzdenek — négy fúróberendezés dolgozik, s a túrósok új olaj- lelőhelyet, olajat kutatnak. E héten két új olajkutat adnak ál a termelő vállalatnak. A Zalai Kőolajipari Vállalatnál elsősorban fűtő- és gázolajat állítanak elő, valamint a brikett gyártáshoz szükséges bitument gyártják. Ismét dolgozik a ruhagyár is, amely néhány napig éramhiány miatt állt. (MTI.) 1400 bányász szállt le CSlllOFIOkoil Súlyos károk az építkezésekor! Felkerestük a Pécsi Szén- bányászati Trösztöt, hogy tájékoztatást kérjünk a bányák munkájáról. A titkárságon a kerületekből beérkezett telefonjelentc- sek alapján elmondták, hogy csütörtökön Pécsbányán 394. Béke-aknán 231, István-ak- náon 402, Vasason szintén 402 fő szállt bányába. Mennyi szenet termeltek tegnap? — Erre a kérdésre a tervosztály adott választ. Szerdán a pécsi szénmedencében Pécsszabolcson 200, Vasason 254 tonna szenet szállítottak külszínre. Pécsbányán nem volt széntermelés. November 1-től 29-ig a pécsi bányák az október havi tervet véve figyelembe — alig másfélnapi mennyiséget termeltek! A beruházási osztályon Krisztián Béla osztályvezető a legfontosabb feladatokat sorolja: — Legsürgősebben be kellene fejezni az újhegyi, a Széchenyi-aknai cs a vasasi bányászíürdőket. Ezek az épületek lényegében már készen vannak, az utolsó simítások. a szakipari munkák vannak vissza. Másik feladatunk, az István-aknai 12 lakás befejezése. — Az újhegyi szénmosó építése is elhúzódik. A szokásos 200—300 munkás helyett most alig harmincán dolgoznak ott. A szükséges gépeknek alig valamivel több mint fele érkezett csak meg. S azok is hiányosan. — Mikorra várható, hogy az építkezéseken pótolják az elmaradást? — Két dolgot nem tudunk most biztosan — mondja az osztályvezető. — Az egyik; mikor kezdünk el rendszeresen dolgozni, a másik: mikor fejezzük be a munkákat. Sok. felmérhetetlen az a kár, amely az elmúlt hetekben keletkezett. Hetekre, talán hónapokra vetette vissza a pécsi szénmedence fejlődését is. A szabolcsi légaknában például csaknem 100 méternyi víz van, amely 3600—3800 köbméternek felel meg. Igaz, szivattyúzása folyik, de talán még két hét sem lesz elegendő víztelenítésére. A bányák állapota is — különösen a péesbányaié — megsínylette az elmúlt hetek eseményeit. De talán rövidesen kerékvágásba zökken az élet a pécsi bányákban is, hiszen csütörtökön több mint 1400 bányász szállt le ... kadt az üzennek többségében a folyamatos termelés. Mivel az ország szénellátása már október előtt is sok nehézségbe ütközött, a széntermelés közel egyhónapos szüneteltetése a szénkészletek rohamos csökkenését idézte elő. Hogy jelenleg a helyzet milyen súlyos, nem kell külön bizonygatni. Nincs se Pécsett, se a megyében olyan család, akit az áram- korlátozás közvetlenül vagy közvetve ne érintett volna. Zavarok vannak a vízellátással, nincs elegendő gáz, stb. Szénre azonban nemcsak a villamosenergia előállításához van szükség. A vasúti közlekedéshez éppúgy, mint a kórházak, iskolák, lakóházak fűtéséhez szén kell. Szén, ami jelenleg nincs, mert az a meny- fiviség, amely egy-egy bányából mégis a felszínre kerül, még életmentő szalmaszálnak •s kevés. I'edig most az életről van szó. nem egy, sem száz, hanem egy egész nemzet életéről, sorsának jobbrafordulásáról. Október 23-án ezrek és ezrek keletek fel,-s áldozták életüket, bogy ezután szabadabban, jobban éljen népünk. A baranyai munkások, bányászok is egy sor jogos, követeléssel álltak elő. E követelések nagy részét a forradalmi munkás-paraszt kormány már teljesítette, de vannak olyan követelések, amelyek teljesítéséhez először a feltételeket kell megteremteni. Aki ma egy hónapos termeléskiesés után sztrájkot szít, akatva-akaratlan saját maga, a- magyar nép. ellen vét, a gazdasági élet teljes dezorga- hizálását, éhséget, nyomort segít előidézni. Tudják, hogy vannak ilyenek, vannak a bányászok között is s a leghangosabban kiáltanák: szenet nem adunk! Sőt fenyegetőznek, hogy megyerik azokat, akik munkába állnak. A józanul gondolkozó bányászok szárna azonban napról-napra nő. A vasasiak, a komlóiak, ha egyelőre keveset is, de termelnek. A munkára Jelentkező és bányába leszálló bányászok száma mindkét trösztnél meghaladja az ezer főt. Mégis fel kell tenni a lasztott munkástanácsokon keresztül így akarják irányítani a termelést, hogy minél eredményesebben dolgozhassanak, hogy az üzemek dolgozóinak jövedelme is minél magasabb legyen. Márpedig ahol nincs munka, ott jövedelem sincs. Ahhoz, hogy a gyárakban a munka teljes kapacitással megindulhasson, hogy legyen termék, aminek árából munkabért fizethessenek: szükség van a gépeket meghajtó energiára. Tehát nemcsak a bányászok ügye, hogy termelnek-e, vagy sem. Tíz és százezrek, az ország népének érdekei követelik, hogy minél előbb teljes ütemben meginduljon a szén- termelés. A széntermelés megkezdése nem jelenti azt, hogy a bányászok lemondanak jogos követeléseik teljesítéséről. De szükséges, hogy időt és módot nyújtsanak azok teljesítéséhez. „Ha termelünk, ha a kormány határozatait végrehajtjuk, akkor joggal el is várhatjuk, hogy a kormány is támogassa, lehetővé tegye követeléseink megvalósítását”. — így. fogalmazta meg. Hudqcsek Károly a vasasi munkástanács és a vasasi bányászok véleményét. És ezzel egyet lehet érteni. Az ország népe azoknak a gyáraknak és üzemeknek dolgozói, akik nap nap után jelentkeznek munkára, bizakodva várják, hogy hamarosan lesz elegendő szén, elegendő energia ahhoz, hogy megindíthassák gépeiket, megkezdhessék á folyamatos termelést. Azok a pécsvidéki és komlói bányászok, akik már a múltban is olyan sok nehéz csatát yívtak.meg a nagyobb darab kenyérért, a nagyobb szabadságért, most sem nézhetik tétlenül, hogy a sztrájk következtében milliárdos értékek pusztulnak el, s nem jobbá, hanem nehezebbé válik az életünk. Reméljük, hogy azok, akik még nem értették meg, hamarosan megértik: termelni kell, mert ez az életet jelenti. Visszaállít ják a vasutasok régi kedvezményeit A Vasutasok Szabad Szak- szervezetének kezdeményezésére a Magyar Államvasutaknál is eltörölték á normarendszert. A dolgozók fizetett évi szabadságát a szolgálati évek számától függően 12 naptól 30 napig terjedő időtartamban állapították meg. Megkezdték a korábbi időszakban jogtalanul elbocsátott dolgozók ügyének felülvizsgálását. A vezérigazgatósággal történt tárgyalások eredményeként visszaállítják a vasutasok régi kedvezményeit, így a tényleges dolgozók részére újból évi 12 szabadjegyet cs korlátlan mennyiségű önköltségi jegyet ke’l biztosítani: a családtagok évi hat szabadjegyet, 12 önköltségi és korlátlan számú alacsonyabb kocsiosztályú fél- jegyet kapnak. Tegnap délután folytatódtak az értelmiségi megbeszélések Amint már csütöitöki számunkban is jeleztük, tegnap délután három órakor a TTIT helyiségében tanácskozásra jöttek össze a TTIT, a ME- FESZ, az írószövetség és a Petőfi Kör képviselői. A tanácskozás résztvevői helyesnek látnák, ha a pécsi értelmiség csatlakozna a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsához. A pécsi szervezet mint a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának helyi szervezete működne. A testvérnépek segítsége A szocialista országokban mindenütt nagy kampány bontakozott iki a magyar dolgozók megsegítésére. Á Donyec-medéhce dolgozói sürgős megrendeléséket teljesítenek a Magyar Népköztársaság számára. A magyar dolgozók testvéri megsegítésében számos Donyec-medencei ipar- vállalat, bánya, üzem, élelmi- szeripari gyár vesz részt. Számos vállalat indított már útnak Csap felé szállítmányokat. Eddig több mint másfélezer vagon szenet, kokszot, fémet, cementet, üveget, húst, tea vajat szállítottak le. Sztálinéból további két és félezer tonna csekély hamutartalmú szenet küldtek a magyar erőműveknek. Csehszlovákiában, a kormány úgy döntött, hogy 90 millió korona értékű árut szállít a Magyar Népköztársaságnak. Az áruk között van liszt, burgonya, hús, cement, üzemanyag, textília, cipő és gyógyszer. Prágából már elindították a magyar határ felé a liszttel és gyógyszerekkel telt vasúti szerelvényeket. Csehszlovákia lakossága pedig körülbelül 5 millió koronát gyűjtött a magyar népnek. „Magyarországnak segítségre van szüksége!'’ Ilyen feliratokat lehetett látni a napokban Varsó utcáin. A plakátokat ismert lengyel művészek készítették. Melég visszhangja támadt a lengyel vöröskereszt felhívásának is: eddig már több mint 16 és félmillió zlotyt gyűjtött össze a lakosságtól. A vonatok élelmiszert, építőanyagot és gyógyszert szállítanak mindennap Budapestre. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya mint ismeretes, 22 millió márka értékű árut és anyagot küld hazánknak. A német dolgozók ezenfelül egymillió márka értékű holmit gyűjtöttek össze és több mint háromezer magyart hívtak meg magukhoz pihenésre, amelynek költségeit teljesen magukra vállalják. Sok család közölte, hogy szívesen befogadna magyar árváikat is. A szocializmus valamennyi országa segít a magyar népnek. Romániából kőolajjal és szénnél teli szerelvények, Bulgáriából száz és száz tonna búzarakomány és penicilinké- szítmények, a Koreai Népi DeBeremenden nines kilépő Kocsis István, a beremendi lózsa termelőszövetkezet elnö- :e nem sokat változott az utób >t hetekben. Most is olyan tevékeny és fiatalos mozgású, nint volt egy hónapja. — Most folyik nálunk a zár- zámadás — mondja — tavaly 18 forintot terveztünk egy nunkaegységre. Meglesz. Én Kondom, még több is lesz. ha. nindent kiszámolunk. Pedig... Es sorolja, mi mindent vett *s épített ebben az évben a Oózsa tsz. Egy száz férőhelyes istállóval gyarapodott a vagyona. és egy teherautót vásároltak, hogy megkönnyítsék a Szállítást. S mégis 15 forint készpénzt osztanak. Azonkívül J,30 kiló búzát, 1,10 kiló árpát, [.50 kiló kukoricát és két kiló burgonyát. Az „apraját", ahogy Kocsis bácsi mondja, már nem is említi. A lényeg a pénz, meg a kenyérnek való. — Prémium is lesz. A lentermés igen bevált az idén. Tavaly azt mondtuk: megelégszünk, ha 14 mázsa lesz holdan ként. Ennyit is írtunk a tervbe, és huszonegy mázsát takarítottunk be. Ez már termés... nagyon jó termés. A cukorrépa is jól fizetett: 171 mázsás termésük volt. Aztán az állatokról is szólni kell. Az Allatforgalmi Vállalat a napokban vett át huszonötöt. 47 hízott sertést pécsi vállalatoknak adtak el. Lehettek olyan 150-170 kilósak. — Mennyi a vagyonunk? — kérdi s válaszol is rá. «—* Még nem számítottuk ki pontosan de nem sok híja lesz a két milliónak. Aztán a tagságra terelődik a szó. — Eddig egy sem jelentette be, hogy ki akar lépni a közösből. Mind marad, epytől- egyig. — S a munka? — Dolgoztak eddig is, most sem henyélnek. Ma is silóznak. ötszáz köbméter silót készítünk. Nincs akkor hát semmi baj a beremendi Dózsa tsz-ben. Osztják az egész évi munka után jogosan megjáró jövedelmet és dolgoznak a. tagok, hogy jövőre is legyen mit osztani. — Azért van baj, ha nem is nagy —. veti ellent Kocsis bácsi. *— Még tavaly szerződést kötöttünk a Magtermeltető Vállalattal Redk. j kukorica termesztésére. Idén aztán betakarítás után megkezdtük a szerződött termény leszállítását az átvevőnek, a siklósi terményforgalmi vállalatnak. A forradalmi események előtt már három vagonnal leszállítottunk. A többit a csoportban tároltuk. — A szerződött kukorica után mázsánként egy mázsa húsz kiló szokvány kukorica és ötven forint járna a Dózsa tsz-nek. Ehelyett most csak egy mázsa szokvány kukoricát akarnak adni, felrúgva szerződést és kötelezettséget. Igaza van Kocsis bácsinak: ha egyszer szerződést kötöttek, azt tartsák is be. Reméljük, ezt a Magtermeltető Vállalat is megérti és nem keU mégeaaazer figyelmeztetni mokratifcus Köztársaságból cementtel és üveggel megrakott vonatok érkeznek. Jugoszlávia dolgozói 150 millió dinár értékű különféle árut küldenek. A Mongol Népköztársaságban az Ulan Bator-i ipari kombinát dolgozói felajánlották négy napi fizetésüket a magyar nép megsegítésére. A tárgyalás résztvevői tervezetet állítottak össze a forradalom alatt megválasztott értelmiségi tanács névsora alapján, s elhatározták, hogy a közeljövőben valamennyi értelmiségi réteg képviselőit meghívják a további teendők megbeszélése .ügyében. A tanácskozáson elhatározták, hogy ha lehetséges, akkor egyelőre a TTIT kiadásában délután megjelenő, független, társadalmi és politikai napilapon indítanak. A lap az értelmiség vitafóruma lenne, amelyben összecsaphatnának a vélemények, s egy-egy kérdés tisztázása elősegítené az országépítő munkát. A lapot nem kötné a pártszempontok min- denekfölötti érvényesítése, s szabadon, cenzúra nélkül javasolhatna. bírálhatná, közölhetné az értelmiség és a munkásság véleményét. Megbízható forrásból úgy értesültünk, Éogy előreláthar- tóan ma délelőtt tárgyalja meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága a megindítandó új napilap ügyét. November 4 reggelén am országházban A Neues Deutschland bu- dapest különtudósítói érdekes tényeket közölnek a magyarországi ellenforradalmi puccs előkészítéséről. „Számos szemtanú eddig közzé nem tett nyilatkozatából káderül, — olvassuk a cikkben — hogy a szovjet hadsereg a szó szoros értelmében az utolsó percben akadályozta meg Magyar- országon a fasiszta diktatúra létrejöttét. Az ellenforradalmárok Nagy Imre akkori miniszterelnök eltávolítására tervszerűen készültek, hogy a kormány élére Míndszenthy herceg- prímást állítsák. Az a tény, hogy Nagy Imre a nyílt fasiszta elemekkel szemben az engedmények politikáját folytatta és nem hívta fel a nép figyelmét a fasizmus fenyegető veszélyére, az október 30-tól november 3-ig terjedő időszakiban rendkívüli módon kiélezte a helyzetet. Nagy Imre miniszterelnök úgy látszik kezdte érezni, hogy_ rövidesen át kell engednie helyét Míndszenthy hercegprímásnak, így november 4-én menedéket kért a jugoszláv nagykövetségen”; A továbbá eseményekkel kapcsolatban a cikk szerzői ezt írják: „Rónai Sándor, a Kádár kormány minisztere november 26-án fogadta a Neues Deutschland tudósítóit és hosszas beszélgetésben beszámolt a Nagy kormány .utolsó óráiról. Rónai Sándor Dobi Istvánnal, a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának pártonkívüli elnökével az utolsó pillanatig az országház épületében tartózkodott. November 4-én szobáikban három fegyveres egyén jelent meg, a Horthy- fisztek egyenruhájában és megparancsolták, hogy kövessék őket. Dobi Istvánt és Rónai Sándort azután az országház épületének földszintjére vitték, ahol akkor már sok kommunista volt. Az egyik tiszt közölte az összegyűjtött személyekkel, hogy va- lamennyiüket az országház pincehelyiségébe helyezik át.— Tudtuk, hogy ez mit jelent — mondotta Rónai Sándor. — De amikor le akartak minket vinni a pincébe, abban a pillanatban heves lövöldözés kezdődött a városban, néhány másodperccel később pedig lihegve rontott be a helyiségbe egy tiszt és azt ordította, hogy megjöttek az oroszok; Erre a Horthy-tisztefc pánikszerűen megfutamodtak. Közben Nagy Imre már elhagyta az országház épületét és a jugoszláv nagykövetségen tartózkodott; Míndszenthy hercegprímás pedig, akinek a hatalomhoz vezető utat a Magyar Nép- köztársaság vezetőinek —■ köztük Dobi István elnöknek — agyonlövésével kellett volna megtisztítani, kénytelen volt a melléklépcsőn távozni az országház épületéből és az amerikai nagykövetségen megbújni. A szovjet hadsereg nagy érdeme, — hangsúlyozzák be fej ezésül a cikk írói — hogy újból kiütötte a fegyvert a fasiszták kezéből és biztosította a magyar népnek a szabadsághoz vezető utat,"
