Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)
1956-11-26 / 282. szám
2 N A P f rt 1936 NOVEMBER Pl (Folytatás az 1. oldalról) politikai munkát végző forradalmi és hasonló elnevezésű bizottságok munkáját a kormány rendeletben szabályozta. Megállapítható, hogy a közhivatalok, intézmények és hatóságok többségében a legkülönbözőbb elnevezésű bizottságok teljesen anarchikusain és a köm-e nézve minden haszon nélkül tevékenykednek. Azokban a közhivatalokban és hasonló jellegű intézményeimé ugyanis, ahol az alkalmazottak kinevezés útján foglalták el munkahelyeiket, munkájukat a törvény előírása szerint a minden közalkalmazottra kötelező állami fegyelem alatt végzik, ezek a bizottságok nemhogy segítették volna, hanem gátolták és bénították eddig a munkát. A kérdés teljes rendezéséig is kívánatos, hogy ezek a közhatóságoknál létesült és még működő bizottságok tartózkodjanak minden a munkát gátló fellépéstől — és I ha ezt nem tennék meg önszántukból, akkor a hivatal, intézmény atb. munkáját felelősen irányító vezető rangidős tisztviselő vessen ennek véget. A törvényes rend teljes és következetes helyreállításának végül elengedhetetlen követelménye az Is, hogy a kinevezett és munkáért személyükben felelős vezetőknek — mint a minisztériumok, főhatóságok vezetőinek, a tanács végrehajtó bizottságok elnökeinek és titkárainak. aZ iskolák és gyárak igazgatóinaik, a mérnököknek és mí --szelőknek és minden más 1 - .lős vezetőnek — az utasításait mindenki köteles betartani és végrehajtani. A törvényes rend maradéktalan érvényesítését minden becsületes magyar állampolgár úgy tekintse, mint a dolgozó nép alapvető és legfontosabb érdekét és ennek megfelelőért védelmezze és erősítse azt. • törvényes rend kérdésével kapcsol tban meg kell mondanom azt is; kormányunk el van tökélve arra, hogy az egész társadalmi élet demokratizmusát fejlessze, az állami és gazdasági vezetés bürokratikus módszereit felszámolja, a hivatalok, intézmények és Vállalatok demokratikus vonásait erősítse. Meg kell azenban nyíltan és őszintén mondani: a demokráciának is megvan a maga törvényes rendje. Az anarchiát, a fejetlenséget, a felelős vezetők utasításainak végre nem hajtását ne nevezze senki demokráciának mert mindez a demokráciától merőben Idegen, Az ország törvényes reftdjé- nek helyenként divatbajött lazítása mindenkor, fcz adott vi- onyok között pedig különösen nem * nép és a dezpo- k’-ácia, hanem ellenkezőleg, a nép ellenségei javát és érdekét szó"'’álja. A törvénye rend lazítása, vagy lazításának tűrése bármilyen nagy hangon kimondott forradalmi jelszavak kíséretében történik Is, a valóságban nem a nép, hanem az ellenforradalom malmira hajtja a vizet. A törvényes rend védelmezői bátran és határozottán lépjenek fel mindenütt és mindenkivel szemben, bárki is legyen az. aki veszélyezteti állami és gazdasági szerveink törvényes munkáját vagy akárcsak kitér'etet tesz arra. félelem nélküli élet Az utóbbi években sokszor elhangzott r félelem nélküli éle* követeiét«. Mi azt kívánjuk -s azért dolgozunk, hog' a törvényes rend mielőbb és teljes mértékben helyreálljon az egész országban és az élet útiadén vonatkozásában. Ennek az alapfeltételei máris adva vannak. Ügy érezzük, hogy valamennyi törvénytisztelő, a közrendet é6 köznyugalmat óhajtó becsületes állampolgár támogatásával rövid idő múlva abbzn a helyzetben leszünk hogy e'márt 'hatluk: megold^ tűk e a feladatot is. ESZ" majd elmondhatjuk azt is hogy a Magyar Népközt Arénákéban félelem nélküli élete* az ország minden törvényilsz telő állampolgára azáméra biztosítottuk. Őszintén meg kell mondani, hogy ma még nem egészen ez a helyzet. Ez azom ban nem rauunk múlik, Kádár János elvi árs besxéde Még egy-két héttel azelőtt is sokhelyütt fegyveres ellen- forradalmi terroristák félemlítették meg azokat a becsületes állampolgárokat, akik dolgozni akartak és a törvényes rend elyreállítására törekedtek. Szerencsére ez a helyzet már megváltozott. De még mindig gyakori jelenség, hogy a tisztességes és becsületes, a munka és a rend érdekeit képviselő embereket lelki terror alatt tartják a zavaros időkben mindig felbukkanó és magukat egy ideig mindig felszínen tartó zavaros elemek. Nézzetek körül emberek! Látni fogjátok, hogy a hivatalokban is, gyárakban is sok az olyan mostanában felbukkant újsütetű, azelőtt sohasem látott, önmagát demokratának nevező személy, akiket ha közelebbről megnéztek, látni fogjátok, hogy azelőtt nem voltak se műi ' ás k, se demokraták, hanem gyár vagy malomtulajdonosok, eseti-g Horthy hivatásos tisztjei és mindezeken túl, fasiszták. Második kérdésként az élet alapját kébező munkáról kell s. 'nőm. A helyzet hazánkban ismeretes. Egy közel háromhetes általános bénultság és sztrájk után hazánk majd minden termelő helyén megkezdődött a munka. E kérdésnél külön és tisztelettel kell megemlékezni a magyar falu dolgozóiról. Az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodó parasz* emberek egyaránt becsülettel teljesítették a haza iránti kötelezettséeüket. Az országos vihar hetet alatt is szorgalmas-1 dolgoztak. Becsülettel be kell vallani, hogy minden központi irányítás nélkül elvégezték az őszi szántás-vetés 80,—90 százalékát és még most is szorgalmasan dolgoznak. Hozzájuk is száguldoztak olyan emberek, akiknek az elmúlt heteikben a legfőbb gondjuk az volt, hogy a munkások ne dolgozzanak. Ezek az izgága elemek felszólították a parasztokat is arra, hogy ne szántsanak és ne vmsenek. ök azoniban egyömtetűleg, valóban mély bölcsességgel azt válaszolták hogy ma is van kormány és jövőre is lesz. A kormány munkájáról vagy Jellegéről majd a jövő nyáron is 'ehet vitatkozni, de ha ők most nem szálltainak és nem vetnek, akkor jövőre nem lesz kenyér, és ha kenyér nem ’esz, nem lese min vitatkozni mm, mert ha kenyér nem lesz, kkor élet sem lew. A munka as egész iparban megkezdődött Valójában miiről is van szó? A munka as egész iparban, a kereskedelemben, a szállításnál megkezdődött, de azt mégsem mondhatjuk, hogy a termelés valóban rendesen folyik. Először azért nem, mert Igaz ugyan, hogy a munka beindítása és a termelés folyamatots- mgának biztosítása jó úton halad, de ugyanezen fejlődésen belül helyenként és időnként visszaesések vannak. A ehezen fejlődő terme'és frontján helyi és időleges, de mégis súlyosan káros sztrájkok hűl* -nzanak át. Mi ezeknek az egyre gyen- Utő, de teljesen meg nem ■>fúrt sztrájkhullámokmk az ka? Alapjában két oka van zeknek a jelenségeknek. Az első az. hogy az események hátterében működő ellenforradalmi •nők most már más fegyver híján a legvadabb rémhírek erjesztésével, a legképtele- oebb követelések bevetésével ->zt akarják elém!, hogy gaz- '•ságilag a lehető legnagyobb árt okozzák az országnak ogy a gazdasági nehézségek vömén újabb támadást in- ézheasenek népi demokratikus rendszerünk ellen. Az élén forradalmáruk pontosan tudják, hogy mit cselekszenek. De nehéz feltételezni aZ e’len- fotrsdalmátok kezére játszó Helyre kell igazítani ezt a néhol még mindig meglévő fordított világot. Mindenkinek meg kell érteni, hogy a népi demokratikus rendszer olyan rendszer, amely demokrácia a munkások, parasztok ée a szellemi dolgozók számára, de diktatúra a kizsákmányolok számára. Demokrácia a demokraták számára, de diktatúra az el- lehforradalmárok ée fasiszták számára. És még egyszerűbben kifejezve: a kormány él van tökélve arra, hogy ha már hazánkban egy ideig félni kell valakinek, akkor sehol, egyetlen helyén, a legkisebb faluban sem a becsületes munkás, paraszt, vagy értelmiségi dolgozóknak, ne a demokratikusan gondolkodó haladó embereknek kelljen féiniök, hanem féljenek a törvények megszegői, a fasiszta uszítok és ellen- forradalmárok. népköztársaságunk ellenségei. olyan eszüket vesztett imzítófo- ról is, mint Gyimes Miklós, Sándor András és más hozzájuk hasonló személyeikről, hogy ne tudnák mit cselekszenek. Ök tudatosan az ellenforradalom szekerét tolják és ezért ne sértőd jenek meg, ha mi kénytelenek vagyunk ennek megfelelően eljárni velük szemben. A második akadálya helyenként a munka megindításénak az, hogy gyakran jóhiszemű dolgozók sem értik, hogy önmaguk érdekei ellen cselekszenek, amikor olyan feltételekhez akarják kötni a munka felvételét, ame- Ijrefc ma még nem valósíthatók meg. Ezeknek a követeléseknek egy része olyan hé- 1 Vekről indul «J, amely a munkásosztály érdekeitől idegen. Ugyanez például * kormány összetételének ilyen vagy olyan személyi megváltoztatására irányuló követelés Is. Mihelyt helyreáll a rend, kiegészítjük a kormányt E kérdésről három megjegyzésem ván. Ásóknak az üzemeknek dolgozói, akiknek nevében a politikái követeléseket kis csoportok különböző helyeken felvetik, többségükben egyszerűen nem is tudnak arró4, hogy nevükben mit követelnek. Erre jellemző a következő eset. Egy alkalommal fogadtam a budapesti munkástanács néhány bejelentett küldött jét A küldöttség tagjai előadták azt a követelésüket, hogy egy bizonyos Maiéter nevű embert ''együnk be a kormányba. Amikor megkérdeztem, hogy ki tudja közülük, hogy ki az a Maiéter, kiderült hogy senki közülük ezt nem tudja. Ma- ’étert sohase látták, életéről, tevékenységéről semmit sem tudnak. Amikor megkérdezem, ki aján'otta nekik, hogy követeljék ezt az embert a kormányba, hogyan követelhetik egy olyan embernek a kormányba való bevételét, akiről fogalmuk sincs, hogy kicsoda, — csak zavart hallgatás volt a válasz, mert erre válaszolni nem tudtak. Amikor pedig elmondtam nekik, hogy ki az a Maiéter és ml volt életútja, mert én ismertem, azonnal el- á'itefc követelésüktől és res- rtték magukat miatta. Második megjegyzésem az, hogy a november 4-i kormány- határoaatnak megfelelően, mihelyt * termelőmunka az ország területén rendesen megindul és a törvényes rend minden helyen és minden vonatkozásban helyreáll, nyomban változtatást essküsiünk a kormány összár tételében, mégpedig ©ty módon, hogy '-ommunlsták és nem kommu- "'Sták legjobbjaival fogjuk a kormAnyt megerősíteni, lehe- 'őleg A legjobb szakemberek bevonáséval. A nem kommunistákkal szem ben a* ft* egyet- 'en igényünk — de ehhez fa- -''S7küdnl fogunk -- hogy az illető kész legyen a népköztársaság államrendjének, a szocialista vívmányok megvédésének és a szocializmus 'nitesőnek alapján dolgozni. A harmadik megjegyzésem a kérdéeáiez, hogy mindaddig amíg a normális élet általában biztosítva nincs, a kor- nány összetételében semmifé- 'e változtatást, sem bővítést nem csinálunk. Az a helyzet, amire mi gondolunk, lehet hogy egy hét, de lehet, hogy három vagy négy hét múlva érkezik el. Ez nem rajtunk múlik. Mi azt szeretnénk és azon vagyunk, hogy a kormánnyal kapcsolatos és szerintünk is szükséges további épés mielőbb megtörténjék. I>c ezt semmi szín alatt sem az ellenforradalom által útnak Indított és a félrevezetett jóhiszemű emberek által átvett követelések nyomása alatt tesszük majd meg. Én megtanultam a leckét, ame vét igen drága tandíjként a Nagy Imre kormány működése adott az országnak. Az a véleményem, hogy az ellenforradalommal szemben nem úgy kell harcolni, hogy követeléseinek engedünk, hanem úgy, hogy az ellenforradalmai szétzúzzuk. Hogyan is állt a dolog á Nagy Imre kormánnyal? Az ellenforradalom háttérből útnak indított követelései nyomán félóránként más és más miniszter leváltását követelték. A kormány fő tevékenysége ezeknek a követeléseknek megtárgyalásaiból és végrehajt ásóból állott, a kormány az Igazi tennivalókkal foglalkozni nem tudott, az ellenforradalom óráról-ófára erősödött és előretört, a kormány maga pedig az örökös naponkénti változtatás során úgy nézett ki, hogy végül a szülőanyja Sem ismert rá. Hát mi ebben a kérdésben sem az ellenforradalom óhajainak tett engedmények útján fogunk járni, mert az a véleményünk hogy a tigrist neta botokká', hanem csak úgy lehet megszelídíteni vagy békességté vinni ha agyonverjük. A termelés fejlesz- lésének a dolgozók életszínvonalának növekedését kell szolgálnia Előfordul, hogy egyes helyeken a dolgozók nevében fellépők kijelentik, hogy csak ilyen vagy olyan gazdasági követelések kielégítése után fognak dolgozni. Ezek a gazdasági követelések gyakran olyanok, hogy nem lehet azokat jogtalanoknak nevezni, persze akadnak jogtalanok is. De a jogos követeléseknek is az a baja, hogy ma nem valósíthatók meg. Ma az a helyzet, hogy * kormány által hozott döntéssel az ipart munkások és bányászok részére megszavazott béremeléssel elmentünk addig a határig, amelyen túl ma nem mehetünk, ha csak nem akarjuk megszavazni az inflációt, a pénzromlást. A kormány pedig el van tökélve, hogy minden követelést elhárít, amely pénzromlásba taszíthatná az országot, mert az éppen a bérből és fizetésből élőket, azaz elsősorban a munkásokat sújtaná a legjobban. Megszavazni béremelést — ez egy pillanat műve — pénzt nyomtatni, ez papír dolga. De szabad ezt csinálni? Nem szabad. Nem lehet, nem fogjuk megcsinálni. Minden gondolkodó ember tudja, hogy áhnak a béremelésnek van csak reális értéke éz értelme a dolgozó számára, amelynek van fedezete a megtermelt áruban. Különben csak több pénzt kap és a több pénzért kevesebb árut. Ezt még- kipróbálták keservesen a magyar dolgozók 1945—46-ban és gondolom, egyetlen munkás se kívánja vissza az inflációt, a pénzromlást. A követelésekkel egyébként figy Is vagyunk, hogy aki átgondolja helyzetünket, az tud- *a, hoáy ma a dolgozó nép érdeke egyet parancsol: minden dolgozónak azonnal és feltétel nélkül, követeléslisták Irogatása nélkül dolgoznia kell. méw*dlR a legjobb tudása szerint. Minden dolgozónak azonnal és feltétel nélkiíl dolgoznia kell Mert azalatt, míg egyes helyeken a dolgozók egy része a termelésben tétlenül, követelések megszerkesztésével van elfoglalva, kiesik éppen az a termelés, amely a jogos igények kielégítésének alapja lenne. Ami a kormány szándékait a szociális és bérkérdések jövőbeni rendezése tárgyában illeti, megjegyzem, hogy magam is vasmunkás, műszerész vagyok. Megértem a munkásság igényelt. Ä kormány ma is és a jövőben is elsősorban a munkásokra támaszkodik és a munkások és parasztok egyetértő támogatása nélkül nem tudjuk elképzelni az őr- száj kormányzását ezután sem. Tudjuk, hogy kormányunkat a Szabad Európa nevű reakciós rádió a legkülönbözőbb rágalmakkal igyekszik bemocskolni a dolgozók egy része előtt, ép- penúgy, mint a hazai földön sötétben bujkáló ellenforradalom is. De még a legvadabb imperialista háborús uszítók- nak, a legvéresebb 6zájü és kezű éllenforradalmárnak sem jutott eszébe, azt állít' ti, hogy A Magyar Népköz- társaság forradalmi munkás- paraszt kormánya a gyárosok, bankárok, grófok és földbirtokosok kormánya volna. Ml a munkások és parasztok kormánya vagyunk és az összes ellenforradalmi szitkok és átkok igazi magyarázata ebben rejlik. Reám személyesen is elmondhattak és bizonyára el is mondtak már minden rosszat, ami csak elképzelhető, de azt persze nem mondhatták, hogy én a kapitalisták képviselője volnék — és ennek is ugyanaz a magyarázata. Tehát: teremtsük meg a termelés teljes iilemü beindításával és fejlesztésével a keresetek emelésének reális alapját és akkor a béremelésnek a jövőben nem lesz akadálya, A kormány gazdasági célkitűzéseinek alapvető elve, hogy a termelés fejlesztésének a dolgozók élet- színvonalának növekedését kell szolgálnia. Minden más követelés sorrendben ezután következik. A mai súlyos gazdasági helyzetünkben semmi mást nem nézünk, mint a villamoscner- giával, a szénnel, és az olajjal kapcsolatos bajokat, akkor is fel kell hívnom a dolgozók fi- & ’fiiét arra a veszélyre, hogy ha továbbra is ilyen vontatottan megy a termelés beindítása egyes helyeken, különösen a bányákban, akkor előállhat az a helyzet, amikor a dolgozók egyrésze átmenetileg még akkor sem dolgozhatna, ha különben akarna is. Világos, hogy ezt minden módon el kell kerülni. Remélem, az öntudatos magyar dolgozók tisztában vannak azzal, hogy az igen jelentős külföldi segélyek, a-m eV veknek döntő részét a testvéri szocialista országok kormán, i ós népei küldték nekünk, csak az átmeneti nehézségek leküzdéséhez adnak nagy segítséget, de né* oünk életét és ,tevőiét rse’- két kezünk munkájával biztosíthatjuk. A Hagy Imre ügy Hüinmaduk kérdésként a mostanában igen sokat emlegetett Nagy Imre ügyből kívánok szólni. Nézetem szerint ez a kérdés történelmileg túlhaladott kérdés, amely fölött népünk rövid időn belül napirendre fog térni. Ismeretes mindenki előtt az a helyzet, tmely nálunk a Nagy Irnre kormány utolsó napjaiban, oantoaabban október 30-a és november 3-a között előállott. Az október 30-i tűzszünetet követő órákban nyíltan fellépett, ellenforradalom viharos nyomása ezt a kormányt napról-napira jobbra tolta és Míndszenty. B. Szabó, Eszter- hézy Pál fellépése mindenki előtt nyilvánvalóvá tette: a N agy Imié kormány órái meg vermek számlálva, az ellenforradalom napokon belül el- ~öpri azt helyéről. A Nagy Imre kormány és maga Nagy Imre ugyanezekben a napokban megbocsáthatatlan bűnt követett el a magyar nép ellen. Tehetetlenségével és az ellenforradalmi rohammal szembeni tétlenségével valójában lep- ’ézte és fedezte á gyilkos el- 'enforradaTmi f ehért err ont. Nagy Imre mint kommunista is megbocsáthatatlan szerepet látszott. Ha tehetetlen volt, le kellett volna mindán!a, országnak világnak megmondva, hogy elleni orradal márok gyilkolják halomra Budapest utcáin a munkásokat és más ’■'eladó hazafiakat, munkásokat, értelmiségieket. E helyett ő nevével fedezte ezeket a szörnyűségeket. Végül, negyedikén reggel ellenállásra hívott fel a fehérterrorista gyilkosságoknak véget vető segítségül hívott szovjet csapatok ellen. Miután a rádióban bemondta, hogy a kormány a helyén van, felkapta a csomagját és még Tlldy Zoltánt !s cserbenhagyva a parlament egyik csigalépcsőjén megszökött és húsz perc múlva a bu- -V'pesti Jugoszláv nagykövetségre szaladt menedéket kérni. Nagy Imre veSt szerepéről még annyit: lehetséges, hogy az ellen- forradalmárOk számára kevés volt as, amiben nekik Nagy Imre akarva nem akarva segítséget nyújtóit, de a Magyar Népköztársaságnak, a magyar kommunista mozgalomnak, a meggyilkolt forradalmároknak sok volt. A továbbiakról pedig annyit, hogy ez a Nagy Imre, aki a lugoszláv nagykövetségre belépett, elhagyta a Magyar Nép- köztársaság szuverénitása alatt álló területet és jogilag idegen ország területére lépett, néhány nap múlva dip'omá- eiai úton közölte azt a kívánságát, hogy el akarja hagyni a Magyar Népköztársaság területét. Kormányunk és pártunk ügy gondolta, hogy ezzel a* emberrel, akt ily módon elhatárolta magát a magyar kommunistáktól éppen’’'gy. mint a magyar néptől és magától Magyarországtól is, nincs do’gunk többé. Ezért az ügy jugoszláv dip’o- máciai vonatkozású részét lezárva Nagy Imre és társai eredeti kívánságát számbavéve 'ehetővé tettük, hogy elhagy- tek a Magyar Népközi ára'’--'ás területét. Miután a Román Népköztársaság kormánya kész volt arra, hogy Románia teríi- teién számukra menedéket adton, november 23-án Románia területére távoztak. Mi ígéretet tettünk, hogv vetek szemben, az általuk utólag is e'ismert múltbeli «ni yo$ cselekményükért büntető eiterest nem indítunk. Ezt bó '« tartjuk. Távozásukat serrt ‘“hintjük örök időre szó’ónak, de a jelenlegi helyzetben ma* "’tmik is úgy véltük, hogy hc- 'yeoebb, ha egy időre elhagy* ’ék Nagy Ttrwéék az ország területét. Erre külön okot adott az is. hogy a méig nem kevés bujkáló el!enfonrada’már részéről joggal tarthattunk provokációtól. Az ellenforrad0!- márók nagyon szívesen mefl- "♦ték votea, ho°v N«ev T-o"* csoportjából kettőt-hárma» m-g viVkoijanak, azzal a prevoh'- '!V eé'tel, ho"v ezért n M--'"11' Népköztársaság korménvá* tehessék fe'elössé. Nekünk iW#® viszonyok között sietni kö,c‘ ’ességünk volt, hogy az orsóéi érdekeit meg védelmezte k és enhek megfelelően iß jártunk A szov’et csapafok kérdés« magyar belügy Végezetül a magyarországi esem .nyéknek az Egyesült Nemzetek előtti vitáiéról kívánok szólni. Nézetünk szerint mindazok » fájdalmas események, amelyek az okíébe* 23-1 felkeléssel és az október 30-án megkezdődött ellenforr ada’ómmal kapcsa’9' tosak, a Magyar Népköztársaság betegjét képezik abban nines senki másn®* beleszólása, Ami a szovJc* -sapatok kérdéséi Illeti. ’s magyar belügy, (folytatás a 3. oldalon)
