Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)
1956-11-17 / 273. szám
VASÁRNAP, 195«, NOV. 11. N 4 PI ó 3 Magyarországon az egész nemzet harcot visszatért hazájába, Gerő — -ive! súlyos helyzetbe jutott mindjárt megmutatta '■lobbi arc Tatát. Azt a százezernyi tüntetőt, akik akkor még tüntetőik voltak, csőcseléknek nevezte, és megsérMost nem arról van szó, hogy ki sütötte el az első puskát, végzetes hiba volt a szovjet haderők behívása abban az időben, amikor még fegyverben voltak a tömegek. Más ország katonaságát hívni, hogy leckét adjon az illető ország népének megákkor is, ha lövöldözés fordult elő, — nagy hiba volt. Ez még jobban felbőszítette a népet. így került sor a spontán felkelésre, amelyben a kommunisták akaratukon kí- VI is együtt találták magukat a különféle reakciós elemekkel. A reakciós elemek beavait- kgziak ebbe a felkelésbe, és kihasználták ezt a saját számukra. Talán nincs ott elég horthysta? Valamennyien tudjuk, hogy Horthyinak nagy fasiszta erői voltak Magyarországon. Azonkívül nyilaskeresztesek és más reakciós elemek, Nagy Ferenc hívei és Meg lehetett-e ezt most akadályozni? Ugylátszik, késő volt már. Ha a kormány erélyesebb lett volna, ha nem ingadozott volna, ha idejében és elszántan fel kelt volna az anarchia és a kommunisták a reakciós elemek részéről történő öldöklése ellen, ha elszánt ellenállást tanúsított volna a reakcióval szemben — a dolgok talán helyesebb útra kerültek volna. Talán nem került volna sor a szovjet hadsereg közbelépésére. És mit tett Nagy Imre? — Fegyverre szólította a népet szükséges volt-e a szovjet közbelépés. Az első közbelépésre nem volt szükség. Az első közbelépés, amelyre Gerő felhívására került sor, teljesen hibás volt. A másik hiba abban rejlett, hogy a felelős emberek ahelyett, hogy a második közbelépésre vártak, nem tették meg rögtön azt, amit később megtettek, amikor a második szovjet beavatkozásra került sor, vagyis nem teremtettek új kormányt. Nem adtak, nem adták M a deklarációt. Ha előbb alakítottak volna új kormányt és *deklarációt adtak volna ki, a munkás és kommunista erők valószínűleg elkülönültek volna a reakciós erőktől, és könnyebb lett volna kUábolni ebből a válságos helyzetből^ Még mielőtt a második szovejt beavatkozásról szólnék, el kell mondani, hogy a magyarországi helyzet olyan méreteket öltött és erről ti is sokat olvastatok, i ogy már világosan látszott, nilyen borzalmas gyilkolások következnek majd be. Miyen borzalmas polgárháborúra van kilátás Magyar- országon, ahol a szocializmus alapjait meglehet, teljesen aláássák és amiatt egy III. világháborúra is sor kerülhetett volna* A szovjet kormány ugyanis nem tűrhette volna el a nyugat beavatkozását, a horthys- tik és a régi reakciósok uralomra jutását. De mit is csináltak azok a reakciós elemek? Már az imént elmondottam, hogy ezek az elemek egy-kettőre .megmutattak valódi arcúikat. tette majdnem az egész népet. Képzeljétek el, mennyire vak volt az az ember és milyen vezető lehetett. Egy ilyen válságos pillanatban, Imikor minden forr, és az egész nép elégedetlen, csőcseléknek meri nevezni azt így tovább. Egyszóval volt ott igen sok ember, aki nem volt híve a kommunizmusnak. Alti nem csak Rákosi ellenes, hanem ellenzi a szocializmust is, és mindezek az elemek belekeveredtek a forradalomba. Ezek a reakciós elemek nem merték felemelni fejüket, habéi- sokszor szólították fel őket külföldről felkelésre és külföldtől segítséget is kaptak. Nem volt sem erejük, sem bátorságuk felkelni mindaddig, amíg azt hitték, hogy a párt egységes és szikla szilárd. Mivel azonban látták, hogy a párt kettészakadt és, hogy a párttagság óriási része felkel a Rákosi klikk és a múlt maradványai ellen, rögtön beavatkoztak Ők is. Ezek a reakciós erők nagyon gyorsan, 2—3 nap alatt megmutatták igazi arcukat, amikor a nép jelháborodott minden ellen, ami a múltban történt, az akkori vezetőség a szovjet hadsereg ellen és kérte a nyugati országokat, hogy avatkozzanak be. Nyugaton ezt a beavatkozást óriási mértékben kihasználták. Az imperialisták használták ki, akik alig várták, hogy megtámadják Egyiptomot. Egyiptomot éppen a magyar tragédiának ennek a fázisában támadták meg. Remélve, hogy a Szovjetunió nagyon ei van foglalva és nem lesz képes beavatkozni az agresszió ellen. Magyarországon így kerüli sor az újabb harcokra. A szovjet csapatokat megerősítették, Nagy Imre megszöVilágos volt, hogy ezek az erők egyre nagyobb teret hódítottak maguknak a vezetőposztókon, mert hiszen elrendelték, hogy többé nem szabad használni az „elv- társ” szót, elrendelték, hogy le kell tépni a vörös csillagot. Világosan, látszott ez ebból is, hogy a kommunista nem merte többé azt mondani, hogy kommunista, mert ellenkező esetben végeztek volna vele. Látszott ez abból is, hogy kommunistákat felakasztottak. Ha mindez csak egy esetben fordult volna elő, vagy csak egy csoport- nyi ember végezte volna, akkor nem lett volna olyan borzalmas, de ez egy általános mészárlás volt. Sopronban 20 kommuftistáli akasztottak fel, az utcákon fog- dosták és gyilkolták az embereket csupán azért, mert sárga cipőt hordtak. (Sárga cipőt leggyakrabban a rendőrség tagjait viseltek.) Behatoltak a házakba és öldösték a kommunistákat. Ezt cselekedte a szabadjára engedett fasiszta reakciós csőcselék Nagy Imre kormánya semmit sem tett, hogy ezt megakadályozza, és szüntelenül siránkozott a rádión keresztül. Segítségért kőnyörgdtt, ahelyett, hogy harcolt volna az ilyesmi ellen és valami úton- módon akaratát nyilvánította volna arra, hogy útját állja a kommunisták és a haladó szellemű emberek le- gyilkolásának. Ehelyett kiáltványt adott ki, azaz szózatot, amely lemondott a varsói egyezményről, hogy kinyilvánítsa az ország függetlenségét és a többit, mintha az adott pillanatban ez lett volna a legfontosabb, mintha a varsói egyezményből való kilépés jelentett volna valamit. a népet, amelyek között óriási számban, sőt talán többségben kommunisták és ifjak; vannak. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a lőporos hordó meggyulladjon és felrobbanjon. azonban nem mutatta meg, hogy el akarja távolítani azokat az elemeket, akik felháborították a magyar népet és nem mutatott nagy hajlandóságot arra, hogy a szocializmus fejlődésének magyar útjára lépjen, tekintet- bevéve ennek az útnak minden belső ténylegességét. így a dolgok gyorsan más irányt vettek, a reakció egyre ersőebben uralkodni kezdett. Egy puccs elleni indokolt felháborodás és felkelés volt ez, amely átalakult az egész nép felkelésévé a szocializmus és a Szovjetunió ellen. A kommunisták, akik pedig a felkelés soraiban voltak, mielőtt a reakció vette kezébe a dolgokat akarva- nem akarva végül harcban találták magukat nem a szocializmusért, hanem a régihez való visszatérésért. A kommunisták akaratuk ellenére kerültek ilyen helyzetbe. kött és új kormányt alakítottak. Mondhatom elvtársak, hogy ezeket az embereket az új kormányban személyesein ismerem, és véleményem szerint azt képviselik, ami Magyarországon a legbecsületesebb. Szenvedtek Rákosi alatt, börtönben voltak, és őszintén egy ilyen fejlődés hívei. Ezt mutatja a program, amit 'ádár kihirdetett és amit ti is olvastatok. De a szovjet közbelépés gyengíti az egész programot és a kormány nagyon súlyos helyzetben van. Sokan teszik fel a kérdést most, hogy miért került sor a második szovjet beavatkozásra? Világos, hogy eddig is mondottuk, és a jövőben is hangsúlyozzuk, hogy " ellenezzük a beavatkozást és az idegen fegyverek, erők igénybevételét. De mi volt a biztatóbb; polgárháború, ellenforradalom, egy új világháború, vagy pedig a .szovjet csapatok beavatkozása, amelyek már egyébként is ott voltak? Az említettek egy része katasztrófa, az utóbbi pedig, vagyis a szovjet csapatok beavatkozása hiba. Teljesen érthető, elvtársak, hogyha ez megmenti a szocializmust Magyarországon, akkor — bár ellenezzük a szovjet beavatkozást — elmondhatjuk majd, hogy a szovjet intervenció szükséges volt. De ha még előbb megtették volna a szükséges intézkedéseket, nem került volna sor semmiféle katonai intervencióra. Ez a hiba azért következett be, mert ők még mindig — sajnos — azt hiszik, hogy a fegyveres erő az minden. A fegyveres erő azonban nem oldhat meg mindent. Íme, nézzétek csak, ha egy gyengén felfegyver- zett nemzet, úgyszólván puszta 'kézzel milyen elkeseredett ellenállást tanúsít akikor, amikor van célja, az, hogy felszabaduljon és független legyen. Azt a népet többé az sem érdekli, milyen lesz az a függetlensége, nem érdekli, hogy az országban restaurálódik-e a burzsoázia és a rekaciós rendszer, csak az a célja, hogy kivívja nemzeti függetlenségét. Ez jutott túlsúlyba a nemzet gondolatában, és érthető, hogy megint csak azt mondhatom, hogy ez az első a legrosszabb, ez a második pedig, vagyis a szovjet csapatok intervenciója szintén rossz. De ha ez ahhoz vezet, hogy megvédje a szocializmust Magyarországon, azaz biztosítja a szocializmus további építését és a békét a világban, akkor ez végül is pozitívvá válik, de csak úgy, ha a szovjet csapatok kötelességszerűen kivonulnak abban a pillanatban, mihelyt a helyzet rendeződik és elcsendesedik. Ezt meg is mondták a szovjet elvtársaknak. Semmit sem titkolunk előttük. A szovjet elvtársak azt mondták, hogy csapataik kivonulnak, ha bekövetkezik az, amit az előbb említettem. Tudni kell, hogy pillanatnyilag a Szovjetunió is nehéz helyzetben van. Világosság gyúlt most agyukban és látják, hogy itt most nem a horthysták harcolnak, hanem a diákok és a gyári munkások is és az egész nemzet. Fejtegetéseim után feltehettek kérdéseket, ha egyes dolgokat nem mondtam el elég világosan. Egy dologról azonban legyetek meggyőződve és pedig arról, hogy mi sohasem tanácsoltuk nekik, hogy katonasággal menjenek Magyarországra, mi sohasem adtunk ilyen tanácsokat és ezt most sem tehetjük, amikor válságba jutottak. Ebben a nehéz helyzetben mást nem mondhatunk nekik csak azt. hogy tegyék jóvá a régi hibákat. Ebben rejlik a dolog lényege. Ezek szerint ma is vissza kell utasítani az olyan híreszteléseket, amelyek a szovjet intervencióban csupán beleavatkozási cselekedetet látnak. Ez nem helyes. Erről mi elvtársak mélyen meg vagyunk győződve. Mély meggyőződésem továbbá, hogy az a sok vér, ami Magyar- • országon folyt és azok a nagii áldozatok, amelyeket a magyar nép adott, pozitív hatássá lesznek, és, hogy a szovjet elvtársik, még a sztálinista elemek agyában is világosság gyűl és belátják, hogy így többé nem lehet dolgozni. Nem! Így többé nem lehet dolgozni! Mindannyiunk tragédiája abban rejlik, hogy a szocializmust óriási csapás érte. Kompromitálták. Emlékeztek rá elvtársak, milyen gyakran hangoztattuk, hogy az ilyen módszerek csak kompromitálhatjék a szocializmust. Igen azt mondottuk. Mindenek előtt is nem szeretném, ha mi most ezért a mellünket vennénk. E tragédia értelméből csak egy dolgot szeretnék mondani: a különféle kommunista pártok felelőtlen elemei, amelyek niég mindig sztálinista módszerekkel vannak hatalmon, nagyon rossz támogatást jelenítenek a Szovjetuniónak, ha azt tanácsolják neki, hogy úgy járjon el, ahogyan ők gondolják. Ügy vélem, hogy ezekben a pártokban varrnak becsületes kommunisták, akik sokkal távolabb látnak ezektőt a különféle sztálinistáktól. Sokkal messzebb látnak. És ha azit akarják, hogy ott is javuljon a helyzet, de nem olyan módon, mint ahogy az Magyarországon történik, hanem békés kommunista módon, akkor bírálni kell a negatív dolgokat, meg kell hall- gatniok a tömegek hangját, a párttagok hangját, az egész nép hangját. Mert ha ezek a jósok és tanácsadók továbbra is Ilyen rombló módon hatnak és ha továbbra is célszerűnek tartják, hogy rágalmazzák hazánkat, hogy továbbra Is sarat dobáljanak ránk, akkor természetes, hogy a szocializmus nehéz órákat él át. Jugoszlávia oly szilárdam állt már annyi csapást, hogy ezek a kívüliről jövő rágalmak nem téríthetik le az útjáról. Bár belső fejlődésünkkel még nem vagyunk teljes egéc-”iben megelégedve, mégis törekedni fogunk, hogy embereink minél előbb elégedettebbek legyenek. Törekedni fogunk, hogy ezek a jósok es tanácsadók ne valósíthassák meg céljaikat, ne szüntethessék meg azokat a folyamatokat, amelyek 1946- ban kezdődtek meg Jugoszláviában, és most Lengyelor- ságban folytatódik. Odahatunk majd, hogy ezt a folyamatot ne téríthessék vissza a sztálinista vágányokra. Egy alkalommal a szovjet elvtársaknak is megmondtam, hogy mindez megtörtént volna akkor is, ha Sztálin nem hal meg. Mindez megtörtént volna Sztálin idejében. Nem jogosíthatjuk fel magunkat arra, hogy megmondjuk nekik, hogy így, vagy úgy cselekedjenek. Mi csak rámutathatunk az ilyen, vagy olyan, eljárások és hibák negatív eredményeire Hiszem, hogy a magyarországi események az utolsó A magyarországi esetné-1 nyék egy kissé nálunk is felvillanyozták a még itt-ott meglévő különböző elemeket. Az ilyenekből nálunk nincs sok, de mindenfélét összevissza beszélnek. Vannak olyanok, akik zűrzavarra számítanak, hogy azután halászhassanak a zavarosban. Sohasem mondtam, hogy likvidáltuk, vagy átneveltük az ösz- szes usztasákat, csetnikeket, s azokat a megrögzött vati- kán-hívöket. Mindig is azt hangoztattam, hogy ezeket csakis a nép egysége akadályozhatja meg abban, hogy bármit is megkíséreljenek vagy elkövessenek hazánkban. Jobban, mint valaha szükség van ma a nép, a párt egységére, de nem azért, mintha mi attól félnénk, hogy hazánkban sor kerülElvtársak! Egy kicsit eltávolodtam azoktól a dolgoktól, amelyekről beszélni kezdtem. Azt akartam elmomefca/nä, hogy a jelenlegi magyarországi események fejlődését szemlélve — mégpedig abból a szempontból, hogy szocializmus van-e vagy ellenforradalom — nekünk Kádár mostani kormányát kell támogatni. Segítenünk kell rajta, mert nagyon nehéz helyzetben van. Meg kell fékeznünk mindazokat az elemeket, amelyek most felelőtlenül az oroszokat hibáztatják* Igen. A szovjet elvtdrsak felelősek ezért, mert nem látták előbb, és nem javították ld a Rákosi uralom hibáit. Mert nem tették lehetővé, hogy előbb jöjjenek azok az emberek, akikbe az egész munkás- osztálynak és az egész nemzetnek bizalma volt. Lehetetlen, hogy ogy vezető ráerőszakolja magát egy népre. Lengyelországiban stabilizálódik a helyzet, de nem, még nem éppen biztos. Ugyanazok az elemek hatnak, akik ellenzik Lengyelország és a Szovjetunió jó viszanyát. TI tud- játtok, hogy azok a lengyelek, akiknek reakciós felfogásaik vannak, gyűlölik az oroszokat és a Szovjetuniót. El kell különíteni a lengyel népet a reakciótól, amely nem csak a Szovjetuniót gyűlöli, hanem a szocializmust is. Lengyelországban a kommunistáknak és a munkásosztálynak széles a látóOlvastáitok az Egyesült Nemzetek Szervezetében ismertetett állásfoglalásunkat és a nyilatkozatot, amelyet ezzel az agresszióval kapcsolatban ad'.m Olvastátok, sajtónkat is, Én azon tragédiák közé tartoznak, s azok gondolkodásra késztetik a szovjet elvtársakat és más államok vezetőit, azokat, akik még nem látják be, mindent meg keli tenni annak érdekében, hogy más államokban ne fordulhasson elő olyan helyzet, mint most Magyar- országon van. Kelet-Európa néhány államában és pártjában egyes vezetők azt mondják, hogy náluk az ilyesmi nem fordulhat elő, hogy náluk erős szerveretek vannak, erős hadseregük, rendőrségük van, hogy tagjaik mindenről tájékozattak és, hogy ők az egész ügyet erősen kezükben tartják. Ezt mondta Gerő, erről beszélt Rákosi is. De mit ér ez? Mondjuk meg nyütan, az ilyesmi semmit sem ér, ha nem változtatják meg azokat a módszereket, amelyeket eddig alkalmaztak, amelyek miatt egy szép napon népeik fellázadtak. hetne valamire, mert hiszen Jugoszlávia méígis csak más, mint ami Magyarország vagy bármely más állam volt. Mi a forradalmat vér árán hajtottuk végre a népfelszabadító háborúban és jól kitisztítottuk hazánkat a forradalom alatt. Ilyen veszély tehát bennünket nem -fenyeget. Nem akarom azt mondaná, hogy a mi népünk 100 százalékig elégedett, és hogy nálunk minden úgy van, ahogy kellene. Még én magam sem vagyok elégedett Ezután Tito elnök elemezte Jugoszlávia belpolitikai és gazdasági helyzetét. Többek között kijelentette, hogy Magyarországgal a fönnálló tartozásokat a lehetőségekhez mérten oldják majd meg, Ezután így folytatta: körük. Tudják, hogy milyen támogatást adott nekik a Szovjetunió. Például a Szovjetunió támogatása nélkül a- lengyelek nehezen védhetik meg az Odera—Neisse határt, amelyet a németek soha nem ismertek el, amelyet vissza akarnak venni. Egyszóval itt kölcsönös segítségre és támogatásra van szükség. Ugyanúgy szükség van arra is, hogy mi a lengyel kormánnyal és párttal a legszorosabb érintkezésben dolgozzunk és segítsünk, ameny- nylt tudunk. Elvtársak! Ez a harc súlyos és hoszszantartó lesz. Mert most valóban arról van szó, hogy a kommunista pártokban győz-e az új irányvonal, amely tulajdonképpen Jugoszláviában kezdődött meg, amelynek számára meglehetősen sok elem teremtődött meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán hozott határozatokban. Arról van szó, hogy győz-e ez az irányvonal, vagy pedig ismét a sztálini vonal lesz a győztes. Jugoszlávia nem gu- bózhat be önmagába, minden irányban dolgoznunk kell; Dolgoznunk kell eszmei téren, találkozókkal, beszélgetésekkel, hogy az új szellem győzzön. Attól sem kell azonban félnünk, hogy nyíltan bíráljuk azt, ami ezekben a pártokban nem jó. Engedjétek meg, hogy most néhány szóval visszapillantsak arra a* agresszióra, amely Egyiptomot érte. ban egy kicsit vissza szeretnék pillantani. Amikor első ízben találkoztam Nasszerrel Indiából visszatérve, pontosan ismertette velem Egyiptom vala- meamyi ixliézséget, EgyipVégzetes hiba volt a szovjet haderők első beavatkozása Meg lehetett-e volna akadályozni a felkelés átalakulását? Miért került sor a második szovjet beavatkozásra ? Felmerülhet a kérdés, A magyar események kihatásai Jugoszláviára Nekünk Kádár mostani kormányát kell támogatni Az egyiptomi agresszió háttere
