Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-12 / 268. szám

NAP l ö •¥ HÉTFŐ, 195G. NOVEMBER & Kádár János elvtárs rádióbeszéde (Folytatás az l. oldalról.) é j elhurcolták vagy a helyszí­ne® aeeggyilkolták őket. A városliget szélén a fákon meg­csonkított, megölt forradal­márok '"''függtek. Előfordult egyes esetekben, hogy fehér- terrorista gyilkosok nem ta­lálva lakásán az általuk ke­resett személyt, megölték csa­ládját, a legkisebb gyermeket sem kímélve. Ilyen volt a helyzet a műit hét második felében Buda­pesten. Fent még tárgyalások­kal szorították ki a kormány­ból a kommunistákat, és álta­lában még formális demok­rácia volt: lent az utcákon, a házakban már dühöngött az el­ét forradalmi terror, végve­szélybe került a dolgozó nép hatalma, a Magyar Népköz­társaság, a dolgozó nép minden vívmánya. E"Tudni" kell azt is, hogy a Nagy Imre kormány teljesen tehetetlenné válva a jobbol­dali nyomással szemben, tu­lajdonképpen utat nyitott az ellenforradalmi erők számá­ra. Nekem, aki miniszter vol­tam Nagy Imre kormányában, teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem poli­tikai csoportja nem akarta az ellenforradalmi rendszert tu­datosan segíteni. Kétségtelen azonban, hogy az ellenforra­dalmi erők nyomása alá ke­rült, és politikailag nagy bűnt követett el a nép ellen azzal, hogy látva a kialakult helyze­tet. ezt nem tárta fel bátran és őszintén a nép előtt, ellen­kezőleg: úszott a soviniszta ár­ral, feladta a munkásosztály pozícióit s ellenállásra hívott fel a segítségül hívott, a népet és rendszerünket az ellenfor­radalommal szemben megvé­deni szándékozó szovjet csa­patokkal szemben. Népi demokratikus rendszerünk és nemzeti függetlenségünk egymástól el nem választható Külön kell szólnom arról a fontos kérdésről is, amely ma a legszélesebb tömegeket fog­lalkoztatja hazánkban. Arról az alapvető kérdésről, amely engem és néhány társamat, a Nagy Imre kormány volt minisztereit arra a döntő el­határozásra bírt, hogy kilépve abból a kormányból, a ma­gyar forradalmi munkás—pa­raszt kormány megalakítását kezdeményezzem. Népi demokratikus rendsze­rünk és nemzeti függetlensé­günk ma egymástól el nem vá­lasztható kérdéséről mondom el nézetemet. Hozzáfűzve, hogy tapasztalatom szerint e kér­désről vallott nézetemet ma már az öntudatos dolgozók tö­megei is teljes mértékben pszíják és magukénak vallják. Már a múlt hét közepén vi­lágossá vált, hogy a bekövet­kezett súlyos helyzetből csak kétféle kivezető út van. Az egyik: tovább járva a Nagy Imre kormány összeomlásra vezető útját, előtérbe állítva a szovjet csapatok kivonásának kérdését, és annak nyomán te­hetetlenül szemléljük, hogy az ellenforradalmi fehérterror le­mészárolja előbb Budapesten, majd vidéken a kommunista, munkások, parasztok és értel­miségek aktív tömegét, azután a kommunistákkal rokonszen- vezőket, majd valamennyi de­mokratikus hazafit. Aztán félredobja az ellenfor­radalom Nagy Imrét és min­den más demokratikus össze­fogásra alapozott kormányt, hogy tiszta ellenforradalmi kormányt hozzon létre.’ Ez az ellenforradalmi "kormány az­után megsemmisítve a népi hatalom utolsó maradványait is, visszaadva mindent, gyá­rakat, bányákat, bankokat, a földet a régi tulajdonosaiknak, visszaültetve a nép nyakára a főjegyzőket, az arisztokratákat cs csendőröket, visszaállítsa hazánkban a kapitalista-földes úri rendszert. Végül pedig a ncp erejének szétzúzása után eladja hazánk függetlenségét a gyarmattartó imperialisták nak. Ez volt az egyik lehetsé­ges út. f A másik út. — Minden erő­vel — a szovjet csapatok se­gítségét is igénybe véve — gá­tat vetni az ellenforradalmi bandáknak, megvédeni mun­kásosztályunkat, parasztságun­kat, egész népünket, népi de­mokratikus rendszerünket, szocialista vívmányainkat és jövőnket a megsemmisítéstől, helyreállítani törvényes és al­kotmányos rendünket, a bé­kés normális életet, a jogren­det és hozzálátni égető és fon­tos kérdések megoldásához, a sebek begyógyitásához, új jés szebb életünk kiépítéséhez. í A rend helyreállta után tárgyalunk _ a szovjet csapatok kivonásáról A megoldandó kérdések kö zött szerepel, hogy a rend helyreállítása után leüljünk tárgyalni a varsói szerződési aláíró országok kormányaival, a szovjet csapatok Magyaror­szág területéről való kivonásá­ról. A szocialista, Népi Demo­kratikus Magyarország, a népi hatalom megvédése, a nemzeti füg’Tetlenség és szuverénitás teljes biztosítása csak ily mó­don lehetséges. A súlyos hely­zetből csak ezt az egyetlen kivezető utat írja elő kötele­zően számunkra az ország és a nép érdeke. Mi ezt az útat választottuk. [ Nyíltan meg kell mondJfTíPazt is, hogy aki ma azt a nézetet vallja, hogy előbb vonják ki az országból a szovjet csapatokat, az akár akarja ezt, akár nem, az el­lenforradalom, az imperialista járom és a nemzeti független­ség elvesztése mellett adja le szavazatát. Ma igazán csak az áll a népi hatalom és a nem­zeti függetlenség mellett, aki meggyőződéssel vallja, hogy minden erővel és lehetséges segítséggel — a szovjet csa­patok segítségét is igénybevé- ve — zúzzuk szét az ellenfor­radalmat, erősítsük meg nép- köztársaságunkat, azután ül­jünk le, tárgyaljuk meg a szovjet csapatok Magyaror­szág területéről való kivonásá­nak kérdését. ' Ezeken az alapvető kérdé­seken kívül van még néhány fontos politikai kérdés, ame­lyek népünket ma különösen foglalkoztatják. A nemzeti érzésről, haladó hagyományaink­ról, a népfrontról és a nemzeti egységről Elsősorban a megbántott nemzeti érzéssel kapcsolatos kérdésekre gondolok. A má­st ar forradalmi munkás-pa- ra zl kormány azon a nézeten van, hogy címerünk a Kossutís rimer, honvédeink egyenruhá­ja feleljen meg a magyar ha­gyományoknak. és március lő-e isinél; a magyar szabad­ságharc pirosbetűs ünnepe le­gyen. X körffntny két nappal ez­előtt rendeletét adott ki, hogy a kötelező idegen nyelvet az iskolákban a tanuló szabadon, maga választhassa meg. Szin­tén hagyományainkhoz híven vissza kel állítani iskoláink­ban az osztályozás nálunk ré­gim megszokott módját, hogy a legjobb az 1-es osztályzat, s ne az ötös legyen, /Meg kell mondanom azt is, hogy azokra a torz, szolgai és talpnyaló intézkedésekre, amelyekkel Kákosick népünk nemzeti ér­zését súlyosan megbántották, s amelyeket most nekünk kés­lekedés nélkül helyre kell hoz­nunk, nem a Szovjetuniónak, vagy a szovjet népnek volt szüksége, hanem azoknak a hízelgőknek, akik saját népük­től elszakadva a szolgai máso­lással akarták magukat igazol­ni s hazánkban a szovjet ba­rátságot a maguk számára monopolizálni. Sokai foglalkoztatja ma a közvélemény egyrészét a kü­lönböző pártok kérdése is. E kérdéssel kapcsolatban a következőket mondhatom. Nem tudjuk máskép jövő íidadataink megoldását kép­zel ni, mint úgy, hogy a leg­különbözőbb pártállásponton és világnézeten lévő emberek részt és felelősséget kapnak és vállalnak az ország ügyeinek vitelében minden fokon. A leg­szélesebb demokratikus nem­zeti összefogás, az igazi nép-í frontpolitika alapján állunk s ennek megfelelően a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a szó legtisztább ér­telmében vett nemzeti egység­front kormány s az is marad. Népköztársaságunkban a köz> ügyek intézésében helyet és szerepet kapnak mindazok, akik e rendszer alapján áll­nak, de ki kell rekeszteni azonban mindazokat, akik a népi demokratikus rendsze­rünkkel szemben ellenséges érzésekkel viseltetnek. A tár­sadalmi munka széles terüle­tén pedig együtt kívánunk dolgozni mindazokkal a haza­fiakkal, akik készek népünk legalapvetőbb közös ügyét, 3 béke ügyét velünk együtt vé­delmezni. Vannak emberek, akiket a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meg­alakulása után kétség fogott <■1, hogy nem akarják-e egye­sek ismét visszahozni a régi bürokratikus párt- és államve- zetési módszereket. Szemé­lyes tapasztalatom alapján ál­líthatom, hogy Magyarorszá­gon ma nincs egyetlen ember sem vezető párt vagy állami poszton, aki a regi hibás po­litikát vagy vezetési módszere­ket vissza kívánná állítani. De még ha akadna is olyan em­ber. aki a régi módszereket vissza akarná állítani, olyan ember már nincs, aki képes is volna rá. Mert a tömegek nem akarják a régi hibákat i iszontlátni s kérlelhetetlenül elsöpörnék helyéről azt a ve­zetőt, aki ilyesmire vállalkoz­nék. 1/ Összevonnak minisztériumokat, felszámolják az ÁVH-t A vezetés eltökéltségére, a ;gi hibák leküzdésében két -Idát akarok megemlíteni. A Iagyar Szocialista Munkás­irt intézőbizottsága szombati lésén határozatot hozott több icat olyan ember ügyében, gczzanak úgy, mint az illan bármely más polgára a tér' mtlésben, az építömunkában. Az állami vezetés bürokrati- ku. s a r néptől elszakadt mód ék felszámolása érd" kében a kormány elvi határo­zatot hozott, a minisztériumok és más állami főhatóságok ősz szevonására, számuk" csökken­tésére, ideértve a volt állam- védelmi hatóság felszámolá­sát elrendelő belügyminiszteri végrehajtási utasítást is, *>ely trár meg is jelent. El vagyunk tökéivé a múlt hibáinak gyökeres felszámo­lására. Nem vezet közülünk senkit a bosszúállás szelleme. Es azt nem tűrjük meg sem­miféle helyi szervnél, beosz­tottnál sem. Ellenkezőleg. Tu- r.i tában vagyunk annak, hogy doigozó népünk, elsősorban a munkásosztály és a vele szö­vetséges parasztság blzalmáf bírva lehet csak vezetni é* kormányozni hazánkat. Ez kö­telességünkké teszi, hogy ♦ dolgozók minden jogos kíván­ságát megvizsgáljuk s közülük mindazt, amely a közérdek ko­rosodása nélkül megoldható megoldjuk. Emelik a munkabéreket, megszűnik a gyermekte/enségi adó, lakáshoz jutnak a hajléktalanok Tudjuk, hogy az ország­ban rengeteg megoldásra váró kérdés vau, de ezeket nem le­het egyik napról a másikra rendezni. Ezért elhatároztuk hogy ha-őgy kérdés megoldá­sához nincs meg a szükséges erő és lehetőség, azt nyiltan és kertelés nélkül megmond­juk. Felfogásunk szerint ugyan is nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szózatot mondjunk, ha­nem azért, hogy Igazat mond­junk s a nép-érdekében cse­lekedjünk. A kormány no­vember 10-i ülésén elhatároz­ta, hogy legkésőbb 1957 ja­nuár 1-i végrehajtási határ­idővel a munkabéralapot fq! kell emelni 10 százalékkal, mégpedig úgy, hogy áz 1201) forintnál kevesebbet kereső munkások bérét 15 százalék­kal. az 1200—1500 forint kö­zötti keresetű munkások bé­rét 8—10 százalékkal fel kell emelni. Ugyanezen az ülésen elha­tároztuk, hogy a gyennektelen- ségi adót eltöröljük. Megerő­sítette a kormány a dolgozó parasztságot sújtó heszolgálta- tási rendszer eltörléséről ho­zott korábbi határozatot is. Ezeken a rendszabályokon túl ma tovább nem mehetünk. El- ’enkezö esetben az 1945—46-o* ívhez hasonlóan pénzronylás infláció kezdődne hazánkban. Ez pedig nem a dolgozók ja­vát szolgálná, hanem csalt szenvedéseit fokozná. A kor­mány határozatot hozott arra is, hogy a harcok következté­ben hajléktalanná vált karó­ul tak lakáskérdésénck mielőb. bi megoldása érdekében az ös­szevonás révén felszabaduló egyes minisztériumi épülete­ket lakás céljaira kell átad ni. Ugyancsak örömmel fo­gadta a kormány a Magyal Szocialista Munkáspárt Inté­zőbizottságának azt a bejelen­tését, hogy a korábban iro­dáknak használt épületeket » kormányszervek rendelkezésé­re bocsátja azzal, hogy belőlük a dolgozók lakásigényeit segít­sék kielégíteni. A kormán* 'átja a rendkívül felgyülem'etl és égető kérdéseket. De a ten- üvalókat nem lehet felö'rőj. varázsszavakkal mego'dan*. ■sak az egész nép összefogott erejével és munkájával. Segítsen a feladatok, megöl- dúsában munkás, bányász, vasutas, parasztember éppen- ágy, mint a szellemi életünk­nek azok a képviselői. — írék, újságírók, művészek, tudósok és diákok — akik a múlt hí- •’inak feltárásában olyan j** íentős szerepet játszottak. A rablók és gyújtogatok megfékezését segítse dolgozó népünk! A rablás és gyújtogatás fel­számolása, a inég mindig fegy­verekkel kóborlók lefegy vér­zése, a börtönökből kiszaba­dult bűnözők összeszedése, a lakosság életének és vagyoná­nak védelme, a törvényes rend, a normális élet. a műn ka feltételeinek teljes helyre állítása ma már nem annyira katonai, mint inkább karha­talmi és rendészeti feladat. Ennek a gyors befejezéséhez azonban a lakosság önvédelmi segítsége is szükséges. A há- ■ik lakói a sok helyen már alkalmazott öntevékenységgel óvják meg saját házukat, éle­tüket és vagyonukat! Ne en­gedjenek házaikba fegyverrel kóborló idegeneket! Ezeket az elemeket éppen úgy, mint az utcán összeszedett fegyvereket adják át a legközelebbi ma­gyar karhatalmi rendőr, vagy aovjet katonai alakulatoknak. Honfitársaim, dolgozó test­véreim! Igen súlyos napok ’ annak mögöttünk és sok ne­héz feladat megoldásra vár iiiég mind annyiunkra. De ezek nem leküzdhetetlen nehézsé­gek és nem megoldhatafl»* feladatok. Ha a nép legöntu- datosabb női és férfiai pé’da' mutatóan talpra állnak, ke­zükbe veszik néphatalmuü* védelmének és megerősítésé­nek ügyét, mindnyájan eí5' akarattal munkához látunk* eddigi szocialista vívmá­nyainkra támaszkodva, kilába­lunk a bajokból s a múlt ká­ros árnyai után tiszta, bőül*- gabb és barátságosabb él«* napja virrad népünkre. Segítséget kapunk mindenfelől Örvendetes és biztató jelen­ség az is, hogy harcunkban nem vagyunk magunkra ha­gyatva. A testvéri szocialista országokban éppenúgy, mint a kapitalista országokban, mil­liók és milliók figyelik aggód­va, hogy leküzdjük-e az el­lenforradalmi hydráját. Hi­szem, hogy igen, s tudom, már a nehezén túl vagyunk. A szocializmus hívei, valamint azok a nem szocialista, de az igazság és haladás ügyét őszin­tén szolgáló igaz emberbará­tok. akik népünk javát akar­ják és nem a reakció felül­kerekedését, nemcsak rokon- szcnvvel néznek felénk az egész világon, hanem kinyúj­tották segítő-kezüket is./Érté­kes támogatást jelentenék szá­munkra a nyugati országokból a Vöröskereszt útján hazánkba eljuttatott adományok is. Fel­hívásunkra a testvéri országok egész sora válaszolt máris je­lentős segítséggel. Az albán, a bolgár, a csehszlovák, a kí­nai, a lengyel, a mongol, a né­met, a román és a szovjet szo­cialista országok kormányai jelentős segítség nyújtását határozták el és indították út­nak hazánk felé. /"Munkások, parasztok, értel­miségiek, honfitársaim! Országunk és népünk ne«* egyszer volt már. a maihoz h*r sonló súlyos helyzetben. E**' ken a nehézségeken népü°* összefogott erejével, lelkesed«' sével, forró hazaszeretetévé még mindig úrrá lett. A magyar forradalmi m«*' kas-paraszt kormány rendület­lenül bízik népünk alkotóere­jében s bizton hiszi, hogy kérésén leküzdjük mai nehéz­ségeinket is és győzelem!« visszük a dolgoz^ nép ügyét. Az MTH. 500. számú pécsi J Zrínyi Miklós ipari tanuló in- J tézetének igazgatósága felhív- J ja az ipari tanulók figyelmét.* hogy 1956. november 12-én, f hétfőn reggel 8 órakor az ok- ? tatás megkezdődik. Az elmúlt héten hírt adtunk i hallgatóinknak arról, hogy a Nagykanizsa melletti Ormón- don •! SZOT gyermeküdülőjé­ben < pécsi és baranyai gyer­mekek jól vannak. Most arról értesítjük kedves olvasóinkat, hogy a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa az Ormúndon J üdülő gyermekeket hazaszállí-i tóttá és ma már épségben,^ egészségben családjuk körében^ vannak. J '-----------------------—-----*---- é DUNÁ NTÚLI napló * a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Intéző Bizottsága cs a megyei tanács lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: A MEGYEI PARTBLZOTTfeAG Szerkesztőség és kiadóhivatal • Pécs, József Ai u. 13. T: 15-32, 15-3: Hirdetésiéivé vő iroda: Kossuth lőajos utca 22, Tel.: 19-18. . Terjeszti a Megyei Postahivatal f flirlaposztálya és a hírlap-kézbesitöá íyy anya t* U&gy&e- indul il postahivatalok. „ ( Előfizetés: postahivataloknál és kézbesítőknél: Havi előfizetést df" 11.— Ft. Pécsi SzM-1 'vvotnde •ecs. Műnk:..'.*, mk. u. to. « Telefon: 20-27 . Nyomdáért felel: Melles Rezső Az anya háromszor sírt úgy hajába túrva és hangtalan, hogy kínjában tán az ég kár­pittá is felhasadt volna, ha van füle a földiek jajának meghal- lására. Gyermekágyból kelve rítt először, amikor más asz- szenyok vonásaira megfesthe- tetlen és leírhatatlan bájt köl­csönöz az anyaság. 0 bele­őszült nem kínnal szült fia vi­lágrajövetelébe, hanem a ször­nyű kórba, amely sorvasztani kezdte a vöröses-rózsaszín ki­csi testet. — Higgyje cl — jobb ha meghal, mintha megmarad örök nyomoréknak — mondta az orvos. De van olyan józan beszédje a világnak, amely érvekkel le­gyűrheti az anyai féltés elemi erejét?-Szinte önnön vérével táplálva kimentette gyerekét az agyhártyagyulladásból. Tizenhat éves volt a fiú, amikor a réghalott orvos iga­zát meghozta az élet. Köd ül­te meg az agyát, amely néha- néha felhasadozott ugyan és árikor pillantásnyira átvillant rajta az értelem és a szeretet, de a köd lassan eltörülhetet- len felhővé sűrűsödött. Be­szelt. szólt, mint te meg én — csak a kór gyilkos dühöt ne­vel benne az anya, a tisztes­ség, a rend ellem Akkor fakadt úgy másodsz^ sírva, hogy belemerengett 0 lélek. Ott. a rendőrségi ügVe' letes tiszti szobájában pata^' zott másodszor az anya könV nye, ahol feljelentést telt ját elsőszülöttje ellen. Meű' verte, fojtogatta, betört hoz$ cimboráival és szétdúlta (J" otthont. — Fogják el, biztos úr, ^ az isten szerelmére ne bűnt?1' sék meg. de gyógyittassák mert beteg a fiam — szörnyé beteg... Harmadik sírása akkor rfl gadta torkon, amikor a. meszf si öreg bányásznegyed főiét' aknák röpültek cl sikoltva ^ éjtszakában a Mecsek felé. ahogy felvirrad, felhúzta na(fJ kabátját, sáljával körűitekéf* bajban őszült fejét és meg^ dúlt. Ment nyitott szemmé1- ; mégis vakon, hogy kitértf előle emberek és autók. Ff** sen hantolt sírokat keresett 1 temetőben, belopódzott a hár házak halottasházaiba. ^ nyörgöti a klinikai portait mert nem tudja, hol a fia-:' És reggel nekivágott a helfl nek. 4 fiát a fiát kereste, nem jött vissza még a többlet, kel a hegyről. aki a Rákosi-klikk politikáját képviselte a párt, társadalmi és állami élet vezető poszt­jain. Ezeket a volt párt- és állami vezetőket arra köte­leztük, térjenek vissza ere­deti foglalkozásukhoz és ilol- J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents