Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)
1956-11-09 / 265. szám
2 M ' fM ft PÉNTEK. 1050 NOVEMBER# Palmiro logiiutti cikke as Unit áh an A szabadsas és a béke védelme Marosán György államminiszter felhívása A magyarországi eseményekről szólva Togliatti írja, hogy azok, akik a Szovjetuniót jelenlegi magyarorszá- ei cselekedeteiért támadják, megvetésre méltó képmutatók. Többségük mindig v.a- vözött bármilyen külföldi intervenciót, ha az az imperialisták intervencióját jelentette a nép erői ellen, ha célja abban áll1 hogy felszámo'ja a demokratikus fejlődés lehetőségeit. Magyarországon az események kezdettől fogva olyan fordulatot vettek, hogy azonnal világossá vált, . iiyen irányban fognak elkerülhetetlenül fejlődni. Vila. .ssá vált, hogy végcéljuk olyan, hogy a Szovjetunió és K let-Európa más országai előtt alapvető probléma merül fel, komoly és intő probléma, mely még komolyába és még kínzóbb azáltal, hogy az olyan pillanatban történt, amikor megrendül a biztonság és az egyeter. es béke és senki sem tudhatja, mi történhet holnap. Ennek ellenére a Szovjetunió óvatosan és sietség nélkül kezdett cselekedni. Amikor első ízben fordultak a Szovjetunióhoz és beavatkozását kérték a pucs megállítására, a Szovjetunió ezt megtette, de távolról sem teljes erővel. Sót mi több, ezen cselekedetével egyidőben ünnepélyes deklarációt nyilvánított ki arról, hogy nem kíván beavatkozni más országok belügyeibe, nem kíván kárt okozni szuverenitásuknak. A Szovjetunió tárgyalásokat kezdett csapatai kivonásáról. Ez a csapatkivonás megkezdődött és a Szovjetunió kijelentette, hogy ez a kialakult helyzet megköny- nyííésére történt. De mivel találkozott a Szovjetunió néhány nappal később? — Anarchiával és fehér terrorral, olyan kormánnyal, amely két nap alatt háromszor változtatta meg összetételét, egyre reakciósabbá vált, olyan kormány lett, amely megtagadta a fellépést a terroristák ellen, sót ösztönözne cselekedeteiket a miniszter- tanács elnökének hihetetlen nyil atkozataival. Külföldről nyílt, fasiszta fegyveres bandák áradata hatolt az országba. Ugyanilyen bandák alakultak az országon beiül, amelyek a régi jelszavakkal, és a régi fekete zászlókkal léptek Van Ráth-Végh Istvánnak egy híres könyve — alighanem Balzactól kérte kölcsön az ötletet hozzá — „Adalé- ok az emberi butaság történetéhez“. Furcsa könyv, nagy politikusok és kisemberek, nagy írók cs nem olyan nagy újságírók nyomtatott baklövéseit gyűjtötte össze benne. Ja Igaz, a könyvből még az is kiderül, hogy tulajdonképpen a „baklövés“ is csupán — baklövése egyik elfelejtett írótársunknak, mert a német eredeti, az „einen Bock schiessen“ bukfencet, hibás lépést, kisiklást jelent és nem „baklövés"-! ’Jo, mindegy, most a saját gyűjteményemből közlök néhány adalékot, mert Ráth- Végh nyo; -4n, magam is gyűjtöm a furcsaságokat, néha igazi csodabogarat is találok. 1918-ban már nem volt kétséges, hogy a Monarchia elvesztette a háborút. Megérkeztek mír az amerikaiak Európába. alaposan megnyomták a nyugati frontot, délen pedig kiugrásra készen álltak már a bolgárok, amikor a legnagyobb osztrák kiadónál (Straohe Verlag Warnsdorf i. B-) megjelent tudós doktor Leo Wessely politikai tanúimé nva, „Gyarmatot az osztrák—magyar monarchiának*" Jókor irta, fel olyan vezetőkkel az élükön, akik nyíltan ábrándoztak a diktátor már kész helyének elfoglalásáról. így alakult a helyzet. Erről képet lehet alkotni az ellenséges táborhoz tartozó szemtanuk írásaiból, kezdve azzal a gazemberrel, aki kijelentette, hogy a budapesti utcákon lámpavssra lábuknál fogva felakasztott kommunista munkásokat nézni szörnyű látvány, de neki tetszik. S az aminek történnie kellett, logikus fejlődése volt a politikai és az osztályharcnak. Olyan pillanat következett be, amikor véleményem szerint el lehetett volna ítélni a Szovjetuniót, de abban az esetben, ha miután egyébként másodszori felszólítást kapott beavatkozásra, nem avatkozott volna be teljes erővel annak érdekében, hogy elzárja a fehér terror útját és csirájában nyomja él a fasizmust a szolidaritás érdekében, amelynek a civilizáció védelmében egyesítenie kell az összes népeket és mindenekelőtt a szocializmust építő népeket. Nem hisszük, hogy erre vonatkozólag ingadozás lehet a dolgozók körében, mint ahogy nem volt ingadozás a reakciósok körében, akik azon újongtak, hogy Magyarországon újra kibontsák zászlóikat. Lehet, hogy egyesek, akik az ellenséges féktelen propagandának engedtek, ingadoznak, rettegnek, tévednek, azután újra visszanyerik hitüket. Nincsen semmi különös és semmi új abban, hogy a munkásmozgalomban vannak olyanok, a dolgok lényegéi sokszor néhány hónapos, vagy néha több éves késéssel értik meg. Az események lényege azonban világos. Nagyon keveset érnek azok a szavak, amelyeket Nagy Imre mondott, keveset jelentenek azok az emberek, akikből kormányát alakította. Jelentősége csak a végcélnak van, amelynek irányában az események elkerülhetetlenül kifejlődtek volna, ha Magyarország munkásosztályának és népének nem nyújtottak volna erős és döntő segítséget. Nemcsak Magyarországról van szó, szó van rólunk is, egész Európáról. Nagy Imre annyi biztos és különösen az tetszik nekem, hogy éppen Algériát kívánta meg a doktor. Még szerencse, hogy a monarchia elvesztette a háborút és önmagát. Mosl mennyi gondja volna Algériával .. j Huszár Vilmos egyetemi f. íár volt és író. A francia irodalom és tudomány szakértőjének számított: a fran- ' i akadémia két ízben is kitüntette, előbb a Saintour-, később a Bordin-díjjal. Talán épr>en ezt akarta ellensúlyozni a tudós professzor 1918. nyarán, amikor megjelent „Ha a bálványok romba- dőlnek ...“ (Budapest, Révai kiadás 1918.) című csodálatos könyve. Mi jót is lehetne mondani a francia népről — kérdezi könyvében a tudós professzor — amely „a spenótot is csak kés segítségévei viszi szájába.“ Szörnyű lehetett ez a felfedezés, késsel spenótot! — nem csoda, ha néhány sorral lejjebb azt írja: „...lerántom bitorolt trónjukról az ott nem ülő Bayardok korcs leszármazottjait“. Persze, fel lehetne tenni a kérdést: miként kívánja lerántani a trónról azokat, akik nem ülnek rajta, ám minek... Gyűjteményemben szerepel egyiK unokabátyém is, aki 1920 körül, amikor Németorcsak azután fedte fel igazi szándékait, miután buzgón munkálkodott a zavargások és a szétzüllesztés kiszélesítése érdekében, felhívásokat kezdett tenni amerikai ejtőernyősök intervenciójára, vagyis háborúra hívott fel. De semmi máshoz, csak a háborúhoz jutottak volna el abban az esetben is, ha Magyarország nyílt reakciós kormány hatalmába került volna. Határincidensek, intervenció, provokációk kezdődtek volna, megkezdődött volna fegyveres konfliktusnak az az egyik előkészítése, amelyet olyan jól ismerünk. A Szovjetunió kötelessége abban áll, hogy megakadályozza háborús provokációk tűzfészkeinek kialakulását határainál. A Szovjetunió kötelessége, — különöse’' most, — hogy megvédje mindazokat a pozíciókat, amelyek a békefront szerves részét képezik és megakadályozza ezen pozíciók áttörését, vagy valamelyes gyengülését. Ez a Szovjetunió kötelessége nemcsak sajátmaga vagy a keleteurópai népek irányában, hanem a mi irányunkban, valamennyi nép irányában is. Mi lehet a Mecseken? Lejöttek-e már t ha igen, menynyien? S főleg! Mi lett a sorsa azoknak, akik letették a jegy vert? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják Pécs lakásait. Olyan kérdések ezek, melyekre feltétlen válaszolni kell. Vegyük hát sorra a kérdéseket. Mi lehet a Mecseken? A félelem és megfélemlítés. ■4 fegyvertől megvált fiatal, gyári munkás és bányász egyöntetűen elmondja, hogy már korábban is lejött volna csatájához, szüleihez. Csupán az tartotta sokukat vissza, hogy egyes — előttük ismeretlen — egyének, köztük a sokat emlegetett bőrkabátos is, megfélemlítik őket. Azt mondják, ha észreveszik, hogy valaki a fegyver letételére készül, agyonlövik. S azzal ijesztgetik őket, ha mégis sikerülne otthagynia a fegyveres csoportot, akkor ugyanez a sors vár rá, szagban millió márkásokká’ gyújtottak szivarra — már akik szivaroztak — elhatározta, hogy néhány ezer koronáját márkába fekteti, őrizte, tartogatta a körülbelül tízezernyi márkát, menynyit nevettünk rajta. Aztán éppen én lettem az örököse és akkor mér rajtam nevettek. No és most azt olvasom az egyik újságban, hogy szülőfalum határában egymilliártl pergőt talált egy szerencsés s mi több jószívű emberke, hát örömében elhatározta, hogy ad belőle mindenkinek. Összegyűjtötte maga köré a falucska bölcseit és szépen elhatározták, hogy ebből a tömérdek vagyonból juttatnak mindenkinek, aki arra érdemes. Ötszázmilliót közcélokra fordítanak, így határoztak s aztán hullottak még a százmilliók, a tízmilliók: kapott volna belőle kórház, iskola, szövetkezet — még az utakat is kipofozták volna a környéken, de még az eperhernyókat is kiirtották volna önmagának csupán tizenhárommilliót tartott volna meg a szerencsés felfedező, hogy miért éppen tizenhármat, ez nem derült ki,;; Elküldték a rettenetes vagyont Belgrádba, a Nemzeti Bankhoz, mondanák meg ottan, hogy hány milliárd e?. az egymilliárd? Sajnos, meg (folytatás az l. oldalról) sérletef, ami vissza akarja hozni hazánkba a nagybirtokosokat, bankárokat, a gyárosokat és ;ok kiszolgálóit Ennek érdekében a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány harcba szólít m5" '’’o- kit, akinek szent nemzeti ügye dolgozó népim!- -atalma, népi demokráciánk rendje. Közel kétmillió szervezett munkás van ebben az országban. Ezek a munkások tudják, mit veszítenének, ha az ellen- forradalmi bandák kerültek volna felül. Látnunk kell. hogy az utóbbi két ltot milyen nagy mértékben tette tönkre gyárainkat. üzemeinket, népünk alkotásait, .nnek véget kell vetni! A magyar forradalmi munkásosztáí teljes harci egységének acélos erejével, a munkás-paraszt összefogás erejével védjük meg a nép hatalmát és teremtsünk rendet hazánkban! A gyárak és üzemek várják a ti dolgozó kezeiteket, hogy ’meginduljon újra az alkotó munka. Haladéktalanul meg kell indítani a termelést mindenütt. Minden becsületes dolgozó jelentkezzék munkahelyén, vagy hivatalában és munkával segítsen helyrehozni azt a nagy kárt. amelyet az utóbbi hetekben a magyar gazdasági, társadalmi és no'ltikai élet szenvedett. Beálltak a hidegek és nekünk szembe kell nézni a téllel. Munkásasszonyok és gyerekeik jogosan várják el tőlünk, mindent tegyünk meg annak érdekében. csakhogy a szovjetek golyója által hal meg. A valóság az — s erről mindannyian megr győződtek, kik lejöttek — hogy a karhatalmi szervek valamennyi megtévesztett fiatalt és munkást azonnal szabadon engednek. S ekkor csodálkozásra nyílnak a szemek. Nem ezt várták! Nem ezt mondták nekik odafent a Mecsekben! S mégis jönnek, fittyre többen hagyják ott az erdőt. Vasárnap óta többszáz fiatal tért Pissza a városba. Számukat azért nem tudni pontosan, mert sokdkat a szovjet csapatok már a helyszínen elengednek, másokat a rendőrség bocsátja útjára. Ismét mások a kiegészítőnek vagy rendőrőrsöknek teszik le a fegyvert és mennek haza. Olyan is akadt, aki kérte a hatóságokat; ne közöljék családjával, hol járt az utóbbi napokban. A kézigránát szilánkot is előbb kivetette testéből, is mondták, pecsétes, hivatalos levélben mondták meg és semmi kétség, úgy járt az én földim, mint én valamikor a márkákkal. Hej, sajnálom is az én szerencsés-szerencsétlen földi- met, akivel éppen az történt, mint a régi történetben a haldokló koldussal, aki maga köré gyűjtötte nagyszámú rokonságát, aztán elkezdett végrendelkezni. Miska egymilliót kap, Jancsi a szántóföldeket kapja. Pista az erdőt, Juliska a házat, Panni az ékszereket. Hallgatták, hallgatták az öreget a meghatott örökösök, de végül is a Miska nem bírta már szó nélkül, hát félbeszakította. — De édesapám, hiszen magának se földje, 6e pénze, se háza. se ékszere ... A haldokló felemelte mutatóujját: — Tudom én azt fiam, magam is tudom ..; De legalább lássátok, milyen jó szíve van apátoknak,; a Hát így történt a földim- mel is, ő is megmutatta legalább, hogy milyen jó szive van és az is csak megér valamit. És talán még az is, hogy belekerült a gyűjteményembe. (g) Megjelent a noviszádi Magyar Szóban h így ebben az országban ne fázzon, ne éhezzen senki. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy a rongálásokat helyreállítsuk, a termelést beindítsuk és az élethez szükséges teltételeket megteremtsük, hsak a két kezekre vár ezeknek a feladatoknak az eivég- iése. Az utóbbi időben nagyon sokat beszéltek arról, hogy rajtunk a világ szeme. Minekünk, munkásoknak, dolgozó parasztoknak tudnunk kell azt is, hogy rajtunk van a világ valamennyi kommunista, szocialista és munkáspártjának a szeme. Mégis hogy birkózunk 1 Az ENSZ közgyűlése tegnap délután folytatta vitáját a magyarországi helyzetről. Az ülés megnyitása előtt Szabó János a magyar delegátus, tiltakozott a magyarországi helyzet napirendre tüzese ellen. Azt mondotta, hogy Magyarország belügye. Ezután felolvasta Kádár János táviratát. Kádár szerint Nagy Imrének az Egyesült Nemzetekhez intézett segélyt kérő felhívása érvénytelen. Szabó János bejelentését megjegyzés nélkül hallgatta végig a közgyűlés. A lengyel kiküldött leszögezte, hogy kormánya támogat minden olyan népet, amelyik s csak úgy ment haza. Nem tudta megmondani, miért fogott fegyvert, kívánságait sem tudta pontosan meghatározni Csak ment a többiek után s jólehet még el sem költötte utolsó havi, négyezer forintos fizetését. Hát ez a sorsa azoknak, akik leteszik a fegyvert, akik a bőrgyárban, a Zsolnay gyárban wagy a bányában és az iskola padokban akarják folytatni a békés napokat, s ha nevük valaha is szóbakerül. az csak jó munkájuk eredménye lehet. Szekszárdon a régi fasiszta világ fószolgabírait, bírált állították a leváltott tanács- funkcionáriusok helyére. Ügy nevezett .jogász bizottságot1’ létesítették, amelyben dr. Nagy, dr. Farkas, dr. Sulyok György és még egy doktor és főszolgabíró szerepelt. A községi küldötteknek nem engedték változtatást. Egyszerűen bejelentették, hogy a régi vezetőség egy sem maradhat és a kijelölt újakat, el kell fogadni. A szekszárdi u. n. jo- gászbizottság pünkösdi királysága azonban igen rövid életű volt. Munkás-paraszt kormány nem enged a nép nyakára ülni horthysta főszolgabírókat mégha nemzett bizottság álarcába bújnak is. VAS MEGYE A megyében teljes a rend és a nyugalom. Minden üzem dolgozik, a vasút megindult. Szombathely—Nagykanizsa, — Szombathely—Kaposvár, Szombatit -Ív—Zalaegerszeg, Szombathely—Győr és Szombathely—Veszprém között a vonatközlekedés megtnduf t. Az iskolákban megkezdték a tanítást. A rendet és az építő munkát a nemzeti bizottságok és a párt biztosítják. A Magyar Szocialista _ Munkáspárt szervezése erőteljesen folyik. békés megye A megyében rend és nyugalom van. Több üzemben megkezdték már a munkát. A megye több vonalán már megindult a vasútforgalom. Szeged és Békéscsaba között naponta két vonatpár közlekedik. November 7-én megkezdődött az meg azokkal a feladatokkal, amelyek most reánk hárulnak? A világ egész szocialista tábora kész támogatást nyújtani nekünk e nehéz napokban. Nekünk méltónknak kell lennünk ennek a tábornak, ennek a hatalmas nagy erőnek a bizalmára és reménységére. Nem vagyunk earvedül, '.cin maradunk magunkra, támogatni fognak bennünket. Nekünk csak rendet, bikát, nyugalmat kell teremtenünk. Állítsátok félre az útból azokat, akik a rendnek és a békének fegyveres akadályozói. Munkára fel. ezt követeli tőlünk a teljes állami függetlenség ni apján saját maga akar soráról dönteni, Nem szavazza azonban, meg az Egyesült Államok által beterjesztett határozati javas’a tot, mely követeli a szövi't beavatkozás n " 3- .zün tetősét, mivel a lengvel kormány ellenzi az Egyesült Nemzetek beavatkozását. A népi demokráciák kénviselői annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a nyugati hatalmak a magyar kérdés napirendre tűzésével az egyiptomi viszályról akarlak elterelni a figyelmet. A jugoszláv megbízott kije- ’ in tette, túl soká halogatták Magyarországon a reformokat, melyeket a nép követeit. Midőn Nagy Imre kormánya hatalomra jutott, már nagyreszt kicsúszott kezeiből az irányítás és olyan követeléseket támasztottak vele szemben, melyeket nem lehetett máról holnapra megvalósítani. Ez a kormány képtelen volt ellátni feladatát. Külföldi beavatkozás történt, melynek célja a háború előtti rendszer visszaállítása volt. A magyar nép erejét mutatja, — folytatja Jugoszlávia kiípviselője — hogy a Kádár kormány programjában magáévá teszi a nép követeléseit. Mindenki tudja, — mondta a jugoszláv megbízott — hogy mi a véleménye Jugoszláviának a szovjet beavatkozásról. Reméli, kivonják a szovjet csapatokat. iskolákban a rendszeres oktatás. Békéscsabán a honvédségi sütöde segítségével igyekeznek biztosítani a kenyérellátást. A tegnapi nap folyamán már za- var nem volt. A párt megyei vezetői felvették a kapcsolatot a temesvári tartományi pártbizottságokkal, amelyek segű" séget nyújtottak az egye5 árucikkek, só, élesztő biztosításához. A megye két-hárorn- ezer hízót küld napokon bslöj a szovjet csapatok segítségéve1 Budapestre. Emellett több teherautó rakomány élelem vá' elszállításra. Annak ellenén- hogy az ellenforreda’mároí'több funkcionáriust elvittek. •» pártbizottságok dolgoknak. ■' Viharsarok dolgozói Jgyeket nek kivetni maguk közül az°' kát, akik a régi Ma.gyarerszAl visszaállítását akarják. A Pécs Baranya megyei it«1' rostanács értesíti Pécs és Ba- ranya megye iparosságát, hogl ideiglenes tanácsát kibővítette Mindennemű anyag- és ipa:-' ügyekben az iparostanács szék- házában (Pécs, Rákóczi út 2-1 sz.) szívesen látjuk az iparosokat. DUNÁNTÚLI NAPLÓ a Magyar Szocialista Munkísp'-'l Baranya megye) Intéző Bízott*»» és a megyei tanács lapja Szerkeszti a szerkesztőblzotts»* Felelős kiadó: A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal',* Pécs, József A. u. 10. T: 15-32. iS" Hlrdetésfetvevő iroda: Kossuth Lajos utca SS, Tel.: 19-1». , Terjeszti a Megyei Postahivstah Hfrlaposztólya és a hfrlap-kézbcí™ postahivatalok. Előfizetés: postahivataloknál és kézbesítőknél, Havi előfizetést db: U.~ Ft. _ Pécsi Szikra Nvomda „ Pécs. Munkácsv Miháiv u. 10. «* Telefon: tn-rt Nyomdáért felel: Melies Re«® MILLIÁRDOS TÖRTÉNET Nem less bániódásuk ha/ ink népe és boldog jövője* Á magyarországi helyzet oz ENSZ közgyűlése előtt Jelentés a megyékből Fokozatosan helyre á!l a rend TOLNA MEGYE
