Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-25 / 252. szám

NAPLÓ 1656 OKTOBER SS 1 A DISZ Baranya Megyei Végrehajtó Bizottságának felhívása a megye ifjúságához A kormány teljesen ura a helyseinek Az október 24-i délutáni eseményekről A DISZ Baranya Megyei Végrehajtó Bizottsága öröm­mel üdvözli megyénk ifjúságát abból az alkalomból, hogy e nehéz időkben megőrizte nyu­godtságát, higgadtságát és így szembeszállt a provokációs, meggondolatlan, törvénytelen megnyilvánulásokkal. Ezzel hozzájárult a rend, a nyuga­lom, a fegyelem megtartásá­Több lesz a tűzifa Az idén a legtöbb tűzifát Jugoszláviából vásároltuk, de kaptunk Romániából, Cseh­szlovákiából, Lengyelország­ból, Szovjetunióból és Bulgá­riából is. Az idei tűzifa-import 80 ezer tonnával több, mint tavaly. Öj szérum'a oyermekparalizis ellen? A cincinnati egyetem gyer­mekgyógyász professzora dr. Albert B. Sabin közölte, hogy új szérumot állított elő a gyer- mekparalizis ellen, amely hosz- szú időre, talán egy egész életre immunizálhat. Az új ol­tóanyag egyetlen adaga, ame­lyet a szájon keresztül is be lehet venni, elegendő a gyer- mekparalizis virus három is­mert formájának immunizálá­sára. A szérumot eredménye­sen próbálták ki állatokon és embereken. A nap nyugodtan telt el Pé­csett. A lakosság megértéssel jogadta a kormány felhívását és tartózkodott a gyülekezés­től. Este azonban fiatalok gyülekeztek a Széchenyi téren és néma tüntetésbe kezdtek. A városi tanács, majd a bel­ügyi. karhatalom őrparancsno­ka jelhívására nem távoztak a térről, hanem kihívóan visel­kedtek. A többségében helyes és megvalósítható követeléseket hangoztató fiatalok közé pro­vokációs szándékkal huligán és munkakerülő elemek is ke­veredtek. Felforgató cseleke­deteiket nem tudták véghez­vinni, mert a karhatalom a tüntetőket feloszlatta. A Színház téren ismét ösz- szeverődtek és leállították a villamost s annak felforgatá­sához készülődtek, de a karha­talom idejében feloszlatta a csoportosulást. A legközelebbi gyülekezőhely a pécsi rádió stúdiója volt. A ftudió előtt az ellenforradalmi jelszavakat hangoztató elemeket a tűzöl­hoz, ahogyan ezt pártunk Köz­ponti Vezetősége és kormá­nyunk az egész néptől kérte. DISZ-Isták, ifjúmunkások, parasztfiatalok, a MEFESZ-be tömörült egyetemi hallgatók, középiskolás és úttörő fiatalok! Tegyétek magatokévá pártunk és kormányunk programját, a széleskörű demokratizálást, a szocializmus építése sajátos Az MTH 508. számú intézet DISZ-szervezete mellett műkö­dő otthon tanács szervezetünk és otthonunk valamennyi ta­nulója nevében elítéljük azon budapesti fiatalok cselekede­tét, akik fegyvert fogtak ál­lamrendünk megdöntésére. Az MTH 508. intézet tanulói nevében: az otthon tanácsa * Mély felháborodással vettük tudomásul, hogy pártunk, né­pi demokratikus rendszerünk és az egész magyar nép ellen ellenforradalmi reakciós sze­mélyek gálád orvtámadást in­téztek. A legmesszebbmenőén elítéljük ezeket a szörnyű bűn- cselekményeket. Ml nem mon­dunk le a munkások, dolgozó tóság segítségével kényszerí- tették távozásra. Az esti órákban szép példá­ját mutatták a fegyelemnek és a kormány iránti hűségnek a bauxit-vállalat munkásai. A szétoszlatott fiatalok egy cso­portja felkereste őket, hogy az „állítólagos“ sérelmekről tájé­koztassa a munkásokat. A munkások elkergették őket és értesítették a karhatalmat, hogy mindenben a legmesz- szebbmenőkig támogatják az állami szerveket■ A Belügyminisztérium Ba­ranya Megyei Főosztályán a késői esti órákban beérkezett jelentések arról tanúskodnak, hogy bár két-háromszáz meg­gondolatlan fiatal provokálást kísérelt meg, fegyver haszná­latára nem került sor. Mindez a biztonsági szervek gyors és megfontolt intézkedésének és a lakosság fegyelmezett viselke­désének köszönhető. A karhatalom teljesen ura a helyzetnek és mindenkor kész az állam érdekeinek és a lakosság nyugalmának megvé- désérej magyar útjának megvalósítá­sát, a dolgozó nép, közte ifjú­ságunk életkörülményeinek megjavítását. E célkitűzések megvalósítá­sához Ifjúságunk valamennyi rétegének tevékenységéhez sok sikert kivan parasztok, az értelmiségiek ál­lamáról. Hűségünkkel biztosít­juk a pártot és népi demok­ratikus rendszerünket. Ha kell, életünk árán Ls megvédjük azt. Mi szeretjük a pártot és hűek maradunk a Szovjetunió­hoz is. A legszigorúbb fclelős- ségrevonást követeljük a láza­dók, az ellenforradalmárok el­len. Üdvözöljük az új Köz­ponti Vezetőséget és annak ha­tározatait. A Baranya megye! MÉH Vállalat dolgozói (23 aláírás) * Gépállomásunk dolgozói gyűlésen megvitatták a buda­pesti eseményeket, s egyhan­gúlag, mélyen elítélik a pro­vokációs fasiszta merényletet. Továbbra is szilárdan állunk népi hatalmunk mellett az új­jászervezett Központi Vezető­ség és Politikai Bizottság irá­nyításával. * kozármislenyi gépállomás dolgozói * Közöljük a megyei cs váro­si pártbizottsággal, hogy üze­münkben megalakult a dolgo­zók által választott munkásta­nács. Céljául azt tűzte ki, hogy üzemünkben a termelés folya­matosságát biztosítsa és meg­védje az üzemet az esetleges rendbontókkal szemben. Az üzemben a rendet és a nyu­galmat biztosítja. A munkás­tanács elítéli a rendbontást,' s kifejezi a dolgozóknak azon eltökélt szándékát, hogy az addigi hibák maradéktalan ki­javításával, a szocializmust tovább építi és a munkásha­talmat megvédi. A Pannónia Sörgyár munkástanácsa Mi, a Pécsi Bőrgyár dolgo­zói harcos kommunista üdvöz­letünket küldjük a Központi Vezetőség tagjainak. Biztosít­juk az Élvtársakat, hogy egy emberként állunk ki dolgozó népünk ügye mellett, tovább harcolunk a termelésben elért eddigi sikereink növeléséért. Mélységesen elítélünk minden fasiszta* nacionalista, ellen­Különkiadásunkban foglal­tuk össze a tegnapi eseménye­ket, addig a drámai pillanatig, amíg a rádió bemondója meg­szólalt: még néhány perc 14 óráig ... akik addig leteszik a fegyvert, mentesülnek a sta- táriális eljárás alól. Ez a drá­forradalmi törekvést, mely ed­digi eredményeinket akarná rombolni. Kívánunk a Központi Veze­tőség minden tagjának ered­ményes, jó munkát és jő egészséget. A Pécsi Bőrgyár munkástanácsa * A Pécsi Porcelángyár dol­gozóinak kollektívája megelé­gedéssel vette tudomásul a pártunk .és kormányunk veze­tésében történt változásokat. A rend helyreállítására irá­nyuló intézkedéseikkel egyet­értünk és elítéljük a provoka­tív megnyilvánulásokat. Biztosítjuk a Központ! Ve­zetőséget, hogy pártunk helyes irányvonalát követjük. A Pécsi Porcelángyár dolgozói. * Ml, a Déldunántúli Áram­szolgáltatási vállalat dolgozói harcos üdvözletünket küld­jük a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, elíté­lünk minden fajta provokációt cs biztosítjuk a párt Központi Vezetőségét, hogy egy ember­ként sorakozunk fel a Magyar Dolgozók Pártja mellett. Har­colunk a szocializmus további építéséért, a szocialista demo­krácia erősítéséért, harcolunk mindenfajta nacionalista cs so­viniszta elhajlás ellen és eb­ben a harcban minden erőnk­kel támogatjuk a Magyar Dol­gozók Pártját. A Déldunántúli Áram­szolgáltató Vállalat dolgozói. * A Baranya Megyei SZTK dolgozói mélységes felhábo­rodással értesültek a buda­pesti ellenforradalmi erők provokációjáról. Az SZTK dolgozói a Központi Vezető­ség és a kormány mögött áll­nak, és célkitűzéseiket támo­gatják. mai pillanat 18 órakor megis­métlődött. Lejárt a meghosz- szabbított türelmi idő is. A banditák csoportjai még mindig harcoltak. Sőt ey-időtájt indítottak támadást a Róbert Károly körúti laktanya ellen. A laktanya teljes személyi ál­lományával találták szemben magukat. A derék harcosok el­kergették a támadókat. Mi történhetett ezután? A rádió szűkszavú közleményei­ből keveset tudunk meg. Még­is, amit hallunk, biztató. Sö­tétedés után sok fegyveres kapualjakban, üres telkeken, parkokban hajítja el a fegyve­rét és kereket old. Hallhattuk Kádár János elvr társ beszédét, amelyben nyu­galomra, a rend helyreállításá­ra szólítja fel a lakosságot. Hallhattunk számos nyilatko­zatot, állásfoglalást a fegyve­res provokátorok ellen. Min­den becsületes ember elítéli a hUoavaló vérontást, a kegyet­lenkedést, az esztelen rombo­lást és mély elvetemültségre valló rombolást. Közöttük hallhattuk Szakasits Árpád elvtárs világos, nyílt vélemé­nyét, a katolikus püspöki kar határozott állásfoglalását, szá­mos üzem, vállalat dolgozói­nak őszinte hazaszeretettől fűtött szavait. S a harcot néhány végsőkig elszánt, teljesen elszigetelt cso­port az éjjeli órákban még mindig folytatja. Még mindig reménykednek valamiben. Mi­ben? Alighanem maguk sem tudják. * A rendfenntartó alakulatok­nak egyre kevesebb a dolguk. De annál több a mentőké. Fel­hívásban kérik, hogy ne aka­rt ál y ózzák emberbaráti mun­kájukat, ne lőjenek a feltűnő jelzéssel ellátott mentőkocsik­ra, amelyek válogatás és meg­különböztetés nélkül sietnek elsősegélyt nyújtani mind saját sebesült harcosainknak, mind a támadók sebesültjéi- nek. A vöröskereszt is mozgó­sítja aktivistáit, véradóit, mert sok vér folyt el ezen a szo­morú napon... Lassan éjfél felé közeledik az óra mutatója, amikor Rusz- nyák István professzor nyu- godthangú nyilatkozatát olvas­sa f 1 a bemondó. Enyhébb el­bírálást kér a fegyveres láza­dók közé keveredett egyete­mista ifjak számára. Rögtön halljuk a választ is: a kérés teljesítésének feltétele a teljes megadás és a rend helyreállí­tása. Éjfélkor azzal az érzéssel mondunk búcsút a rádiónak, hogy ez a vérgőzös, gyászos szerda a mi győzelmünkkel ért véget. A nép győzelmével. A nagyerejű támadás, amely hu­szonnégy órával előbb rendkí­vül súlyos helyzetet teremtett, elszórt, apró csoportok rend­szertelen rabló garázdálkodá­sává fajult, s elvesztette már nemcsak a siker reményét, ha­nem felkelés-jellegét is. Az üzemek munkába szólítják dolgozóikat, akik ma reggel már üzemükben, munkapad­jaik mellett folytatják építő, termelő munkájukat. Szomorú és nagyon tanulsá­gos nap ért véget. Tegyünk meg mindent, hogy ilyen nap­ja ne legyen többé a magyar népnek. „Ötcyek halfa' ^ÜLLláfUfhan Régi, kedves népi hagyo­mányt elevenítenek fel rövi­desen Villányban. November elején megrendezik a régi színpompás „búcsú-bált“, illet­ve az „öregek bálját”. November 10-én zenekar és harsonák hangja jelzi majd az „öregek báljának“ megnyitá­sát. Koszorús legények zene­kari kiséret mellett végig jár­ják majd a községet és beko­pogtatnak minden házba, ahol öregek laknak és ünnepélyes keretek között meghívják őket a bálba. A legények tálcán egy üveg bort és rozmaringszállal díszí­tett almát visznek magukkal. Az almát átadják az öregek­nek és azt kívánják nekik, hogy jó egészséggel fogyasszák el. Utána a borból is megkí­nálj ált őket. A megkínáltak köszönetük kifejezéseként né­hány forintot tesznek a tálcá­ra. Amelyik háznál azután a bor elfogy, ott a házigazda kö teles „utánpótlásról“ gondos kodul. A legények így járják végű a községet mindaddig, amíí mindenegyes „öreget” mcj nem hívnak a bálba'- Az „őre gek báljának“ rendezői a 6< éven felüli emberek, a szerve zésd munkát pedig Tepper Jánosné országgyűlési képvi selő és a MEDOSZ végzi. Gyékényszövő háziipari társu­lás Aranyosgadányban Baranyában egymásután ala­kítanak termelési társulásokat a földművesszövetkézetek. — Legutóbb Szentkirályon egy méhész, Aranyosgadányban pedig egy gyékényszövő házi­ipari társulást, valamint egy géphasználati társulást alakí­tottak; A DISZ BARANYA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA A munkásosztály felsorakozik a Központi Vezetőség mögé Lapzárta Karhatalmi szerveink meg­védtek a város nyugalmát Az angol kémszolgálat feláldozta Leslie Howardot 1943. június elsején Fran­ciaországban, a breton par­tokról, egy Junkere 88 repü­lőraj szállt fel és eltűnit az Atlanti-óceán fölött. Bell- stedt főhadnagy rajparancs­nok előző este kapta az uta­sítást, hogy lője le a Lissza­bon és London között közle­kedő utasszállító repülőgépet. Nem pilótához illő feladat volt, de a parancs parancs. Két órával később lelőtték a védtelen gépet, és 13 utasa a tengerbe fulladt. Az uta­sok között volt Leslie Ho­ward, világhírű angol film­színész, akit közönségünk az „Elfújta a szél“’ című film­ből Ismert; Az eset felrázta az angol­szász világot, különösen a hollywoodi filmstúdiókban támadt nagy visszhangja, de az angol külügyminisztérium egyes sötét odúiban is. 13 év múlt el azóta, és az eset most is foglalkoztatja az an­gol közönséget, főleg azért, mert Winston Churchill most megírt emlékirataiban is ki­tért rá; Háborús visszaemlékezé­seiben, a második kötet 435. oldalán a következőket ol­vassuk: „Eden és én Afriká­ból utaztunk haza Angliába. A németek tudtak erről és ez okozta a drámát, amely mélységesen megrázott: A rendes légijárat Lisszabon és London között közlekedő gé­pe indulásra készült. Élékor egy terebélyes, hosszú szi­vart szívó egyén jelent meg a repülőtéren. A német tit­kos ügynökök azt jelezték, hogy én szálltam fel." A to­vábbiakban még a követke­zőket találjuk: „A németek állati kegyetlenségénél csak titkos ügynökeik hülyesége volt nagyobb. Hogyan is te­hették fel, hogy utasszállító repülőgépre ülök és fényes nappal utazom Angliába, amikor a birodalom hatal­mas gépezete fölött rendel­keztem? Bden és én termé­szetesen éjszaka ültünk re­pülőgépre és minden baj nélkül hazaértünk." Churchill emlékirataiban nem mondta el a teljes igaz­ságot. A repülőgép pusztulá­sában benne volt az angol titkos kémszolgálat, az Intel­ligence Service keze is. Ian Colvin angol újságíró már évek óta magyarázatot keres arra, miért is lőtték le a németek 1943. június 1-én az utasszállító repülőgépet, amely mindaddig — tehát a háború kezdete óta — zavar­talanul közlekedett a portu­gál és az angol főváros kö­I zött. Meghallgatta Bellstcdt volt főhadnagy mondókáját, de egy sereg Ütkos adatbir­I tokába is jutott és nagyjából a következő képet festette Leslie Howard tragédiájáról. A nagy színművész sem volt éppen fehér bárányka. Hollywoodból Angliába hív­ták a háború kitörése után, majd Portugáliába és Spa­nyolországba küldték, hogy színészi - képességeivel angol propagandát csapjon. Eluta­zása előtt egy számára addig ismeretlen személy hívta te­lefonon, aki nem volt más, .mint Guy Burgess, az Intel­ligence Service egyik vezető embere. (Burgess, mint isme­retes, két évvel ezelőtt a Szovjetunióba szökött, és je­lenleg is ott él.) Howarddal együtt utazott Alfréd Chenhalls, a művész jóbarátja és szintén az an­gol titkos szervezet kémje. Chenhallsnak ezenkívül még egy tulajdonsága volt, rend­kívül hasonlított az angol miniszterelnökre és hogy a hasonlatosság még feltűnőbb legyen, ugyanolyan hosszú és kövér szivarokat szívott, mint Winston Churchill. Ix-slie Howard úgylátszik sikeresen teljesítette mind­két feladatát: jól propagál­ta hazáját az Ibériai-félszi- I geten és ugyanakkor az an-| goi kémszolgálatnak is hasz-1 nára volt. Madridban megis­merkedett „Miranda grófnő­vel.” A rendkívül szép asz- szony a németek szolgálatá­ban állt és nemcsak Párizs, London és Berlin úgyneve­zett felső tízezrét ismerte, de a madridi társaság színe-ja- vával is nagyszerű összeköt­tetést létesített. Ugylátszik, a rendkívül érdekes és szép ember meghódította a kém­nőt. A háború után megtalál­ták a német külügyminiszté­rium titkos irataiban a hit­leri nagykövet jelentését: „Ez az asszony elárult bennün­ket, ezért valamit termünk kell..Miranda grófnőt a követségre idézték és elvet­ték útlevelét, nem hagyhat­ta el Spanyolországot. Sírva búcsúzott ei Leslie Howard- tól, aki Winston Churchill hasonmásával vonatra ült, Lisszabonba utazott, hogy rövid tartózkodás után visz- szatérjen Angliába. A gróf­nő fogoly volt Spanyolor­szágban és soha többé senki sem hallott felőle. Elbűvölő- je számára is csak , néhány nap életet tartogatott a sors. Ugyanekkor Churchill Al­gériában volt, Roosevelttel és De Gaulleval tárgyalt. A né­met kémszolcálat, amennyi­re tehette, lépésről-lépésre kísérte az angol miniszterel­nök útját és arra törekedett, hogy örökre lehetetlenné te­gye visszatérését Angliába. Persze, az angol kémszolgá­lat is működésbe lépett és „titokban“ azt a hírt terjesz­tette el, hogy Churchill Por­tugáliába utazik s valóban,«» német ügynökök hamarosan jelentették is, hogy az angol miniszterelnököt Portugáliá­ba várják. Röviddel később Ribbentrop arról értesült, hogy Churchill Lisszabonba érkezett. A német ügynökök azonban nem Churchillt, ha­nem Howard barátját, Chen- hallst látták az estorili sétá­nyon szivarozni,* Hoyningen- Huene portugáliai német nagykövet is felült az angol kémszolgálat trükkjének és hivatalosam jelentette főnö­kének Churchill érkeztét. Akkoriban az angol par­toktól Észak-Afrikáig ezer fülpár hallgatta a titkos te­lefon- és rádióadásokat. Az angol kémszolgálat május 30-áról 31-dre virradó éjsza­kán lehallgatja a német ve­zérkar és a kémjei között fo­lyó beszélgetést. Lisszabon­ból Berlinbe jelentették, hogy az Ibis nevű utasszállí­tó repülőgép június 1-én In­dul Angliába, és uiasai kö­zött lesz Churchill, aki Chen­halls álnéven utazik. Mi sem lett volna köny- nyebb az angol kémszolgá­latnak, mint értesíteni Les­lie Howardot és barátját, hogy ne üljenek a repülő­gépbe. Elhalasztották volna a repülőgép indulását is. A londoni hadügyminisz­térium legtitkosabb irodái­ban valószínűleg mérlegelték az esetet és megvitatták, hogy értesítsék-e az Ibis utasát. Es úgy döntöttek, hogy fölál­dozzák 13 ember életét, köz­tük Howardot. Mérlegre tet­ték, hogy mi fontosabb szá­múiéra: 13 ember élete, avagy hogy kipattantsák a titkot, hogy az angol kémszolgálat kezében van a német kémek rejtjelezett adásainak a kul­csa. Ha leszállítják a gépből Howardot és barátját, Illet­ve meggátolják a repülőgép már bejelentett indulását, akkor a német kémszolgálat gyanút fog és valószínűleg új, más rejtjelzéssel látta volna el ügynökeit. 13 ember halála keveset nyomott a latban a kémszer- vezetek mérlegén. Erről azonban Anglia Nagy öreg' embere nem szólt emlékira­taiban. (Megjelent az újvidék Magyar Sző-banJ

Next

/
Thumbnails
Contents