Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-24 / 251. szám

vji Ac pc ni n 4 c ja / ec yesi a jetek DUNÁNTÚLI NAPLÓ A BARANYA MEGYEI PA'RVBIZOT J\SA'ü FS A MEGYEI TANA'CS LApJ Pártunk megingathatatlanul megy elére a szocialista demokrácia útján Gerő Ernő elvtárs rádióbeszéde XIII. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR SZERDA, 1956 OKTÓBER 24 Forró szívvel — hideg fejjel A megyei párt-végrehajtó hisottság válaszol Tudja egész Pécs, hogy mi­lyen lelkes, izzó hangulatú gyűlés (diákparlament) volt hétfőn a pécsi egyetem udva­rán. Ré6ztvettek az orvos- és jogi egyetem, a pedagógiai fő­iskola hallgatói, a tanári kar­ból, a megye és város vezetői közül számosán; A közvéleményt élénken fog­lalkoztatja az esemény, ki így, ki úgy próbálja (attól függő­en, hogy hova tartozik, szocia­lizmust, széleskörű demokra­tizmust akar-e, vagy kapitalis­ta restaurációt) levonni a ta­nulságokat. Még mielőtt egy szót is leírnánk a gyűlés ha­tározatáról, az ottani hangu­latról, kijelentjük: az egyete­mi és főiskolai fiatalság a ha­tározatának pontjai, a hozzá­szólások túlnyomó többségében helyes, igaz ügyért, a szocia­lista demokrácia szélesítésé­ért, a szocializmus építésének helyesebb módszereiért szállt síkra. Az, aki e gyűléstől azt reméli a megye bármelyik sar­kában, hogy e gyűlés jel a ka­pitalista rend visszaállítására, menjen el az egyetemi ifjúság közé és közölje velük titkos gondolatát. A választ megkap­ja. De e gyűlés azoknak is vá­laszt adott, akik a régi meg- szokottságból nehezen tudnak szakítani a régi módszerekkel még nem értik eléggé, hogy lejárt az ideje » személyi kul­tusznak, dogmatizmusnak, a szektái*ágnak, az emberek vé­leménye, szűk, merev keretek közé szorításának, minden­nek, ami az elmúlt 5—6 év alatt rossz volt, akadályozta a fejlődést gazdasági, eszmei, politikai, társadalmi, kulturá­lis és művészeti téren. Nincs semmi értelme a rossz védésé­nek. Ez csak a közöttünk élő osztályellenségnek használ. Tudjuk: ezek sraimte kivétel nélkül becsületes, áldozatkész, a szocialista társadalom építé­séért eddig is sokat tevő elv­társak, nem nyomja lelkiisme­retűket semmiféle bűn, leg­feljebb néhány tévedés, ami az általános politikai heiyzet- ből fakadt. Mondjuk ki vilá­gosan: nem tudja mindenki egyszerre megszokni a szabad véleménynyilvánítás, az izzó hangulatú gyűlések, tanácsko­zások hangulatát, örvónylésót, amint le-lecsap kemény ököl­lel a hibáikra. Hol, mikor szők­ítik volna meg? Van a ma­gyar nép történetében a de­mokratikus jogok, módszerek gyakorlásának több évtizedes tradíciója? Nincs. Most tanul­lak. S csoda, hogy tanuló nap­jainkba, hónapjainkba téve­dés, melléfogás is kerül? Nem. Tehát ezt sem szabad rosszin- dulatúlag elítélni, hisz a bú­zát is szelektáljuk, hogy tiszta szemet kapjunk, hogy veté­sünket ne üsse fel a gaz; Vagy talán az a csoda, hogy a jóakarat, az igaz ügy szolgá­lta mellett bekerül néhány Politikai tévedés a szavakba? Aligha. A hiányos tájékozott­ig, kevés politikai gyakorlat, esetleg elméleti képzetlenség ®z oka, — no meg néha a fia- ‘alos forrófejűség. Tehát túlnyomó többségében helyes, igaz ügyért, a szocia­lista társadalom építéséért ’'zálltak síkra a pécsi egyete­misták, főiskolások. Határoza- pontjai között sok olyan icrcpel, amelyek már ott van­nak az illetékes szervek előtt, helyeket a megye munkás- ya, parasztsága, párt és •Ihtmi szervei megoldás vé- Jeft felterjesztettek. Igaz, azok ' javaslatok, jelzések nem '?■ ül ettek ilyen izzó hangula- gyűlések keretében, eseten- ént megfontoltabbak, alapo- a«bak is. Ez azonban nem von le semmit sem a munká­sok, parasztok, párt- és állami szervek, sem az egyetemi fia­talok javaslatainak értékéből. Ezt csupán azért írjuk le, mert akadnak talán, akik úgy vélik, hogy a XX. kongresszus óta ez volt a megyében az el­ső alkalom, ahol országos és helyi problémák megoldását sürgették, követelték. A tör­ténelmi hűség kedvéért le kell írni, hogy a megye munkás­sága a XX. kongresszus előtt is és utána még inkább bátran hallatta hangját a demokratiz­mus szélesítéséért, a jobb tájé­koztatásáért, a bürokrácia fel­számolásáért, a dolgozó pa­rasztság pedig a jogtalanul kulákként kezelt középparasz­tok rehabilitálásáért, a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésének helyes módszereiért, az adó- és begyűjtési rendszer he­lyesebb megállapításáért, stb. Számos ügyben azóta már tör­tént intézkedés vagy kidolgo­zás alatt van. Megyénkben a megyei pártbizottság vezetésé­vel már a XX; kongresszus1 előtt megkezdődött a jogtala-1 nul kulákként kezelt közép­parasztok rehabilitálása, ész­szerűbb meggondolásokat, in­tézkedéseket tettek a párt és az állami szervek a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sében. Tudomásunk szerint rö­videsen életbelép az üzemi munkások régi jogos követelé­se, hogy szabadon, minden kö­vetkezmény nélkül változtat­hassa munkahelyét. A terme­lőszövetkezetek megkapták a traktorok első csoportját, stb. Az értelmiség a helytelen ká­derpolitika miatt szállt síkra, hogy jogtalanul ne süssék senkire az osztályidegen meg­bélyegzést, több megbecsülést, támogatást kért munkájához. S már ez év első felében tisz­tázta a megyében minden párt- és állami szerv az értelmiség megítélésével kapcsolatos ál­láspontját, útmutatást kaptak, hogy vessék el a régi, helyte­len szemléletet. Történt még számos, más javaslat, jelzés a felsőbb szervekhez (bányászok bérének, munkafeltételeinek rendezése, a tartalékföldek jó felhasználása, a kollektív szer­ződések betartása, a lakásépít­kezések gyorsítása, amelyhez hozzátartozik, hogy az utóbbi egy év alatt Pécsett több mint 100 addig irodának és más hi­vatali helyiségnek használt la­kást állítottunk vissza eredeti rendeltetésének, stb.), amelye­ket e cikk keretében felsorol­ni sok lenne. Csupán azért utaltunk erre, hogy a XX. kongresszus iránytmutatásá- nak, a Központi Vezetőség jú­liusi határozatának végrehaj­tása nem állt holtponton a megyében és ne higyje senki, hogy eddig semmi nem történt. Igaz, hogy történhetett volna gyorsabban, de nem megy minden egyik napról a másik­ra (évek hibáját nem lehet fél év alatt rend'behozni), és nagy akadály még a bürokrácia, a túlzott centralizmus, az egyes gazdasági és állami irányító szervek merevsége. Ezek ellen továbbra is keményen, fárad hatatlanul küzdenünk kell. Jogos tehát az egyetemi és főiskolai fiatalok követelése, hogy menjünk gyorsabban, határozottabban előre a Köz­ponti Vezetőség júliusi hatá­rozatának végrehajtásában, természetesen nem tévesztve szem elől az ország anyagi helyzetét, az ésszerűséget, a megfontoltságot, józanságot. Gyorsabb előrehaladást! Első­sorban ezt követelték az egye­temi, főiskolai fiatalok is. (Folytatás a 3. oldalon) Súlyos, megoldandó prob­lémáktól terhes napokat élünk. Budapesten, az ország szívében fegyveres összetű­zésekre került sor az éjsza­ka folyamán annak követ­keztében, hogy rendbontó és fasiszta elemek kihasználták az ifjúság fegyelmezett fel­vonulását. Ezekben a nehéz napok­ban szükségesnek tartja a megyei pártbizottság, hogy felhívja Baranya dolgozói­nak és fiataljainak figyel­mét: őrizzék meg nyugal­mukat. Jogos kívánságaikat, köve­teléseiket a megyei pártbi­zottság magáévá teszi és harcol azok megvalósításá­ért. Éppen ezért a megyei párt- bizottság nyitvatartja kapuit mindazok előtt, akik problé­máikkal az ország színe elé kívánnak lépni. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ez az út célravezetőbb bármely más útnál. A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA BARANYA ME­GYEI BIZOTTSÁGA Kedden este összehívták a Központi Vezetőséget A Magyar Rádió jelentette az esti órákban; A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Poli­tikai Bizottsága a politikai helyzet tárgyalására a Közpon­ti Vezetőséget kedden este azonnalra összehívta. — Kedves Elvtársak! Drága Barátaink! Magyarország Dol­gozó Népe! — A Magyar Dolgozók Párt­jának Központi Vezetősége ez év júliusában fontos határo­zatokat hozott. E határozatokat pártunk tagsága, munkásosz­tályunk, dolgozó parasztsá­gunk, értelmiségünk, népünk helyesléssel, megelégedéssel fogadta, A júliusi határozatok lénye­ge az volt, hogy szilárd elvi alapokra helyezett pártegy­séggel továbbfejlesszük pár­tunkban, az állami életben, a termelésben, egész társa­dalmunkban a szocialista demokráciát, s kijavítva a múlt számos hibáját, ered­ményeinkre támaszkodva építjük országunkban a szo­cializmust, erőnkhöz, lehető­ségeinkhez képest, fokozato­san emeljük munkásosztá­lyunk, népünk életszínvona­lát. — A júliusi határozatok nyo­mán szélesen kezdett kibonta­kozni a dolgozó tömegek kez­I > deanényezése az egész ország­ban. A határozat meghozatala óta eltelt rövid idő alatt szá­mos intézkedés történt ezek megvalósítására. Természete­sen azonban néhány hónap alatt nem lehetett a határoza­tokat teljes mértékben megva- 1 ósí tani. Emellett előfordultak a megvalósítás során hibák is. júliusi határozatok emellett csak az. irányt szabhatták meg. a főfeladatokat állíthatták elő­térbe,,, de nem adhattak meg-' oldást minden olyan kérdésre, mely. országunk; népünk előtt áll. Számos ilyen kérdés to­vábbi alapos vizsgálatot köve­tel meg, hogy megtaláljuk azo­kat a megoldásokat, amelyek országunk tényleges helyzeté­nek, nemzeti sajátosságaink­nak. munkásosztályunk, né­pünk érdekeinek leginkább megfelelnek. — Pártunk vétetése a leg­határozottabban e! van szán­va árrá, hogy a júliusi ha­tározatok szellemében irá­nyítsa á szocializmus továb­bi építését s mind széleseb­ben támaszkodjon munkás­*A osztályunkra, szövetkezeti és egész dolgozó parasztsá­gunkra, értelmiségünkre, né­pünk milliós tömegeire. El­határozott és megmásíthatat­lan törekvésünk, hogy fej­lesszük, szélesítsük és mé­lyítsük a demokráciát or­szágunkban, hogy fokozzuk az üzemi dolgozók részvéte­lét a gyárak, az állami gaz­daságok és különféle gazda­sági intézmények vezetésé­ben. — Mi azonban, természete­sen, szocialista demokráciát és nem polgári demokráciát aka­runk. Pártunk, s meggyőződé­sünk szerint, munkásosztá­lyunk és népünk féltve őrá né­pi demokráciánk vívmányait és nem engedi meg, hogy ezekhez bárki is hozzányúljon E vívmányokat minden kö­rülmények között megvéd- jük, bármely oldalról fenye­gessék is. — Népünk ellenségeinek legfőbb törekvése ma az, hogy megkíséreljék megingatni a munkásosztály hatalmát, lazí­tani a munkás-paraszt szövet­séget, aláásná a munkásosztály vezető szerepét országunkban, megrendíteni népünk hitét pártjában, a Magyar Dolgozók Pártjában; megkíséreljék lazí­tani a szoros baráti kapcsola­tokat országunk, a Magyar Népköztársaság és a többi szo­cializmust építő ország kö­zött, különösen pedig orszá­gunk és a szocialista Szovjet­unió között. Igyekeznek lazí­tani a kapcsolatokat, amelyek pártunkat a Szovjetunió dicső Kommunista Pártjához, Lenin pártjához, a XX. kongresszus pártjához fűzik. Rágalmakat szórnak a Szovjetunióra. Azt állítják, hogy a Szovjetunió­val nem egyenrangú kereske­delmet folytatunk, hogy a Szovjetunióhoz való viszo­nyunk állítólag nem az egyen­lőség viszonya és hogy függet­lenségünket, állítólag nem az imperialisták ellen, hanem a Szovjetunióval szemben kell megvédeni. Mindez szemen -szedett va­lótlanság, ellenséges hírve­rés, amelyben nincs cgysze- mernyi igazság sem. A valóság az, hogy a Szovjefc- >nió nemcsak országunkat sza­badította fel a Horthy-fasáz- mus és a német imperializmus igája alól, hanem még akkor, amikor a háború végén orszá­gunk aléltan a földön hevert, mellénk állott, a teljes egyen­jogúság alapján kötött velünk szerződéseket, s azóta is ezt a politikát követte és követi. ' Vannak, akik szembe akar­ják állítani a proletár inter­nacionalizmust és a magyar hazafiságot. . Mi, kommunisták, magyar hazafiak vagyunk! Hazafiak voltunk a Horthy- fasizmus börtöneiben, a föld­alatti munka, az illegalitás ne­héz évtizedeiben. Hazafiak vol­tak hőseink itthon és a spa­nyol szabadságharcban. Mi azt valljuk, s mindent elkövetünk annak érdekében, hogy orszá­gunk a szocializmust, a legfon­tosabb, a legalapvetőbb, a leg­lényegesebb. kérdésekben a többi országokkal közös, egy­séges marxi-lenini alapon, de a magyarországi sajátosságok, országunk gazdasági és társa­dalmi • helyzete, a magyar ha­gyományok figyelembevételé­vel építsük. Ugyanakkor, amikor fennen hirdetjük, hogy hazafiak va­gyunk, egyben határozottan leszögezzük azt is, hogy nem vagyunk nacionalisták, sőt! Következetes harcot folyta­tunk a sovinizmus, az anti­szemitizmus és minden egyéb reakciós, népgyűlölő, emberte­len irányzat és nézet ellen; Ezért elítéljük azokat, akik ifjú­ságunk körében a soviniz­mus mételyét igyekeznek terjeszteni, s a demokratikus szabadságot, amelyet ál­lamunk a dolgozó népnek biztosít, nacionalista jellegű tüntetésre használták fel. Pártunk vezetését azonban ez a tüntetés sem Ingatja meg abban az elhatározásá­ban, hogy tovább haladjon a szocialista demokratizmus fejlesztése útján. (Folytatás * 3. oldalon.) Közlemény a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága képviselői és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége képviselői közötti megbeszélésekről A Magyar Dolgozok Pártja Központi Vezetősége küldött­sége a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége "Központi Bizottsá­gának meghívására október 15-től október 22-éig Jugoszláviá­ban tartózkodott. A küldöttség tagjai: Gerő Ernő eívtárs, az MDP KV első titkára, valamint Apró Antal, Hegedűs András, Kádár János és Kovács István elvtársak, az MDP KV Politikai Bizottságá­nak tagjai megbeszélést folytattak Joszip Broz Titoval, a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárával és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagjaival. Ismételten találkoztak és megbeszéléseket folytattak a Jugosz­láv Kommunisák Szövetsége Központi Bizottságának és a Ju­goszláv Dolgozók Szocialista Szövetségének képviselőivel — Alekszandar Rankovics-csal, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Végrehajtó Bizottságának titkárával, Szvetozár Vuk- manovics-csal, Vladimir Bakarics-csal, Lazar Kolisevszkivel, a Jugoszáv Kommunisták Szövetsége Végrehajtó Bizottságé­nak tagjaival, Dobrivoje Radoszlavljevics-csél cs Dusán Petro- vics-csal, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bi­zottságának tagjaival, valamint a politikai és a társadalmi élet számos vezetőjével Belgrádiban, Szarajevóban, Zágrábban és Ljubljanában. A barátság, őszinteség és kölcsönös megértés szellemében folytatott megbeszéléseken a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége képviselői és a Magyar Dolgozók Pártja képviselői a kö­vetkezőkben állapodtak meg: A két párt képviselői meg­elégedéssel állapították meg, hogy az utóbbi időben a nem­zetközi feszültség enyhült, a nemzetközi kapcsolatok kiszé­lesedtek és az országok kö­zötti aktív együttélés tovább fejlődött. Szükségesnek lát­ják, hogy további erőfeszíté­sek történjenek a rendezetlen nemzetközi kérdéseknek tár­gyalások útján való megoldá­sára, így a leszerelésre, a tö­megpusztító fegyverek eltiltá­sára, a kollektív biztonsági rendszer megteremtésére, a német nép egységének demok­ratikus úton való létrehozásá­ra, a szuezi kérdés békés ren­dezésére. Ebben az új légkör­ben fokozódott az ENSZ nem­zetközi tekintélye és szerepe. Az új tagállamok — köztük a Magyar Népköztársaság ■— felvételével az ENSZ lépést tett előre azon az úton, hogy egyetemessé Váljék, ami a5- veli szerepét a világbéke meg­őrzésében. Mindez hozzájárul az országok közötti bizalom és kölcsönös együttműködés el­mélyítéséhez. A két párt képviselői egyet­értettek abban, hogy feltétle­nül szükséges az együttműkö­dés fejlesztése a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Magyar Dolgozók Pártja kö­zött, mint olyan vezeiő pár­tok között, amelyek szomszé­dos országokban harcolnak a marxizmus-lentnizmus elvei szerint épülő szocialista társa­dalomért. Ez az együttműkö­dés elősegíti a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kö­zötti kapcsolatok fejlődését, a népeink közötti barátság erő­sítését, a világbéke megszi­lárdítását, az emberi haladás ügyét. A két párt közötti együtt­működésnek a teljes bizalom, őszinteség, egyenjogúság, ön­kéntesség, az egymás ügyeibe való be nem avatkozás, az el­vi szempontokból kiinduló és a szocialista fejlődés érdekeit szem előtt tartó, építő s az elv- társias bírálat szabadságát magában foglaló eszmecsere alapján kell fejlődnie. Ezen elvek következetes alkalmazá­sa lehetetlenné teszi, hogy megismétlődjenek a múlt hi­bái, amelyek a munkásmozga­lomnak súlyos kárt okoztak. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Magyar Dol­gozók Pártja képviselői meg­állapodtak abban, hogy a gya­korlatban az együttműködés személyes érintkezés, eszme­csere, kiadványok cseréje, köl­csönös küldöttségek, pártmun­kások találkozása és minden más, az együttműködés folya­mán jelentkező és hasznosnak mutatkozó formában valósul­jon meg. Hangsúlyozták a szé­lesebb véleménycsere szüksé­gességét, az állami és társa­dalmi tevékenység terén szer­zett tapasztalatok tanulmányo­zásának fontosságát. A szocia­lista fejlődés során szerzett gazdag tapasztalatok kicseré­lése, valamint szabad, önkén­tes, minden kényszertől men­tes felhasználása értékes se­gítséget nyújt a szocializmus ügyének az egyes országokban. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Magyar Dol­gozók Pártja képviselői külö­nös figyelmet szenteltek a két ország közötti viszony fejlesz­tését érintő kérdéseknek. Egyetértettek abban, hogy elő kell mozdítani a megfelelő szervek együttműködését, kü­lönösen gazdasági és kulturá­lis téren mivel e tekintetben széles lehetőségeink vannak, melyek feltárása és hasznosí­tása csak az utóbbi időben kezdődött meg. Az a tény, hogy szomszédos országainkat hagyományos gazdasági érde­kek fűzik össze és hogy mind­két országban teljes erővel fo­lyik a szocialista építés, ked­vező körülményeket teremt gazdasági kapcsolataink to­vábbi kiszélesítéséhez, különö­sen az ipar. a mezőgazdaság, az áruforgalom és a közleke­dés terén. E célból elő kell mozdítani a megfelelő szervek és testületek együttműködé­sét, az összes lehetőségek ta­nulmányozását, olyan egyez­mények megkötését, amelyek megfelelnek mindkét fél ér­dekeinek. A két párt képvi­selői a kulturális együttműkö­dés előmozdításának érdeké­ben hangsúlyozták kulturális egyezmény megkötésének szükségességét fa; A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége meghí­vást intézett a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Központi Bizottságához, hogy a Jugosz­láv Kommunisták Szövetségé­nek delegációja tegyen láto­gatást Magyarországon; A Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ségének Központi Bizottsága ezt a meghívást elfogadta. Baranya megye dolgozói és ifjúsága!

Next

/
Thumbnails
Contents