Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-21 / 249. szám

VILÁG PROLElÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI ! NAPLÓ A BARANYA MEGYE! PA'ßTßlZOTTSA'G ÉS A MEGYEI TAN At 5 XIII. ÉVFOLYAM, 349. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÄRNAP, 1956 OKTÓBER 21 Az MDP Központi Vezetőségének küldöttsége Rijekában és Ljubljanában Küldetésünk rendkívül eredményes volt Gerő Ernő elvtárs pohárkössöntője Ljubljana (MTI) A Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének küldöttsége Zág­rábból szombatom, reggél gép­kocsim folytatta jugoszláviai körutazását; A küldöttséget a zágrábi Fehér Palota előtt Vladimir Bakariccsal az élén a Horvát Kommunisták Szövetsége ve­zetői búcsúztatták. A delegá­cióval utazott hazat Kolisev- szki, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bi­zottsága Végrehajtó Bizottsá­gának tagja. A magyar párt vezetői Rije- kába indultak. Közben Karlo- vácan rövid időre megszakítot­ták útjukat és megtekintették a fasizmus elleni harc hősei­nek és a fasizmus áldozatai­nak emlékművét. Karlovácból Ogulim felé haladva a küldött­ség tagjai rövid időt a Vinodol erőmű és annak vízgyűjtő me­dencéje megszemlésévei töltöt­tek. Déli féltizenfcét órakor ér- keztek meg Rijekába, Jugo­szlávia legnagyobb kikötővá­rosába, ahol először a járási mépbizotteágra látogattak el. Itt Edo Jardasz, a bizottság elnöke üdvözölte őket és rövi­dem ismertette előttük a város és a kikötő fejlődését. — A 'fasiszták majdnem tel­jesem lerombolták Rijekát — mondta Jardasz. — Az elmúlt évtizedben azonban mi nem­csak helyreállítottuk, hanem jelentősen ki is bővítettük, úgyhogy forgalma jelentősen meghaladja a háború előttit. A népbizottságon folytatott rövid baráti beszélgetés után a küldöttség tagjai átsétáltak a rijekai kikötőbe, ahol a Podgorka jachton rövid séta­hajózásra indultak. A jachttal elhaladtak a Borisz Kidrics olajfinomító, a Dinamo motor­gyár és a Május 3, hajógyár mellett­A Podgorka végül a tenger­parton lévő Park hotelnél kö­tött ki. Itt a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének rije­kai bizottsága ünnepi ebédet adott a vendégek tiszteletére. Az ebéden Nikola Racski, a pártbizottság titkára rövid üd­vözlőbeszédben köszöntötte a Magyar Dolgozók Pártja kül­döttségét és hangsúlyozta láto­gatásának jelentőségét. — Reméljük, hogy az orszá­gaink és pártjaink közötti vi­szonyban soha többé nem is­métlődik meg az 1948-as esz­tendő — emelte ki a pártbi­zottság titkára, végül éltette a magyar munkásosztályt, a ma­gyar népet és sikereket kívánt szocialista építő munkájához. A köszöntőre Gerő Ernő elvtárs válaszol — Kedves Elvtársak! Enged­jék meg, hogy megköszönjem a rijekai pártbizottság titká­rának meleg, baráti üdvözlő szavait. Valóban nagyon saj­náljuk, hogy csak néhány órát tölthetünk Rijekában, amelyet sokan csak turista- vagy ki­kötővárosnak ismernek, de ke­vesen tudják, hogy jelentős proletárváros erős munkás­osztállyal és erős kommunista pártszervezettel. Néhány óra alatt természetesen nem lehet alapos véleményt alkotni. De már az első pillanatban vilá­gosan láthattuk, hogy óriási cpítőmunka folyik itt. Elegen­dő volt megtekintenünk a hajógyárat és az új épületeket. — Ennék az építő munká­nak a lelke a Kommunisták Szövetsége. Ugyanazt láttuk mindenütt az üzemekben, vá­rosokban, ahol alkalmunk volt beszélni a munkástanácsok, pártszervezetek, szakszerveze­tek képviselőivel, munkások­kal. — Bárhol megfordultunk, mindenütt ezt ia nagyszerű al­kotó munkát tapasztaltuk. — Jóllehet jugoszláviai kül­detésünk még nem fejeződött be, de máris megmondhatjuk, hogy rendkívül eredményes volt és az lelénk tűzött felada­tokat mindkét fél baráti jóin dulata és elvtársi segítőkész- sége révén sikerült megoldani j — E látogatás betetőzés« j'-gy folyamatnak, a viszonyol jnormalizálásának és barátsá­gossá mélyítésének a két or- j;zág és a két párt között, d< ! icmcsak betetőzése, hanen fordulópont is (e látogatás. As hlőttem szóló elvtárs arról be­lliéit, hogy soha többé ne for- i :luljón elő az, ami 1948-bar l'örtént. Mi azt gondoljuk, hogj libben a (tekintetben komolj | biztosítékokat teremtettünk A BÜBOSKEMENCE A búfooskememce csalogatott be teg­nap Müllerékhez Uj-Mohácson. A sarkig nyitott, két- számyas ablakon át vettem észre, ott a szoba sarká­ban. Vakító fehé­ren púposodott sa tetején furcsa gomb. Ugyan mi lehet? Otthon csak Mül- lemé fogad. Férje az újmohácsi Vö­rös Fény Tsz ku­koricaföldjére ment. A lánya la­kodalomba hivata­los. Szép ez az új ház. Tágas a konyha és vilá­gos. A kerámia­kockák tükörfé­nyesek. Jobbra a kétabíakos szoba, balra a kamra s azon túl a nagy- padlású fészer meg az istálló, mely csakolyan vi­lágos, mint a nagyszoba; Szép minden, de én mégis a búboske­mencét keresem. — Tessék, gyűj- jék má beljebb — invitál Müllerné. — Be a szobába. Üljön le egy he­veset, no! A kemencét né­zem; Nem nagy, csak akkora, mint egy megfor­dított gyümölcsös­kosár, de van pad­kája, ha nem is 5 valami széles, meg s kuckó a ruhának, később pedig a kisunokának. — Kemence nél­kül mit ér a ház — magyarázza Müllemé. — Messzi a város. Mire megjári az ember, oda a nap. Nem éri meg a ke­nyér; Itt megsüt­jük magunk, meg a szoba is beme­legedik tőle; Az ám! A szoba! ügy ragyognak benne a bútorok, mintha tükörből csillognának. Fris­sen festették, lak­kozták dióbamá- ra; Mestere volt az ecsetforgatás­nak, áld csinálta; — A lányom. Az festette — simo­gatja végig az ágyat Müller né­ni; — Mer min­denre nem jut pénz; Spórolunk, osztán amit lehet, magunk csinál­juk. A pimgólással is várunk, még jő így fehérre me­szeltem De majd kipingáljuk. A szo­bát meg a kemen­cét is, olyan cifra- mintásra; A villanyt pró­bálom; — Itt ez js van; Rihában petró­leummal világítot­tunk; Az udvaron már a kerítésről be­szélgetünk. Lesz-e s ha igen, milyen lesz majd? — Már kitörték a karéi. Ide verték a mérnökök. Addig lehet majd a ke­rítést mázni. Hogy milyen lesz? Hát amilyenre majd a mérnök urak mondják. Azok di­rigálnak itten s mi úgy csináljuk, nem másképp. Mennyivel más beszéd ez, mint 2 hónappal ezelőtt. Amikor feézzel- lábbal ellenezték a szigetiek a köz­ponti irányítást, a szakszerű mun­kát. Elült már az önfejűség láza s helyette a megér­tés és a jobb be­látás költözött a vadonatúj, páros­téglás házak közé. Úgy lesz, ahogyan a mérnök mond­ja, mert helyesen mondja, jól mond­ja; Lám, Mülle- réfcnek sem akar­tak kárukra cse­lekedni; Úgy épí­tettek, olyan há­zat, amilyenről eddig csak beszél­gettek, tervezget­tek; Uj-Mohács szé­les utcájáról még- egyszer visszané­zek a búboske­mencére. Jó hely­re csalogatott. Sok mindent megtud­tam egy nagy baj­ból gyógyuló ma­roknyi család lan­kadatlan igyeke­zetéről; Gáldonyi Mi ezt a közelmúltat végér­vényesen eltemettük. — A mi itteni tárgyalásain­kon ezek a kérdések már nem játszottak szerepet, de szere­pet játszott a jelen és a jö­vő, a kölcsönös megbecsülés, a tapasztalatok és nézetek tba- ráti kicserélése, egymás segí­tése anélkül, hogy beleszól­nánk egymás belügyeibe, köl­csönösen tiszteletben tartva egymás függetlenségét. — Megköszönve a rjjekai elvtársak baráti fogadását, en­gedjék meg, hogy ürítsem po­haram a két ország és a két párt közötti együttműködésre és a rijekai dolgozók további sikereire. A rendkívül szívélyes, ba­ráti légkörben lefolyt ebéd után a küldöttség elindult Ljubljanába, Szlovénia fővá­rosa felé. Közben rövid időre megszakította útját Opatijá- ban, ahol sétára és fényképe­zésre került sor. Délután fél ötkor a küldött­ség Posztojnába érkezett, ahol a Szlovén Kommunisták Szö­vetségének küldöttei fogadták. Pirosnyakkendős úttörők vi­rágcsokrokat nyújtottak át a küldöttség tagjainak. A párt vezetői ezután meg­tekintették a posztojnai világ­hírű cseppkőbarlangot, majd folytatták útjukat Ljubljaná­ba, ahová este nyolc óra körül érkeztek meg. Ljubljanában a Szlovén Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának tagjai fo­gadták a magyar párt küldött­ségét, élén Miha Marinko- val, a Központi Bizottság tit­kárával; A magyar pártküldöttség a vasárnapot Bledben tölti; Közlemény a LEMP Központi Bizottsága Politikai tiizof tságáuak és az S/KP Központi Bizottsága küldöttségének varsói tárgyalásairól Varsó (PAP): Október 19-én Varsóba érkezett a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának küldött­sége, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sága Politikai Bizottságával megvitassa a két pártot érdek­lő időszerű kérdéseket. Az SZKP Központi Bizott­sága küldöttségében részt vet­tek az SZKP Központi Bizott­sága elnökségének következő tagja: N. Sz. Hruscsov, a kül­döttség vezetője, L. M. Kaga- novics, A. I. Mikojan cs V. M. Molotov. Lengyel részről a tárgyalá­sokon resztvettek a LEMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai: J. Cyran- kiewicz, W. Dworakowszki, E. Gierek, F. Józwiak-Witold, R. Nowak, Z. Nowak, E. Ochab, A, Rapacki, K. Rokossowski. R. Zambrvwski, A. Zawadzki, valamint a LEMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságá­nak póttagjai: H. Chelchowski, S. Jedrychowsky, E. Stawinski. A tárgyalásokon eésztvett Wladysiaw Gomuika is. A tárgyalások a pártszem és baráti őszinteség légköré­ben folytak le. Elhatározták, hogy a LEMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának küldöttsége a közeljövőben Moszkvába uta­zik, hogy az SZKP Központi Bizottságának elnökségével megvitassa a Lengyel Népköz- társaság és a Szovjetunió közti politikai és gazdasági együtt­működés további elmélyítésé­nek kérdéseit, valamint a Len­gyel Egyesült Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közti testvéri barátság és együttműködés további megszilárdi tását Az SZKP Központi Bizott­ságának küldöttsége október 20-án Varsóból visszautazott Moszkvába. Búcsúztatására a repülőtéren megjelentek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai és póttag­jai. Ünnepélyesen átnyújtották a Zalka Máté emsémet a spanyolországi szabadságié magyar részvevőinek A spanyolországi nemzetkö­zi brigádok megalakulásának 20. évfordulója alkalmából a Minisztertanács — az MDP Központi Vezetőségének ja­vaslatára — Zalka Máté em­lékérmet alapított a spanyol szabadságharc magyar részve­vőinek kitüntetésére. Az em­lékérmeket szombaton délben, az Országház kupolacsarnoká­ban nyújtották át. Új eljárás a vasöntésben Értékes előadást követő gya­korlati bemutatót tartanak a héten a Sopiana Gépgyárban. Az előadást és a bemutatót, amelyeken a gömbgrafitos ön­tés-technológia elméletét és gyakorlati megvalósítását is­mertetik, a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület rendezi. A Sopiana Gépgyárban a kö­Bányáink jelentik Esedékes hard Komló: terv teljesítés Kossuth-akna III-as akna Anna-akna Béta-akna Nagymányok Máza Szászvár Tröszt 98.6 % 94.7% 101.7 % 95.4 % 101,4 % 105.1 % 103.7 % 98.4% Pécs: András-okna 85.9 % Széchenyi-akna 78.9 % Béke-akna 82.4 % István-akna 86.3 % Petőfi-akna 93.2 % Tröszt 85.7 % '.■elmúltban is sok új techno­lógiai eljárást vezettek be, s ez az előadás az új technológia alkalmazásának új állomása lesz. Miben áll a gömbgrafitos öntés jelentősége? Főként szi­lárdsági szempontból ad ked­vező tulajdonságokat az önt­vénynek. Alkalmazásával az öntvényeknél jóval magasabb szakítószilárdságot nyernek az eddigieknél, ezenfelül acélos szerkezetűvé válik az öntvény. Az acélos szerkezetet az adja, hogy az öntvényben lévő grafi­tot gömbszemcsés alakúra vál­toztatják a folyékony vasba adagolt magnéziummal. Az új eljárással a megszokott 22—26 kilogrammos szakítószilárdság helyett 40—50 kiló szakítószi­lárdságú öntöttvas is előállít­ható. Ez, az új eljárás ismere­te előtt egyáltalán nem volt elképzelhető. Mindezek mel­lett a gömbgrafitos eljárással öntött vasnak kedvező nyúlása is van. A Sopiana Gépgyár főmér­nöke, Czakó János elvtárs úgy nyilatkozott, hogy az új, kor­szerű öntési eljárást mielőbb szeretnék üzemszerűen alkal­mazni. Túlszárnyaltuk nyugatot Eredményes kísérletek a Porcelángyárban Háirom évvel ezelőtt a kül­kereskedelmi szervek, s ma­ga a Pécsi Porcelángyár ve­zetősége is azt vette észre, csökkentek exportlehetősége­ink. Az ES—3-as típusú, ma­gasfeszültségű függőszigete­lőink iránt sokkal kevesebb az érdeklődés, mint a meg­előző években. Ennek oka rö­videsen kiderült. Ebből a szd- getelőíajtából a nyugati ipar sokkal jobb minőséget pro­dukált, mint md. A pécsi szi­getelő húzószilárdsága mind­össze hétezer kilót ért el, s ez a külföldi' tízezer kilo­grammos, húzószilárdsággal szemben gyenge; A gyár műszaki emberei elhatározták, hogy minden­képpen utolérik a nyugati gyárak által készített szige­telők minőségét, s újra meg­hódítják az elpártolt vevő­ket. Szalóky Béla főtechno- • lógus műszaki brigádot szer­vezett. Misányi László gyár­tásvezetővel, Horváth József ellenőrrel egy évvel ezelőtt munkához látott. Szinte le­hetetlennek látszott a fel­adat Úgy kellett magasabb húzósziláidségot elérniük, hogy nem nyúlhattak hozzá a nemzetközileg elfogadott és szabványosított méretekhez, Csupán a porcelánszigetelő alkatrészeinek anyagában és a belső szerkezetben kísérle­tezhettek változtatással; Sok nehézség, sok sikerte­lenség után az elmúlt na­pokban aztán megszületett az eredmény. Ezt az ered­ményt mutatták be aztán tegnap az elektromos labo­ratóriumban a Dunántúli Napló munkatársának, hogy beszámolhasson a nyilvános­ság előtt. A kísérletező mű­szaki brigád valamennyi tagja, s a gyár főmérnöke is részt vett az újabb próba- szakításon. Két szigetelő ke­rült egymásután próbára. El­sőnél 11 700 kiló volt az eredmény. A második pedig 12 600 kilogrammnál tört él. Nagyszerű eredmények ezek. Maguk a kísérletezők sem hitték, hogy ilyen szokatla­nul magas húzószilárdságot érhetnek el; A kísérletek lényegéről, s a módosításokról röviden így adhatunk számot: átszer­kesztették a régebbi szigete­lők fémcsapját, amely két­lépcsős megoldással helyez­kedett el a porcelánban. Az újítás szerint megváltoztat­ták haji/ -ögét és egy lép- megoidást alkalmaztak. Megváltoztatták a szigetelő sapkáját is, nagyobb szakí­tani keresztmetszetei konst­ruáltak. Megváltoztatták a nem szabványosított porcelán részeket is, hogy megfelelő­en idomuljanak a fémalkat­részek változásához. Ezenkí­vül a német szaklapok taná­csára mázzal vonták be a szigetelő belső részét, mert a máz növeli a mechanikus szilárdságot; Eddig ugyanis csak a szigetelő külső — le­vegővel érintkező *— részeit vonták be mázzal; A szigetelő külön előnye, hogy mechanikus és elektro­mechanikus szilárdsága csak­nem egybeesik; Ez olyan előny, amellyel egyetlen kül­földi hasonlótípusú szigetelő sem rendelkezik még; Alig fejeződtek be a kísér­letek, máris érdeklődni kezd­tek a külföldi cégek. Először Csehszlovákia, a porcelán- ipar őshazája rendelt 10 000 szigetelőt; A csehszlovák megrendeléssel csaknem egyidőben jugoszláv szakem­berek jelentek meg Pécsett és 65 ezer szigetelőre kötöt ­tek szerződést. A sorozat- gyártás megindult; A gyár igyekszik a lehető legna­gyobb kapacitással dolgoz. ni, hogy kielégíthesse az igé­nyeket, mert az eddigi meg­rendelések után újabb érdek­lődést várnak más országok­ból is. Reméljük ez az ér« deklődés nem marad el; A bemutató után aziránt érdeklődtünk Beke főmér­nöktől, hogy ilyen nagysze­rű újításért milyen jutalmat kapnak a kísérletező szak­emberek; A válasz lehango­ló volt. A gyárnak ugyanis nem jelent az új konstrukció közvetlen gazdasági megta­karítást, önköltségcsökken­tést, s más előnyöket, ame­lyeket az újítási díjak kifi­zetésénél követelményként állítanak. Az újítók jutalma­zására csupán egyetlen lehe­tőség van, ha az Építésügyi Minisztérium illetékes veze­tői országos viszonylatban mérik fel, mit jelent valuta- gazdálkodásunk szempontjá­ból a pécsiek nagyszerű ered­ménye, Eszerint már lehet fizetni, mert kézzelfogható, dollárokban kifejezhető a ha­szon. Reméljük, ebből a ha­szonból részesednek azok is, akiknek köszönhetjük az eredményeket;

Next

/
Thumbnails
Contents