Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-03 / 233. szám

1056 OKTÓBER S

NAPLÖ

3 '

Gazdagítsuk űj kezdeményezésekkel a Hazafias Népfront tevékenységét

A IH. negyedév küszöbén:

A termelőszövetkezeti építkezések nyoméban

Június 27-én egyesült a városi népfront-bizottság az MNDSZ Városi Elnökségével és a Városi Békebizottsággal. Azóta egyre többen keresnek meg bennünket és olyan emberek is bekopogtatnak hozzánk, akik azelőtt távolmaradtak a társadalmi élettől. Közéjük tartozik id. Gergely Ferenc is, aki kérte, hogy létesítsünk városunkban Hunyadimúzeumot, s hogy a népfront foglalkozzék megyénk alig ismert írójával, Baksai Sándorral.

A városi népfront-bizottság nem is tudná egymaga megvalósítani ezeket a hasznos javaslatokat, ezért elhatározta, hogy megalakítja a kerületi népfront-bizottságokat. Ügy tapasztaljuk, hogy a lakosság is ezt kívánja tőlünk, mert a kerületlétesítéssel segíteni tudnának a pártszervezeteknek és a kerületi tanácsoknak. (Segíteni lehetne például a tanácstagi fogadóórák és beszámolók megtartásában, a községpolitikai tervek összeállításában, a társadalmi munka megszervezésében, stb.)

Nőtanácsaink leginkább a szülői munkaközösségekben tevékenykednek. A Nagy Bajos Gimnázium Szülői Munkaközösségében például időmként összegyűlnek a mamák és meg javítják a diákotthon tanulóinak szakadt ruháit, teadélutánokat tartanak, ahol udvarias magatartásra, az idősebbek megbecsülésére, s a társadalmi együttélés szabályainak betartására tanítják a fiatalokat. Emellett még hét előadásból álló neveléstan! tanfolyamot is indítanak, ahol a pedagógia legújabb eredményeivel akarnak megismerkedni. Hasonló ötletekkel és tervekkel találkozhatunk a többi szülői munkaközösségben is.

A kerületi nőtanácsok egyre több olyan gazdaasszonykört és szabás-varrás tanfolyamot szerveznek, mint amilyeneket tavaly is alakítottak Me- csekszabölcsöm, Kertvárosban, a Porcelángyárban és Vasadon.

Általában: a Hazafias Népfront nőtanácsai felhasználják a nagy utat bejárt nőmozgalom 11 éves tapasztalatait, amit csak helyeselhetünk, hiszen ezek a tapasztalatok tanulságosak. Természetesen új elgondolások is felvetődnek: a Hazafias Népfront Nőtanácsa a TTIT-vel karöltve hamarosan megindítja a Szülők Főiskoláját, előadásokat akar tartam a területi nőtanácsokban, az asszonyokat érdeklő kérdésekről, Stb;

Békebizottságainfc, bár kiemelkedő eredményeket értek el az eteiúlt évek folyamán, nem elégszenek meg a sok esetben 'onmálissá vált béke- gyűlések szervezésével, hanem változatosabb és élénkebb formákat keresnek. E tekintetben figyelemreméltó a gyárvárosi békebizottság kezdeményezése, ahol előadásokat tartanak a baráti országok népeinek életéröli

Békebizottságaink munkáját elemezve még egy sereg hasznos kezdeményezésről írhatnánk. Az említett gyárvárosi béfcebizottság például jólsikemillió forintos beruházással folyik a szénosztályozó korszerűsítése, bővítése. Megkérdeztük Krisztián Béla elvtársat, a tröszt beruházási osztályának vezetőjét, hogyan haladnak ezzel a munkával. Krisztián elvtárs erről a következőket mondotta:

— A szénmosó átalakításának határideje október 1. volt. Ennek a határidőnek betartását a későn érkezett gépi berendezések nem tették lehetővé. Bár a Duclos Bányagépgyárt és a többi gépgyártó vállalatot szerződés kötötte, mégsem szállították le határidőre a náluk megrendelt sérült Apák-Béketalálkozójá-t rendezett, a szigeti külvárosi békebizottságok a tanácstagi beszámolók után több helyen beszélgetés jellegű külpolitikai előadásokat tartottak a legújabb nemzetközi eseményeíc- ről. Általában: a Hazafias Népfront békebizottságai is a sokéves magyar békemozgalom tapasztalatait felhasználva és továbbfejlesztve munkálkodnak, ami megint csak helyeselhető.

Akár a gyárvárosi, akár a szigeti-külvárosi példát nézzük, mindenhol azt láthatjuk, hogy a Hazafias Népfront, a népfront-bizottságok nőtanácsai és békebizottságai csak ott érhetnek el sikereket, ahol a pártszervezetek segítik őket munkájukban. Jó népfrontmunka tehát csak ott lehet, ahol jó pártmunka is van, ezért úgy vétem, hogy ahol még nem dolgoznak a népfront- bizottságok, a pártmunkával kell kezdeni a helyzet megjavítását.

Kocsis Ferenc

a városi népfrontbizottság titkára

pékét. Ezért fordult elő, hogy például az ÉM/1. sz. Gépszerelő Vállalat dolgozói szerelendő gépek hiányában „pihenőre“ kényszerültek.

Az építő vállalatok becsülettel megtették kötelességüket. De ezt vártuk is tőlük, mert nagyobbrészt olyan — magának jó hírnevet szerzett — vállalat dolgozik nálunk, mint, hogy csak egyet említsek, az ÉM/3. Mélyépítők.

A mosó energiaellátásához szükséges trafó-ház teljes berendezésének elkészítését a VERTESZ dolgozói végzik és nem is rosszul. A trafó-ház az első próbán a követelményeknek megfelelt.

Alig 90 napunk van már a termelőszövetkezeti építkezések idei befejezéséhez. Az építkezéshez tégla kell, cement kell, faanyag és zsindely kell, s szükség van arra is, aki megcsinálja, azaz: a szakemberre: Rumszauer Flórián elvtárs — a pécsváradi járási tanács építési előadója három termelőszövetkezetet említ, ahol építkeznének, de vagy félbeszakadtak a munkálatok, vagy még el sem kezdték.

— Nincs anyag, — mondja,

— a TÜZÉP a minap bejelenti, hogy érkezett 300 ezer darab tégla. Mire értesítettük a szövetkezeteket, elmúlt néhány nap, a TÜZÉP eladta a téglát. Másoknak. így aztán hajtsa végre valaki a rendeletet...!

Nézzük meg a három termelőszövetkezetet.

Az erzsébeti Béke Termelőszövetkezet

— Mi ötven férőhelyes istállót szerettünk volna építeni. Anyagunk is van, hanem; n

Nos, most következnek a fura dolgok! Storch Károly brigádvezető elmondja, hogy már januárban bejelentették szándékukat, de a bizottság, (a „bizottságról“ még 6zó lesz...) csak tavasszal dugta ki az orrát a megyétől és a járástól, amely egyébként hivatva lenne az engedély megadására^?)

Ami a bizottságot illeti-.;: Egyszerű istállóról van szó, de addig nincs engedély, amíg a tisztiorvos, — elnökhelyettes*

— állattenyésztési felelős, -r- építési előadó — sőt még a megyéről is néhány an, — ki nem „szállnak“ a helyszínre, hogy megvizsgálják: hova is kellene építeni azt az árva épületet, amelybe bekötnek majd ötven szarvasmarhát:::

De ha már; •.; létezik ez a bizottság, ha már annyira elengedhetetlen a „helyszíni

miért csak három hónappal később. : ;?!

Tehát az istálló építése ezért úszott el először.

Másodszor: végtelen vita folyik a szövetkezet és a bank között azon, hogy ..:

A szövetkezet mintegy 56 ezer forint értékben már beszerezte az építőanyagot (cement kivételével!) de a bank újabb ötvenezer forintot tart vissza oszthatatlan alapként, azazhogy azt kell építésre fordítani, mert a szabályzat előírja. Hogy ugyanez az ösz- szeg már meg van anyagban,

— az nem érdekli a bankot. 50 ezer forintot külön visszatart, még ha ezt az összeget a tagság is sínyli meg zárszámadáskor...! De senki sem csodálkozik a bank eme furcsa magatartásán, hiszen volt rá eset, amikor a szövetkezet nyolc szekeret akart vásárolni, a bank azonban csak kerekekre adott pénzt, mondván: a kerék nem fogyó árú, a szekér többi alkatrésze viszont az. Tehát elégedjenek meg nyolc pár kerékkel.;

Harmadszor: nincs szakember ... Illetve lenne, de kilencezer forintért nem vállalja a helyi kőműves s ebben igaza is van. Storch szerint a járási tanács a KTSZ normáját állapította meg — ez lenne az a kilencezer forint, — az istálló építésére. De hiszen helyben vagyunk! Ha a KTSZ normája

— csinálja meg a KTSZ! Nem vállalják. Ennyi pénzért nem vállalják.; i

Erzsébeten tehát nem építkeznek... ellenben eladják a szarvasmarhákat, — tavaly tizenötöt, tavalyelőtt huszonegyet! — mert nem tudják hol elhelyezni őket.

A kékesdi

Petőfi Termelőszövetkezet

elnöke, Szabó János is panaszkodik.

Az . igénylést nem most, ha« nem még hónapokkal ezelőtt benyújtották. Azért, hogy még az esős idő beállta előtt helyszínre szállíthassák az építőanyagot. A község a hegy mögött fekszik, dűlőút vezet be mindkét végről. Esőben lehetetlen megközelíteni a falut nagyobb szállítmánnyal. A szövetkezet mindezzel számol, csak a TÜZÉP nem. Pedig még nem lenne késő. Ha megkapnák a téglát, kora tavasszal — amíg nem kezdődik meg a mezőgazdasági munka — a szövetkezet tagsága megépíthetné az istállót.

A monyorődi Uj Élet

Tsz-nek is itt szorít a cipő. Leesik az őszi eső, — járhatatlan az út tavaszig. Kő és tégla van az építkezéshez, csak més ■ és cement nincs. Épületfa? Az sincs! Pécsett kaptak volna cementet, meszet egy alkalommal, de nem -'olt kivel hazaszállítani. A fogatok el voltak foglalva a vetéssel — egyébként is nehéz lenne oda- vissza 50—55 kilométeres útra fogni az állatokat — más szállítóeszközük meg nincs. Teherautó?

— Számítottuk, hogy veszünk tehergépkocsit, de az építkezés jelenleg fontosabb. A tagságnak pedig nem mondhatom azt, hogy nincs jövedelemosztás, mert autót vettünk ... — mondja Bősze Flórián szövetkezeti elnök.

Tehát nem építkeznek Mo- nyoródon sem.

A Minisztertanács nemrégiben erőteljes határozatot hozott a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében. Egymagukban azonban ezek a helyes intézkedések sem üdvözítenek. Kövessék járási, megyei és miniszteri szinten olyan cselekedetek, amelyek lehetővé teszik többek között a tervbevett, a megkezdett tsz építkezéseknek még 1956-ban történő befejezését

— Nekünk is istálló kellene, vizsgálat", miért nem jelen- ■ de nem kaptuk meg az igének meg a kért időpontban és | nyelt 51 ezer darab téglát; •,,

Rövidesen elkészül az újhegyi szénosztályozó

Pécsújhegym, mintegy 60

mm ÉLHETIK MUZSIKASZÓ

VÍGJÁTÉKNAK jelzi Móricz Zsigmond, vígjátéknak írja a színlap, helyzetein, fura figuráin rengeteget derül a közönség — és mégsem vígjáték ez a darab, hanem tragédia. Móricz, aki többnyire keserű váddal, eget-földet ostromló szenvedélyességgel ostorozta a századforduló és az azt követő idők úri világát, itt, a ,,Nem élhetek muzsikaszó nél- kül’-ben egy önmagát pusztulásra ítélő osztály, egy történelmileg pusztulásra ítélt réteg cigánymuzsdkával kísért haláltáncát rajzolja meg, halál táncot fest, bár világos pasztellszínekbe mártja, kedélye® hangulatban kezeli ecsetjét.

Egy nótáskedvű, duhaj, keményfejű, vérbő, fogyóföldfi nyíri birtokos és felesége — Balázs és Pólika — összeve- szésének és kibékülésének története: ez a keret. És ami kitölti: hogyan éltek, hogyan szerettek, hogyan gyűlöltek és hogyan égették fel önmagukat a nyolcvanas évek úri birtokosai.

Kedvelt témája lehetett ez a magyar író-óriásnak. A téma nyomait felfedezhetjük itt-ott elbeszéléseiben, megírta kisregényben és a regényt szinte változtatás nélkül — néhány újabb figura életrekeltésével — színpadra dolgozta. A regény hűséges átvitele a színpadra egyrészt jó, mert nagyszerű jellemek és képek maradnak töretlenül egészek, másrészt fogyatékosság is, mem a színmű így bővelkedik epikus részletekben, ezekben csökken a mű feszültsége, állóvízzé szélesedik, laposul a hömpölygő mesefolyam, és a nézőt nem az összeütközések feszültsége, hanem csak az istenáldotta móriezzsigmondi humor köti székhez;

A DRAMA: HARC, mégpedig állandó harc. így van, vagy legalábbis így kellene lennie a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ esetében is. Balázs és Pólika harca azonban csak itt-ott kerül az események gyújtópontjába, mint az első és második felvonás

végén, valamint a negyedik felvonásban (bár ez már nem igazi harc, az egész negyedik felvonás csak hozzáragasztott függelék, utólagos magyarázat, a teljes hepiend kedvéért). A darab zömében Pólika nénikéi csatáznak egymás vagy mások ellen és ha e csaták közben a szellemességek és nagyszerű ötletek röppentyűi sziporkáznak is, az úgynevezett fővonal gyakran csak másod- vagy harmadrendűvé vékonyodik.

Az előadás követi a szövegkönyv felfelé vagy lefelé ívelésének pályáját. Marton Frigyes rendező nemegyszer gazdagítja a maga szellemi kincsestárából a móriczi ötletek légióját, egyik legnagyszerűbb e rendezői ötletek közül, amikor a második felvonásban megérkezik a cigányokkal Balázs, kinn puskalövés csattan, mire a süket Mina felkiált: „Pepi, kopognak!“, vagy mikor a szeleburdi, gonoszkodó kis Biri előre feltűri ruhája ujját, hogy nagy előkelőén odanyújtsa majd a mindenkihez kézcsókra járuló Kis- vicknénak. A hatás mindkét esetben nagy, és nemcsak a közönség mulat jól ezeken a játékokon, hanem egyúttal a figurák jelleme is gazdagodik. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a rendező nem igyekezett csökkenteni az „állóvizek" számát és nagyságát. Az induláskor már hosszú (a móriczi szövegkönyvnél is részletezőbb, elnyújtottabb) a háromnapos muri utolsó néhány perce, bár a közönség egyrészének tetszik, de „kilógnak“ az előadásból Viktor nagy garral bejelentett szalondalai, a háromszor ismételt „Hajmási Péter“. Ugyanígy vontatott a második felvonás nyitása, Mlna, Biri és Peták játéka.

IGAZI ÉLET akkor tölti be a színt, ha megjelenik Balázs, a nem túlontúl okos,

nem túlontúl jó, de mégis rokonszenves duhajkodó főhős (Tánczos Tibor). Miért rokonszenves? Mert habár magán hordja hasonszőrű földbirtokostársai minden hibáját, mégis nyíltabb, őszintébb, nem utolsósorban fiatal és szerelmes. Bohémeknek mindig könnyebb megbocsátani, mint berozsdásodott, eleven pénzesládáknak, és Tánczos Tibor Balázsa ilyen bohém, nemtörődöm, kedves bolond, aki ugyanazt teszi, naint a többi, de legalább kedvesen teszi. Heves, saját tüzében ég, mint a kétfélén gyújtott gyertya.de részegségében kibuggyan belőle: a parasztok teremtették elő, amink van, élvezzék is — legalább egyszer életükben! Kár, hogy Pólika (Gumik Ica) nem mindig egyenrangú ellenfele ennek a fergeteges embernek, különösen az első felvonás végéig nem az. Gyengébb, erőtlenebb, elkényezte- tettebb, mint amit a harc megkíván és így Balázs kitöréseinek hevében szinte elolvad, ha szövege mást mondat is vele. A harmadik felvonásban találja meg Gumik Ica Pólika igazi hangját, amikor a veszekedésbe, a nénik zsörtölődésébe belefáradt fiatalasszonyt ábrázolja — igazén nagyszerűen. Elkeseredett, sértődött, hazavágyik, már feladná elveit, csak jönne érte az ura. Ettől kezdve őszinte a hangja, megtalálja magát és gyengeségében hozzánő, felemelkedik Balázs alakításáig.

A MÁSODIK FELVONÁSBAN a borgőzös Balázs-kuriá- ból űj, egészen más világba vezeti a nézőt az író és a rendező. Ezt a világot három néni birtokolja: a férfias természetű Zsani, a csupaszív Pepi és a süket Mina. Zsani (Arany Kató) tartja kezében a kormánypálcát, ő fogja össze azt a széthullani akaró kicsiny at; '-iágos ne -s világot, amit Itt a három idős hölgy

és a később csatlakozó Lajos bácsi képvisel. Ehhez valóban erély, keménység kell, ha bele kell magát, testét és telkét kényszerítenie is e fekete ruha és a kérlelhetetlenség páncéljába. Itt-ott azonban kicsillan a szövegkönyv soraiból, hogy Zsani jobb, mint ahogyan mutatja magát. Arany Kató alakításában azonban állandóan érezzük, hogy Zsani magára- erőltette ezt a modort, márpedig az asszonycsalád feje sokkal okosabb (Móricz szerint), minthogy így elárulja magát. Különösképpen ott hamis a hang, szinte gügyögő, amikor Pepit felelősségre vonja a bélesek eltűnéséért. Pedig — itt valóban haragos Zsani néni, itt düh fojtogatja a torkát, először azért, mert becsapják, másodszor pedig, mert a füstté vált vagyon nem engedi meg egy egész tányér bélés, egy egész csirke eltűnését. Pepi nénit már sokkal egységesebb, gazdagabb eszközökkel ábrázolja Pataky Erzsi. Tánczos Tibort már régebben, még „A Hamilton család’-ban megismertük, hogy kiváló művész. Pataky Erzsi viszont csak most, ebben a darabban mutatkozott be így, színészi képességeinek teljes fegyverzetében. Ezért ő az előadás egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetése. Hogyan vált át, milyen simán, milyen természetesen a gyenge Pólika mellől a még gyengébbé lett Balázs pártjára. „Mindennek az asszony az oka!“ — szidja az imént még agyondédelgetett Pólikét, mikor Balázs már egy hete „éhen“ huzatja, és ismét Póli- kát védi, mikor Zsani támadja az asszonykát. A rövidke fogadási Jelenet (Marton Frigyes rendezőt is dicséri) idején néhány mozdulattal, néhány „no, no“-val tökéletes jellemet rajzol, és ahogyan megismertük, amilyennek Móricz Zsigmond '-gírta, olyan marad még azután is a nézők eraHÉLKÜL

lékezetében, hogy elhagyták a színházat. Bázsa Évának, Mina néni életrekeltőjének csak siketségből fakadó helyzeteket és mondatokat írt elő a szerző. Ezt a sablonos, kabarétré- fékból ismert figurát nem lehetett színesebben, hihetőbben életre kelteni. Lajos bácsi, a 22 éve haragot tartó öregúr, rokonszenvessé lesz Szalma Lajos megformálásában. A regényből hiányzik ez az alak, a színdarabba csak azért került bele, hogy Pólikát olyan helyzet elé állítsa, amelyben nincs más választása, mint a békülés, a hazautazás. Mégis nevezetes figura Lajos bácsi, mert ő talán az egyedüli, akinek jelleme előttünk változik meg: a szavakat vakkantgató haragos, önös emberből percről-percre lehámlik egy-egy darabja a 22 esztendős sértődöttségnek és végül a kedélyesen mókázgató öreg pipás már nem saját kényelmével, hanem a fiatalok összeboro- nálásával foglalatoskodik. Ezt a változást, szép, nemes, egyszerű eszközökkel oldja meg Szalma Lajos.

MÉG CSAK két szereplőről: a másik nagy meglepetés Kapeller Éva. Azaz, nem is meglepetés. A „Szakadék“ című filmben máp vizsgázott a nagyközönség előtt, de a pécsi közönség ezt a vizsgát, a Biri- ke alakítását fogadja el igazinak. A heves, mozgékony süldőlány temperamentuma, a még kislánysorban tartott nő irigysége a már „befutott“ asszonyra, a kalandvágy, a kíváncsiság, mindenlébenkanál- kodás úgy egyesül ebben a szerepben, hogy olvasás után azt hihetné az ember, ezt már nem lehet fokozni. Kapeller Éva alakítása a bizonyság: lehetett. Ha feladat lenne megvizsgálni, mikor éri el alakításának csúcsát, szinte minden jelenetét felsorolhatnám: incselkedését Pepi nénivel, beszélgetését Pólikával, a néhány pillanatot, amelyet Balázzsal tölt, de talán mégis azt a részt, mikor hitvallását teszi: „Jaj, Pólika, de nagyszerű! Én roppant szeretem, mikor baj van. Most olyan baj van!" Első bemutatkozás volt, de biztos ígéret: Kapeller Éva nagy nyeresége a Pécsi Nemzeti Színháznak. A másik szereplő: Széplaky Endre, Viktor, a pesti jogász alakítója; Nem a szövegkönyv, inkább a rendezés miatt az első felvonás legterjedelmesebb szerepe a sokszor kitűnően szerepelt színészé. Ezt a feladatot azonban nem tudta megoldani. Egyrészt, mert a szerepben „nincs annyi“, amennyit ki kell hoznia belőle, másrészt mert ki-ki esik szerepéből,

egyszer spicces, másszor józan, harmadszor tökrészeg, ez zavarja a nézőt, és bizonyára zavarja partnereit is. Mindez azonban nem lenne ok arra, hogy részletesen elemezzem ezt a szerepet. Az igazi ok: Széplaky a szalondalok éneklésekor meg akarja mutatni, hogyan énekelnek a dzsentrik, akiknek se hangjuk, se tehetségük, kigúnyolja azt a figurát, melynek bőrébe, jellemébe bújt (vagyis inkább keltett volna bújnia), és ezzel eljátszotta az alakítás hitelességéti Érdemes volt erről ennyit beszélni, mert ez a módszer a színpad egyik legnagyobb veszélye, és különösen komikusaink hajlamosak arra, hogy a revettetés érdekében „kifele játszanak."

ÖSSZEFOGLALÁS helyen

hadd tegyem itt szóvá a színház kelléktárénak, bútorraktárának sürgősen pótlásra váró hiányait. Nem naturalizmus, ha azt kívánja a közönség, hogy egy földbirtokod portát méltó módon rendezzenek be a színpadon. Sürgős segítség kell a színháznak, hogy tegyenek a daraboknak, a helyzeteknek megfelelő bútorai, kosztümjei, ruhái és a közönség ne érezzen a kitűnő alakítások mögött betöltetlen űrt, „szegényszagot.”

Garami László