Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-17 / 245. szám
1956 OKTOBER IT NAPIG Bartók meghódította Pécset Cziffra György hangversenye IV ehéz, vagy talán nem is szabad kritikát írni a Pécsi Filharmóniai Társaság Szimfonikus Zenekarának hétfő esti II. bérleti hangversenyéről. Az est műsora, a siker forrósága oly lenyűgöző volt, hogy méltóbbnak, de egyben kötelezőnek is tartjuk, hogy mint krónikás vessük papírra, ami a hangversenyen történt — emlékeztetőnek. Mert sokáig emlékezetes marad ez a győzelemnek számító siker, amit Cziffra György, az est kétszeres szólistája, zenekar és Unger Ernő karmester nagyszerű közreműködésével két egymástkövető hangversenyén aratott. De tartsunk rendet! Magunk is hibásak vagyunk abban, hogy hosszú évek után „újra fel kellett fedezni’“ Haydn szimfónikus művészetét a pécsi koncertpódium számára. Az első számként felhangzó londoni D-dur szimfónia méltó elindítója volt ennek a pécsi Haydn-kul túsznak (amely mellesleg mindennapi kenyere a világhírű zenekaroknak is.) S aztán Jött az est várakozásteli száma: Bartók II. zongoraversenye. Cziffra György először játszotta ezt a művet, a zenekar is, Unger Ernő karmester azonban már dirigálta Bartók jelenlétében s nem kisebb művésszel, mint Kentner Lajos. A közönség számára szintén újdonságnak számított ez a hallatlan zened és technikai nehézségeket jelentő mű. Érthető volt tehát a feszültség, amely megszólalását megelőzte. De éppen a nagy alkotások s a nagy előadók sajátja, hogy a művészet eszközeivel ezt a feszültséget még fokozzák, hogy a hallgató ne tudja kivonni magát hatása alól. S itt elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy az előadásban zseniális komponista hatalmas alkotása méltó előadóra talált. S ezért volt ennek a feszültségnek olyan lenyűgözően sodró ereje. Cziffra György művészete már nem igényli a méltatást; nemcsak magyar, de európai viszonylatban is szinte egyedülálló jelenség. S ezt ő is tudja. Csakhogy sok művész- társával szemben úgy érzi, hogy ezzel a művészettel apostoli feladatokat kell beteljesítenie a „zenei birodalom" határainak szélességben és mélységben való ki- terjesztése érdekében. Vasárnapi nyilatkozatában, miután röviden elemezte a II. zongoraversenyt, maga mondta: „Napjainkban is erősem érezhető, hogy a közönség nagyrésze még idegenkedik Bartóktól..: Az én feladatom elsősorban az, hogy ezt a művet olyan formában tudjam előadni, hogy azt a bizonyos előítéletet feledtetni tudjam hallgatóimmal. Olyan hatást akarok tehát a közönségre gyakorolni, hogy a mű sodrába kerüljenek. A többi már magától megy.: »“* Igen, Cziffránál, aki tudja, hogy mit tud, hogy mit akar, s aki úgy hisz abban, amit csinál, mint 61 Mert a zenétől semmiképpen él nem választható élmény volt a művészhittel párosult szu ggesz t í vl tásna k az a kisugárzása, amely tényleg magával ragadta nemcsak az előadói apparátust, hanem a közönséget is. így tehát érthető, hogy mind a két koncerten minden úgy történt, ahogy azt Cziffra megjósolta. Nehéz szétválasztani a mű és az előadó sikerét, — annál is inkább, mert ez itt eggyékovácsolódott; — Nem tudni hányán tapsoltak együtt Bartóknak és az ő művészete lánggal lobogó apostolának, s hányán voltak olyapok, akik elsősorban a művészi teljesítmény hallatán lelkesedtek. De hogy Cziffra György elérte célját, s a közönség tényleg azt érezte, hogy zeneirodalmunk egyik hatalmas alkotásával ismerkedett meg, az biztos! Cziffra György Pécsett is betöltötte a magyar művész egyik legszebb feladatát: több mint ezer emberhez, s rajtuk keresztül egy nagy zenei múltú városhoz még közelebb hozta hazánk nagy fiának örökbecsű művészetét. Köszönet érte! A hangverseny második felében nagy sikerrel hangzott fel az örökszép Schubert Befejezetlen szimfónia, s Cziffra György művészetét új oldalról bemutató Liszt: Magyar fantázia. A közönség hosszú percekig ünnepelte a művészt, karmestert, s az újabb nehéz feladatokat sikeresen megoldott pécsi zenekart. A felejthetetlen hangverseny Cziffra György négy ráadás-számával ért véget. —1 —gy Válasz a Dumíntiíli Napló bírálatára Miért nem «oil benzin? A Dunántúli Napló október 4-i számában megjelent „Miért nem volt tegnap benzin a városban?’* című cikkel kapcsolatban közlöm, hogy az abban foglaltak megfelelnek a valóságnak. Az október 2-án 11 órakor érkezett két tartálykocsi benzint valóban csak október 3- án, 11 órakor állították be véglegesen. Az történt ugyanis, hogy Pécs állomás kocsirendező dolgozói a tartályokat beállították október 3-án 5 órakor, majd azokat tévedésből, mint üreseket kihúzták az ÁFORT telepéről. A hanyagság kivizsgálása, s a személyesen érdekelt dolgozóit felelősségre vonósa folyamatban van. Pécs állomás vezetőjét és dolgozóit utasítottam, hogy a jövőben ilyen tévedéseket ne kövessenek el. Véleményem szerint hibát követett el az ÁFORT is, mert tudomása volt a két kocsi benzinről, s mégsem sürgette annak beállítását. Természetesen ez nem menti a vasút mulasztását. Krassói Pál m. főtanácsos, ig. h. Pécsi MÁV Igazgatóság Halastavat létesítene 15 majsi gazda Van Majs mellett — az ormánypusztai állami birtok határában — egy réges-régen használaton kívül lévő községi kenderáztató. 1954-ben még hivatalosan is a falu ingatlanai között tartották nyilván, majd betagosították az állami gazdaságba, örülve, hogy megszabadulhattak tőle. Nád növi most is, meg sás azt az öt- holdnyi területet, melynek értékére csak akkor döbbentek rá a majsiak, amikor elveszítették. Tizennégy-tizenöt gazdában, mint már azt megírtuk, — megérlelődött a közös A Dunántúli Napló jogi tájékoztatója Á lakásbérleti jogviszony újabb szabá'yozása A Minisztertanács 35/1956 (IX. 30.) M. T. sz. alatt rendeletet bocsátott ki a lakásbérletről. A rendelet 1956. november 1. napján lép hatályba. Rendelkezései a lakások minősége szerint három részre oszlanak: a) a társadalmi tulajdonban álló házban lévő lakásokra, b) a személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakásokra és c) a személyi tulajdonban lé- t’ő. szabad rendelkezésű lakásokra vonatkozó szabályokra. A bérleti jogviszonyt a társadalmi tulajdonban álló házban lévő, valamint a személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakásra a lakásügyi hatóság kiutaló határozata alapján a bérbeadónak és a bérlőnek a szerződése, — a munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásra nézve pedig a szerv intézkedése hozza létre. Az ilyen lakásokra vonatkozó bérleti szerződés határozatlan időre szól. A személyi tulajdonban levő, szabad rendelkezésű lakásra a bérbeadónak és a bérlőnek a Szerződése hozza létre a bérleti jogviszonyt. A lakásügyi hatóság kiutaló határozatára ilyen esetben nincs szükség. Bérleti szerződést ilyen lakásra nézve határozott, vagy határozatlan időre lehet kötni. Személyi tulajdonban lévő tanácsi rendelkezés alatt álló lakás 1953. április 1 előtt épült a) három szobásnál nagyobb lakóházban lévő lakás, b) társasházban lévő három szobásnál nagyobb lakás (öröklakás), c) szövetkezeti házban lévő három szobásnál nagyobb lakás. Személyi tulajdonban lévő szabad ^ndelkezésű lakás a) ez 1953. április 1. után épült házban lévő (bármilyen ter- fedalmú) lakás, b) az 1953, április 1. előtt épült három szobásnál nem nagyobb házban lévő lakás, c) az 1953. április l. előtt épült házban lévő, három szobásnál nem nagyobb öröklakás, Illetőleg szövetkezeti lakás. Ezeket a tulajdonos akár maga használhatja, akár részben vagy egészben bérbe adhatja, illetőleg másnak használatra átengedheti. Az állam tulajdonában állott olyan házat, illetőleg az abban lévő olyan lakást, amely adás-vétel útján 1953. április l. után személyi tulajdonba került, a rendelet alkalmazásában úgy kell tekinteni, mintha 1953. április 1. után épült volna. A lakásigénylés lehetőségét és a lakásigény mértékét a rendelet lényegében a korábbi rendelkezésekkel egyezően «szabályozza. Minden családot, amely kettőnél nem több személyből áll és minden egyedül élő személyt egy-egy lakószoba illeti meg. A család részére, minden további két személynek egy lakószoba, páratlan számú családtag után ugyancsak egy szoba jár. A munkakörüknél fogva magasabb szellemi munkával foglalkozók részére indokolt esetben különszoba Juttatható. Különszoba biztosítható akkor is, ha családi, vagy egészségügy! körülmények ezt megkívánják. A rendelet szabályozza a lakáscserét, a bérbeadó és a bérlő jogait ée kötelességeit, a társbérleti és bérlőtársi jogviszonyt, a házastársak és rokonok jogviszonyát, az albérletet, valamint a bérleti jogviszony megszűnését. A lakbért é6 törvényes járulékait a hónap 12. és 25. napjáig két egyenlő részletben kell megfizetni. (Folytatjuk) haltenyésztés gondolata — márpedig a kenderáztató környékén lehetne a legkisebb költséggel a legnagyobb mesterséges tavat kialakítani. A területet három oldalról dombok határolják s közepén patak fut keresztül. Az ám, de a terület a gazdaságé és kérdés — visszaadja-e már a községnek? A tárgyalások ma kezdődnek meg az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságán — és addig ml sem nyilatkozhatok ebben a kérdésben, míg a döntés meg nem születik. A majsiak a kedvező elintézés reményében már azzal is szá- motvetettek, hogy a leendő földművesszövetkezeti halászati szakcsoport tagjai fejenként tíz-tíz munkanapot dolgoznának le térítés nélkül a nád és sás letakarításán, aha- ’astó töltéseinek kubikosmun- káján és a levezetőárok letakarításán. Természetesen a halastavat teljesen önerejükből hoznák létre, egyedül csak a halivadék vásárlására kérnek és kapnak kölcsönt a helybeli földművesszövetkezettől. Az értékesítés Majs környékén nem gond. mert a halnak nagy a becsülete. Hogy előre isznak-e a medve bőrére, illetve a leendő halvacsorákra Majson, az a napokban elválik. Mindenesetre: ha az illetékesek a majsiak törekvéséhez hozzáteszik a saját jóindulatukat (a község ezért a halastó területért hajlandó másik öt hold földet cserébe felajánlani), akkor a megye első halászati szakcsoportja nyomban kimondhatja megalakulását. 45 év a katedrán Gőbel Károly, a mohácsi belvárosi 'fiúiskola pedagógusa tegnap ünnepelte tanítói működésének 45. évfordulóját, Otthon a család ünnepi vacsorával várta, az iskola igazgatója és nevelőtestülete pedig dísztávirattal üdvözölte. Mi is további erőt, egészséget kívánunk munkájához. Jegyzetek: Ésszerűbb tervezést „Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát" — mondja a közmondás. A Pécsi Szénbányászati Tröszt vezetőire, bányászaira azonban korántsem lehet ráfogni, hogy némák. Hogy mégsincs eredménye szavuknak, nem rajtuk múlik. Tavaly, amikor az 1956-os terveket készítették, nem hallgattak eléggé rájuk, pedig akkor is érthetően mondották meg véleményüket. Az elmúlt évben történtek aztán most kezdik éreztetni hatásukat. Mi a helyzet jelenleg? A pécsi szénmedence nem teljesítette szeptember havi tervét s az elkövetkező hónapokban is nagyon de nagyon nehéz feladatokat kell elvégezniük. De nézzük csak sorjában’ Az 1955-ös évet a pécsiek kiváló eredményekkel zár ták. Megfogadták, ebben a/ évben is megállják helyüket, bár nem tudták, hogy erre az évre milyen tervet kapnak majd. Mindössze sejtették, hogy az 1955-ben elért termeléstöbbletet hozzáadják majd az eredeti tervhez sez lesz az 1956-os előirányzat. Az így elgondolt terv teljesítése sem lett volna köny- nyű, hiszen amiért az elmúlt évben dicsérték őket, az ebben az évben csak 190 százalékos eredménynek számít. Na de több szén kell, újabb létesítményekkel is gyarapodnak, így hát letették a tervdokumentumokat az asztalra és azt mondották: tegyük hozzá az 1955-ös tervhez azt a szénmenmyiséget. amit 1955-ben terven felül kibányásztunk s legyen ez az 1956-os tervünk. Kezdetben jónak is találták „felsőbb helyeken" ezt az elgondolást. Novemberben azután beütött a mennykő: értesítést kaptak, hogy az 1956-os tervüket mintegy 28 ezer torma szénnél növelték. Amikor felocsúdtak meglepetésükből, ponciustól Pilátusig mindenkinek megmondották: nagyon feszített, túlfeszített ez a követelmény. De minden hiába, engedményt nem tudtak elérni. Ami várható volt, januárban bekövetkezett: alig 95 százalékra teljesítették előirányzatukat. A pécsi bányászok azonban az átszervezéstől a pótműszakig minden lehetőséget megpróbáltak s következetes munkájuk sikerrel járt: szeptemberig minden havi előirányzatukat teljesítették. A negyedévi terveiket azonban úgy osztották be, hogy legfeszítettebb a negyedik negyedéves előirányzat legyen. Arra számítottak. hogy az új szénmosó október 1-re, a tervezett határidőre elkészül s ez is segíti majd munkájukat. A szénmosó azonban nem készült el a mai napig sem, s előreláthatóan még jó egynéhány hét múlva sem lesz üzemképes. így a hátralévő hónapok tervteljesítése nagyon nyitott kérdés. A napi feladatok megoldása mellett, már most kell készülni a jövő évre. Terveznek most is, de hogy mit, azt maguk sem tudják. Egy tény: 340 millió forintot kértek új beruházásokra, de mindössze 160 millió forintot kaptak. Ez az összeg pedig korántsem elegendő ahhoz, hogy azt az 1957-es tervet, amiről pillanatnyilag tudomásuk van, teljesíthessek. Szavukat most is hallatják, de eddig nem sok eredménynyel. Ha azt a tervet, amelyről most tudnak, kérik tőlük, úgy egy egész sor létesítménynek már befejezés felé kellene közeledni. Az István-akna és Újhegy, valamint a Petőfi-akna és Hosszúhetény közti kötélpálya, a Hosszúhetény és Hird közötti vasút, mindmind olyan létesítmény, amelyek közül, ha egy is elmarad a határidőtől, akadályozza a másik kettő zavartalan működését. Sajnos, ezek az év végéig már nem Ítészülnek el. A Pécsi Szénbányászati Tröszt tehát pontos tervet 1957-re még nem tud. De en- , nek ellenére anyagigénylésüket már be kellett nyújtaniuk. Tamásy István, a tröszt főmérnöke mondotta: a napokban várják Kocsis Lajos elvtáreat, a bánya- és energiaügyi miniszter első helyettesét, hogy a sok-sok kérdésre feleletet kapjanak. A sok bizonytalanságban egyet el kell Ismerni. A bánya- és energiaügyi minisztérium láthatóan törődik a pécsi bányák helyzetével. Bizonyítja az, hogy terven felül juttatott kompresszort, hogy a kevés beruházási keretből a pécsieknek juttatott legtöbbet. Véleményünk szerint ez azonban nem elegendő. A bánya- és energiaügyi minisztérium ha sok esetben jól is látta a pécsi bányák helyzetét, nem harcolt következetesen a terveket végső soron megállapító Országos Tervhivatal nem reális követeléseivel. őszintén fel kell tárni a pécsi bányákkal kapcsolatos problémákat, mert e nélkül nem segítenénk, hanem hátráltatnánk szénbányászaink nehéz munkáját. Garay Ferenc A megfelelő embert... A KIVEL csak beszéltünk, egyés**• ugyanezt mond*a: — Rosszul dolgozik a népművelési állandó bizottság! A fiatal — korra nézve is, szolgálat: idő szerint is fiatal — népművelési csoportvezetővel járunk tanácstagtól tanácstagig. Egyiket a városi művelődési házban találjuk. König Jánosné is ezzel kezdi: — Rosszul dolgozik a népművelési állandó bizottság itt, Mohácson. Egyik bizottsági tag se törődik a munkával, én magam sem... Hogy miért nem? A kérdésre csak úgy záporodik a szó: — A tagok nem jönnek el az állandó bizottsági ülésekre.,: Nagyrészük nem érti a népművelési munkát... Egyik tamburán játszik, azért került be, a másik tamburán se játszik, mégis benn van.., Mert a tagok összeválogatásá- nál nem a hozzáértés, hanem a szociális összetétel volt elsősorban a szempont.:: . A másik tanácstagot otthon találjuk. Jándty Jánosné éppen szilvalekvárt kavar, jöttünkre átadja a munkát egy idősebb néninek. — Hát bizony, ami igaz, az igaz ■— feleli, mikor megkérdezzük, valóban olyan rosszul működik-e az állandó bizottság, melynek ő az elnöke. — Igaz... — És rátermettek a tagok? Kicsit gondolkozik, majd inkább Hiedelemből, mint meggyőződésből rámondja: — Rátermettek. — Hát akkor nézzük csak, lük a népművelési állandó bizottság tagjai? — Itt van Búbreg Illés ... Egyéni gazda; s 9 ő azt hiszem csak egyszer volt ülésen a tanácsválasztás óta. Kollár Istvánná tsz-tag el-eljöm, de hallgat, nem szól egy szót sem... Lám, az első kettőről már kiderül, hogy... No,mondjuk ki bátran: nem rátermett. Nem sértegetni akarom én ezeket a becsületes, rendes embereket. Nem azért írom ezeket a sorokat, hogy meg- bántódjanak. Hanem azért, hogy egy számukra terhes, kényelmetlen és meddő munka helyett más, nékik -megfelelőbb munkát kapjanak. Mert ugyan ki venné zokon Bubreg Illés tanácstagtól, hogy nem adja bele a garasát olyanba, amihez nem ért?! Ugyanakkor, ha a mezőgazdasági vagy begyűjtési állandó bizottság tagja lenne, bizonyára sok hasznos, életrevaló javaslatát valósíthatná meg a tanács az egész váron hasznára. JÄNITY JÁNOSNÉ, az állandó bizottság elnöke, mikor megkérdeztük tőle, mit tart a legfontosabb soronkö- vetkező népművelési feladatnak, azt mondta: — Rendbehozni a Petőfi kultúrotthon gazdasági ügyeit, jó vezetőt találni::: — És? — És ... És megszüntetni a városi művelődési ház táncmulatságain a jampizást... Hát valóban ez lenne a legfontosabb soronkövetkező feladat? Nem hiszem. De hiszem azt, amit Harmat György, a gimnázium igazgatója mond: — Ügy válogatták ki a népművelési bizottság tagjait, mint annakidején a falu megválasztotta tanítóját. Meghallgatták őket, melyiknek szebb a hangja, hogy a misén jói énekeljen, a többi mellékes volt« Most a hang helyett a legfőbb szempont a szociális összetétel volt. Hogy a párttagok és pártonkivüliek, a délszlávok és magyarok, a nők és férfiak aránya megfelelő legyen a tanácstagságon belül, és az állandó bizottságon belül is. A hozzáértés, a rátermettség (a népművelési állandó bizottság esetében a műveltség) nem jött számításba. Harmat György ugyan már reménykedik: — Az értelmiségi párthatározat után talán majd a népművelésben is nagyobb teret kapnak... a hozzáértők.;. A „hozzáértők“’ szó előtt megállt, hogy kimondja-e vafv sem. Mintha legalább is a hozzáértés, a szakértelem, a műveltség megkövetelése valami bűnös követelés lenne. Pedig nem az. Igen, fontos, hogy a szociális összetétel rendben legyen, mind a tanácsban, mind az állandó bizottságban — de sohasem a rátermettség, a szakképzettség — azaz a működőképesség — rovására. Kérdés, hogy tudnak-e a mohácsiak mo6t, vagy legalább is a közeli jövőben segíteni ezen a bajon. A tanácsban kevés az értelmiségi. Mindössze három a pedagógus. De így sem volt kár a délelőtti körsétáért. Ha új tanácsválasztás lesz majd, ha ismét állandó bizottságot szerveznek a tanácstagokból, legalább a választók a város művelődésének, kulturális fejlődésének követelményeit is számbavessdk: MERT csakis úgy lesz Mohácson több olvasó ember, több múzeumlátogató, több művészetbarát, úgy lesz több koncert é6 több kiállítás, ha a műveltséget hozzáértő emberek — régi és új értelmiségünk rátermett tagjai — terjesztik. ■'-*—*“ Garasai
