Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-10 / 239. szám
195« OKTÓBER 19 N a p r ö 3 íiUísdt gondolatok tqy UonccíUát Melles Károly Liszt-díjas kar nagy és Liu Shi-kun « zongora mellett, próba közben. VT égé a koncertnek — nem ’' is egynek, kettőnek. Egy hete, hétfőn a színházban, kedden a Liszt Ferenc Hang- versenyteremben zúgott percekig, mit percekig, tízpercekig a taps és a közönség (mindkét hangversenyen mintegy negyedrészben azonosak ültek) ünnepelte a zenekart, a karmestert és a szólistákat. A zenekarról csak annyit, hogy az újjáalakított, félfüggetlenített, kibővített pécsi ezimfónikusok mutatkoztak be hétfőn és kedden. E bemutatkozás nem folyt le az ilyen alkalmakkor szokásos izgalom, kapkodás nélkül. — Nincs véletlenül egy csokornyakkendőd? — kérdezte Antal Gyurka, a Zeneművészeti Szakiskola igazgatója hétfőn a színház előcsarnokában, és nevetve hozzátette: — Mert darabonként szedtük össze a sötétbe öltözött muzsikusok ruhatárát. Hát igen. Zenekarunk van már, de ha félfüggetlenített is, sok minden még hiányzik. Például egyenruha, autóbusz, hogy ne csak a városnak, hanem a falunak is jusson értékes muzsika.; ; A szólistákról talán valamivel többet. Első estén Liu Shi-kun, a fővárosi Liszt-verseny negyedik helyezettje ült a zongora mellett Liszt Ferenc Esz-dur zongoraversenyénél. Művész? Iskolásfiú. Félszegen hajol meg három irányban, először közép, aztán jobb, majd baloldal felé, leül a Blüthner mellé, ideges, kezével térdét dörzsölgetd. De mikor játszani kezd, mikor székén hajladozva, szinte beleringatja magát a magyar muzsika hangulatába és ritmusába, egyszeriben művésszé lesz. — Micsoda muzsika! — sóhajtja mögöttem valaki, egy asszony. — És milyen fiatal ez a gyerek. Más ilyenkor még a grundon rúgja a labdát. Koncert után kiderül, hogy a kettő: a koncertezés és a labdarúgás nem zárja ki egymást. Borsay Pál meséli, hogy amint a Liszt-verseny egyik napján Shi-kun kollégájával kilép a főiskola kapuján, ekkor eléjük gurul egy labda. Gyerekek rugdalóztak a közelben. És ekkor az ünnepelt művész nem röstelte, leállt egy kicsit — futballozni. A másik szólista: Claudo Khan, francia művész már más egyéniség. A lányoknak felcsillant a szemük, mikor meglátták, igazi férfi — vagy inkább fiúszépség (húsz esztendős), hidegen udvarias, mikor megköszöni a tapsot, sohasem mulasztja el, hogy ne mondja: merci — köszönöm. Játékáról: kétszer tapsolták ki, nékem különösen második ráadásszáma tetszett, egy belga szerző műve, ahol könnyedségét, remek technikáját teljességgel érvényesíthette; Vége a koncertnek, egymás mellett ülünk a fehér asztal mellett és beszélgetünk Kahn- nal. — Hol járt eddig Magyarországon koncertezni? Budapesten, a Liszt versenyen kívül az Eötvös-klubban itt Pécsett és kirándultam a Balaton mellé. — Mióta zongorázik? — ötéves korom óta. A háború alatt ugyan nem játszhattam, de utána annál nagyobb igyekezettel folytattam. — Kedvenc zeneszerzője? Ez az első kérdés, amikor meghökken, aztán összenevet az asztalnál ülő muzsikusokkal, Melles Károllyal, Graef Tilddvel és együttesen tiltakoznak: — Ilyet nem szabad kérdezni, erre nem tudunk válaszolni! Azért mégis válaszol: — Beethoven, Chopin, Bartók. Melles közbevág: — Nemcsak udvariasságból tette hozzá Bartókot? Az asszonyka fordít, Kahn rázza a fejét, beszél valamit, de akár fordítani sem kellene, olyan energikusan tiltakozik: — Nem, nem, szó sincs róla! Ha ismét Magyarországra jönnék, Bartókot játszanék, Lisztet és Kodályt. — Tervei között szerepel tehát, hogy még meglátogat bennünket? — Szeretnék Ismét Magyar- országon koncertezni, és Pécsett is. Szép a város és hadd mondjam meg: el vagyok ragadtatva a zenekartól és Melles karnagytól. Csak azért haragszom, mert Melles nem jött ki velem megköszönni a tapsot. Pedig igazán megérdemelte; (A sovány hosszú ember mindezt hallja és egész lendületével tiltakozik a dicséret ellen. Hiába, már noteszban van. így inkább másra igyekszik terelni a szót:) — Legközelebbi terveiről szóljon néhány szót! — Olaszországba, Nápolyba készülök. Ősszel Dél-Afrikába megyek. Közelebbit még nem tudok, mert július óta nem beszéltem az impresszáriómmal. Ami biztos: holnap (ez szerdán volt) indulok Németországba. Kísérője süageti, indulniok kell Budapestre, így az utolsó kérdés következik: — Mi a véleménye a zenekarról? — Nagyon fegyelmezett Melles Károly vezetése alatt. Nagyon tetszett Bartók „Két arckép“-e, Graef Tildi hegedűszólója ugyanebben a számban és csodálatos volt a „Les Preludes“. Kesztyűt húz, indulni készül, azután eszébe jut valami, ö kérdez: — Mikor jelenik meg az interjú? — Amikor a klisé megérkezik Budapestről. Ezzel az olvasóknak is válaszoltam, hogy miért adtam éppen ezt a címet ennek a beszámolónak. Garem, Jegyzetek lit kell MosMii? A napokban panaszkodott az egyik tanácsi vállalat igazgatója, Kelemen György, hogy a MEGYEVILL-nek, meg a tatarozónak együttesen 3 ezer forintot adott a minisztérium, oldják meg az évi szakmai továbbképzést, illetve utánpótlást. Háromezer forint két ilyen nagy vállalatnak? Nagyon kevés. A MEGYEVILL- nél kiszámították, hogy a tanfolyam minimális költsége 24 ezer forint. A vállalat vezetői most nagy gondban vannak. Ha nem csinálják meg a tanfolyamot, akkor rosszabbul dolgoznak, s a tervteljesítésnél, meg a balesetvédelemnél látják kárát a mulasztásnak. Ha megcsinálják. akkor az önköltségük romlik, s nem tudják mutatójukat teljesíteni, baj lesz a prémiumokkal. A nagy dilemmát úgy oldják meg — nagyon helyesen — hogy veszni hagyják a prémium jelentős részét, s mondhatnánk úgy is, saját zsebükre megszervezik a tanfolyamot. A vállalat vezetőinek áldozatvállalása elismerést érdemel, de bosszantó, hogy egy jelentős vállalat, mint a ME- GYEVILL, csak ilyen módon biztosíthatja munkásainak szakmai továbbképzését, fejlődését. Azért bosszantó, mert m,., helyeken — sajnos sok helyen — azt látjuk, hogy észszerűben gazdálkodás miatt lelkiismeretlen emberek lyukas zsebbe rakják a pénzt. Példa erre az egyik kővágószőlősi eset. A 3. sz. Mélyépítő Vállalat utat épített a hegyoldalba. Szép szerpentin utat. Amikor elkészültek a munkával, akkor jöttek rá a tervezők (nem a pécsieket hibáztatjuk!) hogy az egyik kanyarba, éppen oda, ahol az út elfordul, nem utat, hanem egy fürdőt kell építeni. Hozzá is fogtak a munkához. A kanyart arrébb tették s helyére felépítették a fürdőt. Nos, Itt s ehhez hasonló esetekben kellett volna takarékoskodni és idejében gondolkozni! Díjmentesen házhoz szállítják az árut A háziasszonyok munkájának megkönnyítése érdekében a Pécsi Hús- és Tejkiskeres- kedelmi Vállalat öt nagy boltjában bevezette az áru díjmentes hazaszállítását. Harminc forinton felüli vásárlás esetén a vállalat Kórház téri 40-es, Jókai téri 39-es, Irányi Dániel téri 38-as és Bajcsy Zsilül. Jky úti 48-as számú tej- boltjából a megvásárolt árút díjmentesen házhoz szállítják. A tej és sütemény házhoz szállításánál 5 százalékos házhozszállítási költséget számolnak fel. A vállalat eddig 8, tizennégy—tizenhat éves fiatalt vett fel és még tizenkettőt vesz fel az árú házhoz szállítására; nünket a tanácsra. Érzem én, érzem én, hogy moßt sem kapunk igazságot. Nem szól többet, csak valami végtelen keserűséggel néz utánam a kapuból. NEM SOKKAL ezután találkozom a rendőrrel. Alacsony, sovány fiatalember. Gyerekük van, valahol lakniuk kei!, nemcsak nekik, az anyósnak is. A tanácstól kapta a lakást, — beköltözött. Ami pedig Gálékat illeti.., — Kulákok — feleli a legtermészetesebb hangon. Próbálkozik érveivel is meggyőzni: — Amikor csépeltek, mindig kikötötték, hogy mi legyen az ebéd, különben nem csépelték el a paraszt gabonáját. S ezzel tovább megy. Megállítok egy téglát fuvarozó parasztot. — Gálákkal kutyául elbántak. Pedig nem kulákok! Varga Sándor milyen ember volt?! Jobb arról nem is beszélni... Dühösen csap a lovak közé és elhajt. Horváth József 15 holdas paraszttal o tanácsháza előtt találkozom: — Azt a kilakoltatást sok paraszt nem felejti el, A gyerekek sírtak, hideg volt, a bútorok meg már fönt voltak a szekéren. Vettek el már magától olyant, ami saját tulajdona? Nem. Hát akkor nem is tudja mit jelent az az embernek .,. Jön egy lány kerékpárral, valami Piroskának hívják. Megáll, zavartan néz, láthatóan nem szívleli a hivatalos embereket: _ En nem mondok semmit. Gálékat ismerem, de nem mondok semmit. Én nem akarok a tanáccsal., > S e lharapja a szó végét, felül a kerékpárra, gyorsan eltűnik. Nos hát ez a falu véleménye ... Az elmúlt évek' teremtette bizonytalanság ez? „Ne szólj szám, nem fáj fejem?!” Pedig látják a törvénytelenséget Gálék ügyében, tudják hogy v'ssza kell adni becsületüket. Rosszul mondom. Becsületük meg volt, meg van, — csak éppen megnyirbálva. Gál Péteréknek vissza kell adni a házat. De amíg .kulákok’1, addig a ház marad.;« VAS JENŐ tanácselnöktől várom a választ. Várom..; váróin.: s az elnök kerülgeti ezt a „kínos' kérdést, határozatlan válaszokat ad. — Hozott a v. b. határozatot? Bólint. — Mivel indokolták? — Azzal, hogy ne legyein „kulákfolt“ a faluban.:« A fene sem érti. „Kulákfolt'’? Miféle újfajta zsargon ez? Kihámozom Vas Jenő szavadból, hogy a tanács végrehajtó bizottsága nem azért „tárgyalta*’ meg Gálék ügyét, hogy egy családnak igazságot szolgáltassanak. Nem.;. Nem! Csupán azért, hogy a községben már ne legyen kulák, s ne legyen erre gondja többé a tanácsnak. Tehát adminisztrációs módszerekkel vizsgálják felül a listát, ugyanúgy, mint ahogy annakidején ráírták Gálék nevét. De ez is több — mindenesetre — a semminél.;; Hanem Gálékat értesítették-e a határozatról? Fejét rázza az elnök: „Még nem.“ Hogy miért nem? — Gondoltam, hogy a járási pártbizottságnak elküldöm a jegyzőkönyvet. Döntsenek ők! Dehát éppen a járási pártbizottság adott szabad kezet ebben a királyegyházi tanácsnak is! Hát miért nem étnek vele»! Az elnök kedvetlenül ad erre választ: — Mit tudom én, hogy mi lesz holnap? Lehet, hogy amit ma jónak tartanak, holnap már fejemre ütnek érte. Volt már erre példa .;; Tehát a bizalmatlanság. Ez az átkozott bizalmatlanság emészti az elnököt, teszi lehetetlenné. Szeretném megrázni úgy istenigazában az elnököt, ne hagyja, hogy erőtlen markából szerte fusson az igazság, amit már egyszer kézhez kapott! Éljen vele, álljon a sarkára! öt megválasztotta ez a maroknyi dolgos nép itt Királyegyházán, hát éljen a bizalommal. BESZELEK később a járási pártbizottság egyik munkatársával, Virág elvtárssal. — Szó sincs arról, hogy mi belenyúljunk a falu akaratába! Ha ők úgy látják, hogy Gálék nem kulákok, akkor adasson nekik igazság és kapják vissza a házukat! :;. Ez a legigazságosabb, legemberibb beszéd, amit az egész „Gái-ügy’‘ során hallottam (Rab) Még lehet lucernaátadásra szerződést kötni 4 Mezőgazdasági Igazgatóság közleménye Felhívjuk megyénk termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjainak figyelmét, hogy a megyei Magtermeltető és Vetőmagellátó Vállalatná' még lehet lucerna és vöröshere átadásra szerződést kötni. 1. A szerződés alapján átadott minden 100 kg. 88 százalékos tisztaságú nyers lucernamagért 3 500, vörösheremag- ért 2 000 forintot kap a termelő. Alacsonyabb fokú tisztaság esetén minden hiányzó százalékért az alapár egy százalékát kell levonni, magasabb foikú tisztaság esetén pedig ugyanilyen arányú felárat kell a termelőnek fizetni. 2. Termelőszövetkezeteknek az átadott minden 100 kiló 88 százalékos tisztaságú nyers lucerna, vagy vörösheremag után abraktakarmányt éspedig 300 kiló kukoricát kell kiadni központi készletből, mázsánként 240 forintos állami szabadfelvásárlási áron (májusi morzsolt). Termelőszövetkezeti csoportoknak és egyéni termelők részére ugyanilyen feltételek mellett 150 kiló kukoricát adnak ki. 3. A termelőiknek minden 100 kiló 88 százalékos. tisztaságú nyers lucerna, vagy vöröshere mag után, ha a termelő erre igényt tart, 20 kiló fémzárolt vetőmagot kell visz- szaadni a nyers mag árán. Ezt a vetőmagot december 1 és január 31 között kell kiadni. Annak a termelőnek, aki a fémzárolt vetőmagot nem veszi igénybe, a nyersmag és a fémzárolt mag fogyasztói ára közti különbözetet kell készpénzben kifizetni, a neki járó fémzárolt mag mennyisége után számítva. 4. A termelői és terményértékesítési szerződés teljesítésére átadott minden 100 kiló 88 százalékos tisztaságú nyers lucerna- vagy vörösheremag után a szerződésen belül további 30 kg. fémzárolt lucerna vagy vöröshere magot igényelhetnek saját szükségletükre. A termelők ezt a vetőmagot rendes forgalmi áron kapják. 5. A megyében különböző hírek terjedtek el, hogy a szerződésen kívül átadandó lucernamagért Zetort és más gépeket lehet vásárolni. Ez nem felel meg a valóságnak. A helyzet az, hogy a termelőszövetkezetek, ha a leszerződött lucernamagból a meghatározott tisztaságra átszámítva legalább 45 mázsát adnak át, az előbbi juttatásokon felül külön keretből egy tehergépkocsi, vagy 15 mázsánként egy-egy Pannónia motorkerékpár vásárlási utalványt kapnak. Az erre jogosult termelő- szövetkezet igényét legkésőbb 1956 december 31-ig a megyei Mezőgazdasági Igazgatóságon jelentse be. Lukács Antal igazgató Szebényi gondok Elkeseredett hangulat fogad a szebényi Augusztus 20 Termelőszövetkezetben. Hiába kérdezem a tsz irodában, hogyan állnak az őszi munkákkal, a vetéssel, az elnök, ifjú Dukai István röviden csak annyit mond: — Azzal még csak megvolnánk, de nem ez most a fő kérdés minálunk. Aztán belefog a panaszkodásba és ha egy kicsit alábbhagy a szavak áradata, Rizner Gyula könyvelő már folytatja helyette is. Mi itt a baj, a szebényiek közös gazdaságában? Van összesen 328 hold földjük. Ebből 200 hold úgy, ahogy táblában terül el, a többi meg szanaszét a határ minden csücskében, 180 darabban, kezdve a 90—100 négyszögöles parcelláktól a holdasokig. Szóval annyi felé van a földjük, hogy már alig ismerik ki magukat. Amikor meghallották a tsz vezetői, hogy az ősszel szó lehet a tagosításról, még idejében munkához láttak. Beszélgettek az egyéniekkel, meg is állapodtak néhánnyal, egy-két jegyzőkönyv is volt már, amikor kijött a megyétől Nagy Sándor és az ő békés szóval történő megállapodásaikat jogtalanságnak minősítette. Jó, — gondolták, — hát akkor majd megcsinálja a megye. Most már tudják, hogy a minisztérium a járás által jóváhagyott tagosításukat elvetette. Azt is tudják, hogy az FM földrendezési főosztályától még korábban Szebényben járt elvtáre a tsz egyetlen vezetőjével sem váltott szót; Mindössze .egy-két egyéni gazdával járkált a határban. Ha egyáltalán járt. Nem láthatta így ez a kiküldött, — és nem is látta, — hogy a termelőszövetkezet, tehénistállójától és sertésóljá’ól egyetlen bukfenccel bármelyik irányban az egyéniek parcelláin találná magát az ember; Lehet közös állatállományt fejleszteni ennyire korlátok közé szorítva? A minisztériumi kiküldött szerint úgy látszik, igen. Ha másra tán nem lenne mód, de a tsz istálló körüli terület összevonására égetően szükség van. ' W. V. „Majd, ha itt lesz az ideje“ Szeptemberben Bécsben a Nemzetközi őszi Vásáron lévő magyar éttermet vezettem. Esténként üzemzárás után az egyik leghosz- szabb villamosvasútvonalon tértem szállásomra. Rendszerint elől a vezetőnél szálltam fel, mert így oyi- lik a legtöbb lehetőség városnézésre. A legutolsó ilyen utazásom közben, egy, számomra még nem ismeretes kivilágított palotát észleltem és, mivel éppen megállónál volt a kocsi, a vezetőt megkérdeztem, milyen épület ez? — Az Auesbergpalota, ahol a kormány esetenként fogadásokait bonyolít le — volt az udvarias válasz. — De, mivel ez egyedül nem kifizetődő a nagy épület üzemben tartására, úgy nemrégiben vendéglátót pari egységeket rendeztek be, melyet igazán érdemes megtekinteni. Majd menetközben a palota előtt, a három kocsiból álló szerelvényt egy kicsit lelassította, hogy alkalmam legyen a szép, barokk épületben gyönyörködni. — Ha ideje engedi, úgy okvetlenül nézze meg belülről — mondotta; Amikor leszálltam, jóéjszakát és viszontlátásra szavakkal búcsúzott tőlem. De hiszen mindez nem volna érdekes, nincs abban semmi különös, hogy egy udvarias kérdésre, udvariasan, barátságosan válaszol, egy, a közönség szolgálatában álló villamosvezető. — Nem is akartam volna én ezt elmondani, ha a következő nap hazatérve Budapestre nem játszódott volna le velem a következő eset: A 15-ös villamos a Margit-hídnál estefelé elég ritkán közlekedik és mivel hazáig egy állomást kellene csak megtennem, nem akartam a villamoson hosz- szú perceket tölteni; ha még sokáig állna, ezért tehát a nekem háttal álló, műszereire könyöklő vezetőt megkérdeztem eképpen: — Tessék mondani, mikor indul a kocsi? Derék vezetőnk lassan, de indig- nálódva fordult hátra, megvető pillantással büntetett hallatlan merészségemért, hogy kérdésemmel zavarni merészeltem, és eképpen felelt: „Majd ha Kt lesz az ideje.“ Ezzel, miint aki jól végezte dolgát, ismét hátrafordult és egykedvűen bámult maga elé. Kened! Mihály
