Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-09 / 238. szám
’ 195« OKTÓBER 9 N^PCÖ 9 Dogmatixmustól mentes pártoktatást! estink Ufók Adjunk választ a hétköznapok égető kérdéseire! Zetort akarunk vásárolni PARTSZERVEZETEINK a hallgatók és propagandisták kiválogatását már rég befejezték, a pécsi és komlói párt- szervezeteik többsége megrendelte a tananyagot is. (Falva- inkbaa más a helyzet: sok falusi pártszervezetünk elmaradt az anyagmegrendeléssel. A mulasztást sürgősen pótolni kellene!) A nem szakosított tanfolyamok hallgatói már a járási és városi propagandista tanácskozások megtartására készülődnek, egyszóval: hamarosan megkezdődik a pártoktatás. A városi alapszervezetekben már csak egy hét van hátra október 15-ig, falusi pártszervezeteinkben pedig — ahol az őszi mezőgazdasági munkák miatt később kezdenek — mintegy 3—4 hét. Amint tapasztaljuk, propagandistáink és a hallgatók figyelme egyre inkább a pártoktatás tartalmi és módszertani kérdései felé fordul. Miről folyjék a vita? Választ kapunk-e napjaink égető kérdéseire? Megszüntetjük-e az iskolás módszereket? Az elvontságot és a dogmatizmust felváltja-e majd az élet és a tények elemzése? Ilyen kérdések foglalkoztatják ma propagandistáinkat és hallgatóinkat. A különböző tanfolyamok útmutatóit átlapozva meggyőződhettünk arról, hogy a feldolgozásra váró anyag jó és lehetőséget ad az eleven és alkutó vitára. Ez a lehetőség azonban bármennyire is jó, önmagában még kevés. Mit kell hát tennünk, hogy tanfolyamaink a dogmatizmus béklyóitól mentes tanfolyamok legyenek? Mindenekelőtt ismernünk kell mindennapi életünk problémáit, mert «léikül tartalmas és eleven vitáról szó sem lehet. A pártegységről vagy pártdemokráciáról szóló vitánk például nem sokat érne, ha „fellegekben járó” elmélkedéssel „tisztáznánk”, azzal a jelszóval, hogy „ml nem bonyolódhatunk bele a kicsinyes hétköznapi problémákba, ezért magas elvi síkon folytatjuk vitáinkat", Az ily módon értelmezett „magas elvi sík” a pontok, szempontok és az idézetek háborúsdijává torzította el konferenciáinkat és megszülte a dogmatizmust. Most okka! kérdezhetnénk: ezek szerint nincs is szükségünk elvi vitákra? Erről szó sincs! Szükségünk van rá, de nem öncélú és elvont elvi vitákra, hanem mindennapi életünk gazdasági és politikai problémáival foglalkozó elvi vitákra. Hogyan is vitázhatnánk tehát a pártegységről? Először ts tisztáznunk kellene, hogy a pártegységen pártunk ideológiai, politikai (cselekvésbeli) és szervezeti egységét értjük, aminek alapja az eszmei egység. Ezután már rátérhetnénk a lényegre: hogyan állunk a pártszervezet egységével, mit kell tennünk az egység megteremtéséért és megszilárdításáért, LEHETNE-E erről vitázni? Igen, lehetne. Gondoljunk csak a termelőszövetkezetek számszerű megerősítésének kérdésére: egyformán gondolkozik erről tagságunk? Bizonyára nem, mert ha egységesen vélekedne, akkor nem találkoznánk „befeléfordulássai” vagy az adminisztratív rendszabályok alkalmazása szükségességének hangoztatásával. Vagy vegyük az osztályharcot. Egységes róla a vélemény? Ha igen, akkor miért van az, hogy egyesek a hírhedt kizsák- mányolókat Is mentesítenék, mások pedig az igazságtalanul kuláklistára kerültek rehabilitálásától is vonakodnak? Nézzük a vallást! Akadnak párttagok, akik hitoktatásra járatják gyermekeiket és vannak, akik teljesen indokolatlanul bizalmatlanok a vallásos, de becsületes dolgozókhoz. A példák mutatják tehát, hogy nagyon szükséges az alapszervezet pártegységéneik kérdését megvitatni, mert csak így értik meg hallgatóink, hogy mi Is az a pártegység, miért is az ideológiai egység az alapja és miért is kell érte mindennap küzdenünk. A jó munkának tehát alapvető feltétele, hogy a propagandista, — amellett, hogy jól ismeri a marxizmus-leniniz- mus tanításait — jól ismerje környezetének életét. Ezért a felkészülés során alaposan körül kell néznie a portáján, hogy áll náluk a kollektív vezetés és a pártdemokrácia, mennyire érvényesül a termelőszövetkezeti demokrácia, hogyan alakult a termelékenység és önköltség, mit kell tenni az osztályharc helytelen értelmezéséből fakadt káros intézkedések következményeinek teljes felszámolásáért, hol jelentkezik náluk a bürokrácia és hogyan harcolhatnak ellene, stb. { A helyi példák és tények gondos kiválogatására és ösz- szegyűjtésére nem elég a propagandista, ezt az egész pártvezetőség kollektív munkájává keil tennünk. Már azért is, mert a pártvezetőség tudja a legjobban, hogy miről érdeklődnek leginkább a dolgozók s a propagandistának erről is tájékozódnia kell. Ezért helyes, ha a pártvezetőség a szemináriumok előtt megbeszéli a propagandistákkal, miről beszélnek leginkább az emberek, miről hallani szenvedélyes vitákat, milyen téves nézetek terjedtek el, hol mutatkozik bizonytalanság a cselekvésben, stb. A propagandistának ezekre is meg kell válaszolnia, hogy utána a hallgatók is megválaszolhassanak a dolgozóknak, Nem úgy természetesen, hogy a propagandista elmondja a „hivatalos álláspontot" s ezt továbbadják, hanem úgy, hogy tényekkel, érvekkel és adatokkal bizonyítanak s ennek birtokában megcáfolják az ellenvéleményeket. Ha nem így tesznek, ha érvek és tények nélkül mennek vitázni, akkor „elvéreznek” a propagandisták is és a hallgatók Is. A KONFERENCIÁRA a hallgatóknak is fel kell készülniük. Nemcsak azzal, hogy megtanulják a központi anyagot, hanem azzal is, hogy ők is összegyűjtik kérdéseiket és egészséges javaslataikat se rejtik véka aló. Csak ilymódon válhat a pártoktatás a helyi gazdasági és politikai élet megjavításának eszközévé. Lende Géza A kölkedi termelőszövetkezet igen jó termést takarított be burgonyából. A lengyel származású Pierwisnek fajta gumó csaknem húsz mázsóval több termést adott a tervezettnél. A burgonyánkat leszerződtük és így szép összeget kapunk érte. Húsz holdon köztesként szójababot is termeltünk szerződésre, mely szintén jó termést Ígér. A tíz hold lucernamag és nyolc hold gombos heremag is nagy hasznot hoz. Ebből egy Zetort szeretnénk vásárolni. Palásti Lajos Kifizettük adónkat Pécsdevecser lakói harmadik negyedévi adófizetési tervüket öt nappal a határidő előtt teljesítették. A termelőszövetkezeti tagok — tizen- ketten — már az egész évi adójukat kifizették. Jó példával jár elő Bitter Adóm v. b.- tag, aki egész évre kiegyenli- tette adóját. Pete László Lesz elegendő takarmány A siklósi Táncsics Termelőszövetkezet nagy gonddal készíti állatainak a téli takarmányt. Már eddig 100 köbméter silónk van és még kétszáz köbmétert sdlózunk. Lesz ebben silókukorica, réti fű és zöldhere. Szálas takarmányban sem lesz hiány. Kellő időben és a gazda gondosságával takarítottuk be 75 holdról a vöröshere szénánkat. Ormi Ferenc Közösen könnyebb a munka ! Sorra alakulnak az egyszerű társulások a szigetvári járásban Gomba módjára nőnek, alakulnak a különféle egyszerű társulások a szigetvári járásban s már a számuk egymagában is azt bizonyítja, hogy megszerették a parasztok. Nagydobszán kettő is alakul a napokban: egy zöldségtermelő és egy dohánytermesztő szakcsoport. Botykapeterden Is mozgolódnak a gazdák. Két társulást is szerveznek egy Időben. Hamarosan megalakul a zöldségtermelő és aprómag- termesztő szakcsoport. A szientlászlóiak — szám szerint huszonkettőn — cukorrépa termesztésre társultak. Nekik is, a cukorgyárnak is könnyebb lesz a dolga. Jobban ellátja majd őket szaktanácscsal, segítséggel, aminek forintban mérhetik le már jövőre a hasznát. A szigetvári járásban eddig négy méhész szakcsoport és öt zöldségtermelő társulás működik. Számra nem kevés, csupán egy maradt ki: a burgonyatermesztés. Igaz, Kisdob- szán alakult egy burgonyatermelő szakcsoport — de ez kevés. A szigetvári járás megyénk legjobb és legnagyobb burgonyatermelő vidéke. Különösen Kis- és Nagydobsza környéke ad évente nagy- mennyiségű burgonyát az országnak. A gazdáknak is, az országnak is nagy előnyére válna, ha mielőbb megalakulnának — a kisdobszaiak példájára — másutt is a burgonyatermelő társulások. Nemesített gumóval, közös munkával nagyobb eredményeket érhetnének el. Bár a gumócsere idejére most egyszerű társulások alakultak a járásban. Am ezek csak időszakos szövetkezések, melyeknek a burgonyatermesztés fokozásában nincs nagyobb jelentőségük. Ezért érdemes lenne fontolóra venni, hogy a vetőgumócserére alakult egyszerű társulásokat átalakítsák szakszerűen és nagyobb haszonnal termelő szakcsoportokká. cÁ (f M^maradt ház AZ ÁRVÍZ UTÁN úgy maradt itt a két öreg, Surányi Józsi bácsi és a felesége, hogy senkijük, semmijük se volt Mikor betört a szigetre a víz, elvitt lovat, marhát, malacot — mindent, amit egy élet munkájával öeszekuporgattak. — Összedőlt a ház, úgy menekültek el egy valahonnan odakerült csónakban, ők ketten, meg Józsi bácsi 82 éves édesanyja és a fiú. A fiú aztán elment másokat menteni és őt is elvitte az áradat, örökre. Az anya tüdőgyulladást kapott a hidegben és néhány nap múlva meghalt egy mohácsi kis házban, ahol befogadták őket. Az öreg úgy ül az alkonyaiban a félig kész ház maltero- Ban maradt lépcsőjén, mint egy mások felett őrködő, ösz- ■zehúzott szárnyú sasmadár. Vár. Ketten is ígérték, hogy jönnek, a mérnök meg valami kőműves, aki azt mondta, befejezi a házat. Most se tudja, miért hagyta félbe a másik. Azt mondják, jobb munkát kapott valahol. >« Lehet Nézi a szomszédokat. Azoknak könnyebb. Fiatalok is, sokan is vannak, inkább megszokják az újat. Ö szerette az egyedüllétet a tanyán, ott született, mindig ott lakott, csak a világháború — még az első •— szakította ki onnan néhány esztendőre. A ház, az istálló. Weg a pajta volt a mindene, a felesége, meg a gyerek az élete* ‘-Vr*' Most minden mennyire más. Be kell jönni ide, a faluba. Lehet, hogy jó, mindenki azt mondja: többen vagyunk, könnyebben boldogulunk. Talán igazuk van. Feláll. Kicsit odébb megy, vlzsgálgatja az új házakat. Bizalmatlanul egy kicsit, reménykedve egy kicsit. Hátrafordul. Az öreg ember mindig megérzi, ha állnak mö- götte. — Jő estét. Józsi bácsi, — köszön rá udvariasan a mérnök. Monorinak hívják, úgy mondják Pestről való. Már több mint fél éve itt szaladgál a biciklijén, ö tervezi a házakat; — Jóestét, — böki ki a másik, a kőműves. Valami Balogh, vagy ehhez hasonló a neve, keresgéli az öreg. Mikor először bemutatkozott, csak úgy morogta a nevét, nem is értette. Mástól kellett megkérdezni, hogy is hívják. —- Üljenek le — mondja Józsi bácsi és a lépcsőre mutat; — Mást még nem tudok kínálni; Egy darabig hallgatnak, méregetik egymást. Monori szólal meg elsőnek: — No, Balogh szaktár», folytatja vagy nem? Balogh a csuklójára hajtja a fejét, úgy felel. — Megmondtam, ' nem. 4 900-ért nem. Fizessék meg a munkámat. Azért jöttem Mohácsra, hogy keressek. Sárhé- ton 6 500-at is kapok egy ilyenért. Józsi bácsi feléje kapja a fejét, de nem szól. — Annyit sehol sem kaphat — inti le a mérnök Baloghot. — Ha azt mondják kaphat, csak azért mondják, mert rosszul számoltak. A számokban nincs csalás. Ilyen házért 4 900 forint jár; — Inkább hazamegyek — morogja a kőműves. — Ezért nem érdemes. — Érdemes, nem érdemes ~ csattan fel Monori, — nem erről van szó. Értse megiss 1— Értem én — vág vissza Balogh, — arról van szó, hogy nem fizetik meg az ember munkáját* AZ ÖREG tovább hallgat; Majd eldönti a mérnök meg a másik, ök tudják. — Arról van szó, hogy ennek az embernek, meg a feleségének ház kell, mert megveszi őket az isten hidege — mondja ingerülten a mérnök. *— Nem sokára itt a tél! És, hogy nem keres? Életében nem keresett annyit, mint itt, ez alatt a két hónap alatt, öthatezer forint nem elég magának? Hát mit akar, milliókat? Monori a szót lan öregre néz. — Maga mit mond, Józsi bécsi? — Én, semmit. A mérnök úr majd elrendezi. A mérnök úrral sose volt baj, most se lesz. Aztán ismét összehúzódik kicsire, mint akinek semmi köze az egészhez. Hogy az öreg hallgat, Monori is lecsendesedik kissé. A mellette lévő kőműveshez fordul, aki összehúzott szájjal figyeli, hogy hordják a bútorokat a másik udvaron* — Aláírja a szerződést? Annyit kap, amennyi Jár* Amiért megdolgozik, azért kap pénzt, amiért nem, azért nem; Tíz nap alatt elkészül vele és nem elég ötezer? — Nem írok alá semmit. Engem nem kötelezhetnek rá, hogy dolgozzam. Magamtól jöttem ide, azt mondták, keresni lehet, magamtól él is megyek, — mondja hajthatatlan cinizmussal Balogh* A mérnöknek egy pillanatra összerándul a keze. Annyit keres itt ez a Balogh, ameny- nyit akar, és nem átall alkudozni, mikor úgyis tudja, eny. nyi jár, egy fillérrel sem több. Miért nincs határa az emberi Sokszor van úgy az ember, hogy bizonyos jelenségekről hirtelen egy-egy — éppen odavágó — dalszöveg jut eszébe. Például, ha részeg embert látunk az utcán, már is feltűnnek a verssorok: .,Te sem vagy különb a többinél ... Ez már nem is vitás... stb." Azután: az ember megfordul egy vizes, omló falu társbérleti szobában, már dúdol- gatja is a dalszöveget, a lakáshivatalra gondolva: „Csupa könny a szobám Nos, fiát valahogy ilyen- képpen estem melodikus hangulatba a minap, amikor meghallottam a kaposszek- csői esetet. A dalszöveg tökéletesen fedte a történetet: „Egy kirándulás, — Kis kiruccanás, — Jobb mint bármi más, — Nem vitás.. ■ stb“ Szóval nem citás, — hogy Sikondán fürödni napidijban mégis csak jobb „bármi másnál", főleg a krumplihordásnál ... Aki ezt nem hiszi, kérdezze meg a MEK gépko- csizóit. Ugyanis az történt, hogy augusztus 29-én az említett vállalat tehergépkocsija burgonyát szállított Baranyaje- nőről a sásdi állomásra. Délelőtt befejeződött a szállítás, s az utasítás szerint délután már a kaposszekcsői földmű- vesszövetkezetböl kellett volna ugyancsak burgonyát szállítaniuk a dombóvári dl- lomásra. „Kellett volna..De hát istenem, ki tehet arról, hogy Sikonda éppen csak egy „köpésre" esik Kaposszekcső- től... (mindenesetre jókora köpés!) e nevezetes hely pedig csalogatja az embert 20 fokos melegben hús vizével, árnyas fáival, csinos, n izé... szóval egy szó mint száz: Sikonda nem rossz hely...! Ezt felfedezték a gépkocsizó fiatalemberek is, s otthagyva Kaposszekcsőt krumplistól, felvásárlástól, szállitójegyzékestSl együtt. — átrándultok Sikondára, Fürödni. No, ami igaz, az igaz: 4 napidíjat azért megszolgálták, ahogy az ülő is, nem csak fürdéssel, hanem az esti krumplihordással .(Olyan kicsinységre pedig nem adunk, mint Jekbér a vagonokra és túlóra díj a rakodómunkásoknak Persze. — azt mondják — a jó példa ragadós. Van ebben valami. Mert nemrég ugyancsak a MEK gépkocsi- sói, nevezetesen Illés István kísérő Harkányban fürdőit, amíg a gépkocsivezetője a defektes kocsival izzadt és káromkodott. Sőt.. J Bár község közelében meg az történt, hogy Fekete Vendel gépkocsivezető, Pető József és Bodó József kísérők a patakban fürödtek, ugyancsak napidíjban. De ez még hagyján (úgylátszik ez a géo- kocsizók társaságában mar tradíció ...), hanem a bökkenő ott ran a dologban, hogy „ádámkosztümben" sétáltak föl-alá a vízparton, mint valami nudista-gyülekezet tisztes férfiai, rá sem rántva arra, hogy tőlük száz méterre az állami gazdaság dolgozói dolgoztak is végignézték a társaságot. De. ha már itt tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy Bodó Józsefen nem is csodálkozunk. Hiszen ő a közismert „Boci" akinek nem kisebb szélhámos volt a tanítómestere, mint „Kiri", fci a sétatéri ügy miatt megkezdte a neki kijáró nyolc esztendejének leütésit... Tehát az alma nem esett messze a fájától... Csakhogy: ha már a fát kivágták, nem ártana a férges almát is elhajítani, mert — amint a fenti példa bizonyítja — lassan megrohaszt- ja a többit is.u Ügy gondoljuk, — már a példa statuálás kedvéért is —, hogy ideje lenne a MEK- nél egy-kit embernek elénekelnie murikönyvével a zsebében: „Elmegyek a lombhullással, — Köd előttem, köd utd- nam." R. Fi Válaszolnak az illetékesek Űj plakát-táblákat helyeznek el Pécsett A „Dunántúli Napló" szeptember 2fl-i számában „Plakátkiállítás” címmel cikk jelent meg, amely kifogásolta az Állami Hirdető Vállalat plakátragasztási módszerét. Hibáztatja, hogy a plakátok egy részét a házak falára ragasztja és ez rontja a városképet. Javasolja, hogy a vállalat álkapzsiságnak? És azt tényleg nem érdekli, lesz-e tető a szigeten, az emberek feje fölött? Pedig így van.;; A pénz, a pénz. Minden áldott nap azzal telik el néhány órája, hogy egy-egy isten tudja honnan idekeveredett kőművesnek elmagyarázza: kellenek a házak, mert hideg lesz, és akkor mi történik? Mindegyik azt válaszolja: a pénz? És nincsenek megelégedve, bármennyit mond, pedig többet keresnek, mint 6; — Nézze, fogjon neki reggel — mondja csendesen. — Majd segítenek az öregek is. — Hát ezért hívtak ide? — ugrik fel Balogh. — Kár, hogy egyáltalán kimozdultam otthonról. Na n, Itt elharapja; Fejébe csapja a sapkáját. Nem köszön, csak elrohan; Amúgy vadember módra; Az öreg a mérnökre néz. Monori szinte bocsánatkérően mondja: — Nem mindenki ilyen, Józsi bácsi. Meg lehet, hogy reggelig 6 is meggondolja; Józsi bácsi Monori vállára teszi a kezét Halkan mondja: — Ha ő nem, majd megcsinálja valaki más. Ne féljen a mérnök úr. Én tudom, hogy valaki megcsinálja; MEGSZORÍTJA a mérnök kezét és elindul. Ki a tanyára. Az összedőlt pajtába, a felesé■**** k«* t— lítson fel több hirdető oszlopot és táblát és a plakátokat ezekre ragassza. Teljesen egyetértünk ezzel az észrevétellel és javaslattal. Beruházási kerethiány miatt azonban egyelőre tudomásul kell vennünk, hogy a plakátok kihelyezésének ízlésesebb, kul- túráltabb megoldását csak fokozatosan érhetjük el. A részleges megoldás érdekében 1954 márciusában kértük a vkg. minisztériumot, hogy — addig is, amíg a hirdetőberendezések szántát a szükséges mértékig felszaporíthatjuk — a tatarozásra kerülő házak falán képezzenek ki plakátok ragasztására alkalmas falfelületeket. A javaslatot a minisztérium elfogadta és utasította az Ingatlankezelő Vállalatot, hogy a házak tatarozásánál képezzenek ki plakátragasztásra alkalmas felületeket Sajnos, Pécsett ezt a rendelkezést a mai napig sem hajtották végre, pedig jelentősen segítene a helyzeten. Átnéztük Pécsett a kihelyezésre kerülő plakátok példányszámát Egyes esetekben túlzásokat találtunk. A tanács népművelési osztálya jelentős segítséget tudna adni a plakát- példányszámok arányainak megállapításánál. Helyes lenne, ha a népművelési osztály a helyi kulturális rendezvények engedélyezésénél, valamint az Országos Cirkusz és egyéb szórakoztató vállalatok előadásainál, meghatározná a kiragasztható plakátok darab* számát é6 méreteit Vállalatunk most készíttet plakátragasztási célokat szolgáló táblákat. Ezekből néhány nappal ezelőtt 20 darabot küldtünk Pécsre. Előreláthatóan a novemberben elkészülő táblákból további 10-et juttatunk Pécsnek, Jándl Mihály i főosztályvezető „Jobb mint bármi niás — nem vitás!“
