Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-07 / 237. szám
VILÁG PROLETÁR J 41 EGYESÜL JETEK ! DUNÁNTÚLI > NAPLÓ Megbeszélés az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének küldöttsége között A Szovjetunió Kommunista Párt jának Központi Bizottságában A. I« Mikojan és M. A. Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai október 6-án megbeszélést folytattak Gerő Ernővel, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első tit kárával. Kádár Jánossal és Hidas Istvánnal, a Magyar Dolgozók Pártja Kő zponti Vezetősége Politikai Bizottságának tagjaival és Szántó Zoltánnal, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjával. A megbeszélés a két testvérpárt között fennálló őszinte barátság és teljes kölcsönös megértés szellemében folyt le. BARANYA MEGYEI P a'rT B IZ OTT 5 A'G MEGYEI TANA'CS LAPJ Xni. ÉVFOLYAM. 237. SZÁM NEM FELEJTÜNK! Hatalmas részvét mellett eltemették a párt mártírjait Szombaton délután a Kerepesi temetőben a párt és a munkásmozgalom nagy halottal közé örök nyugalomra helyezték a párt mártírján: Rajk László«, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort és Szalai Andrást, A gyászdrapériákkal övezett Kossuth-mau- zóleum előtti téren ravatalozták fel a mártírok koporsóját. Nemzetiszínű, vörös és fekete zászlókat lobogtatott a szél a koporsók körül; mögöttük a Magyar Dolgozók Pártjának jelvényét helyezték el. A koporsók előtt vörös bársony párnán nyugodtak Rajk László, Palffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András kitüntetései, amelyeket a haza és a Párt szolgálatában szereztek. Pálffy György altábornagy koporsóján ott volt tábornoki sapkája és kardja. Géppisztolyos harcosok álltak a koporsók mellett, gyászkarszalagos tisztek álltak sorfalat a ravatalhoz vezető úton, g a ravatalnál a néphadsereg díszzászlóalja sorakozott fel, gyászszalagos csapatzászlóval. Pontban tizenkét órakor a gyászinduló hangjai mellett megindult Budapest népének menete, hogy elvonulva a ravatal előtt megadja a végső tisztességet a párt mártírjainak. Három órán át sűrű sorokban, végeláthatatlan menetben tisztelegtek a gyárak munkásai, az értelmiségiek, a néphadsereg tisztjei, és harcosai, az egyetemek és a főiskolák hallgatói — mintegy százötvenezren haladtak el a ravatal előtt. A mártírok koporsójánál ötpercenként váltották a díszőrséget. A díszőrség tagjai között ott voltak Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András legközelebbi barátai, harcostársai, a spanyol szabadságharcban résztvett magyar önkéntesek, a párt sok régi katonája, a magyar társadalmi élet kiváló vezető személyiségei. Díszőrséget álltak az írók, a tudósok, a művészek, az újságírók, a tömegszervezetek vezetői, a néphadsereg tábornokai és tisztjei, a párt harcosai. A ravatal előtti téren percről-percre gyűltek a koszorúk, a virágcsokrok, amelyeket a budapesti dolgozók hoztak, hogy leróják végső kegyeletüket a mártírok előtt. Három óra előtt tíz perccel a koporsók mellett a Magyar Dolgozók Pártja vezetői álltak díszőrséget: Apró Antal, Acs Lajos, Hegedűs András. Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Három órakor vége szakadt a budapesti dolgozók néma tiszteletadásának; megkezdődött a gyászszertartás. A gyászolók hatalmas tömegében ott voltak a mártírok hozzátartozói. Eljöttek a párt vezetői, ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács számos tagja, a tömegszervezetek vezetői, a politikai, gazdasági és a kulturális élet kiváló személyiségei, a tábornoki kar tagjai. Megadták a végső tisztességet a mártíroknak egykori munkatársaik és barátaik, a spanyol polgárháború magyar szabadságharcosak Hatalmas tömegben vettek részt a temetésen a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, a főváros lakosai. A gyászinduló hangjai után elsőnek Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese mondott gyászbeszédet az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács nevében. ség! TÍS2teIt G3rász°Jó K8zön- n6kfZteK elvtár6ak ^ elvtárssahKh^- ,nfheZebb tragiku- tettün t0teességet nem te'jesírtimost’ amikor Partunk, kormányunk, a Ha- zafias Népfront nevében, a szocializmust építő forradalmi roagyar munkásosztály és egesz dolgozó népünk nevében búcsút veszünk kiváló elvtár- sainktol barátainktól, Rajk PáffZfl0tr’ •• S^nyi Tibortól, äti? SS®** S2aIai And- káSó ’ h Ct 1949-ben ProvoÄ Őst Becsületbeli, elvtársi kötelességünknek teszünk eleget most amikor elvtársaink földi maradványait a magyar mun- kósmozgalom, az 1919-es proinltIá1i'ktttÚra mártl'rjainak, az illegális harcok hősi halottiaimoi^sirif,l ?eUé temetjük. a aktusát Végezzük el annak a rehabilitációnak amelyre pártunk Központi Veal<amteek«ttáir0ZavífÍ & néPünk dta kötelez bennünket. Elvtársak1 s*£wkssp ss kÄ megadjuk te emléletet. Nem”6^ ki.jaró tlszte- begyógyítani tudjuk teljesen lyet haláluk üfött sebe*-ame' jaik szívén és \ csa/ádtag- legesen is — s0?eiy-~ ldo' «.var dolgozóin Za*zer.ma' meg a hitet* gyengítette magasabbrendíf !* gazságában. bánat tölti el szívüwf® f Síun, rnáTtírhalált halt élvtár' ^aink sírja előtt állunk h*telt adtunk hét é^S^Sg a hazug rágalmaknak <ka^d^ri.letÜket 3 2?» JÄÄÄ-S: hozzájárult _^frtlrhaláluk is hibákkal és ká0Z* hogy ~ ha redjünk ^Lkés^ * _ ráéb- népünknek *’ . hogy dolgozó áj MagyarorsJf0^?™8- az elért nagysz^ P'^e során mellett építő eredmenyei mélyreható komo?vUnk™kban hibák jelentkeztek pokt‘kal 1953 előtt Pártunk áiia műnk vezetésében sok ö fí. 3' a szocializmustól te^f^" vezetési gyakorlat kér6 felül, sokszor meg^T S ^tecialista törvényié pSnk^e^rt€t1ék alkotmá- eot az. emberi szabadsászocializmus építé^eZtifben S és a sSisáP ^Sének ügyt •BZOléi °£>k S^r,rHhUmaniZmU! 804 esetben elváltai Apró Antal elvtárs beszéde egymástói. Ez mérhetetlen károkat okozott nemcsak belpolitikai életünkben, hanem sokat ártott nemzetközileg is népi államunknak, pártunk tekintélyének, más országokban élő barátaink, jóakaróink között is. A párt és állami vezetésben felelősségre vontuk és vonjuk azokat, akik ezeket a szégyenteljes törvénytelenségeket elkövették. Rajk László és mártírtársainak haló porai is örök emlé- keztetést jelentenek. Sohasem felejtjük el, hogy a szocializmus építésének minden időben a humanizmus teljes győzelmét is magával kelj hoznia az elet minden területén. A mi pártunk hosszú évtizedeken át az elnyomatás legnehezebb esztendeiben is mindig a magyar haladásért, a magyar nép szabadságáért folytatott küzdelem élén járt. Sok áldozatot hozták a magyar kommunisták a nép szabadságáért. A felszabadulás után egyetlen párt voltunk, amelynek világos programja volt, amely nem ingadozott, szervezte, vezette a munkás- osztály, az egész dolgozó nép harcát, hogy a háborút vesztett, lerombolt ország taipra- alljon. A dolgozó nép részéről tisztelet, megbecsülés övezte a pártot, mert soha nem volt a pártnak a nép érdekeitől eltérő politikája. Mindig bátor hirdetői voltunk a dolgozók nemzetközi összefogása, a béke megvédése ügyének is. Annál fájdalmasabb tisztelt elvtársak, hogy ilyen jelentős sikerek után olyan tragédiák fordulhattak elő, mint amelyeknek mártírhalált halt elvtársaink áldozatul estek. De most sem fél a párt kimondani az igazat, nyíltan beszélünk, rámutatunk a hibákra, visszaélésekre. A párt, a kormány mélyen elítéli a történteket. Elvtársaink sírja előtt valamennyi magyar kommunista nevében megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak, mint amelyeknek drága elvtársaink áldozatul estek. Tudjuk jól, hogy amikor Pártunk Központi Vezetősége nyiltan feltárta az elkövetett súlyos törvénytelenségeket, nyilvánosan felfedte a visszaéléseket, voltak sokan a jószándékú emberek között olyanok, akik a párt, a szocializmus iránti hitükben meginogtak és a szocialista építés egyes vezetőinek vétkeiből magának a szocializmus eszméinek az esendőségére következtettek, kétségbe vonták a munkás és parasztállamot trá- nyító párt vezetőszerepét a szocialista átalakulásban. Voltak, akik elvesztették a jövőbe vetett hitüket és a szocializmushoz vezető utunk helyességét, alapvető irányvonalát vonták kétségbe. Sokszázezres párttagságunk, munkásosztályunk, népünk többsége azonban nem ingott meg. Az erőseket, akik továbbra is urai és építői akarnak lenni a szocialista hazának, ha meg is rendítette, meg is rázta az ami történt, egyben meg is edzette, fel is vértezte. A kommunista munkások, parasztok és értelmiségiek döntő többsége nem egyszerűen sopánkodott, siránkozott az elkövetett hibák és bűnök felett, hanem előre, a jövőbe nézve kereste annak biztosítékait, hogy Rajk elvtárssal és a többi mártírhalált halt elvtárssal történtek soha többé ne fordulhassanak elő. Sokakban felmerül a kérdés, hogy „vajon mi a biztosíték arra, hogy hasonló törvénytelenségek, törvénysértések a jövőben nem fordulnak elő?” — Ez jogos kérdés. Erre a kérdésre népünk színe előtt kötelesek vagyunk válaszolni. A biztosíték erre a párt, a biztosíték mi, kommunisták vagyunk, pártunk sokszázezres tagsága, mert megvan bennünk a képesség és a szilárd elhatározás, hogy tanulunk a múlt hibáiból és ha 1953 után voltak is még ingadozások — mert voltak — ezeket határozottan felszámoltuk és felszámoljuk. Bizonyíték erre a Központi Vezetőség júliusi határozata, annak végrehajtása. A mi pártunkban megvan az a képesség és akarat, hogy nyiltan beszél hibáiról, ugyanakkor előremutat, vezeti, szervezi tovább a harcot új győzelmek felé. Ezt a törekvésünket segíti, támogatja minden hazáját szerető dolgozó. Biztosíték továbbá a magyar dolgozó nép, amelynek fokozott részvétele az állam, a gazdaság, a társadalom ügyeinek intézésében további fejlődésünk érdekében életbevágóan fontos éfc szükséges. Biztosíték továbbá közéletünkben a szocialista demokrácia széleskörű kibontakoztatása és erőteljes folytatása a szocializmus építésének. Biztosítani kell a néptömegek kezdeményezését és ellenőrzését társadalmi életünk minden területén. Ugyanakkor fokozzuk éberségünket nemcsak népi demokratikus rendünk még meglevő ellenségeinek aknamunkájával szemben, hanem azokkal szemben is, akik gátolni próbálják a következtetések bátor levonását az elkövetett hibákból, valamint azokkal szemben is, akik az elkövetett hibákat ürügyül akarják felhasználni a szocialista demokratizmus kereteinek áttörésére, hogy így utat nyissanak a polgári demokrácia á* vele a kapitalizmus visszaállítására. Elvtársak! Fogadjuk meg Rajk László és a többi elvtárs sírja előtt, hogy mindent megteszünk a biztosítékok megteremtésére annak érdekében, hogy hasonló törvénysértések soha többé ne fordulhassanak elő, hogy a párt és a nép — a munkásosztály és a nemzet, — a szocialista építés és a humanizmus ügye soha többé ne válhasson el egymástól. De ez a fogadalom elvtársak, nem ment fel bennünket az alól a kötelességünk alól, hogy választ adjunk: hogyan történhetett mindez? Ha azt mondjuk, hogy mindennek a személyi kultusz volt az oka, akkor igazat mondunk ugyan, de az igazság túl általános ahhoz, hogy valóban megmagyarázzuk a történteket. Nyilvánvaló, hogy a történtek egyik föoka a sztálini hibákban, azoknak lemásolásában keresendő. Ezzel magyarázható döntően az is, hogy a Rajk elvtárs elleni rágalmakat ösz- szekapcsolták Tito elvtárs és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége más kiváló vezetői elleni rágalmakkal. További oka volt a törtért- teknek az osztályharc állandó élesedésének torz elmélete, közéletünkben a demokratizmus fejlődésének elmaradása, a tömegek igényeinek, politikai ellenőrző szerepének, véleményének lebecsülése, párt és állami életünkben; De nem szabad megfeledkezni az Okok felsorolásánál a személyi kultuszon épülő vezetésnek arról a törekvéséről sem, amely nem tűrte a véleménynyilvánítást, a bírálatot, az eszmecserét, a vélemények harcát, a választott testületekben a kollektív vezetést. Mindehhez járult még az is, amit ma már világosan látunk, hogy számos kérdésben elmélet'eg is helytelenül fogtuk fel a népi demokratikus fejlődés első polgári demokratikus szakaszáról való áttérést a szocialista átalakulás szakaszára, abból a hamis nézetből kiindulva, hogy a szocialista szakaszra a diktatúra erősítése és a polgári demokratikus szakasz formáinak mellőzése a jellemző. Rajk László elvtárs, a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő alakja volt. Népszerű pártmunkás volt. Népszerűségét annak köszönhette, hogy mindig áldozatkész, félelmet nem ismerő, bátor, őszinte vezető volt. Élete, tevékenysége össze volt forrva pártunk tagságával, a dolgozó nép éledével, törekvéseivel. I Rajk László elvtárs szegény csizmadiamester fia volt, aki saját erejéből, nagy szorgalom* mai végezte el iskoláit. Az Eötvös kollégium tagjaként már kora ifjúságában kapcso- 1 tha került a forradalmi munkásmozgalommal; Mint kommunista értelmiségi a ké- I sőbW években hivatásos forradalmár lett; 1930 óta tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, megjárta a Horthy rendszer börtöneit. Ott találjuk ót a harmincas évek derekán az építőmunkasok nagy sztrájkjában, mint a sztrájk egyik vezetője. A háború alatt újból börtönbe került Rajk elvtárs. 1944-ben hosszas, keserves fogság után szabadult. Azonnal bekapcsolódott a pártm unkába. Az illegális Kommunista Párt Központi V. titkáraként folytatta a harcot a németek ellen, a hazaáruló Horthy rezsim ellen. Fáradhatatlanul dolgozott a munkásosztály felszabadításáért. Kezdeményezője volt a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt szervezeti és politikai egyesítéséért folyó harcnak és az antifasiszta népfront létrehozásának, a demokratikus erők tömörítésének a háború alatt. Szervezte, vezette az ellenállási mozgalmat. Együtt dolgozott, harcolt Bajcsy-Zsdlin- szky Endrével, Kiss János altábornaggyal; A háború utolsó évében ismét elfogták. Később Németországba hurcolták. 1945 májusában tért vissza. Tagja volt a Központi Vezetőségnek, a Politikai Bizottságnak, a párt főtitkárhelyetteseként dolgozott. Neve, tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott az új, független, szabad, demokratikus Magyarország megszilárdításával. Vezette a közigazgatás átszervezését, megszervezte a népi rendőrséget. Mint a népfront-politika következetes szószólóját, harcosát 1948 március 15-én a népfront főtitkárává választották. Rajk László elvtársat még törvénytelen letartóztatása előtt egyesek megpróbálták rágalmazni, kétségbevonták internacionalizmusát; Annak az elvtársnak az internacionalizmusét vonták kétségbe, aki tettekkel volt internacionalista és az első hívó szóra Spanyolországba ment harcolni a fasizmus ellen. Rajk elvtárs a nemzetközi brigád magyar zászlóaljának politikai biztosaként vett részt a spanyol szabadság- harcban, így többek között a hónapokig tartó ebród csatában, tudva, hogy spanyol földön nemcsak a spanyol nép szabadságáért harcol, hanem egyben a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép szabadságáért is. Rajk László mindig hamgsú- lywta, a me gyár munkéaovtály, a magyar kommunisták sajátos feladatait, mindig számbavette a magyar népi demokrácia kialakulásának és fejlődésének azt a sajátosságát, hogy a német elnyomók elleni nemzeti ellenállásban született meg és hogy a nemzeti függetlenségért sík rászálló demokratikus erők egységfrontja volt a bázisa. Rajk elvtárs nem feledkezett meg a népi erők egységfrontjának szükségességéről akkor sem, amikor Magyarországon a fordulat éve után már a szocializmus építésének feladatai kerültek napirendre. Rajk Lászlót azzal vádolták, hogy összeesküvést Szőtt a magyar népi demokrácia elleni öt, a népi demokrácia keménykezű belügyminiszterét, aki kérlelhetetlen és erélyes üldözője jjolt minden rendű és rangú reakcióinak, aki a munkásosztály hatalom rajzásáért folytatott nehéz harcok idején a legnehezebb állami poszton hűen a dolgozó néphez, a párthoz, megállta a helyét Drága Rajk elvtársunk! Emlékezünk Rád, sohasem felejtjük áldozatos és eredményes munkádat; Mint kiváló pártmunkást, mint bátor hazafit, mint a tömegekkel összeforrt politikust példaképpen állítunk a kommunisták és különösen ifjúságunk elé. Tisztelt gyászoló közönség, slvtársaim! Rajk László elvtánssal együtt temetjük ma Szőnyi Tibor, Pálffy György és Szalai András elvtársakat. Emlékezzünk Szőnyi Tibor elvtársra, aki a néphez hű értelmiségiek sorából került a Magyar Kommunista Párt vezetői közé, aki 1930 óta becsületes harcosa volt a Magyar Kommunisták Pártjának. Hosszú éveken át külföldön vett részt a munkásmozgalomban. Mindig kapcsolatban állt az illegális magyar párttal. A felszabadulás után, hazatérve, szívvel, lélekkel kapcsolódott be a pártmunkába, az ország újjáépítésébe. Felelős beosztásban, mint a párt káderosz- ályának a vezetője dolgozott. Munkája elismeréséül a párt Központi Vezetőségébe választotta a kongresszus. Munkatársai szerették, becsülték lelkiismeretes, szorgalmas munkájáért; Emlékezzünk Pálffy György elvtársra, a Központi Vezetőség tagjára, aki hivatásos tisztből lett forradalmár, amikor a háború alatt felismerte, hogy a Horthy-rendszer vesztébe viszi az országot. Pálffy György tehetséges katona volt. A háború legnehezebb idosza(Poitrfottfs * oldalon)
