Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-06 / 236. szám
2 N a p r ó 1956 OKTÓBER « f Szalui András, a pécsi munkásmozgalom egykori harcosa Ha megélte volna, jövőre lenne negyven esztendős Szálai András elvtárs, Pécsett született 1917-ben. Mindössze 15 esztendős gimnazista volt, amikor bekapcsolódott a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség munkájába. A tűzkeresztségen 1933-ban ment keresztül. Pécs azokban az időkben a munkásmozgalom egyik harcos fellegvára volt. Mikor tizenhat éves korában, 1933-ban Szalai elvtársat letartóztatták, megpróbálták őt spiclinek, árulónak beszervezni. A fiatal, nagyon értelmes, tehetséges diákról csupa jót hallottak barátaitól, tanáraitól egyaránt. A továbbtanulás ígérgetésétől, az embertelen verésig mindent elkövettek, hogy „megnyerjék" maguknak, a kommunisták, a nép ellen. De Szalai Andrást sem kínzásokkal, sem szép szavakkal nem tudták árulásra bírni, bár a Rajk-perben az ellenkezőjét állították Szalai elvtársról, — sosem volt áruló, mindig, amíg élt, hűséges, szerény, fáradhatatlan szolgája volt a népnefc A sikertelen kísérletek után Szalai elvtársat rendőri felügyelet alá helyezték, s kitiltották az iskolából. Ettől kezdve még szilárdabban, még erőteljesebben s az eddiginél céltudatosabban harcolt a marxista eszmék elsajátításáért, s terjesztéséért. Ahogy ő maga írja: nagy örömet érzett, hogy gyárba mehet, mert így közelebb kerül a munkásokhoz. Vasesztergályos tanoménak szerződött, s közben magánúton tanult. Dolgozott, tanúit és röplapokat szerkesztett, terjesztett. A hallatlanul szerény, barátot, embert nagyon szerető és megbecsülő, lángoló hitű fiatal ember akkor már nagy tiszteletnek, barátságnak örvendett környezetében. Mikor Budapestre került, ahová az állandó ismétlődő rendőrkaki at ások elől jött, egymás után kapta a párttól a különböző megbízatásokat. A rendőrség figyelme hamarosan ismét ráterelődött. 1942 májusában letartóztatták. Rózsa Ferenc elvtárssal egy időben volt a hírhedt kínzó- kamrában, az Amdrássy laktanyában. Hősiesen viselkedett, a szó legnemesebb értelmében. A legválogatottabb kínzásokkal sem tudták szóra bírni, nem tudtak tőle egyetlen áruló szót kicsikarni, hiába verték újból és újból ájulttá. Az erős, egészséges fiatalemberből roncs, egész életére beteg embert csináltak, de a nép ügyéhez, a párt eszméjéhez mindvégig hű maradt. Az ütésektől sérüléses epilepsziát kapott, negyvenkét kiló volt, amikor egy napon eszméletlen állapotban letették édesanyja lakása elé — hogy otthon haljon meg. Nem volt öntudatánál, de egyre azt kiabálta: Nem mondok semmit, nem mondok semmit!’1 S így is tett. Pedig alig erősödött meg, ismét börtönbe hurcolták, s ismét addig tartották itt, amíg úgy látták: „most már aztán tényleg nincs neki sok hátra." Mikor nagyon súlyos állapotba került, pár hétre felf üggesztették börtönbüntetését. Az újbóli letartóztatást már nem várta meg, hajtotta őt a vágy: dolgozni, dolgozni, tenni valamit a fasizmus ellen, a hazáért. Illegalitásba vonult, s betegen is munkát vállalt. Nem akármilyent, Lakásán kis vegyi laboratóriumot rendezett be, ahol az elvtársak, a szabadságharcosok számára készítette a hamis iratokat. Kommunisták százai mentették meg életüket az általa készített papírok, pecsétek segítségével. Egészen a felszabadulás napjáig dolgozott, beteg testtel, de igaz szívvel; A felszabadulás után egy ideig a IV. kerületi (belvárosi) pártbizottságban dolgozott, majd 1945 nyarán pártiskolára került. A legjobbak közé tartozott akkor is, amikor később a Központi Vezetőség káder- csztályára került, annak helyettes vezetője lett. Nem volt ember, aki ne szerette volna a hallatlanul puritán, végtelenül szorgalmas, mindenki gondjával, bajával törődő embert. Aki ismerte, elmondhatja róla: szinte égett a munkától, soha semmit nem talált elégnek, amit a népért tehet. Amikor minden emberi törvényt kijátszva, perbefogták, néphez való ragaszkodását, jóságát, „szokását’1, hogy úgy akart élni, ahogy az emberek többsége — félrevezető hazugságnak bélyegezték. Pedig csak úgy élt, ahogyan igaz embernek kell élnie. Emlékét úgy őrizzük meg szívünkben, hogy megfogadjuk: élete és -’ála nagy tanulságát levonjuk egy egész életre — halálunkig; Nasszer csütörtökön tanácskozott a szovjet nagykövettel Nasszer egyiptomi elnök csütörtökön este fogadta Ki- szeljov kairói szovjet nagykövetet, akivel másfél órán át beszélgetett — jelenti a Reuter. Kiszeljov később kijelentette: „A közös érdeklődésre számottartó kérdéseket vitattuk meg, különösképpen azokat, amelyek a Biztonsági Tanács küszöbönálló ülésével függenek össze.” Októbei* 6. 107 esztendő elmúltával em- só órája volt. E dicső kor tör« lékezünk ma arra a 13 férfiú- ténelmének utolsó lapját az ra, akiknek életét eltiporhat- aradi tizenhárom a legdrágább de ák ugyan a zsarnokok, -’-kilétükét soha. A szabadságért haltak meg, 'tonabüszkeséggel és hazafias öntudattal vállalva az elleneit vádat: sutba vágták a császári zászlót, a „lázadók’1 lobogója alá szegődtek, így a felségsértés főbenjáró nét követték el. Haláluk napja a magyar szabadságért vívott nagy 1848 —49-es forradalomnak is utolA külügyminisztérium szóvivője Magyarországnak nyújtott szovjet hitelről és a magyar—amerikai viszonyról Rubin Péter rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. a külügyminisztérium szóvivője pénteki sajtóértekezletén a következő kérdésekre válaszolt: Kérdés: Hogyan értékeli a külügyminisztérium a Szovjetunió által hazánknak juttatott százmillió rubeles hitelt? Válasz: A százmillió rubeles hitel jelentős segítség népgazdaságunk fejlesztéséhez, mert létfontosságú alapanyagokhoz juttat és lehetőséget nyújt arra. hogy a szabad deviza révén nyugati országokban olyan árukat szerezzünk be, amelyek baráti országokban nem kaphatók. A gyors hitelnyújtás és annak kedvező gazdasági feltételei ismét kézzelfoghatóan bizonyítják külpolitikánk helyes Irán/át. Ez a politika a szocialista rendszerű országokkal és elsősorban a Szovjetunióval való mindenoldalú kapcsolatok és szoros barátság elmélyítésére és további fejlesztésére épül. A Szovjetunió ezt a számunkra előnyös megállapodást semmiféle politikai feltételhez nem kötötte. Ilyen gazdasági kapcsolat csak szocialista rendszerű országok közt lehetséges, mert mint ismeretes, kapitalista országok csak hosz- szas tárgyalások után és súlyos feltételek mellett nyújtanak hitelt. Kérdés: Történt-e az utóbbi időben valamilyen változás a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok viszonyában? Válasz: Az utóbbi időben tapasztalhatunk bizonyos változást a két ország közötti viszonyban. Ismeretes, hogy a magyar kormány a kapcsolatok megjavítása érdekében több kezdeményezést tett, mint például az amerikai követség egyes panaszainak felülvizsgálása, az amerikai újságírók beutazásának nagy számban történő engedélyezése, Yehudi Menuhin meghívása budapesti vendégszereplésre és az utazási korlátozások enyhítése. Előkészületben az utazási ' korlátozások teljes megszüntetése js. Ma már amerikai részről is vannak biztató jelek. Itt említeném frieg azt, hogy az amerikai kormány más államok mellett a •nagjjar kormányt is meghívta, hogy képviselőit küldje el az Egyesült Államokba az elnökválasztás tanulmányozásara. Ez a meghívás most van elbírálás alatt. Az amerikai kormány könnyített washingtoni követségünk utazási korlátozásán és a tájékoztatási munkára vonatkozó tilalmán is. A közeljövőben hazánkba látogatnak Bemard Kreisler és Eric Johnston filmszakemberek és az amerikai filmszövetség elnökének vezetésével egy amerikai fiimdelegáció. A kapcsolatok és a kulturális csere azonban még korántsem mentes az akadályoktól. Előfordul például, hogy amerikai részről művészek magyarországi utazása elé akadályokat gördítenek. A magyar kormány természetesen a jövőben is mindent megtesz a magyar—amerikai kapcsolatok építése és a két ország között fennálló problémák rendezése érdekében. Bízunk abban, hogy az említett biztató jelek az amerikai kormány hasonló szándékát mutatják. Gyászjelentés özv. Pálffy Györgyné, szül. Sármány Katalin és gyermeke, Pálffy Katalin tudatja, hogy a törvényt gyalázó önkény áldozataként 1949. október 24-én mártírhalált szenvedett férje, illetve édesapja, PÁLFFY GYÖRGY altábornagy, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a honvédelmi miniszter első helyettese, a magyar néphadsereg főfelügyelője, országgyűlési képviselő, a Szabadság-rend ezüst fokozatának, a Magyar Népköztársasági Érdemrend II. fokozatának; a Jugoszláv Zászlórend III. fokozatának, a Polonia Restituta középán, 15 órakor helyezzük örök nyugalomra Budapesten, a Kerepesi úti temetőben. SZÖNYI TIBORNÉ felesége SZÖNYI PÉTER fia, SZABADOS OLGA és SZÖNYI ISTVÁN testvérei Édesanyja, kisleánya és felesége soha el nem múló fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZALAI ANDRÁST. a Magyar Dolgozók Pártja káderosztályának helyettes vezetőjét, a Magyar Szabad- , ... , _ . ... Ság Érdemrend, a Magyar SST Népköztársasági ÉrttémreM, köztársaság, a Bolgár Nép- köztársaság Érdemrendjének és más kitüntetések tulajdonosa földi maradványait 1956. október 6-án 15 órakor helyezik örök nyugalomra. Budapesten a Kerepesi úti temetőben. Élete, halála örök emlékeztető legyen. PÁLFFY GYÖRGYNÉ és PÁLFFY KATALIN * Tudatjuk, hogy 1949. október 15-én ártatlanul kivégzett Tiszti Érdemrend nagykeresztje és más kitüntetések tulajdonosát, akit a népellenes törvénysértések során fosztották meg harcos fiatal életétől, folyó hó 6-án, délután 3 órakor kísérjük utolsó útjára a Kerepesi úti temetőben. ÖZV. SZALAI LÁSZLÖNÉ édesanyja, ANNA kisleánya, ZÓRA felesége. * DR. SZÖNYI TIBOR. a magyar munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, országgyűlési képviselő, a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatának, a Magyar Népköztársasági Érdemrend II. fokozatának és más kitüntetések tulajdonosa földi maradványait 1956. október 6Megrendülten értesítjük a mélységes bánatunkban velünk együttérzőket, hogy 1949-ben 40. életévében mártírhalált halt RAJK LÁSZLÓ exhumált földi maradványait a Kerepesi úti temetőben helyezzük örök nyugalomra. Soha e! nem múló örök szeretettel kísérjük utolsó útjára. A gyászoló család bal, a vérével pecsételte meg; A rákövetkező időszak, az „iszonyatos csend kora1’ sem tudta feledtetni, bemocskolmi, elhomályosítani a szabadság szent eszméjét és mártírjainak emlékét a nép millióinak szívében. És bár „100 évig nem lesz forradalom Magyarországon11 — fogadkoztak akkoriban a bécsi udvarban, a magyar nép a dicső műit hősei igaz harcának biztos tudatában kudarcokon át is kivívta a belső és külső bitangoktól és árulóktól annyiszor meggyalázott szabadságát és az elnyomottak országa helyén megteremtette a nép államát. Keserű és győzelmes napjaiban egyaránt úgy emlékezett népünk október 6-ra, mint a szabadság nagy ügyének jelképére. Hétköznapok gondjai és örömei között sem feledte el mártírjait, akik halálukban is a zsarnokság elleni harcra buzdítanak. Hősi példájuk bizonyság rá, hogy az igazság, a nép igazsága a halálon át is győzedelmeskedik. Weidinger Vilmos Jugoszláv lapok az MDP Központi Vezetőségének határozatáról A Borba pénteki számában első oldalon, kiemelt helyen ismerteti a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatát, amely szerint ünnepélyesen eltemetik Rajk Lászlónak és a párt többi ártatlanul elítélt s kivégzett vezető funkcionáriusainak földi maradványait. A Borba cikkének ezt a címet adja: „A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége határozatot hozott, hogy ünnepélyesen eltemetik.. Rajk László s a többi ártatlanul elítélt és kivégzett funkcionárius földi maradványait.” A Politika erről szóló közleményéinek elme: „Rajk Lászlónak és a többi ártatlanul elítéltnek megadják a vég- tisztességet.“ Rendkívüli állapot egy ausztráliai államban Mint a melbourni rádió je- enti, az ausztráliai Queens- land államban bevezették a rendkívüli állapotot. A rendszabály célja a béremelést követelő gyapjúnyírók sztrájkjának elfojtása. „Gyermekeink: országunk és a világ leendő polgárai, a történelem teendő alkotói. Leendő apák és anyák, akik a maguk idején saját gyermekeiket fogják nevelni. Ezért úgy kell felnőniök, hogy nagyszerű hazafiak, derék apák, anyák váljanak belőlük ■ ■: Gyermekeink egyúttal saját öregségünket is jelentik. A helyes nevelés, — boldog öregkort, a helytelen nevelés, — leendő bánatot, könny- hullatást jelent, önnön hibánkat, vétkünket honfi- társainklail, az egész országgal szemben". VITA ,, Erkölcs és Ügy gondolom, hogy ezek a makarenkói szavak rámutatnak a lényegre; a gyermek jövőjéért elsősorban a szülők a felelősek. Éppen ezért igen lényeges — s ebben egyetértek több hozzászólóval — a szülői ház helyzete, a család struktúrája. Világosan keli látnia minden édesapának, és édesanyának, de minden felnőttnek is, hogy nem mindegy hogyan viselkedik, hogyan vélekedik barátairól, társairól. Ennél is fontosabb: milyen a szülők viszonya, kapcsolata. Egy-egy elejtett durva szó, rosszmájú megjegyzés, családi zsörtölődés mély nyomokat hagy a gyermekben. Bármenynyire is hihetetlennek tűnik, mégis igaz: már az óvodás gyerekek beszélnek egymásközt és az óvónéninek az apjuk és anyjuk, vagy ezek barátai között lejátszódó veszekedésről, helyiden megjegyzésekről. Több hozzászóló megjegyezte, hogy igen nehéz egyes családok helyzete. Itt elsősorban az időhiányra hivatkoznak. Igen, ez fennáll. Különösen azoknál a családoknál, ahol mindkét szülő dolgozik. Egyet azért ne felejtsünk el: a családi nevelés nem az időn múlik, hisz a neveléshez nem kell sok idő, de azt a keveset, ami van, ésszerűen kell felhasználni. Természetesen ezzel nem kívánom azt mondani, hogy nem lenne egészségesebb 2—3 gyermekes család esetében, ha az anyának nem kellene dolgoznia. Azonban a jelenlegi helyzetben ez irreális. Ezért szükséges, hogy a rendelkezésre álló kevés időt jól használják fel gyermekük jellemének formálására. Ma már sok szülő szégyeníti, ha a munkahelyén selejtet gyárt. Mennyire inkább kellene szégyellnie, ha tökéletlen, kártékony, jellemtelen embert bo- csájt ki szülői szárnya alól. Talán furcsa, hogy a szülők felé szóltam elsősorban. Ezt céltudatosan tettem. Ugyanis az egyik hozzászóló (a szept. 23-i számban) élesen vetette fel a pedagógusok „magánéletét“. Tény és való — s ez igen sajnálatos dolog — hogy vannak olyan pedagógusok, akik magatartásukkal, viselkedésükkel nem adnak jó példát tanítványaiknak. Kell és fontos ezekről a kérdésekről szólni. Mégis úgy gondolom nem ez a döntő. Többek között mái' azért sem, mert a gyermek idejének nagy részét nem az iskolában, a pedagógusok környezetében, hanem otthon, vagy legalábbis az iskolán kívül tölti el. Ennél fontosabbak a gyermek iskolánkívüli magatartását befolyásoló tényezők vizsgálata. Több hozzászóló — de a vitaindító cikk is — felvetette: nagy feladat vár a DlSZ-szer- vezetekre, mert 60k. múlik azon, hogyan foglalkozik az ifjúsággal a DISZ. Ez a kérdésfelvetés kissé furcsa. Ugyanis a DISZ és az ifjúság nem két külön dolog, hanem egy ifjúság egy szervezetéről van szó. Tehát arról van szó. hogy az ifjúsági szervezeten belül kell helyesen megszervezni a jó és eredményes nevelő munkát, magának az ifjúságnak, választott vezetőinek. Ehhez a nagy munkához feltétlenül szükséges a felnőttek, a nem DISZ- tagok segítsége, a szülők, és pedagógusok, egyszóval az egész társadalom támogatása. Jogosan tehetik fel a kérdést: mit tett már eddig a DISZ az ifjúság nevelése érdekében? Erre a kérdésre csak néhány momentumot kívánok említeni: Középiskoláinkban az elmúlt évék során több alkalommal szerveztek a fiatalok vitákat, előadásokat, a „Barátság, szerelem”, „Fiúk, lányok közti helyes kapcsolat“ — kérdéseiről. Igen eredményesek voltak a „Kérdezz-fele.- lek” estek. A fiatalok erkölcsi nametesét szolgálják a különböző munka-akciók, a szakkörök stb. Ezeket ezután is fel kívánjuk használná az ifjúság nevelésére. Meg kell mondanunk őszintén, hogy még nem tettünk meg mindent a jó nevelőmunka érdekében. Azt is kell azonban látnunk, hogy lehetőségeink is korlátozva vannak. Csak egy tényt említsek: a tananyag-beli maxi- malizmust. Az elkövetkezendő időben meg kell keresnünk a lányok és fiúk közt végzett DISZ-mumlka sajátosságait. Lehetőséget kell teremteni olyan jellegű előadások, beszélgetések szervezésére, mindkét nembeliek számára, ahol sajátosságaiknak megfelelően élethivatásukról hallhatnak, vitatkozhatnak. Meg kell teremtenünk azt a légkört a DISZ- szervezeteken belül, ahol nyugodtan beszélgethetnek az u. n. „kényes kérdés“-ékről is. Az ifjúság nevelése érdekében igen fontos volna egy városi ifjúsági ház létrehozása, ahol nemcsak szórakozhatnának a fiatalok, hanem a művelt magatartás elemeit is elsajátíthatnák. A hozzászólók többen hiányolták, hogy nincs az iskolában erkölcstankönyv és tantárgy, mely e kérdésekkel szervezetten foglalkozna. Sürgetik e kérdés megoldását. Alapjában egyetértek a kívánsággal, azonban meggyőződésem, hogy a jelenlegi problémákat nem oldaná meg. Egy ilyen tankönyv nem számolhatja fel azt a sok rossz családi életet, erkölcsi kicsaponr gást, durvaságot, amivel nap, mint nap találkozunk. Véleményem szerint tehát nem tankönyvre és a tantárgyra van elsősorban szükség, — bár arra is— hanem a felnőttek viselkedésének, a gyermekek környezetének megváltoztatására; Én szeretném, ha ifjúságunk számára a szülői otthon, a társadalom lenne az a „tankönyv”, amelyből mindig példát vehetnének és tanulhatnának. Ezt pedig csak úgy érjük el, ha a felinőttek nem lesznek egymással szemben elnézőek, ha elgondolkoznak azon, hogy mit is jelent szülőnek lenni, ha a férfi a nőben édesanyát, a nő a férfiben édesapát iát, ha a párt és DISZ-szervezetek is felfigyelnek tagjaik erkölcsi magatartására s nem tűrik meg soraikban az erkölcstelen életet élőket. Mi, akik az ifjúság neveléséért, munkájáért felelősek vagyunk, érezzük, látjuk a hiányosságokat is. Nem mindig találjuk azonban meg a legszerencsésebb eszközöket, módszereket azok orvoslására. Éppen ezért volna szükséges, hogy a további hozzászólásokban kitérnének arra is, hogy ebben a munkában mit várnak tőlünk, hogyan oldjuk meg feladatainkat. Bízom abban, hogy a jövá édesanyáiért és édesapáiért felelősséget érző minden felnőtt segít nekünk ebben a ne mes munkában. Örömmel vár- luk mindenki jó tanácsait. Szentiványi József Városi DISZ V. B. isk.
