Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-21 / 223. szám

VJJAG PROLETÁRJAI EGYE^ri JFTF.K. DUNÁNTÚLI Látogatás a szigetvári üzemekben NA A B A ft A NYA MEGYL.I PA'RVBIZOTUa'ű CS A Ni EG VEI TANACS 1AP. XIII. ÉVFOLYAM, 223. SZÄM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK. 1956 SZEPTEMBER 21 Több jó vájár nevelődik Tamássy Istvánról, a Pécsi Szénbányászati Tröszt főmérnökéről néhány perc alatt is könnyű megállapítani, hogy egyenesszavú ember. Mfndeninek a lényegébe vág, szívesen beszél a jóról, de nem kerülgeti a rosszat sem. Olyan ember aki örül annak, hogy nyu­godtan vitázhat, szabadon elmondhatja, ami a szívén fekszik. Ahogy ő mondja, örül, hogy nem kell mást mondanunk, mint amit gon­dolunk Ezzel a kérdéssel fordultunk hozzá: tesz-e valamit a tröszt azért, hogy az utóbbi évék túl gyakori ismételgetései során nagyon sok helyen tartalmat’anná vált'mozgalom, a mun­kamódszerátadás ne csak jelszó, de több sze­net adó valóság is legyen a pécsi bányákban? Néhány feljegyzést vesz elő és így bizonyít: — Lássuk a valóságot. Nagyon kevés a jó vájárunk. Csak két számot mondok: 1938-hoz képest nyolcvan százalékkal termelnek töb­be* a bányáink s ugyanakkor a vájárok lét­száma jóval kevesebb, összesen 1980 vájá­runk van, holott legalább 2 600—2 700-ra len­ne szükségünk. De ez csak a dolog egyik ol­dala. A másik: hogy körülbelül 40 százalék­kal esett az 5 éves gyakorlattal rendelkező vájárok létszáma is. Sokan jöttek és men­tek, így a gyakorlottsági idő és a tudás ter­mészetszerűleg csökkent. Közben pedig mé­lyebbre süllyedt a bánya, nagyobb lett a me­tánveszély, nőtt a nyomás, nehezebb lett a munka.:: Ezért kell hát a munkamódszerátadás. A vájártanulók, a sok fiatal helyzete megköve­teli. Sokfajta módon próbálják megoldani, ez derül ki Tamássy elvtárs elbeszéléséből. Van a bányának 6—7 függetlenített mun­kamódszeré tadó ja, ami kétségkívül jelentős dolog, de ami nem elég. Egyrészt, a módszer­átadók sokszor nem a gyenge teljesítményű emberekhez, hanem a rossz munkahelyekre kerülnek dolgozni, ha szorít a kapca. Más­részt meg nem mindenki megy szívesen munkamócszerátadónak. — Ha egy vájár dolgozik és a markába köp, annyit keres, amennyit akar, — magya­rázza Tamássy. — A módszerátadót pedig az előző ? hónapi átlagkeresetével bérezzük az új munkahelyén. Ehhez jön még a prémium, de ez elég kevés és nehéz is megszerezni. Ez itt a baj! Amíg ezen nem lehet segíteni, keressünk valami más utat is. Ez év elején bentlakásos tanfolyamokra osztottak be régi csilléseket. Ezek munka he­lyett tanulni jártak. Előbb „feketén“, suba alatt, később nyíltan is. Kaptak rá 200 ezer forintot. Ezekből nevelődött 98 vájár. Hanem lett volna közben szilikózis, nyugdíj, fluktuá­ció, meg is nőtt volna velük szépen a lét­szám. Még más módszer? Kopa József régi bá­nyász, frontmester DISZ-brigádot szervezett magának. Csupa fiatallal dolgozik együtt, ta­nítja őket. S a legújabb! Szabó Rezső képviselő, a pécs- bányai üzem főmérnökének kezdeményezé­sére egy-két. napon belül Rész János lőtnes- ter vezetésével egy fejtésbe csoportosítják azokat a vájárokat, akik tanulatlanság, ta­pasztala c hiánya miatt nem dolgoznak ki­elégítően. *— Rész megtanítja őket mindenre — így mondja Tamássy István. Eddig a beszélgetés. — Hogy lesz-e ered­ményük az új módszereknek, azt a követ­kező hónapok döntik el. A fiatalok duzzadó borítékjai és a pécsi txö6zt sikeres tervtelje­sítése. K. T. 16000 hold füvesítésére elegendő magot termetek Baranyában Baranya megye éghajlata és földje különösen kedvező mag- termelésre. Ebben az évben mintegy ezer holdon kilenc fé­le füvet termeltek a megyé­ben megfogás céljából. Egy- egy holdról átlag 160—180 ki­logramm magot takarítottak be, ami jó termésnek számít. Kimagasló eredményt érteik el a Sátorhelyi Állami Gaz­daságban és a versendi Egyet­értés Ttez-ben, ahol holdan­ként 3—i mázsa réticsenkesz termett A napokban elcsé­peltek a komócsint é6 ezzel befejeződött Baranyában a fűmagvak cséplése. A rend­kívül értékes fűmagból össze­sen 1 600 mázsát gyűjtöttek be, ami körülbelül 16 ezer hold föld füvesítésére elegen­dő. Az idei magvak jó minő­ségére jellemző, hogy a ter­mésnek több mint egyharma- dát exportálják. A fűmag szép hasznot ho­zott a termelőknek is. Az al­mamellék) Béke Tsz például húsz holdon 62 mázsa komó­csint termelt. Ezért több mint hatvanezer forintot kapott és még 300 mázsa jóminőségű szénájuk is maradt. Emellett a húsz hold földre háromszo­ros beadási mentességet kap­tak. A Baranya megyei Mag- termeltető Vállalat egymillió hatszázezer forintot fizetett ki a termelőknek a begyűjtött fűmagért. Ennek láttán szerte a megyében szívesen kötnek szerződést a termelőszövetke­zetek és az egyéni gazdák fű­mag termelésére. Jövőre 120 holddá! nagyobb területet vefnek be fűmaggal és ennek mintegy 60 százalékára már megkötötték a szerződést. — Több termelőszövetkezet — íev oé'dául a esánycszrói Uj M'j’v’ns. a mecsek nádaséi Kossuth, — amelyek eddig mé° nem termeltek fűmagot most nagyobb területre kötöt­tek szerződést) 1 Áz állami gazdaságok jelentik Szimenthali bikák érkeznek Baranyába — 3 700 tehénnél közel kilenc literes istállóátlag Az állami gazdaságok egy­re inkább kibontakozó nagy­üzemi állattenyésztésének si­kereiről számolnak be a leg­frissebb .jelentések. A bara­nyai állami gazdaságok 3 700 tehenénél 8,9 liter most az istállóátlag, amely jóval meg­haladja mind a termelőszövet­kezeti, mind az egyéni gazda­sági átlagot. Különösen a pé­csi állami gazdaság tehené­szei és takarmányosai érde­melnek említést. A közvetle­nül a megyeszékhely ellátá­sára hivatott tehenészet tíz és fél literes átlagával első a me­gyében, bár a második, illet­ve harmadik helyezett szent- mártonpusztai és siklósi álla­mi gazdaságok is mindössze egyetlen decivel maradnak le mögötte. A jó fejési teljesít­mények azt eredményezték, hogy a pécsiek négy, a ba­barc! gazdaság pedig 12 szá­zalékkal több tejet szállított beadásra az államnak, mint amennyi részére eddig kötele­ző lett volna. A mégnagyobb tejhozam érdekében tett számos intéz­kedés közül az első helyre kí­vánkozik, hogy Bábolnáról 4 szimentháii tenyészbika érke­zik a napokban Baranyába. Ezek a tenyészállatok egytől- egyig olyan anyáktól származ­nak, melyek tejtermelése meg­haladta az 5—6 000 litert. A bikákat előreláthatólag a ba­barc!, gyulapusztai, ormán- ság-károlymajori és sátorhe­lyi gazdaságba viszik. emlékeket is, melyekre ma már a pedagógus sem szíve­sen gondol vissza. Háború volt... És ez a háború nem kímélte meg a bánattól Sik­lós dolgozó népét sem. „Ami­kor iskolánkból elszállították a sebesülteket, nem maradt egyéb bútorzat, mint egy hosszéi pad és egyetlen tinta­tartó. Itt kezdtem tanítani, fiatalon.” De nemcsak taní­tott, hanem vigasztalta is az árva gyerekeket, akiket az el­ső világháború fosztott meg édesapjuktól. Naponta kereste fel az özvegy édesanyákat, bánatukban ő is osztozott. A háborús sebek kezditek behe­gedni és a tizennégy év alatt felnőttszámba értek, akiket tanított. Földművesek, értel­miségi dolgozók, ipari mun­kások gondoltak vissza rá, a pedagógusra, aki olyan sok szeretettel nevelte őket gyer­Ritkán esik szó a szigetvári üzemekről, pedig akárcsak a pécsieknél, ott is becsülettel teljesítik a napi feladatokat, s időről-időre kiemelkedő eredményeket érnek el mind a hazai piacra kerülő cikkek, mind az exportra gyártott ter­mékek előállításában, Háromezer pár cipő terven felül Azt mondják, hogy még a szentdénesiek is ide járnak őrölni, pedig a szentlőrinc: malom közelebb esne!... Naponta 540—550 mázs-.’ t ményt is őrölnek itt. Külö nősen azóta megy jól a munka hogy bevezették most nyáror a szovjet őrlési módszert. E? csupán annyiból áll, ha a lé­nyeget nézzük, hogy megnö­velték a hengerszékek forgás- sebességét. így ugrott fel tel­jesítményük 380—390 mázsáró’ a jelenlegi mennyiségre. Itt, a szigetvári malombar találkoztam — az elmúlt he­tek, vagy inkább hónapok ó*f — először a közvetlen felsőbv szervek iránti megelégedéssé1 S ez a megelégedés a Bárány? megyei Malomipari Egyesülés nek szól. Hausznek Sándor elvtárs aki nyolc éve igazgatja becsü­lttel a szigetvári malmot, el­Az elmúlt időszakokban igen sokat bajlódott a Szigetvári Cipőgyár az akadozó anyage;- látás miatt. Éppen ezért sok­szor a terv teljesítése is ve­szélyben forgott, s nagy szó volt, ha jelentősebb terven fe­lüli mennyiséget tudott produ­kálni a gyár. Most kedvező a helyzet. Ahogy Szelesi László főmér­nök elvtárs elmondta, tegnap­ig már 1600 pár szandál ké­szült a harmadik negyedévi terven felül. Ezeknek a szán dáloknak javarésze exportra kerül. Megrendelésük van Hol ’andiáhól, Szovjetunióból, Len­gyelországból, Nyugat-Német- országból és Angliából. A szi­getvári cipők — akárcsak ed­dig — igen kapósak, közked­veltek, s öregbítik a magyar cipőipar hírnevét az igényes, válogatós nyugati piacon. A mostani tervteljesítés nem is olyan egyszerű dolog, mint amilyennek első pillan­tásra látszik. Nem egyszerű mert a külkereskedelmi szer­vektől egy hónap késéssel fu­tott be a megrendelés, s az egy hónapot behozni nem gye­rekjáték. Csak az egész mű­szaki és munkáskollektív-. odaadó, áldozatos munkáin hozhatta meg ezt az ered­ményt. Az elkövetkező napok­ban további sikerekre számí­tanak. Legkevesebb 105 száza­lékra akarják teljesíteni a har­madik negyedévi tervüket, s ennek megfelelően háromezer pár cipőt akarnak gyártani terven felül. Előreláthatóan most a harmadik negyedév eredményei alapján végre el­nyerik az élüzem címet is. Hatvan szekér gabona A szigetvári villanymalom kisüzemnek számítható, hiszen mindössze negyven embere ha van- Létszámához képest még­is nagy forgalmat bonyolít le. Állándóan hosszú sorban jön­nek a malom elé a környék­beli gazdák fogatai, naponta 50—60 6zekér is. Ezenkívü1 megfordul a malomnál legke­vesebb 15—20 teherautó is a közeli állami gazdaságokból és termelőszövetkezetekből. Szeretik a gazdák a sziget­vári malom munkáját, mert áz itt őrölt liszt közismerten kiváló minőségű, s az ország legjobb, legkorszerűbb mal­mainak lisztjével vetekedik. mondta, hogy az első félévben minden követelménynek eleget '.ettek, s a minisztérium mégis indok nélkül \ Isszautasította az élüzem címet- Most viszont? Minden körül nények között meg akarják szerezni ezt a cí­met, s kiugró teljesítményük, erre alapul is szolgál. A jó eredményeket pedig saját munkájukon túl az egyesülés műszaki vezetőjének, Kovács °él elvtársnak köszönhetik, ö harcolta ki. hogy új síkszitát •% négy új daragépet kaptak, ami nélkülözhetetlen volt a megnövekedett kapacitás miatt. Elégedettek az állandó fűszaki tanácsadással és se- -{♦«éggel is. Most csak egy nagy bajuk van a molnároknak. Ez pedig a kicsi raktár. Mindössze 20 vagonnyi a férőhely, s még- -ayszer ekkora kellene. Eddig 'gvan még nem volt baj, mert Tollár Béla elvtáns, az egye- tülés anyag- és áruforgalmi osztályvezetője olyan ügyesen diszponálja el tőlük a lisztet pécsre, Budapestre és Nagy­kanizsára, hogy raktár hiány miatt nem áll le a munka, nine, torlódás. Készülne a szilvanulp, de kevés a hordó A Szigetvári Konzervgyár ban a szilvapulpról beszélget­tünk Gőbel Ferenc főmérnök elvtárssal. őszintén szólva még nem láttam szilvapulpot, de már találkoztam vele, s ez a talál­kozás 204 forintomba került. Úgy kezdődött a dolog, hogy a Baranya megyei MÉK meg­rendelést kapott a külkereske­delmi szerveken keresztül 20 vagon szilvaoulpra. Nyugat- Németország kérte ezt a meny- nyiséget- A MÉK el is vállalta a munkát, csupán egy nagy bajuk volt. A kezükben lévő hatszáz hordót nem tudták mivel kigőzölni, nem tudtak honnan kazánt szerezni. En­gem kértek meg, segítsek ne­kik. Segítettem is. Az Építés­ügyi Minisztérium adott végű1 három kazánt három napra Csak az volt a baj, hogy mire ezt sikerült elintézni, bár egy órát vett igénybe az egész te­lefonálgatás, átadták a szii- vapulp gyártását a MÉK em­berei a szigetvári konzerv­gyárnak. így aztán felesleges volt a munkám, s kifizethetek elsején 204 forint telefonszám­lát — szívességből. Ahogy látom, a szigetváriak sem járnak sok szerencsével. ők is bajbakerültek a pulp* pal. Igaz ugyan, hogy Mohá­don megkezdődött a munka, de korántsem olyan kapacitás­sal, mint amilyenre szükség ’enne. Ennek pecug az lesz a következménye, hogy a szilva túlérik, s ha nem tudjuk a megrendelést teljesíteni, fizet­hetjük a kötbért a németek­nek. Akadályozza a munkát a hordóhiány. A MÉK, amikor átadta szigetvárnak a megren- de’ést, ezeröts-áz hordót igérti Ebből csupán 273 darabot szál­lítottak most vasárnap, s en­nek is rossz, használhatatlan volt egyrésze- Ahogy a főmér­nök elvtárs elmondja, ez a hordó mennyiség csupán há­rom vagonnyi pulphoz elegen­dő, s fogalma sincs, mi lesz a többivel; Egyebet is elpanaszoltak a MÉK-ről. Például azt, hogy a borsó6zezonban a szederkényi földművesszövetkezettől átvett borsót beszállították Pécsre, maid ugyanazzal a menetle­véllel szederkényi első osztá­lyú borsó címén 5—6 napos állott borsót küldtek a kon­zervgyárnak; Kötbérezni fogja a gyár a MÉK-et a sorozatos határidő- átlépésért is. Ezt láttuk, ezt hallottuk a szigetvári üzemekben. Él­nek, dolgoznak az emberek, s igyekeznek becsülettel helyt­állni, mert érzik, hogy a kisebb üzemekre is éppen olyan nagy felelősség hárul mint a népgazdaság vezető gyáraira, vállalataira* S munkájuknak van is eredménye. TENKELY MIKLÓS TH gyűrűt készítő üzem, kohósalak-öntvény, keramittégla — a komlói bányavágat- biztosítás szolgálatában A komlói bányákban mint­egy száz km hosszan húzód­nak a széntelepeket megköze­néni „Siklósról, a református pol­gári iskolába kerültem Pécs­re. 19ö0-ig itt tanítottam.” Is­mét átélt egy világháborút. Barna hajába ősz szálak ve­gyültek, romlott a szeme is, de a szíve változatlanul a ré­gi maradt. Továbbra is a gye­rekek maradtak azok, akik kö­rében a legjobban érezte ma­gát, akiktől a legtöbb szerete- tet kapta. Nem maradt egye­dül az életben. Rajongva ve­szik körül nevelő társai, diák­jai, akik szeretik, becsülik. . A nevelők példaképét lát­ják benne, úgy, ahogy ezt a jubileumi ünnepségen is el­mondták. Becsülik benne a lankadatlan munkakedvet, hogy még az óraközi szüne­tekben is szorgoskodik. A ké­miai előadóteremben gondosan készíti elő a következő órát, olyan rendet tart a rengeteg kémiai eszköz között, amilyet egy szorgos háziasszony a la­kásban. Ha meg szakít időt és leül, kezében máris fürgén mozog a horgolótű... Itt, a kémiai teremben vala­mi újat, szokatlant látok. Fali­táblák kartonlapokból, külön­böző rajzokkal. Ha nem kér­dezném, elhallgatná, de így mégis elmondja: ,,Ezeket a lányokkal készítettük, mert ne­hézséget okozott a tananyag elsajátítása. Ezek a falitáb­lák szemléltető módon bemu­tatják tanulóinknak a gyártá­si eljárásokat, kémiai folya­matokat,■* Az egyik asztalon, I lítő vágatok, amelyeknek biz-| I tosítása a mélységnövekedés­sel — újabb mélyszintek fel - j de ahogy körülnézek, másutt is, fából készült kis állványo­kat látok. Ezek is Irén néni nevéhez fűződnek. MindegyikJi tanulócsoport kap egy kísér- (> lett állványt teljes felszere- (i léssel. Egy évre elegendők azok a kísérleti anyagok, ame- (i lyeket ide raknak. A kis áll-y ványok teszik lehetővé, azi i alaposabb megértést, a kisér-1> létezéseket. Amikor ezekről azt> állványokról tudomást szer-11 zett a tanulmányi felügyelő, 11 Bikfalvy Irén nevében ter-0 jesztette fel az újítást. Irén i1 nénit megjutalmazták és vem- (1 sokára más iskolákban is be-<* vezetik az újítását. f Irén néni azt bizonygatja, hogy ő nagyon szigorú a tanít- ványaihoz. Ilyen gyengédszívű nevelőről nehéz lenne elhinni, ha meg nem magyarázná: ,,Őszinteségre nevelem tanít­ványaimat. Aki valamilyen ok­nál fogva nem készül fel az órára, jelentkezik nálam és a következő alkalommal szigo­rúan számonkérem az előzői leckét is." i Lejövünk az emeletről. Azl utasok még várakoznak a, buszra. Az egyik apa, amikori megpillantja Irén nénit, felé-l je indul. Kezet ráz vele és- mosolyogva szólítja meg: „Tetszik rám emlékezni? Én is a tanítványa voltam.. (FARKAS) tárásával fokozódó gondot jelent a nagyobb kőzetnyomás jelentkezése miatt. Ez kész­teti a tröszt műszakfejlesztési osztályát az eddiginél nagyobb nyomást kibíró biztosítóanya­gok alkalmazására, illetve új anyagok felkutatására; Rugalmas acél — TH gyűrűs — biztosítás például a múlt évben mindössze 30 fm hosszú vágatban volt található, az idei terv 700 métert ír elő, amit már eddig 1400 méterre túlteljesítettek. A héten el­kezdték egy hajlítóüzem gépe­sítését is a tröszt területén, hogy a jövőben egyenes szá­lakban érkező acélanyagot a helyszínen formálhassák a kí­vánt alakúra. A körülbelül egy hónap alatt elkészülő haj- lító-üzem szükségességét mu­tatja az is, hogy a jövőévi program már 10 250 méter hosszú vágat TH gyűrűs bizto­sítását írja elő. A TH gyűrűn kívül új lehe­tőségeket is keresnek. Ezek közül legjelentősebb a beton- idomkőnél húszszorta nagyobb teherbírású kohósalak-öntvény amelynek előállítása viszont drágább a beton idomkőnéh Sztálinvárosban már hozzá­kezdtek a bányabiztosftásra szánt kohósalak-öntvények gyártásához, amelyek — ha beválnak — forradalmasíthat­ják a mélyművelésű bányabiz­tosítást. Ugyancsak kísérlete­ket végeznek a nagy nyomást elbíró és olcsó keramittéglák- kali* > Világosodni kezd... Em- i berekkel zsúfolt autóbuszok l húznak el a Leöwey Klára f Leánygimnázium előtt. — A p lánysereg útra készen várja i az autóbuszt, amely tanulmá­nyi kirándulásra viszi őket a i Dunántúl legszebb tájaira, lz- 1fjatottan várják a busz érké­pzését, közben az egyik azt só­dról ja, hogy kik vannak hátra Í az utazók közül. „Az Irén né­ni sem jött még". Kisvártatva: * „Jön már az Irén néni!...” ( Kedvesarcú, középtermetű nő az Irén néni. Csontkeretes ,szemüvege mögül vidáman te- ikint a gyülekezőkre. Mikor ,az iskolára, meg arra a negy­ven évre terelődik a szó, amit i Bikfalvy Irén eltöltött már a l különböző iskolák falai kö- i zott, beszélgetésre nyugalma- isabb helyet kínál: a kémiai I előadótermet. * A gimnázium tantestülete és >a tanulóifjúság tegnap iinne- foelte Bikfalvy Irén tanári pá- * Ipájának 40. jubileumát. Hat- p vaukét esztendő igen jelentős 1 egy ember életében, de az ]évek száma mégsem fosztotta 1 meg fürgeségétől, úgy megy ]fel a lépcsőn, mint egy fiatal. 1 Még a halk szavak is erő- 1 teljesebben hangzanak itt a kémiai előadóban, ahol Bik- ' falvy Irén az élete történetét 'meséli. Negyven esztendő sok ■szép élményt őriz, de olyan

Next

/
Thumbnails
Contents