Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-20 / 222. szám
105« syinF»"'v«*”*'R ?n N 4 P f fi Megvalósulnak a kozségteiiesztes: tervek Fél év alatt majdnem annyit építettek falun, mint tavaly egész évben A z idei év községfeji eszté■cs si tervei sokkal jobbak és megalapozottabbak, mint a tavalyiak voltak. Sokkal több iskola, kultúrház, út, közkút és járda épül megyénk falvaiban. mint a múlt esztendőben Még akkor sem túlozunk, ha kijelentjük: 1956 első félévében majd odáig jutottunk, mint a múlt évben Szilveszter napjáig. De ne dobálózzunk nagy szavakkal, nyúljunk a statisztika „rideg’“-nek és „száraz“- nak nevezett számaihoz és idézzünk belőlük. Amit tavaly a járdaépítésre költöttünk, az 609 ezer forint volt, — az idén már július 31-én elértük az 550 ezret. Amíg tavaly 230 ezer forintra rúgott megyénk falvaiban a kultúrái átépítésekre fordított társadalmi munka értéke, addig augusztus elsején máris 278 ezer forintnál tartottunk. Példázhatnánk még a közkutak- kal vagy a szilárd burkolatú utakkal is, de felesleges, mert azoknál is csak hasonló eredményekre jutnánk. Sikereinket • mindenekelőtt az emberek megváltozott gondolkodásmódjának köszönhetjük. Az emberek sokat változtak a múlt év óta, a párt- szervezetek, a tanácsok és a Hazafias Népfront-bizottságok is másképp dolgoznak, mint akkor. Ma már egyre több helyen meg tudják mozgatni a falu apraját-nagyját egy járdaépítésre vagy dűlőútjavításra, mint ahogy az Dráváéra bölcsön vagy Siklósnaey- faluban történt. Ez a község ragyogó példáját adta annak, hogy mennyire eggyéforraszt- Ja az embereket a falu javát és boldogulását szolgáló célkitűzés: termelőszövetkezett tagok és egyéni parasztok egymás mellett szorgoskodtak a kultúrház énítésénél, sőt volt akt még a kőműveskanalat Is Szerkesztői üzenetek örfy Géza, Péc6, Megyeri úti lakos (gy írt levelében: „A Dunántúli Naplóban olvastam több dolgozótársam aláírásával megjelent levelet, amelyben autóbuszt kérnek a Megyeri útj lakók száméra. Történt-e már intézkedés?" Bm Pálné elvtársnő, a III. kerületi tanács v. b. elnöke a következőket válaszolta örfy Géza kérdésére: „A* új «utó- buszjárattal kapcsolatban a Pécsi Közlekedési Vállalat közölte, hogy közeli napokban u Széchenyi tér, Mártírok úti járatot kibővíti oly módon, hogy a kérdéses autóbusz a József Attila. Megyeri, Mártírok és Szilágyi Dezső utcákon át közlekedjék.“ TÖTH JANOSNS, az Arany János utcai lakók nevében a következőket kérte: „A Katona Jöttél utcán keresztül építsenek összekötő utat. 2. Az Arany János utcát kössék össze a Tolbuchln úttal. 3. Létesítsenek közkutat. DULANSZKY NÁNDOR elvtárs, a Pécs Város Tanácsa Városgazdálkodási Osztálya osztályvezető mérnöke foglalkozott az Arany János utcai lakók kérésével és a következőket válaszolta: „A Katona József utca kiépítését mát évek óta tervezzük. — A fövő évre az útépítési munkákat az 1. kerületi tanács tervbe vette, a tervezési költség rendelkezésre áll. csak a kivitelezői kapacitást kell biztosítani. Az Arany János utcát a Wesselényi utcán keresztül összekötni a Tolbuchln úttal nem tartjuk lehetségesnek, mert a Wesselényi utca az Aranv János utcától keletre a Tolbuchln út pedig nyugatra fekszik. A közkút építésével a Pécsi Viz- és Csatorna- Inüvek foglalkozik és előreláthatólag erre is rövidesen tor kerül.”kezébe vette, amikor a csoport kőművese baleset következtében kiesett a munkábó' A cikk elején, amikor méregre raktuk az elmúlt évi és dei községfejlesztési eredményeket, sikerekről beszéltünk Ha azonban kivesszük a serpenyőből a múlt évet s az idei tényszámokat az idei tervszámokkal hasonlítjuk össze, már nem kapunk ilyen kedvező képet. Az idei tervnek mindössze 30—35 száza- lékát valósítottuk meg. Nem kell nagyítóüveggel vizsgálódnunk azért, hogy a lemaradás okai előtűnjenek Az egyik ok például közismerten az, hogy tanácsaink túl sokat markolnak és megfeledkeznek arról az ismert közmondásról, hogy „csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér.“ Hogy menynyire így van, példa erre a sellyei községi tanács terve, a strand, amelynek megvalósításában csak a földmunkáig jutottak el. Hasonló a sásdi járási tanács nemes és szép. de a községfejlesztés keretein belül megvalósíthatatlan terve is, ami szerint kupolacsar- nokos járási kultúrházat építenek mintegy ötmillió forintos költséggel. A járási tanács bár minden erőfeszítést megtett, a kivitelezést azonban nem tudja végrehajtani, a megyei tanács pedig — bármennyire is tiszteletben tartja az alulról jövő kezdeményezést — sem anyagot, sem kivitelezőt nem tud adni, mivel a kultúrház építése nem szerepelt tervében s mivel a töltségek még komoly társa- ialml hozzájárulás esetén is gén nagyok. A lemaradásnak egy másik >ka, hogy még sok tanácsunk degenkedik a társadalmi munkától. A mohácsi városi anács például — eléggé köz- smert szép eredményei mel- ett — leginkább olyan feladatokat oldott meg a nap- iaánklg, amelyek nem kívántak komoly társadalmi hozzá- ;árulást. (Különböző vásárlások, stb.) Márpedig, mint ahogy a siklósnagyfalusi példa — és még sok példa —bizonyította: a lakosság szívesen segít, ha a létesítmény saját javát szolgálja. Minden azon múlik tehát, hogy a tanácsok, a pártszervezetek és hazafias népfront-bizottságok segítségével mennyire tudják megmozgatni a község lakosságát. Még több mint 3 hónap van hátra az év végéig. Az idő bár rövid, de e negyedév alatt még pótolni lehet az elmulasztottakat. Ha sok is még a munka a határban, azért mégiscsak kevesebb, mint például az aratás-cséplés idején volt,. Egyre van csak szükség: vessünk véget a „ráérünk arra még" hangulatnak ás lássunk hozzá ígéreteink teljesítéséhez. Lénárt Emőné a megyei tanács tervosztályának elóadója Magyar autócsoda a mohácsi országúton Mohács előtt az országúton. bukkant fel. Aki látta a Félelem bére című filmet, az el tudja képzelni, milyen nagyvonalú, gyönyörű tehergépkocsi a Csepel 700-as. Lehet vagy 10 méter hosz- szú, hét tonna a teherbírása, hathengeres Diesel motor hajtja. Karcsú elején az Tkarusz-hoz hasonlóan torpedóalakú szélességjelző lámpa csillog. A rendszáma YF 920. Vezetője Szűcs István, a budapesti XlV-es TEFU dolgozója. Egy hete megy az új tehergépkocsival. Reggel érkezett Vasasról, bútort szállított Mohácsra, és most indul visz- sza Hirdre, a vállalat ottani kirendeltségére. Bizonyára már újabb fuvar várja, és ő indul tovább. Benézek a tágas vezetőfülkébe. A sofőrülés mögött még vagy öt embernek jut kényelmes hely. Szűcs István mondja is: — A rakodómunkásoknak ezen a kocsin nem kell a platón fagyoskodniok. A volán fölött képet pillantok meg: egy anya h&r- masíkrekkel. — Talán a saját gyerekei? — Nem. Mikor megkaptam egy hete a kocsit, benne találtam. Itt is hagyom kabalának , Szűcs István beindítja a motort és a galambszürke Csepel 700-as könnyű, rin- gással tűnik el a kanyarban.-., (WEID1NGÉR) Jobb áruellátást! Hónig Pál elvtárs a következő levelet küldte Uj- meszesről a szerkesztőségbe: „Az újmeszesi ruházati boltban sötét szövetnadrágot akartam vásárolni. Nem kaptam. A háztartási bojtban csak kilós dobozban árulnak olajfestéket, kozmetikai cikkekben sincs választék, A zöldségboltban nincs zöldségféle és végül a fűszerboltban nem szolgálják ki rendesen a babatejet.” Kimentünk Ujmeszesre és sorrajártuk a boltokat. A ruházati boltban Góla Sándor boltvezető két szövet- nadrágot mutatott és hozzátette: „Sokan keresik ezt a 13$ forintos nadrágot, mert jó és olcsó. Sajnos, kevés van belőle.” Elmondta, hogy nincs elég kamaám nadrág, kord és Uránia öltöny, mat- lösszé pongyola sem és hiányzanak a lakberendezébúsi cikkek — függöny, torszövet stb. A háztartási boltban nem kaptunk negyedkilós vagy egynyolcados olajfestéket, 2 forint 40 filléres púder csak két színben volt: fehérben és sötétrózsaszínben. Vajon ki használja ezeket?l A zöldségboltban volt paprika, burgonya és gyümölcs, Zöldséget, kelkáposztát, zöldbabot zellert, — amelyek változatossá teszik az étrendet «— nem találtunk. A boltvezető: Petro- vics József szerint szombaton kapnak néhány csomó zöldséget, de azt percek alatt elkapkodják. Vjmesees hosszan elnyúló település, több ezren laknak az új házakban. Találomra megszólítottunk néhány asz- szonyt, mi a véleményük a boltok ellátásával kapcsolatban? Mindannyiuk véleménye saerint legtöbbször azok a cikkek hiányoznak, amelyek a mindennapi életben nélkülözhetetlenek, s a városban minden nehézség nélkül beszerezhetők. Hazafelé ellenőriztük, valóban így van-e? Az 1, sz. háztartási boltban megkérdeztük, kapható-e fci* dobozban olajfesték? Kapható — mondták, — von negyed- kilós és egynyolcados is. A Sséohenyi téri konfek cláboltban boldog lett volna az eladónő, ha vásárolunk egy 133 forintos szövetnadrágot. A Kossuth Lajos utcai lakástextilbolt kirakatában van függöny, bútorkarton, stb. Hónig elvtárs és az újme- •eesíek panaaw» tehát jogos Gazdagabb áruellátást, és at elosztás alaposabb szervezését várják az újmeszesi dolgozók! Mtmkásgondok WT rv * r rrnrr •• ltovagoszoloson • • Kővágószőlős fölött a bakonyai emelkedőn jártam a minap. Lehetett délután negyed hat, fél hat körül, mire odaértem a poros, rázós, túlzsúfolt, új szerpentin úton. Alig voltam ott pór percig, amikor az irodaépület elé bedöcögött az ételszállító teherautó. Akkor érkezett meg a másik munkahelyről, Sásvölgyből. Ilyen korán vacsoráznak magúim ál? — kérdeztem a munkásokat. — Nem kérem! — válaszolta az egyik kőműves. — Ez még az ebed. Arról panaszkod nak az emberek, hogy mindig későn kapják meg az élelmet. Reggel hatkor kezdenek dolgozni, de csak 8—9 óra tájban érkezik a reggeli. — S mikor vacsoráznak? — Az még csak rendben lenne, mert hét-nyolc felé megkapjuk» ■ Akkor mér mindegy, mert nem dolgozunk. Ezt a „mind- egy"-et úgy kell érteni, hogy a vacsorára várakozás már nem érinti a pénztárcát, mert akkor már munkaidőn túl vannak. Az ebéd viszont? Annál jobban megcsappant- ja a borítékot.;. Két órakor már éhesek az emberek, s üres gyomorral kinek van kedve dolgozni? Leállnak, s várják az ebédes kocsit. Azt mondják, hogy a 22-es építőipari vállalat látja el őket ie, — a 3. számú Mélyépítő Vállalat munkásait — főtt étellel. Tehát a 22-es vállalatra panaszkodnak — joggal! Mások a vízellátás körüli zavarokat helytelenítik. Ki hallott már olyat, hogy építeni kezdenek valahol, s nincs víz?! Lajttal hordják fel a maszek fuvarosok a vizet inni is, meg a habarcshoz is. — Pedig sok víz elmegy itt. Többszáz ember él, dolgozik, tisztálkodik — kút nélkül, vízvezeték nélkül. Azt mondják, hogy egy- egy maszek fuvaros 140 forintot is megkeres naponta a szállításoknál. Igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy egy vontató is szállít vizet, nemcsak a lovasfoga- tok, Minden esetre érdemes volna elgondolkozni, nem lenne-e gazdaságosabb az előbb-utóbb amúgyis megépítésre kerülő vízvezetéket előbb elkészíteni? Hiszen itt munkásszállások lesznek majd, s azokhoz felvezethetik a vizet. Az útmenti árkokban hányódó csövekből mindenesetre erre lehet következtetni. Ha hamarább gondolnak erre, talán jobb helyre is mehettek volna azok a forintok!,,. Beszélgetés közben elhaladtunk a munkásszállások mellett. Nem mondom, különb munkásszállásban is voltam már. Hogy ne menjünk messzire, sokkal különb ezeknél a?. ideiglenes, s erősen rogyadozó barátoknál a 22-es építőipariak munkásszállása lent a völgyben. Olyat építenek állítólag itt is. — Augusztusban kellett volna ezeket megkapnunk! — méltatlankodik Ary elvtárs, a 3. sz. Mélyépítő párttitkára. — Erre meg úgy nézzen —■ mutatja az egyik félkész épületet, — hogy ebben már lakunk augusztus 20-a óta — elméletben! Az alkotmány ünnepére ajánlotta fel a 22-es építőipari vállalat. De alighanem 1957 augusztus 20-ról lesz itt szó, csak mi tévesztettük el a dátumot. Egyébként a munkásszállások állapota tdelg-órá ig kielégítő, ha nem ts a legjobb. Tiszták és rendezettek a helyiségek, csak egészségtelenül túlzsúfoltak. s némelyik helyen az ágynemű Is mosásra szorulna. Ahogy nézem a barakkokat, nem tudok szabadulni a kérdéstől: mi lesz itt a télen? Hogyan fü- rödnek majd az emberek? A fürdőkocsi hideg lesz, a lejtőkben felhordott víz megfagy, ha kint hagyják. A barakkok szimpla abla- kúak, nem győzik fűteni, a főtt étel Pedig megfagy, mire ideér!,,, Ilyen gondok vannak Kővágó- szőlős egyik-ntf, sik munkahelyén. Az emberek várják, hogy ezek a gondok minél előbb megszűnjenek, « bajokat or- vofolják, hiszen nekik másodikon hónuk a munka- ■ emberibb körülményeket reméJnek!.,. Tenkely Miklós Az új magyar tudományos-fantasztikus irodalom irodalom. elfeledett Az új magyar amely egész sor vagy szándékosan nem művelt műfajt újított fel az elbeszélő költeménytől a verses meséig — sajnálatosan nem használta ki a tudományos-far. taaztlku« regény nyújtotta lehetőségeket. Pedig a „tudományos áb- -ándok“ irodalmi kivetítése — többek között — nemcsak meglehetősen fogyatékos természet tudományos műveltségünk gyarapításának jó eszköze, hanem konkrétan a műszakitechnikai tudomány problémái, feladatai, határtalan lehetősegei iránti érdeklődés állandó ébrentartásának igen hatásos módja is. Alexej Tolsztoj, Beljajev, Obrucsev, Lagin Müller stb. szovjet szerzők példája mutatja, milyen hatalmas távlatai vannak ennek a műfajnak a mi korunkban is. Ma már a magyar irodalomban ezen a téren is észlelhető örvendetes fejlődés. Az alábbiakban fel szeretnék hívni a figyelmet néhány, ilyen témán’ -nűtv. amelyek szerencsés ve gyűlésben egyesitik az izgalma-, fordulatos, kalandos me sét a mai t-dninány gazda? problematikájának a történetbe szervesen beágyazott ismeretanyagával. _____ Az egyik, Fazekas György: .Csodálatos utazás" c. könyve. Bár még magán hordja a próbálkozás jegyeit, értékel elvitathatatlanok. Kettős áttétellel dolgozik. A mi szocialista világunk későbbi, roppant fejlett technikai korszakában élő két diák közül a szélsőségesebb természetű tulajdonképpen álmában, a regény beállításában pedig: visszautazva a múltba, átéli a harmincas évek Magyarországának gazdasági nyomorúságát. Fordulatos, meglepetésekben kifogyhatatlan ötletes meseszövés mellett a részletekben rengeteg, megoldásra váró műszaki problémára, újítási lehetőségre irányít j' rá a figyelmet. Az egész fiatal te-hnikus nemzedék életreszó- ló indítást kaphat a könyvből, hogy egy-egy kérdéssel komolyan foglalkozzék, esetleg elinduljon a megoldás felé! Kinek ne hozná mozgásba képzeletét, amikor pld. önműködő tej forral óról. üvegfémhidakról összeütközést elhárító fotocel- !ás készülékről, felhúzás nélkül járó karóráról olvashat! Az az ilyen tudományos-fantasztikus regények jelentősége, hogy sokszor évekig nem is tudatosulva, belelopnak egy egy tudományos rejtélyt a? agyba, az ember hordja magában, s nem is tudja, hogy észrevétlenül irányítja — belső feladattá válva — egész gon dolatvilágát a megvalósítást célzó kísérletekig. „Az évmilliók messzeségébe vesző múlt s a korlátlan lehetőségeket ígérő jövendő — a1 közeli atomkorszak — ad találkozót egymásnak“ — ahogy a könyv utolsót???) lapjára került ajánlás írja — Borovi János: „Uránmezők felé című kalandos, fantasztikus történetében. Bár a könyvön erősen érződik Ochotnylkov: Ins innere der Erde címen németre fordított regényének hatása amely a föld járó hajó ötletét elsőnek vetette fel és Obrucsev: Utazás Plutóniába című, immár e nemben klasszikusnak számító alkotása, Borovi János írása úgy kellene, hogy kedves olvasmányává váljék sokaknak. A Mátrai Gépgyárban, „az önműködő gépek birodalmában" építi meg Bódis József főmérnök az atomsiklót, a Kékest, amely urán keresésére befúrja magát a Mátra alá és hatezer méter mélységig lehatolva csodálatos földalatti világra akad. Egy barlangra, ahol őshüllők maradtak életben s az atomsikló utasaival élet-halálharcot vívnak. Az alapötletből adódó érdekes kalandok 6orán kívül ‘lyen és hasonló izgalmas események közben közli észrevé*- 'enül a szerző, mindenütt történésbe oldva, azt a sok technikai és földtörténeti Ismeretanyagot, amely önkénytelenül megmarad birtokában mindenkinek, aki a mindvégig olvasmányos, a figyelmet pillán« tokig lankadni nem hagyó, fordulatos és izgalmas regényt végig élvezi. A könyvben felvetődő sok-sok „tudományos ábránd" pedig bizonyára nerr. marad gondolat-ébresztő hatás nélkül a technikailag iskolázott agyakra. Kis túlzással ..wellsj méretű” vállalkozásnak mondható Földes Péter „Az ibolyaszinű fény" c. regénye. Az alapötlet nagyvonalú. Egy izlandi tudós apjának kísérleteit felhasználva és helyesen továbbfejlesztve, megszerkeszt egy olyan gépet, amely elfogja és visszahozza a földről a világűrbe visszaverődött fényt s így film szerűen visszaidézi a múlt bármely pillanatát. A történelem megelevenedhet, az igazság tevékeny erővé változik. Világméretekben indul meg a küzdelem a találmány birtokáért, mert az igazság erő, s főként azok létét fenyegeti, akiknek éltető eleme a hazugság, a valóság elkendőzése. De ugyanakkor a kisemberek, a dolgozók nagy tömege felisme ri benne a védekezés hatalma? fegyverét, mert az Igazságtalanságot nem csupán történelmi arányokban, hanem a kis dolgokban is leleplezi a Histo- ria-gép. Bár a könyv itt-ott már a ponyva határán járó ötletes réggel keresi az izgalmat — ami nem éppen baj, hisz,en érdekességét csak növeli, mis nélküle esztétikailag talán Wi- fogástalanabb, de valószínűleg szárazabb is lenne — céljától, politikai mondanivalójától nem tér el. Élesen világít rá az utópia nyelvén arra a nagy kérdésre: bizonyos körökben mire nem képesek, hogy a tudományt az emberiség ellen fordítsák. Mondanivalójában így válik igen sokrétűvé, amellett, hogy a legérdekesebb, a legizgalmasabb meséjű könyvek közé tartozik, s tanulságul állandóan hasznosíthatók. , Ha akadnak olyanok, akiknek ez a szerény, csak a lényegre rámutató ismertetés felkelti a technikai problémák iránt a figyelmét, ajánljuk, vegyenek annyi fáradtságot és összehasonlításul olvassák el az 1955-ben megjelent „Tudósítások a jelenről és a jövőről“ című, a tudomány legújabb vívmányait népszerű formában, nem egyszer a szépirodalom módszereivel tárgyaló könyvet. Többek között ki fog derülni az összevetésből, hogy a fantasztikus írók nyomában micsoda mérföldes csizmákkal rohan a tudomány, s hogyan válik a ma meg „utópisztikus" ötletből — holnap már alkalmazott gépcsoda... Zsikó Gyula
