Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-16 / 219. szám
2 IV * f> » r\ *«»s« sypi'TPMiivn .* mmm fwö* M indenek előtt leszögeziT1 ztik: Hosszúhetényben mindenki örül annak, hogy a kis község bányászvárossá alakul. Ha a falu cukrászdájában néz körül az ember, a bányáról hall, ha végigmegy az utcán, az aknáról beszélnek. Ha felfelé néz a domboldalon, alig tudja nem meglátni a tetején ágaskodó két fúrótornyot és azt a néhány épületet, amely körülveszi. De ha mégse venné észre, hát figyelmeztetik rá, hogy odanézzen. Az építkezéseket jellemző Sürgés-forgás, gépkattogás, zaj csak a falu mellett, a domboldalon tör felénk. Itt mélyülnek az aknák, s néhányszáz méterrel odébb a vasútépítők fiV-ariiszábása terpeszkedik az érv"V) vasútállomással egyetemben. — Hány méter mély máraz akna? — Mint másutt az időjárást úgy kérdezik ezt egymástól ebben a faluban. S a választ szinte mindenki tudja: — Négyszáz méter ma, 401 holnap és 650 lesz, ha elkészül. ❖ Súly Antal, az aknamélyítő üzem szíves, kissé korán ő'-;;it vezetője aprócska irodáiéban talán századszor magyarázza már, hogyan készülnek az aknák. — A légakna az eddig megszokott együtemű rendszerrel épül. Lefűrunk három métert, aztán rögtön falazunk. A másikban. a szállítóaknánál kísér1 etezünk. Először az országban bevezetjük a kétütemű munkát: egyidőben mélyítünk, ideiglenes vaseyűrfikkei tartósítunk és 18—20 méterrel fe’i"bb falazunk. Egyszerű ez az új fgy elmondva, de hogy nehéz a valóságban, mutatja, hogy mig a légaknában a munka zavarta1 »mil foivik. addig a szállítóban rnrndim+alan jelentkeznek • az új módszer gyermek- betegségei. Nehéz azt megszokni, hogy lenn is dolgoznak, meg fent te. Alakulnia ken. hozzá az embernek, és ehhez türelem kell, idő. S az Villamosdarut Uj villamos forgódarut helyeznek üzembe a napokban a Sopiana Gépgyár öntödéjében. Eddig egyszerű kézidaru- val emelgették a munkások a 3—4 tonna súlyú formaszekrényeket, ami nem csekély erőkifejtést Igényelt. Ezentúl ezt a munkát gombnyomásra az 5 tonna teherbírású új villamos emelődaru végzi majd. A vállalat az elmúlt héten kétszáz kilowatté* víllamosis tapasztalat dolga lesz majd, hogyan hangolják össze időben legjobban a két helyen folyó munkát s Jelenleg mintegy 20 métert ‘útnak előre havonta, egyszer 27-et is haladtak, másszor csak 16—18 métert. A szállítóaknánál még ennél is kevesebbet érnek el. De csak ideig- 'enesen. Súly elvtárs erősen állítja: — Külföldön 120—150 métert mélyítenek havonta, mi ■cm mól verethetünk örökké 20 métereket. "r'tw a szállítóaknánál mutatja már, mit, hogyan csinálnak. — Csak a kezdetén túl lennénk már! Félütemű munka ez, ahogy most dolgozunk — mondja. — Még mindig váltogatjuk a fúrást, a vasgyűrűk bevételét meg a falazást. De két-három hónap alatt e! kell érnünk a havi 30 métert. Baj, gond van itt a domboldalon is elég. A szükséges anyagokat Komlóról teherautók szállítják s a begyűjtés miatt mostanában nem mindig pontosan. Az aknák szállítók ötéi ét a Metalllmperen keresztül Nyugat-Németor- szágból kapják. ígérik, hogy rendben lesz minden, de értsék meg Pesten — mondják. ha a jövő hónap derekáig nincs kötél, leáll a munka. Ezt pedig biztosan nem akarják ott sem; Mert nagy dologról van itt szó. 1954 júliusa óta mélyítik Hosszúhetényben az aknát, 18—20 millió forintos beruházással, hogy továbbfejlesszék a pécsi szénmedencét kelet felé. 2 ezer embert dolgoztat majd a bánya 1960-tól és napi 200 vagon szenet akarnak kitermelni. S addig el kell készülni mélyítésnek, aknafeltárásnak, egy körülbelül 4 km-es drótkötélpályának, utaknak, mindennek. * A vasútépítésnél R átkai János főművezető és Horváth Ferenc munkavezető, mindenki Feri bácsija vezényel- geti a szabad szombatra isiit maradt néhány munkást. Hird és Hosszúhetény között épíkap a Sopiana energiafejlesztő telepet kapott. A házi energiafejle6ztő lehetővé teszi, hogy saját termelésű villamosenergia felhasználásával a gyár tökéletesítse a ter- nelőberendezéseit és megkímélje dolgozóit a nagy erőkifejtést igénylő munkáktól. A villamosenergia-fejlesztő telep beépítése folyamatban van, s már ezen a télen gőzt állítanak elő vele a műhelyek fűtésére. tik a vasútvonalat tavaly má- us óta. Itt sem megy minden símán. Horváth elvtárs meséli: — A vasútvonal pályateste ■cgvgerincen vezet keresztü! aminek a kiemelendő fö’dj' adja a mélyedések kiegyenlítőéhez szükséges földet. Szá1- üá*i út vlsiont nincs. Egy -állítási vonal megbosszabbi- f áfával vagy szerpentinnel oldjuk meg majd a dolgot. — Csak 3—4 hete kaptuk meg az új szakasz terveit és most a helyszíni bejárásnál a munkák elkezdésénél derült ki hogy baj van. Hogy ez milyen költségtöbbletet jelent majd. még hozzávetőlegesen sem *udják. Mostanában magasan túltel- iesíti a tervét az építkezés. — ígérik, hogy jövő év szep- ‘ cm herére elkészítik a vasutat, ha a magasépítők is befejezik a vonalhoz tartozó négy híd építését. Százan dolgoznak rajta, hogy így legyen. Ennyit az építkezésről. * De a bányafeltárást, a vasútvonalat, ezt az egész nagyszerű munkát nem lehet elválasztani magától Hosszúhe- ténytől. S ezen a téren még korántsincs minden megnyugtató állapotban. A városfejlesztés tervei kezdeti stádiumban vannak, vagy ha némáitokban tartiák azokat még a tanács vezetői előtt is. Bérces Ferenc, a v. b. titkára és néhány perccel később Fülöp György, az elnök is így beszélnek. „Már amennyire mi tudjuk, a község széngazdasága hosszú időre biztosít- 1a a szén termelését. Feltételezzük, hogy a községben is nagy változások következnek be.’“ De elég-e a feltételezés? A tanács vezetői már most is súlyosnak érzik a helyzetet és joggal. Bérces elvtárs -orolja a tényeket. A falu körülbelül ezer lé- -kkel szaporodott, amióta a/ építkezések megkezdődte*. — r akás már nincs elég- Ha kiürül egy vityilló, tíz igényli van rá. A faluban egy hús üzlet, egy háztartási bot, kéi vegyeskereskedés és egy ’ev- MIOzlet van, újabbak nvitásá- -a pedig nincs lehetőség, meri nincs épület. így négy kilómé tért kell gyalogolni a falu felső végétől a hentesig és sokszor hajnali háromkor ki kell ülni, mert ha hús van is elég, de óriási a tömeg. Egy hatholdas területet most felparcelláztak ugyan, de ide csak 23—24 kislakás fér majd. Holott már eddig 00 házigény futott be. Középületeket egyebeket még csak nem is terveztek idáig. Hosszúheténynek most 4 260 lakója van. Igaz, hogy szenet csak 1960-tól termelnek, de 1957—58-ban már megkezdődik a feltárás. Elnök, titkár egyetértenek abban, hogy jövőre sok új ember érkezése várható. • — A bányának gondolni kellene arra — mondják, — hogy kétezer embert nem lehet a levegőben elhelyezni. Pedig itt néhány év alatt nem Is csak kétezer ember elhelyezéséről lesz szó. A falunak a bánya megnyitása után rövid idő alatt 10—12 ezer lakosú kisvárossá kell növekednie; S hogy azzá is lesz, ebben senki nem kételkedik sem Hosszúhetényben, sem másutt. De a városfejlesztéssel is törődni kell és jobb, ha ideiében gondolunk rá, nehogy OTöslepes zökkenőknek tegyük ki most az építkezést és később a termelést. Kocsis Tamás A 60 vagonos mozgalom Hírt adtunk arról, hogy a pécsi mészégető üzemek versenyt kezdeményeztek a havi 60 vagon mész égetése érdekében. Legújabb jelentések szerint a mozgalom meghozta eredményét, bér a mészüze- mek az elmúlt hetekben rendkívüli nagy nehézségekkel küzdöttek. Augusztusban a 3-as mészüzem 67 mázsával szárnyalta túl vállalását. Az eddigi eredmények szerint az 1-es és 2-es üzem is eléri a hatvan vagont szeptember hónapban. A mészüzemek munkáját megnehezíti, hogy egyetlen gépkocsival kell megoldaniok a három üzem mészkőszállítását. Naponta 600—800 mázsa követ kell elszállítaniuk. Másik nehézségük a szénhiány. A mészüzemek csak a dudari hosszúlángú szénnel tudnak égetni. Dudáiról azonban az elmúlt hetekben akadozva küldték a fűtőanyagot. Jelen pillanatban is több kemencében szünetel az égetés, mert csak hétfőre érkezik szén, az is Sztálinvárosból — kölcsön. A nagy nehézségek közepette kiégetett meszet szintén gyorsabban, s főleg folyamatosabban kellene elszállítani, de ez is akadozik a vagonhiány miatt. A mészüzemek gyors segítséget várnak a felsőbb szervektől a szállító- eszközök terén; „A gazdag szőlőtermés titka“ Egy furcsa esel Szőlőtermelők, és szőlőkedvelők — beleértve a borkedvelőket is, — örömujjongva olvashattak a Szabad Nép július 12-i számában egy rövid, de annál többet ígérő cikket. Már a címe is: „A gazdag szőlőtermés titka” — megmozgatta a képzelőerőt és ádámcsutkát, s alighanem új reményekkel töltötte el a bognármesterség szakembereit t*. Hogyisne, csak képzeljük el, hogy az ország szőlőtermelése egyszerre tizenháromszorosára, vagy akár (hogy egészen szerények legyünk ) csak ötszörösére ugrik. Hova tesszük és ki fogja meginni azt a rengeteg bort? S ahhoz, hogy ez Így legyen, nem is kell sokat tenni. Sőt, majdnem semmit, legalábbis kevesebbet, mint eddig tettünk. Ahelyett, hogy tovább csi- gáznánk a kedélyeket, inkább idézünk a cikkből. Az új, csodatévő módszer, dr. Morzsányi Kálmán szerint a következő: „Nem sűrű, tömött kötegekbe szorítják a karókhoz, hanem laza, szinte természetes állásban hagyják a hajtásokat, vesszőket. XJj módon végzik tavasszal a metszést is. Azokat a vesz- szőket metszik ,tiibb szemre’, amelyekben vastagabb a fás rész, s vékonyabb a bél.— Ami pedig még fontosabb, nyáron a hajtások teleiét a karók felett nem vágják le, tehát nem csonk&znak.” Mi tehát a lényeg? Gondos szőlősgazda eddig is ügyelt arra, hogy kötözésnél ne szorítsa agyon a vesszőket, s nem akad olyan szőlő- termelő Baranyában, aki ne tudná, milyen vesszőket érdemet tavasszal több szemre hagyni. Hz nem új. Ami új: a csonkozás elhagyása. Tehát kevesebb munkával több termés. De még menynyivel több! „Az első évben Badacsonyban — írja a cikkíró dr. Morzsányi tájékoztatása alapján — az új módszerrel kezelt tőkéken 13 és félszer annyi fürt termett, mint a szokásos módon kezeiteken. Ilyen eredmények nyomán joggal várhatjuk, hogy a szőlőtermelés minden szakembere, aki kitart a káros és elmaradott csonkázás mellett, kinstilvánitsa. hogy minden eddigi kutatása, fáradozása meddő volt, éljen az új módszer. Csakhogy a szakemberek valahogy mégsem akarnak meghatódni, hanem a fejüket csóválják és a július 12-i cikket újra elővéve most már fejcsóválva olvassuk mi is, bár nem vagyunk szakemberek. első visszhangja Fejcsóválásunk oka má mint a szakemberek, esett ben. Tegnapelőtt ugyanis megjelent szerkesztőségünkben Tóth György, Pécs, Vitéz utca 20/2 szám alatti lakos, a MÁV bakócai állomásának idős tálár ásza és leteti egy levelet az asztalra, Kelt Csö- mctidtr, rt>59 Wfn'Áld Tartalma: Több éves megfigyelése és kísérleteinek eredménye alapján javasolja a. szőlő csonkázás nélküli művelését, mivel tapasztalta, hogy .i vessző karó feletti részének levágásával elvesz- t levelek hiányát megérzi a szőlő Ha nem csonkásnak, egv-egy vesszőn 8—10 levéllel több szállítja a tánlálé- kot a fürtnek, több, teltebb, édesebb szem lesz raita A meghagyott levelek szerinte még jégverés ellen is nyújtanak némi védelmet a Hirt - nek. Elegendő a vesszőket csupán a szüret előtti héten levágni, hogy a sorok kőzötfi járást ne akadályozza. A szőlőt a bevált módszerekkel művelve, de a csonká- zást elhagyva, mintegy 25 százalékos termésnövekedést vár. A másik levél válasz erre: 1952. december 9-én kelt. küldője a Szőlészeti Kutató Intézet Kísérleti Telepe. Budapest, 11. Hermann Ottó u. 15., tartalma az UjítáH Bizottság 8036/1952, sz. határozata, aláírója Kist Károly. „Értesítem, — így szól a levél, — hogy újítási bizottságunk „Újítás a sző letermelésben szőlővessző visszavágása” c. újítását f. hó 8- án letárgyalta, szakvélemény alapján beállításra nem találja alkalmasnak.” Nem az a furcsa ebben, hogy a júliusi levélre decemberben válaszolnak. Eny ilyen tudós intézet csak nem hamarkodhatja el a dolgokat. Az a furcsa, hogy dr. Morzsányi Kálmán év- pen 1952-ben kezdte kísérleteit a csonkázás nélküli műveléssel, s a „beállításra nem alkalmas” módszerrel mindjárt elsőre nem 25 százalékos, hanem tizenhárom és félszeres termésnövekedést ért el. Persze nem akarjuk vádolni azzal, hogy módszerét nem saját tudományos munkássága eredményeként dolgozta ki, sem azzal, hogy eredményeinek felmérésekor valami különleges mércét alkalmazott a különlegesen müveit tőkék elbírálására, általában semmivel sem akarjuk vádolni — csak éppen furcs&ljuk a dolgot.: i Már néhány hónapja, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a párt javaslatára elhatározta a népfront, a békemozgalom és az MNDSZ egyesítését. Az egyesülések megyénk néhány községének kivételével azóta már megtörténtek. A dolgozó tömegek most még világosabban látják, hogy pártunk politikája a Hazafias Népfronttal kapcsolatban kezdettől fogva őszinte és nem valamiféle formális és taktikai lépés volt. Igaz, akadnak még, akik kétségbevonják ezt, s úgy vélekednek, hogy jobb lesz óvatosnak lenni. A többség azonban nem Így gondolkozik. A nagyobb többség aktívan akar dolgozni, egyrésze azonban — most, hogy szélesebb és többirányú lett a népfront munkája — nem látja tisztán a tennivalókat s emiatt bizonytalankodik. Úgy gondolom, hogy ezeknek igazuk van, mert az utóbbi időben ugyan sok szó esett és sokminden történt a népfront-mozgalom erősítése érdekében, de kevés szó hangzott el arról, hogy mit Is tehetnének. Márpedig csak akkor tudhatnak eredményesen do'goznl, ha Ismerik a feladatokat, „Felülről“ vagy helyileg? A helyi tennivalókról a jártszervezetek és a tanácsok tájékoztathatnák a népfrontbizottságokat- Ez. az alapja annak, hogy népfront-bizottsáBáttan kezdeményezzenek a falusi népfrontbizottságok! gátak bátran és öntevékenyen dolgozzanak. Az öntevékenységet nagyon fontos hangsúlyozni, mert nem egyszer találkozhatunk olyan véleménnyel, hogy majd „fent“ megmondják, mi a feladat. Való igaz, sokat segíthetnek „felülről” a helyi kezdeményezések elterjesztésével és a javaslatokkal, de az is tény, hogy az esetek többségében mégiscsak helyben kellene meghatározni a népfront-bizottságok tennivalóit. Hadd említsek erre egykét példát! Itt van a csány- oszról kultúrotthon felépítésének már közismert esete. Az egész községnek régi vágya volt egy olyan kultúrház, ahol a színi vagy mozielőadásnál, illetve táncmulatságnál nem kell összezsúfolódniok és nem kell az alacsony mennyezet miatt mérgelődnlök. A népfront-bizottság a helyi párt- szervezettel és tanáccsal egyetemben felkarolta a gondolatot, közüggyé tette és augusz tus 20-ra felépült a 400 személyes kultúrház. A több mint 160 ezer forintos építkezés utr 3Ó téglája is, a falu hozzájárulásával és társadalmi munkájával került a helyére. S ami a legérdekesebb, a legnagyobb dologidőben, az aratás idején történt az egész. Mint Sumoni János egyéni gazda, a népfront-bizottság elnöke mondotta, volt hogy késő estig, sőt féiéjs7nkáfa beszélgettek arról, hogyan is építkezzenek, nappal pedig arattak. Annyira közüggyé vált itt a kultúrotthon, hogy akinek a népfront vezetői elfelejtettek szólni: jöjjön segíteni, az később szemrehányóan mondogatta nekik: „Hát engem miért nem hívtatok, miért akartok kihagyni?" Vitázzunk vagy ne vitázzunk? Természetesen nemcsak a kultúrházak, vagy napközi otthonok építésénél tevékenykedhetnek a népfront-bizottságok. Másképpen: bármennyire is jó, ha egy kultúrház épül, ez még kevés, mert r litizálni is kellene a népfront-bizottságokban- Tehát meg kellene vitatni a dolgozókat foglalkoztató kérdéseket s támogatni kellene a szabad, őszinte és jószándékú bírálatokat. E tekintetben még elég nagy a bátortalanság. Sok heh >n hiányzik a pártszervezetek ösztönzése és segítőkészsége. Pedig úgy vélem, nagyon helytelen dolog lenne száműzetésre (télni a vitát a népfront-bizottságokból, mert ezzel még nem szüntetjük meg a vitás kérdéseket s ha ott nen vitatkoznak az emberek, vitatkoznak máshol és alkalmatlanabb helyen. De ez csak egyik rt-.ze a dolognak. A másik az, how a vita vált és válik manapság. Vegyük csak a járási ötéves tervek példáját. Amint ismeretes, a mohácsi járásban már elkészült, a többi járásban most készülnek s hamarosan a falvak népei elé kerülnek a járási pártbizottságok, járási tanácsok és népfront-bizottságok által javasolt tervezetek. Lehetne-e valami érdemlegeset elvárni ezektől a falugyűlésektől, ha elzárkóznánk a vita elől? Bizony nem. Az országos vitához hasonló helyi jelentőségű, de kincse térő javaslatok csak akkor kerülhetnek a tervekbe, h a irtezerveze- tek vagy népfront-bizottságok bátorítják az embereket, hogy igenis vitatkozzanak és mondják meg, miképpen lenne jobb. Jogkör és hatáskör Ez a következő kérdés, ami szót érdemel. Ugyanis elég sokan úgy vélekednek, hogy a népfront-bizottságok lassú kibontakozásának részben az az oka, ogy nincs a jogköre és hatásköre kellőképpen meghatározva. Hogy a dolgot tisztázhassuk vegyük csak az előbb említett csányoszrói példát- Vajon ott a Jo .tör és hatáskör meghatározása illetve hiánya tette elismerésre méltóvá a népfront munkáját. Világos, hogy nem! Vagy vegyünk egy másik példát. a békemoz" "ét. úgy, mint a 'mzeíközi bek mozgalom — jelentős eredményeket ért el és nyugodtan mondhatjuk, hogy itt sem valamiféle jogkör meghatározásának köszönhetjük sikereinket Az elmondottak után most joggal mondhatná akárki: „Jő, jó, én ezekkel egyetértek, de azért jó lenne nóhánv kézzelfogható javaslat, azért nem ártana néhány jótanócs a népfront-bizottságok számára!?“ Ez bizony nem ártana. Mit is tehetnénk Az egyesített népfront-bizottságok, volt bélkebizottsá- gok és volt MNDSZ-szerveze- ték tagjai legelőször is összeülhetnének és közelebbről is megismerkedhetnének egymással. Ezen az összejövetelen megkérhetnék a községi tanács vezetőjét, hogy tájékoztassa őket a legfontosabb tennivalókról. (Megjegyzem: tájékoztatásról és nem beszámoltatásról vagy ellenőrzésről van szó.) Amikor a feladatokat világosan látják, kidolgozhatnák, hogy mit tesz ennek alapján a népfront, utána elmehetnének a dolgozók közé s ott megbeszélhetnék a dolgokat. A lényeg az, hogy határozott cél legyen, mert anélkül nem lehet dolgozni. Még mit tehetnének? ’avasul luk. hogv kérjék el g tan* yeftfc terveit, beszéljék meg, Hogyan segíthetnek azok végrehajtásában, utána pedig beszélgessenek el a falu népével. Ezzel nemcsak az idei községpolitikai tervek végrehajtásában segíthetnek, hanem bizonyos fokig felkészülhetnek a jövő évire is. A községi termelési bizottságok eddig a tanácsok mellett működő társadalmi szervként dolgoztak, s amint ismeretes a jövőben pedig a népfront mellett fognak tevékenykedni. Helyes lenne, ha a népfront-bizottság tagjai megismerkedve termelési bizottság tagjaival a pártszervezet és tanács segítségével meghatároznák, hogy mit kívánnak tenni az őszi mezőgazdasági munkák gyors elvégzéséért A népfront-bizottságuk ezenkívül kezdeményezői ’e- hetnének az alacsonyabb típusú szövetkezeti társulásoknak, továbbá megrendezhetnék a népfront-bizottsági tagok és tanácstagok közös találkozóját stb. Nagyon sok elgondolást és javaslatot lehetne még el-o- rolnl például a képviselői beszámolók és fogadóórák helyes megrendezéséről és a többiről. A sikerhez azonban — mint már említettem — az kell, hogy megtaláljuk a hrtvl tennivalókat s hogy bátran kezdeményezzünk. Ha s párt- szervezetek többet segítenek, akkor sikeres is lesz a munkánk. Sztergár János * megyei himftsAg titkára.
