Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-08 / 209. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! § /

DUNÁNTÚLI

SZÍNÉSZEK - A NÉZŐTÉREN

A BARANYA MEGYE I PÁ RTBIZOTTSÁG fS A MEGYEI TANAC5 LApJ

XIlfT’EVFOLYAM, 209. SZÁM ARA 50 FILLER SZERDA, 1956 SZEPTEMBER 5

Műszaki fejlesztéssel a 25 »ezer tonna szénéri!

■

{ Dobi István eivtárs

! Pécsett

■

■

! Kedden este megérkezett vá• osunkba Dobi István elvtárs ! i Magyar Népköztársaság El- ; löki Tanácsának elnöke. Két

• lapos itt-tartózkodása során > átogatást tesz több baranyai : ermelőszövetkezetbcn Is.

A jó munka jutalma

SZOMBATON este ünnepélyes termelési értekezletet tartottunk abból az alkalomból, hogy a vállalat dolgozói becsülettel teljesítették vállalt kötelezettségeiket. A termelési értekezleten számos kitüntetést kaptak dolgozóink: az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója jelvényt kapott: Sümegi Ferenc művezető, Sári Istvánná palackfejtő, Longauer Tibor segédművezető, Sopronyi Ferenc h. műszaki vezető, Szabó József lakatos, Kerekes Róbertné h. főkönyvelő, ifj. Heincz Mihály segédmunkás, és Lucza József erjesztő munkás. Ezenkívül kilencen a Kiváló Dolgozó jelvényt, öten pedig a Kiváló Műszaki Dolgozó jelvényt kapták meg. A kitüntetett dolgozók között 13 ezer forint igazgatói jutalom került szétosztásra.

Békési László a Pannónia Sörgyár igazgatója, az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója

DOLGOZÓINK a III: negyedévi tervek, valamint az éves előirányzat minél eredményesebb teljesítése érdekében csaknem valamennyien versenyben állanak. Legjobb dolgozóinkat jutalmazni fogjuk. A III. negyedévre már 7000 forint értékű jutalomtárgyat vásárolt a vállalat, örömmel közölhetjük, hogy a jó munka eredményeként éves tervünket ezidőszerint forintban 102,2 százalékra, súlyban 114,3 százalékra teljesítettük.

Tóth István

a Pécsi Belföldi Szállítmányozási Vállalat igazgatója

Miből less a hasson ?

— kérdeztem tegnap, az alsó- szentmártoni termelőszövetkezet könyvelőjétől, mivelhogy már nem messze van a zárszámadások ideje, amikor minden szövetkezeti tag megtudja: mennyit is ért valójában, — terményben és pénzben — egész évi munkája.

A válaszban volt jó is, rossz is. Amit rossznak említett, arról nem igen tehetnek az alsó- szentmártoniak, de mások sem. Annak az idei „változatos“ és kíméletlen időjárás volt. az oka. Ezért a tavalyi öt kiló húsz dekás búza-osztalék helyett idén csak három kilót adnak egy munkaegységre. Ebből már két kilót minden tag haza is vitt. Árpát egy kilót kaptak, s eddig ösz- szesen öt forintot osztöttak készpénzben — előlegként. Azután osztanak még egy kiló zabot, meg kukoricát. Nem sokat, de azért lesz annyi, hogy minden tag felnevelhet, kihízlalhat rajta egy-két hízót, már aszerint, hogyan dolgozott év közben.

*— yan még valami ■— böki ki a könyvelő. — A cukorrépa. Idén hat haldot vetettünk.;. tavaly csak öt volt. Megemeltük, pedig gyenge volt a múlt- évi termés .;; nagyon gyenge...

— Mégis mennyi?

*— Hát olyan 120 mázsa

körül, mert még prémiumot sem kaptunk utána. Arca emlékszem, hogy nem s<Jä alig pár mázsa hiányzott, ha

nincs, nincs. 5 így premium se volt.

— ,S az idén?

— Idén már más a cukorrépa. Nagyon szép. Ahogy számolgattuk, megadja a 180—200 mázsát holdanként.

Szóval mégiscsak kárpótolva lesznek az alsószentmártoni szövetkezeti tagok. Ha nem fizetett valami sokat a gabona, annál többet ad a cukorrépa. Csak ebből a tsz-ből tizenkét vagon körül szállítanak majd felszedés után a cukorgyárba.

S mit kapnak a tagok, ha meglesz a répa rekordtermés?

Holdanként ezernyolcszáz forint alapárat, azonkívül 3 600 forint prémiumot és 400 kiló cukrot Ezt szorozza meg hattal az, aki tudni akarja, mennyit jövedelmez a cukorrépa termesztése. Azt már nem is számolom, hogy szeletet és melaszt kapnak fillérekért és hazaszállítva, melynek tápértéke vetekszik a takarmányrépáéval;

Hát ebből lesz az idén nagyobb haszna az alsószentmártoni termelőszövetkezetnek.

<G. B.)

Fellendült a fényképezés

Igen örvendetes intézkedés volt a fényképezőgépek részletre történő árusításának bevezetése. Bizonyításképpen nem azt mondjuk meg, hogy hány fényképezőgépet vásároltak ebben a hónapban, hanem azt, hogy az OFOTÉRT Kossuth fajos utcai üzlete hány- ezer filmet hívott elő ebben a hónapban.

Kászonyi elvtárs, a helyettes boltvezető így tájékoztatott bennünket:

— Augusztus hónapban ezer- nyolcszázötvenhét tekercs ÜL met hoztak hozzánk előhívásra. Emellett 38 ezer kópiára és nagyításra kaptunk megrendelést.

— Tavaly augusztus hónapban mindössze 18 ezer forint körül volt a forgalmunk, ezzel szemben az idén, csupán 28-ig 40 ezer forintot forgalmaztunk. A laboratórium dolgozói alig győzik a munkát, Állandóan 190—200 százalékra teljesítik tervüket. Szeptern berben előreláthatóan még több lesz a teljesítményük.

— A fényképezés fellendülésének oka — úgy gondolom, — a rpegnövekedett külföldi utazás es nyaralás, a Pécsre huzamosabb időre érkező vendégek számának emelkedése és a fényképezőgépek részletre történő árusítása;

Kis képek a nagy kiállításról

Mit ér egy bemutató? „Üzeneteket közvetítünk...“ A közönség is bírál

Lovasbemutatóról van szó, ficánkoló, büszke tartásu lovakkal, bátor lovasokkal. Vágtáznak, majd leugranak a lóról és futás közben felpattannak a hátára. Zúg a taps minden egyes szám után. Megérdemlik. Ügyesek.

Több, mint kétórás a műsor, s tűző napon is végig kitart a pályát körül- álló hatalmas tömeg. Csak akkor indulnak meg az emberek, amikor az utolsó lovas is eltűnt az istállókhoz vezető úton. De ekkor már istenigazából mozognak, igyekeznek a pavilonok felé. Kár minden elveszett percért. A lelátóról kifelé igyekvő tömegben egy hosszúbajszú bácsika lementál:

— Ez nem érte meg a pénzt! — Azt nem mondja, mennyit fizetett. Talán semmit.

— Aztán miért Lajos bácsi? — kérdezi mellette egy nyurga fiatalember, alighanem a földije.

— Hát... csak azért, mert a Villány- kövesdi vörösből épp' egy decit adtak ■ ’írta érte ... egy decit... ha mon- :m... de már gyerünk is oda, mer ■“■cnctes szomjas vagyok és még itt elem a halálom.

Tehát kinek a pap, kinek a pap né Lajos bácsinak a villánykövesdi vörös, másoknak a lovasbemutató, ismét másoknak a sok kiállított gép. tetszett.

Nem új dolog, minden vásárban megtalálható, s a kiállításoknak is elmaradhatatlan kelléke: a hangosbemondó. Minden pavilonnál szól és minden sarkon utánad kiabál:

— Kis Péter és Nagy János keresik feleségüket. Fél óráig várják őket a posta előtt.

S ha fél órán belül nem jönnek? Erről már nem beszél a hangosbemondó. Vagy.

— Nagy Béláné és Fekete Jánosné kérik férjüket, menjenek oda, ahol hagyták őket.

Ezek a mintaférjek. Nem akarják, hogy a feleségek felöntsenek a garatra. Inkább hűvösön hagyják őket s maguk mennek a borpavilonokba.

Akadnak gondatlan szülők is, akik nem fogadják meg gyermekeik jótanácsát, nem fogják meg fiúk vagy lányuk kezét. Róluk így beszél a hangosbemondó.

— Fehér Pistike elvesztette szüleit. Kéri jöjjenek a bemondói szobába.

S keresnek még becsületes megta- "lót jutalomért, zöld kardigánt kis hibával s néha, de csak rövid ideig szól a zene is. Nem csoda. Nagy a kiállítás, könnyen elvesznek benne a férjek, feleségek, de még a szülők is.

Mindenkinek joga van hozzá, fía jutányos áron veszi is, négy forintot fizet a belépésért. Ezért csak bírálhat? Meg is teszi, ahol módját ejtheti.

— Nézd, ez csak elismerő oklevelet kapott, pedig jobban '„iegérdemelné az első díjat, mint az a másik jószág.

— Szép kövér tehén.

Mire megszólal a gondozó:

— Nem tehén az kérem, Tenyészbika.

A baromfiaknál különösen az asszonyok nézegették nagy szakértelemmel a kiállított állatokat. S megindul az eszmecsere, melyiket miért érdemes tenyészteni, tartani. Közben az otthoniakra is gondolnak.

— Haj, ha az én Katókám itt lenne?!

— Miért nem hozta el?

— Nem fogadták el a járáson, pedig olyan szép kendermagos tyúk (mármint a Katóka)H Olyat itt nem is látok.

A bort is bírálgatták, nemcsak a kiállítási pavilonban, de mindenütt, ahol mérték. Márpedig a kiállításon nincs olyan „utca", ahol ne kínálnák a jófajta muskotályt, fehéret vagy vöröset, csengődit és tokajhegyaljait. Nem túlzás, ha azt mondom, itt verődik ösz- sze a legtöbb szakember s csaknem valamennyi férfiruhát visel.

— Olyan jó ez, hogy megérdemelné az első díjat is.

„ GA&PONYl BÉLA

1956. IX. 3.

C zínészek ülnek a néző^ téren. Színészek, és műszakiak, jegyszedők és színházi szabók, fodrászok és kellékesek.

A nézőtéren, a kopotthuzatu zsöllyéken ül az egész társulat.

, Gyenge félház — mondaná 1 a gazdasági igazgató, ha történetesen a közönség töltené meg a földszinti sorokat. De így csak ennyit mond: társulati ülés.

Évadnyitó társulati ülés — a Pécsi Nemzeti Színház „Ve- ni Sancte“-ja.

Az imént a folyosókon még ölelkeztek, csókolóztak hosz- szú hetekig tartó távoliét után üdvözölték egymást a művészek. Most csendben ülnek és hallgatják Katona Ferenc igazgató szavait.

Érdekes, új dolgokat mond, annak ellenére, hogy úgy kezdte: „nem tudok semmi újat mondani“.

Arról szól, hogy szabadabb kézzel választhat a színház műsort. Arról beszél, hogy bátrabb, merészebb rendezői és színészi megoldásokkal kísérletezhetnek. Arról beszél, hogy operákat is előadhat az énekesekkel megerősödött színház. Arról beszél, hogy nem kényszerítik többé statisztikai szempontok a művészeti vezetést, hogy „vonalas“, de gyenge darabot előadjon, vagy bukott darabot üres nézőterek előtt játsszék...

Arról beszél, hogy „repertoár-színház“ lesz Pécsett.. ■

Nos, itt érdemes egy pillanatra elgondolkozni. Mi is aí a repertoár-színház?

Eddig az volt a Pécsi Nemzeti Színház előadás-rendszere hogy szériában játszotta a darabokat. Tizenöt, húsz, harminc, negyven előadásra terveztek egy-egy színmüvet vagy operettet, és — akái „ment“, akár a kongó házai „vattával“ kellett kibélelni, — a tervet be is tartották. Ezután nem így lesz. A színhói nem hosszú szériákat játszik hanem három-négy előadás után más-más darabot tűi műsorára. Így változatosabb lesz a műsor és ha egy darabnak nincs sikere, nem kel műsoron tartani, 'csak azért, mert a következő bemutató még „nem kész“, még folynak a próbák, hanem a tartalékból, a repertoárból előhúznak egy másikat és közben nyu. godtan készülhetnek az új bemutatóra.

Nem hiszem, hogy az „igazi “ közönség feszültebb figyelemmel hallgatta valamikor is a legforróbb hangulatú előadást, mint most a színház társulata Katona Ferencet. Figyelik a „régiek“, a pécsiek és baranyaiak jóismerősei, és különösen figyelik az „újak“ akik most kétszeresen is ismerkednek: nemcsak az ide

; év terveivel, hanem egy egész színházzal.

Miről esett itt még szó? A fizetésemelésről (osztatlan öröm), a lakáskérdésről (osztatlan elkeseredés).

Amennyire jó az első (a művészek augusztus elsejétől : visszamenőleg felemelt fizetést kapnak), olyan fájó seb a második.

— En máris úgy érzem magam, mintha sokéves pécsi Very nék — mondta az egyik „új“ színész, Győri Gyula. — De.- a házigazdámat is szeretném már ismerni.

Még nem tudta, hol hajtja le éjszaka a fejét, és még azt sem tudta, hogyha megismeri ’ házigazdáját, az egyből horribilis összeget kér majd tőle az ' albérleti szoba béreként.

Ha megtudja, lehet, hogy számvetést csinál és ...

Pedig lehet, hogy a házi. gazda színházrajongó. Leheti hogy éppen ő fájlalja leginkább, hogy néhány tehetséges művész megvált a színháztól... De hogy ehhez ő is hozzájárult ’ — azt nem hiszi el.

A társulati ülésen Asztalos elvtárs, a várpsi tanács v. b. elnökhelyettese is felállt, és Ígéretet tett, hogy egy-két legsürgősebb, legégetőbb lakásügyet megoldanak. De mikor tíz-tizenöt égető és sürgős lakásügy vár megoldásra!

Majdnem minden nagyvárosban, ahol színház terjeszti a kultúrát, van színészház. Nem lehetne egy ilyen házat Pécsett is építeni?

Építeni kelletne egyet. Hogy ■ ezek az emberek, akik most a nézőteret megtöltik, de életük legszebb óráit fenn, a színpadon töltik, hogy nekünk szép . emelkedett perceket ajándékozzanak, hogy ezek az emberek itt maradjanak nálunk.

(AMI)

Megyéink szénmedencéinek dolgozói sikerekben gazdag rnunkával ünnepelték a hatodik magyar bányásznapon a vállalt 25 ezer tonna terven felüli szénből több mint nyolcezer tonnát szállítottak külszínre. Az eredményes mun- kához jelentős lendületet adott az alkotmányinapi és a bányásznapi verseny. Büsz/ék vagyunk bányászaink derekas munkájára s bízunk abban, hogv az ígéret valóraváttásá- hoz szükséges 17 ezer tonna terven felüli szenet az év végéig maradéktalanul kitermelik.

Akkor, amikor elért eredményeinkről és jövendő íe1- adatokról beszélünk, szükséges, hogy szóljunk széntermelésünk terén is egyik legfontosabb problémáinkról, a terveink teljesítését segítő műszaki fejlesztésről.

A műszaki fejlesztési tervek végrehajtásában eddig értünk el eredményeket, mind a pécsi, mind a komlói szénme- dencében. Ez azonban korántsem jelentheti, hogy ezi-ányú tevékenységű raket ne fokozzuk. hogy tudásunk legjavát ne állítsuk továbbra is ennek az ügynek a szolgálatába.

Jelentős munka vár még iánk a szén és a meddő elő- vá lások, valamint ? feltárások napi előrehaladási sebességének fokozáséhoz, a géppel sza .ított szén mennyiségének, tv veléséliez. Ahogy a íneny- nviiségl terviek teljesítéséhez fizikai és műszaki dolgozók összefogására van szükség, úgy a műszaki fejlesztési terv valóra váltása is közös ügy. Meg kell szívlelnünk és alaposan átgondolnunk, amit Hav- rán István elvtárs, az Országos Bányászati Főfelügyelőség vezetője a bányásznapon mondott a komlói bányászoknak. A komlóiaknak mondotta, de vonatkozik ez a pécsiekre, a tatabányaiakra és a többi szénmedence dolgozóira egyaránt: „....A műszaki fejlesztés és a gazdaságos termelés kérdéseiről szólva hadd szögezzem le nyomatékosan: a gazdaságos termelés nemcsak a főkönyvelők ügye, a műszaki fejlesztés nem csupán és kizárólag a műszakiak problémája. Igaz és való, hogy a gazdaságos termelésben nagy részük van a főkönyvelőknek és általában a pénzügyi, számviteli dolgozóknak. Igaz és való. hogy a műszaki kultúra fejlesztése műszaki ügy, mérnökök és technikusok dolga igen nagy mértékben. De a műszaki fejlesztés, a gazdaságos termelés politikai ügy is egyúttal, harci feladat minden

bányásznak, a köznek, az egész országnak..."

Tehát minden bányásznák, csillésnek, frontmesternek, körletvezetőnek, főmérnöknek egyaránt. A mennyiségi termelés növelése és a műszaki fejlesztés elválaszt- hatiaitlam egymástól. Már kialakult a bányákban az a légkör, hogy a mennyiségi terv teljesítéséért a bányászok túlnyomó többsége érzi saját felelősségét. De olyan a légkör, hogy a műszaki fejlesztési tervek téljesíitéséért is hasonló szenvedélyesein dolgoznának, még kevés bányánkban érezhető. Nagyon kevés olyan termelési értekezletet tartottak bányaüzemeinkben, ahol ismertették volna a műszakfejlesztési . tervek állását is, ahol a fizikaiak és műszakiak közösen vitaitták volna meg az ez irányú feladatok végrehajtásának eredményeit, hibáit, a hibák kijavításának módjait. Pedig erre van szükség. Nagyon helyes lenne, ha bányáinkban a negyedik negyedéves tervek megbeszélésekor elővennék a műszaki fejlesztési tervet is és pontról-pontra ellenőriznék, végrehajtották-e az azokban foglaltakat? Hiszen a műszaki fejlesztési terv való- raváltásávail saját maga munkáján könnyít vájár, üzemvezető egyaránt.

A műszaki fejlesztés — a mecseki szénbányászat különös adottságaira gondolva, — szinte elválaszthatatlanul ösz- szefügg a bányabiztonsággal. Van javulás a bányák szellőztetésében a munkahelyek levegőellátásában. Hogy ez mit jelent a dolgozók teljesítményének emelkedése terén, azt minden bányász tudja. De sajnos vannak még nem teljesén megoldott biztonsági feladatok is. Komlón például a bánya- tüzek még mindig elég gyakoriak. Figyelmeztetés volt a legutóbbi Béta-aknai bányatűz is. Egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a bányatűz üzemeink munkáját ne hátráltassa; a műszaki előírásoknak megfelelő helyes bányaművelés, ami ugyancsak a műszaki fejlesztési tervek valóraiváltá- sától is jelentős mértékben függ.

Még négy hónap van hátra, ebből az évből. A műszaki tervek valónaiváltásához tehát idő még rendelkezésre áll, a hibák kijavítására még van lehetőség. De a patópálosko- dásra, a „hej, ráérünk arra még”-re nincs idő. Inkább még ma, mint holnap fogjunk hozzá ezirányú feladataink végrehajtásához is.

Megszüntetik a rum közvetlen árusítását a cukrászdákban

A belkereskedelmi miniszter utasítást adott ki, amely szerint október elsejétől megszüntetik a rum közvetlen árusítását a cukrászdákban. Rumot kizárólag teával együtt szolgálhatnak ki. Az égetett szeszesitalok közül csak borpárlatot, valamint likőrféléket árusíthatnak.

Az utasítás egy másik pontja az első és a második osztályú vendéglátóipari üzemeknek, eszpresszóknak és a táncos szórakozóhelyeknek előírja, hogy szeptember 15-től kötelesek szivarból és szivarkákból teljes választékot tartani, a többi vendéglátóipari üzem pedig ár szerint a Kossuth szivarkától a lánchíd szjvarkáig, valamint három szivarfajtát köteles árusítani.

A lakosság kívánságára árusítanak] két forint negyven filléres kenyerei]

A 2,40 forintos félbarna kenyér árusítása a péküzletekben J nagyobbára megszűnt, mert a lakosság csak elvétve vásárolta, < és így a pékségek nem is nagyon sütőt lék. A Belkereskedelmi < Minisztérium most rendeletet hozott, hogy azokon a helyeken, ] ahol a lakosság kéri, a péküzletek kötelesek a fogyasztásnak < megfelelő mennyiségben 2,40 forintos árú félbarna kenyeret < árusítani,