Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-23 / 198. szám

193« AUGUSZTUS 23 NAP L 6 n fl gazdasági élei egyszerűsítéséért Interjú a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével A Dunántúli Napló munka­társa felkereste Rapp János elvtársat, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjét, s kérdéseket tett fel a gazdasá­gi élet decentralizálásával kapcsolatosan. Milyen vállalatokat adott le a megyei tanács az alsóbb szerveknek? — A megyei tanácsnak alap­jában véve nincs mit leadnia. Kivéve a Baranya Megyei Ta­nácsi Téglagyári Egyesülést és a Patyolatot, más vállalat nem tartozik hozzánk. így a Mi­nisztertanács határozatát a magunk részéről könnyen vég­rehajtjuk, mert a Patyolatot rövidesen átadjuk a pécsi vá­rosi tanácsnak. És a vidéki vállalatok? A Mohácsi Gépgyár, a Mohácsi Mezőgazdasági Szerárugyár, s a többi? — Ezek a vállalatok lénye­gében nem is tartoztak hoz­zánk. Például a Mohácsi Me­zőgazdasági Szerárugyárat a mohácsi városi tanács hozta létre 1951. július 16-án, a 28/A. —VB. számú határozatával. Hasonló a helyzet a többi vi­déki vállalatok esetében is. A helyi tanácsok az 1950. XXXII. te. rendelet alapján létesítették ezeket a vállalatokat, s így soha nem voltak a megyei ta­nácsé, — bár mindenki így tudta, — csupán időközben bi­zonyos okok miatt rendellene­sen átcsúsztak a megyei tanács irányítása alá. Mik voltak ezek az okok? — Többek között az, hogy a vidéki városi tanácsok, s a já­rási tanácsok is, — igen hely­telenül — csak a begyűjtésre, termelőszövetkezet-szervezésre és a mezőgazdasági munkák ellenőrzésére specializálták magukat. Ipari szakemberük nem volt, s ezt a felsőbb szer­vek nem is engedélyezték. így szorult háttérbe egész sor élet­képes vállalat, s így szorult háttérbe a helyi lehetőségek, s a helyi kezdeményezések kihasználása, a járási és váro­si tanácsok önállósága. S vég­ső soron így csúszott át egész sor vállalat a megyei tanács kezébe, irányításába. A túlzott centralizáció, s a helyi szervek önállóságának megszüntetése vonta maga után azt a lehetet­len helyzetet, hogy éveken ke­resztül kihasználatlanul álltak megyénkben egész jó tégla- és mészégetők, kő- és homokbá­nyák. Természetesen ezek üzembeállításáról, s kihaszná­lásáról már intézkedtünk. S megfelelő számú szakem­ber beállításáról intézked­tek-e már? gyűjtőt, s az Országos Mér­tékhitelesítő és Hordójelző Ál­lomást. Mennyivel dolgoznának job­ban ezek a vállalatok, ha a megyei tanács kezelésébe ke­rülnének? — Például a gépgyárak és gépjavítók esetében egy egész­séges összevonást hajtanánk végre. Mohácson rendezked­nénk be az öntésre, s az öntö­dei termékek megmunkálásá­ra. Itt Pécsett pedig összevon­nánk a javító részleghez a la­katosokat, s a szerelőket, a Sopiana pedig csak gépgyár­tásra, de valóban gépgyártás­ra állana rá. Nagyszériákban készítene különböző gépeket hazai és külföldi szükséglet­re. A vasipari üzemek ilyen­formában egy kézbe kerülné­nek, s sokkal jobb eredménye­ket érhetnének el a helyes cso­portosítással, átszervezéssel, mint jelenlegi — A fűzkitermelés helyzetén is változtatnánk. Jelenleg az a helyzet, hogy a fűzkiterme­lés a Könnyűipari Miniszté­riumhoz tartozik, s exportra termel. Az export miatt mód­jában van a vállalatnak fűz aratáskor 60—70 forintos nap­számot fizetni, s mivel nem munkakönyv-köteles vállalat, a környék termelőszövetkezeti tagjait, s az állami gazdaságok dolgozóit vonja el répaszedés és kukoricatörés idején. — Az idénymunka elvégzése után pedig szélnek ereszti az em­bereket. Mi úgy gondoljuk, hogy összevonnánk — a Sikló­si Faipari Vállalatot is bele­értve — a fűz, nád és sás ter­melését és feldolgozását. Ki­alakítanánk egy törzsgárdát, s egész évben folyamatos mun­kát tundánk biztosítani. Emel­lett fűzesítenénk a mohácsi Szúnyog-szigetet és a Dráva menti vizenyős területeket. Véleményünk szerint a jelen­legi bevételnek és teljesít­ménynek kétszeresét tudnánk biztosítani. — Támadhatnak bennünket elképzelésünk miatt azzal, hogy mi le akar­juk fölözni az exportból szár­mazó hasznot. A haszon vég­eredményben az állata javát, az egész népgazdaság érdekét szolgálja, s ha kétszeres, ak­kor kétszeresen szolgálja. S a Bcremend* Cement- és Mészművek helyzete hogyan alakulna? — Mivel a cementgazdálko­dás központi, a kötelező menv- r-yiséget leadnánk. A terven felüli cement a megyében ma­radna, s ezzel lehetőség nyílna nagyobb helyi építkezésekre, s a lakosság ellátására. A gyár nyereségéből viszont moderni­zálhatnánk, bővfthetnénfc a felszereléseket, ami újabb ter­ven felüli cementmennyiséget jelentene; — Itt szeretném megragad­ni az alka mat, hogy válaszol­tak Horváth elvtársnak, a 3e- i-emendi Cement- és Mészmű­vek igazgatójának. Horváth e'-vtc.rs néhány héttel ezelőtt interjút adott a lapnak. Töb­bek között att mondotta, hogy nem tartja indokoltnak a gvár tanácsi irányítását, mert a ta­nácsnak nincsenek megfelelő cementipari szakemberei. Nos, erre csak azt tudom mondani, hogy a cementet eddig is a gyár szakemberei gyártották, ezután is ők készítenék, nem a megyei tanács. A szaktudás szempontjából mindegy, hogy ki az irányító szerv. A megyei tanács lekérésére milyen válaszok érkeztek eddig? — Eddig a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium adott ér­demleges választ: átadják a Mezőgazdasági Szerárugyárat. A Földművelésügyi Miniszté­rium a Mezőgazdasági Gépja­vítóval kapcsolatosan elutasító választ küldött, amiért rekla­málni fogunk. Miért reklamálnak? — Először azért, mert a vá­laszt a legérdekeltebb elvtárs, Csillag Miklós, a Gépesítési Igazgatóság vezetője küldte, bár a Minisztertanács határo­zata kimondja, hogy a decent­ralizálás problémáit a megyei tanács elnöke, s az illetékes szakminiszter intézi. Másod­szor reklamálunk azért, mert az elutasítás megalapozatlan, s nem győz meg bennünket. A többi vállalattal kapcso­latban nem jött válasz? — Nem. A Minisztertanács július 7-én kelt 2105/1956. szá­mú határozata világosan ki­mondja, hogy ebben az ügy­ben a határidő: 1956. július 31. — Nos, most már augusztus van, mégsem válaszolnak ja­vaslatainkra az illetékes mi­niszter elvtársak. Ezt sérel­mesnek találjuk, mert a Mi­nisztertanács határozata nem­csak ránk, hanem a miniszter elvtársakra is vonatkozik. Sé­relmesnek találjuk azért is, mert a minisztériumok még mindig gyereknek nézik a me­gyei tanácsokat, akik nem ké­pesek önállóan intézkedni, aki­ket ajnározni kell, s ezért vá­laszra sem méltatják. Minden­esetre remélem, hogy a közel­jövőben gyors és határozott intézkedés történik, úgy, mint ahogy azt a Minisztertanács határozata megszabja. Jól vizsgáztak A Pécsi Nemzeti Színházban tart az előadás. Nyugodtan, kényelmesen ül mindenki a helyén. Azaz nem is minden­ki. A szolgálatot teljesítő tűz oltók meghúzódnak a nézőté- f ren, az ajtók körül, a színpad f mellett. Míg mások szárához-? nak, ők csak azt figyelik: nem ^ fenyeget-e valahonnan vészé- i delem. Az egyik tűzoltó a»1 színpad mellett füstöt érez... *. Jelenti a parancsnokának, afcip elrendeli az előadás beszünte- ti tését. Már eresztik is le a vas-11 függönyt. Távoznak a színé-\ szék, rendben távozik « kö-, i zönség... I > Mindez csak feltevés. De ha ^ mégis előfordulna, hogy tűz | üt ki, hát gyorsan el kell ol- {i tani. Ezt gyakorolták szerdán (i reggel sok-sok kíváncsi járó- (i kelő érdeklődése közben a (i tűzoltók. 11 Pontosan negyed kilencet1 [ mutat az óra, amikor megszó­lal a vészduda. A ködgyertyák fojtó füstöt árasztanak. Mező- di Vilmos törzsőrmester elv- társ a színpad mellett elhelye­zett telefonhoz lép és a tűzol­tóságot riasztja. Kovács János törzsőrmester, ügyeletes tiszt utasítást ad. hogy a helyi tűz­csapokról tömlőket szerelje­nek és kezdjék meg a tűz oltá­sát a színpad zsinórpadlásán. Víz tör elő a tömlőkből, meg­nyitják a nyolc köbméteres tartályt a padláson. Úgy zuhog le a magasból a viz. mint a felhőszakadás idején. Szeren­cse, hogy vízelvezető csatornát is építettek, mert különben a záporkészülékből lezúduló víz­tömeg elárasztaná a nézőteret. 1 Meaérkezik a segítség. Az? egyik tűzoltóautó a Perezel ut- ti cal oldalon, a másik pedig ad Kossuth Lajos utcában fékezd le. Az épület tetejéről figyel-d jtlk a tüneményesen gyors f munkát. Egy pillanatra el- < akad a közlekedés, míg a töm- < löket gurítják. A magasból » hosszú köteleket küldenek le * s ezzel húzzák fél a tömlőket. Nagy. Gyula esővezető és \ Kávé János az épület keleti \ tetőzetén birkózik az őriás- kígyóra emlékeztető tömlővel A hatalmas vízsugarat a tűz feltételezett fészkére Irányít­ják. A túlsó oldalon is mun­kához láttak, ezt jelzi az át-át- csapó víz. A százakra szapo rodott tömeg most már meg- i nyugvással figyeli, hiszen nyo- ? ma sincs a lángoknak, látják: ? csak gyakorlat folyik, azt is megállapíthatják, hogy jól vizsgáztak a tűzoltók, akik a riasztás pillanata után a tizen­egyedik percben már az épületX tetőzetén oltották a „tüzet.” FARKAS E. (Zhilft ni emu fie n lele te lek vag... B ácsi, adjon 20 fillért! Néhány hete, vasárnap al- konyattájt a Mecsek cukrász­da ajtajában kunyerált így egy szutykos kisfiú. A felnőt­tek, vasárnapi sétálók, fagy- laltozók egyrésze közömbö­sen ment el a kéregetésre tárt gyermekkéz mellett, má­sok zsebükbe nyúltak és ad­tak, „hadd legyen a gyerek­nek jó vasárnapja!“ Látszólag nem tartozik a Mecsek cukrászda előtti kép­hez az, hogy néhány hete kiskorú kabinfosztogatókat vitt el a rendőrség a Hullám fürdőből. Kerékpárt, 110 fo­rintot, loptak a 10—12 éves gyerekek, ugyanazok, akikről talán egy éve megírtuk, hogy a Kossuth-mozi előtt kéreget­tek. Igen, a „szabad“ pénzszer­zéshez szokott, hazulról el- bi tangóit gyerekek egyre többre vágynak. Kezdetben megelégszenek a koldult 10- 20 fillérekből vásárolt cukor­ral, fagylalttal, azután... Azután a szülők pénzének megdézsmálása, az iskolatárs holmijának eltulajdonítása, a fürdőkabinok fosztogatása következik. Ez az út a kéregetésnél kezdődik és a rendőrségen ér véget, ez az út: a züllés útja. . Ha kérdik, ki a felelős, természetes a válasz: felelős a szülő, aki nem ellenőrzi gyermekét, aki hagyja, hogy hat éves fia, vagy 12 eszten­dős lánya a városban csatan­goljon, aki tűri. hogy ron­gyosan, rendetlenül járjon gyermeke, aki időnek előtte kiengedi kezéből a fiatalkorú életének fonalát. Ezeknek a gyermekeknek nem kenyérre kell a pénz, hanem édességre, cigarettára, nem egyszer italra. Nagy többségüknek szülei becsüle­tesen dolgoznak, gondoskod­nak családjukról. A kabin- fosztogatók édesapja például józan, dolgos, vasutas; a Me­csek cukrászdái kéregető egy tanácsi dolgozó kisfia. De itt Is, ott is sok a gyerek, az apák túlontúl elfoglaltak, az anyákat leköti a háztartás gondja, ném bírnak a gyere­kekkel. Elgondolkoztató és megfontolandó: vajon válla-» lataink, hivatalaink, üzeme- f ink nem adhatnának-e ked­vezőbb időbeosztással járó foglalatosságot a sokgyer­mekes apáknak és anyák­nak?! Mert a mi társadalmunk- i > ban nemcsak a szülők felelő- i * sek gyermekeikért — bár «1-^ 8Ősorban ők felelősek. Fé*e-ti lős azonban a DISZ is, az is- 1 kola is. Hiba és sürgősen 1 pótlandó mulasztás, hoev 1 még mindig nem járnak 1 DISZ-brigádok moziról-mo- ' zára, cukrászdáról-cukrász- ‘1 dára és nem szedik össze a1 kolduló, virággal kereskedő' gyermekeket. Hiba, hagy a J vendéglátó üzemek, .cukrász- . dák vezetői és felszolgálói ( megelégszenek azzal, hoey , kizavarják a kis koldusokat^ , ahelyett, hogy odavinnék a’, legközelebbi rendőrhöz: ki- , sérje az haza, és otthon fi-, t gyelmeztesse a szülőt, hogy a i kéregetéstől már csak egy, | lépés a lopásig. (\ Felelősek vagyunk vala-11 mennyien a gyermekekért ’ elsősorban azok, akik filHé-? reikkel táplálják az apró ké-f regetők kedvét, de azok is. * akik csukott füllel, elfordi-? tott fejjel mennek el mellet- * tűk — mert a szülői házhoz? vezetni őket kényelmetlen és? fáradságos. * Szerencsére nem sok fiatal élet téved nálunk Ilyen lej­tőre. De ha egy is lenne csu­pán, az is megéri a fáradsá­got, a társadalmi törődést, é hiszen rossz példát ad a kis<| koldus minden gyermek­nek és ha elzüllik, fenyegeti h az egész társadalmat. Sze- ti rencsére kevés a kéregető t gyermek, de ha egy lenne csupán, akkor ezt az egye» kellene megmentenünk, he lyes útra vinnünk, hiszen a i mi hazánkban minden becsű- i letes kézre szükség van és szükség lesz. ' | 4 gyermek nemcsak a **• szülőké — a gyermek a társadalom szemefénye, va- ? lamennyiünk kincse. Mind- ' | annyian felelősek vagyunk hogy egyetlen kisfiú, vagy kislány se álljon többé kol­dulásra tárt tenyérrel a mo­zik, cukrászdák és vendéglők előtt. G. U — Még nem. Ezt csak a de­centralizálás végleges formái­nak kialakulása, s a létszám­változtatás engedélyezése után tudjuk végrehajtani. Vé;emé- nyem szerint az emberekké’ való gazdálkodást nagyon kö­rültekintően kell elvégezni. Mem a mindenáron való lét­számcsökkentésre, hanem a körülmények ésszerű megvizs­gálására kell törekednünk. Az elmúlt hetekben két fővel csökkentenem kellett az alsó ipari apparátust. Ezt nem tar­lom helyesnek. Az a cél, hogy az alsóbb szervek önállóságát növeljük. Hogyan tudjuk ezt megvalósítani, ha az amúgy is kevés szakember közül többet elbocsátunk? Nem az alsóbb szervek létszámát kell csök­kenteni, hanem egész sor olyan Ügyet, amelyet eddig a felsőbb irányító szervek vé­geztek, át kell adni az alsóbb szerveknek, s így a felső el'd irányítás és ellenőrzés kisebb létszámmal is végrehajtható^ Milyen vállalatokat kért le a megyei tanács a miniszté­riumoktól? — Tizenkét vállalatot kér­tünk le: a Budapesti Fűzki­termelő é6 Feldolgozó Vállalat megyei részlegeit, a Hirdl Kenderfonót, az ÉM Téglagyá­ri Egyesülést, a Komlói Kő­bánya Vállalatot, a pécsi Ce- mentáruiparlt, a Beremendi Cement- és Mészműveket, a Sopiana Gépgyárat, a Mező- gazdasági Szerárugyárat, a Bükkösdi Ásványbányát, a Mezőgazdasági Gépjavítót, a Melléktermék és Hulladék Be­Ne cserélgessük ok nélkül a tanácselnököket és titkárokat MINDEN EMBER VÉGIG­SZENVEDI életében egyné­hányszor a költözködéssel já­ró nehézségeket. S amikor már a bútordarabokat a helyé­re rakja, akkor kezdődik csak az igaz,! kényelmetlenség: hoz­zászokni az új lakáshoz, meg­ismerkedni szokatlan bejára­taival, szobáival, zeg-zugával. Bizony sok álmatlan éjszakát jelent ez, és még több felesle­ges járkálást, mire az ember mindennek újra megleli a he­lyét. Pedig csak egy lakásról van szó: konyhával, legfeljebb két szobával, mellékhelyiségekkel. Mennyivel nehezebb egy egész községet megismerni és meg­szokni. Számtalan házaival, utcáival és különféle emberei­vel. Hát még közelükbe fér­kőzni! Először megjegyzi az emberek nevét, aztán a ház­számokat, majd megismeri egynek-egynek családi körül­ményeit, életét. S hogy néhol a tanácselnök és titkár lassan, vontatottan végzi felelősség- teljes munkáját, annak leg­többször egy igen helytelen „szokás" az előidézője. Éven­ként és hónaponként váltogat­ják egyes községek vezetőit! cserélgetik a falu kárára, és ugyanakkor igyekeznek bebizo­nyítani, hogy jót akarnak. Martonfán az első tanács választásoktól napjainkig tíz tanácstitkár dolgozott. Éven­ként kettőt váltottak le, vagy helyeztek át. A jelenlegi titkár — Karikás Teréz „már" egy éve van a községben. S kívüle még egy titkár tudott ennyire „megmelegedni“ a tanécshá- zán. A többieket néhány hó­nap után „exportálták“. Ok: másutt is kellenek a Jó tit­károk, vagy gyengébb helyre tesszük, ahol jobban megáll­ják a helyüket. S mindezt a fokozott segít­ség címén cselekedték. S ennek természetesen a falu látja kárát, Karikás Te­réz mondotta el: — Most már kezdem megis­merni Martonfát, de eleinte? , Ha valaki bejött a lanácshá- zára egy igazolásért, hirtelen azt sem tudtam, hogy itt la- kiik-e? Egy közönséges család- fenntartói igazoláshoz a hely­színen kellett meggyőződni a családi körülményekről, vagy megvárni az elnököt. Hammer Ferenc elvtérsat, aki 20 egyné­hány éve él itt a faluban s az első választások óta ő vezeti a tanácsot. AZ ELVTÁRSNÖ kékes­ben született s onnét is Jött Martonfára, szülőfalujába pe­dig szellői lakost neveztek ki titkárnak. Pedig akadt volna a faluban — Karikás elvtárs­nőn kívül is — alkalmas em­ber erre a beosztásra. A fa- zekasbodai és a marázai titkár is Kékesdről - • -zott oda és jól megállta a , ét. Miért nem maradhattak ők a falu­jukban? Miért kellett Szellő­ről elhozni Kövy Imrét Ké- kesdre tanácstitkárnak? Ok számtalan akad, de a józan ész és az ésszerűség a falu érdeke azt kívánja: elsősorban olyan emberek dolgozzanak a tanács­házén, akit ismernek, akibe bíznak, akik már gyermekko­ruktól együtt élnek a faluval. Várnagy István elvtárs. hi­dasi tanácstitkár személyes „élményekről“ beszél. Már nyugodtabban, mint egy évvel ezelőtt, mert most tudja, hogy négy évre megválasztották és ha becsületes munkát végez — márpedig becsületesen dolgo­zik — nem válthatják le és el sem helyezhetik, ha ... be­tartják a tanács-törvényt. De azért érdemes meghallgatni mit mond saját kényszer .köl­tözködéseiről.“ — öt év alatt őt községben voltam tanácstitkár. Alighogy az egyikben megmelegedtem, már jött a papír: ... ha öt nap alatt el nem foglalja új szolgá­lati helyét, úgy tekintik, mint­ha állásáról lemondott volna" — írta a pécsváradi járási ta­nács szigorú hangú levelében. Várnagy elvtárs? Természete­sen ment Püspöklakról Faze- kasbodára, onnan Zengő vár- konyba, aztán Erdősmecskére majd végül Hidasra került. — Gyorsan ment mindig. Megérkeztem az új szolgálati helyre. Átadtak egy íróasztalt i egy iratokkal teli szekrényt Aztán dolgozz, ahogy tudsz Hosszú napokba tellett, mi­re az elhanyagolt okmányokat rendbeszedtem, hónapokba, mire megismertem, — csak részben is — a falut, az em­bereket. Terveket Is készítet­téin, hogy szebb legyen a köz­ség, de a megvalósításra már nem kerülhetett sor. mert to­vább helyeztek. Több községben helytelen gyakorlat volt: ha a titkár és az elnök nem fért össze, toY- zsalkodott, elhelyezték az egyi­ket, és hoztak helyette mást. Arra már nem gondoltak, hogy ez a legkönnyebb megoldás, így egyszerre két családot bolygatnak meg, hogy helye­sebb lenne Összebékíteni őket., igazságot tenni közöttük. Nemcsak a pécsváradi .járás­ban van ez így, de főleg a siklósiban és a másik hatban is gyakran előfordul. Pedig a tanácstörvény kimondja, hogy .......Végrehajtó bizottsági el­nököket, elnökhelyetteseket és titkárokat elsősorban a tanács­tagok közül — a végrehajtó bi­zottságba való behívás után — kell választani, és új válasz­tás útján csak akkor ha a ta­gok között nincs megfelelő em­ber.“ Ennek megsértése ellenke­zik a demokratizmussal és nem egyszer váláshoz, családi bonyodalmakhoz vezet. De a törvényt megsérteni nincsen joga senkinek. A falu szíve­sebben szavaz arra, aki veit* együtt él, akit gyermekkora óta ismer és ott nevelkedett a s/.emeláttéra. Máriakéménden például Nagy bőd zsér Ernőné már 1949 óta a jegyzőségen, Illetve a tanácsházán dolgozik: Először irodakezelő volt és megismerkedett a közigazga­tási munkával, majd 1951-ben megválasztották titkárnak és 1954-ben lett elnök. Az 6 mun­kája Is könnyebb és a falusiak szívesen mennek hozzá, mert nélvány szóból megérti őket. Nines olyan gazda, akit Nagy- bodzsár Ernóné ne ismerne a faluban, s őt is szeretik. Nem véletlen, hogy a falu bejára­tánál tábla hirdeti: „Máriaké- inénd termelőszövetkezeti köz­ségi“ Mert olyan fontos kér­désben is szívesen és bátra a mennek Nagybodzsár Ernőnél hez, mint a termelőszövetke­zet, a gazdák jövője ás bol­dogulása. TEREMTSÜNK H\T NYU­GODT LÉGKÖRT tanácsaink vezetői körében, hogy bátrab­ban tervezhessenek, Intézked­jenek, és ne feszélyeztessc őkel munkájukban a hátsó gondo­lat: minek? — úgy Is elhelyez­nek egy év múlva! S azt pe­dig, hogy ki irányítsa a falu életét, munkáját — a második tanácstörvény szigorú betar­tásával, a felsőbb s-arvek fő leg pedig a megyei tanács in. téz kedéseinek pontos bemrtá sávul — bízzuk a fa'u ipk<* saira. Gáldonyi Béla.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents