Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-23 / 198. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl mVNÁNIÚLI Á BARANYA MCGYE ! P.A'R7B1Z0T JSÁU ÍS A MEGYEI TANAC5 LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 198. SZÄM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1956 AUGUSZTUS 23 Újabb tiltakozások ... Amióta a Német Kammunls- ta Párt betiltása a dolgozók tudomására jutott, egyre több tiltakozó levél érkezik szerkesztőségünkbe és a Pécsi Postaigazgatóság távközlési osztályára. Az üzemek, vállalatok, hivatalok és falvak dolgozói elítélik Adenauerék fasiszta tettét és követelik, hogy semmisítsék meg a jogtalan ítéletet. A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat dolgozói például így írnak: „Megdöbbenve értesültünk arról, hogy a karlsruhei alkotmány- bíróság betiltotta a Német Kommunista Pártot. Mi innen, röpgyűlésürikről tiltakozunk az egyesülési és gyülekezési szabadságot elfojtó bírói ítélet ellen és a demokrácia, az emberi jogok nevében követeljük, hogy helyezzék hatályon kívül az ítéletet,’4 Adják vissza a Német Kommunista Párt vezetőinek szabadságát. Engedélyezzék a Német Kommunista Párt nyílt működését! — írják a pécsi Tejipari Vállalat dolgozói a többi között és így fejezik be: Harcos üdvözletünket küldjük a párt tagjainak és biztosítjuk őket, hogy fasisztaellenes harcukban mindvégig együtt leszünk velük.“ A szentlőrinci gépállomás dolgozói ezt írják: Mi, a gépállomás dolgozói terveink maradéktalan teljesítésével szolidaritást vállalunk a nyugatnémet elvtársakkal, és mélységesen elítéljük a pártot betiltó törvénytelen eljárást. Tiltakozunk a kommunisták és békeharcösok letartóztatása ellen és azonnali sza- badonibocsátásukat követeljük!*« Á Csepel Áutógyár-i dolgozók széntakarékossági verseny- felhívása Hat forintért 125~ös Csepel motorkerékpár A Csepel Autógyár hőtermelő üzemének kollektívája széntakarékossági versenyfelhívással fordult az ország hőtermelő üzemeinek dolgozóihoz. — Pártunk és kormányunk terven felül 300 000 tonna szenet kér bányászainktól — mondják a Csepel Autógyáriak felhívásukban. — Úgy érezzük, hogy a terven felül vállalt kötelezettség teljesítésében nekünk is segítenünk kell bányászainkat. Minden szakember tudja, hogy a termelt íjzén több, mint ötven százalékát az ország erőművei használják fel. Ha az erőművek és kazánházak dolgozói összefognak a széntakarékosság érdekében, akkor ez országos viszonylatban jótékonyan éreztetné hatását. Ha csak egy százalékkal emeljük a kazánok hatásfokát, akkor ezzel sokezer tonna szenet takari- unk meg. Mi, Csepel Autógyár-lak vállaljuk, hogy a sakkban visszamaradó éghető Pécs, 1956. augusztus 22; Miska, bácsi, a Pécsi Szikra. nyomda halkszavú, mackósmozgású Kovács Mihálya olyan „belenyugvás“ ember. Nem szereti a vitát, ha teheti, inkább megteszi last, amit kérnek tőle — a békesség kedvéért. Ezért hagyta az egyik pécsi vasbottban magára tukmálni azt a tombolajegyet, amit szíves szóval, nagy rábeszéléssel kínáltak neki a csomagoló mellett. — két forintért m hadd legyen!.— mondta. — Vegyen már kettőt! —1 folytatta a rábeszélést a jegyárus, egy szerencseszám nem szerencseszám! Miska bácsi megnézte a tombolajegyet: 179723-as. — Adjon hát mégegyet! — De három a magyar- igazság! — Legyen hát három! Ezzel leszurkolta a hat forintot, elvette a három áru- tombola-jegyet. Köztük a 179724-est is. Aztán hazament, és nem gondolt a vidám vásárral, sem a tombolával szerda reggelig, míg kezébe került a Dunántúli Napló.; ; Mikor feleségével hazafelé gurították a 125 köbcentis feketére dukkozott Csepel-mo- tort, vagy tucatnyi ember kérdezte őket: — Hol vették? Mennyibe került? ök pedig szabatosan, az igazságnak megfelelően felel, ték: — A vaskereskedésben vettük és hat forintba került (mármint a három tombolajegy). Tucatnyi ajánlatot is kaptak: » megvesszük azonnal, készpénzért, nyolcezerért... De a motorkerékpár nem eladó. Ott pihen a Béri Balogh Adám utca 5. szám alatti kicsiny lakás konyhájában és várja, hogy jöjjön már haza a munkából Kovácsék fia, ahogyan az édesanyja nevezi „kisfia”.. ■. Pedig nem kicsi már a gyerek, idén végezte el az építőiparit, most gyakorlati évét tölti, épületen dolgozik valahol Gyárvároson vagy Meszesen. Még nem is tud a szerencséről, a motorkerékpárról, a hüsta- píntású csillogó gépről, ami majd gyorsan, fáradság nélkül oda röpíti, ahová csak akarja. Nem tud róla, sőt, lehet, hogy ő is hallotta: au Állami Aruház egyik benfentese nyerte a főnyereményt! A rémhír gyorsan terjed, a pletykának szárnya van. Így terjedt el az is percek alatt a motorkerékpárt vezető Miska bácsi körül, hogy 6 az a bizonyos „benfentes“. Sajnálja is, hogy nem volt éppen nála a munkaadói igazolás, amivel fekete-fehéren igazolhatta volna: a Szikra nyomdában dolgozik immár harminc éve, jelenlegi beosztása: segédmunkás. De mindez mellékes is. A lényeges, hogy megnyerték a motorkerékpárt, megnyerték hat forintért és lesz majd boldogság odahaza, ha ráül a gyerek és először indul el — most már „gépesítve” — munkahelye felé. anyag nem lesz több nyolc százaléknál és a kazánok hatásfokát sem engedjük hatvanöt százalék alá csökkenni. A Csepel Autógyár ihőter- melö üzemének kollektívája bízik abban, hogy felhívásukhoz minden hőtermelő üzem dolgozói csatlakoznak. Tíz nappal az ünnep előtt Szeptember 2-án immár ha- I todszor ünnepeljük a bányásznapot. Ünnepeljük bányászainkat, akik mindig ott voltak a munka élvonalában, akik most is erejük és tudásuk legjavát adják, hogy zavartalanul működjenek a gyárak, hogy közlekedjenek a vonatok, hogy villanyfény gyűljön szerte az országban, hogy meleg otthonunk, munkahelyünk legyen. A bányásznap méltó megünneplésére megyeszerte készülnek a föld mélyének dolgozói. Szeptember 2-át azonban nem csak a külsőleges látnivalók avatják ünneppé, hanem sokkal nagyobb elismerés bányászaink munkájának az a szeretet, amellyel országunk, egész dolgozó társadalmunk körülveszi őket. Népünk megbecsüli a bányászokat! Ez a megbecsülés megmutatkozik abban is, hogy a bányásznapon több mint 20 millió Ft hűségjutalmat osztanak ki. De ezt igazolja az is, hogy ezen az ünnepen több százan kapnák jó munkájükért különböző kitüntetéseket, köztük sokan kormánykitüntetésben részesülnek. Amit talán először kellett volna említeni: a bányásznapon sok család új. korszerű, egészséges lakásba költözik, mind a pécsi, mind a komlói szénmedencében. S ez év végéig pedig újabb laHinisztd?i díszoklevelet kapott három felsőszentmártoni gazda Ninqs kormányunknak egyetlen olyan rendelkezése sem, melyet a sellyei járás egyik legnagyobb községének, Felső- szentmártonnak dolgozó parasztsága határidő előtt ne teljesítene. Nem kellett itt senkit sem biztatni, hogy arasson már, vagy hordjon be és a cséplés is’olyan gyorsan lezajlott a sellyei gépállomás négy cséplőgépével, hogy augusztus 16-án már véget is ért. Egyetlen gazdával szemben sem alkalmaztuk a törvény szigorát: valamennyien önként rendezték beadásukat és adófizetési előirányzataikat is. Szolnoki József, Kustra Márk és Szkráj- csics Fülöp egyéni gazdikat pontos adófizetésükért a pénzügyminiszter díszoklevéllel is megjutalmazta^ Kállai István vb. elnökhelyettes. ^úncütUkiUi élet (Baeaíit^ai uk&Lásúk a Qialatúitőit Balaton, 1956. augusztus 2L Elragadóan szép a nagyar tenger itt Ba latonberényben is, ihol százharminc baranyai kislány üdül. A lányok a megye ’különböző iskoláinak alsó tagozatú osztályaiba járnak, de most nem gondolnak az iskolára, a víz vártján játszadoznak, énekelnek. „Baranyai gyerek vagyok Baranyában születtem -.; .** Kiár Emilia nevelő a karnagyuk. Egy apró lány, Brozovics Giziké a szólóénekesük. — Énekeljél Giziké ír— kérlelik, biztatják a szerénykedő | kislányt. Hajlik a szó í ra és a marázai ter- \ melőszövetkezetröl ;énekel, ahol édesapja ■ brigádvezető. Azt : énekli, hogy a terme- llőszövetkezetben már ■ beérett a szőlő. : — Szeretsz-e itt í lenni 7 — kérdezem, ■ mikor befejezte. • — Nagyon! — és Smár meséli is kaland ■jaikat, például hogy ! augusztus 20-án ven- liégségbe mentek a **balatonberényi műve lődési otthonba és sok tapsot kaptak a szebbnél-szebb baranyai nótákért. — Hány népdalt . tudnak ezek a gyerekek? — Ez a csoport eddig tizenhatot tanult, az előző pedig huszonnyolcat — vá'a. szolja Derka István- né táborvezető. — Kodály Zoltánnak is megírjuk, hogyan ápolják a mi úttörőink a baranyai nép dalokat. Felhők tornyosulnak az égen, amikor a pécsi városi tanács fonyódi gyermeküdülőjébe érünk. A lányok fittyet hánynak a sűrűsödő fellegeknek, javában fürde- nek mind a százhaton, valamennyien augusztus 19-én érkeztek. Hegedűs Orsolya üdült már a Balatonon, de olyanok is akadnak, akik most vannak itt először. — ö haza akart menni, még sírt is! — árulkodik az egyik kislány Vadász Marikára. — Az már régen volt — nyelvel visz- sza Marika. — Most már jó itt, “ Hátha autóval vinnélek?. -. ■. — Akkor se megyek. Nagyon jó itt... És ha megjavítják a csónakunkat, a tanítónénivel elmegyek csónakázni Ezzel odaszalad a partrahúzott csónakhoz, beleül és úgy csinál, mintha evez. ne. Igaz nem soká, mert a táborvezető Mozsgai Margit végét szakítja a fürdésnek. Közeleg a vihar. A lányok hamar átöltöznek és uzsonnához készülődnek. Az ebéd lobén előkerülnek a papírok, ceruzák. Süt Rozália másodikos levelet ír szüleinek, két képeslapot is küld egyszerre. Harkai Vera más megoldást választ: üzenetet küld haza. — Jól érzem magamat. Naponta ötször kapunk enni. Látogas savak meg a szüleim, de ennivalót ne hozzanak, 5Í Nagy hévvel rúgják a labdát a fiúk a Balatonlellei üdülőben. A Kinizsi és a Vörös Lobogó úttörő labdarúgó csapatok mérkőznek. Az utóbbi győzött 10:3 arányban, — Szép volt a mérkőzés — mondja Fekete elvtárs táborvezető, amikor este felsorakoznak a zászló levonásához. A másnapi programot is kihirdeti: — Reggel hajókirándulásra megyünk Tihanyba, -. i A harmincöt fiú a vacsorához készülődik. Közben beszélgetünk. — Ma csehszlovák pedagógusok jártak nálunk — újságolja Lelovics László úttörő. — Megkérdezték, hogy kik szeretnének levelezni a csehszlovák tanulókkal. Jelentkeztem. — Én is levelezek velük — vágja közbe Bors Zoltán. — Megírom, hogy a komlói iskolában hogyan tanulunk. Sok külföldi üdül itt Balatonlellén, nagyon kedves emberek, — mondja Lelovics Laci. — Igen jól érzik magukat nálunk. Az egyik például azt mondta, hogy csak egy kis darabot szeretne hazavinni a mi szép Balatonunkból . M kásokat juttatnak majd a széncsata hőseinek. Országunk erejéhez mérten gondoskodik a bányászok egészségvédelméről, művelődési, szórakozási lehetőségüknek megteremtéséről is. Egyedül a pécsi bányákban ez évben 12 millió forintot fordítanak munkavédelemre, egészségügyi és kulturális beruházásokra; Széchenyi-aknán már épül az 1 000, Újhegyen az 1 200, Vasason pedig a 360 személyes új bányászfürdő. Pártunk és kormányunk az említetteken túl nagy erőfeszítéseket tesz a bányászmunka megkönnyítésére, jobb élet- körülményeik biztosítására. De mondhatjuk-e, hogy a szén- bányászatban minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy kihasználtunk minden lehetőséget, munkájuk megkönnyítésére? Ezt nem mondhatjuk. Sok még a tennivalónk különösen az erősen munkaigényes munkafolyamatok gépesítése terén. Tény az, hogy a csillézést már sok helyen, különösen a komlói bányákban végtelen kötelek, gumiszalagok helyettesítik. De a pécsi bányaüzemekben alig-alig segítettünk ezen a nehéz munkán. Köztudomású, hogy országunk két liasz szénmedencéjében. a komlói és a pécsi bányákban a széntelepek meredek dőlése miatt különösen nehéz a bá- nyászkodás. A nehezebb munkakörülmények szinte paran- csolóan megkövetelik az ú.iabb és újabb gépek munkábaállítá- sát. Ezen a téren azonban kevésbé haladtunk előre. Többet, sokkal többet kell törődnünk azzal, hogy a sajátos és a megszokottól eltérő művelési bányáinkat a különleges visz*> nyokhoz alkalmazkodó bányagépekkel lássuk el. Igaz, hogy a külföldi, különösen a szovjet bányagépek sokat segítenek, s a magyar bányamérnökök is már nem egy bányagépet szerkesztettek s ezek s*- kernel működnek. De a baranyai bányákban is alkalmazható bányagépeknek — meg kell mondanunk — még nagyon híján vagyunk; Bányászaink élete “ s ez nem vitatható, —egyre javul, s ha a gépekkel való ellátás viszonylag még lassan történik, érzik, hogy tömődnek velük. Ezt a törődést, ezt a sze- retetet jó munkával viszonozzák. S a második félévre kért terven felüli 300 ezer tonna szén megadásáért egy emberként álltak csatasorba. Megyénk bányászai megígérték, hogy a 300 ezer tonna szén megadásához 25 ezer tonna szén külszínre szállításával járulnak hozzá. A bányásznap! munkaverseny során ebben a hónapban különösen a komlói bányászok dolgoznak nagyszerű munkalendülettel: már több mint 2 ezer tonna szenet termeltek terven felül. A pécsi szénmedencében kibontakozott munkaverseny eredménye, hogy a hónap közepén fennálló több mint 1 700 tonna szénadósságukat már 447 tonnára csökkentették; A nagyszerű munkaversenyben nemcsak a frontbrigádok tűdnek ki jó munkával, hanem a feltáró brigádok közül is nem egy kiváló eredményt ér el. A Bánya- ép Energiaügyi Minisztérium legutóbbi értékelése szerint a Kossuth-bányában dolgozó Lili József feltáró brigádja a feltáró brigádok országos versenyének is az él von a- • >ában halad. A megye dolgozói bizakod va figyelik bányászaink munkáját, s jó szerencsét kíván* nak nekik, hogy ünnepüket —* hagyományaikhoz híven — sikerekben gazdag újabb széncsatával köszöntsék. ELSŐ kép. Festői környezetű hegyi pályán robog a kis szerelvény. A Hirdi homokbányából az iszaptömedékeléses bányaműveléshez szükséges homokot szállítja Komlóra. MÁSODIK képünkön a komlói Kos- suth-bánya áltárójából látjuk az új szénosztályozót, amelynek szorgalmas dolgozói azon munkálkodnak, hogy kellően osztályozott szenet szállítson Komló testvérvárosának, Sztálinvárosnak. HARMADIK képünk a kökönyösi városrészben épült új házakat mutatja be. A hatodik magyar bányásznapon újabb lakásokba költöznek be boldog lakóik.
