Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-21 / 171. szám

“ "íhéTcfezővetikezetek építkezései­hez. gépállomásoknak 1960-ban 1955Jhöz viszonyítva mintegy 70 százalékkal kell növelniök az egyéni parasztok számára végzett' egy kát. holdra eső gépi munka mennyiségét. A ta­laj munkán kívül nyújtsanak segítséget az egyéni parasztok­nak a szállítási, silózási és darálás! munkák elvégzésében Is. Javítani kell a gépek kihasz­nálását. Az egy műszakra eső traktorteljesítményt 10—12 szá­zalékkal kell emelni. Megfe­lelő munkakörülményeket kell biztosítani a dolgozók részé­re, hogy mielőbb kikovácso- lódjék az állandó szilárd mun­kásgárda és megszűnjék a traktorosok vándorlása. C A meglévő mezőgazda- 'sági termelőszövetkeze- _ teket úgy kell fejleszteni, hogy állandóan erősödjék a közös gazdaság, megjavuljon üzem- szervezésük, gyors ütemben emelkedjék termelésük. Az új termelőszövetkezetek alakítá­sánál gyors fejlődésre képes egészséges, közös gazdaság létrehozására kell törekedni. A nálunk legfejlettebb mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti tí­pus előnyeinek hangsúlyozása mellett minden megkötés nél­kül lehetővé kell tenni, sőt az eddiginél nagyobb mértékben kell segíteni az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti cso­portok megalakulását, vala­mint fokozatos fejlődését a közös gazdálkodás útján. Ha­tékonyan kell támogatni a földművesszövetkezeti mozgal­mat és ennek keretében az egyszerű termelési társulások, szakcsoportok működését, ame­lyek az egyénileg dolgozó pa­rasztok számára az együttmű­ködés, a kollektív munka, a szövetkezéssel járó előnyök megismerésének iskolái. A termelőszövetkezeti mozgalom fei]«7+ése során a legkövetke­zetesebben biztosítani kell az önkéntességet. A második ötéves terv idő­szakában el kell érni, hogy a már létrejött többéves terme­lőszövetkezeti gazdaságok oél- damutató szocialista nagyüze­mekké váljanak és termelésük színvonala évről évre nagyobb arányban szárnyalja túl az egyéni eazdasásokét. Ugyanak­kor hatékony támogatást kell nyújtani az újonnan alakult termelőszövetkezeteknek kez­deti nehézségeik leküzdéséhez és gazdálkodásuk megalapozá­sához, hogy termelésük minél előbb meghaladja az égvén! ga7dc><!qgok átlagos termelési szintjét. A termelőszövetkezetek szá­mára öt év alatt mintegy 4.1 milliárd forint — ebből több mint 3 milliárd forint építkezésre szolgáló — be­ruházást kell előirányozni. öt év alatt meg kell építeni a termelőszövetkezetekben töb­bek között mintegy 190.000 szarvasmarhaférőhelyet és 1— 1.2 millió köbméter befogadó- képességű silót. A beruházások végrehajtá­sához a második ötéves terv során összesen 2.6 milliárd fo­rint hosszúlejáratú hitelt kell nyújtani a tsz-eknek. Emellett szükség van arra is, hogy a termelőszövetkezetek fokozzák a saját erőből történő építke­zéseiket. A helyileg kialakult olcsóbb megoldások sokféle változa­ta mellett elő kell segíteni a vas- és vasbetonváz-szerke- zetű épületek építését is. A termelőszövetkezetek anyag- ellátását lényegesen egysze­rűsíteni kell. Hitelekkel, va­lamint a szükséges gépi be­rendezések eladásával elő kell mozdítani, hogy a ter­melőszövetkezetek külön-kü- lön vagy összefogva saját építőanyagellátó (tégla, cse­rép, mész, kő, nád) üzemeket és építőbrigádokat létesítse­nek. A termelőszövetkezetek­nek lehetővé kell tenni, hogy vásároljanak az állattenyésztéshez, valamint a szállításhoz szükséges gépe­ket, tehergépkocsikat és gumi­kerekű univerzális traktoro­kat, a hozzávaló pótkocsikkal. A termelőszövetkezetekben az egy kát. holdnyi mezőgaz­dasági területre jutó műtrágya mennyiséget — hatóanyagban kifejezve — az 1955. évi tiz kilogrammról 1960-ban mint­egy 25 kilogrammra kell nö­velni. A termelőszövetkezetek ter­melésének fejlesztése elenged­hetetlenül szükségessé teszi, hogy a termelőszövetkezetek­ben a szövetkezeti demokrácia minden téren érvényesüljön és a szövetkezet ügyeiben a szövetkezet gazdái, maguk a tagok döntsenek, maguk alakítsák ki a minta­alapszabály figyelembevéte­lével saját alapszabályukat is. A termelőszövetkezetekben gyors ütemben kell fejleszteni a közös állattenyésztést és az ehhez szükséges nagyüzemi el­helyezést, lényegesen meg kell javítani az állatállomány mi­nőségét. A termelőszövetkezeti mozgalom és az állattenyész­tés egyidejű fejlesztésének biz­tosítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a jövőben mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekbe belépő dolgozó parasztok a háztáji kereteket meghaladó ha­szonállományt olyan ütem­ben vigyék a szövetkezet­be, ahogyan megteremtették az elhelyezés lehetőségét és a közös gazdaságban szük­séges takarmányalapot. A termelőszövetkezeti tag által a közös gazdaságba bevitt tehenek, üszők, kocák ellen­értékét a 20—35 százalékos szövetkezeti alap levonásá­val egy összegben azonnal ki lehet fizetni. A közös gaz­daság részére szükséges igás állományt a megalakuláskor takarmánnyal együtt be kell vinni a közös gazdaságba. A felesleges lóállományt a közgyűlés határozata alapján a tagok személyesen is elad­hatják az alapszabálynak megfelelően. Fokozni kell a termelőszövet kezeli tagok érdekeltségét a termelés növelésében. Lehetővé kell tenni, hogy a beadási kötelezettségek tel­jesítésére szolgáló mennyisé­geken felül termékeiket elő­nyösebben értékesíthessék (előnyös termelési szerződé­sek, földművesszövetkezeti bizományi értékesítés, a sza­badpiacon és közvetlenül az állami kiskereskedelmi vál­lalatoknak, üzemeknek, kór­házaknak, intézményeknek történő eladás) és ezzel is fokozhassák jövedelmüket. El kell törölni a jelenleg ezt gátló szállítási korlátozáso­kat és egyéb megkötöttsé­geket. Államilag is támogat­ni kell a termelőszövetkeze­teket abban, hogy helyi je­lentőségű nyerstermékeket feldolgozó üzemeket (tej­üzem, borpalackozó, pálinka­főző, seprőkötő, gyümölcs­ös zöldségaszaló, konzerváló, nádpallókészítő stb. üzeme­ket) létesíthessenek és ezek termékeit is szabadon érté­kesíthessék. Támogatni kell a termelőszövetkezeteket ab­ban, hogy közös erővel is létesíthessenek ilyen üze­meket. Mindenek előtt a tsz-ek készpénzbevételének fokozá­sa révén és részben állami hi­telek nyújtásával elő kell se­gíteni, hogy havi előlegfize­tés formájában a termelőszö­vetkezeti tagok évközben rend­szeresen pénzjövedelemhez jussanak. A munkaképtelen és öreg termelőszövetkezeti tagok nyugdíjellátását — a terme­lőszövetkezetek anyagi esz­közeiből — intézményesen meg kell oldani. A A második ötéves terv megvalósítása folyamán az állami gazdaságok elé azt a fő feladatot kell állítani, hogy termelésüket jelentősen fej­lesszék és gazdaságosabbá te­gyék. Az állami gazdaságok fej­lesztésére öt év alatt mintegy 2.7 milliárd forintot kell be­ruházni. Mezőgazdasági terü­letük egy kát. holdjára jutó műtrágya mennyiségét — ha­tóanyagban kifejezve — az 1955. évi 23 kilogrammról 1960- ban 45 kilogrammra kell nö­velni. Biztosítani kell, hogy az ál­lami gazdaságok növényterme­lésének és állattenyésztésének hozama, valamint árutermelé­sének aránya jelentősen meg­haladja az országos átlagot. Az állami gazdaságok 1955- höz képest a második ötéves terv végére, hozzávetőlegesen kenyérgabonából 30 százalék­kal, cukorrépából 45 százalék­kal, vágóállatból 70 százalék­kal, tejből 80 százalékkal, gyapjúból 100 százalékkal, bor­ból 70 százalékkal növeljék árutermelésüket. A termelé­kenység növelésével, az önkölt­ség csökkentésével kell első­sorban elérni, hogy az állami gazdaságok veszteséges gazdál­0 kodása a második ötéves terv folyamán megszűnjék. H A mezőgazdaság terme- * * lésének tervbe vett emelkedéséhez elengedheteU lenül szükséges, hogy az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok is növeljék termelésü­ket. Ezért biztosítani kell szá­mukra azokat az anyagi felté­teleket, amelyeknek segítsé­gével ki tudják használni meg­levő termelési lehetőségeiket* Növelni kell az egyéni ter­melők műtrágyával és növény, védőszerrel való ellátását: — 1960-ban 1955-höz viszonyítva az egy. kát holdat megművelt területre jutó műtrágyát több mint négyszeresére kell emel­ni az egyéni gazdaságokban. Lehetővé kell tenni számukra különféle termelési eszközök és anyagok beszerzését. Na­gyobb mennyiségben kell ne­mesített vetőmagvakat és te­nyészállatot, valamint facse­mete- és szőlőszaporító anyagot számukra juttatni. Mind a nö­vénytermelés, mind az állatte­nyésztés területén fejleszteni kell a dolgozó parasztság ré­szére jövedelmező szerződéses rendszert, mintegy 40 száza­lékkal kell növelni a szerző- déces sertéshízlalást. 1960- ban az 1955. évinél mintegy 70 százalékkal több napos­baromfit kell az egyéni ter­melők részére eladni. A növénytermelés és az • állattenyésztés hozamai­nak emelésével jelentősen nö­velni kell a mezőgazdaság min­den szektorában a 100 kát holdra eső árutermelést. El kell érni, hogy az 1955. évben begyűjtött mezőgazdasági ter­mékmennyiséghez képest, 1960- ra a beadási kötelezettségek teljesítése, a szerződéses nö­vénytermelés é6 állattenyész­tés, valamint az állami felvá­sárlás útján a központi kész­letbe kerülő árumennyiség 30 —36 százalékkal növekedjék* Az állam által begyűjtött ter­mékek mennyiségének növe­kedését túlnyomórészt szabad felvásárlás és szerződéses ter­meltetés útján kell biztosítani, emellett lehetőséget kell adni, hogy a parasztság növelje ter­mékeinek szabadpiaci értéke­sítését is. Ki kell terjeszteni a földmű, vesszövetkezetek tevékenysé­gét, egyrészt a parasztság ter­mékeinek felvásárlásában és bizományi értékesítésében, másrészt fokozottabban kell részt ven­niük a mezőgazdaságnak kis gépekkel, valamint a terme­léshez és építkezéshez szük­séges anyagokkal valő ellá­tásában. Meg kell szervezni a falun a hús árusítását, az állatvá- gásokat decentralizálni kell« Gondoskodni kell arról, * hogy javuljon az export­képes mezőgazdasági termékei» termelése és minősége. Töre­kedni kell a világszerte ismert hagyományos magyar export­cikkek kivitelének növelésére, szem előtt tartva az export

Next

/
Thumbnails
Contents