Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

Vlllt, PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1

DUNÁNTÚLI

WAPLO

BARANYA MEGYEI PA RT BIZOTT5A'C

Az SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről

(1—2-—3. oldal)

MEGYEI TAN A'C S LAPJA

XIII. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM

ÁRA: 50 FILLÉR

KEDD. 1956 1ÜLIUS 3

Ssás kombájn aratott és csépelt hétfőn a baranyai földeken

Hétfőn reggel szerte Baranyában folytatódott az őszi árpa betakarítása. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek földjein ezen a napon mintegy hatvan aratógép és száz kombájn állt munkába. A szeles, esős időjárás ellenére szerencsére csak helyenként dőlt meg a gabona, úgyhogy legnagyobb részét gépekkel tudják levágni.

A Beremendi Állami Gazdaságban vasárnap is teljes erővel arattak. Ennek köszönhető, hogy hétfő délre — Baranya megyében elsőként — a gazdaság 240 holdas táblájáról teljes egészében letakarították a kombájnok az őszi árpát. Az aratásnak csaknem negyedrészét Maczkó Lajos kombájnvezető, a szocialista munka hőse végezte el. A szomszédos beremendi Dózsa Tsz-ben, — az állami gazdaság példájára — szintén teljes egészében kombájnnal arattak és hétfő estére ők is végeztek a 63 hold őszi árpa betakarításával. A szövetkezetben dolgozó Bereczki László kombájnvezető, aki tavaly nyerte a „megye legjobb gépállomási kombájnvezetője” cjmet, 40 hold őszi árpát vágott le és több mint ötszáz mázsa terményt csépelt el. Vállalta, hogy az idei nyáron 350 holdról takarítja be a kalászosokat. A Bólyi Gépállomás kilenc aratógéppel és ÍJ kombájnnal segíti a termelőszövetkezetek aratási munkáját. Eddig csaknem 150 holdról takarították be a gépállomás traktorosai az őszi árpát.

Aratnak az árvízsújtotta Mohácsszigeten is. A megmaradt őszi árpa vetések a kedvező időjárás hatására kiheverték az árvizet és általában 12—13 mázsás holdankénti termést ígérnek. A szigeti Uj Tavasz Tsz-ben hétfőn már végeztek is az aratással, a Ságvári Tsz-ben pedig, ahol a mohácsszigeti gépállomás traktorosai dolgoznak, keddre szintén befejezik az őszi árpa betakarítását.

Gyorsabb feltárást!

Huszonkét gyorsvágathajtó DlSZ-brfgád rersenye Komlón

A komlói szénbányászati tröszt dolgozói csaknem nyolcezer tonna szénadóssággal zárták 1956. félévét. Ennek egyik °ka volt a feltárásban mutatkozó elmaradás is.

A bányászfiatalok a mulasztás pótlása érdekében elhatározták, csatlakoznak a DISZ KV felhívásához és a második télévben a komlói üzemekben ks meggyorsítják a feltárást. Az országos versenyhez elsőnek Korák Ferenc szén elővájó brigádja csatlakozott Kos- sulh-bányán. Ugyanitt öt oiásik ifjúsági csapat is köpette példájukat. Július 2-án, hétfőn hat üzemnél összesen

huszonkét gyorsvágathajtó — 14 elővájó és nyolc feltáró — DISZ-brigád lépett versenyre fuüszakonkénti és fejenkénti 14 cm helyett 18 cm-es előrehaladásért. Az üzemek a műszakilag jól előkészített munkahelyeket biztosították az ifjúsági brigádoknak, vízöblíté- ses fúrógéppel látták el őket. Patronálásukat fiatal mérnökök vállalták, akik a brigádok munkafeltételeinek biztosítása mellett egyéb problémáikkal is foglalkoznak. A gyorsvágathajtó DlSZ-brigá- doknak az a célkitűzésük, hogy havonta a tervezetten felül 60—70 méterrel növeljék a tröszt meddővágat kihajtását.

A szénbányászati minisztérium előzőleg 21 Kóta és nyolc UPM3 típusú rakodógépet ígért a DISZ-brigádok munkájának segítségére. A verseny megindult, a gépekből azonban még egyetlen darab sem érkezett a bánya területére.

Jó

hogy a Minisztertanács 1956/57- re * néhány kiKe°b módosítással melyek egyes novényféleségek- ne,‘ tovább nö- v-e ik a dolgozó rasztság érdek éhségét — változatlanul jóváhagyja az elmúlt évek szabadfelvásárlási Rabon® árait. Az értékesítési szerződések kötését

már a cséplés előtt megkezdik, és ugyanakkor, tehát a cséplés előtt, a leszerződött kenyérgabonára előleget is fizetnek.

*

hogy nem a naptár. hanem az időjárás és az érés szabja meg az ara tás megkezdését. . A búzát akkor vághatjuk, ha viaszérésben van, vagyis ha a szemek már keméha tudjuk

nyék, de körömmel könnyen átvághatok, viasz- szerűek, de még feszesen a pelyva levelek között ülnek. A szalmaszál sárgásszínű, már fényes, szalma jellegű, de hajlékony és szívós, a levelek sárgák és törékenyek, elhaltak. Ha ez az érési állapot bekövetkezik a búzánál, nyomban kezdjük meg az aratást, hogy a ki- pergéssel járó szemveszteséget el kerülhessük.

*

hogy az ősziárpá nál és a rozsnál más szabja meg az aratás megkezdésének időpontját. Ezeket akkor vághatjuk, ha a szem elérte végleges állagát és színét, körömmel már nem vágható át, a

• • •

pelyvák közt lazán ül, a szár pedig teljesen száraz és a levelek is leszáradtak. Az aratást a termés minőségének rovására nem lehet siettetni, — de késleltetni sem! A túl korai aratás rontja a minőséget, az elkésett betakarítás pedig szemveszteséget okozhat

*

hogy az apró magvakért igen jó átvételi árat fizet államunk, hisz ezek a magvak külföldön is keresettek, de állattenyésztésünk alapját képező takarmánybázis megteremtéséhez is elen. gedhetetlenül szűk ségesek. így már most gondoljunk az aprómag csép- lésének megszerve zésére.

Az SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről

Az SZKP Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép, a testvéri kommunista és munkáspártok, a szocialista országok nagy közösségének dolgozói, a kapitalista és a gyarmati országok embermilliói teljes helyesléssel és lelkes támogatással fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának határozatait. Ez érthető is, hiszen a XX. pártkongresszus, amely új szakasz a marxiz- mus-leninizmus alkotó fejlesztésében, mélyenszántó elemzést adott a jelenlegi nemzetközi és belső helyzetről, felfegyverezte a kommunista pártot, az egész szovjet népet a kommunizmus felépítéséért folyó további harc nagyszerű tervével, új távlatokat nyitott meg a munkásosztály összes pártjainak az újabb háborús veszély elhárítására irányuló, a dolgozók érdekeit szolgáló közös akciói előtt.

A szovjet nép az SZKP XX. kongresszusa határozatának megvalósítása során a Kommunista Párt vezetésével újabb kimagasló eredményeket vív ki az ország politikai, gazdasági és kulturális életének minden területén. A szovjet emberek még szorosabban a Kommunista Párt köré tömörültek, magasfokú alkotó aktivitást fejtenek ki a XX. pártkongresszus által kitűzött feladatok teljesítéséért fo- lyó harcban.

A kongresszus óta eltelt időszak egyszersmind azt is megmutatta, milyen nagy élet- erejüek a kongresszus határozatai a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjából, az összes haladó erőknek a világbéke megszilárdításáért vívott harca szempontjából. A _ kongresz- szusnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére, a jelenlegi korszakban a háborúk elhárításának lehetőségére, az egyes országokban a szocializmusba való átmenet formáinak különbözőségére vonatkozó fontos elvi, elméleti tételei jótékony hatással vannak a nemzetközi helyzetre, előmozdítják a feszültség enyhítését, erősítik mindazon erők akcióegységét, amelyek a békéért, és a demokráciáért küzdenek, előmozdítják a szocializmus világrendszere állásainak további megszilárdulását.

Míg a szovjet emberek körében, a népi demokratikus országok és az egész világ dolgozói körében nagy lelkesedést, az alkotó kezdeményezőkészség és a forradalmi energia újabb felbuzdulását váltották ki az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai, addig a munkásosztály ellenségeinek táborában riadalmat és ingerültséget okoztak. Az Egyesült Államok és néhány más kapitalista hatalom reakciós köreit szemmelláthatóan nyugtalanítja a béke megszilárdításáért folyó harcnak az a nagyszerű programja, amelyet az SZKP XX. kongresszusa jelölt meg. Nyugtalanságuk olyan arányban növekszik, ahogyan ez a program tevőlegesen és következet eg M> megvalósul.

•

Miért összpontosítják tüzü- ket a kommunizmus és a szocializmus ellenségei azokra a fogyatékosságokra, amelyekről pártunk Központi Bizottsága az SZKP XX. kongresszusán beszélt? Azért teszik ezt, hogy elvonják a munkásosztály és pártjainak figyelmét azokról a fő kérdésekről, amelyeket a XX. pártkongresszuson vetettek fel és amelyek megtisztítják az útat a béke, a szocializmus, a munkásosztály egysége ügyének újabb sikerei előtt.

A XX. pártkongresszus határozatai, a szovjet kormány bel- és külpolitikája zavart idéztek elő az Egyesült Államok és más államok imperialista köreiben.

A Szovjetuniónak a béke és az államok közötti együttműködés biztosítására irányuló bátor és kö*' - tkezetes külpolitikáját — függetlenül az államok társadalmi rendszerétől — támogatják az összes országok igen szeles néptömegei, e külpolitika kiszélesíti a béke- szerető államok frontját és mély válságba dönti a „hidegháború“ politikáját, a katonai tömbök összegyúrásának és a fegyverkezési hajszának a politikáját. Nem véletlen, hogy a személyi kultusz eile” a Szovjetunióban folyó harc körül a legnagyobb lármát éppen az Egyesült Államok imperialista körei csapták. Az ő szempontjukból arra szolgáltak a személyi kultusszal ösz- szefüggő negatív jelenségek, hogy ezeket a tényeket felhasználhassák a szocializmus elleni harcra. Most, amikor pártunk bátran felszámolja a személyi kultusz következményeit, az imperialisták ebben olyan tényezőt látnak, amely meggyorsítja országunk előrehaladását a kommunizmus felé és gyengíti a kapitalizmus állásait.

A kapitalizmus ideológusai igyekszenek gyengíteni az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok nagy vonzóerejét, a hatalmas néptömegekre gyakorolt hatását, ezért a legkülönbözőbb fogásokhoz és ravaszkodásokhoz folyamodnak, hogy elvonják a dolgozók figyelmét azokról az élenjáró és lelkesítő eszmékről, amelyeket a szocialista világ terjeszt az emberiség elé.

Az utóbbi időben a burzsoá sajtóban nagyszabású szovjetellenes rágalomhadiárat indult. A reakciós körök erre a célra néhány olyan tényt próbálnak felhasználni, amely összefügg azzal, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elítélte J. V. Sztálin személyi kultuszát. E hadjárat szervezői minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy „zavarossá tegyék a vizet", elködösítsék azt a tényt, hogy a szovjet ország életének túlhaladott szakaszáról van szó; azt is el akarják hallgatni és el akarják torzítani, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt- la és a szovjet kormány a Sztálin halála óta eltelt években páratlan állhatatossággal és határozottsággal szünteti meg a személyi kultusz következményeit, sikeresen oldja meg az úi feladatokat a béke megszilárdítása, a kommunizmus felépítése érdekében, a nagy néptömegek érdekében.

A burzsoázia ideológusai rá- galtmhad járatuk szélesítése során újból és hasztalan próbálnak árnyékot vetni a marxizmus-Ienínizmus nagy eszméire, aláásni a dolgozók bizalmát a világ első szocialista országa, a Szovjetunió iránt, zavart kelteni a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom soraiban.

A történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy a nemzetközi proletáregység ellenségei a múltban nem egyszer próbálták kihasználni a véleményük szerint előnyös pillanatokat a kommunista és munkáspártok internacionális egységének aláaknázására a nemzetközi munkásmozgalom meg osztására, a szocialista tábor erőinek gyengítésére. Ám a kommunista és munkáspártok mindannyiszor átláttak a szocializmus ellenségeinek mesterkedésein, még szorosabbra fűzték soraikat, megmutatták megbonthatatlan politikai egységüket, a marxizmus-le- ninizmus eszméi iránt tanúsított megingathatatlan hűségüket.

A testvéri kommunista és munkáspártok idejében átláttak a szocializmus ellenségeinek ezen a manőverén is és méltó módon visszaverik. Ugyanakkor azonban helytelen lenne szemet hunyni afölött, hogy egyes külföldi barátaink nem értették meg maradéktalanul a személyi kultusz és következményeinek kérdését és időnként helytelenül értelmeznek a személyi kultusszal összefüggő egyes tételeket.

A párt a személyi kultusz bírálatában a marxizmus-le- ninizmus elveiből indul ki Pártunk immár több, mint három éve folytat következetes harcot J. V. Sztálin személyi kultusza ellen, fáradhatatlanul kiküszöböli káros következményeit. Természetes, hogy ez a kérdés fontos helyet foglalt el az SZKP XX. kongresszusának munkájában és határozataiban. A kongresszus rámutatott arra, hogy a Központi Bizottság teljesen helyesen és időben lépett fel a személyi kultusz ellen, amelynek elterjedése lekicsinyítette a párt és a néptömegek szerepét, lealacsonyította a kollektív vezetés szerepét a pártban és nem ritkán komoly munkabeli mulasztásokhoz, a szocialista törvényesség durva megsértéséhez mzetett. A kongresszus megbízta a Központi Bizottságot, hogy következetesen hajtsa végre azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a marxizmus-leninizmus- tól idegen személyi kultusz teljes leküzdését, következményeinek kiküszöbölését a pártmunka, az állami és az ideológiai munka minden területén, biztosítják továbbá a pártélet lenini normáinak és a pártvezetés kollektivitásának a nagy Lenin által kidolgozott elvei szigorú betartását.

A párt a személyi kultusz elleni harcban a marxizmus- Ieninizmusnak a néptömegek, a párt és az egyes személyek történelmi szerepéről, a politikai vezetőnek — bármily nagyok legyenek is érdemel — személyi kultusza megenged- hetetlenségéről szóló ismert tételeit tartja szem előtt.

Marx, a tudományos kommunizmus megalapítója, hangsúlyozva ellenszenvét „mlnd- eféle személyi kultusszal szemben”, kijelentette, hogy ö cs Engels azzal a feltétellel lépett a kommunisták társaságába, „hogy a szervezeti szabályzatból kivetik mindazt, ami előmozdítja a tekintélyek előtti megalázkodó hajbókolást.” (K. Marx és F. Engels művei XXVI. kötet 487—488 oldal oroszul.)

V. I. Lenin Kommunista Pártunk létrehozásakor kérlelhetetlen harcot folytatott a „hős” és a „tömeg” antimar- xista felfogása ellen, határozottan elítélte az egyedülálló hős szembeállását a néptömegek- kel. „Az alkotók tízmillióinak esze — mondotta V. I. Lenin — valami összehasonlíthatatlanul magasabbrendűt hoz létre, mint a legnagyszerűbb és legzseniálisabb előrelátás” (miívei XXVI. kötet 431 oldal oroszul.)

Amikor az SzKP Központi Bizottsága felvetette a J. V. Sztálin személyi kultusza elleni harc kérdését, abból indult ki, hogy a személyi kultusz ellentétben áll a szocialista rend természetével es fékké vált a szovjet demokrácia fejlődésének és a szovjet társadalom kommunizmus felé tartó előrehaladásának útján.

A XX. pártkongresszus a Központi Bizottság kezdeményezésére szükségesnek tartotta, hogy bátran és nyíltan beszéljen a személyi kultusz súlyos következményeiről, azokról a komoly hibákról, amelyek Sztálin életének utolsó időszakában fordultak elő. szükségesnek tartotta, hogy felhívja az egész pártot: közös erőfeszítésekkel számoljon le mindazzal, amit a személyi kultusz eredményezett. A Központi Bizottság egyúttal számolt azzal, hogy az elkövetett hibák nyílt beismerése bizonyos mínuszokkal és hátrányokkal fog járni, amelyeket az ellenség felhasználhat. A bátor és kíméletlen önbírálat a személyi kultusz kérdésében újabb ékesszóló bizonyítéka volt pártunk és a szovjet szocialista rendszer erejének és szilárdságának. Bizonyossággal állítható, hogy a kapitalista országok egyetlen uralkodó pártja sem kockáztatott volna meg soha ehhez hasonló lépést. Ellenkezőleg, igyekeztek volna agyonhallgatni, takargatni a nép előtt az ilyen kellemetlen tényeket, de a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely a marxizmus-leninizmus forradalmi elvein nevelkedett, kimondta a teljes igazságot, bármilyen keserű is volt az; a párt kizárólag saját kezdeményezésére, elvi meggondolásoktól vezettetve tette meg ezt a lépést. Abból indult ki, hogy ha a Sztálln-kultusz elleni fellépés elő Is idéz egyes átmeneti nehézségeket, távlatában azonban a munkásosztály alapvető érdekei és végső céljai szempontjából óriási pozitív eredménnyel jár. Ezzel biztos garanciákat teremt arra. hogy pártunkban és az országban soha többé ne bukkanhassanak fel a személyi kultuszhoz hasonló jelenségek, hogy a párt és az állam vezetése a jövőben kollektív módon, marxista-leninista politika folytatása alapján, a

(Folytaéou a 1. oldalon^