Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-20 / 170. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ I A Központi Vezetőség tagjai az üzemekben A Központi Vezetőség jelenlegi ülésének első napirendi pontja megtárgyalása után a Központi Vezetőség tagjai az ország különböző üzemeiben és gazdaságaiban tájékoztatták a dolgozókat az eseményekről és válaszoltak kérdéseikre. Farkas László elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára a komlói Kossuth-aknán tett pénteken délelőtt látogatást és elbeszélgetett a bányászokkal és műszaki vezetőkkel. A BARANYA MEGYEI pa'btbizottsa'g és a megyei TAKIA'C5 LAPJA XIII. ÉVFOLYAM. 170. SZÁM ÄRA 50 FILLER PÉNTEK, 1956 JÜLIUS 20 Töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására Eseményteli napjaink legújabb hírei — a pártvezetés megváltozása, a demokratizmus elmélyítése, az újabb leszerelés néphadseregünk alakulatainál, a nyomasztóan túlméretezett hivatali apparátus lecsökkentése, az állaimkölcsön jegyeztetés megszűnése — meg elégedettséget teremtettek me- gye6zerte. Bár még nincs 48 órája sem, hogy a Központi Vezetőség ülésének első napirendi pontját nyilvánosságra hozták, máris lemérhető népünk politikai érettsége. Általában helyesen értékelik, hogy a Központi Vezetőségben és a Politikai Bizottságban bekövetkezett személyi változások meggyorsítják ugyan a XX. kongresszus tanulságainak magyar viszonyok közé történő átültetését, de nem jelentenek semmiféle eltérést a pártpolitika fő irányvonalától. Fontos ezt jól tudni a megyeszékhelyen és Baranya ipari centrumaiban, de kétszeresen szükséges most a tisztánlátás falun, ahol az országos politika eseményei érzékenyen befolyásolják a szocializmus és a kisárutermelés között folyó, még el nem dőlt harc kimene- lét. „Töretlenül visszük pár- ' tunk■ irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására" — jelentette ki a Politikai Bizottság nevében Gerő Ernő elvtáns, s szavai széthasogatták azoknak vágyálmait," akik napjaink forrongó eseményeinek füzéből a szövetkezeti mozgalom szétzül- lesztésének vadgesztenyéjét tér vélték kikaparni. Nem évül el tehát, hanem most lépett fokozottan érvénybe az az országos célkitűzés, hogy fokozottabb támogatást adjunk a szövetkezeti utat választó dolgozó parasztságnak. Nem évült el, hanem ezentúl még fokozottabban kötelező minden kommunista részére az a határozat amely ennek érdekében évszakoktól függetlenül a meggyőző türelmes, de célratörő felvilágosító tevékenység állandó folytatását követeli meg. E felvilágosító tevékenységnek azonban számolnia kell a most kialakult új helyzettel Ma, amikor a XX. kongresz- szus eszméi jótékonyan termékenyítik meg az egész munkásmozgalmat az ellenségnek is van annyi esze, hogy szövetkezet-ellenes, és ezért paraszt- ellenes törekvéseit a XX kongresszus köpönyege alatt igyekezzen becsempészni a hiszékenynek vélt tömegek közé. „Megszűnt a sztálini éra — vége a szövetkezésnek is“, hirdetik s nyilvánvaló, hogy ha a pártunk mégoly határozottan rá is tér a XX. kongresszus elveinek megvalósítására —e; nekik mindig kevés lesz a sa ' ját szájuk íze szerint magyarázva az eseményeket, a szövetkezés megszüntetését követelik. Néhány tudákos ember botcsinálta okoskodásának tűnhetne fel az egész, ha nem tennénk fel a kérdést: mit ajánlanak a dolgozó parasztságnak a szövetkezés helyett? A kilátástalan gürcölést a szükreszabott földeken, amelyre önerejéből soha nem vásárolhatna komolyabb gé pet, hogy megszabadítsa önmagát és családját a robotolástól? Az örök rettegést, hogy •gy jégverés, vagy állat vész egész életére tönkreteheti? A kiszolgáltatottságot a tehetősebbeknek, az uzsorásoknak, a paraszt vérén magukat megszedő kupeceknek? Nem ígérhetnek, nem ajánlhatnak máát a szövetkezés helyében, nem ajánlhatnak jobbat, mint ami a világ legfejlettebb kapitalista országában, az Amerikai Egyesült Államokban osztályrésze az egymagában álló parasztoknak. Márpedig az USA hivatalos statisztikai jelentései időről-időre a kis farmer- gazdaságok tízezreinek tönkremeneteléről számolnak be. Az egyedül álló parasztok kiszolgáltatottságára nem a szocializmust építő országokban figyeltek fel először. Még kapitalista Dánia parasztsága is a sokat emlegetett szövetkezeteiben keresett utat a jobb megélhetéshez. Bulgáriában, még a felszabadulás előtt, a királyság idején létrehozták első termelőszövetkezeteiket a parasztok, hogy élhessenek mindazzal az előnnyel, amelyet a nagyüzem biztosít számukra. Az ő szövetkezésüknek Bulgáriában ki kellett állnia az egész kapitalista állam szörnyű nyomását, Dániában pedig bele kellett törődniök, hogy a gazdagabbak a szövetkezetben is maguk alá rendeljék a kevésbé tehetőseket. Mégis szövetkeztek! Nyilvánvaló, hogy azokban az országokban, mint hazánk, ahol a ■parasztság olyan rendíthetetlen szövetségesének kezében van a hatalom, mini a munkásosztály, ott az állam megvédi a szebb, kulturáltabb életre törekvő parasztok szövetkezeteit s azoknak, akik még nem ismerték fel, megmagyarázza előnyeit s egyengeti boldogulásuk útját. A szövetkezés nem a szocialista társadalmi rend szülötte tehát — de egyedül a szocialista rendbe bontakoztathatja ki a benne rejlő óriási lehetőségeket. Ezért áll zászlaja alatt Baranyában is 18 és félezer ember. Azok, akik a szövetkezeti mozgalmat egyes személyek politikai szerepléséhez kötik, nem látnak tovább az orruknál, s akik a XX kongresszus szelleméből a szövetkezeti mozgalom felszámo. lását sütik ki, azok csak hoz- zádörgölőztek a kongresszushoz, de nem értik meg s szánt- szándékkal félremagyarázzák lényegét. A mi feladatunk, hogy szétválasszuk a tiszta búzát az ocsutól s megmagyarázzuk falun mindenkinek: a Központi Vezetőség már megjelent s még ezután nyilvánosságra jövő határozatai nem, hogy lassítanák, de fokozott erőfeszítéssel és támogatással még jobban elősegítik a szövetkezést. Az önkéntesség szigorú betartása nemcsak azt jelenti, hogy kíméletlenül megtörtünk minden kényszert mind ahogy eddig is megtoroltunk — hanem még inkább lehetővé tesz- szük, hogy az alacsonyabb fokú szövetkezeti társulások közül azt válasszák a gazdák teljesen szabadon, amely felfogásuknak leginkább megfelel, kezdve a földművesszövetkezeti szakcsoportoktól ■ a mező gazdasági termelőcsoportig. Nekünk — és ezt vallja a mi megyénkben 11.000 parasztcsalád — meggyőződésünk, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet, köznyelven, a III típusu a legmegfelelőbb, mert ott kellő arányban esik jövedelemelosztáskor latba a munka Is, de a bevitt föld is földjáradék formájában. Lehet, s valószínű, hogy ezek mellett más társulási formákat is igényel majd az élet s szükségszerint engedélyezik majd ilyenek létrehozását is, ha valóban nagy üzemű formában kívánják megszervezni a gazdálkodást és nem folyik bennük semmiféle néven nevezhető kizsákmányoló tevékenység. Ami az eddig kulákként kezelt középparasztokat illeti — a falu színe előtt bebizonyítottuk, hogy nem vezet bennünket semmiféle hátsó gondolat igazságuk, s osztályhelyzetük megítélésénél, nem csináltunk lélekvásárt, ahol a felmentés ára az aláírt belépési nyilatkozat lett volna. Amellett, hogy minden támogatást megadunk leromlott gazdaságuk helyrehozásához megmondjuk,, hogy ha saját meggyőződésük iß egyezik evvel, akkor szívesen, nyitott ajtókkal várjuk őket akár a meglévő, akár az újonnan alakuló termelőszövetkezetekben. ' Amikor pártunk a szövetkezés oldalára áll — azt nem valami titokzatos kommunista parancsnak engedelmeskedve teszi, hanem a paraszti boldogulás mellett tör kardot. Amellett, hogy ezután is — s több lehetőség birtokában jobban is — támogatja az egyéni gazdákat, jól tudja, hogy a falu nagy versenyéből feltétlenül a szövetkezeti paraszt kerül ki — gazdagabban. Nem azért, mert a tsz-eket jobban támogatta és támogatja ezután is az állam, hanem mert ők már megnyergelték a nagyüzem korlátlan lehetőségeit. Eddig túlságosan egyoldalú agitációnk elősegítette olyan hiedelmek terjedését, hogy a szövetkezet csak annyival jelent jobb megélhetést, ameny- nyivel ott kevesebb a beadás és kisebb az adó. Ez így nem igaz! Nem a beadási kedvezmény miatt termett a tsz-ek gabonaföldjein tavaly is mázsákkal több (viszont igaz, hogy ezért több is maradt neki) és lesz idén is jobb kalászosokból, kapásokból terme sük egyaránt. A többtermés, a jobb megélhetés magyarázata a gép, amely igazán csak a nagy táblákon mutathatja be erejét. A Terményforgalmi egy áron veszj át az egyéni gazda és a tsz kukoricájának mázsáját — mégis, melyik keres többet rajta? Nyilván az, aki ugyanazt a portékát olcsóbban állította elő. Annak ugyanaz az ár is nagyobb hasznot, nagyobb jövedelmet, nagyobb gazdagságot jelent. Kapál az egyéni gazda is — naponta legfeljebb fél holddal, ha elbír. Kapál a tsz-tag is, de Zetoron ülve 25 holddal birkózik meg ugyanennyi idő alatt. Nyilván, hogy majdnem ötvenszer olcsóbb az ő kapálása, mint a barázdában ballagó egyéni gazdáé. Az újvidéki „Magyar Szó“ július 13-i száma megírja, hogy a gépesítés, a szövetkezés útját járják Jugoszlávia dolgozó parasztjai is. „A bezdáni földművesszövetkezet nem tétovázik — írja — ed dig beszerzett hat traktort, négy pótkocsit, két cséplőgépet, egy motoros permetezőt, mor- zsolót, darálót... Ebből nyilván látszik. hogy a földművesszövetkezet kezébe vette a mezőgazdasági termelést. Úgy számítják, 6500 hold föld megmunkálására kell gépet biztosítania’1. Mondhatnák, igenám — de nálunk még sok gyengén gazdálkodó termelőszövetkezet akad, amely aligha boldogulna, ha nem élhetne az állami kedvezményekkel. Nem tagadjuk — vannak ilyen szövetkezetek, de ezek nem azért gyengék, mert a gazdálkodás nagyüzemi formája rossz. Teljes erőnkkel rajta leszünk, hogy ezekben a szövetkezetekben is egyre jobban élhessenek a tagok, kiegyenlíthessék tartozásaikat. Nem kíméljük erőinket annak érdekében sem, hogy a most s ezután alakuló termelőszövetkezetekben olyan feltételeket teremtsünk, amelyek rövidesen lehetővé teszik a tagosítás és a közös állatállomány révén a nagyüzemi gazdálkodás megkezdését. Ezek a napok, az aratás és egyben a falusi átalakulás újabb lépésének napjai, mert a rendre dőlő gabonával tulajdonképpen félig-meddig lezárul a régi gazdasági év. A gazda újra ott találja magát a régi kérdés előtt, amely így szól: ha egyénileg arattam is de ősszel már nem lenne-e jobb közösben vetni? A Központi Vezetőség mostani határozatától megerősítve segítsék döntésre érlelni a gazdák tanakodását az előkészítő bizottságok tagjai, induljanak harcba minden új tagért pártunk sok csatában edzett agitátorai. Útjukat teljes erejével segíti a párt, támogatja törekvéseiket az állam. Ameny- nyire elősegítjük azonban, hogy érvekkel és újra csak érvekkel agitáljanak a szövetkezés ügye mellett, annyira elejét vesszük minden ellenpropagandának. A mi hazánkban, ahol a dolgozó parasztsággal szövetséges munkás- osztály van hatalmon, tilos minden tevékenység, amely a paraszti boldogulás ellen irányul. A mi parasztjaink 1953 júniusában egyszer már megégették kezüket, amikor hallgattak a tsz-züllesztő demagógok szavára. A felelőtlen uszítás anyagi romlásba döntötte őket is, megtépázta szövetkezetüket is. Sokan verik azóta újra szövetkezeti tagokként homlokukat — hogy miért nem gondolkoztak akkor jobban, már mennyivel jobban állhatnának. Elismerjük, vannak még szövetkezeteink, melyek nem vonzzák a kívülállókat. Harcoltunk s harcolunk ezután is mindenfajta elzárkó- zottság, szektariánizmus, magas lóról való beszéd s más rossz Viszonyt szülő hibák ellen. Ahol úgy találják a kívülállók, hogy ennek még nincs elég eredménye, ott lehetőségünk van a régi mellett egy új termelőszövetkezet megalakítására is. Tizenegy éve vágja együtt hazánkban a történelem rendjét a sarló a kalapáccsal. A második szabad évtizedbe lépve a XX. kongresszus következetes érvényrejuttatásával falun is simábban, gyorsabban, nagyobb egyetértésben haladunk előre. Hogy ez az előrehaladás a szövetkezeti mozgalom teljes győzelme felé visz, arról a Központi Vezetőség határozata után nem maradhatott kétség senkiben sem. Pécsre érkezett a szovjet kereskedelmi küldöttség Csütörtökön délelőtt 10 órakor Pécsre érkezett a Szovjetunió öttagú kereskedelmi küldöttsége. A küldöttség vezetője M. N. Lazarjev elvtárs az Orosz Föderatív Szovjet Szocialista Köztársaság kereskedelmi miniszterének helyettese. Tagjai: M. F. Sztyepanov Áz első gabona- szállítmány A pécsi villanymalomba szerdán délben érkezett meg az első gabonaszállítmány. A babarc! állami gazdaság . egy vagon — 170 mázsa — búzát küldött vasúton. A jóminőségű búza 82 fajsúlyú és 16 százalék nedvességtartalmú. A malom munkásai és vezetői ünnepélyesen fogadták az idei első gabonaszállitmányt és már pénteken megkezdik az őrlést. Az első lisztet, melyet az új búzából őröltek, a jövő héten szállítják le a pécsi Sütőipari Vállalatnak. elvtáns, az Orosz Föderatív Szovjet Szocialista Köztársaság belkereskedelmi minisztériumának főosztályvezetője, M. J. Kacsalov, az Orosz Föderatív Szovjet Szocialista Köztársaság belkereskedelmi minisztériuma élelmiszerforgalmi főigazgatóságának vezetője. F. F. Mutyilin, a kievi városi tanács kereskedelmi ősz* tályának vezetője, N. Sz. Aba- jancev, a leningrádi nagy áruház igazgatója. A szovjet küldöttséget Györ- kó Antal elvtérs, a városi tanács elnöke fogadta. A vendégek a délelőtt folyamán megtekintettek több üzletet, megnézték a kőtárat, a székesegyházat, a szabadtéri színpadot, majd a Nádorban megtartott ebéd után a Textilnagykeres- kedelmi Vállalat raktárát. A délután folyamán ellátogattak a Porcelángyárba; Ma szovjet elvtársaink megnézik a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatot, majd ellátogatnak Komlóra. Épül a farostlemezgyár A II. ötéves tervben felépül a mohácsi farostlemezgyár. A 80 millió forintos beruházás megvalósítása jó ütemben folyik. Elkészült eddig a legfontosabb üzemépület — a lapképzőcsar- nok — alapozása, két transzformátorépületnél elérték a falegyent, a kazánháznál az első födémrész és a tűzoltó- laktanyánál pedig a belső festés munkálatainál tartanák. A kilenc lakóház közül hat tető alatt, a többi fal-\ égyenben van. A hatalmas gyárépület előregyártóit elemeit a helyszínen készítik el. Ez a munka két hónapja indult meg és azóta a x lapkqpzőcsarnok húsz keretallványából IS teljesen elkészült, a többi ötnél a tartógerendák és tetőelemek gyártása van még hátra, amivel a hónap végéig végeznek. Az új munkák közül jelenleg az irodaház alapozásán dolgoznak és még ebben a hónapban két újabb üzemépület alapozásához kezdenek. Telefon jelentések A szebényi termelőszövetkezet július 19-én 160 mázsa új búzát szállított a begyűjtő helyre és ezzel teljesítette egész évi búzabeadását. A harkányi termelőszövetkezet hétfőn délután szállított le a harkányi terményforgalmi raktárba 120 mázsa búzát 15 százalékos víztartalommal, 81- es fajsúllyal. Szerdán újabb 140 mázsa búzát szállítottak le. Filmet készítenek Komlón A Komlói Szén- bányászati Tröszt versenyirodája szervezésében mintegy 40 perces keskenyfilm készült. A film nyomon követi első szocialista bány a- városunk életét. Többek között a szénmedence különböző újításait, Komló városrendezését, a zwikkaui bányászfiatalok komlói látogatását, az új bányamentő állomás felavatását, az első irányvonat indításának ünnepségét mutatja be. Lapzárta 4 muzsika szárnyán Nem tudtam bevárni az előadás végét, 11 órakor ki- lopóztam a szabadtéri színpad nézőteléről, hogy még a pénteki lapban beszámolhassak olvasóimnak: nagyszerűen sikerült a ljubljanai rádió tánczenekarának pécsi hangversenye. Nemcsak azért volt sikerük a jugoszláv zenészeknek, mert szép, dallamos, temperamentumos számokat játszottak, mert a háromezer- főnyi hallgatóság szerelmese a könnyű zenének, hanem azért is, mert közvetlen, kedves kezdve a karmester-zeneszerző Adamics Bojántól a „hangulatcsináló” vidám gitárosig mindegyikük. Mit játszottak? Mindent. A Kék rapszódiával kezdték, azután hallottunk részleteket a „Tavasz” és a „Döntő pillanat” című jugoszláv film zenéjéből (szerezte Bőjén Adamics), Jelka Cvete- zsár, ez a bájos fiatal énekesnő magyarul is dalolt, játszottak Bugi-vugit, ßzepen élvezhetőén; tündököltek » szólisták, remekelt a dobos é* a közönség repült, repült a muzsika szárnyán. Ereztük: ezek az emberek szeretnek muzsikálni és szeretettel játszanak nekünk Ezt különben el is mondták — magyarul. Törve, akadozva olvasták a nekik oly idegen szöveget, kínlódott Bóján Adamics és Jelka Cvetezsár is, hogy kimondják az „ö”-, „ü”-, „é”-betűket, mégis vállalták ezt a legnehezebb produkciót, hogy közöljék: „szívből, örömmel jöttünk ide...” Szép, hangulatos este volt. Mikor eljöttem, a Trubadúr dzsesszparódiáját játszották éppen. Az utolsó akkordok szálltak a pisztonokból, szakszofonokból; Mikor a Széchenyi téren átvágtam, még kísért a tapsvihar) » (AMI)
