Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-19 / 169. szám

195® JULIUS 19 napi:« 8 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Illése (Folytatás a 2. oldalról) mint az alsóbb szervekre job­ban támaszkodjanak, hogy az összes állami s-ervek, s min­denekelőtt a tanácsok széle­sebb kapcsolatokat teremtse­nek a néppel, s hogy bizto­sítsuk minden téren a nép fo­kozott részvételét a hatalom gyakorlásában. A szocialista demokratizmus kiszélesítésének egyik alapve­tő feltétele, a legszigorúbb szocialista törvényesség biz­tosítása minden téren, a sze­mélyi biztonság és vagyoni biztonság megerősítése, a bí­ráknak az alkotmány előírá­sa szerinti választása, a bel­ügyi, az igazságügyi szervek munkájának megjavítása és legszorosabb kapcsolatuk a néppel, A szocialista törvényesség megsértése terén elkövetett durva hibákat pártunk veze­tésével már felszámoltuk. De itt még sok a tennivaló. A Központi Vezetőség elé terjesz­tett határozati javaslat széles, nagyjelentőségű intézkedések átgondolt, összefüggő prog­ramját vázolja fel, amelyet, amennyiben ezt a Központi Vezetőség magáévá teszi, vas­következetességgel kell meg­valósítani; A gyakorlatban kell bebizo­nyítanunk, hogy a szocialista törvény védi a Magyar Nép- köztársaság minden polgárát és kötelező minden állampol­gárra, hogy népi demokratikus államunk törvényei előtt, sze­mélyekre való tekintet nélkül, mindenki egyenlő! A tör­vénytelenségek és törvénysér­tések nem tartoznak a népi demokratikus rendszer, a szo­cializmust építő állam életé­hez. A demokratizálás az állami, a gazdasági, a társadalmi élet­Alaposan meg kell változtatnunk gazdasági vezetésünk módszereit Elvtársak! Amikor a leg­fontosabb feladatokról szólunk, amelyek állami és gazdasági életünkben előttünk állanak, két fontos kérdéssel kell még az elmondottakat kiegészíte­nünk. Az egyik gazdasági éle­tünkre, a másik állami éle­tünkre vonatkozik. Gazdasági életünkben, gaz­dasági munkánkban eddig mé£ nem tudtunk eléggé építeni az egyes dolgozók, a dolgozók egyes csoportjai, az egyes üze­mek, az egyes vállalatok és különféle szervek anyagi ér­dekeltségére. Feltétlenül he­lyes, hogy építünk az öntudat­ra, a szocialista lelkesedésre, a hazafiasságra, népünk és ál­lamunk iránti odaadásra, a milliók békevágyára, mert mindez óriási erő. Feltétlenül helyes, hogy mindezek alapján segítségüket kérjük feladata­ink megoldásában. Azonban nem helyes, bár tettünk erre számos kísérletet és értünk is el bizonyos eredményeket, hogy nem használjuk fel elég­gé az anyagi érdekeltséget, mint gazdaságunk fejlesztésé­ben fontos előrevivő, mozgató Kiméletlen harcot a bürokratizmus ellen! A második kérdés, amelyet fel akarok vetni, állami éle­tünkkel kapcsolatos. Kétség­telen, hogy a mi állami éle­tünkben — beleértve ebbe ter­I van olyan közöttük, amely há­romszáz éves múltra *ekinthet vissza, gondoljanak Angliára. Ezenkívül a mi államunk egész más jellegű állam s feladatai Az idén és a következő években nem lesz békekölcsön-jegyzés További 15.000 fővel csökkentjük a hadsereg létszámát A parasztság felemelkedésének egyetlen útja a termelőszövetkezet *on ki békekölcsönt, sem más llami kölcsönt. Ugyanakkor ízt is javasolja a PB, hogy az i'ően kibocsátott húsz évnél ■idebb lejáratra szóló köl- . !- két a kormány alakítsa u hosszabb lejáratú, 18—20 • ölcsönro, hogy az államot ■■VJ terhe! ",k meg olyan tér­iekkel. ame'yeket nem bírna A Az azt jelentené, hogy senki­ik egy fillérje sem veszne el ••hó1, amit az államnak köl- ’sönadott. Csak az történik, hogy az államnak kölcsönadott pénzét lassabban kapná visz- za. Ugyanekkor azonban az illamkölcsönök elmaradása azt elentené, hogy a ’munkások és alkalmazottak reálbére átlag­ban kb. 4,2 százalékkal azon­nal emelkedne. Azért mondjuk átlagban, hogy a munkások és alkalmazottak reálbére emel­kednék, mert ez attól függ, hogy mekkora a fizetés, ki mennyit jegyzett, stb. — Úgy gondoljuk, hogy ezt a javasla­tot a dolgozók helyesléssel fogják fogadni. szervezést. Ezenkívül a többi összes belügyi, stb., stb., szer­veket át kell szervezni. Ezért gondolom, hogy az észrevétel és a bírálat indokolt, azonban maga a javaslat helyes és a PB véleménye szerint szüksé­ges. Államapparátusunk azért is túlzottan nagy, mert túl sok nálunk a közigazgatási egység; Szükséges nagyobb közigazga­tási egységeket kialakítani, Bu­dapesttel együtt mintegy 10— 12-t, természetesen ez hozzá­vetőleges szám, véglegeset még nem lehet mondani. Ma­gát Budapestet is túlzottan nagy területté tettük az által, hogy szinte tisztán mezőgaz­dasági jellegű községeket is hozzácsatoltunk. Valószínűleg ezen is módosítani kell majd; A Politikai Bizottság nevében azt javasolom a Központi Ve­zetőségnek: bízza meg a Poli­tikai Bizottságot és a Minisz­tertanácsot az említett irány­elvek alapján dolgozza ki a végleges terveket, készítse elő a végrehajtást olymódon, hogy a javaslat előreláthatóan ok­tóberben az országgyűlés elé kerüljön, s ez év végéig meg is valósuljon, mert 1957. janu­ár elsejével új költségvetési év kezdődik; Nem szükséges bizonyítani, hogy a jelenlegi állapot fenntartása nem kívá­natos, mert lazítja az állami fegyelmet s megnehezíti az állami feladatok megvalősítá­I sát. Mert nagy a bizonytalan­ság az államapparátusban, ki hova kerülj mészetesen gazdasági életün­ket is — sok még a bürokra­tikus vonás és van benne jócs­kán bürokratikus kinövés. A bürokratizmus ellen, a bürok­ratikus kinövések és torzulá­sok ellen, bárkinél és bárhol ielentkezzenek is, kíméletlen, megalkulvás nélküli harci; kell folytatnunk, jól átgondolt intézkedésekkel. Az utóbbi időben kezd kialakulni olyan helytelen gyakorlat, hogy egyes újságírók, de mások is. a’talánosítanak s nem egyszer lebürokratázzák állami szer­veink dolgozóit és úgy tünte­tik fel, mintha a mi rendünk egészében véve egyszerűen va­lamilyen bürokratikus állam lenne. A mi államunk új ál­lam, népi demokratikus, szo­cialista állam. Mint népi de­mokratikus szocialista állam, igen rövid, alig néhány esz­tendős múltra tekinthet visz- sza. Ezzel szemben a kapita­lista államok száz-százötven és ben, népi demokratikus, szo­cialista értelemben véve elke­rülhetetlenné teszi ugyanak­kor az állami és állampolgár fegyelem fokozott erővel való felvetését. Népi demokratikus szocialista fegyelem nélkül — nincs népi demokratikus, szo­cialista demokrácia! Népi de­mokratikus államunkat mos: nem gyengiteni hanem szilár- d' ani, erősiteni kell! Az erő­sítés, természetesen nem lét­számemelést jelent, hanem az* jelenti, hogy még demokraü- kusabbá tesszük, még inkább valóra váltjuk, kifejezésre jut­tatjuk munkás-paraszt jelle­gét, hogy helyes intézkedése­inkkel, jó munkánkkal még inkább biztosítjuk számára a széles, dolgozó tömegek támo­gatását, hogy milliók agyával és kezével, milliók alkotó munkájával fejlesztjük, erő­sítjük népgazdaságunkat, hogy kemény, szívós harcban, át­gondolt intézkedésekkel, ugyancsak a dolgozókra tá­maszkodva leküzdjük népi de­mokratikus államunk bürokra­tikus kinövéseit és torzulásait. De azt is jelenti, hogy honvé­delmünket megint csak nem létszámban növeljük, ellenke­zőleg, csökkenteni kívánjuk, azonban minőségben megja­vítjuk. Honvédségünket és államvédelmünket jobban át kell hogy hassa pártunk po­litikájának szelleme. Elenged­hetetlenül szükséges, hogy korszerűsítsük honvédségünk fegyverzetét s különösen a légvédelmünket, hogy maga­sabb színvonalra emeljük a kiképzést. Biztosítsuk, hogy valóban hús legyen népünk húsából, és vér népünk véré­ből, hogy hadseregünket és államvédelmi szerveinket, va­lamint rendőrségünket, ame­lyekre hazánknak nagy szük­sége van, népünk mind oda- adóbban támogassa^ erőt. Persze ez nem egyszerű dolog, mert a népgazdaság kü­lönböző területein ezt külön­bözőképpen kell alkalmazni, de látnunk kell, hogy nem kis részben ez a hiányosság az oka annak, hogy sokszor kénytelenek voltunk részlete­sen szabályozni olyan kérdése­ket, amelyeket nem kellene vagy csak egészen általános­ságban és röviden kellene sza­bályozni. Ez az egyik oka an­nak is, hogy nálunk az utóbbi időben elszaporodtak a bü­rokratikus jelenségek. Ez te­hát azt is jelenti — s erről a második ötéves terv irányel­veivel kapcsolatos beszámoló­ban, melyet Hegedűs András elvtárs fog tartani, részletesen lesz szó, hogy alaposan meg kell változtatnunk gazdasági vezetésünk módszereit, hogy a túlnyomórészt határozatok ré­vén való vezetésről át kell térnünk más, közvetlenebb, eredményesebb, hatékonyabb vezetési módszerekre. Minde­nekelőtt építeni kell az al­sóbb szervek kezdeményezésé­re, arra, hogy ezek maguk in­tézzék az ügyek nagy részét. is különböznek a tőkés álla­mok feladataitól. A tőkés ál­lamokat — mint ismeretes, — egy maroknyi, monopólista ki­zsákmányoló csoport irányítja a saját önző érdekében, a ki­zsákmányolás, a népelnyomás érdekében, nem pedig az ál­lam Irányítja a népgazdaságot. Nálunk azonban és mindenütt, ahol szocialista vagy szocia­lizmust építő álleim van, nem a momopólkapitalista klzsák- mányolók, nem egy szűkkörű oligarchia irányítja az álla­mot a maga önös érdekében, hanem az állam irányítja a nép nevében és a nép érdeké­ben a párt vezetésével a nép­gazdaságot; Államapparátusunk dolgo­zói túlnyomó többségükben derék, becsületes emberek, né­pi demokráciánk hívei s nem lelketlen bürokraták; Persze, akadnak közötfük olyanok is, akik elbürokratizá- lódtak. De legnagyobb részük munkás, dolgozó paraszt szár­mazású vagy népi eredetű ér­telmiség, s jelenleg is megőriz­ne kapcsolatát a néppel. Ezek az emberek elkövetnek hibákat és sokszor egyes helytelen in- lézkedésemk, rendelkezéseink is elősegítik azt, hogy munká- lukban bürokratikus vonások lépjenek fel. Lehetnek és bi­zonyára vannak államszer­vezetünkben egyes emberek de ezek kivételek, akik sok­szor tudatosan keverik a kár­tyát. Államszervezetünk dol­gozóinak legtöbbje nem ilyen. Ezt meg kell mondani, mert most ellenséges, imperialista körök s egyes itthoni szekér­tolóik is igyekeznek minden­képpen befeketíteni népi de­mokratikus államunkat. Ez az új állam, népi demok­ratikus államunk, egész szer­vezetében, erényeivel és hibái­val együtt, a mi államunk, a mi államszervezetünk, olyan állam, amelyet semmiféle bur­ásod állammal fel nem cseré­lünk! A hibákat pedig, ame­lyek megvannak benne, pár­tunk vezetésével, együttes erű­vel kijavítjuk. A bürokratizmus elleni küz­delem, s államapparátusunk, gazdasági életünk egyszerűsí­tése, a decentralizálás felada­ta szívós, körültekintő, alapos, szinte tudományos, egyszer­smind igen kemény, határo­zott, szervező-irányító munkát követel meg. Ezt — mint he­lyesen mondja a Központi Ve­zetőség elé terjesztett határo­zati javaslat, — elhamarkodni nem szabad. Az egyszerűsítés és a decentralizálás felelősség­teljes feladatát is csak a nép- I re, a dolgozókra, a tömegekre I zésünk továbbá, hogy még ez évben, miután a Központi Ve­zetőség jóváhagyta az irányel­veket, elkészüljön a végleges második ötéves terv s azt, mint javaslatot a kormány, az országgyűlés elé terjessze. De nemcsak törvényerőre kell emelni második ötéves ter­vünket, hanem a pártnak és a kormánynak már most nap- ról-napra meg kell szerveznie a küzdelmet a terv teljesítésé­ért és túlteljesítéséért, az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az egész nép­gazdaságban; Nemcsak és nem főként mennyiségileg, hanem a minő­ség mutatók szerint is, tehát a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, az új gyártmányok kibocsátása, a műszaki színvonal emelése, stb. tekintetében. Persze, Ide­tartoznak egyéb gazdasági fel­adatok, olyanok, mint a be­gyűjtés helyes megszervezése, a mezőgazdasági munkák el­végzése; Bár a második ötéves terv irányelvei külön napirendi pontként szerepelnek, szüksé­ges mégis aláhúzni, hogy az új tervezet, amelyet a Köz­ponti Vezetőség elé terjesz­tünk, lényeges kérdésekben el­tér az eredetitől. Ebben a ter­vezetben igyekeztünk megala­pozottabbá, még biztonságo­sabbá tenni második ötéves tervünk irányelveit. Ennek ér­dekében javasoljuk valame­lyest csökkenteni a fő elő­irányzatokat. így az ipari ter­melés emelkedését az eredet: ötven-ötvenkét százalékról ja­vasoljuk, mintegy negyven- hét-ötven százalékban előirá­nyozni, javasolunk bizonyos csökkentést 1960-ra a kenyér­gabonatermelés előirányzatá­nál s néhány más mezőgazda- sági előirányzatnál, pl. a gyap­jútermelésnél. Javasoljuk né­mileg csökkenteni a beruhá­zások keretét az eredeti het- vennyolc-nyolvan milliárd he­lyett hetvenhat-hetvennyolc milliárdra. Mindezek követ­keztében természetesen vala­mivel kisebb nemzeti jöve­delmet kell előirányozni, az eredetileg javasolt negyven- két-negyvenhárom százalék he­lyett, mintegy negyven száza­lékot. Ennek az a célja ely- társak, hogy biztonságosabbá tegyük a tervet, főleg az anyagellátást. Ugyanakkor vál­tozatlanul javasoljuk előirá­nyozni az életszínvonal emel­kedését, az egy főre jutó reál­bér emelkedését a munkások­• »maszkodva lehet helyesen eeoldani. Ennek a munkának a meg­valósítása során kell olyan in­tézkedéseket is tenni, ame­lyek átmenetileg egyes dolgo­zók vagy a dolgozók egyes csoportjai számára nehézsé­geket jelentenek. De ezek az intézkedések szükségesek szo­cialista építésünk s egész né­pünk életszínvonalának eme­lése, egész előrehaladásunk ér­dekében. Ezeket az intézkedéseket azonban úgy kell megvalósí­tanunk,' ahogy ez marxista-le­ninista párthoz, népi demok­ratikus, szocializmust építő ál­lamhoz illik: a lehető legna­gyobb mértékben gondoskod­va az emberekről, törődve velük, megmagyarázva, hogy előrehaladásunk érdekében szükség van államapparátu­sunk, felsőbb gazdasági appa­rátusunk egyszerűsítésére, lét­számának csökkentésére s hogy mindenkinek a számára, aki képes dolgozni, a Magyar Népköztársaságban, alkotmá­nyunk szellemében, munkát, megélhetést fogunk biztosíta­ni. Nem mondhatjuk, hogy olyan munkát, mint eddig végzett, mert nyilvánvaló, hogy a mai csökkentésre ke­rülőknek nagyobb része át kell hogy menjen a termelés­be. Inkább lassabban hajtsuk végre a feladatot, de a lehető legnagyobb körültekintéssel. Inkább hosszabb időn keresz­tül készítsük el, de mindent kövessünk el, hogy a bizony­talanság és a megrázkódtatás, mellyel ilyen intézkedés át­menetileg járhat, a lehető legkisebb legyen, nál és alkalmazottaknál leg­alább 25 százalékban és a parasztság reálpénz és termé­szetbeni jövedelmének emel­kedését 25 százalékban. A nemzeti jövedelemnek emlí­tett 40 százalékos emelkedése jelentéktelen mértékben meg­változtatva a nemzeti jövede­lem belső elosztását, teljes mér­tékben lehetővé teszi ezt az emelkedést és bizonyos tarta­lékoknak az előirányzását is megvalósíthatjuk. A főmutatók nagyobb ré­szének csökkentésére vonat­kozó javaslat megtételénél a Politikai Bizottságot az anyag- ellátás biztosítása mellett az a szempont vezette, hogy olyan irányelveket készítsünk, hogy lehetőleg ne érhessen bennünket meglepetés, ha egy vagy más tekintetben tő­lünk független okokból nem az történnék, amit előirányoz­tunk, például egy-két év gyengébb mezőgazdasági ter­mése vagy valami más, s min­dennek érdekében jelentősebb tartalékokat biztosítsunk; A második ötéves tervünk, ez egyébként is természetes, sok­kal megalapozottabb, mint elő­ző terveink voltak. Tanultunk a múlt hibáiból s meg kell mondani, hogy nem volt ne­vünk akkor még tervezési ta­pasztalatunk, s ezenkívül nem­zetközi tapasztalataink sem voltak tervezési vonalon. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy irányelv-tervezeten nem lehet és nem kell tovább ja­vítani, s nem jelenti azt, hogy magában a tervben ami­kor a részletes tervet kidolgoz­zuk, nem kell mindent elkö­vetni, hogy a még meglévő hiányosságokat és bizonyta­lanságokat kiküszöböljük. Ter­mészetesen arra is igen nyo­matékosan fel kell hívni a figyelmet, — ezt a tervet azért, mert csak 47—50 százalékos ipari termelési emelkedést és mintegy negyven százalékos nemzeti jövedelememelést irá­nyoz elő — félkézzel, játszva nem lehet megvalósítani. Van­nak ilyen hangok, de ezek helytelenek. Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy ezt a tervet nem könnyű megvalósítani, párturtk, munkásosztályunk, egész népünk erőinek összpon­tosítása és megfeszítése szük­séges ahhoz, hogy ezt a tervet sikeresen megvalósítsuk és esetleg valamelyest túlteljesít­sük; A közvetlen gazdasági fel­adatok között rendkivül fon- 'osnak tartja a Politikai Bi- •'Ctság, hogy számba véve a -eális lehetőségeket, elvetve ■óbból dali demagógiát. amely* a Központi Vezetőség 193 évi márciusi határozata mir •alandorpolitikát helyesen le: 'ezett le, szilárdan, csakis me0 lévő gazdasági erőinkre épít­ve. mielőbb tovább javítsu - dolgozó népünk, mindenek­előtt munkásosztályunk élet- színvonalát. A már meghozott és még meghozandó intézke­déseket, amelyek ezt célozzák, az elvtársak ismerik. Ilyenek a május elsejei árleszállítás, egyes bérügyi .intézkedések, a munkaidő részleges csökken­tésére már végrehajtott hatá­rozat, különféle szociálpoliti­kai cs egészségügyi intézkedé­sek, melyek már megvalósul­tak, vagy előkészítés, illetve megvalósulás stádiumában vannak. Ezen túlmenően a Po­litikai Bizottság javasolja, hogy 1956-ban és a következő években a kormány ne bocsás­Flgyeletmbe véve a nemzet­közi feszültség bizonyos eny­hülését, pártunk javaslatára a kormány már csökkentette a honvédségünk létszámát húsz­ezer fővel. A Politikai Bizott­ság most azt javasolja a Köz­ponti Vezetőségnek, hogy ja­vasolja a kormánynak, tegyen lépéseket a hadsereg további 15 ezer fővel való csökkenté­sére, vagyis rövid idő alatt nymodon összesen 35 ezer fő­vel csökkentenénk hadsere­günk létszámát a már előző 20 ezerrel együtt; Természetesen, a leszerelésre kerülő katoná­kat és tiszteket a népgazda­ságban s általában állami és társadalmi szerveinkben meg­felelően el kell helyezni; A Politikai Bizottság java­solja a Központi Vezetőség­nek — s ezt a határozati ja­vaslat is felveti, hogy elvileg döntsön ezen az ülésen a te­rületi átszervezés kérdésében is. Többen a KV tagjai közül kifogásolták, hogy ez a kérdés nyilvánosságra került, mielőtt a Központi Vezetőség megvi­tatta volna; Az észrevétel és bírálat indokolt, de a javaslat maga helyes és szükséges. Va­lóban nem valami operatív jellegű, hanem rendkívül nagy horderejű kérdésről van szó. Persze nemcsak a közigazga­tás átszervezéséről van szó, ha­nem a pártapparátus átszerve­zéséről, sőt a megvalósítást a pártapparátus átszervezésével kell kezdeni, mert a pártnak kell irányítania az egész át­Továbbra is változatlanul, töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására, a leg­szigorúbb önkéntesség betartá­sával, de nem passzív módon, hanem az elért eredmények népszerűsítésével, s érvek se­gítségével. Meg kell győzni a parasztságot arról, hogy fel- emelkedésének egyetlen útja a termelőszövetkezet. Jelenleg van szilárd alapunk már a jól működő, régi termelőszö­vetkezetekben, hogy ezt meg­tegyük. Pártunk III; kong­resszusának erre vonatkozó út­mutatásai,* Központi Vezetősé­günk műit évi júniusi, vala­mint 1955. márciusi határoza­ta teljes mértékben érvényben maradnak s megszabják e te­kintetben is cselekvésünk irá­nyát Ugyancsak változatla­nul érvényben marad az, amit pártunk III. kongresszusa Köz­ponti Vezetőségünk ez év márciusi határozata az egyé­ni parasztgazdaságokról a sze­gény- és kőzépparasztsághoz való viszonyunkról mondott, hogy mi az egyéni parasztgaz­daságokat is támogatjuk, igyekszünk elérni, hogy ter­melési tartalékaikat jobban kihasználják, hogy mindenek­előtt a termelőszövetkezeti pa­rasztság mellett a szegénypa­rasztságra támaszkodunk, de igyekszünk szoros szövetséget teremteni a középparasztság­gal és jóvátenni azokat az igazságtalanságokat, amelye­ket számos helyen a középpa­rasztokkal szemben őket ku- láknak minősítve elkövettek. Ez folyamatban van és remél­jük, hogy ez a jóvátétel igen rövid időn belül, 1—2 évben lezárul; Végül le kell szögeznünk, hogy a kulákoknak minden jogot meg kell adni, amely a Magyar Népköztársaság pol­gárait megilleti, semmiféle törvénytelenséget nem szabad velük szemben megtűrni, de politikailag a kulákságot el kell szigetelni; Nem érdekünk, hogy kiélezzük a harcot a kuláksággal szemben. Ellen­kezőleg az az érdekünk, hogy ez a harc lehetőleg ne éleződ­jék ki. De résen kell lennünk. Nem szabad megengedni, hogy törvényeinket megszegve me­zőgazdasági termelőszövetke­zeteink, állami intézménye­ink, stb. ellen bárki aknamun­kát folytasson. (Folytatás a 4, oldalon.) Módosítjuk a második ötéves terv előirányzatait Egyik legfontosabb célkitű-

Next

/
Thumbnails
Contents