Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-14 / 165. szám

I 1956 JÚLIUS 14

NÄPC5

3

PÁRT ES PÁRTÉPITÉS

A tanácstagok felelőssége

Meg kell valósítani a tanács-ülés határozatait!

KISHARSÄNYBAN a legutóbbi tanácsválasztáskor 18 tanácstagot választottak. Mostanában legfeljebb 10—11 jár közülük tanácsülésre, legtöbbször mindig ugyanazokat az arcokat látni. S júniusban elhalasztották a tanácsülést, mert nem volt határozat- képes.

— Nem érnek rá — mondja Littkei elvtárs, a tanácstitkár, — ilyen dologidőben. Né- hányan pedig Sári-pusztán, meg a gépállomáson dolgoznak. Korán mennek, későn jönnek, nincs már kedvük gyűléseznij

Ambrus elvtánsnak, a tanács elnökének már más a véleménye:

— Nem érdekli őket a falu ügye. Inkább kibúvókat keresnek . i }

Amit mondanak, kétségkívül igaz. De vajon csak őket, a tanácstagokat lehet hibáztatni, csupán közömbösségből nem vesznek részt a tanács munkájában? Hallgassuk meg, mit mondanak a tanácstagok?

Iványi János, a tsz elnöke éppen a mezőre indulj

1— Sok a dolog;;} — mentegetőzik először, aztán így folytatja: — Már két éve mondogatjuk, hogy le kellene fedni a dögkutat, mert baj lehet belőle. Hiába! Akad más is, de nincs intézkedés;;;

*— A vasúti és autóbusz megállóra gondol? Úgy tudom, nem lehet megvalósítani;

— Igen, nem lehet. De már nem is tudom, mikor javasoltam, hogy a h'arsányi állomásra vivő földútat salakozzuk le, nem több az egész mint másfél kilométer, s tiszta lábbal, gyorsan megközelíthetnénk az állomást:

A termelőszövetkezet udvarán cséplőgép búg, a kombájn aratta rozsot, árpát tisztítja. A terebélyes fa árnyékában beszélgetünk Pintér elvtárssal, a felelős vezetővel és a tanácstaggal. Először igyekszik kitérni a kérdés elől, maga elé néz, a lyukasztóval babrál.

— Mikor menjek? Éjjelnappal a traktoron ülök;-.;

— És ha a választók megkérdezik: Pintér elvtárs, mit tett az ügyünkben?

— A végrehajtó bizottság az első, az intézkedik, az határoz. A tanácsülés másodrendű szerv, csak jóváhagyja az eléje terjesztett ügyeket;:;

Ez hiba. A tanácstörvény, a tanács demokrácia azt diktálja, hogy a legfelsőbb fórum a tanácsülés, ennek rendeli alá a végrehajtó bizottságot s a tanácsülésen be kell számolnia a végzett munkáról;

—• Akkor nálunk fordítva van;;I

Balogh Pál elvtárs. hivatal- segéd. Megfontoltan, de határozottan mondja el véleményét:

— Ha valaki ismeri a falut, hát én ismerem. Viszem a meg hívókat, de a tanácstagok arcán látom, hogy mást is várnak. Azt, hogy felkeresse őket az elnök és a titkár elvtárs, személyesen is meghívja őket.

A „nem érünk rá" mögött tehát különböző okok húzódnak meg, amelyek azt bizonyítják, a tanácstagok nem mindig érzik, hogy a tanácsülésen ők dönthetnek a község dolgairól. A bátortalanul megfogalmazott véleményeket nagyon beszédesen egészíti ki a tanácsülések helyzete. Nézzük először a napirendet:

Február: l. A múlt havi tanácsülés óta végzett munka. (Begyűjtés, adófizetés állását tárgyalta a beszámoló). 2. Az állandó bizottságok feladata.

Március: 1. A múlt havi tanácsülés óta végzett munka. (Ismét a begyűjtés, adófizetés) 2. A mezőgazdasági munkák helyzete, 3, A községfejlesztési terv;

És lehetne folytatni; Csaknem minden hónapban ugyanazok a napirendi pontok szerepelnek egyszerre vagy egymást váltogatva. Félreértés ne essék, a mezőgazdasági munka, a begyűjtés, az adófizetés nem hiányozhat a tanácsülésről. De csupán ezekről beszélni a tanácsülésen s megfeledkezni a község más dolgairól — komoly mulasztás;

A TANÁCSÜLÉSEK határozatait általában végrehajtják. Tóth Lajos javasolta, hogy kérjenek autóbusz megállóhelyet, amiből határozat lett. A végrehajtó bizottság levelet írt az "illetékesekhez, hogy tegyék lehetővé. Egyelőre azonban nem lehet róla szó. Egy-két esetben előfordult, hogy önhibájukon kívül nem lett semmi a határozatból. Arra viszont nem lehet kifogást találni, hogy miért nincsenek körzeti kisgyűlések, pedig er ről is a tanácsülés döntött;

Ilyenformán nem csoda, ha nincs hozzászóló, a legtürelmesebb unszolásnak sincs foganatja;

Pedig lenne téma, amiről beszélni, határozni kellene. Ilyen a szőlőtermelés. Min denki csak mondogatja, hogy karóra lenne szükség, hogy senki sem bolond drága pénz ért a Tüzépnél vásárolni, amikor a gazdáknak van néhány- száz négyszögöl saját erdejük.

Csakhogy nem lehet hozzányúlni. még ritkítás címén sem. Összeülhetne a tanács és a határozat alapján bizonyára a felsőbb szervek is engednének korábbi álláspontjukból.

Napirendre tűzhetnék a falu, különösen a fiatalok kulturális, sport és szórakozási lehetőségét. Közös erővel megoldhatnák a ma még gazdátlan kultúrház gondozását.

SOK-SOK ÜGYBEN intézkedhetne. határozhatna a tanács. S ha a mezőgazdasági munkák, a begyűjtés, az adófizetés mellett a falu lakóit érdeklő és érintő legfontosabb problémák is a tanácsülés elé kerülnek, kikérik és megvalósítják a tanácstagok javaslatait, számítanak munkájukra, akkor több szívvel, érdeklődéssel vesznek részt a munkában, érzik felelősségüket a falu ügyel iránt. Ha nem is egy- csapásra, de fokozatosan mind kevesebb közömbös tanácstag lesz a községbenj

A „Mézeskalács" Szigetváron

A szigetvári járási művelődés háza kultúrcsoportja a közeli napokban mutatja be a szigetvári szabadtéri színpadon a „Mézeskalács“ című daljátékot. Ezzel a darabbal most szerepelnek először Szigetvá- rott, a környező községekben, többek között Darányban, Nagydobszán és Dencsházán már bemutatták;

Senderi kimMZ&ny,

HOFFMANN a legsokoldalúbb német írók egyike. Foglalkozott zeneszerzéssel, Udine című operáját sikerrel játszották Berlinben, írt csodálatos finomságú, filozófikus meséket, mitológiai történeteket, — de hátborzongató rémregényei a legismertebbek. A közös német-svéd filmprodukció Hoffmann egyik legjellegzetesebb ilyen rémhistóriájához nyúlt: a Scuderi kisasz- szony- hoz.

önként adódik a kérdés, hogy a XVII. század Párizsába: a Napkirály, XIV. Lajos udvarába vezető film mennyit ad az eredeti történetből, — izgalmas rémregényt látunk-e csupán, amolyan megfilmesített, s történelmi háttérbe ágyazott detektívhistóriát, — vagy megértnetünk-e Hoffmann lelkeket boncoló mélyebb szándékaiból is valamit?

A forgatókönyv szerzői (J. Barckhausen és A. Stenbock- Fermor) igyekeztek izgalmasat is, romantikusát is, lélek- elemzőt is beleírni, — dehát nagyonis érezzük e sokat- akarás, e nagy igyekezet verejtékszagát. Valahogy így lehetne summázni: a film nem izgalmas, a romantika nehézkes, döcögő s a pszihológiából is csak a démonok maradnak.

Az ember sokáig eltűnődik: miért nem igazán izgalmas ez a film, melyet érezhetően s elsősorban ennek igényével írtak? Az még nem a helyes felelet, hogy a rémtörténetek olvasásakor, vagy jelen esetben a látása közben felmerülő első szokásos kérdésre:

hogy „ki a gyilkos?” — már a film első harmadában választ kapunk. Ez még nem baj. Ha a film igazán helyesen psziho- lógizál, akkor éppen az adná a feszültséget, ami ezután következik; hogy a gyilkost leleplezni szándékozó vő-jelölt a döntő pillanatban hallgatást esküszik. Miért? Hiszen ezt a fiatalembert, Oliviert több ok is arra indítaná, hogy leleplezze a gyilkost, de a fiú mégis hallgatást esküszik egy szent célért: nehogy szerelmese megtudja az iszonyú titkot, és még a kínpadon is állja a gyilkosnak tett esküt.

Miért? Miért?

Az eredeti elbeszélés a maga boncoló és magyarázó módján választ adhat erre, megteremtheti a lelki konfliktust, a filmnek azonban nem sikerül ugyanaz. Olivier nagy hallgatása nem hősi vállalás, nem is igazi nagy emberi érzés, inkább együgyüség. A szíveket megértő kedves öreg Scuderi kisasszony is elcsodálkozik: „Sose hittem volna, hogy valaki magáravállalhat ennyit szerelméért”. — Igen, ha éreznénk, hogy Oliviemek meg kell hoznia ezt az áldozatot, menyasszonya lelki nyugal- 1

mának megőrzéséért;:: Dehát ehhez előbb látni kellett volna, hogy Madelon mennyire csügg apján, hogy egy ilyen csalódás lelki beteggé tenné; De ennek nyoma sincs a filmben! Amikor apja nem akarja Olivierhez engedni, érezhetően a félelem — és nem apja iránti szeretete — gátolja, hogy ne szökjék kérőjével. A film tehát csak ezt a gyermeki függést ábrázolja, de nem mutatja a regényben ábrázolt beteges szeretetet, melynek révén isteni magaslatra emelkedik a szülő, s ha e példakép lezuhanna, a gyermekben egy világ dőlne ösz- sze... Ha ettől akarná a film Olivier-je megóvni Ma- delont.;;!

ENNEK az érzelmi feszültségnek, ellentmondásosságnak

hiánya teszi — nevezzük nevén — unalmassá a filmet. A rendező (Eugen York) néhány jelenetben mutatta csak meg, hogy enyhíthette volna a szövegkönyv hiányosságait, s hogy a belső lelki tusát is lehet filmszerűen, szavak nélkül ábrázolni, és feszültséget teremteni;

Kende Sándor

Pécs közlekedése

— ahogyan egy külföldi látja

Mint idegen, sok furcsaságot tapasztaltam a pécsi közlekedéssel kapcsolatban. Minden közlekedési jármű az amúgyis szűk Széchenyi térre érkezik és onnan indul ki, Amellett,

Hevesen tudják,

hogy a Pécsi Ne mzeti Színház vidéken szereplő részlege, a tájszlnház, nemcsak Baranya községeit, falvait járja, hanem átruccan Tolna megyébe is. Ezen a héten például Goldoni „A fogadósnő” című bohózatával arattak sikert Tolna községben, Bonyhádon, majd a Baranya megyei Sásdon és Szászváron.

Tolnán annyira népszerű a pécsi színház, hogy a falutól közel két kilométerre lévő művelődési ház színházterme teljesen megtelt és a közönség olyan lelkesedéssel dicsérte a színészeket, mintha legalább is a nézők kapták volna a belépődíjat és nem megfordítva.

Pedig művészeink bizony igen nehéz kőrűl- mények között játszanak a gyatrán épített falusi színpadokon. Nemcsak azért, mert nem egyszer két-három órai autóbuszutazás után kezdhetnek csak munkához, hanem a legkülönfélébb technikai nehézségek is közbejöhetnek, amelyekből természetesen a néző semmit sem lát.

A vasárnapi tolnai előadáson fordult elő az a szokatlan eset, hogy a szolga szerepét játszó Széplcky Bandi egészen egyszerűen nem tudott kimenni a színről, — mert az ajtót kívülről elreteszelték „ismeretlen tettesek.” —

Különösebb baj nem történt, a rutinos színész „rugalmas” volt, alkalmazkodott a helyzethez és — bennmaradt. Csak az előadás végén derült ki, hogy az ajtót azért reteszelték el, mert állandóan kinyílott és ez zavarta a művészeket.

Ugyanezen az előadáson történt, hogy a második felvonás végén a szereplők nem jelentek meg a függöny előtt megköszönni a tapsot. Miért? Mert a 25—30 centiméter keskeny kulissza-bejáratba beszorult Tánczos Tibor, Széplaky Bandi és még három színész — mire kiszabadították magukat valóban szorongatott helyzetükből, addig kivonult a közönség.

Ezek a kisebb-rutgyobb nehézségek ét kellemetlen kalandok azonban inkább fűtik, mint hütik színészeink lelkesedését. A falu művelődni akar és ennek jegyében viszik tovább a mulatságos társadalmi szatírát a tájszínház művészei a baranyai községek során át. Ma Pécsszabolcs, holnap Vajszló, majd Nagymá- nyok. Szigetvár, Mohács, Vasas II. derül Mi- randolina fogadósnő kalandjain és ősszel Pécsett a Kamaraszínház is bemutatja Goldoni

bohózatát.

(AMI)

NÉGYÉN ülünk az Irodába n és beszélgetünk: a múltról, a jelenről és a jövőről készítünk számvetést amikor egy fiatalasszonyt karján pöttömke gyermekével megjelenik az ajtóban. Kapok az alkalmon és mindjárt kikérem az ő véleményét is.

—* Nekem nincs véleményem) — csattan a hangja. — Én csak azt mondom, ha 6 — és a velem szemben ülő Gayer János brigádvezetőre mutat — még jövőre is marad, akkor én megyek! —ezzel sarkonfordul és elíramlik.

Mi ez? Hát minden, amiről eddig beszélgettünk, hiábavaló volna? Miért akar ez az asszony menni, miért akarja otthagyni az urát?

<—> Majd megbékél — mondja a brigádvezető és mesélni kezd az elmúlt évekről, a tavalyiról, a máról, a mindennapi küzdelmekről. Arról, hogy öt éve tsz-tag és még sohasem tudta annyira érdekelni a közös ügye, mint most. Minden idejét a közösben tölti, otthon az asszony végez el mindent: 6 eteti a tehenet, a disznókat i 11 Ezért haragszik és ezért akar „elmenni.”

— Hát bűnös vagyok én, ha azt akarom, hogy jobb legyen neki is, nekem is, az egész tagságnak?, > i

11; 1955-ben egymásután jelennek meg a járási tanács híradói és a sorrendben

DEREK EMBEREK

szebényi Augusztus 20 Tsz mindig majdnem az utolsó. Már az a hír járja, hogy felbomlik. És ezek a híresztelések nem éppen alaptalanok. 400 mázsa tönkrement gabonára alapozódtak, meg aztán arra-.-.f

Hogy tavaly minden szénánk, elrohadt, hogy 2,75 dekagramm dohos búzát osztottunk munkaegységenként. t.

— veszi át a szót a brigádvezető.

— Amikor idejöttem, tavaly december elsején —idézi a múltat az új elnök, a máriakéméndi tsz volt elnöke, Dukál István — még a hátamon is végigfutott a hideg. Ugyan mit lehet itt kéz deni? Négyszázhold föld és hetvenegynéhányezer forint sorbanállás, tizenegy üres göbe és húsz koszos malac, a krumpli még kint volt a földön, a répát is akkor kezdték szállítani, a kukorica meg még töretlen,

És most?

*— Ez a sertésállományunk)

— mutat a falu fölött pihenő malacokra, süldőkre, anyakocákra Gayer János és szokáshoz illően megjegyzi: százhuszonnégy süldőnk van most, s i

A korszerű tchénlstáltóban az elnök vá"' H:i az degen- vezető szerepét.

■=» Decemberben levágott kukoricaszáron teleltek — int az istálló két oldalán kérődző tehenek felé. — Igaz, nem mind, mert akkor még csak 30 szarvasmarhánk volt. Most ötvenöt,

ODAVEZET, ahol a szerződött bikaborjak állnak.

*— Nagy szükségünk van ezekre, mert enélkül, állat- tenyésztés nélkül nem sok becsülete, értéke van a munkaegységnek.

A tejfeldolgozóban idős néniké szorgoskodik. Az asztalon nagy edényben túró magasodik. Azzal, hogy maguk dolgozzák fel a tejet, 1,20 fillérrel több a Jövedelmük belőle literenként, és naponta 80—100 liter savó jut a malacoknak.

— Mert — folytatja a beszédet az elnök — ebből tudunk igazán fizetni a mun kaegységekre. Ebből a tejfel- dolgozóból teremtjük elő az előlegpénzt is. Hét forintot havonta,

*-t Tavaly?

— Csak egysxer-kétszer kaptunk, de akkor is keveset — válaszol a brigádvezető.

A szövetkezet téglaégetőjé- ben éppen új égetésre készülnek elő. Több tízezer téglát raktak itt már össze. Az itt kiégetett 6—800 ezer tégla, hatr—nyolc forinttal tétéérzi cgy-egy munkaegység fékét. Ahogy tovább megyünk a földekre, egy egyénileg dolgozó paraszttal találkozunk. Szénát hord. A széna jól megázott, már penészes is egy kicsit.

*— Látja, változnak az idők “ így a brigádvezető. — Tavaly a mi szénánk ment tönkre, rohadt el, az idén az egyénieké. Mienkből már a második kaszálás is kazalban van —1 eső nélkül.

— Hát itt lennénk! — áll meg az elnök a tábla szélén.

20 holdas tábla. Tarlóh&n- tott, az egyik szélén egyfél- szántatlan területen áll a szalmakazal, a másik szélén pedig már csírázásnak indult a mag, — a másodvetés.

— Kombájn vágta. A bú zánkat is azzal vágatjuk le. Itt Szebényben az idén volt csak először kombájn. Azelőtt a vezetőség nem enged te. Kár. Ezért ment tönkre a gabonánk, ezért nem kaptak időben a tápok előleget. Most kombájnnal arattunk és már ezelőtt több mint egy hete mindenki megkapta az egy kiló árpát munkaegységenként.

—■ Búzából mennyit osztanak?

— Négy kilót, — felel az

elnök. — Egy vagonnal félre teszünk tartaléknak, két vagonnal pedig eladunk —

szabadon. A szerződést már meg is kötöttük,

így járjuk a határt, s bebekukkantunk az emberi telkekbe is, ahol olyan fórra dalmi változás ment végbe, bogy férfiaknak is be kellett adniok a derekukat. Még sohasem kapáltak, de az idén mindegyikük megművelte a rá kiszabott négyezer négyszögöl kukoricát. Vagy itt vannak az asszonyok, akik valósággal *kiveszekedték”

maguknak a szénahordás jogát. Miért? Mert tudják most már csak 8 000 forint sorbanállásuk van. Az sem sokáig, s a munkaegységnek értéke, egyre nagyobb értéke van,

GAYER JANOS Kérdésére azt hiszem a tények megadták a feleletet, a tagság kér désére azonban, hogy meddig kell még a négyszáz hold tagositatlan földön gazdál- kodniok, a felsőbb szerveknek kell megadniok a választ. Mert valóban tűrhetetlen az, hogy ez a négyszáz hold hatszáz darabban van és ha a termelőszövetkezet disznaja vagy marhája kilép az istállóból, azonnal az egyéniek földjére tapos, — Ennyi támogatásra szükségük van, ezeknek a derék embereknek, akik minden erejüket latbavetve igyekeznek bebizonyítani a közös fölényét.

Reméljük, ez a válasz sem késik soká)

SZALAI JANOS

hogy ez nagyon csúnya, minden lépés veszélyt jelent. Sokkal helyesebb lenne, ha minden helyi autóbusz a Kossuth térről indulna és oda érkezne. A távolsági autóbuszok pedig külvárosi pályaudvar közelében létesítendő térre érkezhetnének és ormán indulhatnának ki. A Kossuth tér ugyanis éppen úgy a város szívében van, mint a Széchenyi tér; Az autóbusszal érkezőknek pedig a külvárosi pályaudvar éppen ügy a város, mint a vonattal érkezőknek;

Véleményem szerint semard szükség nincsen arra, hogy a villamos a Kossuth Lajos utcában zörögjön végig, a szűk Sallai utcában pedig a forgalmat zavarja. Helytelen az is, hogy a túlzsúfolt Bem utcát érinti és a kórházat is zavarja.- A mostani villamosközlekedési útvonal jó lehetett akkor, amikor Pécsett a villa- mosvasutat létesítették, de semmiesetre sem jó napjainkban.Forgalom szempontjából a váro6 főútvonala a Rákóczi űt; Nem lenne sokkal ésszerűbb a következő elrendezés? A villamos a Doktor Sándor utcából nem a Sallai utcán, hanem a Kórház téren, a Rákóczi úton haladna végig; Megállna a Zsolnay szobornál, ahol csatlakozása lenne a főpályaudvar felé. Megállna a villanyrendőrnél, ahol minden utas már a város szívében lenne. Megálló és hosszú kitérő lenne a Hal téren. Ez a megálló és kitérő pótolná a Széchenyi térit.. A főpályaudvarról érkező villamoskocsik is felmennének a Hal térig és onnan indulnának vissza.

Mennyivel veszélytelenebb lenne a közlekedés és a Széchenyi tér sem lenne tele villamos és autóbuszjeggyel.

Nagygergely Győző • Kolozsvár város műszaki előadója

II fiatalul! segítségének mérlege Mokécs-szigelen

A mohács-szigeti DISZ tá- borparancsnokség értékelte a baranyai árvízsújtotta területek újjáépítésében résztvevő fiatalok május 3-a—június 23-a közötti munkáját

Ebben az időszakban a DISZ táborokban megfordult 3200 fiatal, összesen 320.000 munkaórával, többmillió forint értékű munkával járult a sziget újjáépítéséhez. Az ezen a héten kezdődött turnusban ismét 1200 DISZ-ista szorgoskodik az árvízkárt szenvedett területen,