Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-10 / 161. szám

I 195« JŰLIUS 10 NAPLÓ 3 Gazdálkodjunk ésszerűbben! Helyezzék a megyei tanács felügyelete alá a kisebb gépipari vállalatokat! Az elmúlt években a gazda­sági élet túlzottan centralizá- lódott. Pécsett is egymást érik a különböző tárcákhoz tartozó kirendeltségek, hivatalok, vál. lalatok. Sokszor súlyos millió­kat lehetne megtakarítani egy kis ésszerű kooperációval, de nem merik a vezetők végre­hajtani, mert köti őket a tár­cafegyelem, s az elbocsátástól való félelem. Csak a vasút szállítmányozási szakemberei tudnák igazán megmondani, hogy az ésszerűtlen túlszerve- zés miatt mennyi keresztfuva­rozás, mennyi felesleges pénz­kidobás született. Jelen pillanatban egy cél lehet előttünk: minden körül­mények között elérni, hogy a megyék önállóságának növe­lésével egyidőben a tanács ke­zelésébe. a tanács irányítása alá adjanak minden olyan vál­lalatot, amely helyi körülmé­nyeket figyelembe véve, több szempont szerinti irányítás és ellenőrzés alatt az eddiginél sokkal jobbam, gazdaságosab­ban termelhet. Nézzük, hogyan alakult s milyen helyzetet teremtett me­gyénkben a túlszervezés. A megyei tanács felügyelete alá tartozik például a vasipar te­rületén a Mohácsi Gép- és Fémárugyár. 129 fizikai munkással, s 38 szellemi dolgozóval működik, meglehetősen rossz, elhasznált gépparkkal. Másik ilyen válla­lat a Szigetvári Műszaki és Fémipari Vállalat. Ezek a vál­lalatok — mivel a tanácshoz tartoznak és helyiipari jellegük van — nem is gondolhattak arra, hogy meg­felelő beruházásokkal növel­jék kapacitásukat, vagy ép­pen új gépeket szerezzenek be. Emellett nincs kialakult profiljuk, s nincsen elegendő Eredményes kutatófúrások Hosszúhetényben Köztudomású, hogy Hosszú- hetény mellett új ikeraknát mélyítenek. A geológusok fel­adata, hogy megállapítsák: merre húzódnak az új szén­telepek. A széntelepek fekvé­sét kutatófúrásokkal vizsgál­ják. A napokban a kutatófúrá­sok nyomán megállapították, hogy az új ikeraknától nem­csak nyugatra, hanem keletre is gazdag szénvagyon rejtő­zik. anyaguk. Munkájuk kapkodó, nehéz, tervszerűtlen. A Mo­hácsi Gép- és Fémárugyár például ez év márciusában 144 féle cikket gyártott. Ez minden, csak nem tervszerű gazdálkodási Hasonló a hely­zet Szigetváron is. Ez az érem egyik oldala. S mi van a másik oldalon? Működik itt Pécsett, a Nagy Jenő utcában egy vállalat, a Baranya Megyei Mezőgazda- sági Gépjavító. A többi me­gyei gépjavítóval együtt egy tröszthöz tartozik, majd az egész a Földművelésügyi Mi­nisztérium hatáskörében van. A gépjavító terve elég jelen­ős, munkáslétszóma pedig meg haladja a 79 főt. Az FM. a vállalat kapacitásának legfel­jebb 60 százalékát köti le, a többi munkát helyileg szerzik be, s jó gépparkjuk révén a helyiipar elől hódítják el a jelentősebb munkákat. Helyes lene, ha ez a vállalat a ta­nács kezelésébe menne át. En­nek több előnye lenne. A meg­felelő helyi kooperáció lehető­séget adna arra, hogy a mohá­csi üzemet kút- és szivattyú- gyártásra profilírozzál':, amihez felszerelése van, s nagy szé­riában olcsóbban, gyorsabban dolgozhatna. A precízebb mun­káikat pedig végezné a pécsi üzem. Második előnye lenne, hogy megszűnne a teljesen fe­lesleges és improduktív Gép­javító Tröszt, amely csak arra jó, igen sok tröszttel együtt, hogy fontoskodásával lassítsa, nehezítse a munkát. Gyakor­lati haszna nincs, mert mun­kát és anyagot nem ad, csak az íróasztalok számát növeli. A harmadik előny pedig az lenne, hogy a gépjavító végre betöltené hivatását, s valóban mezőgazdasági gépeket javí­tana, amiért úgyis a tanács a felelős, s munkahiány miatt nem fateknőt gyártanának, mint ahogy az már megtör­tént. A vasiparhoz tartozik még a Kohó- és Gépipari Minisz­térium irányítása alatt mű­ködő pécsi Mezőgazdasági Szerárugyár. Hogy ez a válla­lat milyen alapon tartozik a Kohó- és Gépipari Miniszté­riumhoz, talán senki nem tud­ná megindokolni. A Szeráru­gyár ugyanis láncot és lószer- szám-fémtartozékokat gyárt. A gépi felszerelés emellett nincs kihasználva s a Budapestről történő irányítás körülményes, nehézkes, bürokratikus. A Mezőgazdasági Szerárugyár is hasznosabban tudna dolgoz­ni, ha a tanács irányítása alá kerülne, s felesleges kapaci­tását szükséges munkával köt­nék le. Ezeknek a javaslatoknak a végrehajtásával — amelyet ugyan már a megyei tanács kért, de a jövőre vonatkozóan eddig semmi bíztató jel nincs, — a megye vasiparában a le­hető legtökéletesebb kooperá­ciót lehetne kialakítani, s a vállalatok profilirozásával, a megfelelő helyen nagyszériá- ban történő gyártással, az improduktív létszám csökken­tésével nagy gazdasági meg­takarításokat és ésszerűbb gazdálkodást lehetne terem- tenii 17,000 forint Háttá elvtárs! Háttá elvtárs! A rózsafai Közös XJt Tsz el­nöke fiatalosan perdül a sar­kán s már jön is át a hüsre, — De régen találkoztunk. Hol jár itt, Szigetváron? — A bankban voltam. — Csak nem pénzért? — Előleget viszek a tagság­nak. Aztán elhallgat. Nehéz ki­venni belőle többet, pedig nem hagy d kíváncsiság. Hiá­ba, pénzről van szó. — Aztán mennyi az az elő­leg. — Nem sok — és a táskáját megemeli, bizonyítás képpen: lám, milyen könnyű. — Mégis mennyi? — Tizenhétezer forint papír­pénzben — s mint ha meg­gondolta volna előbbi szófu- karkodását, hozzáteszi. — Megmutassam? Akarja látni? Itt az utcán? Meglátja vala­ki, és hazafelé leüti... de hiába az óvatosság, már nyit­ja is a barna táskát, zizzen az újságpapír és elő piroslik egy vastag köteg százas. — Ez itt tízezer forint szá­zasokban, ötezeret kaptam ötvenesbe, a többi tizes. Na látja. Megmutatom én, meg­dolgozott érte a tagság. Ki előtt szégyeljem. Igaza van. Mert dicséretes dolog az, ha egy termelőszö­vetkezet olyan jól gazdálko­dik, hogy minden , hónapban hét forintot oszthat előlegként egy munkaegységre. Egjeíéríiink • • • l £ ... dr. Harcos Oftó­► val, aki a Dunántúli ► Napló vasárnapi szá­rmában — post festa ► — hangot adott na­► gyón sok pécsi pol- X gér a Hunyadi szobor ► elhelyezését illető ag- r godailmának. Mikor ► annakidején a papír­► lovas a Széchenyi tér t délkeleti sarkán meg­► jelent, képtelenség­ig nek tartottuk, hogy a ► szobor itteni elhelye­► zésére illetékesek ko­► molyán gondolnak. * Nem találkoztam sen­► kivel, aki azóta is » benső meggyőződés­sel, esztétikai érzék­től indíttatva azt merte volna állítani, hogy Pécsett nincs megfelelőbb hely az emlékmű számára. Harcos pttónak igaza van. amikor a tér egyensúlyát félti, amikor azt írja, hogy a város egésze veszít, ha mindent ami szép, egy központi kirakat­ba állítunk. Tegyük hozzá, hogy a szobor is veszíteni fog azzal, hogy a tér legforgal­masabb nézőpontjá­ból, a Kossuth utca torkolatából egy új­ságos és könyves bódé mögül tárul elénk az a nem fel­tétlenül méltó kép, amit egy hátát mu­tató ló és lovas nyújt. Hivatott művész, Mairtyn Ferenc nyug­tatott meg bennün­ket, a város közvéle­ményét, hogy minden elképzelhető megol­dással foglalkozták az illetékesek, és jobbat nem találtak. Leg­utóbb a Művelt Nép­ben maga Pátzay mester biztosított ar­ról. hogy „Ha a szo­bor majd ott fog áll­ni a helyén látványa 3 mindenkit meg fog i győzni“. 3 Mit tehetnénk mást, 3 megvárjuk a bronz- Íj lovast és majd utóbb íj visszatérünk arra a 1 kérdésre, hogy kinek 3 volt igaza: a város- j nak vagy a bizottság- < nak. Hiszen voltak 5 már szobrok, ame- 3 lyek útrakeltek, hogy 3 végül is megtalálják 3 méltó helyüket. — < Egyelőre egyetértünk 3 — Harcos Ottóval; 3 Dr. Gál Gyulai HAAAAÁÁ*ÁAÁAÁÁÁ>*ÁA*.*ááááAÁÁAAAÁÁÁAAÁáAAAAAÁAÁAAAÁáAAÍiáAÁÁAÁÁÁAÁÁÁÁÁÁÁÁÁAAA**AAAÁáAA AAAAÁÁÁÁi Falugyűlés Sásdon Vannak még — különösen falun — akik nem értették meg a XX. kongresszus hatá­rozatainak lényegét. Vannak még, akik nem olvassák a sajtót. Vannak, akik még fél­nek nyíltan állást foglalni bi­zonyos elvi kérdésekben. Miért? — Azért, mert a XX. kongresszust megelőző években néhány funkcioná­rius részéről véleménynyil­vánítás esetén fenyegetéssel találkoztak, a kulák-lista ré­mét helyezték kilátásba. Egyesek még ma sem tud­ják elképzelni, hogy ez a korszak már lezárult és hogy a falugyűlést tényleg azért hívták össze, hogy az elköve­tett hibákat orvosolják. Nem hisznek — a közelmúlt em­lékeinek alapján — abban, hogy minden becsületes szándékú ember őszintén el­mondhatja, félelemmentesen a véleményét. Ezért voltak viszonylag kevesen a falu­gyűlésen. Már fél tíz is elmúlott, amikor Nagy Rudolf, a köz­ségi pártbizottság megbízott titkára bejelentette: mai fa­lugyűlésünk egyetlen napi­rendi pontja azoknak a kö­zépparasztoknak a rehabili­tálása, akik helytelen elvek­től vezérelve, kuláklistára ke­rültek. Ünnepélyes volt a csend. Érdekeltek és érdeklődők fe­szült figyelemmel hallgatták az előadót, aki bejelentette, hogy mindenki hozzászólhat„ kérdezhet és szavazhat, akár egyetért a bizottság határo­zatával, akár nem. Ezután Magyari István, a községi tanács titkára sorban ismertette a kuláklistán sze­replők önéletrajzát, a bizott­ság döntését, majd kérte a hozzászólásokat. A felszabadult és megváU tozott légkörben sorban emelkedtek a kezek a leve­gőbe. Szót kértek. Nemcsak azoknak a problémájához szóltak bátran hozzá, akiket a bizottság felmentésre ja* vasolt, hanem másokéhoz is. Ezután Gregor Sándor, a járási pártbizottság első tit­kára emelkedett szólásra. — Szavai sok kételyt eloszlat­tak, sok embert megbátorí­tottak, sok embernek adták vissza munkakedvét! Mondták is többen a. falu­gyűlés után, ahol tizenöt korábban kuláknak nyilvá­nított középparasztot rehabi­litáltak, hogy nagyon sajnál­ják, hogy nem jöttek el, mert ahogy hallották, az a nézet alakult ki, ha 1945-től ilyen hangon szóltak volna a párt vezetői a falu népéhez és több esetben a törvénytelen önkényeskedés helyett meg­kérdezték volna a népet, ak­kor ma nem lennének félénk és bizalmatlan emberek és előrébb volna a magyar dol­gozó nép eredményes harca és nagy ügye. Megváltoztak a nézetek a falugyűlés után, hogy azt már előre eldöntöt­ték, hogy ki marad kvlák és ki nem. Megváltozott az a né­zet, hogy kár felszólalni, mert „következménye leszrí Sajnálkoztak, akik otthon maradtak és ma már belát­ják, hogy a falu ügye mind­annyiunk ügye, a sok falu ügyiéből tevődik össze az or­szág ügye, amit r-m passzív visszahúzódással, hanem ha­tározott kiállással közösen kell intéznünk. Csak így dönthetünk a többség akara­tának jegyében a magyar élet problémái felett. RABKOVACS TIBOR üzemgazdász Halálos játék a kézigránáttal Június huszonhatodikén je­lentették a rendőrségnek, hogy az abaligeti út 5-ös kilomé­terkövével szemben, mintegy tieznötméternyire az erdőben egy gyermekholttest fekszik. A teljesen szétroncsolódott, felismerhetetlen tetem sze­mélyazonosságának megállapí­tása hosszú időt vett igénybe, végülis fény derült rá s a szerencsétlenség körülményei­re is. Nagyrácz Ferenc 15 éves gondozott június 15-én har­madmagával megszökött a Sztálin úti Állami Gyermek- otthonból s útközben az ötös kilométerkőnél letértek cse­resznyézni. Az erdőben egy rozsdás kézigránátot találtak, melyet hiába csavargattak „nem akart működni”. Aztán mégis „működött”: Nagyrácz Ferenc kezében felrobbant és mefölte a gyereket. Társai — akik nem sérültek meg — el­szaladtak s mielőtt a gyer­mekotthonba visszatértek vol­na, megfogadták, hogy az ese­tet titokban tartják. Nem is szóltak róla senkinek s így a rendőrség csak hosszú nyo­mozás .után, más úton tudta megállapítani a szerencsét­lenül járt fiú személyazonos­ságát, Hnsznosítsiih a tavalyi tapasztalólohnt! Arassunk gépekkel ! MAR AZ ÖSZlARPA ara­tása is, de főleg az elmúlj év rendkívül kedvezőtlen időjá­rása igen sok olyan tapasz­talatot adott, amelyek felhasz­nálásával sikeresebben tudjuk I vben megoldani a búza isát és betakarítását. 1955­77 kombájn és 119 arató­nk volt. Ezzel a géppark­ul.943 kát. hold gabonát ink le tsz-eknél, vagyis zázalékon végeztük gép- iz aratást. Idén már 98 bújnunk és 125 aratógé- : van, melyekkel 32.000 hold aratását vállaltuk, is kalászos területük há- iegyed részén fogunk gép- iratni. Megnőtt a kombájn ítélye a termelőszövetke- parasztok előtt, mivel sokan fizettek rá a tőle idegenkedéstől, illetőleg ik jól a kombájn alkalmá­val. A babarci Béke Tsz* csaknem az egész búza süket kombájnnal arattak ; az esős idő beálltáig jó- ; magtárba került a gá­tjuk. A siklósnagyfalusi Diet Tsz-ben — bár jobb :khez tartozik — idegen­ek a kombájn-aratástól, laradtak az aratással és sok gabonájuk csírásodott \ magyarbólyi Tartós Bé- fsz-nél ugyanazért csak- [ az egész őszi árpa termé- eresztekben csírázott ki és it tönkre. A siklósnagyfa- ak tanultak az elmúlt év tapasztalatából, az idén már kombájnnal aratnak. Ha a tsz-ek kihasználják a gépierőt, az aratás közben is marad erejük a megkésett ka­pálások befejezésére, majd a nyári gazolókapálások elvég­zésére. De jut erejük a széna kaszálására és betakarítására is és nem marad kint, mint tavaly, nem növi fel a boglyá­kat az új hajtás. Elgyőzik az állatok etetését, a szőlők per­metezését is. A kombájn-aratás sikere és kapacitásuknak teljes kihasz­nálása azonban csak akkor lesz biztosítva, ha már az ár­pa aratásában teljes erővel résztvesznek, mintegy főpró­bájaképpen a később bekövet­kező búzaaratásnak. Az elmúlt évben Berecki László villányi kombájnos elsőként a megyé­ben 269 kát. holdat vágott le kombájnjával. Ez évben ugyancsak lendületesen kez­dett hozzá már az őszi árpa aratásához és a beremendi Dózsa Tsz-ben másfél nap alatt 30 kh-ról, mintegy 400 mázsa ősziárpát aratott le. Eb­ben az évben 350 katasztrális holdat akar learatni és kikö­tötte a tsz-szel, hogy mostan­tól kezdve őnála bizony sem vasárnap, sem ünnep nem szá­mít, amikor arra az idő alkal­mas, állandóan aratni akar. ö segítette megszervezni és ki­alakítani a kombájn munka­csapatot is; A jó kombájn-aratás egyik feltétele az is, hogy a tsz Ve­zetősége az agronómus és a kombájnos gondosan válassza meg a kombájnterületeket. Sok olyan rossz tapasztalat van az elmúlt évről, hogy a kombájnt küldték a dűlt ga­bonába aratni és a tsz tag­sága pedig a szépen álló gabo­nába állt be, így már alap­jaiban lehetetlenné téve a kombájn munkáját. Fontos kérdés a kombájn- aratás megkezdésének helyes időpontja, különösen a búzá­nál. A búza kombájnaratásá­nak megkezdésénél nincs he­lye a türelmetlenkedésnek és a kijelölt területeken meg kell várni, amíg a búza kom­bájn-éretté válik. A megyénk­ben általában termesztett Bán­kút! és F. búzák még teljes éréskor sem peregnek erősen, különösen, ha kedvező az Idő­járás. Ki kell várni a kom­bájn-érettség állapotát, nehogy nedves gabona kerüljön a magtárba. Természetesen ara­tógéppel, vagy kézzel végzett aratás során viaszérés a meg­felelő időpont. A kombájnosok szívesen tö­rekszenek arra, hogy a jobb kereseti lehetőség reményében 40—50 holdas fogásokat fog­janak, ami viszont a szalma lehordását s ezzel a tarlóhán­tást akadályozz« Az a he­lyes, ha a kombáinosok külön- külön fogásba dolgoznak és egyszerre nem fognak nagyob­bat, mint amit egy nap le tudnak aratni. A KOMBAJN-ARATÄS egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a tsz-ek nem állítottak elegendő munkaerőt a gép ki­szolgálásához. Úgy gondolták sok helyen, hogy a kombájn minden kézi segítség nélkül is el tud minden munkát vé­gezni. Nem egy helyen, pél­dául Illocskán vagy Bicsérden csupán 4—5 embert adtak a kombájn mellé és ezzel az erővel jóformán még a szem lehordása sem volt zökkenő- mentes. A kombájn csak úgy tud tökéletes munkát végezni, ha ahhoz legalább annyi tagú munkacsapatot osztanak be, amennyi ember szükséges egy cséplőgép kiszolgálására. így egy munkafolyamatban elvég­zi az aratást, behordást és cséplést, de még a polyva el- hordását is. Ez a 20—25 főből álló munkacsapat 75 ember munkáját látja így el a kom­bájn segítségével, tehát a fennmaradó 50 ember a nö­vényápolási, szénabetakarítá­si, vagy egyéb más munkába osztható be. A gép-kiszolgálás természe­tesen az aratógépekre is vo­natkozik. Nem egy helyen ta­pasztalhattuk, hogy az arató­gép magában dolgozik, a sar­kokat nem vágják le és eze­ken a helyeken a traktor sok kalászt legázol és mindezért a gépet okolják. Az aratógé­pek mellé is egy 6—8 tagú munkacsapatot kell szervezni, akik lekaszálják a sarkokat, viszehordják, keresztbe rak­ják a kévéket, majd még az­nap felgereblyézik a tarlókat. Komoly hibák voltak az el­múlt évben a kombájnszérűk kialakításánál. Jól megoldot­ták Göresönyben a kombájn­szérű elkészítését, egy 20 mé­ter hosszúságú sátorral. Saj­nos, alig volt olyan termelő- szövetkezet, ahol a kombájn­szérű elkészítésénél hiba ne lett volna. Emiatt padlásokra, pajtákba, hűvös magtárakba hordták be a még nedves sze­met és nagyon jól emlékszünk rá, hogy emiatt mennyi gabo­na megromlott. Igen jól fel lehet használni a gépállomások nagy gépszín­jeit, a sok helyen lévő köves tsz-udvarokat, kombájnszérű­ket a gabona elhelyezésre. De mindenütt megvan a lehető­sége annak, hogy kombájnon­ként egy 200 négyszögöles te­rületet ledöngöljenek, a gépál­lomás azt ponyvával ellássa és megfelelő tisztítógépek ráállí­tásával alkalmassá tegye a már sokszor Ismertetett kom­bájnszérű elkészítésére. A cél az legyen, hogy a kombájn­szérűről már átrostált, meg­szárított gabona kerüljön a magtárba, mert sokkal olcsóbb így kezelni a gabonát, mint szemetesen, nedvesen raktárba hordva, ott 2—3 héten ke­resztül forgatni, szárogatni. A kevés munkaerő, a szal- ma-letolókfcai való huzavona az esős időjárással együtt okozták azt, hogy igen sok kombájnszalma maradt kint az elmúlt évben. így került sor arra, hogy a majsi Tán­csics Tsz-ben ősszel meggyúj­tották a szalmát, hogy a trak­torosok szántani tudjanak, —­ugyanakkor nem sokkal ké­sőbb a tsz szalmát volt kényte­len vásárolni. Idén ilyen hibák nem fordulhatnak elő, tervsze­rűbbnek kell lennie a szalma letakarításániak. Bátran alkal­mazzák a kombájnaratással egyidejűleg a szalma lehúzását a már kipróbált saját, vagy a Terlanday-féle szalma lehú- zókkal. A kazalozóshoz pedig biztosítsanak a gépállomások elevátorokat; Az elmúlt évi mérésék azt bizonyítják, hogy a kombáj­noknál a katasztrális holdan- kénti szemveszteség 25.9 kilo­gramm volt megyei átlagban, ugyanakkor kézi aratásnál mi­re zsákba került a gabona, hol­danként 64,8 kilogramm szem veszett el. Nem kívánok bővebben fog­lalkozni a kézi aratás pvob'é- máival, de megemlítem a ke­resztekbe való rakás igen hely­telen baranyai módszerét, amelyben a tavalyi év nagyon szomorú tapasztalatokat adott. A megye jórészén tízesével rakják a kereszteket, a keresz­teket nem kötik le és nem tesznek fel reá úgynevezett „pap” kévét, vagy ha tesznek is, azt fejjel felfelé rakják. EZ VOLT egyik fő oka an­nak, hogy a rendkívül csapa­dékos idő miatt a keresztek teljesen leáztak, „összenőttek” és igen súlyos károk következ­tek. Sokkal helyesebb, a ke­reszteket 18 kévével rakni, az alsó kévét visszahajtani és a legfelső pap kévét fejjel lefelé a keresztekre átlós irányban elhelyezni és mindjárt lekötni, Barcs József m, föagronómus ;j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents