Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-08 / 160. szám
4 N A P t ó 1956 JÜLIÜS 8 ’ >r —— FÓRUM Felesleges vállalatok Az elmúlt napokban Nagy harsányban jártam, ahol Varga Sándor, a Ságvári Tsz könyvelője ezzel fogadott: — Arról kellene írni, hogy a termelőszövetkezeteknek legyen egy külön felvásárló vállalatuk. Ezt Varga elvtáns arra a tűrhetetlen állapotra alapozta, amely a cukorborsó át vételénél uralkodott. Ekkor látták csak igazán, milyen káros az a felvásárlási rend szer, * amely nálunk még mindig uralkodik. Három négy kézen ment keresztül az áru, míg végre a fogyasztóhoz került. Az Ilyen három- kézi' rendszer nemcsak a termelőt, de a vásárlót is megkárosította — indokolatlanul magasra verte fel egyes cikkek árát. Varga elvtáns a megoldást abban látja: egy külön vállalat csak a termel őszövetke zeteknél vásároljon, vagy legyen egy olyan megoldás hogy a vállalatok a termelő- szövetkezetektől átveszik az árut bizományba és a maguk nyereségét levonva az eladás után napi áron fizessék ki Ezzel a megoldással akkor sem és most sem értek egyet. Mert ebből az következne hogy kategórizálnánk a vállalatokat. Kellene egy álla mi gazdasági, termelőszövetkezeti és egyéni paraszti felvásárló vállalatot létesíteni. Ez pedig egyáltalán nem segítené elő azt a törekvésünket, hogy minél ésszerűbben, minél olcsóbban és minél jobban oldjuk meg a felvásárlást és értékesítést. Ezt megértette Varga elvtárs és el is állt ettől az elgondolástól. De ezt a kérdést mégiscsak meg kellene oldani valahogy! De hogyan? Nézzük a jelenlegi helyzetet! Annyi vállalat van már a ml kis országunkban, hogy a városban majd minden tizedik házon egy vállalat neve ékeskedik. Van nekünk állat- forgalipink, 6őt tenyészállatforgalmink, bor- és terményforgalmink, tejiparink és ki tudná felsorolni mindazt a vállalatot, amelyek mezőgazdasági termékek felvásárlásával foglalkoznak. Nem különb a helyzet a kereskedelemben sem. Mindegyiknek van egy. csomó utasítása, köz- pontocskája, központja, főközpontja, igazgatója, főigazgatója, főfőigazgatója, legfőbb igazgatója, al- és főkönyvelője, bérelszámolója, gépírónője és így tovább. Ezenkívül ezek a vállalatok rengeteg lakást foglalnak el, munkaidejük nagy részében különböző felülről kapott papírokon a hajmeresztő rubrikákat töltögetik ki és legkevesebb idejük talán arra jut, ami a tulajdonképpeni feladatuk. A napokban hallottam hogy Lengyelországban még a sajtótermékeket is a szövetkezet terjeszti. — Ez az! Miért ne lehetne nálunk is ezt az egyik legnagyobb tömegszervezetünkre, a főld- művcsszövetkezetre felépülő kereskedelmet megvalósítani? Véleményem szerint földművesszövetkezeteink az elmúlt években bebizonyították: megtanultak szocialista módon kereskedni és elég érettek arra, hogy minden mezőgazdasággal kapcsolatos adás-vételt lé tudjanak bo-i nyolítani. Képesek arra, hogy | átvegyék az állatfelvásárlást. a bor- és termény fel vásárlást is. Ez a megoldás nemcsak az adminisztratív dolgozók szokatlanul magas létszámát csökkentené, de megjavítaná a kereskedelemben a felvásárlók és a termelők kapcsolatát is. Hogyan? Úgy, hogy az eddig túlzottan centralizált vállalatok sokkal kisebb apparátussal egy olyan nagy tömegszervezet kebelén belül működnének, mint a földművesszövetkezét, ahol maguk a szövetkezeti tagok is beleszólhatnának a munkájuk ba. Egyszóval a központok helyett maguk a dolgozók irányíthatnák ezeket a vállalatokat. Ez az én véleményem. Lehet, hogy gyérek az érveim, de remélem, alapot adnak ahhoz, hogy megvitassuk: hogyan lehetne ezt az áldatlan állapotot megszüntetni? yi- tassuk meg ezeket a kérdéseket, halljunk minél több javaslatot! Szalal János | Lássunk munkához! Létesítsünk két tavat! Ügy látom, hogy két egymástól eltérő igényről van szó. A természet rajongói: turisták, evezősök, horgászok olyan nagyobb (legalább 1 kilométer hosszú) tavat szeretnének, amely vadregényes környezetben, sziklák, erdők, hegyek között van, hogy partján jókora sétákat lehessen tenni. Olyan helyet szeretnének, ahol nincs nagy forgalom, élvezhetnék a vizi élet örömeit, csónakázhatnának, pisztrángot fognának. A társas életet, strandolást, szórakozást kedvelők a városi strandoktól különböző, olyan erdei tavat szeretnének, aminek a vize nem nagyon hideg. Mi turisták csendet, a strandolók viszont vidám szórakozási lehetőséget kívánnak. Mivel a hegyi tavak vize általában hideg, ezért nehéz a kétféle igényt összeegyeztetni. A strandolók. számára feltétlenül meg kellene valósítanunk a Szabó Pál Zoltán cikkében említett felsőürögi völBetörőfogás az Aranyhegyen Árúikor a nyomozók kiértek az Aranyhegy egyik pincéjéhez, nem mindennapi látvány tárult szemük elé. Kicsavart szőlőkarókkal felfegyverzett vincellérek, szőlőkapások vettek körül egy harminc év körüli alakot, aki válla közé húzott fejjel szemmelláthatólag — igen örült annak, hogy a kispadról végre elviszik a főosztály fogdájába. vatásos bűnözővel van dolguk, ugyanis Vass József volt már péksegéd, biztosító ügynök, számlaellenőr, sőt pénzügyi osztályvezető is, de most betörésen érték tetten. Nem rendőrök, vagy nyomozók fogták el, hanem Fodróczy Lajos szőlősgazda, Horváth Béla építésvezető és Topár József gyermekkórházi kertész kerítették kézre. Meg lepetten értesültek róla később, hogy hiVasst már öt ízben állították törvény elé. Először azt a pénztárcát kérték tőle számon, amelyet a magyarszéki kocsmában emelt ki egy télikabát belső zsebéből, és a számonkérés eredménye öt hónapi fogház lett. Később megvesztegetésért 25 hónapot töltött ki, majd mikor magánlakásokból ruhaneműk elemelésére „specializálta magát“, hét hónapra Ítélték. 1947-ben már Sopronkőhidán találjuk, ahol többrendbeli lopásért ül három esztendőt. Hazakerülve Komlón, a Feltáró Vállalatnál komoly pénzeket bíznak rá s mi sem természetesebb, hogy ennek végeredménye újabb hat évi és három hónapi börtön. Jó magaviseletére való tekintettel feltételesen szabadlábra helyezték. A bányába ment, rövidesen azonban innen is kimaradt. Előbb holmijai eladogatésából élt majd július elsején visszatért régi „szakmájához". Két pincébe tört be, Horváth Béláéknál azonban éppen akkor nyitott be a gazda, amikor éppen összecsomagolt. Menekülni próbált, de a szomszédok a szőlőben eláll- ták az' útját. A „szomszédokkal“ pénteken délután a városi rendőrkapitányságon találkoztunk, ahol kis ünnepség során megköszönték nekik a rendőrségnek nyújtott támogatást, s 200—200 forint pénzjutalmat adtak át nekik. Kétségtelenül rászolgáltak mindhárman, mert gyors közbelépésükkel, nagy fáradtságtól, hosszú munkától mentették meg a rendőrséget ezzel nagy költségektől az államot. De az anyagiakon túl minden elismerés megérdemelnek. — Rendőrségünk csak akkor dolgozha eredményesen, ha lakosság messzemenő támogatást nyújt bűnügyek felderité séhez s maga is rend őrévé válik ott ahol nincs jelen kar hatalom, ök (gy cse lekedtek és fellépésű két külön dicséri az hogy legyűrve indu lataikat, nem csinál tak rögtönbírásko dást, hanem a tör vényre bízták Vass János büntetését. Vass ügye rövidé sen bíróság elé kerül Hatodszor hirdetnek majd felette Ítéletet de mostani büntetéséhez hozzászámítódik az a három esztendő is, amit feltételes szabadlábrahe- lyezése előtt letöltet- lenül hagyott. gyi tavat. Szép, értékes létesítmény lenne. Véleményem szerint azonban helyes lenne előbb a másik igényt kielégíteni, mert Pécsett van fürdési lehetőség, de horgászni, evezni nem lehet. Turista-tónak nagyszerű lenne az Éger völgyi tó, de csak akkor, ha megnagyítanák. Az idézett cikk első elgondolása- 15 méter magas gát és 250 méter hosszú tó. Ez kicsiny. Az első völgyezakasz vörös szikláival érdekes ugyan, de a környezet kopár. A nagy tónak erre a szakaszára gondolnám összpontosítani a turista- létesítményeket. Az igazi, vadregényes, erdei tórész csak ez után következnék. A másik elgondolása: 22 méter magas gát, 500 méter hosz- szú tó. Ez Is kicsi. Ha e fölé még egy keskeny víztárolót tervezünk, a kettő együtt kiteheti a — véleményem szerint — szükséges 1000 méteres hosszúságot. De nem lehetne-e a felső rész völgyfenékénefc süllyesztésével egyetlen na* gyobb tavat létesíteni? Akár egy, akár két tava* létesítünk, a zivataros és tavaszi frvizek miatt, a tavak felett egy harmadik medencét is kellene elgátolni, amiben csak időszakosan lenne víz» A nagy költséget igénylő műn- !<» részleteiben Is elvégezhető lenne. Először épüljön * gá, alacsonyra, azután mé* 1 lyítsük a még szárazon maradt völgyszakaszt. Magasítsuk a gátat úgy, hogy a patak lassan, több év alatt megtöltse a medencét. A tartalékmedence gátjának építésére csak évek múlva kerülne sor. Lássunk munkához minél előbb, hogy már a jövő tavasz) víz is a miénk legyen! dr. Gádoros Miklós az Állami Biztosító dolgozója Nem értünk egyet Úgyis késő már, — de jobb későn, mint soha! Szólnom kell, — bár nem kérdezett sen ki, — de engedelmeskednem kell a lelki ismeretem parancsának. Es úgy érzem, sok, sok, talán a 'eg- több pécsi tűkének, vérbeli pécsinek véleményét tolmácsolom, amikor azt mondom: valóságos vétek volt Hunyadi lovasszobrát a Széchenyi tér délkeleti sarkába rakni! Nem kívánom az érvek seregét it most felsorakoztatni, — végeredményben most már úgyis késő... Magasodik mór a téglaemelvény, tan két méteres ts megvan már a szobor alapzata. Lesz olyan szög, ahonnan a szobor kupolástól el fogja takarni a dzsámit. De olyan érzésünk is lesz, hogy a Széchényi tér szép, nyugalmas egyensúlva megbillen, a szobor lesüllyed, s a következő pillanatban a tér észak nyugati sarka az égnek emelkedik... Elrontjuk a ml pompás, Harmonikus Széchenyi terünket, Magyarország egyik legszebben kiképzett terét! E néhány mondatot el kellett mondanom. — El * kell mondanom még azt is, hog> nagyon vásári, nagyon olcsó stílus minden szépet ősz 6zezsúfolni, mintegy a kirakatba rakni a város közepén. Ez ne;n a finom és művelt Pécs ízlése. A szobrot — a tér ; adta helyzetnél • fogva — oldalúról ! fogjuk látni, Így ■ kapjuk meg a lo- ■ vasszobor hangsú- j lyát. Sajnos, aszó- j bor oldalnézete • nem á legszeren- • csésebb. A szobor j sziluettje min- £ denesetre azt a * hatást kelti, mint- • ha a lóról egy 5 óriási szöcske — j (Hunyadi köpenyé £ nék kurta szárnya ■ adja ezt a képet) ■ — a megyei ta- : nács épületére £ akarna ugrani... j A szemlélőnek az ; a kívánsága: bár • ugrana ' lovastól : másfelé, ha már £ az irány is meg- ; van, például a jól • kiképzendő Kór- : ház térre, amit • esetleg Hunyadi ■ térnek is hívhat- • tünk volna... Dr. Harcos Ottó j A középparasztsághoz való viszony A „Pártélet** júniusi számában Jelent meg Bíró József elvtárs cikke, amelyet az alábbiakban kivonatosan közlünk. Az SZKP XX. kongresszusa kimutatta, " hogy nem helytálló Sztálinnak az a megállapítása, amely szerint a szocializmus erőinek növekedésével egyre élesedik az 06Z- tályharc. Ma már nyilvánvaló, hogy egy egész korszakot átfogó átmeneti időszakra vonatkozóan — amilyen a kapitalizmusból! a szocializmusba való átmenet, — nem lehet egyértelmű tételt felállítani az osztályharc élesedéséről. Pártunk, megszívlelve a XX. kongresszus útmutatásait, feltárta az osztályharcban elkövetett hibákat és saját viszonyainknak megfelelően kidolgozza az 062tályharc soronkö- vetkező elvi és gyakorlati kérdéseit. Népi demokratikus rendszerünk alappillére — a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Pártunk most is — csakúgy, mint a hatalom kivívásáért folytatott harcban — falun szilárdan a szegényparasztságra és természetesen a termelőszövetkezeti (parasztságra támaszkodik valósítja meg politikáját. A mezőgazdaság előtt álló kettős feladatot: a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a mezőgazdasági termelés fokozását csak úgy oldhatjuk meg, hogy szakadatlanul erősítjük és fejlesztjük a termelőszövetkezeteket, szór06 szövetséget teremtünk a középparasztsággal, s harcolunk a szocializmus építését szabotáló osztály- ellenség ellen. A középparasztséggal való szövetségnek igen fontos része az, hogy megjavítsuk a termelőszövetkezetek és a középparasztok viszonyát. E tekintetben van ugyan bizonyos fejlődés, de a középparasztok egy része még mindig távol- tartja magát a termelőszövetkezeti mozgalomtól. Ez főleg azzal magyarázható, hogy számos termelőszövetkezet túlságosan egyoldalú gazdálkodóst folytat, nem használja ki megfelelően a' nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségeket, s így a termelőszövetkezeti tagok jövedelme sok helyen nem éri el a középparasztokét. Tavaly a termelőszövetkezetek több gabonát termeltek ugyan 100 kh-amként, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok, de sok növényfajtának a 100 kh-ra eső össztermelése a termelőszövetkézetekben alacsonyabb, mint az egyéni gazdaságokban. Pl. az egyénileg gazdálkodó parasztot^ 100 kh- on átlagosan kb 100 mázsával több kukoricát termelnek, mint a termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának iránya a legtöbb helyen külterjes; összes szántóterületük 38,3 százalékán kenyérgabonát termelnek (az egyénileg gazdálkodók csak 34,3 százalékon), 14,5 százalékán pedig takarmánygabonát (az egyénileg gazdálkodók csak 11,5 százalékon). Hasonló képet mutat az állattenyésztés is. A termelőszövetkezetekben az állatsűrűség alacsonyabb, mint az egyéni gazdaságokban. Ez azt mutatja, hogy a termelőszövet kezetek jórészt még mindig a régi módon gazdálkodnak, s különösen állattenyésztésüket fejlesztik kevéssé. A termelőszövetkezetek és a középparasztok viszonyát nagyban befolyásolja az, hogy milyen a termelőszövetkezetek belső élete, hogyan tartják be a termelőszövetkezeti demokráciát. Hiba volna, ha lebecsülnők az ebben elért eredményeket. De hiba volna az is, ha tagadnék, hogy a termelőszövetkezeteik egy részében sokszor semmibe veszik a tagok bírálatát, véleményét, javaslatát, s ezért súlyos hibák keletkeznek a termelésben, nemtörődömség, csüggedés lesz úrrá a tagokon. Az Ilyen termelőszövetkezet nem vonzza a kívülálló dolgozó parasztokat — ellenkezőleg: elidegeníti őket attól a gondolattól, hogy belépjenek vagy új termelőszövetkezetet hozzanak létre. A termelőszövetkezeti demokráciát nemcsak a termelő- szövetkezet vezetősége vagy tagsága sérti meg. Sokszor — különösen a tervezés Idején, szerződéskötéskor — a felsőbb párt- és állami szervek, ter- meltető és szerződtető vállalatok is durván beavatkoznak a termelőszövetkezetek belső életébe, ráerőszakolják akaratukat a termelőszövetkezetekre. Sok termelőszövetkezeti vezető panaszkodik: minek tervezzen 8 termelőszövetkezet, hiszen úgyis a járási tanács határozza meg, hogy mit és mennyit termeljenek? Véget kell vetni ennek az állapotnak! A felsőbb szervek mindenekelőtt meggyőzéssel, felvilágosítással szerezzenek érvényt az állami érdekeknek. Ne sértsék meg a termelőszövetkezeti demokráciát, küzdjenek azért, hogy a termelőszövetkezetek önállóan dob gozzanak, s elsősorban ők szabják meg, hogy miből mennyit akarnak termelni. A komm un isták főként a pártdemokrácia elmélyítésével harcoljanak a termelőszövetkezeti demokrácia betartásáért, s lépjenek fel az intrika, a személyeskedés, a bírálat elfojtása ellen. A termelőszövetkezet ereje nagyrészt attól függ, hogy mennyire összeforrott a tagság. Még mindig gyakori azonban az, hogy a volt agrár-proletárok és a volt középparasztok szembenállnak egymással. — Egyes helyeken a volt szegényparasztok elszigetelődnek. A leggyakoribb azonban az, hogy szembetűnően félreállítják a volt középparasztokat, nem választják be őket a vezetőségbe, nem támaszkodnak véleményükre, nem használják fel termelési tapasztalataikat. Egyes „baloldali” túlzók árúlónak bélyegzik azt, aki középparaszttal barátkozik. — Máshol lekulákozzák azt a középparasztot, aki bírálni mer. Nem kétséges, hogy az ilyen durva hibák gyengítik a szövetkezetek erejét. A pártszervezetek világosítsák fel a termelőszövetkezeti tagságot: saját érdeke az, hogy a log-áter- mettebb, harcos, gazdálkodni tudó tagokat válassza be a vezetésbe. s hogy ott — számuktól és arányuktól függetlenül — a középparasztok is megfelelő helyet kapjanak. Ez nagyon elősegíti azt. hogy gaz- dálkodws'uk feilődiék •-> kívülálló középparasztokhoz való v»*zon yuk megjavuljon. Hogy a termelőszövetkezelek és a középparasztok viszonyát megjavítsuk és a középparasztsóg érdeklődését mindinkább a termelőszövetkezetek * irányába fordítsuk, ahhoz le kell nyesnünk a politikai felvilágosító munkában itt-ott mutatkozó hibákat. A pártszervezetek továbbra is erőteljesen népszerűsítsék a jól dolgozó termelőszövetkezetek eredményeit. E munkát azonban nem szabad olyanokra bízni, akik csak kívülről szemlélik, de nem ismerik a termelőszövetkezet belső életét és problémáit. Sok helyen alkalmazottakat, hozzá nem értő elvtársakat vonnak be agitóciós munkára. Világos, hogy ezek az elvtársak — bármennyire jóindulatúak is — nem tudják meggyőzni a középparasztot, s a vele való beszélgetésben sokszor durva hibákat is elkövetnek. A termelőszövetkezetek fejlesztéséért mindenekelőtt maguknak a termelőszövetkezeti tagoknak, a termelőszövetkezeti kommunistáknak kell felvilágosító munkát végezniük úgy, hogy a középparasztokhoz volt középparasztok Is menjenek agitálni. A középparasztsággal való viszonyunkon sokat rontottak a kulákok korlátozása közben elkövetett hibák. Ezeknek lényege az, thogy sok jómódú középparasztot kuláklistára helyeztek s még ma-is kulákoknak tekintik őket. A tényleges kulákok ellen tett minden adminisztratív rendszabály ezeket a középparasztokat ** sí+UqIU1« 4í* XfPífoxJ tette a dolgozó parasztok igazságérzetét. Nyilvánvaló, hogy ennek az állapotnak végét kell vetni. Pl Biharderecskén 98 úgynevezett kulák közül 32 nem kulák; világéletében családjával együtt maga művelte földjét, s csak ideiglenesen alkalmazott munkást. Ezt a 32 jómódú középparasztot ezer szál köti össze a falu középparasztságával, s azzal, hogy kulákként kezelték őket’ a falu középparasztságának egy részét a kulákok oldalára taszították. Most a pártszervezet és a tanács rendezte ezt a kérdést. Megkérdezte a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok véleményét, ezt azután kisgyűléseken ismertette a dolgozó parasztsággal, s ez mély hatást tett nemcsak a középparasztokja, hanem a falu egész lakosságára. Pártszervezeteinknek egyik legfontosabb feladatuk, hogy minden községben rendezzék azoknak a középparasztoknak az ügyét, akiket eddig kulákként kezeltek. Tekintsék őket társadalmunk egyenrangú tagjainak, és küzdjenek azok ellen, akik továbbra is kulák- nak neveznek jómódú középparasztokat. A funkcionáriusok körében felmerül az az aggály, hogy ebben a munkában egyesek óhatatlanul opportunizmusba esnek: azt sem tekintik kuláknak, aki valóban az. Ilyen nagy munkában persze ilyesmivel számolni kell. De ha a pártszervezetek és a tanácsok bevonják a falu lakosságának legaktívabb rétegét, kikérik véleményűkul* «I iér*v»k
