Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-06 / 158. szám

' MM JÜLIU8 « NAPLÓ 3 Néhány gondolat néhány problémáról Menjünk az emberek kosé ! (Hozzászólás) Hasznosnak tartom a Trf** J51®1"1 a mindennapi —fthen felvetődő problémákra vf„VáIa?Zt’ Ilyen sok van, a legnagyobb talán az, hogy miképp valósítsuk meg a L”*: kongresszus tanításait a ©fakorlátban. Én úgy látom, hogy ennek több akadályozó­ja iß van. egvik 32 « magatartás, 5 egy^ vezetőknek sajnos 6 ^0n8ágává vált az utóbbi minth«11’ Efek az elvtárs<*K elfelejtették volm noffV honnan származnak, kö- tónyosek lettek, egyesek pe- fif, nyersen ^ fölényesen be­szelnek a dolgozókkal. így maguknak tekintélyt szerezni és nem gondolnak ar- ra hogy az ellenkezőjét te- ^ taszítják maguktól az S™1 J» magatartásuk — a ffii “ a néPt demokratikus rendszer ellen hangolják őket. a nagyon félnek a» kriticátál, de még jobban az önkritikától:-J* másik akadály az, hogy a^t*it,V*Zetők' mintha az iró- no^z láncolták volna őket, lern képesek attól elszakadni. Jttsze kényelmesebb, de tai^00!!^^06’ mert az íróasz- tudn?eÍ161 irányftva sohasem binoTí * XX. kongresszus tanításait valóra váltani. a de különösen a felszabadulás első két évé­tunv e,gy8zerű emberek tud- nic íemni, egyszerű szavak­ul beszélgettünk és mégis tiinlmas tömegeket mozgat- KnVrc meg. Pedig akkoriban kan dolgoztunk fizetés nél- av^’ m^g*8 akár hétköznap, 3if;r vasárnan, akár nappal, f.-,.r éjjel volt, eshetett és mÍ^«0tt a Bzél> mi mégis a „nt^nk és harcoltunk. Ezt miiemet kellene újra fel- s Ä ezeknél az elvtár- B *"áI* félretéve a kényelmet, gy hangot és nyers modort. tamaByon sokat gondolkod- ,1-, azon, hogyan kellene a bizalmát megnyerni, kellene tenni azért, hogy nÁt-en^erek őszintén beszélje- nv(i’.u.gy mondják el vélemé- snn*u ah°gyan éreznek és {.ondói koznak. Először taggyűléseikkel és Partnapokkal próbálkoztam, vés Ufy éreztem, hogy ez ke­tonom1? a megállapításra Ju­liin^?1’ hogy nem elég csak az embereket, el is kell rf”!11 hozzájuk, kötetlen és „“’uenféJe hivatalos jellegtől mentes beszélgetésre. Siklóst vásártérről az W! r járja, hogy ott nagyon követelődzőek az emberek. _,e mentem el az egyik va- amap délután, azzal a bizta- 388al, hogy úgy sem vesz- , részt csoportos beszélge- esen, még jobbik eset lesz, ha jogtalan követelésekkel áll­nak elő. ilyen „jó tanácsokkal” in­dultam a vásártérre. Kezdet­ben valóban kevesen voltak, később azonban már vagy hatvanan-hetvenen csoporto Eultak körülöttem. Egy néni ®zt kiáltotta, hogy nem is­mernek, mutatkozzak már be. Igaza is volt, hiszen nemrég óta titkároskodom itt Sikló­son, honnan is ismerhetett vol­na? Bemutatkoztam hát, ami tetszett nekik, mert utána na­gyon megbarátkoztunk, nem­csak vele, hanem a többiekkel is. Nem tudom szavakkal kife­jezni, hogy milyen jó érzés volt így közvetlenül beszél­getni az emberekkel. Szinte semmi sem úgy történt, aho­gyan mondták az indulás előtt. Nem követelődztek az embe­rek! (Egy volt csak, aki közbe- kiá tóttá, hogy töröljék el a beadást. A többiek azonban nem támogatták, nem értettek vele egyet, amiből arra követ­keztetek, hogy megértik, mi­ért fontos a begyűjtés.) Né­hány apróbb kéréssel előállot­tak ugyan, de ezek jogosak, így példáid autóbusz megállót kértek a vásártérhez, vásártéri boltot hűsítő itallal, és 150 méteres járdát, hogy este jobb úton járhassanak. Úgy érzem, ezek a kérések teljesíthetők, s ha mi ilyeneket visszautasí­tunk, akkor nem várhatunk bizalmat az emberektől. Nem készültem fel, nem voltak jegyzeteim se. A be­szélgetés „fonalát” mégis a kezemben tudtam tartani és megtudtam azt, ami érdekelt. Bizalmasak voltak az emberek, nyugodt szavakkal szóltak s amikor befejeztük a beszélge­tést, valamennyien örültünk, mert közel kerültünk egymás­hoz. Azt kérték, hogy men­jünk el hozzájuk többször, ne várjuk, hogy 6k jöjjenek, hi­szen annyi a munka a határ­ban, alig tudják magukat ki­pihenni még így is. Megígér­ték, ha mi eljárunk, akkor ők is többet jönnek a mi értekez­leteinkre és gyűléseinkre. Iga­zat adtam nekik, és elhatároz­tam, hogy kérésük szerint dol­gozom tovább. Azóta többet járok a családokhoz is, (a csa­ládlátogatás egy másik jól be­vált módszer) megismerem életüket és problémáikat. Úgy tapasztaltam, hogy az irodá­ban talán sohasem tudnék olyan bizalmasan elbeszélgetni az emberekkel, mint így es­ténként, mert az iroda és író­asztal valamilyen hivatalos jelleget áraszt magából. Ebből a hosszú történetből osak azt a következtetést aka­rom levonni, hogy nekünk nemcsak beszélnünk kell arról, hogy szeretjük a dolgozókat és együttélünk velük (egyes elvtársakra gondolva, „távoli együttélésnek” mondhatnám ezt), hanem köztük is kell lenni, szeretni keli őket s ak­kor szeretni fogják a párt­munkásokat és a vezetőket. Még a felsőbb vezető szer­vekben dolgozó elvtársak se­gítségéről szeretnék szólni. Ar­ra kérjük őket, hogy többet járjanak közénk, támogassa­nak és bátorítsanak bennün­ket, mert sok elvtárs bizonyta­lan, attól tartva, hogy sok mai irányelv holnap már nem lesz jó. Ezért félnek állást foglal­ni és bátor véleményt monda­ni — és meg kell mondanom őszintén, nagyon kevés támo­gatást kaptunk a felsőbb szer­vektől, hogy ezt felszámoljuk. őszintén folytatom és azt is megmondom, hogy sokszor tar­tunk attól: nem sikerül valami és ledorongolnak bennünket. Szerintem változtatni kellene a dolgon és be kell látni, hogy sokszor felülről kónyszerítet- tek bennünket a látszatmun­kára. Távol áll tőlem, hogy a felsőbb vezetők munkáját le becsüljem, hogy ne érezzemát felelősségüket és gondjaikat, mégis az volna a kérésem, hogy járjanak többet közénk. Szilágyi Gyula T)lk pere ű (A Pécsi Nemsieti Színház titkárságán halkan zümmög a hangszóró. A színpadról ve­zet ide két vékonyka drót. az hozza a „Csárdáskirálynő“ utolsó felvonásának hangjait, az ügyelő utasításait, a mu­zsika szétfoszló akkordjait. Itt, ebben a csendes irodában találkoztam Zórikával, aki a közönséges, mindennapi élet­ben Kovács Anni névre hall­gat és akit sokan ismerünk és szeretünk szép hangjáért, sok remek szerepléséért. A művésznő fáradtnak látszik, valósággal lezuhan a pam- lagra és kérdés nélkül sut­togja:) — Halálosan kimerült va­gyok ... Délelőtt fél tizenegy­től megszakítás nélkül dél­után ötig próbáltunk... Ez a nap volt a legnehezebb,.. A kosztümökön itt is, ott is, akadt igazítani való és a fényképezés is soká tartott.■ — Ezek szerint az első jel­mezes főpróbát , vészelték át"? — Igen... De utána bene vertem egy kitűnő halászlé re, elmentem moziba és most már valamivel jobb ... (Elképzelem, milyen lehe tett közvetlenül a főpróba után, hisz most is alig áll a lábán) — És megéri a fáradságot a szerep? (Csodálkozva néz rám, mintha kérdezné: hogyan le­het ebben kételkedni?!) — A legragyogóbb szerep a Cigány szerelem Zórikája! Minden primadonna álma... Tudja, milyen hosszú a belé­pőm? ??? — Huszonöt perces! Eel- megy a függöny és én máris énekelek... Azután szélzú­gás, mennydörgés, megint •nek azután jön Jőzsr theátrista, néhány szavas be­szélgetés. utána egy csoda­szép duett... Vágyhat-e többre egy énekes-színésznő? — Azt hiszem valóban nem... De csak akkor nem. ha igazán szép a muzsika. — Lehár zene... És min­denki ismeri és szereti ...A Cigányszerelem új átdolgoz zása pedig még szebbé teszi a darabot, mint volt. Itt nem álmot látok, hanem valóban átélem a szökést, a theátris- tákkal való kalandozást, a színpadi fellépést. Ez így va­lósabb .. És mégegyszer a muzsikáról: mikor felcsendül a nyitány, bizony megered a könnyem, pedig talán mon­danom sem kell, hogy nem először hallom az életben. — Fekete parókával játssza Zórikát? — Nem, így eredeti barna hajjal, hiszen Zórika nem ci­gányleány. Paróka nélkül ter­mészetesebb, fesztelenebb is a játék. — Mikor lesz a bemutató? — Szombaton este fél nyolckor ... Addig elég talán ennyi is. A többit majd meg­látják... Későre jár, sietek haza.,. Pihennem is kell va­lamit. hiszen holnap ismét próba... Ezek a premier előtti napok jelentik nálunk a „hóvégi hajrát"... (Ezzel Kovács Zórika. azaz Dragotinszky Anni, vagyis Dragotinszky Zórika. azaz­hogy Kovács Anni búcsúzik. A hangszóró ismét zümmög: függöny elé hívja a színésze­ket. Vége a Csárdáskirálynő harmadik felvonásának — és az interjúnak is.) (Garami) Ez az igazi szocialista kereskedelem! Beszélgetés az egyszerűbb, önállóbb vállalati gazdálkodásról — Mennyivel emeljük en­nek a dolgozónak a fizetését? — kérdezte főkönyvelőjétől Se­bők Imre elvtárs, a Pécsi Álla­mi Áruház igazgatója. Azután mindketten latolgatták a dol­gozók szorgalmát, munkatelje­sítményét, szociális helyzetét az áruházban eltöltött munka­évek számát. A bérlistán pe- a siklósi községi párt- j dig felfelé kerekítették a fize- bizottság első titkára. I tósok összegét. A „HALASZTANYAN ti Pattog' a tűz az udvaron a terebé­lyes gesztenyefa alatt. A szél időnként bele-belekap s a he­gyes lángnyelvek kö­rülnyaldossák a há­rom vaslábon lógó bográcsot. Már for­tyog benne a friss halászié, amelynek Illatát messzire szét­hordja a szél. Még kissé sápadt a színe, de pillanatok alatt élénkebb lesz. Varga Ferenc üzletvezető, a finom halászlékészí­tés nagymestere, hat­féle paprikával fű­szerezi, pirosítja; Sűrűn nyílik a ven­déglő ajtaja. A vendé­geket az udvarra csalja a halászlé illa­ta. Körülülik a bog­rácsot, nézegetik a ládákban lévő négy­öt kilós drával har­// csákat és már előre élvezik a paprikás nagyszerű ízét. Az udvar végében, a kerti asztalnál, Tauszig László, a bel­kereskedelmi minisz­térium megyei Ins­truktora és Zolarek István, a városi ta­nács kereskedelmi osztályának dolgozó­ja ül. Kalkulálnak. Most számítják ki, hogy az ételekért milyen árakat szá­míthatnak fel az új stílű, ízlésesen beren­dezett „Halászta­nyán“. Bent a termekben viharlámpák világí­tanak. Az ajtókat, ablakokat magyaros mintájú, színes füg­gönyök díszítik. A falon halász-háló, magyaros tányér, csupor, kancsó. Az asztalokon hófehér térítők, barna és zöld színű kis kan­csókban páfrányle­véllel övezett mar­garéta. Az asztalok mellett új vendégek, új ar­cok láthatók. Mintha kicserélődött volna ennek a vendéglőnek a közönsége. Eltűn­tek a lármás kártyá­zok, megszűnt a sön- tés-pult előtti ácsor- gás és kiszolgálás. Harmadosztályú, — csöndes kisvendéglő lett az egykori „Fló­rián“, illetve „Nefe­lejts“, ahol zamatos ízű, magyaros házi ételeket szolgálnak fel. Mindennap más­más étellel lepik meg a vendégeket: nyár­son sülttel, tejfeles tokánnyal, sült hallal. Minden héten ked­den, szerdán és pén­teken halászlé, csü­törtökön pedig házi disznótoros vacsora szerepel az étlapon. — Egy kis türel­met kérek! — mond­ja Varga Ferenc üz­letvezető azoknak, akik már Izgatottan várják,, hogy meg­kóstolják a frissen készülő vacsorát. Az udvaron egy pohár bort önt a bográcsba, még egyszer megka­varja s máris kész a halászlé. Nagy tálcán viszi a vendégeknek, akik a hangulatos termekben, élvezet­tel kanalazzák a jó erős halászlét s utá­na kortyolgatják a jégbehűtött frissen csapolt világos sört... Pusztai József — Ez a fizetésemelés is már nagyobb önállóságunk, egysze­rűbb vállalati gazdálkodásunk eredménye — mondja Sebők elvtárs. Lelkesedéssel mondja el, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium és a belkereske­delem Áruházi Igazgatósága a pécsi áruház 7 éves fennállása alatt elért eredményei alap jár lehetővé tette, hogy a vállalat ez év második felében, munká­ját már a saját belátása sze­rint szervezze meg. — Mit jelent ez az admi­nisztráció egyszerűsítése szempontjából? — A múltban áruházunk ve­zetőségének munkáját befolyá­solta a közvetlen irányító szer­vektől kapott rengeteg muta­tószám. Ilyen volt többek kö­zött: a szállítási, a propagan­da, a kamat, a beruházási terv, valamint a létszám- és béralap meghatározásá. Mindez most megszűnt, mert vállalatunk nagyobb önállóságot kapott. A központi irányító szervek ma már csak a három legfontosabb mutatószámot: az értékesítési, a nyereség! tervet és a költség- színvonalat határozzák meg. A gyakorlatban ez azt jelenti hogy a pécsi áruháznak az elő­írt értékesítési tervet úgy kell teljesítenie, hogy a népgazda­ság számára biztosítsa a ter­vezett nyereséget. De hogy ezt miként éri el, az most már ki­zárólag a vállalat vezetőségé­nek hatáskörébe tartozik. — Milyen javulás várható az árubeszerzés területén? — Itt Is megszűnnek az ed­digi kötöttségek. Eddig ugya­nis az volt a helyzet, hogy az áruház részére általában meg­Ekével vagy tárcsával? A tarlóhántás jelentősége és fontossága ma már nemcsak a szakképzett gazdák, hanem az egyszerű dolgozó parasztok előtt, is ismert. Ebben a kér­désben megegyeznek a vélemé­nyek. Viszont még szakkörök­ben is Igen eltérő nézeteket hallunk arról, hogy a tarló- hántást milyen munkagéppel a leghelyesebb elvégezni? Vizsgáljuk meg ezt a kér­dést közelebbről: Egészen speciális esetektől eltekintve, a tarlóhántás elvég­zésére főleg a sekélyen szántó eke és a tárcsa jön számításba. Az ekével végzett tarlóhán­tás hívei azt mondják, hogy a sekélyen szántó eke „szebb1' munkát végez, inkább eltün­teti. lebuktatja a tarlómarad­ványokat, jobban föld alá ta­karja a gyommagvakat és egyúttal felszínre hozza a tar­lóba petézett káros rovarokat • ezáltal jobban irtja ezeket jobb alátakarás érdekében az általában 3—6 cm mélyen vég­zendő tarlószántást 6—10 cris­es sekélyszántással is szokták helyettesíteni. A tárcsával történő tarló­hántás hívet pedig a tárcsás- borona előnyeként azt hangsú­lyozzák, hogy — mivel a tarló­hántással elsősorban a tarlóra kipergett magvakat akarjuk alátakami és kikelésre bírni. — ezt a munkát a tárcsa is jól elvégzi, sokkal gyorsabban és olcsóbban. A talajnedvesség megóvása érdekében szükséges felszíni laza talajréteget mindkét eljá­rás megteremti és Így az alsóbb talajrétegeket egyaránt meg­óvja a kiszáradástól. Az ekével való tarlóhántás' többvasú ekékkel kell végezni, á tárcsának munka szempont­jából két alap-típusa van: az egyszerű egysoros (más néven V“ tárcsa) és a kétsoros ímés néven ..X“) tárcsa.-Kövesek ta­lán nem tudják, hogy a porha­nyítás mellett a tárcsa is vé­gez bizonyos mértékű talajfor­gatást, ami a tárcsa-tengely és a haladás iránya által bezárt szög nagyságával arányosan több, vaey kevesebb. A tarlóhántást — egyes ki­vételes esetektől eltekintve — általában egész felszínesen, 3- 6 cm mélyen kell elvégezni. F.rre a célra vitathatatlanul alkalmasabb a tárcsa, mert még a kistestű, többvasú ekék­kel is nehéz ilyen csekély mélységben szántani, a nálunk használatos T. E. 330-as trak­torekékkel pedig gyakorlatilag nem is lehet ilyen sekélyen dolgozni. Az ilyen tTaktor- ekékkel a 3—6 cm-es mélysé­gű tarlóhántás helyett gyakor­latilag 10—15 cm-es, esetleg még mélyebb, szántást szoktak végezni, ami egyrészt sokkal lassúbb és költséeesebb mun- kn. mint a tárcsázás, másrész* fölöslegesen pazarolja a talaj­nedvességet. Az eke és a tárcsa munkája közötti vitában a helyes ál­lásnont a következő: A tarlóhántást elsősorban tárcsával végezzük min­denütt, ahol a tárcsa munkája még megfelel a célnak. — Tény az, hogy a tárcsa a tarló- maradványokat nem takarja alá tökéletesen, tehát nem vé­gez látszatra olyan szép mun­kát, mint az eke. Ennek azon­ban semmi gazdasági hátránya nincs, hiszen a tarlóhántást hamarosan nyomonköveti egy szántás, amivel a föld alá ta­kart magvakból kikelt növé­nyeket és gyomokat pusztítjuk el. Ezen utólagos szántás nél­kül a tarlóhántás el sem érheti egyik legfontosabb célját: a gyomirtást. Túlságosan kiszáradt, kötött, kemény talajon, ahol a tárcsa munkája már nem kielégítő és ott, ahol a tarló 15 cm-nél ma­gasabb. vagy ahol a rovarkár­tevők irtása a legfőbb cél. ott az ekével való tarlószántás helyesebb. Átlagos traktor 10 órás mű­szak alatt, — a talajtól függő­en — ekével 4,9—8.4 katasztrá lis holdat tud tar1 őszé n*,''''A' elvégezni, tárcsáva1 viszont 7,2 —16,7 katasztrális holdat, Egy katasztrális hold tarló­hántás díja: ekével termelőszö­vetkezeteknek 70 Ft, egyéni gazdáknak 110 Ft, Ezzel szem­ben a tárcsázás munkadíja termelőszövetkezeteknek 10 fo­rint, egyéni gazdáknak 26 fo­rint holdanként. Vagyis gya korlatilag: a tárcsával történő tarlóhántás munikadíja éppen egynegyedrésze az ekével vég zett tarlószántás munkadíjá nak. A „tarlóhántás ekével, vagy tárcsával?“ vitában tehát a he­lyes álláspont az, hogy a tarló hántást ahol csak lehet, tár csávái végezzük, mert ez sok kai gyorsabb és olcsóbb. Éké vei csak ott és akkor végez zünk tarlóhántást, ahol ezt munkát a túlságosan megke ményedett talaj, a túlmagas tarló, vagy az elszaporodot rovarkártevők irtása indokot tan szükségessé teszi. Tarlóba vetendő másodvetés előtt tér mészetesen csak az eke mun kája jöhet számításba. Geréby György megyei főmezőgazdász határozták, hogy honnan és milyen árut vásárolhat. Gyak­ran előfordult, hogy — keret hiányában — vissza kellett uta­sítanunk olyan áruk megvá­sárlását, amelyeket pedig a dolgozók kerestek. Most az áruház önállóan, bárhonnan, bármilyen árut beszerezhet. Ez­zel a bürokratikus adminisztra­tív munka helyébe a komoly kereskedelmi munka kerül. — Milyen előnyöket bizto­sít az egyszerűbb vállalati gazdálkodás a fogyasztó- közönségnek? — A vásárlók nagyobb áru­választékhoz jutnak, a kiszol­gálás pedig meggyorsul, mert minden egyes eladó anyagilag is érdekelt a forgalom növelé­sében. — Nagyobb jövedelemhez jutnak az áruházi dolgozók, mert a jobb, önállóbb árube­szerzés eredményeként tervü­ket túlteljesíthetik. A nyere­ségterv túlteljesítése esetén fjedig a többletnyereség har­minc százaléka az igazgatói alapot növeli. Ezt viszont tel­jes egészében az áruházi dol­gozók céljaira fordítjuk. — A népgazdaság szempont­jából Is jelentős az újonnan bevezetett tervezési módszer. Például a felesleges adatszol­gáltatás megszüntetésével az áruház adminisztratív dolgozói közül egyet máris át lehetett helyezni az eladók létszámába, fejezte be nyilatkozatát Se­bők Imre elvtárs. Harminchat magyar ruhát díjaztak aranyérem­mel a varsói nemzet­közi ruházati versenyen Hat ország, a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztár­saság, Csehszlovákia, Románia, Lengyelország és Magyaror­szág ruházati iparának verse­nyét rendezték meg a napok­ban Varsóban. A Ruhaipari Tervező Vállalat 56 modellt készített a versenyre és ezek közül harminchatot díjaztak aranyéremmel, tíz kapo’t ezüst érmet és nyolc oklevelet. A versenyen szereplő ruhá­kat e héten «t lengyel váróé­ban mutatják be,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents