Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-04 / 156. szám

' MM JŰOT7S 4

NAPLÓ

n

Néhány gondolat néhány problémáról

Az első lépés után következik a második

(Hozzászólások)

Ismertessék megyénk munkásmozgalmának történetét

pártszervezetek! Természetesen, a pártellenes elemeket, akik kártevők voltak, helyes, hogy megbüntették, de az ártatlanul megvádolt és kizárt párttagok érezzék, hogy a párt számít rájuk és nem elveszett emberek a mozgalom számára A párt, állami és gazdasági funkcionáriusok magatartása terén is sok változtatni való van megyénkben. A vezetőket most már többet látjuk a falvakban, mégis sokban negatív a helyzet. Például: résztvettem a Hazafias Népfront és az SZMT jutalom filmelőadásán a Kossuth moziban, amelyet a jó munkájukért meghívott dolgozók előtt rendeztek meg. Ott volt az előadáson a megyei pártbizottság több tagja és osztályvezetője is. Az elv„Előregyártóit elem66

Kászon József elvtárs, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője hozzászólásában felvetette, hogy nálunk gyakorlattá vált a papírról való beszéd. Kászon elvtárs „előregyártott elem"-nek nevezte az ilyen beszédeket. Erről szeretnék én is néhány szót szólni.

A felszabadulás utáni időkben üzemi párttitkár voltam és emlékszem, hogy sokkal mozgalmasabb volt a pártélet mint ma. Ez meg is érthető, hiszen naponként vetődtek fel olyan problémák, amit a párttagsággal és az üzem dolgozóival közölnünk kellett. Hozzáteszem még ehhez, hogy én magam sem és rajtam kívül sokan mások sem rendelkeztek olyan felkészültséggel, mint ma és mégis meg tudtuk értetni a dolgozókkal pártunk politikáját és mozgósítani tudtuk őket a párt célkitűSzemélyesen ismertük vezetőinket

társak külön csoportban beszélgettek és csak egy elvtársat láttam egy idősebb munkásházaspárral elfoglalva. Ez rá is nyomta a bélyegét az ott- lévők hangulatára. Sokkal melegebb légkör lett volna, ha a vezető elvtársak az egyes csoportokkal is elbeszélgetnek.

Egyetértek Tóth elvtársnak azon javaslatával, hogy a megyei pártbizottság rendezzen a mai időszerű kérdésekről vitát. Egy olyan fórum, ahol az ilyen kérdéseket felelős elvtársakkal szabadon és bátr; n meg lehetne vitatni, véleményem szerint igen hasznos lenne párt és állami életi" nk sok területére.

Vollár János a Vöröskereszt megyei titkára

zéseinek megvalósítására. Nem követelték tőlünk, hogy írjuk le beszédeinket, — erre egyébként idő sem lett volna a legtöbbször — és mégis jól mentek a dolgok.

Ha így van — márpedig így van — akkor mi szükség arra, hogy most egy alapszervezeti párttitkár három példányban készítse el a taggyűlési beszámolót?

Véleményem szerint nagyobb lesz az önállóság és a beszélőkészség is, ha nem kötelezzük a pártszervezeteket, hogy minden esetben elkészítsék a hosszú terjedelmű beszámolókat. Ügy vélem, hogy még a hozzászólások száma is megszaporodik, mert nem fog mindent „kimeríteni1 1 S’ a beszámoló.

Jakab Sándor

a megyei tanács IV. alapszervezetének párttitkára.

Kétféle magatartás tapasztalható mostanában a párttagok és funkcionáriusok között. Egy részük bizonytalan és várja, hogy a „Központi Vezetőség majd mindent tisztáz és azután mi is állást foglalunk”. A másik része már megkezdte a harcot a pártélet lenini normáinak helyreállításáért a saját munkaterületén és pártszervezetében. Véleményem szerint a Naplóban folyó vitának arról kellene szólnia, hogy mit kell tennünk megyénkben ezen a téren, mert sok munka vár a kommunistákra.

Én az alábbiakban sorolnám el gondolataimat:

Megyénk bányái igen gazdag munkásmozgalmi múlttal rendelkeznék. A 30-as évek országos jelentőségű sztrájkjainak és bérharcainak szereplői ma is élnek és az 1945-től

1949-ig terjedő időben sokszor bebizonyították, hogy szilárd bázisai pártunknak. A későbbi években, — annak ellenére, hogy sok káder került ki a bányavidékről — nem kaptak e régi harcosok megfelelő megbecsülést és ma sem kapnak még.

Sok elvtársra, aki bátran megmondotta véleményét, ráfogtuk, hogy nem elég fejlődő- képes, vagy a tömegek uszályába került. Nagyon sok olyan régi bányászt ismerek, aki passzív, aki megsértődött a mellőzés miatt és még ma is tartja helytelen álláspontját.

Hét-nyolc hónappal ezelőtt javasoltam a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának, hagy dolgozzák fel megyénk munkásmozgalmának történetét és azt ismertessék a bányászifjúsággal. Azóta két olyan rövid közleményt lát- tam, amely a feldolgozásról adott hírt, de a javaslat fontosabb részét, hogy az ifjúság ismerje meg a hősi múltat — az elvtársak nem vették fi- Ryelembe. Pedig a párt- és riISZ-szervezetek közösen rendezett vitáin, a sztrájkok egy- eSy résztvevőjének előadása v°nzaná a bányatelepek lakosságát, hiszen nagyrészük részese volt az eseményeknek.

Sok kommunistát kizártak megyénkben a szégyenteljes Éajk-per után a pártból és sokat eltávolítottak funkciójából jugoszláv rokonai és egyéb „okok“ miatt. Bátrabban szolgáltassanak igazságot ezeknek az elvtársaknak a

A felszabadulást követő években majdnem minden párttag személyesen ismerte járási és megyei vezetőjét, szinte mindennapos látogatók voltak alapszervezeteinkben az elvtársak. A helyszínen és operatívan, mindenféle huzavona nélkül intéztük el akkor az ügyeket, a szempontokat és párthatározatokat szinte kézből kaptuk tőlük. Manapság — sajnos — sok elvtársunk nem ismeri a párt járási és megyei vezetőit*

A tájékoztatással is baj van, mert a párthatározatokat sokszor késve kapjuk meg. Ebből már következtethető, hogy legtöbbször csak kullogni tudunk az események után.

Az elmondottakból ítélve úgy vélem, hogy ha a vezetők többet járnának közénk, a tájékoztatás pedig gyorsabb és bővebb lenne, akkor megjavulna a munkánk.

Sólyom József

tsz-tag, Csányoszró.

Másfél éve, hogy megalakult a Városi Táncegyüttes. Hosszú kérés után, a volt Budai-kör egyik helyiségébe belopakodott a népművészet. Félretettük a poros bútordarabokat, hogy helyet adjunk a táncnak, a zenének Ezzel előkészítettük a bölcsőjét a Pécsi Városi Művészegyüttes Tánckarának.

Igaz, hogy ez a bölcső nem volt a legkényelmesebb — mert akkor még nem sokra telt — meg talán egy kicsit többen és többet is rázták, mint ami egy gyermek fejlődésének feltétlenül jót tesz, de ez az idő is azt mutatja, hogy olyan életerős újszülött látott akkor napvilágot, akinek ez sem ártott.

A 16 hónap alatt, lépésről- lépésre mentünk előre. Elő szőr megteremtettük a kollektív szellemet. Azután jöhetett az igazi feladatunk, a népi művészetet olyan magas fokra emelni, hogy színpadra lépésünkkel élményt adjunk közönségünknek, amelyből tanulhat, de szórakozhat is.

Egész estét betöltő műsorokat tűztünk magunk elé. de ehhez nagy időre volt szükségünk. A hivatásos együttesek is hónapokat, sőt éveket töltenek egy-egy műsoruk elkészítésével. Hát egy öntevékeny együttesnek mekkora időre van szüksége, i hogy amit bemutat, művé- I szetnek is lehessen nevezni! I

De bennünket nem csak az 1 idő gátolt, hanem a gazda-1 sági nehézségek, sőt egyes szervek gátló, néha intrikus- megnyilvánulásai is. Ma már ezeket részben áthidaltuk, de még mindig problémát okoz az együttes zenekari kísérete és az énekkar felállítása. (Csodálom, hogy ilyen gazdag zenei városban a népzene ilyen mostoha bánásmódban részesül.)

Első lépésünk sikeresnek mondható. Műsorunk sokrétű volt, sőt az országban elsőnek mutattunk be népmeséi táncjátékot, megelőzve az Állami Népi Együttes „Kis- bojtár"-ját is. Ez pedig nagy szó. Mindezek ellenére, első műsorunkban sok volt még a hiányosság. Az egyes táncok különböző stílusa, a táncok technikai kivitele, a jellemábrázolás érthető kifejezése még gyermekcipőben

mozgott.

Most következő második műsorunkban ezeken a hibákon változtatunk elsősorban. Második műsorunkkal tehát a második lépést igyekeztünk megtenni. A balettórákon technikailag fejlesztettük táncosainkat, a sokrétű táncokkal stílusérzéküket és a cselekmények eltáncolásá- val jellemábrázoló készségüket. Űj műsorunk gazdagodott azáltal is. hogy klasszikus művekből részleteket tűztünk előadásunkra. így a közönség megismerheti Pécsett is a „Párizs lángjai’’ c;

balett forradalmi táncát, a „Gajane” c. balett részletéti Erkel „Palotás"-át. Folklór- táncaink között találnak nézőink baranyai üveges-, kanász- és verbvskostáncokat, megcsodálhatják a kalocsai 'áncok líraísáqát, a kapuvári ’egények keménységét, a moldvaiak lendületességét, az olténiaiak fürge mozgását. A „Csizmás Jankó" után a Jellemábrázolást kisebb té- lekzetű művel, de sokkal többrétű megoldással visszük a közönség elé. „Cigánytanya’’ c. közel 20 perces kompozíciónkkal. a cigányok életéből mutatunk be részletet. Ebben a kompozícióban a táncosok sokoldalú ábrázolóereje mutatja a legnagyobb előrelépésünket és ez adja meg a biztosítékot a jövő feladatok sikeres megoldásához is.

Ezzel a műsorunkkal július 9-én, hétfőn este 8 órai kezdettel lép fel a 30 tagú együttes, a 14 tagból álló zenekar kíséretében a Szabadtéri Színpadon. A dolgozók fogják eldönteni, megjelenésükkel, tapsaikkal, hogy magukénak érzik-e a fiatal együttes által nyújtott művészetet.

SIMON ANTAL a Pécsi Városi Művész- ' együttes tánckarának vezetője

A Dunántúli Napló jo&i táiékoztatója

A szóbeli magánvcgrendelet

A végrendelkező érvényesen

tehet szóbeli végrendeletet, ha négy tanú együttes jelenlétében a tanuk által értett nyelven, szóval előadja végakaratát és olyan kijelentést tesz, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletének kívánja tekinteni. A szóbeli végrendelet tanúinak is a végrendelkezőt személyesen ismerniük kell.

A végrendelkezőnek nyilatkozatát a tanuk előtt érthetően és egész terjedelmében kell előadni. Nem elegendő az, ha a végrendelkezőhöz kérdéseket intéznek és a végrendelkező ezekre a kérdésekre igennel, vagy nemmel felel.

A szóbeli végrendelet csak akkor hatályosul, ha a végrendelkező a szóbeli végrendelkezést követően három hónapon belül meghal. Ha a végrendelkező a szóbeli végrendelkezést követő hárona hónapon túl életben marad, a szóbeli végrendelet elveszti érvényességét. Ez alól a szabály alól kivétel az az eset, amikor a szóbeli végrendeletből jogokat érvényesítő örökös bebizonyítja, hogy örökhagyó a most említett hárem havi határidő elteltétől egészen haláláig nem volt olyan állapotban, hogy újabb végrendeletet alkothatott volna.

A szóbeli végrendeletnél nem lehetnek tanuk a kiskorúak, vakok, süketek, némák és cselekvőképtelenek, vagy a nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerősen elítéltek.

A szóbeli végrendeleti tanuk és a tanuknak a polgári per- rendtartásról szóló 1952. évi

III. törvény 13. szakaszában felsorolt hozzátartozói (egyenes ágbeli rokon, házastárs, testvér, stb.) a szóbeli végrendelet alapján csak akkor részesülhetnek juttatásban, ha a részeltetett, illetve a hozzátartozói által érintett tanú figyel- menkívül hagyása mellett is még elegendő számú tanú előtt történt a végrendelkezés.

A szóbeli végrendelet azt a célt szolgálja, hogy az örökhagyó egyszerűbb esetekben végrendelkezhessek élőszóval is, a körülményesebb Írásbeli vég- rendelkezési forma igénybeve- tele nélkül. A végrendelkezésnek ez a formája azonban a tanuk emlékezőtehetségének korlátozott voltára való tekintettel sok vitára és pereskedésre ad alkalmat. Az a körülmény, hogy a törvény a szóbeli végrendelet hatályosulósát a fentebb ismertetett időbeli korlátok közé szorítja, csak csökkenti, de nem szünteti meg a szóbeli végrendelkezéssel járó bizonytalanságot.

Fúrják az igazgatót

A z igazgató felhívott telefonon: menjek át

^ hozzá, csak egy fél órára, szeretne elPainaszkodmd valakinek, mindegy hogy kinek, csak legyen, aki meghallgatja. Nem tudtam, Pure véljem ezt a — tőle szokatlan fásult keserű hangot.

Átmentem. Ingujjban ült az íróasztalánál!, cigarettája remegett az ujjai között:

— Fúrnak engem: -.: Néhány embert úgy látszik bánt az, hogy hosszabb ideig kihúzom az igazgatói tisztséget, mint elődeim.

No igen. Az elődök. Kis mezőgazdasági vállalatról van szó, ahol az utóbbi öt év alatt ép- P©n io igazgató’ váltotta egymást. Egyike-má- aika többé-kevésbé próbálta elvégezni feladatát, volt, amelyik nagyobb vagy kisebb ered1 néninyel, de akadt köztük olyan is, amelyik csúnya ügybe keveredve börtönbe került. Amit az elődök itt hagytak „örökségül“, azt most ennek a fiatal igazgatónak kell kisepemie, hogy végre rend legyen ezen a portán is.

Csakhogy ezt a ,.seprűt“ valakik — nem tudni ugyan, milyen céllal — mindig lefogják.

— Vajon kik?

_ Kik? Fontosak a nevek? ügy gondolom

ma

gukra ismernek;,:

Elmondja.

A vállalattal szemben lévő cukrászdában egyik délelőttön a következő párbeszéd zajlott le két férfi között. (Mindketten E. igazgató vállalatánál dolgoznak.)

— No végre, E. is rövidesen lebukik!

— Hallottam — feleld kárörvendően a másuk. — De én hallottam azt is, hogy a központtól M, kartárs kijelentette „E. helyett P. osztályvezető lesz az igazgató."

Természetesen az igazgató fülébe jutott ez a „jólértesültség“. Már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy a — ha nem is hibátlan, — de feltétlenül jószándékú — igazgató kedvét szegjék efféle „fullánkokkal“. Elég bizony, de ha egyszer az intrikusok valakit szájra vesznek, akkor feltartóztathatatlanul nyakába zúdítják a rágalmait áradatát,

Az igazgató feleségét mostanában nap mint nap telefonon zaklatják. Ez a legújabb módszer. Cseng a telefon, az igazgató éppen az újságot olvassa, így a felesége veszi fel a hallgatót.

— Kérem, a férje éppen most ment fel X. Y. nevű hölgy lakására::

Még a ..pontos címet“ is közli az asszonnyal. A következő este ismét megszólal a telefon:

— A férje a Nádorban mulat, nagyon jól érzi magét, azt izeni, jöjjön le ön is.;.

Mondani sem kell, hogy a férj ezalatt a Szigetvár-környéki falvakat járta gépkocsival és ellenőrizte a vállalat kirendeltségeit.

N

ézzük csak tovább!

Pártvezetőség újjáválasztási taggyűlés van.- A párthatározat előírja, hogy titkos szavazással kell lefolytatni a választást. Mi történik? Tagkönyvvel, nyíltan szavaz a tagság azokra, akiknek a nevét már előzőleg kis papírdarab^ kákra fel jegyezték. s ennek nyomán tette meg javaslatát a jelölőbizottság. Az igazgató is ott ül a tagsag között. De nem merte szóvá tenni ezt a lehetetlen szavazási módszert (és ez nagy hiba volt!), nehogy fejéhez vágják: igazgatói tekintélyével akar nyomást gyakorolni a pártvezetőségre.

Ugyanis ilyen vélemények is elhangzottak már egy-két ember szájából.

Másnap a párttitkámő előtt helyteleníti a választásnak ezt a módszerét. B.-né erre megsértődik és lemond.

A következő taggyűlésen A.-né hivatali beosztott feláll:

— A gazdasági vezetők kiskirályok ...

Ennyit szól. semmi többet. Hogy kire érti ezt és mire alapozza kijelentését, — azt nem mondja meg. Nyilván azért nem, mert nem igaz. Csupán bántja valami* Ez később ki is derült.

4 vállalatnál 14 dolgozót ..racizni" kell. —

_ A.-né is belekerült. Igen gyenge munkaerő, s hogy mégis valamiféle .megbecsülést" szerezzen magának, dicsekedve hivatkozik férjére, aki honvédtiszt. Tehát őhozzá ne nyúljon senki!

Utolsó kísérletként felajánlottak neki egy másik beosztást, ahol adminisztrátor lehetett volna.

— Oda nem megyek, mert ott mattal»,n szag van!

Ennyi próbálkozás után aztán végképp „ra- cizták." A.-né szemében ezekutám ki a bűnbak’

E. igazgató.

N.-nét is racizták. Előtte felajánlottak neki egy bolti állást, ahol egy hónapig mint kiszolgáló működhet, majd utána boltvezető lehetne.

— Nem azért érettségiztem hogy kiszolgáló legyek! — felelte ingerülten. "

Nknéről még csalt annyit, hogy „munkaszeretete1^ hasonló A.-nééhoz.

N.-nét is racizták. Ismét ki a bűnbak’ E igazgató.

Alig múlik el az egyik vihar, követi a másik. Valaki a pénztárosnő nevének hamis aláírásával levelet küld a minisztériumnak: „Vállalatunknál 6 000 forintot elosztottak maguk között a vezetők."

Tehát még egy futtánk az igazgatónak.

Megtudják a levél szerzőjének a nevét. Sz.- né hivatalsegéd írta. Az igazgató kérdőrevon- ja, erre Sz.-né szótlanul a vállát váltogatja. Miért is ne rúgna ő is egyet az igazgatóba? Hiszen ennél a vállalatnál akadnak szép számmal olyanok, akik kiszolgáltak kilenc igazgatót, s véleményük szerint miért ne szolgálnák ki a tizediket, tizenegyediket, tizenkettediket és ki tudja még hányat’ Hogy E. igazgató még itt van? Majd „teszünk róla“, hogy ö is „lebukjék". Mert ezek az emberek most már elégedetlenek mindennel, minden ok és alap nélkül támadják az igazgatót, bárki legyen is az.

S most még valamit, a személyzeti osztály volt vezetőjéről, C.-néről. Az ember joggal elvárná, hogy C.-né, mint a vállalat egyik fontos beosztású embere, segítene az igazgatónak abban, hogy az áskálód ásókat, intrikákat, mocskolódásokat megszüntethesse. C.-né másban látta az ő hivatalt teendőit. Például: az egyik tisztviselőnő édesanyját pap temette el. C.-né személyzeti osztályvezető leveleket irkáit, jelentéseket komponált, szaladgált fű- höz-fához, hogy a hivatalnoknő .klerikális beállítottságú“ és főleg — megbízhatatlan! C.- nónek szemet szúrt az is, hogy a hivatali ad- minisztrátomők közül többen kifestik a szájukat, sőt, isten bocsásson meg lelkűknek, egynémely még a körmét is belakkozta! S amikor már nem volt kibe belekötnie, gyerünk essünk neki az igazgatónak. Különböző ille^ tékes helyeken „bejelentette.”

— E. igazgató körülveszi magát doktorokkal, osztály idegenekkel!

Vajon miféle „osztályidegen“ lehet például H. elvtérs, a vállalat egyik részlegének vezetője, aki annakidején a lehető legnyomorúsá- gosabb körülmények között szerezte meg a diplomát, s most — a dolgozók túlnyomó többségének is ez a véleménye, — ő a vállalat egyik legképzettebb, legmegbecsültebb vezetője. Vagy a másik „doktor", aki beosztásánál fogva százezer forintokat takarít meg.

A személyzeti osztály volt vezetője tehát ilyen merev szemüvegen át vizsgálgatta a vállalat ügyeit, s kereste a bajt és a hibát ott, ahol tulajdonképpen nincs és nem is volt. — Érthető, hogy tevékenysége bizalmatlanságot és félelmet idézett elő a vállalat mintegy 500 főnyi dolgozója körében. A személyzeti osztály új vezetőjének elég most helyrehoznia elődjének hibáit.

l?nnyit tehát a „megfúrt“ igazgatóról.;;

Ami pedig az intrikusokar illeti, már egyszer megérthetnék, hogy a XX. kongresz- szus szelleme nem tűr talpnyalást, de úgyszintén intrikát és rágalmazást sem! Nehéz megszokni ezt a szellemet? Lehetséges, dl egyszer meg kell szofcndok!

' Rab Ferenc